Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

ban érvényesítik a loco-terraőterület és raktár átadási módot. A saját vállalatban megtermelt takarmányokat fiz átadás he­lyén nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontokból Is át kell adni. Ezért kell kidolgozni a saját termelésű takarmá­nyok vállalaton bellii érvényes minőségi szabványait. Ezek kidolgozásakor mindenekelőtt el kell dönteni, hogy az egyes takarmányfélék minőségét laboratóriumi vizsgálatokkal vagy érzékszervi vizsgálattal fogják megállapítani. A minőségi szab­ványok helyes kidolgozása nemcsak a takarmány tulajdonkép­peni átadása (a növénytermelés dolgozója átadja, uz állat­­tenyésztési dolgozó átveszi) szempontjából fontos, hanem a takarmányoknak a vállalatok gazdasági Irányításának szük­ségleteit szolgáló minőségi értékelése szempontjából Is. Ezenkívül meg kell határozni az átadás és az átvétel szabá­lyait és azt Is, ki mondja ki a döntő szót akkor, ha az átadó agronómus és az átvevő zootechnikus nem tud megegyezni. Ilyenkor a döntőbíró szerepet az efsz termeléséért felelős el­nökhelyettes, vagy az erre a célra létesített bizottság tölti be. A mezőgazdasági vállalat vezetésének szervezete A vezetéselmélet szerint a vezetés szervezeti felépítésének alapját emberi elemek (vezető dolgozók) alkotják, ezek között információs (hatásköri) kapcsolatok alakulnak ki, vagyis a felülrendeltség, alárendeltség, vagy a horizontális irányú együttműködés szervezeti kapcsolatai. Az üzemi szervezet típusai 1. A területi elvre alapozott üzemi szervezet (területi irá­nyítás). Ennek lényege, hogy a vállalat vezetője az efsz vagy ág nem szakosított üzemrészlegelnek vezetőit irányít­ja. A főtechnikusok (agronómus, zootechnikus, gépesítő) a vállalat vezetőjének vannak alárendelve, és a vállalat törzskaraként a szervezeti egységek funkcionálisan aláren­delt vezetőit módszertanilag Irányítják. A területi irányítás a mezőgazdasági vállalatokban átmene­tileg indol alt olyankor, amikor a vállalat földalapja még nin­csen telkesítve, termelése nincsen szakosítva és a gazdasági utak megnehezítik a vállalaton belüli anyagmozgatást, és ami a legfontosabb, nincsenek reális feltételek ■ arra, hogy az üzemrészlegek vezetői és a speciális technikusok tisztségét rátermett vezetőkkel töltsék be. 2. Kombinatív területi-ágazati elvre alapozott üzemi szervezet. A kombinatív vezetés az üzemi szervezet előremutatóbb formája, mint a területi elvre alapozott. Ennek ellenére csak átmeneti megoldásnak tekinthető mindaddig, amíg ki­alakítjuk az ágazati elvre alapozott üzemi szervezet beve­zetésének feltételeit. Az üzemrészleg (gazdasági udvar) vezetőjének a kombinatív üzemi szervezet keretében különleges helyzete van. Ezt a tisztséget rendszerint az üzemrészleg legtehetségesebb techni­kusára bízzák, aki egy személyben két tisztséget egyesít: a) az üzemrészleg vezetőjének, és b) technikusának tisztségét. Az üzemrészleg vezetőjének tisztségét viselő technikus és üzemrészleg-vezető a következő alapvető feladatokat látja el: ♦ vezeti a reá bízott termelési szakasz munkáját; ф koordinálja az üzemrészleg minden szakaszának (tevékeny­ségének) fejlesztését, szabályozza az emberi kapcsolatokat és irányítja mindazokat a tevékenységeket, amelyek nem tartoznak a többi üzemrészlegi technikus munkatartalmába, például a vállalaton belüli anyagmozgatás, az emberi kör­nyezet javításnak, az épületek és berendezések karbantar­tásának stb. kérdéseit. A kombinatív vezetésnek több változata van. Ezek közül a legelterjedtebbek: ♦ a növénytermelést és az állattenyésztési termelést területi elvek alapján irányítják, a gépesítést és a gépjavítást pe­dig ágazati elvek alapján; ♦ a növénytermelést területi elvek alapján, az állattenyész­tési termelést pedig ágazati elvek szerint irányítják; ♦ a szántóföldi termelést területi elvek alapján irányítják, a speciális termesztett növényeket és kultúrákat pedig ága­zati alapon. 3. Ágazati elvre alapozott üzemi szervezet (ágazati irányítás). A termelőerők fejlődésének jelenlegi fokának és a mező­­gazdasági vállalatok anyagi-műszaki bázisa elrendezésének szempontjából az ágazati irányítást az irányítás legalkal­masabb típusának tekinthetjük, amely a szakosított terme­lés és az erre kapcsolódó ágazati szervezeti felépítés kife­jezője. Ennek lényege abban rejlik, hogy a vállalati vezetőnek alá­rendelt fötechnikusok közvetlenül irányítják a szakosított üzemrészlegek (növénytermelés, állattenyésztési termelés, gé­pesítés) tevékenységét, ugyanakkor felelősek a rájuk bízott termelési szakaszok munkájáért ős termelési eredményeiért. Az üzemi szervezetek irányítási szintjei A mezőgazdasági vállalatok a termelőerők jelenlegi fejlődési szakaszában túlnyomó többségükben a kétlépcsős Irányítást érvényesítik. A vállalati vezetőség (I. lépcső), a szervezeti egységeket (II. lépcső) irányítja. Az így értelmezett kétlépcsős irányítás a szervezeti egységek gazdasági önállóságának elvét tükrözi. A területi vezetési elvet érvényesítő állami gazdaságok túl­nyomó részének jelenleg kétlépcsős irányítása van: igazgató­ság —4 üzemrészleg. A vezetésben tevékenység szempontjából (irányító munka) rendszerint három irányítási szintet (lépcsőt) különböztetünk meg: ф felső szint ф középszint ф alsó szint. A felső szintű vezetést a vállalat vezetője, annak helyettesei (az efsz-ben csak egy), és a területi elvek afapján Irányított állami gazdaságban az igazgató törzskarát képező fótechniku­­sok gyakorolják. A Mintaalapszabályzat 27. cikkelye szerint a közgyűlés vagy a küldöttek testületé az elnök javaslatára megbízhatja az al­­elnököt valamelyik termelési szakasz vezetésével. Három meg­oldási lehetőség kínálkozhat: ф az alelnök vezeti az összes termelési szakaszt; ф az alelnök vezeti a káder és személyzeti alakulatot és jog­körébe tartozik az efsz bizottságai tevékenységének koor­dinálása. Ebben az esetben indokolt a főmérnöki tisztség betöltése, aki a termelő munkaszakaszokat Irányítja; ' ф az alelnök a gazdasági alakulatot vezeti. Ebben az esetben indokolt a személyzeti osztály vezetője és a főmérnök tiszt­sége. A főmérnöki tisztséget a kis vállalatok egyesítése után ki­bővült anyagi-műszaki bázissal indokolták. A területi elvekre alapozott vezetésű vállalatokban a főmérnök feladata a fő­technikusok és az üzemrészlcgek vezetőinek irányítása. Az ágazati vezetés elvének érvényesítése után a főmérnök tevékenységének súlypontja a termelés irányításáról az egyes termelési szakaszok tevékenységének összehangolására helye­ződik át, mivel a termelési szakaszok vezetői, mint lineáris vezetők felelősek a rájuk bízott feladatok teljesítéséért. b) Közepes (igazgatási) szintű vezetés. Létezése a vezetés típusának függvénye. A területi vezetési elvet érvényesítő vállalatokban a közepes szintű vezetést a nem szakosított üzemrészlegek (gazdaságoki, uz ágazati vezetési elvet ér­vényesítő vállalatokban pedig a termelési szakaszok és a nem termelő alakulatok vezetői gyakorolják. c) Alsó (végrehajtási) szintű vezetés. Ezt a technikusok (cso­portvezetők) képviselik, akik rugalmasan irányítják a ter­melőfolyamatot. A termelési folyamattal kapcsolatban a vezetés szakaszán is munkamegoszlást és szakosítást vezet­nek be, amely jelenleg a növénytermesztés szakaszán a legérezhetőbb. A területi elvre alapozott vezetésről az ágazati vezetésre való áttérés A területi vezetésről ágazati vezetésre való áttéréssel a ve­zetés szervezete is megváltozik. Ez alapvető változásukhoz vezet a vezetés egész területén, főként a mezőgazdasági vál­lalat vezető tisztségviselőinek munkatartalmáhan. Az ágazati elvekre alapozott vezetés bevezetése után a vál­lalat agronómusa a növénytermelés vezetőjévé, a zootechnikus az állattenyésztés vezetőjévé válik. Az illetékes vezető dolgo­zó tehát közvetlenül és komplexen irányítja az egész terme­lést vagy szolgáltatásokat és teljes felelősséget vállal a ter­melési eredményekért. A teljes és oszthatatlan jogkör az ága­zati vezetés fontos jellemzője. A területi vezetésről ágazati vezetésre való áttérés folyamán szükségessé válik a termelés alapos előkészítése. Erre a célra rendszeresítették a speciális szakemberek új professzióit. Ez viszont új munkamegosztást hív elő a vezetésben. Az opera­tív vezetés elkülönül a termelés előkészítésétől. Az operatív vezetést a lineáris vezető dolgozók gyakorolják. A termelés előkészítését a törzskari dolgozók látják el. Az ágazati vezetés (funkcionális vezetési szervezet) bevezetése után rendszerezik a speciális szakemberekből álló törzskari tisztségeket és egyes vállalatokban egész törzskari osztályo­kat alakítanak, ilyan pl. a tudományos-műszaki fejlesztéssel és az ésszerűsítéssel foglalkozó osztály. A törzskari osztályok és alakulatok kiépítésével kiegészftő­­dik a mezőgazdasági vállalatok vezetési szervezete. A vezetés szervezetének kiépítésével befejeződik a vállalatok szervezé­sének folyamata, amelyre közvetlenül kapcsolódik a megfelelő vállalaton belüli vezetés kiépítése. A haladó tapasztalatok iskolája II. TANANYAG A mezőgazdasági vállalat termelésének szervezése Szerzők: Prof. Jaroslav NEUMANN mérnök, CSc., Prof. Július SEVCÍK mérnök, CSc. A mezőgazdasági termelés fejlődésének jelenlegi szakasza megköveteli az irányítás és a vezetés részleges megközelíté­séről a komplex rendszerelméleti értelmezésre való áttérést, azaz a hagyományos vezetési mód tudományos vezetéssel való felváltását. A vállalati szervezet és irányítás új és tökéletesebb formái­ra való áttérést a termelés megoldásával kell kezdeni. A vállalat termelési rendszerének megoldása A vállalat termelési rendszerének kidolgozásakor a követke­zőkkel dolgozunk: a) elemekkel, ezek az alsó fokú termelési folyamatok; aj alkatrészekkel, összetevőkkel — ezek a gyártási (terme­lési) berendezés és az illetékes termelési folyamatok; ej az elemek és az összetevők közötti kapcsolások, amelyek kialakítják az egyes termelőfolyamatokat és az ebből eredő szervezeti kapcsolatokat. Szervezési szempontból a termelési folyamatokat a követke­zőképpen csoportosíthatjuk: aj alakulatok szerint, amelyek keretében a termelési folyama­tok megvalósulnak; ebből a szempontból megkülönböztet­hetjük a vállalati, üzemi és üzemegységi termelési folya­matot; b) a végtermék elkészítéséhez feltétlenül szükséges szervezeti kapcsolatok — átkapcsolódások szerint: ebből a szempont­ból megkülönböztetjük az egyes termékek összesített újra­termelési folyamatát és termelési folyamatát. Ez a csoportosítás elsősorban a mezőgazdaságban bír nagy jelentőséggel, ahol a biológiai és a gazdasági újratermelési folyamat összefonódik. Az egyes termékek újratermelési folyamata ismét összesített termelési folyamat, amely alsó fokú termelési folyamatokra bontható. Például a búza esetében az újratermelési folyamat a nemesített adott szaporítási fokú vetőmag egyes termelési folyamataiból áll az árugabona termelési folyamatáig. Hason­lóképpen az állattenyésztésben is az összesített újratermelési folyamat magába foglalja a tenyésztői és állattartási tevé­kenység minden szintjét egészen az illetékes végtermék elő­állításáig. A termékek korszerű nagyüzemi termelés keretében lezajló termelési folyamata is ehhez hasonlóan néhány térbelileg és időrendbelileg elkülönülő termelési folyamatból áll, ezek a folyamatok az újratermelési folyamathoz hasonlóan a mező­­gazdasági vállalatok, üzemek és üzemi alapegységek bizonyos láncolatában valósulnak meg. így pl. a maghozó cukorrépa termelési folyamata két, térbelileg és időrendbelileg elkülö­nült termelési folyamatból — a dugványtermeszt^sből és a maghozó cukorrépa termesztéséből áll. A tehén termelési folyamatát a következő alsó fokú terme­lési folyamatokra oszthatjuk fel: Uszőborjak borjúistállóban való nevelése, üszőnevelés — az elóhasi tehenek kontrollistál­­lója. Az egyes termelési folyamatok az újratermelési folyamat és egyúttal a vállalat, üzem vagy üzemi alapegység termelőfolya­matának részei, amelyek a termelési folyamat minden jelét magukon viselik és tovább már nem tagtalhatók. Ezért a ter­melési rendszer kiindulási kidolgozásakor kiindulási elemként kezeljük. Az egyes termelési folyamat esetében annak struktúrája szempontjából megkülönböztethetünk: a) térbeli elhatároltságot; bj időrendbeli elosztást és kapcsolódást. A termelési folyamatok helyes működésének megoldása A termelési folyamat működését úgy jellemezhetjük, mint a nyersanyag a bemenet mint kezdő, és a kimenet mint vég­állapot közötti termékké való átalakulását. Minden termelési folyamat megoldásakor feltétlenül a helyes kimenet megha-1 tározásával kell kezdenünk, amely a termelési folyamat ter­melési céljaként nyilvánul meg. A termelés céljának pontos meghatározása mindenekelőtt a nagyüzemi termelésben fon­tos, mivel itt a termelés céljától függően választják meg a technológiát és technikát. A termelés céljának bármilyen vál­toztatása mindig maga után vonja a termelési technológia és technika megváltoztatását, és ez nagyon komoly gazdasági kö­vetkezményekkel jár. Ezért minden egyes termelési folyamat termelési célját pontosan meg kell határozni. Az egyes lermelési folyamatok termelési céljának meghatá­rozása alapján alakítjuk ki a termelési folyamatok célszerű kapcsolódását. A termelési folyamatok funkcionális kapcsoló­dása fontos szerepet játszik az egész termelőfolyamat helyes «működése szempontjából és visszamenőleg megnyilvánul a ter­melési folyamatok megfelelő struktúrájának kialakításában. A mezőgazdasági vállalatban a termelési folyamatokat a kö­vetkezőképpen rendezhetjük el: a) párhuzamosan, tehát egymás mellett, Ilyenkor az egyik ter­melési folyamat lefolyása független a másik eredményeitől. Erre jellemző példa a gabonatermelés, amikor egyetlen termelési berendezéssel több egyidejűleg lejátszódó terme­lési folyamatot vezethetünk le; b) sorozatosan, tehát egymás után, amikor az egyik termelési folyamat eredménye közvetlenül befolyásolja az utána kö­vetkező termelési folyamatot. Az egyes termelési folyama­tok sorozatos átkapcsolására a termelésben az újraterme­lési folyamat következtében kerül sor. Ennek jellegzetes példája az állattenyésztési termelés. A sorozatosan kapcso­lódó termelési folyamatok egyetlen azonos termelési beren­dezésben, vagy különböző szakosított termelési berendezé­sekben valósíthatók meg. Ez a termelőerők, elsősorban a technika és a technológia fejlődésétől függ; c) az előző két módszer kombinációjaként. Ez a mezőgazda­sági vállalat szervezeti megoldásának szokott módja. Az ilyen kombinációt azután az egyes termelési folyamatok közötti kölcsönös kapcsolatok bonyolultsága jellemzi. A párhuzamosan sorolt termelési folyamatok esetében a fo­lyamatok kimenetei nem kapcsolódnak közvetlenül a követ­kező termelési folyamatok bemenetelre. A termelés megszakí­tásokkal valósulhat meg, a termelési folyamatoknak nem kell feltétlenül (termelőképesség és működés szempontjából) köz­vetlenül kapcsolódniuk. Ilyenkor bizonyos termelési folyamatokat az Illetékes szer­vezeti alapegység termelési programjából kihagyhatunk anél­kül, hogy ez megzavarná a termelési folyamatok kapcsolódá­sát (pl. a vetésforgó valamelyik gazdasági növényét). Az egymás után sorolt termelési folyamatok esetében az egyik termelési folyamat kimenete rákapcsolódik a kővetkező termelési folyamat bemenetére. így a termelési folyamatok között erős kölcsönhatás, kapcsolat jön létre. Tekintettel erre a kölcsönhatásra tisztázni kell a két egymás után kapcsolt termelési folyamat kölcsönös kapcsolódásának lehetőségét. Lényegében a következő kapcsolódási lehetőségek mutatkoz­nak: - . a) az egyik termelési folyamat kimenetének végterméke a további termelési folyamat bemenetén a nyersanyag sze­• repét tölti be; b) az egyik termelési folyamat kimenetének végterméké mun­kaeszközként lép a további rendszer struktúrájába. Tehát ezzel befejeződik az állapotváltozási folyamata (pl. a gép esetében) és egy további állapotváltozás operátorává válik; c) egy további lehetőség is fennáll, amikor egy termelési fo­lyamat struktúrájának összetevője kimegy a struktúrából, a rendszert elhagyja és a következő rendszer bemenetéhez munkatárgy szerepében jut el (kiselejtezett gép, tehén). Mivel itt egymásra kapcsolódó folyamatláncről van sző, nem sok eredménnyel jár a lánc utolsó szemének ésszerűsíté­se, mivel az előző, ésszerűséftésből kimaradt láncszemek az utolsó láncszem ésszerűsítésének hatásfokát megfelelően csök­kentik. A mezőgazdasági termelési folyamatok nagyüzemi formáinak

Next

/
Thumbnails
Contents