Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1977. Július П. A jószomszédság és kölcsönös együttműködés jegyében Társadalmi életünk kiemelkedő ese­ménye volt a múlt héten EDWARD GIEREK elvtársnak, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és az általa vezetett párt- és államküldöttségnek Július d e és 6-a közötti csehszlovákiai láto­gatása. Vendégeink találkozói dolgo­zóinkkal mind a prágai nagygyűlé­sen, mind bratislaval látogatásuk al­kalmával igazolták, hogy a hagyomá­­ryos megbonthatatlan barátság és testvériség erősödő kapcsolatai tűz­nek minket egymáshoz. Mint a láto­gatásról kiadott hivatalos közlemény megállapította, a két baráti állam küldöttségei tájékoztatták egymást a legutóbbi pártkongresszusok határo­zatainak teljesítéséről, megvitatták a kölcsönös testvéri együttműködés to­vábbi elmélyítésének kérdéseit és véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzetről, valamint a nemzetközi kommunista és munkás­­mozgalom időszerű kérdéseiről. Ta­nácskozásaik valamennyi letárgyalt kérdésben a teljes nézetazonosságot bizonyították. A látogatás eredményeként doku­mentumokat hagytak jévá: aláírták ,.A CSKP és a LEMP. Csehszlovákia és Lengyelország együttműködésének továbbfejlesztéséért és elmélyítéséért, Csehszlovákia és Lengyelország népei barátságának megszilárdításáért“ cí­mű dokumentumokat és jóváhagyták „Csehszlovákia és Lengyelország 1980 utáni gazdasági együttműködése el­mélyítésének fő irányelveit“. Edward Gierek elvtárs a lengyel legfelsőbb párt- és kormányszervek nevében hivatalos baráti látogatásra hívta meg Gustáv Husák elvtársat és egy általa vezetett csehszlovcák párt­áé kormányküldöttséget. Mint a hivatalos közleményből is kitűnt, lengyel vnedégeink látogatá­sának fénypontja volt a prágai barát­sági nagygyűlés, melyen mindkét kül­döttség vezetője beszédet mondott. Husák elvtárs beszédében hangoz­tatta: „Hazánk a Szovjetunióval, Lengyel­­nrszággal, további szocialista orszá­gokkal együtt határozottan azok első ■óraiban áll, akik sfkraszállnak a fegyverkezési hajsza megszüntetésé­ért, hatásos leszerelési intézkedése­ket szorgalmaznak, köztük a nukleá­ris fegyverek alkalmazásának a be­­tilsátát. Ezért támogatjuk a Szovjet­unió valamennyi javaslatát és megva­lósításukra törekszünk. Kifejezésre juttattuk közös elhatározásunkat, hogy továbbra is cselekvőén támo­gatni íugjuk azokat az áramlatokat, amelyek a nemzetközi kapcsolatok­ban a békés, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére töreked­nek, emellett tiszteletben tartják az egyes államok egyenjogú, szuverén helyzetét, valamint a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békás egy­más mellett élésének további elveit.“ Gierek elvtárs beszédében hangsú­lyozta: „Lengyelország és Csehszlo­vákia tevékenyen részt vesz a szocia­lista közösség egységes irányvonalá­nak érvényesítésében és együttműkö­dik az SZKP békeprogramjának meg­valósításában, — melynek Leonyid Brezsnyev elvtárs kimunkálója és fá­radhatatlan szorgalmazója, — s így jelentősen hozzájárul a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez, a nemzetközi biztonságért, a sokoldalú, gyümölcsöző nemzetközi együttműkö­désért folyó küzdelemhez.“ LENIN és a parasztok A múlt héten Leningrádban sor került a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek kétnapos konzultatív ta lálkozójára, amelyen a csehszlovák küldöttséget Alois Indra, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke vezette. Indra elvtárs felszólalásában kifejtette hazánk békepuíitikáját, majd öt pontban foglalta össze a Szö­vetségi Gyűlésnek ezen a téren folytatott tevékenységét: 1. Feltétlenül megvalósítja a CSKP XV. kongresszusán elfo­gadott külpolitikai programot s ez irányban támogatja a sző velségi kormány tevékenységét; 2. a nemzetközi kérdésekben együttműködik a szövetséges szocialista államok parlament­jeivel; 3. hozzájárul a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom egységének szilárdításához; 4. fejleszti kapcsolataiét a fejlődő és kapitalista országok parlamentjeivel, kapcsolatokra törekszik a haladó és a valóságot tiszteletben tartó erőkkel, valamint a tömegmozgalmakkal, vitázik ellenségeinkkel, hisz az igazság a ini oldalunkon áll; a hírközlő eszközök révén terjeszti az igazságot Csehszlovákiáról és a többi szocialista országról, feltételeket teremt arra, hogy a burzsoá államok minél több képviselője látogasson hozzánk, valamint a többi szocialista országba, és így a helyszínen győződjék meg a szocializmus előnyeiről; 5. a testvéri szocialista országok par­lamentjeivel együttműködve fokozza Csehszlovákia aktivitását az Interparlamentáris Unióban. A találkozó befejeztével a részvevők felhívással fordultak a helsinki záróokmányt, aláírt államok parlamentjeihez és parlamenti képviselőihez, hogy aktívan lépjenek fel az eny­hülés további elmélyítéséért,.egy újabb világháború veszélyé­nek csökkentéséért, az európai földrész békéjének megszilár­dításáért. й\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\д а,\\\\\\^\\\\\\\\\у Л\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ Lenin tüzetesen tanulmányozta és Ismerte is a falu életét. Forradalmi tevékenységének kezdetétől foglalko­zott az agrárkérdéssel, melyet több mint húsz elméleti művében boncol­gat. Lenin forradalmi tevékenységé­nek valamennyi szakaszában és össze­gyűjtött teljes műveinek mind az 55 kötetében visszatükröződnek a pa­rasztmozgalom kérdései, távlatai, a földkérdés, a munkás-paraszt szövet­ség vonatkozásai. Lenin már 1917 áprilisában párt­­konferencia elé terjesztette az orosz­­országi mezőgazdaság szocialista át­alakításának fontos szakaszaival kap­csolatos elképzeléseit. 1917 májusában a parasztküldöttek össz-oroszországi szovjetkongresszu­­sához nyílt levelet intézett, mivel be­tegsége miatt nem vehetett személye­­, sen részt a tanácskozáson, és felszó­lította a parasztokat, hogy azonnal vegyék el a földbirtokosok földjét. Csakis a munkás-paraszt szövetség­ben érhető el, hogy a föld, a vasutak, a bankok és a gyárak a dolgozók tu­lajdonába kerüljenek. Olyan köztár­saságot akarunk, amelyben az állam­­' hatalom felülről lefelé a munkások, katonák és parasztok küldöttei taná­csainak a kezében lenne,- hangoztatta Lenin. Az orosz munkások és parasztok 1917 októberében vívták ki ezt a köz­társaságot. Az október 25-ról 26-ra virradó éjjel tartott II. szovjetkong­resszuson, a Békedekrétum kihirde­tése után Lenin a jelenlevők viharos tapsa közepette előterjesztette a pa­rasztok 242 javaslata értelmében ki­dolgozott Földdekrétumot. „A földesúri földtulajdon azonnal és minden megváltás nélkül megszű­nik“. A föld állami tulajdon lett és megszűnt kizsákmányolás eszköze lenni. „Először látott a paraszt való­ságos szabadságot: szabadon ehette a maga kenyerét, megszabadult az éhségtől“. (Lenin művei 30. kötet, 98. oldal.) A szocialista forradalom győzelme után a parasztok vágyva-vágyva töre­kedtek az új életre. A rjazanyi, kur­­szki, kijevi és más kormányzóságok­ból Leninhez jöttek tanácsokért és út­mutatásért. Naponta tucatnyi ember fordult meg Vlagyimir Iljtcs dolgozó­­szobájában. Lenin képes volt meg­hallgatni és rögzíteni azokat az infor­mációkat, melyek Oroszország min­den részéből a parasztok és munká­sok útján jutottak el hozzá. „Jól emlékezem Lenin jellegzetes testtartására, amikor odaült a pa­raszthoz, oly közel, hogy a térdük is összeért, mintha mindent jobban akarna hallani, és nagyon tárgysze­rűen kérdezűsködött, érdeklődött, majd utasításokat adott...“ —, em­lékezett vissza később Nyikolaj Gor­bunov öreg kommunista. Albert Rhys Williams amerikai új­ságíró elmeséli, hogyan várakozott egyszer külföldi újságírókkal együtt sokáig Lenin dolgozószobájának elő­szobájában. „Szokatlan jelenség volt, mert Le­nin mindig pontosan betartotta a megjelölt időpontot. Csak egy ma­gyarázat maradt hátra, talán valami­lyen halaszthatatlan állami ügy tar­totta vissza, vagy egy rendkívül fon­tos személyiség tartóztathatta. Fél­órát, órát, másfél órát ülünk, foga­dásra várva. A dolgozószobából ki­­hallatszik a látogató fojtott nyugodt' hangja. Vajon ki lehet ez a magas személyiség, akinek sikerűit ily so­káig beszélgetnie Leninnel? Végül nyílt az ajtó és mindnyájunk csodál­kozására nem diplomata, nem is va­lamilyen más magas személyiség, ha­nem egy báránybőrbundás, topron­gyos muzsik távozott, jellegzetes sze­­gényparaszt, akikből milliók voltak az akkori Oroszországban.“ Lenin nagyon becsülte és kereste az ilyen találkozókat. Élete utolsó éveiben például többször ellátoga­tott a moszkvai kormányzóság falvai­ba, elbeszélgetett a parasztokkal, elő­adott nekik. Tanácsokat és javaslatokat tartal­mazó sok-sok levelet kapott. Ezek a valóban népi dokumentumok, mint Lenin nevezte e leveleket, segítségé­re voltak annak a kérdésnek a meg­válaszolásában, hogyan számolják fel a falu elmaradottságát a legrövidebb úton. Mit tegyenek, hogy a mezőgaz­daságban fokozódjék a munka terme­lékenysége, a terméshozamok, az ál­lattenyésztés? Hogyan vessenek véget Carter elnök rendet tehetne a saját portálán Д: Amerikai Egyesült Államok ** elnöke az utóbbi hónapokban rendkívül sokat foglalkozik az embe­ri szabadságjogokkal. Jellemző azon­ban, hogy nem a saját házatáján söp­­rttget — bár lenne söpörnivalőja elég —, hanem mások szemében keresi a szálkát, főleg a szocialista közösség nrazágaira szeretné rábizonyítani, hogy nem tartják tiszteletben az em­berek szabadságjogait. Persze, azok­nak az érdekében teszi hangzatos nyilatkozatait, akik szembehelyezked­nek saját nemzetük dolgozó népének érdekeivel, akik az imperialista reak­ció szolgálatéban állva a történelem karekének visszafordításáról álmo­doznak, tehát a szocialista országok népeit szerelnék a töke rabigájéba fogni. A Szovjetunió és a szocialista kö­zösség többi országai támogatnak és a hazai viszonyaik között törvényesí­tenek minden olyan nemzetközi egyezményt, amely a polgárjogok és ez emberi szabadságjogok érvényesü­lését szolgálja. De vajon hogyan vi­szonyulnak az említett célokat szol­gáié nemzetközi egyezményekhez az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei?! Erre a kérdésre választ ad például az Egyesült Nemzetek Szövetségének tájékoztatója, amely kijelenti, hogy az ENSZ főtitkáránál letétbe helye­zett huszonkét olyan nemzetközi szer­ződés közül, amely az emberi szabad­ságjogok védelmét és törvényesítését szolgálja, az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya tizennyolcat nem frt alá. így például az USA kormánya megtagadta a faji megkülönböztetés megszüntetéséről, a gazdasági, szo­ciális és kulturális jogokról, vala­mint a polgárjogról és politikai jog­ról szóló nemzetközi egyezmény alá­írását is. Az Amerikai Egyesült Államok ural­kodó körei azonban nemcsak a nem­zetközi egyezményekhez viszonyulnak mostohán, hanem a mindennapi élet­ben is lábbal tiporják a dolgozó nép legelemibb jogait. A munka az élet forrása! Az a csa­lád, amely nem rendelkezik a kapi­talista társadalomban nagyobb va­gyonnal és munkanélküliségre van ítélve, nyomorúságos életkörülmé­nyekkel küzdhet. Az Amerikai Egye­sült Államokban pedig nagyun sok ilyen család létezik. Az USA kormá­nyának hivatalos nyilvántartása sze­rint ez év májusában 10 millió 800 ezer polgár volt részleges vagy teljes munkanélküli. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a családtagokat is. akkor kitűnik, hogy az emlftett időszakban — ebben a gazdag országban — kö­rülbelül 40 millió személy tengette életét. Coleman A. Young pol­gármester szerint csupán Detroitban ötvenezer ember él siralmas körül­mények között. Az amerikai munkaügyi miniszté­rium áprilisi jelentése szerint főleg a fiatalkorú munkanélküliek száma ölt katasztrofális méreteket. Az utóbbi évek átlagában hatmillió fiatal volt munkanélkül. Íme, így garantálják abban az or­szágban az ember legalapvetőbb jo­gát, a munkához, tehát az élethez való jogát, amelynek elnöke „meg­ható nyilatkozatokban“ foglal állást a polgárjogok és az embert szabadság­­jogok tiszteletben tartása mellett. De vajon milyen a szociális gon­doskodás rendszere? Erre a kérdésre Edward Brooke szenátor, ugyan­csak ez év májusában, nagyon találó választ adott. Kijelentette, hugy az Amerikai Egyesült Államuk szociális gondoskodásának rendszere „Ame­rika szégyene“. Ezt a megállapítást tényekkel tá­masztja alá az USA Nemzeti Tudo­mányos Akadémiájának májusi tanul­mánya, amely megállapítja, hogy a gyerekek egyharmada, vagyis húsz­millió gyermek nevelkedik fel kellő orvosi és szociális gnnduskodás nél­kül. A vezető amerikai szociológusok chicagói csoportja pedig a felméré­sek alapján arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg az Amerikai Egyesült Államukban ötmillió tankö­teles gyermek nem jár iskolába és hárommillió azoknak a gyermekek­nek a száma, akik öt évnél kevesebb ideig járnak iskolába. Az említett szociológusuk állítása szerint minden ötödik amerikai állampolgárnak a műveltsége csak olyan színvonalú, hogy képtelen levelet megcímezni, kérdőívet kitölteni és az étlermi étla­pokat elolvasni. A faji megkülönböztetés Ameriká­ban még mindig hatalmas méreteket ölt. Az emberi szabadságjogokról el­hangzott szép szólamok csak felelőt­len, üres fecsegésként hatnak, ha megismerkedünk Carlton Good­ie 11 n e k, a Kiadóvállalatok Nem­zeti Szövetsége elnökének véleményé­vel. A nevezett vezető személyiség állítása szerint a feketebőrű amerikai polgárok az élet minden területén, így például a munkába való felvétel, a lakáskérdés megoldásában és a közoktatás területén is fajgyűlölettől terhes, megkülönböztetett bánásmód­ban részesülnek. A Washington Star múlt évi novemberi számában közölt cikk szerint pedig az USA-ban élő indiánokat kísérleti nyulaknak alkal­mazzák a különböző gyógyszerek tu­lajdonságainak megállapítására, s e kísérletek következtében jelenleg ki­lencvennégy iskolaköteles indián gyermek szenved halálos kimenetelű tüdőbetegségben. Ugyancsak az amerikai újságok és a hivatalos amerikai hírügynökség ad számot arról is, hogy a wilmingtoni tizek-et, akik mint polgárjogi harco­sok már több mint öt éve börtönben sínylődnek, kiagyalt vádak alapján 282 évi börtönbüntetésre ítélték. Ben Chavisnak a cikkben kifejtett véleménye szerint is azért, mert har­coltak az igazságtalanság, a faji meg­különböztetés és az embertelenség el­len. t Az amerikai imperializmus uralko­dó körei az emberi szabadságjoguk lábbal tiprásában nemcsak odahaza, hanem a világ különböző részein is jeleskednek. Soha nem lehet például elfeledni azt a barbár merényletet, amit az amerikai imperializmus a szabadságért harcoló, hős vietnami nép ellen elkövetett. Az Edward Ken­nedy amerikai szenátor által vezetett vizsgáló bizottság megállapítása sze­rint, az amerikai imperialisták a sai­­gorii bábrezsim zsoldosaival közösen 3 millió 800 ezer vietnami polgárt öl­tek meg, tízmilliót földönfutóvá tet­tek, nyolcvanháromezer vietnami rok­kantat hagytak maguk után és tömeg­gyilkolásuk miatt kilencvenezer gyer­mek árván maradt. Az emberi szabadságjogokról szem­forgató Kaifásként fecsegő amerikai reakciós körök — és a helyzetvizs­gáló szenátusi bizottság képviselőjé­nek állítása szerint az USA hivatalai is — vehemensen közreműködtek a chilei Népi Egység kormányának megdöntésében. S hatékony anyagi támogatást nyújtanak — csak 1976- han 357 millió dollárt — a Pinochet féle fasiszta katonai juntának, a chi­lei dolgozók embertelen elnyomásá­hoz. A londoni Daily Express 1978. november 24-én megjelent számában — Philip Agee, a CIA volt mun­katársa által nyilvánosságra hozolt adatok szerint — az amerikai titkns szolgálat, tehát a CIA több mint 300 ezer font sterlinget fordított angol zsoldosok verbuválására, a nem ré­gen függetlenné vált Angola törvényes kormányának megdöntése céljából. A felsorolt tények — amelyek hi­vatalos amerikai források nyomán kerültek nyilvánosságra — nem igé­nyelnek kommentárt. Magukért be­szélnek! Joggal tanácsolható tehát Carter elnöknek: jobban tenné, ha az emberi szabadságjogokról való meg­gondolatlan fecsegés és a szocialista országok rágalmazása helyett rendet teremtene a saját portáján. PATHÖ KAROLY a nyomornak, hogyan javítsák a pa­­rasztcsaládok helyzetet és küszöböl­jék ki a paraszt kultorális elmara­dottságát? Kommuna? Artyel? Egyesülés a föld közös megművelésére? Az Októ­ber után kialakult foymák melyike válhat a falu további fejlődésének alapjává? Lenin a mezőgazdaság szocialista átalakítása kulcsának, az egyetlen eszköznek tekintette a nagyipart és a nehézipart arra, hogy megmentsék a parasztságot a nyomortól és az éh­ségtől ... „Modernebb formában kell az ipart helyreállítani, nevezetesen át kell térni a villamosításra.“ (Lenin müvei 32, kötet, 529. oldal.) Lenin a szövetkezetben látta annak módját, hogy a parasztokat bekap­csolják a szocialista építésbe. Mint megállapította, a kapitalizmusban a szövetkezet kollektív tőkés berende­zés. A szocializmusban, mely meg­szüntette ember ember általi kizsák­mányolását, szocialista gazdálkodási formává válik. A szocialista szövet­kezet a legbozzá férhetőbb módja an­nak, hogyan fogjuk össze a parasz­tokat nagy termelői közösségekké, amelyekben elengedhetetlen feltétel az önkéntesség elve. ... Sok év telt el azóta. A Szovjet­unióban és más szocialista országok­ban a parasztság már régen a szocia­lizmus útjára lépett. A legmegbízha­tóbb kritérium, a gyakorlat igazolta, hogy a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban a lenini szövet­kezeti terv értelmében megvalósult a falu szocialista átalakítása és ez á parasztkérdés megoldásának legmeg­bízhatóbb módja. JELIZAVETA ORLOVA (APN—CÜTI) Parlamenti képviselők a békés jövőért FELHÍVÁS a törvenyhozökhoz

Next

/
Thumbnails
Contents