Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

1977. július 16. SZÁRÁT) FrtT.DMÜVES _L <í A zeliezovcei (zselfzi) vendéglátóüzem dolgozói szükség esetén éjt nappallá tesznek, hogy a vendégek jól el legyenek látva. — Nem álmos? — kérdem a fiatal­embert. — Nem lehetek, mert akkor elvá­gom az ujjaimat. Mi, fiatalok egy-két álmatlan éjszakát fel sem veszünk. Ezt vallja Karkó Lajos pincér is, aki pirkadattól szintén segédkezik. DE NEMCSAK a vendéglátó üzem­ben szorgoskodnak. A szemközt lévő péküzlet előtt is nagy a sürgés-forgás. A teherautóról Sáfár István hordja az üzletbe a tejtermékeket. — Hány órakor kelt? — érdeklő­döm a fiatalembertől. — Háromkor zavart ki az ágyból az ébresztő óra. Korán kezdünk, mert tizenhárom üzletet a hajnali órákban kell ellátnunk tejjel, vajjal, túróval és egyéb áruval. Nyáridőben nem gond a korai kelés. Télen egy kissé kellemetlen otthagyni a meleg ágyat. Az üzletben már jónéhány vevő so­rakozott. Főleg kenyeret, tejet vásá­roltak. Mikes Magdolna és Dudkejevi Anna szolgálják ki a vásárlókat és közben jókedvűen beszélgetnek min­dennapi ismerősökkel. — Miből van hiány? — kérdeztem a vezetőnőtől. — Meg vagyunk elégedve a stúrovoi (párkányi) pékséggel. Pontosan kap­juk az aránylag jó minőségű kenye­ret s vevők a péksüteményekben is válogathatnak. A hét végén nem elég viszont az édes fonottkalács és sok­szor n^m tudjuk kielégíteni a vendé­geket. Reggel hattól tizenkettőig, délután kettőtől ötig tart a nyitvatartási idő — olvasom a zöldségüzlet ajtajára ki­akasztott táblán. — Főleg kora reggel és a délutáni órákban van a legtöbb vásárló. En­nek megfelelően szabályozzuk a nyit­vatartási időt,* — magyarázza Bozse­­nyik Dezsőné. — Az üzlet ellátása megfelelő? — Nem panaszkodhatok. A tervet majdnem minden hónapban túlteljesí­tem. Nálunk főleg a téli hónapok erősek s van úgy, hogy 80—90 ezer korona értékű árut eladok ebben a kis putikban. Nyáron a kertekben majdnem mindenki termel zöldséget és így főleg csak a burgonya, na­rancs, citrom, banán után érdeklőd­nek. Déligyümölcsből rendszeres az ellátás. Hiány van viszont hűsítő ita­lokból, pedig nyáridőben sokan kere­sik. RANGOS ÉPÜLET a szolgáltatások háza, amelyben helyet kap a tévé-, a rádiójnvító műhely, a férfi-női föd-A LAKOSSÁG gondos ellátása fele­lősségteljes feladat. Ennek érdekében a vendéglátóiparban s egyáltalán a kereskedelemben, valamint a szolgál­tatások terén Is sokan már a hajnalt órákban szorgoskodnak, hogy időben áruhoz jussanak a vásárlók, legyen mit reggelizni a vendéglőben és rend­behozzák a nők, férfiak frizuráját. A közelmúlt hetekben Zeliezovcén tZselízen) szállásoltam. Mint minden rossz alvót, a hajnali négy óra „ki­űzött“ az ágyból. Gondoltam sétálok egyet a friss levegőn, hiszen úgy sincs kivel szót váltani. Tévedtem, a takarítónők már végezték tennivaló-A friss kenyeret már hajnalban árulják a városka központjában lévő üzletben. f jukat a szálló éttermében, Jakus Mar­gittal váltottam szót, aki már "jö ideje takarít a vendéglátó üzemben. — Hajnalban itt, délután az isko­lában takarítok. — mondja kissé ke­sernyésen az asszonyka —, három gyermekem van. Sajnos, a férjemre nem igen számíthatok s ezért nagy szükség van a keresetemre. Aránylag jól kijövök és nyáridőben v könnyebb a dolgunk. Az esős, sáros időben vi­szont nagyon meg kell dolgozni a ko­ronákért. No de nem érek rá beszél­getni. A KONYHA FELÖL is beszélgetést, zörgést hallok. Oda igyekeztem, de közben találkoztam Kozma Ernővel, a vendéglátóüzem vezetőjének helyette­sével. — Éjfélkor még itt láttam és már talpon van — szólítom meg a fiatal férfit. — Háromkor kezdtünk. A mai nap­ra 530 reggelit és több mint 800 ebé­det készítünk. A népművészeti feszti­vál szereplői is nálunk kosztolnak, ezért ilyen nagy az igény. — Más napokon is ilyen korán kel nek? — Valamivel később, de kilenc őrá ra már készen kell lennie a bableves nek füstölt csülökkel, mert jönnek a vendégek. Van amikor naponta szá? adagot is eladunk belőle. — A szállodában hány személyt tud nak elszállásolni? — Mindössze húszat. Ez nagyon ke vés. mert nálunk elég nagy az ide genforgalom. Szükséges lenne a szál lodai kapacitást kibővíteni. — Az árubeszerzéssel nincsenet különösebb gondjaik? — Húsfélékből van elegendő. Saj ttas, nyáridőben nagyon kevés a fris sítő ital. Sokszor még ásványvizünk sincs, holott a mi járásunkban palac kozzák a Santovkát és a Slatinát Magyarországi borokból is keveset kapunk, pedig nagy iránta a kereslet A konyhában Bernáth Zoltán, a sza­kács ördögi ügyességgel szabdalja a hagymát. rászat és kozmetika, szabóság, láb­belijavító műhely, fényképészet, moso­da, sőt még a virágkertészetnek is ott van üzlete. Szabad-szombaton csak a női- és férfi-fodrászat van nyitva, Horváth Júlia és Miklós Anna, a férfi-fodrá­szat dolgozói szintén a koránkelők közé tartoznak. Naponként Kisgyar­­matről utaznak és reggel hétkor már nyírják-borotválják a férfinépet. Rendszerint szombaton van a legtöbb vendég és ezért ördögi gyorsasággal csattognak az ollők és közben folyik a tereiére, ki-ki mondja a magáét s a vendég észre sem veszi, hogy rendbe­hozták a frizuráját s nem borostás az arca. A mészárszék szintén hatkor nyit. Már nagyon kevés hentesárut láttam a szűk üzletben. — Pénteken mindent elvisznek, — mondja magyarázatként a kiszolgáló Szalmáné. — Tegnap is több mint húszezer korona értékű árut adtunk el. Ma viszont sokszor kell kimondani a „nincs“ szót. — Tudja ez úgy van — vette át a szót Szalma István az üzletvezető —, hogy nagyok az igények. Ma már nem igen mérünk félkiló húst, mint hajda­nában. Ha véletlenül nagyobb dara­bot teszünk a mérlegre, mint kérték, a vevő nem enged levágni belőle — nem baj az, ha két és fél kilő. Van otthon hűtőszekrény. — És valóban kevés a hús? — Nehéz erre egyértelműen vála­szolni. Sokszor megkapjuk a rendelt árut. Sajnos, most sertéshúsból csak a megrendeltnek az egyharmadát hozták. A birkahús iránt is van ér­deklődés, de abból csak ritkán ka­punk. Marhahúsból, csirkéből van ele­gendő, sőt halat is sokszor kapunk. Bár régi „motorosok“ vagyunk, nem tudjuk pontosan kiszámolni, mennyi húsra van szükségünk. De nagyon so­kat nem is rendelhetünk, mert szűkös a hütőhelyiségünk, mindössze tíz má­zsa húsárut tudunk elhelyezni benne. Viszont jót is mondhatunk — jöjjön csak velem. AZ ÜZLETVEZETŐ végigkalauzol az átépítésben lévő helyiségen. — Látja, azelőtt Ilyen messziről kellett a húst cipelni — mutatja a hosszú falusi porta végén lévő helyi­séget, ahonnan a húst hordták az üzletbe. — A jövőben ez másképp lesz. Részben megnagyítjuk az üzle­tet s mellette lesz a hűtőhelyiség, a­hol huszonöt má­zsát tárolhatunk. Ez megkönnyíti a mi munkánkat és még jobban tudjuk kielégíteni a vá­sárlók igényeit. Mert azok egyre nőnek s nekünk igyekezni kell, hogy ne érje pa­nasz az üzlet ele­jét. A koránkelők so­kan vannak, az üz­lethálózatban, mert a lakosság sokol­dalú ellátása fon­tos feladat és az életszínvonal egyik fő mércéje, ^ki fá­radságot nem is­merve, becsülettel végzi a reá bízott feladatot és min­dent megtesz a la­kosság zavartalan ellátásáért, megér­demli a társada­lom megbecsülését. TÓTH DEZSŐ A szimulánsok brigádja Mindig ez, de különösen rossz do­log nyáron a betegség. Épkézláb em­ber élvezi a napsütést, a vízpartok hangulatát, és talán úgy érzi, hogy övé az egész világ. De ebből a szé­lesre tágult világból a kórház lakói­nak csak a szögletes betegszoba foj­tott levegője jut. Az itteni testi-lelki szenvedésnek néha az ablakon belib­benő virágillattal üzen az élet, vala­honnan nagyon messziről. Nem is tud visszaemlékezni arra, hogy legutoljára mikor esett le a lá­báról. Mindegy. Most viszont kényte­len-kelletlen, ide került, a kórházi orvosok markába. A holnapi vizsgá­latkor majd kiderítik újra, mi is a baja, azután eheti a gyógyszert ked­vére. Még jó, hogy a szobatársak ja­va része olyan belevaló ember. Da­colnak a betegséggel. A jó kedélyük belülről jön, bárha az ő lelkűkben is szárnyat vet néha a bizonytalanság fekete madara. A fiatal orvos mondo galja, hogy a gyógyszerrel együtt az „optimizmus tablettáját" is be kell venni, mert a kettő együtt hat igazán. Nos, az optimizmus felkeltésében ne­ki kel) játszania a főszerepet, neki, a beutalt betegnek. Igaz, ő kezdte. A többiekkel együtt nézte, hogy az ősz hajú Töröcsiket félájultan emel­ték ki a mentőkocsiból, a betegpavi­lon bejárata előtt. Valami istentelenül eldugott tanyából hozták ide az idős parasztembert, hogy életében először lásson kórtermi lepedőt. Napok múl­tával, a parkban sétálva, neki magya­rázta, hogy о voltaképpen katolikus püspök, és csak fogyókúrára van itt a kórházban. Most már az öreg Törő­­csik — jobban van azóta, persze, de mennyire — el sem hinné, hogy kedv­csinálásból lódftott. Hogy őt, a „vál­lalati fejest“, valójában magas vér­nyomása végett vették kezelésbe, és merő vásárlási véletlenságbő! feszül vaskos termetén Я bordó színű frot­tírköpeny sárga övvel a deréktájon. .. Ezzel a „deréktájjal“ különben meg­gyűlt a baja a főnővérnél is. aki dél­étől viccesen rászólt a röntgenszoba előtt, hogy talán a pocakján lévő pattanásokat rejtegeti azzal a „sárgá­val“ lekötött köpeny alatt. Igaz, visz­­szafelelt neki. hogy kár lenne még pattanásnak nézni, azt ami a dereka alatt van ..., de már körbenevették a betegek a folyosón. Azután folytatódott azzal, hogy dél­után a fiatal orvos éppenséggel le­kapta őt a tíz körméről. A kórházba nem szabad élelmiszert bevinni, de ő mégis marhapörköltei hozatott kis lábasban a feleségével, mert ez a ked­venc étele. Elvonult a lábassal a kór­terem sarkába, de az öreg Törőcsik rátalált, és szintén követelni kezdte a marhapörköltet, a jó zaftjával együtt. Felvilágosította az öregei, hogy ebből csak azok kapnak, akik az ablak felöli ágysoron feküsznek, kérje tehát az „áthelyezését“. Az öreg ezután nem hagyta békén az orvost, hogy őt tegyék át a „pörköites oldal­ra“! Eleinte az orvos nem tudta mire vélni a dolgot, de természetszerűleg felismerte a helyzetet, és elővette őt. az értelmi szerzőt. Kénytelen volt este úgy nyugiázni a töriénteket, bogy „ez a mai nem volt az én nagy napom“. Lefekvéskor mérgesen húzta fejére a takarót. Éjfél után egy órával halk zsibon­­gásra ébredt. Két ággyal odább meg­halt a fehérvérűségben szenvedő fia­tal állatorvos, akinek tenyérnyi nagy­ságú televíziókészülékén a „kórterem legénysége“ valamelyik nap együtt nézte az esti focimeccset. Ebben a pillanatban zsibbasztó döbbenet verte bilincsbe a társaságot. Az a nem rit­kán emlegetett Kaszás most olyan kö­zelségben suhintott, hogy testi való­ságban létező szörnyetegnek érezte mindenki. Az öreg Törőcsik csukta le a halott szemét. Másnap reggel lecseréltek mindent az elszállított halott ágyában, és új beteget fektetlek rája. Délután vi­szont elengedlek a frissen érkezett hivatalnokot, miután a professzor alaposan átvizsgálta, átvizsgáltatta, és semmit nem találtak. — Magának az a „betegsége“,, hogy tisztességes! Hogy a munkahelyén nem tudja elviselni a becstelenséget. Jönnek még ide hozzánk ilyen bete­gek, azért még nem veszett ki min­den a világból! — mondta hosszas beszélgetés végén a felszabadultan figyelő hivatalnoknak a professzor. Mindezt kétszer is elmeséltette a hivatalnokkal a kórteremben, annyira tetszett, különösen az öreg Törőcsik­­nek. Már nem volt arra szüksége, hogy „humorterápiára“ vegye a „püs­pök úr“, mert egészen rendbe jött, és készülődött vissza a tanyára, ottha­gyott jószágaihoz. AzI hajtogatta, hogy bordó színű köpenyben is meg lehet gyógyulni... Hiszen évekkel ezelőtt volt neki egy „megdagadt“ lova, vitte ide, meg oda, végül eret váglak rajta ás rendbe jött. Ez a mód­szer egyeseknek itt is megtenné a kórteremben ... A fiatal kezelőorvos egyre több időt töltött náluk. Ennek két oka volt. Egyrészt pályakezdő orvosként elein­te nem nagyon találta fel magát, még a betegségek között sem. Másrészt szívesen elbeszélgetett a betegekkel, és ezzel önkéntelenül hozzájárult a lelki megnyugváshoz. Még azt a vé­leményt is elfogadta a „püspök úr­tól“, hogy nem érdemes az emberek­nek a fehér köpenyesek kezébe ke­rülni, mert ha egy baja is van vala­kinek, találnak hozzá még ötöt. Az orvos a szimulánsok brigádja meg­tisztelő nevet ragasztotta a társaság­ra, mert tagjai színlelve könnyebben viselték el ugyanazt a testi-lelki meg­terhelést, mint a többiek a másik kórteremben. Mintha rájuk más fizi­kai törvények vonatkoztak volna. Már régen kihűlt a nyár, elpergett az ősz, és karácsony táján a város behavazott főutcáján találkozott a / „püspök úrral“ az öreg Törőcsik. Megálltak, beszélgettek: — Hát, Törőcsik bátyám, olyan jól néz ki, hogy hiába nyolcvanéves, még gyerektartást is fizethetne!... — Bizony, „olyanra“ is felgyógyul­tam volna, ha végig köztetek mara­dok! A szimulánsok brigádjában ... Mindig az, de különösen jó dolog hosszas kórházi ápolás után egészsé­gesnek lenni. B. Gy. Híradás Kelet-Szlovakiéból Mire e sorok megjelennek, a trebišovl (tőketerebesi) járás mezőgazda­­sági üzemeiben is már aratnak, teljes ütemben. Dicséretes a szervezettség, az iparkodás, ami különösen már az őszi repce betakarításakor is meg­mutatkozott. A gabonabetakarításnak az idén jobbak a műszaki feltételei, mint az előző években. A vendéglcombájnokat is beszámítva, egy-egy kombájnra 80—82 hektár gabona aratásacséplése jut. Több a szalmapr.éselő gép, szalmafelszedö és szecskázó, valamint fúvóberendezés. Ezen kívül a szállí­tóeszköz, a szárító és tisztító gép is. Ebben a járásban szinte jelszóvá vált: Teljes mértékben kihasználni a betakarító gépeket, s a több műszak nyújtotta lehetőségeket! Erre szük­ség van annál is inkább, mert a járás mezőgazdasági dolgozói csakis Így tudják megtartani adott szavukat — méltóképpen hozzájárulni a kerületi vállalás teljesítéséhez: A hatodik ötéves tervidőszak végéig egymillió tonna szemest a hazának! Mindmáig vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyeknek a szak­vezetői úgy vélekednek: ha elfogy a lábonálló gabona, befejezettnek te­kinthető az aratás. Ezzel a nézettel semmiképp sem érthetünk egyet. A gabonabetakarítás befejezése komplex módon értendő — vagyis a szalma­­letakarítással és a tarlóhántással, illetőleg a nyári középszántással együtt. A szálastakarmány-szűkében levő mezőgazdasági üzemek még gazdagít­hatják takarmányalapjukat azáltal is, ha másodnövényt vetnek, jól hasz­nosítva természetesen az öntözési lehetőségeket. Mert enélkül bizonytalan a termés, mint a kutya vacsorája. Ugyancsak van egy másik lehetőség: a konzervgyár szívesen vásárol fel szeptemberben uborkát, zöldbabot, késői borsót. Ahol megfelelőek a talaj- és öntözési adottságok, érdemes szerződést kötni, másodterményre, a kon­zervgyárral. (illés); \ 1 \z ügyeskezű MIKLÓS Anna formálja a férfiét л .okéi. I Foto: —U—

Next

/
Thumbnails
Contents