Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1977. november 19. 6 A kultúrigények kielégítése helyi forrásokból Ä mostovai [hídaskürti) székhel­lyel működő Vörös Csillag társult szövetkezetben folyó népművelő- és kultúrmunkával azért is fontos fog­lalkozni, mivel hat község — Mosto­vá (Hidaskürt), Čierný Brod (Vízke­let), Košuty (Kosut), Vozokany (Ve­­zekény), Tomašikovo (Tallos) Cierná Voda (Feketenyék) — szövetkezeti tagságának a művelődését és szóra­kozását kell biztosítani, mégpedig úgy, hogy senki se érezze mostoha­­gyermeknek magát. Mindezt megne­hezíti az a tény, hogy a felsorolt községekben a művelődési otthonok fejlesztésre szorulnak. Megfelelő fel­tételek között csak a Košuty-i műve­lődési ház működik. Az utóbbi ellenére elmondhatjuk, hogy a társult szövetkezethez tartozó községekben pezsgő és tartalmas kul­­túrmunka folyik. A lényegre választ várva Kürtössy Sándor, a szövetkezet mellett működő pártszervezet elnökét kerestük fel. — Szövetkezetünk vezetősége tisz­tában van a szocialista kultúra em­berformáló erejével. A tömegszerve­zetek — CSSZBSZ, SZISZ, Nőszövet­ség, CSEMADOK — kulturális és nép­művelő tevékenységének felkarolása és támogatása is ezt a célt szolgálja. Erkölcsi feladatunknak tartjuk, hogy minél nagyobb tömeget vonjunk be az aktív kultúrmunkába; ezen ke­resztül is gyarapítani tudjuk a kultú­ráért rajongók táborát. A népművelő munka irányítása meglátásaink sze­rint nem csupán szórakozás a művé­szeti képességek lehetőségeivel, nem csupán játékszer a széppel, hanem komoly és felelősségteljes elkötele­zettség. A kultúra és a vele járó mű­vészi élmény nemcsak az élet díszítő­eleme, a felüdülés és a kikapcsoló­dás pihentető állomása, hanem em­bert alakító, felemelő, előbbrevivő tényező is. KÖZÖSSÉGGÉ FORMÁLÓDOTT A kultúrát szívügyének tartó Kür­tössy elvtárstól megtudtuk, hogy a szövetkezet teljes támogatását élvezi a vizkeleti CSEMADOK-hoz tartozó énekkar, mely Pintér Ferenc karnagy vezetésével gazdag műsorral készül a barátsági hónap rendezvényeire. A hazai énekkari mozgalmat figyelem­mel kísérve tisztában vagyunk azzal, hogy a különféle próbák, fellépések, zenei tanulmányok mind időigényes feladatok. Vajon miért csinálják? E kérdést már Tibensky Jánosnak, az énekkar egyik alapítótagjának tettük fel. — Talán azért, mert mindannyiun­kat érdekel a zene. Vagy mert jó do­log a pódiumon állni, és hallgatni a tapsot ... nem ... ez sem igaz. Azt hiszem, inkább azért, mert az ének­kar ötven tagja nagyszerű közösséggé formálódott. Az irodalmi színpad Pék Éva veze­tésével szintén rendszeresen próbál, s egyik aktív résztvevője lesz a ba­rátsági hónap helyi rendezvényeinek. Aktivitását még emeli az a tény, hogy ez a színpadi forma nem igényel na­gyobb színpadot, kosztümöket — a helyi viszonyokhoz és adottságokhoz viszonyul — ennek ellenére a szép szó erejével növeli a hallgatók iro­dalmi műveltségét. TÉMA: A SZOVJETUNIÓ A szövetkezet keretén beiül kultu­rális vonalon is értékes tevékenysé­get fejt ki a SZISZ, valamint a CSSZBSZ. E két szervezet a gazdag kultűrprogramon kívül nagy méretű szellemi vetélkedőt készít elő a ba­rátsági hónapra. A vetélkedő célja Dudás Zsuzsanna — SZISZ vezetőségi tag — szavai szerint a Szovjetunió népeinek életével, vívmányaival való részletesebb megismerkedés. A Vörös Csillag társult szövetke­zethez hasonlóan máshol is rendez­nek vetélkedőket, észrevételünk vi­szont az, hogy az alkalmazandó mód­szerék nagyon is eltérőek. Éppen a módszer az, mely következtében a helyi fiatalok kezdeményezését érde­mes jobban szemügyre venni. A vetélkedőre a környező szövetke­zetek fiataljai is meghívást kapnak. Zsűritagok a helyi szövetkezet veze­tőségéből kerülnek ki. A kérdések, tartalmi összeállításuk­nál fogva felölelik a szovjet politika, gazdaság, kultúra, irodalom, művé­szet, sport stb; értékeinek megisme­rését. A témákat viszont nemcsak a címek, nevek és adatok lexikális fel­sorolásával intézik el, hanem pl. a művek eszmei hatását, film- vagy ol­vasmányélményét is igyekeznek el­mondatni a résztvevőkkel. Még valami!, A kérdések érintik a helyi szövetkezet fejlődését, és gaz­dasági eredményeit is. Az bizonyos, hogy nagyon nehéz az ilyen vetélkedők előkészítése, elbírá­lása. Mindenesetre nehezebb, mint az adatok ellenőrzése, a vagy jó, vagy rossz iskolásdi. Érdemes viszont a nehezebb, de az ügyhöz célra veze­­tőbb módszer, mert igy kaphatunk gazdagabb választ arra az összefog­laló kérdésre, hogy ki tud többet a Szovjetunióról. A szövetkezet vezetőivel, a tagság­gal történő beszélgetésünk meggyő­zött bennünket arról, hogy a gazda­sági téren kiváló eredményeket fel­mutató társult efsz dolgos tagsága igényli a kultúrát. Örömteli, hogy a szövetkezet vezetősége az igények kielégítése szempontjából — a neve­sebb társulatok és együttesek szerep­lésének biztosítása mellett — a helyi források kihasználását is szorgalmaz­za. Ennek köszönhető, hogy a társult szövetkezet hat községében mozgal­mat ölt az a törekvés, hogy még újabb módszereket, hasznosabb mun­kaformát találjanak a kulturális mun­ka és a népművelés tartalmasabbá tételére. Csiba László Gazdag program, sok kultúrával Jől működő alapszervezete van a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szö­vetségnek a Buzitkai (Buzita) Mező­gazdasági Szaktanintézetben. Ebben a kicsit félreeső iskolában a tanulók túlnyomó többsége bentlakó, s így érthetően nagy gondot fordítanak a szabadidő hasznos kihasználására, a tanulók politikai és eszmei nevelésé­re. Sok érdekkör — tanítás utáni te­vékenység — alakult az iskolában a húszéves fennállás ideje alatt. Az alapszervezet gazdag tevékeny­ségéről hű képet ad az a régi kap­csolat is, amelyet a zolotonoíai (cser­­kaszi terület) hasonló iskolával és a hazánkban tartózkodó szovjet kato­nákkal tartanak. A napokban tartott ünnepségre (az iskola fennállásának huszadik évfordulójára) is hivatalo­sak voltak a Rimavská Sobota (Rima­szombat) mellett állomásozó szovjet katonák. A zolotonošai iskolával rendszeresen csereakciókat tartanak fenn, melynek keretében tizenöt ta­nuló és öt alkalmazott (tanár, neve­lő) látogat el a Cserkaszi terület is­kolájába szakmai ismereteket cserél­ni. Mint minden évben, az idén is gaz­dag programmal készültek a barátsá­gi hónap méltó megünneplésére. Az ünneplés-sorozat november negyedi­kén kezdődik az ünnepi megnyitóval, amelyen szintén ott lesznek a meg­hívott szovjet katonák. Ezt követően a barátsági hónap december tizedikén történő ünnepélyes befejezéséig gaz­dag kulturális programok követik egymást. Kiállítást tartanak a szovjet irodalom jelentős alkotásaiból s a Szovjetunióban megjelenő sajtótermé­kekből — vásárlással egybekötve. Az ismeretterjesztéshez fog tartozni a Filakovón (Fülek) lezajló szovjet filmek fesztiváljának megtekintése, valamint az a kiállítás, melyet „A barátsági hónap jegyében ismerke­dünk barátaink hazájával“ címmel tartanak az iskolában. Ezenkívül a tanulók saját lakhelyeiken is részt vesznek a barátsági hónap alkalmá­ból tartott ünnepségeken, akciókon. A sport terén is bekapcsolódnak a hónap rendezvényeibe: asztaiitenisz­­tornát, mezei futóversenyt és honvé­delmi versenyt rendeznek. Több előadásra és filmvetítésre ke­rül sor még december tizedikéig. Elő­adást tartanak a tanulók részére a Szovjetunióval és más szocialista or­szágokkal való kapcsolatokról, be­szélgetnek a szovjet katonákkal, s a barátsági hónap alkalmából üdvözlő táviratot küldenek a baráti iskolának. A legnagyobb- érdeklődéssel azon­ban a „Ki tud többet a Szovjetunió­ról“ megnevezésű kvízt várják a ta­nulók, melybe mindegyikük bekapcso­lódik majd: először osztályok közötti verseny formájában, majd végezetül a döntőn, ahol az egyes osztályokat háromtagú csapat képviseli. Mint a kidolgozott programban ír­ták: a Barátsági hónap és a NOSZF jelentőségével való foglalkozás a ta­nítás részévé is válik. —bvi— A labda szerelmese Ozgyin Mihály mindig rajongott a labdáért. Nová Stráž ban [Őrsújfalun) már 1953-ban tizennégy éves korában az ifjúsági csapatban játszott. A fel­nőtt csapatban 1958 óta mint balszél-Az eszméhez hűen Néhány nappal a nagy évforduló előtt, a Nagy Októberi Szucialista For­radalom hatvanadik évfordulója, s a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap „előestéjén“ jártunk a CSSZBSZ Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) Járási Bizottságán. A szövetségnek kétszázharmincegy alapszervezete van, körül­belül tizenhatezer taggal. Jobbkor nem is jöhettünk volna, hogy áttekin­tést kapjunk a szövetség járási bizottságának életéből, s a kétszázharminc­egy alapszervezet tevékenységéről. Mišove Pavol, járási titkár szerint a legjobban dolgozó alapszervezetek a Hnúšťai Slovenské Luéobné Závody, a Veľké Teriakovce-i Efsz, a Rimav ská Sobota-i járási egészségügyi központ és a Šafárikovoi (Tornaija) Ru házati Üzemek alapszervezetei. Az ezt követő kérdésre, miszerint kik a legjobban dolgozó tagok, már nehezebb volt választ adnia a bőség zavara miatt. Végül mégiscsak kiemelt néhány nevet: Roško Jozefet, rimaszombati nyugdíjast; Tőre Zoltánt, a rimaszombati GTÄ dolgozóját, aki mellesleg p!énum-tag is; s Steibinger Editet, a járási egészségügyi központ dolgozó­ját. Ök külön dicséretet érdemelnek a jeles évforduló alkalmából. Néhány alapszervezetük is alakult az idén, igy például a Rimaszombati Efsz-ben, a helyi húsüzemben és a járási számítóközpontban. A barátsági hónap alatt az üzemekben és iskolákban beszélgetéseket tartanak szovjet katonákkal és nőkkel a szovjet emberek életéről, különö­sen szem előtt tartva az ifjú emberek felvilágosítását. Nagy gondot fordí­tanak a „Mit tudsz a Szovjetunióról“ elnevezésű ismeretterjesztő kvízek lebonyolítására, különösen a járás nagyobb településein, így Rimaszombat­ban, Hnúšťán, Tisovecen (Tisolc), Tornaiján és másutt, s a barátsági hónap második felében megtartandó járási versenyen. A Rimaszombati „Partizán“ moziban megtartják a szovjet filmek hetét. De nem csak itt — szerte a járás területén. Olvasói beszélgetésekét szerveznek a szovjet Irodalomról, kiállításokat, könyvvásárlásokkal egybekötve. A NOSZF hatvanadik évfordulója alkalmából a többi tömegszervezet köz­reműködésével városi futóversenyt rendeznek Rimaszombat utcáin, beszél­getéseket tartanak a Barátsági vonat résztvevőivel, majd a hónap befejező aktusaként ünnepi üléseket tartanak a helyi szervezetek, ___ <-kvi— A TJ Družstevník labdarúgó-csapata. Nem baj, ha esik... A különböző szintű labdaru­gó-bajnokságokon a pontokért folytatott küzdelem lassan a véghajrához közeledik. Élező­dik a pozícióharc a táblázato­kon elfoglalt helyezések meg­tartásáért, vagy az eddigi mér­leg javításáért. A BUZITKAI fbuzitai) műve­lődési ház klubhelyiségének egyik sarokasztalánál Gib ala Františekkel, a helyi sportegy­let labdarúgó szakosztályának elnökével, valamint H anul a György vezetőségi taggal a he­lyi labdarúgócsapat szereplé­séről beszélgettünk. A labdarúgó-szakosztály el­nökétől megtudtuk, hogy a T] Družstevník Buzitka egyike a­­zoknak a labdarúgó-csapatok­nak, amelyek látványos, nem mindennapion gyors karriert futottak be a lučeneci járás labdarúgásában. A bajnoki sze­replést a járás IV. osztályában kezdték, majd fokozatosan fel­jebb és feljebb küzdötték ma­gukat. A valódi fellendülés 1976-ban kezdődött, amikor a csapat bajnokságot nyert a já­rási bajnokság 11. osztályában, s felkerült a kerületi В osz­tályba. A szép és eléggé gyorsan jött sikersorozat természetesen megpezsdíteite a község és a környező falvak sportkedvelőit. Minden labdarúgást szerető sportember úszott a boldogság­ban. A labdarúgó-szakosztály vezetői azonban nem csupán örültek: igyekeztek reálisan felmérni a helyzetet. Ök jól tudták, hogy a kerületi В osz­tályban, való szereplés sok munkái, fáradságot, s nem kis anyagi befektetést igényel. A neheze pedig csak ezután kö­vetkezett: ezt bizonyítja, hogy a labdarúgó-csapat jelenleg a 12. helyet foglalja el. — Mi volt a vezetőség célki­tűzése az idei évre? — tettük fel a kérdést Gibala elvtárs­nak, a szakosztály elnökének. — A középmezőny valame­lyik helyének egyikét szemel­tük ki magunknak, vagyis a gondtalan bennmaradás a fő célunk. Ez az eddigiek során mutatott játék alapján reális, s jelenlegi szerényebb helye­zésünk a rutintalanság szám­lájára írható.J A Püspöki, Kur­­csík, Dózsa A, Dózsa II., Giba­la l„ Gibala II., Gibala III., Nagy I., Nag / II., Borongyial, Bolcsú, Sztkeres, Jaömeník, Tóth, Ivanics, Mózser (játékos­­edző ), Balázs Malcsek összeté­telű csapatul kban is megvan ehhez a szót galom a sportsze­rű életmód.':1 ami talán a leg­fontosabb, ĺ z összefogás. A sport valahogy szorosabbra fűzte a közsi ig lakosságát. Az efsz valamin, a nemzeti bizott­ság úgyszólvín minden támo­gatást megad az egyesületnek. A buzitkai központtal tevé­kenykedő társult szövetkezet elnöke G tb zla Stefan egy­úttal a spor tegyesület elnöke is. Sportpályáik korszerű, az öl­tözők mellet fürdőszobák van­nak, klubhel liségünk a célok­nak megjt ’.élőén felszerelt. Egy-egy hazai mérkőzést 250— 300 néző tel int meg, tehát a buzdításban tincs hiány. — S az utánpótlás? — Van В csapatunk, mely a járási bajnoi ság IV. osztályá­ban szerep ü eredményesen, bajnoki rr, érkőzéseit Veiké Dravcen (N igydarócon) játsz­­sza. Ifjúsági csapatunk szintén a kerületi В osztályhoz tarto­zik, soraiból olyan tehetséges labdarúgók kerülnek ki, mint az ifjúsági i álogatott G abl as furaj. Az u, inpótlás nevelése terén a jövi ben f is folytatni akarjuk a céltudatos, komoly niunkát. — A labdarúgáson kívül még milyen spor szakosztályaik van­nak? — Az ecyéb szakosztályok közül eredményesen szerepel­nek az a sztaliteniszezők, a sakkozók, fi llendülőben van az atlétika is. A tömegs >ort népszerűsítése szempont jáb ál sportnapokat rendezünk, imikor öröm a be­népesült spt rtpályára tekinteni. A labdar ígó-csapat sikere­sebb szereplésében a vezetőkön kívül a szw kólók is bíznak. Az egyik szurkoló például így fo­galmazott: ,Nem baj, ha esik, lesz még и ána szivárvány!“ CSIBA LÁSZLÓ ső, a komáromi járás II. osztályú baj­nokságában rúgta a bőrlabdát. A járási bajnokság megnyerése után csapatával a kerületi В-ben fut­ballozott. Később 1966-ban a komár­­nol Sparta A csapatában játszott egy évig. Utána visszament anyaegyesü­letébe és egészen 1970-ig a kerületi В osztályban játszott. Ekkor szögre akasztotta a futball-cipőt, de a labda­rúgással való kapcsolatát nem hagyta abba. Jelentkezett játékvezetői tanfo­lyamra. A sikeres vizsga után mint III. osztályú játékvezető a járási lab­darúgó bajnokságban vezetett mérkő­zéseket. Hlohovecen 1972 decemberé­ben elvégezte а II. osztályú játékve­zetői tanfolyamot, s jelenleg az I. A osztályban bíráskodik. A csapatok szeretik tárgyilagosságáért, kollégái között is közkedvelt. Tervei felöli érdeklődésünkre így válaszolt: — Szándékom addig működni a zöld gyepen, amíg erőm engedi. Leg­­töbször falusi mérkőzéseket vezetek. Az jelenti számomra a legnagyobb örömet, ha a szurkolók és a játéko­sok elégedettek velem. Nem tehetek róla, a labdarúgás szerelmesé vagyok. A sportszerű, nagy iramú labdarúgó-mérkőzések egy-egy szép pillanata hétközben is gyakran felelevenedik bennem. A LEGJOBB BARÄT Tvrdošovceí (tardoskeddi) nöszö­­vetség rendelvényeinek keretén belül, rendszeressé váltak a könyvviták. A legutóbbi könyvankéton Rudolf Jašík: A holtak nem énekelnek, és Mikszáth Kálmán: Különös házasság című müvei voltak megvitatva. A háborús témájú Jašík könyv fő­leg azokban ébresztett emlékeket, a­­kik a háborúit átélték. Mikszáth köny­­nyedébb hangvételű regénye viszont feloldotta az előbbi könyv élményei által kissé nyomottá vált hangulatot. Könyv a legjobb barát! Éppen ezért elgondolkoztató, hogy a helyi rendez­vényeken mindig ugyanazok az arcok láthatók. A könyvviták tartalmi érté­ke, mindenesetre nagyobb érdeklő­dést érdemelne. Tanka Klára ASZTALITENISZ Jól sikerült asztalitenisz-tornát ren­dezett a Dvory nad Žitavou-i (udvar­­di) Mezőgazdasági Szaktanintézet, mintegy 40 tanuló részvételével. A győzelmet veretlenül Jobbágy Mi­hály szerezte meg Roman Mladý és Sztancsek Jáios előtt. PrDr. Hofer Lajos —Plavec—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents