Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES Tapasztalataim a méhek jó teleléséről Gyermekkoromban falunkban ka­sokban tartották a mehet, csak a ta­nítónak volt kaptáros méhészete. Mindkét fajta méhészet virágzott, ha jó volt az idő. Máskor csak a tanítóm boldogult. Neki mindig gyarapodott a méhe, mert gondosan betelelte őket. A kasos méhészek pedig a jó csalá­dokat mézükért fosztották ki, a rosz­­ezakat meg azért kénezték le, mert azok úgysem bírták volna a telet. A tonyészcsaládok. meghagyása külön­böző volt. Ahány ház, annyi szokás. Örökké litkolták, hogy milyen for­májú és nagyságú kasban telel job­ban a méh. Az eleség mennyiségét úgy becsülték meg, hogy kézzel meg­emelgették a kasokat. Az élelem mi­nőségére az elmúlt hordásokból kö­vetkeztettek. jó főhordáskor az első rajok annyi mézet gyűjtöttek akác- és baltacimvirághól, hogy az télen is kitartott nekik. A lerajzolt családok és a második rajok csak a vadtisz­­tesfüről gyfijthették be a téli elesé­­get. Ha ez nem sikerült, kifolytották őket. Akkor is az lett a sorsuk, ha mézharmat mézet gyűjtöttek. Kegyel­met rendszerint az első rajok kaptak. Azoknál viszont nem az élelem, ha­nem az öreg anya volt a kerékkötő. A tanító mézesbödönjei nem ősszel, hanem a főhordáskor teltek meg. Pergetett mézharmatmézet, vegyes vi­rágmézet, tisztesfűmézet is, de ezeket már eladta. Mindig a legjobb mézet adta a méheknek télre. A rajokat maga készítette, új anyákat nevelt a legjobban mézelő családoktól. Tavasz­kor mézestésztót gyúratott a gyere­kekkel a legjobb mézből és porcukor­ból. Azzal serkentette a családokat. Méhészete egyre gyarapodott, és ki tudja, meddig jutott volna, ha meg nem hal. Özvegye városba ment. A méheket a külső területen rakták le. Ott kevés volt a virág, a cukrot nem győzték. A dolgos méhek munka nélkül ma­radtak és a semmittevésben éhen pusztultak. Csak három család ma­radt meg. Egyet nekem adtak ingyen. A másikat édesapám vette meg, a harmadikat a nagyapám. A méhész­könyvet is nekem adták. A kasos méhészek tovább éltek, mint a tanító, de méheik mégis el­pusztultak. Maguk tették őket tönkre. Később új méhészek „születtek“, de már mindenki kaptárakkal kezdett. De most sem egyforma az eredmény. Méhek pusztulnak, méhek szaporod­nak. Különböznek a kaptárak, a mun­kamódszerek, de a legtöbb azon mú­lik, hogy szereti-e a méhész méheit vagy csak haszonlesésből foglalkozik velük. Válságos időben sok pénz és szív kell ahhoz, hogy a, méhek meg­maradjanak. ,A könyv, szaklap meg a jó tapasztalatcsere se hiányozhat. De a tudás sem mindig örökérvényű. A tanítóm könyvéből sem lehet mindent készpénznek venni, bár nem sokat tévedett. A méhek téli eleségé­ről azt írta, amit már részben a ka­sos méhészek is tudtak. Az érett akácméz és a tisztesfűméz kiváló téli élelem. Kedvezőtlen eleség a repce- és fehérhereméz, még ha érett is. A A mézhrmatméz: fűzé, fenyőé, ciroké teljesen rossz. Elpusztul tőlük a csa­lád... Az eleség nem alkalmas tele­lésre, ha gyorsan kristályosodik, túl­ságosan híg és nagy része födetlen. Melyik méhész válogathat ma a méz között telelésre? Hol van most annyi fajta méz, mint régen volt? Es az ára. Egy kiló mézért három kiló cuk­rot vehetünk. Telelésre tehát kifize­tődőbb a cukor! £s a cukorméz is lehet jó vagy rossz téli eleség. Ami nemcsak a mé­­heken múlik. A méhészen is. A nyár­utón feletetett répacukorból jó elesé­­get készitenek a méhek. A feldolgo­zást a nyári méhek végzik, amelyek úgy sem érnék meg a tavaszt. Ha ké­sőn etetünk, híg marad az eleség. A méhek nem fedik be viasszal. Meg is savanyodhat a lecsapódó vizpárától. A befedett cukorméz pedig megkris­tályosodik. Tavasszal kihordják a kaptárból. A későn feletetett cukrot azok a méhek dolgozzák fel, amelyeknek ta­vaszébredéskor a fiatal méheket kel­lene felnevelniük. Hiába a bőséges élelem, a család akkor gyengül le, amikor legjobban erősödnie kellene! Tudjuk, hogy tavasszal vagy nyá­ron világrajövő mézelőméh átlagosan csak hat hétig él, míg a nyárvégi vagy őszi „születésű“ hat hónapig vagy még tovább is elél. A különböző nemzedékekhez tarto­zó méhek életét főképpen a munka határozza meg. Másfajta munkát vé­geznek a méhek tavasszal és nyáron, mint télen. Az első kelésűek méheket nevelnek, nektárt, virágport gyűjte­nek, anyát, álcákat, fiatal méheket táplálnak, a heréket is ők etetik: la­kást tisztogatnak, szellőztetnek, őr­ködnek, sejteket építenek, vagyis éj­jel-nappal dolgoznak. Legjobban a külső munka: víz, virágpor és nektár­gyűjtés viseli meg őket. A hő inga­dozása, szél, eső nagyon árt a dolgo­­zóméheknek. A telelő méhek viszont majdnem egész életüket olyan családban töltik, amely már nem növekszik és amely­nek létszáma jóformán állandó. Ezek a méhek a telelés hosszú hónaDjai alatt sosem hagyják el fészküket, sűrű fiirtbe tömörülve élnek. Semmit sem építenek, és csak a begyűitött élel­met fogyasztják. A telelő fiirt hőmér­séklete is kedvező a méheknek. A méhek a fürtöt fűtik nem a kaptárt! Lehet a kaptár hideg, a méh a fürt­ben nem fázik. A meleg fejlesztésé­hez pedig eleség szükséges. Akkor is többet fogyasztanak, ha kevés friss levegőt kannak, vagv a téli ellensé­gek zaklatják őket. A több fogyasz­tástól hamarabb megtelik a méh bele és kénytelen a kaptárba ürítkeznl, ami végzetes lehet. A fészek szűkítése is vitatott kér­dés. En az erős családok fészkét so­hasem szűkítem le és mégis jól telel­nek, mert a nyári serkentés és tele­lés következtében sok az őszi, hosszú életű méh és az eleségük jó minő­ségű. Mikor a fél mézkamrás keretekről áttértem az egész mézkamrás kere­tekre, több lépszekrényre volt szük­ség. Mindjárt nem tudtam előterem­teni őket, ezért a mézkamrában te­leltetem. Betelelés előtt a költőtér kereteit a mézkamrába raktam, a mézkamra kereteit pedig a költőtér­be. A költőtérbe egy kerettel keve­sebbet tettem és azután a többi kere­tet széthúztam. Ezáltal ide nem bő­vítik a fészket és a hullák könnyeb­ben leperegnek az aljdeszkára betolt kátránýpapírra. Onnan időnként kihú­zom őket, nehogy a cinkék megérez­­zék. Féltem attól, bogy a madarak kopácsolására megbomlik a telelő fürt, és ily távolból egy méh sem juthat vissza. Tavaszra ezek a csalá­dok erősödtek meg a legjobban. Ta­vaszi serkentésre se szorultak, csak a korán ébredő rajzási ösztönüknek a leküzdése okozott gondot. A méhészet ma már nagyobb be­fektetést, áldozatot követel, mint ré­gen. Ha a méhek a nagy távolság miatt nem mehetnek a nektár után, oda kell vinni őket. A vándorlást sem koronázza mindig siker. Gyakran csak virágport gyűjtenek a méhek, de nektárt nem. Több lesz a termés és jó minőségű, de mihaszna, a méhész pénztárcája üres marad. Az utóbbi években legtöbb mézet a fenyőerdőkben termeltek vándormé­hészeink. Attól azonban legyengültek a méhek. Virágpor hiányában nem nevelhettek fiatal méheket a csalá­dok. A nyári méhek dolgozták fel a cukorszürpöt a fészekben az onnan kivett mézharmatméz helyében, csak azok a méhek hiányoztak, amelyek­nek ezen a mézen kellett volna ki­telelniük. Oj nemzedéknek átadni a „stafétabotot“. Egy erdész barátom, aki tőlem vá­sárolta azokat a családokat, amelyek­kel a méhészkedést kezdte, egy év­ben négyszger is pergetett fenyőről. Ez évben mégis lombos erdő szélébe telepítette méheit, az én hajdani tele­pemre. Hogy miért tette?... Azt mondta, hogy rossz hordás után nem tudta felerősíteni méheit, jó hordás után pedig el is pusztultak. Megismétlődött a régi sors. Más vi­dékről vásárolt méhcsaládokat a ré­giek helyébe. Itt' új módszert kellene bevezetnie. Virágport adni, más vidé­kek virágporát a fenyőerdő méhei­­nek. Ehhez azonban még nincs ta­pasztalatunk. Legjobb megoldásnak látszik a méhészek megsegítése, mint Csehor­szágban teszik. A megporzott kultúr­növények után honorálják a méhé­szeket. A jó betelelés pénzbe kerül, mert a méhlegelő megváltozott, de a mé­hek még nem. Nem bírnak messze tájakra repülni, ha közelben nincs hordás. Kicsiny a gyomruk, csak any­­nnyi „üzemanyag“ fér el benne, mint évezredekkel ezelőtt. CSURILLA JÓZSEF A méhészet nekem szórakozás A méhészet jelentőségéről egyre több szó esik. A mezőgazdasági üze­mekben dolgozó szakemberek rádöb­bentek arra, hogy beporzás nélkül nincs eredményes magtermesztés a pillangósoknál, s a porzásnak nagy jelentősége van a repcetermesztésnél, a gyümölcsösökben és másutt. Danes Lászlóval, a Méhészszövetség Közpon­ti Bizottságának tagjával beszélget­tünk a méhészet helyzetéről a luCe­­neci (losonci) járásban. Mióta meg­szűnt a járási titkárság Losoncon, a központi bizottság megbízásából Danes elvtárs képviseli a járást. — Hány szervezet van a járásban? — érdeklődtem a szakembertől. — Hét méhész alapszervezet tevé­kenykedik járásunkban, közel ezer­kétszáz taggal. A méhcsaládok száma megközelíti a tízezret. — Kevés ez, vagy sok? — Szerintem kevés. Jó lenne, ha a magánméhészetek mellett minden me­zőgazdasági üzemben tartanának mé­heket. Sajnos, nincs így, sőt vannak olyan szövetkezetek, ahol nem isme­rik el a méhészet jelentőségét és a vándoroltaló méhészektől helypénzt kérnek. A Suricei (sűregi) Efsz-ben például tfz korona a tarifa családon­ként. De a rapovcei (rappi) közös vezetői is hasonlóképpen vélekednek! További probléma a permetezés. Egyes mezőgazdasági üzemekben nem tart­ják be a törvényes rendelkezéseket, s ezért sok méh elpusztul. Azt hi­szem, jobban el kellene mélyíteni a kapcsolatot a mezőgazdasági igazga téságokkal. a Szövetkezeti Földműve sek Szövetsfi<?ének képviselőivel, s nekik kellene figyelmeztetniük a sza­bálytsértő szövetkezetek vezetőit, jö­vőre lesz szövetségünk országos kongresszusa, gondolom ott orvoslást találunk a méhészeket sújtó visszás­ságokra. — Miben látod az okát, hogy a me­zőgazdasági üzemekben nem akarnak méhészettel foglalkozni? — A szövetkezetekben csak a köz vetlen hasznot veszik figyelembe. A magánméhészek legtöbben szórako­zásból, munka után szombatonként, vasárnaponként foglalkoznak a szor­gos kis méhekkel. A mezőgazdasági üzemekben hivatásos méhészre van szükség, akinek az évi fizetése meg­haladja a harmincezer koronát. Lé­nyegében ezért nem gazdaságos a méhészkedés. Persze a valóságos hasznot kellene nézni, a méhek által történő beporzást. — A méhészek továbbképzésével foglalkoztok? — Főleg télidőben tartunk előadás­­sorozatokat. A mi berkeinkben is van mindig új a nap alatt, amellyel a mé­hésznek tisztában kell lennie. Én jól tudom, mennyit kell tanulni, míg az ember alaposan megismeri a méhek világát. — Tényleg, hogyan is lett belőled méhész? — Fiatal koromban a losonci bú­torgyárban dolgoztam. A festő kollé­gáim foglalkoztak méhészettel, s így mindig az volt a beszédtéma. Egyszer aztán én Is neklduráltam magam és vettem két családot. Nagyon megsze­rettem a méhecskéket, s szaporodtak a családok. Aztán kezdtem olvasni szakkönyveket, folyóiratokat, részt vettem tanfolyamokon, s végül mő-1S77. november 19. Egy vállalkozás margó jár. •n ct Mint ezt már októberben közöltük, a MÉHÉSZETI ] 1ÉT nagy lehetőséget nyújt alapszervezeteinknek a különböző rendezvén) ek szervezésére. Az egyes rendezvények politikai, népművelő és tegyük hozzá, ökonómiai si­kere is az alapszervezetek funkcionáriusainak szerv ;zőképességétől, lele ményességétől és a tagság bevonásától függ. Vannak olyan funkcionáriu­sok, akik jobban „meghúzzák“, több szabadidőt szent 3lnek és az esetleges sikertelenséget is vállalják az ügy érdekében. Be ki 11 ismernünk, hogy nem minden alapszervezetben ideális a helyzet. Nem minden vezetőséj nem minden vezetőségi tag veszi ki részét arányost n a munkából. Alap­szervezeteink időben ismerték a MÉHÉSZETI HÉT kezdetének Idejét, és így lehetőségük volt ezt jól előkészíteni. Bratislavában a SZMSZ alapszervezete jól felkés: ült erre a szövetségi rendezvényre. Igaz, ebben a SZMSZ KB-nak dolgozói is segítették őket. Nincs lehetőségünk arra, hogy az egész előkészü! tét elemezzük, hogy írjunk az egyes funkcionáriusok aktivitásáról, ki ke! I azonban' emelni Ka­­lisky elvtársnak, az alapszervezet elnökének önfeláldozó munkáját. Bratislavában a MÉHÉSZETI HÉT megnyitását egy :anfolyam előzte meg. Ennek keretén belül a méhészek családjaiból szám' >s elvtársnő ismerke­dett meg a méz helyes hasznosításával a háztartásb) n. A tanfolyam .részt-. vevői közül főleg Bláhová elvtársnő emelkedett ki munkájával. A tanfo­lyam résztvevői mézessüteményeket készítettek, melyi kből később kiállítást rendeztek Bratislava nyilvánossága részére. A MÉHÉSZETI HÉT megnyitását hangoshíradó kis írté. Ennek keretén belül az érdeklődők legalább röviden megísmerkedt >k a méz jelentőségé­vel a táplálkozásban és a méz hasznosításával a h iztartásban. A délutáni órákban került megnyitásra a mézessü eményekből rendezett kiállítás. A kiállított süteményeket a már említett tanfolyam résztvevői készítették és díszítették. A süteményeket a bratisiavai hálás résztvevők megcsodálták, és a tombolára kiválasztott példányol on kívül a kiállításon meg is vásárolták. Este 19.30 órakor, amikor már Bratislavát az októ ieri sötétség borította, megkezdődött az ünnepélyes est, amelyen a bratisli vai méhészeken kívül megjelentek az SZMSZ KB Elnökségének tagjai és ) Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszt iriumának dolgozói is. A MÉHÉSZETI HÉT jelentőségéről szóló előadás kmetén belül az előadó méltatta a NOSZF történelmi jelentőségét is. Az i nnepélyes estet zenei számokkal tarkították. A rendezvény második részében népzene és jó il al mellett lehetőség volt a szórakozásra. Tomboláról is gondoskodtak a rendezők, és a nyer­tesek szép népi díszítéssel készült mézeskalács sz veket, tányérokat, pa­­pucskákat, vázákat és miniatűr bölcsőt nyertek. Különös feszültség kisérte a mézessüteményből [észült házikó árvere­zését, melyet a fiatal generáció képviselője nyert el. Az előcsarnokban az érdeklődők számára Dedinsk mérnök színes díapo­­zítivjait vetítették. Számunkra jó érzés volt átélni ezt a barátságos légkört, amelyben lé­nyegében két generáció találkozott — szülők és gyermekeik, de ez egy­általán nem volt akadály, ellenkezőleg, mindkét g ineráció képviselői jól érezték magukat. Befejezésül csak azt kívánnánk, hogy a jövőben öbb ilyen sikeres ren­dezvény legyen. ing. Jnraj Ferenéík Szorgalmas munkával A méhészkedő házaspár. hész lettem. A Losonci Állami Gazda­ságban jó ideig dolgoztam, mint mé­hész. Jelenleg üzletben tevékenyke­dem, s így a szabad időmben méhész­­kedem. Közben a feleségem is meg­kedvelte a méhészetet, ő a segítőtár­sam. — Milyen volt az idei méztermés? — Elég szegény esztendő után va­gyunk. Akácvirágzáskor volt a leg­szeszélyesebb az időjárás, ezért nem sikerült a hordás. Én különben nem panaszkodhatom. Igaz, hogy ezt rész­ben a méhek vándoroltatásának kö­szönhetem. Nem sajnáltam a fáradt­ságot, sem az anyagi kiadást. Tavasz­­szal az Ipoly alsó folyásánál levő akácoshoz vitettem a kaptárakat; a­­mikor pedig érni kezdtek az erdei gyümölcsök, akkor Cierný Balogra húzattam a vándoroltatő-kocsit. Hiá­ba, befektetés nélkül nincs eredmé­nyes méztermés. — Egyszóval nem bántad meg, hogy eljegyezted magad a méhészet­ei? — Nekem a méhészkedés jelenti az igazi kikapcsolódást, el sem tudom képzelni az életemet méhek nélkül. Tóth Dezső Méhészeti h ét A szakpropaganda célja, hagy az ifjúság köréitől utánpótlást nyerjünk a méhészet számára. A zvoleni járásban a méhészül hét alkalmából figye­lemreméltó beszámolók hangzottak el a méhpempii, méhméreg, a propolisz és viasz hasznosításáról. Ürömmel hallgattuk, ho ;y növekedőbb a mézfo­gyasztás. A propagandamunka eredményesebbé tételére sokféle értékes javaslat született, főként a méhbetegségek felis nerésére és orvoslására. A gyomorvészről a szakemberek eddig* már sokat írtak. A tudományos kutatás, vizsgálat és kísérlet igyekezett fényt de íteni a titokzatos beteg­ségre. Sajnos, tudásunk ebbeli hézagait csak fáradtságot nem ismerő ta­nulmányozással egészíthetjük ki. Az előadók jogosan mutatták rá a méhek népgazdasági fontosságára és hasznára. A zvolení méhészeknek tiz alapszervezetük van és 16 385 méh­családdal gazdálkodnak. Sokan közülük nagyon jd szakemberek, akik átla­gon felüli mézhozamot érnek el. Járásunk méhés^i a múlt évben 131 ton­na mézet adtak államunknak, 150 tonnát pedig a háztartásukban haszno­sítottak. Ján M. Habrovský Hol volt, hol nem volt, volt egyszer égy házikó. A házikóban volt egy szoba, melyben mézessüteményből volt az asztal, és mézeskalácsból volt a fal. A süteményekre cukorból, hab­ból készített méhecskék telepedtek, úgy, mintha nektárt, virágport gyűj­­tenének. Süteményszoba. Igen, mesébe illő volt az a helyiség, melyet a bratisia­vai méhészszervezet asszonyai gyü­mölcskenyérből, méhkasokból, torta­szeletekből, marcipánból díszítettek fel a közelmúltban megrendezett ki­állításra. Mindezt a nézőközönségnek, mert a süteményeket a kiállítás meg tekintése után megvásárolhatták a résztvevők. A nézők nemcsak gyö­nyörködtek a süteményházikóban, ha nem meg is kóstolhatták a mézzel készített édességeket. Az ügyesebb háziasszony bármelyik sütemény re cepjét megtanulhatta, hiszen azok aa asszonyok, akik a süteményeket sü­tötték, örömmel tanáccsal szolgáltak Aki evett a süteményből, megállapít­hatta, hogy ezek az asszonyok járta­sak a sütés művészetében. Ez nem is csoda, hiszen négynapos sütési tanfo­lyamon vettek részt, ahol elsajátítot­ták a sütés fortélyait, s készítményei két elhozták a kiállításra, ezzel is azt bizonyítva, hogy egy-egy ilyen sü tési tanfolyam nagyon jól jön — kü lönösen — kezdő háziasszonyoknak A tanfolyamot — melyen huszonné­gyen vettek r :szt — Dedinská Mária vezette; amin kiderült, szép ered­ménnyel. A férfiak i kitettek magukért. A kiállításra — különféle csomagolás­ban — elhoztik a legújabb terméke­ket. Volt itt e dei és fenyőméz, virág­por és pempő propolisz és viasz. Ján Kono árulta f méhtermékeket, ezzel azt hirdetvén, hogy a méhecskéknek, általuk a mé; nek és más méhtermé­­keknek mind agészségügyi, mind nép­­gazdasági sze inpontból igen nagy a jelentőségük. A kiállítás megszervezésében, elő­készítésében lágy érdemük volt a szervezet vezs tőinek és Július Komora méhésznek, a<l évek óta azért fára­dozik, hogy a szervezetnek minél több tagja le ;yen, hogy a fiatalok is megszeressék a méhészkedést. Ezért is foglalkozó a fiatalok nevelésével, akik igyekeztek elsajátítani a mé­hészkedés ко szerű módszereit, hogy a mai viszony ok között korszerűen és ésszerűen i udjanak méhészkedni, újabb s újabl méhtermékeket előállí­tani. A bratislav al méhészszervezet tag­jai tehát szó galmas munkával kö­szöntötték a Nagy Októberi Szocia­lista Forrada om hatvanadik évfordu­lóját. —nt~

Next

/
Thumbnails
Contents