Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

1977. november 19. .SZABAD FÖLDMŰVES, 7 A forradalom viharmadara 100 éve született Ady Endre, a 20. század magyar lírájának forradalmi vezéralakja, a modern magyar költé­­szet megteremtője, a jövőt vajúdó századelő egyik legkövetkezetesebb forradalmára. Örökösei vagyunk költészetének, örökösei és megvalósítói forradalmi törekvéseinek. A történelmi szinten gondolkodó költő felismerte, hogy a legfontosabb teendő a megkésett pol­gári átalakulás következetes végre­hajtása volt, és ezért fegyvertársa lett minden radikális változást sür­gető erőnek. Világosan látta azon­ban a polgári társadalom ellentmon­dásait, ezért a maga forradalmi hité­nek erősítését az elnyomott dolgozó nép osztályharcos törekvéseiben ke­reste. Költészetébe építette a pa­rasztmozgalmat, a paraszti elnyoma­­totiság és elégedetlenség jelképeit. Felismerte a proletariátusban a tör­ténelemformáló erőt, s ezáltal ju­tott közel a szocializmus eszméihez. Túllépett a polgári radikalizmuson, költői látomásaiban a szocialista for­radalom perspektíváit vetítette kora elé. „íme, a proletárság visszaadta a népet a népnek. Fölkelt a nép és formálja a világot“ — fogalmazta meg hitét a munkásosztályban, az oroszországi forradalom hírére, 1905- ben. „Soha senki nem fogja tudni meg­érni az Ady hatását korunk egész if­júságára és ez ifjúságnak a mai idő­ben való munkájára. Ady Endre ki­mondhatatlan és káprázatos varázs­latba borította a lelket s valami olyan kimondhatatlan szélsőségek fe­lé lendítette, hogy a mai ifjúságunk az Ady-évek alatt korszakot rohant át...“ — Móricz Zsigmond emléke­zett így meg róla közvetlenül halála után. S ha ma — születésének századik, halálának közeledő hatvanadik év­fordulója táján — feltesszük a kér­dést, mit jelent számunkra Ady End­re, mindenekelőtt' azokra a forradal­mi változásokra kell gondolnunk, a­­melyek a magyar társadalom történe­tében az elmúlt harmadszázadban végbementek s amelyeknek a költő előhírnöke, jövendölője volt. S bár a történelem mozgását objektív törvé­nyek határozzák meg, de a művészet — így az irodalom is — részt vesz a társadalom újjáformálásában.^ Ady Endre a maga módján és eszközeivel részese volt a nagy társadalmi átala­kulásnak — átalakításnak. Részese leheteti, mert akotó-teremtő módjára viszonyult a népi-nemzeti lét nagy kérdéseihez. Származása, sorsa a leg­kedvezőbb feltételeket biztosította ahhoz, hogy a magyar nép érzés- és eszmevilágát megértse s hogy vágyai­nak, reményeinek megfogalmazója, messiása, harcos géniusza legyen. Ady az absztrakciók és szimbólu­mok hatalmas rendszerét alkotta meg költészetében, emberi-művészi látás­módja azonban mindig a magyar va­lóság, a magyar társadalom életének konkrét ismeretéhez kötődött. A ma­gyar társadalom hétköznapjainak problémáit a maga mélységében és összefüggéseiben szemlélve és élve átélte korénak nagy problémáit is, az imperializmus szorítását, a mun­kásosztály harcát, a forradalmak kö­zeledését. Ady az örökös lázadás, a soha bele nem nyugvás, a sajátos forrdalmiság hordozója volt. Ez a forradalmiság az, amit Ady a nem­zeti sivárság érzéséből a felszínre hozott és amit a magyar nép Ady­­ból a sorsába újra beépített. Egész életműire harc a feudális, úri Magyar­­országgál, a meghamisított nemzeti érzéssel, a magyar társadalmi élet önelégült, idilli állapotával; de szem­befordul nemcsak a grófi szérűvel, hanem a Rothschildék palotáival, as öntelt burzsoázia világával is. Világ- és lényeglátására döntő ha­tással voltak külföldi útjai, elsősor­ban párizsi tartózkodása. Számára Párizs nemcsak a rejtőzködés ottho­na volt, de a nagy felismeréseké. Csak Párizsból láthatta igazán, mi­lyen a magyar Ugar és hogy ezen a helyzeten csak a forradalom segít­het. Ady költészetének egyik főmotí­vuma az Élet, a másik az ember. Ady költészete szinte minden vo­natkozásban sajátosan új jelenég a magyar irodalomban. Ady írásai az egész magyar közvéleményt fölzak­latták, lázba hozták. Németh László egy 1927-ben írt tanulmányára hivat­kozva állapítja meg Nagy László: „Az Ady-pör elkezdődött rég, de máig is tart“. S ha tart, az sem lehet vélet­len. Mert hiszen nem csupán „örök kivonulás“, de általános kihívás is volt az életre. Költészetébe szinte mindent beépített, ami a századfordu­lóig tartalomban és formában a ma­gyar irodalomban felhalmozódott, mindent, ami haladó volt, mindent, ami a jövő számára fontos volt. Ady forradalmisága beépült a magyarság legjobbjainak gondolatvilágába, ter­mékenyítő gondolatai itt lüktetnek ma is, és szellemisége ma is aktuális. Az élet Ady számára a cselekvést je­lentette, a mi számunkra Ady művé­szete a cselekvés költészete. Ady Endre életműve, hatalmas köl­tői öröksége mindig vízválasztó volt a magyar irodalomban és szellemi közéletben. A két világháború között a magyar radikális baloldal az Ady­­életmű vállalásával a forradalmi vál­tozások szükségessége mellett tett hitet. A forradalmi munkásmozgalom magáénak vallotta Ady életművét, a magyar kommunisták megértették és értékelték költészetének, egész élet­művének forradalmi szellemiségét, és határozottan megvédtek mindenfajta kicsinyes támadással és tudatos ha misítással szemben. Ady életműve eleven és korszerű ma is. Költészete pedig fontos forrása marad a magyar irodalomnak. Andrej Plávka hetvenéves Andrej Plávka friss erővel, lendülettel, s az otthoni tájak jó ízével, illa­tával tört be a szlovák lírába. Míg sorstársat a különböző irányokat kö­vetve a modern szlovák költészet megteremtésén fáradoztak, és gyakran botladozva keresték önmaguk adekvánt kifejezési formáját, Plávka egy­szerűségével, a szlovák népdalok bűbájával hódította meg a szíveket. Sző­kébb hazájának, Liptónak földjébe kapaszkodva kezdte a versírást, az a föld adott neki hitet és erőt, amely hegyeivel, fenyveserdőivel, szurdokai­val és tisztán buggyanó forrásaival varázslattal és romantikával szövi be a lelkeket. Plávka nem maradt meg a tájnál, népére is figyelt, s magával hozta a fővárosba népe örömét, bánatát, a múlt szégyenét, szegénységét, de magával hozta az örömöket is, az ünnepi hangulatokat, a gyerekkor felhőtlen egét. „A szlovák táj ihleti meg első verseit is — írja róla Sziklay László — főleg akkor, amikor Liptó havasainak szélzúgatta tájairól, sötét fenyveseiről, szikláiról, hóviharairól énekel. A fasiszta szlovák állam ide­jén éppen ez a plávkaí hazaszeretet jelenti az embertelenség elleni tilta­kozást a szlovák irodalomban, az ő humánus, népével azonosuló költésze­te... A felszabadulás után méginkább kiteljesedik költészete s népe nem­zeti művészévé avatja Andrej Plávkát, aki tántoríthatatlanul küzdött a szocializmus megvalósításáért, s azonosult népének nagy erőfeszítéseivel. Költészetében és prózájában megénekelte a Szlovák Nemzeti Felkelés di­cső napjait, a hősi küzdelmek sorozatát, a partizánok fegyvertényeit. Sok nagysikerű verskötete, regénye, elbeszélése betetőzéseként megírta önélet­rajzát, önéletrajzának két kötetét és különösen az első rész a „Sóvárgó szerelmes“ nagy sikert aratott a szlovák olvasóközönség körében. Plávka munkássága az új szlovák líra egyik legkiemelkedőbb teljesítmé­nye, érdekes és értékes színfoltja. Magyar olvasói is szeretettel köszöntik Andrej Plávkát, s mielőbbi gyógyulást kívánnak a költőnek. D. GY. ANDREJ PLAVKA: ADY ENDRE: A magyar Ugaron Elvadult tájon gázolok: Os buja földön dudva, muhar, Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajtok a szent humuslg: E szűzi földön valami rág. Hej, égignyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmúlt virágok illata Bódít szerelmesen. Csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed S egy kacagó szél suhan el A nagy Ugar felett. Magyar jakobinus dala Ujjunk begyéből vér serken ki, Mikor téged tapogatunk, Te álmos, szegény Magyarország, Vájjon vagy-e és mink vagyunk? Vájjon lehet-e jobbra várni? Szemünk és lelkünk fáj bele, Vájjon felébred valahára A szolga-népek Bábele? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindig"re egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barikádokon? Dunának, Oltnak egy a hangja. Morajos, halk, halotti hang. Arpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek. Magyarok és nem magyarok? Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, milliók? Magyarország népe meddig lesz Kalitkás seregély-fiók? Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk, Holnap már minden a miénk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk. ADY ENDRE: Ady Endre publicisztikai tevékenysége Debrecenben kezdődött és Nagyváradon folytatódott. Ebben a város­ban az Egy kis séta című írásáért perbe fogta a kleri­kális reakció és el is ítélték. De akkor sem hátrált meg és bátran írta tovább igazát. Barátai a nehéz napokban mellette álltak és biztatták. Válaszcikkében meg is fe­lelt a szemellenzősöknek. Nagyváradon emléktáblát he­lyezlek el annak az épületnek a falán, ahol barátaival, tisztelőivel sokat beszélgetett a városban fennálló visz­­szásságnkról és a feudális Magyarország tarthatatlan helyzetéről. Foto: —tt— Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy merre. Amerre mi ma jártunk. Közeledik a május. Zöldellő és virágzó fák csalják úgyis az embert. Tessék pétálni a Schlauch-park, no, meg az úgynevezett Káptalan-sor felé. A kétfejű sas a püspöki székesegyházon ne botrán­­koztasson meg nagyon senkit. Ezt a nyomorult kény­­szerűséget, úgy látszik, hogy düh nélkül kell tűrnünk. De nézzék meg a Kanonok-sort és gondolkozzanak. Az előkelő, feszengő, jómódról valló paloták redőnyei ie vannak bocsátva. Lakosai a legmihasznább, legin­­gyenélőbb emberek. Aki dolgozik közülük, az nincs is itt. Wolafka például dolgozik. De hogy? Felekezeti har­cot, forradalmat szít a kálvinista Rómában. Az a nagy­váradi hájú, kövér pap, aki csupa erő és vér és fana­tizmus, többet árt ma a magyar társadalomnak s a ma­gyarságnak, mint kilencven szocialista agitátor s ezer kétfejű sas. A többi is egytől egyig, mert haszontalanul vonják el ezer és ezer éhezőtől a kenyeret. Röviden: ez a Kanonok-sor. Sétáljanak el aztán bármely külvárosi részbe. De erő­sítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne eny­híteni s mennyi könnyet letörölni a kanonokok pénzé­vel. Ha ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta. Banská Bystrica Drágák a városok, ahol a hegyek fiai tüzet gyújtanak szabad életünk jegyében, s a szikra, mint a szabad tekintet, elkezd szállanl, • az ős-rosszat elűzi bátorság hitével. Itt edződött acélossá szivünk, a puhácska, mely minden érintésre remegett gyöngéden, a szlovák kovács-tűz forrásága, lángja •malte dicsövé a naggyá a szavunk: N a m ! Vad napok sorjáztak — a vérünk s a könnyünk Jé áldomásként csordult a gyilkos edényébe... Falni csak gyorsan, míg megkínzott lelkünk szorította a barbár bilincs kénye, melyből kovácsoltak feneketlen csöbröt saját árulóink a kiömlött vérnek, hogy a maskarádén, gúnyoros röhej közt est kenje föl, mint vörös arcfestéket a Kremnicska fölött dözsölő kannibál. Ki csontot tetovál sebhelyes arcára s párduc bőrében szelíd galambként sétál, békéről tnrbékol a véres mulatságban. De a bál véget ér — a szörny hajnalt se lát. Dagadt fejét szegi Oroszhon hős fial A Felkelés füzéhez térsz meg, te nagy család dicsőség övezten élni fogsz, Bystrica! (Ford.: Dr. Gy) Bizalom A Bizalom című szovjet film egyet­len nap — J917. december 31 — ese­ményeit dolgozza fel, amikor V. I. L e n in a világ első munkás-paraszt kormányának elnöke aláírta a törté­nelmi jelentőságfi okmányt, amely Finnország függetlenségét biztosítot­ta. Ez egyúttal a szocialista Oroszor­szág első fontos diplomáciai lépése volt, mellyel a békés egymás mellett élést szorgalmazta. Az alkotás elme pontosan kifejezi a film mondaniva­lóját. A békés együttéllés kizárólag bizalom alapján biztosítható: vagyis a szocialista fáradalomban, és a leni­ni politikában lehet — és kell bízni. Finnország több mint száz évig a cári birodalom érseksége volt, az önállóság elérésére irányuló törekvé­sei mindig meghiúsultak. A NOSZF, mely a nép számára biztosította a hatalom elnyerését, a finn népben is reményi ébresztett. A forradalmi eszme fellángolásának napjától még két hónap sem telt el, a finnek kép­viselői meglátogatták Lenint, hogy közöljék vele népük óhaját. A kül­döttség tagjai tudatosították az e megbízásból eredő kockázatot. Ugyan­is abban az időben a szovjet kormány még nem volt annyira szilárd, hogy meggátolhatta volna az esetleges fordulatot, ezért a várakozó álláspont látszatra talán helyesebb lett volna. A finn miniszterelnök kérelme a­­zonban magába foglalta az új szocia­lista állam pozitív fejlődése iránti bi­zalmat, valamint az áj szocialista ál­lam nemzetiségi politikájába vetett hitét. A finn nép nem is csalódott Lenin­ben, aki még aznap összehívta a Népi Komiszárok Tanácsáőt, és heves vita után sikerült elfogadtatnia javasla­tát. Lenin 1917 utolsó napjának estéjén közölte a finn küldöttséggel, hogy a szovjet kormány biztosítja számukra nemzetük szabadságát és önállóságát. A szovjet Lenfilm, valamint a finn Fennada Film stúdióiban forgatott film központi alakja V. I. Lenin, akit Kirill Lavrov — a Leningrádi Maxim Gorkij színház tagja —, az egyik leg­tapasztaltabb és legismertebb szovjet színész alakított. —csiba—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents