Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

bevezetésekor nem vehetjük át gépiesen az ipari vállalatok tapasztalatait. Ez a mezőgazdasági és az ipari termelés közötti alapvető különbségekből következik. A mezőgazdasági termelés biológiai jellegű. Számtalan termelési folyamat esetében jelentős mértékben a természeti viszonyok és az évszakok függvénye. Fontos tényező az is, hogy a növénytermelés a sík elrendezésű talajon valósul meg, és ennek feladata a termelési folyamatban változik. Az egyik szakaszban munkatárggyá válik, vagyis megmunkálják, de ugyanakkor munkaeszközzé is, mivel segítségével növényi termékeket termelnek. A termeid-8 folyamatban hasonló helyzete van pl. a tehénnek is. A termelési folyamat biológiai jellegéből más eltérések is következnek. Az egyes mezőgazdasági termelési folyamatok többségében ugyanazon termelési folyamat keretében egyszerre több terméket termelünk. Így a gabonafélék esetében magot, szalmát, pelyvát, a cukorrépa esetében répatestet és leveles répafejet, a fejőstehén esetében tejet, borját, istállótrágyát stb. A mezőgazdasági termelést ebből a szemszögből többszörös termelésnek kell tekinteni.

A termelés biológiai jellegére való tekintettel gyakran szoros kapcsolat áll fenn a növénytermesztés és az állattenyésztés egyes termelési folyamatai, valamint az egyes állattenyésztési és növénytermesztési folyamatok között is. Tehát ebben a termelési ágazatban nem lehetséges csupán egyetlen termelési folyamat alapján termelni, hanem mindig több, egymással párhuzamosan lejátszódó termelési folyamatot kell megvalósítani.

A növénytermelést az egyes termelési folyamatok párhuzamos kapcsolódása jellemzi, mivel az összekötő kapocs szere-» pét a vetésforgó tölti be.

Az állattenyésztési termelés jellemzője az egyes termelési folyamatok egymás utáni kapcsolása az állatforgó és az egyes állatcsoportok alapján. Ebből erednek a különböző megoldási lehetőségek is. A növénytermelésből a vállalat, üzem vagy üzemi alapegység keretében kihagyhatunk néhány termelési folyamatot, egyszerűsíthetjük a termelőfolyamatot és így specializált szervezeti alakulatot hozhatunk létre. Az állattenyésztési termelésben viszont egész sor egymásra kapcsolódó és elkülönült termelési folyamatot kell megoldani és a szakosítást a vertikális termelési szakosítás révén kell megvalósítani.

A növénytermelés termelési folyamatainak szervezése

r - '

A termelési ágazatoknak és folyamatoknak a vállalat területén való széthelyezése alapján kevés (3—6) parcellás szakosított vetésforgót kell kialakítani. Ezek számára megfelelően összpontosított földterületeket kell biztosítani. A vetésforgók számára szükséges földterület összpontosítását parcellatömbök vagy sávok (utak) formájában kell megvalósítani.

A parcellatömbök az eltüntethető terepakadályok (dűlők, lejtők, utak, fasorok stb.) eltávolítása útján jönnek létre. A terep akadályai és a talajerózió miatt gyakran nem válik lehetségessé megfelelő nagyságú talajterület kialakítása, ebben az esetben utak formájában alakítunk ki talajegységeket. Az utak területi egységek, amelyeket egymástól a terep akadályai elválasztanak ugyan, de kölcsönösen egymásra kapcsolódnak és azonos gazdasági növénnyel vetik be őket. Előnyük a parcellák közötti rövid távolság és egy termelési folyamat területi összpontosítása, ami lehetővé teszi a termelés sikeres szervezését. A parcellatömbök és utak kialakítása a növénytermelés alapvető szervezési intézkedései közé tartozik.

További problémát jelent a nagy és tartós terméshozamokat és a fajtának megfelelő agrotechnika érvényesítését elősegítő vetőmag és ültetőanyag megválasztása.

A nagy összpontosítás miatti tömeges termelésben a megfelelő vetőmag és ültetőanyag, valamint a megfelelő termelési menet megválasztásában elkövetett legkisebb hiba is megsokszorozódik és nagy méreteket ölt. Ezért tűnik előnyösnek az az eljárás, hogy az egyes-gazdasági növényfajtákat, különösen a nagy gazdasági egységekben, nagyüzemi termesztésük előtt először a vállalat üzemi viszonyai között tesztvizsgálatnak vetik alá.

Ä termelési folyamatok és a vetésforgók kérdésének megoldásával kapcsolatban szükséges a növénytermelésben megfelelő szakosított szervezeti alapegységeket alakítani.

Az állattenyésztési termelés termelési folyamatainak szervezése

Az állattenyésztési termelés kérdéseinek megoldásakor először mérlegelni kell az egyes tenyészetek — baromfi, sertés és szarvasmarhatenyészetek jövőjét. A baromfitenyésztésben számolni kell a közös mezőgazdasági vállalatokba való összpontosítással, ahol ez a termelési ágazat ipari alapokon fejlődik tovább.

A sertéstenyésztésben is mérlegelni kell a sertéshús-termelés közös mezőgazdasági vállalatba való összpontosításának lehetőségét. Amennyiben szükségesnek mutatkozik, hogy a sertéshús termelését továbbra is hagyományos mezőgazdasági vállalatban és megfelelő összpontosítással hosszabb ideig fejleszszük, akkor fokozatosan át kell térni a sertéshústermelés elkülönítésére, és az állattenyésztési termelésen belül önálló szervezeti alapegységet kell alakítani számára.

Hasonlóképpen a szarvasmarhatenyésztés keretében is a nyitott állatforgó alapján át kell térni annak további tagolására — szervezeti alapegységet keli létesíteni a tejtermelés (tehenek), marhahizlalás (bikaborjak — hizlalás), tehéntermelés (üszőborjak — üszőnevelés — előhasi tehenek istállója) céljaira.

A koncentráció és specializáció további fejlesztése feltétlenül szükségessé teszi a szarvasmarhaállomány forgójának nagyobb szervezeti egység — kooperációs körzet keretében való megnyitását.

Az állomány nyitott forgójának szervezése a kooperációs körzetben

A szarvasmarhatenyésztés iparosítási folyamata strukturális változásokat követel mindenekelőtt a szervezésben. A tejtermelésre, hústermelésre és továbbtenyésztésre specializált termelési alapegységek fokozatosan szervezeti alapegységgé válnak.

A fejlődés első szakaszában a szakosított termelési alapegységeket elsősorban a nagyobb mezőgazdasági vállalatokban, esetleg az 5—7 ezer hektáros kooperációs tásrulásokban kell kialakítani. Lényegében a már létező telepek specializálásáról van sző, ahol a termelés elaprózott volt. Ezeknek a vállalatoknak a keretében érvényesülne a nyitott állatforgő, a kooperációs körzet keretén belül (15— 30 ezer ha mezőgazdasági földterület) pedig zárt állatforgót érvényesítenének.

A további szakaszban és néhány körzetben nyitott állatforgót vezetnek be néhány kooperációs körzet között, bizonyos viszonyok között még a járás határain túl is. Ez főként a túlnyomórészt hegyvidéki körzetbe eső földterületeken, vagy ellenkezőleg, a belterjes répa- és kukoricatermesztési körzetekben jön számításba.

A szarvasmarhatenyésztés szakaszán ugyanakkor hangsúlyozzák a vállalatközi szakosítás közös mezőgazdasági vállalatok létesítése útján való további érvényesítését.

A fejőstehenek számára az eddigi ismeretek alapján a következő mértékű összpontosításokat javasolhatjuk:

Vegyes hasznosítású tehéntenyésztő telepek, ezeket átépítés, esetleg a már létező objektumok kiépítése útján alakítják ki. Ezekben legalább 450 tehenet kellene összpontosítani, mivel alacsonyabb koncentráció esetén semmiképen sem lehetne bevezetni a csoportos tehéntartást. Maximálisan ezer tehén összpontosításával számolunk, mivel a már létező objektumok kihasználására való tekintettel a beépítés szórtsága a technológiai kapcsolásokat bonyolulttá teszi.

Az új tehéntenyésztő telepek esetében, ahol tejhasznosítású tehenekkel számolunk, nagyobb mértékű koncentrációt érvényesíthetünk, amely lehetőséget nyújt a csoportos tehéntartás nagyobb mértékű bevezetésére és a nagy teljesítményű fejőberendezések használatára. Oj építkezés esetén a koncentráció még a hegyvidéki körzetekben sem legyen alacsonyabb 650 állatnál. Oj építkezések, rendkívül kedvező viszonyok és erősen belterjes termelés esetén kísérletileg a 2000 darab körüli koncentrációval is számolhatunk.

A borjúnevelésben, tekintettel a borjúistállók tehéntenyésztő telepek, esetleg borjúnevelő üzemek és szarvasmarha hizlaldák melletti építésére, illetve amennyiben már üzemel a központi borjúistálló, ajánlatos a minimális koncentráció érvényesítése.

Ezekre a borjúistállókra kapcsolódik az üszőnevelésre és a marhahlzlalásra szakosított üzem. Az eddigi tapasztalatok alapján az üszőnevelésre az alábbi összpontosítást javasolják:

Vállalaton belüli szakosítás esetén, főként ott, ahol a borjúnevelés céljaira átalakítják a már létező objektumokat, a mezőgazdasági vállalat nagyságának és szükségleteinek megfelelően 500—1500 állatot összpontosítunk.

Amennyiben a borjúnevelő üzem új épületekben létesül és hatásköre túlhaladja egyetlen vállalat kereteit, a kooperációs körzet nagysága és konkrét szükségletei szerint 3700 darabig terjedő koncentrációval számolunk.

A hegyvidéki és hegyaljai körzetekben, ahol a nyári időszakban érvényesíteni lehet a legeltetéses borjúnevelést, előnyös 1000—1500 borjút befogadó borjúnevelő üzemeket építeni. Kevésbé kedvezff hegyvidéki viszonyok között a borjúnevelő üzemet úgy is meg lehet oldani, hogy az egyes 500 férőhelyes istállóépületek megfelejő széthelyezésével csökkentsük

az állatok kihajtásával és a takarmány betakarításával járó kezelési távolságokat.

Átépítés esetén a marhahizlalás céljaira 1000—1500 férőhelyes állattenyésztő telepet kel) létesíteni. A munkaerők optimális kihasználása szempontjából a szakosított állattenyésztő telep kisebb koncentrációja nem ajánlatos. Nagyobb mértékű koncentráció esetén, főként ha almozás nélküli állattartást alkalmaznak, fokozódnak az ürülék hasznosításával kapcsolatos gondok. Ezek feldolgozása ugyanis költségesebb berendezést kíván.

Viszonyaink között a 3000 vagy ennél több állatot befogadó nagyobb KOnmitraoiOja IrlzlaiUáKat—kooperációs—körzeteken

belül lehet megoldani. Az ilyen megoldás csak a legbelterjesebb körzetekben, esetleg a feldolgozó ipar valamelyik ágazatára kapcsolódva lehetséges, ahol lehetőség nyílik a hulladékanyagok hasznosítására.

• I

A vállalat szervezeti struktúrájának megoldása

A szervezeti struktúra felépítésekor feltétlenül figyelembe kell venni egy törvényszerűséget, amely azt bizonyítja, hogy a szervezeti struktúrát alulról felfelé kell kiépíteni. Először a termelőalap szervezeti struktúráját kell megoldani és erre kell rákapcsolni az ún. igazgató piramis szervezetét. Ellenkező eljárás esetén, vagyis, amikor a szervezet kiépítését fentről lefelé valósítjuk meg, rendszerint problémák merülnek fel, ugyanis a struktúra és a vezetés nem kapcsolódik pontosan a termelőalapra és a .jövőben ez a vezetési szervezőt termeléstől való elszakadásának veszélyével jár.

A szervezeti alakulatok működése

A szervezeti alakulatokat a kimeneten tapasztalt feladat szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

a) termelő — a kimenetnél termék található,

b) szolgáltató — a kimenetnél aa) termelési folyamatot kompletizáló tevékenység, bb) a termelési folyamat struktúrájának üzemképességét biztosító tevékenység (karbantartás, javítás stb.) áll,

c) irányító — a kimenetnél a vezetés Információigényét szolgáló információk találhatók.

Ennél a rendszernél tehát funkcionális szervezeti kapcsolatokról van szó. Ezek a kapcsolatok annál könnyebbek, minél nagyobb a szervezeti alakulatok szakosítási foka. Minél sokoldalúbb a szervezeti (termelő vagy szolgáltató) alakulat tevékenysége, annál jobban fenyeget az alkalomszerű nem funkcionális szervezeti kapcsolatok előfordulásának a veszélye.

A szervezeti alakulatok funkcionális szervezeti kapcsolatainak kiépítése és a szervezeti struktúra kialakítása

A növénytermelés szakosított üzemegységeit a termesztett növények szűk választéka jellemzi. A gabonafélék, takarmánynövények és 1—2 speciális gazdasági növények csoportjáról van szó. Ezekben a szervezeti alapegységekben a termelést technológiai gépsorok szerint valósítják meg, és minden gépsor élén vezető — mester áll. A gépsorok összeállítását, bevetését és kihasználását speciális szakember, az agronómustechnoiógus irányítja.

A növénytermelési szervezeti alapegységek nagyságát elsősorban a következő tényezőkkel lehet jellemezni: ♦ gépesítési eszközökkel való ellátottság és a termesztett gazdasági növényeknél alkalmazott munkamenetek ♦ a gépesítési eszközök összpontosítására szolgáló központ létesítése és az általa biztosított munkálatok terjedelme ♦ a szolgáltatások mezőgazdasági vállalat érdekében való kihasználása + a dolgozók száma és azok kihasználása + a szállítás megoldása ♦ a termesztett növények szerkezete ♦ a talaj minősége ♦ a földtulajdon kooperációs társuláson belüli elaprózottsága.

A legnagyobb befolyása azonban a gépesítésnek van. A gépsoros növénytermelésnél használatos gépek első generációja 80U—1600 ha szántófölddel rendelkező üzemegységet kíván. A gépek II. generációjának komplex kihasználása viszont 4000—7000 ha mezőgazdasági földdel rendelkező üzemegységek kialakításához fog vezetni.

A specializált állattenyésztési üzemegységeket a kimeneten található termékek lehető legkisebb száma jellemzi. Rendszerint tejtermelő, tehéntermelő, hizlaló stb. üzemegységekről van szó.

Az állattenyésztés szervezeti egységeinek kialakítását jelenleg a következő tények befolyásolják: ♦ az egyes tenyészetekben levő állatok száma ♦ az egyes tenyészetekben foglalkoztatott állatgondozók száma ♦ az állatok istállózásának elapróződottsága ♦ az állattenyésztésben érvényesített technológiai folyamatok gépesítésének, esetlég automatizálásának foka + az állatok nagy vállalatok keretén belüli Istállók és községek, közötti áttelepítésének száma és szükségessége.

A nagy befogadóképességű istállók építése megváltoztatja az állattenyésztésben uralkodó helyzetet és a szakosítási folyamatot is meggyorsítja. Ennek következtében bizonyos számú istállőépület felszabadul, és ezeket a kooperációs körzet keretein belül olyan átszervezésre lehet majd felhasználni, hogy összpontosíthassuk az egyes állatcsoportokat. Például egy 500 férőhelyes tehénistálló felépítésé és betelepítése révén változatlan állatállományok mellett a már létező istállókban 500 férőhely szabódul föl, óo oHOltot a fórőhalyokuL olyan állatcsoportok Elszállásolására használhatják fel, amelyekre a vállalat távlatilag specializálódik. A nagyüzemi koncentrációnak megfelelő istállók fokozatos kiépítése révén minden szarvasmarhacsoport megfelelő istállózási körülmények közé kerül.

A termelés szakosításának és összpontosításának fokozódásával párhuzamosan növekszik a mezőgazdasági vállalatok munkáját segítő szolgáltatások belső hálózata is. Azok a szolgáltatások, amelyeknek a sokágazatú termelés esetében nem volt saját szerkezete, esetenként igen bonyolult szerkezeti struktúrát alakítanak ki. Ez mindenekelőtt a gépesítési eszközök esetében tapasztalható, ahol a karbantartás és a gépjavítás elkülönül a termelőeszközök tulajdonképpeni üzemeltetésétől.

Mivel a gépesítési eszközök a növénytermelés egyik alapvető tényezői, ezek üzemeltetését a növénytermelés illetékes! vezetőinek kell alárendelni, míg a gépj&vítás szervezetileg elkülönül és szolgáltató tevékenységgé válik. A gépesítési eszközöket gépsorok vagy gépcsoportok formájában üzemeltetik,

A gépsor különféle munkaműveleteket végez és jellemzője, hogy a munkatárgy a gépsorba kapcsolt gépcsoportokon át folyamatosan halad. Ennek példái a betakarítási gépsorok, a vetési gépsorok stb.

A gépcsoportok nagy területeken egyetlen munkaműveletet végeznek, pl. szántanak, boronáinak, simítóznak stb. Minden, gépsornak megvan a maga vezetője (brigádvezető vagy mester), aki gondoskodik a gépsor teljes mértékű kihasználásáról. Némely gépsorok a növénytermelés illetékes üzemegységének keretében kihasználhatók. Más gépsorok munkateljesítménye azonban olyan nagy, hogy egyetlen üzemegység keretében nem lehet kihasználni. Ezért mutatkozik célszerűnek, hogy a vállalat keretein belül komplex gépesítési alakulatot létesítsünk, amely önálló szervezeti egységként működik, és ide összpontosítsuk a vállalat egész növénytermelésében dolgozó gépsorát és gépcsoportját.

Néhány vállalatban a karbantartás elkülönült az üzemeltetéstől. Ebben az esetben a gépesítési eszköz kezelője csupán mezei munkát végez. Műszak végeztével a gépet leállítja, és a délutáni műszakban dolgozó szolgálat elvégzi a gép karbantartását A következő műszak előtt a karbantartott gépet ismét átveszi.

A termelési folyamatok összpontosításának keretében a kézi munka is a kijelölt nagy parcellákra összpontosul, ezek gyakran igen távol vannak a dolgozók lakóhelyétől. Ezért gondoskodni kell a dolgozók mnkahelyre való szállításáról)

A növénytermelés és az állattenyésztési termelés közötti kapcsolatok

A növénytermelés és az állattenyésztési termelés szervezeti elkülönítése megköveteli a közöttük levő objektiv kapcsolatok megoldását. Ezek a kapcsolatok elsősorban a saját vállalatban megtermelt takarmánynövények, istállótrágya és gépesítési eszközök kérdését érintik.

A legtöbb problémát a saját termesztésű takarmányok kérdésének megoldása okozza. A szervezeti szempontból feltétlenül megoldásra váró elsőrendű kérdést a takarmány átadási helyének meghatározása jelenti. A mezőgazdaságban erre három lehetőség kínálkozik:

1. saját termesztésű takarmányok loco-vályú átadása;

2. saját termesztésű takarmányok loco-termőhely és raktár átadása;

3. saját termesztésű takarmányokkal gazdálkodó szolgáltatási szervezeti egység létesítése.

A takarmányok megfelelő átvételi módjának megválasztasa az állattenyésztési termelés összpontosításnak mértékétől, valamint a növénytermelés összpontosításának és szakosításának mértékétől függ. Az állattenyésztés és növénytermesztés megfelelő összpontosítása és szakosítása esetén a loco válvu átadási mód bizonyult a legelőnyösebbnek. Ezzel szemben az üzemi szervezet felépítésének területi elvéről ágazati elvre való áttérés kezdeti időszakában és az állattenyésztési termelés és növénytermelés egyenletes területi elhelyezésének kezdetén (mielőtt felszámolnák a sokágazatú termelést) gyakrab-