Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-19 / 46. szám
✓ 1977. november 19. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az új szovjet alkotmány új vonásai és tartalma A szovjet nép és a haladé világ nagy érdeklődéssel tanulmányozza a nemrégen elfogadott új szovjet alkotmányt. A csehszlovák—szovjet barátsági hónapban dolgozóink is bizonyára behatóan foglalkoznak a szovjet alkotmány tartalmával és új vonásaival, hisz céljaink azonosak — a kommunista társadalom felépítése, bár ezt nem egyidőben érjük el. Az első, 1918-as szovjet alkotmány Október vívmányait rögzítette és meghatározta a szovjet állam osztálylényegét. Az 1924. évi második alkotmány a szocialista szövetségi állam létrejöttének elveit határozta meg, az 1938-os harmadik alkotmány pedig már a szocialista társadalmi viszonyok szovjetunióbeli győzelmét rögzítette. A mostani, negyedik szovjet alkotmány tüzetesen jellemzi a kommunista párt vezető szerepét, pontosan kijelöli helyét a társadalomban és az államban. Leszögezi, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlet* szocialista társadalom, és a szovjet állam legfőbb célja a kommunizmus felépítése. Kidomborítja a szovjet állam össznépi jellegét. Továbbra is érvényes az az alapvető rendelkezés, hogy a Szovjetunió gazdasági rendszerének alapja a termelőeszközök szocialista tulajdona. Az állami és a kolhoz szövetkezeti csoporttulajdon mellett a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek tulajdonáról is említést tesz. Annák az újnak, amit az alkotmány tartalmaz, fő iránya a szocialista demokrácia bővítése és elmélyítése. A SZOVJETEK SZEREPE gaira vonatkozó alkotmánycikkelyek tökéletesítését. A munkához való jogot pályaválasztási joggal, a foglalkozás nemének, a tehetség, a képességek, a szakképzettség és műveltség szerinti megválasztására való joggal bővíti ki, természetesen ennek a társadalmi szükségletek tekintetbe vételével kell érvényesülnie. A szovjetpolgároknak nemcsak betegség, a munkaképesség elvesztése idején való anyagi ellátáshoz való jogukat rögzíti, hanem egészségvédelmi jogukat is. Az alkotmányban továbbá szó van a szovjetpolgároknak lakásra való jogáról, valamint az általános középiskolai tankötelezettségről. Az alkotmány teljesebben fogalmazza meg a szovjetpolgárok politikai jogait és szabadságjogait, amelyek értelmében minden szovjetpolgárnak joga van részt venni az állami és társadalmi ügyek intézésében, s ennek konkrét formáit is feltünteti. Megerősíti a szólás-, sajtó-, gyülekezési és felvonulási szabadságot. Azt a jogot, hogy a szovjetpolgárok javaslatokkal fordulhatnak az állami és társadalmi szervekhez, bírálhatják a munkafogyatékosságokat, bíróságon panaszt emelhetnek hivatalos személyek eljárására s ugyancsak joguk van bírósági védelemre az életüket és egészségüket, vagyonukat és személyi szabadságukat, becsületüket és emberi méltóságukat veszélyeztető támadással szemben. Az alkotmány a szocialista törvényesség és jogrend további erősödését is tartalmazza. szocialista Állami FELSÉGJOGOK A szocializmus védőpajzsa Mindenekelőtt a szovjetek fakulásának és tevékenységének demokratikus elvei fognak fejlődni. Feltételezik szerepük növekedését a társadalom életének legfontosabb kérdéseiről való döntésekben. Így például a helyi tanácsok, szovjetek valamennyi helyi jelentőségű kérdésben döntenek, ám a maguk hatáskörében igazgatott területen az összes szervezetek tevékenységét ellenőrzik és egybehangolják. Oj elemet visz az alkotmány a választási rendszerbe azzal, hogy a köztársaságok legfelsőbb tanácsaikba már 18. életévüket betöltött szovjetpolgárok választhatók, s rögzíti a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti és egyéb tömegszerevezetek nagy szerepét. BŐVÍTETT TARTALMÚ EMBERI JOGOK A fejlett szocializmus felépülése lehetővé teszi a szovjetpolgárok joMivel a Szovjetunió szövetségi államrendszer fő vonásaiban kiállták az idő próbáját, az új alkotmány leszögezi, hogy a szövetségi köztársaságokat a Szovjetunió védi. E felségjogok továbbiakkal bővültek, például azzal a joggal, hogy a köztársasági szervek a szövetségiekkel együtt részt vegyenek a Szovjetunió hatáskörébe tartozó ügyekben hozandó döntésekben. A nemzeti-állami elrendezés kérdéseinek megoldása általában biztosítja a soknemzetiségű unió közös érdekeinek és minden egyes tagköztársaság érdekeinek valóban demokratikus egybebapcsolását, az összes nemzetek és nemzetiségek általános felvirágzását és szüntelen közeledését. Az új alkotmány rendelkezései új szakaszt jelentenek a nemzeti állam fejlődésében. Leszögezik, hogy a Szovjetunió gazdasága egységes népgazdasági egésszé vált és a társadalmi termelés, elosztás és csere minden területét felöleli. A szocialista gazdaságnak oly fontos elvét is rögzíti, mint amilyen a tervszerű központosított irányítás egybekapcsolása a vállalatok és egyesülések önállóságával és kezdeményezésével. Külpolitikai vonatkozásban az alkotmány leszögezi, hogy a szovjet állam következetes lenini békepolitikát folytat s a népek biztonságának szilárdítására, nagyszabású nemzetközi együttműködésre törekszik. Az alkotmány első ízben foglalkozik külön fejezetben a szocialista haza védelmével. Az új alkotmány életbe lépése a szovjet emberek millióinak teszi lehetővé, hogy még aktívabban kapcsolódjanak be a gazdaság irányításába, az államapparátus tevékenységének ellenőrzésébe. Az óriási alkotó erőt képviselő új alkotmány a dolgozókat szolgálja és a kommunizmus építésének hatalmas eszköze. Világítótoronyként mutatja az utat a szovjet dolgozóknak és a világ népeinek. Abban van belpolitikai és nemzetközi jelentősége. Dr. MICHAL ĎURDIAK A Szovjetunióban évente november 19-én emlékeznek meg a rakétacsapatok és a tüzérség napjáról. Nem véletlenül választották az időpontot: 1942. november 19-én kezdődött a szovjet csapatok sztálingrádi ellentámadása, amely az eddigi háború történelmének legnagyszerűbb győzelmével fejeződött be. A sztálingrádi csatában igen kiemelkedő szerepe volt a tüzérségnek, amely áttörte a fasiszta védelmet és biztosította 330 ezer főnyi fasiszta hadcsoportosulás körülzárását és felszámolását. A tüzérség jelentős szerepet játszott a szovjet hadsereg kelet- és délkeleteurópai felszabadító küldetésében, valamint a hitleri Németország és Japán végleges leverésében. A kommunista párt és a szovjet kormány lenini békepolitikát folytatva minden erőfeszítést megtesz a háború megakadályozására. Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán elfogadott békeprogram előtérbe helyezi a termonukleáris világháború elhárítását. Az atomháború kirobbanása veszélyének csökkentésére és végeredményben felszámolására, a nemzetközi biztonság reális garanciái rendszerének megteremtésére fontos lépést jelentettek a rakétaelhárító rendszerek korlátozására és a nukleáris háború elhárítására vonatkozó szovjet— amerikai megállapodások. Nagy reményeket fűznek a sztratégiai támadófegyverek további korlátozásáról folyó tárgyalásokhoz (SALT). A Szov-A múlt héten Moszkvában tudományos elméleti konferenciát rendeztek a Nagy Október kihatásáról korunk alapvető kérdéseire. A vita előterében a nemzeti felszabadító mozgalom, a demokratikus mozgalmak, a forradalmi világfejlődés, a kommunista és munkásmozgalom stratégiájának és taktikájánpk kérdései álltak. A több mint hetvén kommunista- és munkáspárt, illetve nemzeti demokratikus párt képviselőinek tanácskozásán Mihail Szuszlov, az SZKP Politikái Bizottságának tagja, a KB titkára mondott megnyitó beszédet. Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottsájetunió követkézetesn erre törekszik s erejétől telhetőén mindent megtesz ennek érdekében. „Készek vagyunk aztán tovább is lépni — tárgyalásokat kezdeni a már felhalmozott stratégiai fegyverkészletek csökkentéséről“, jelentette ki Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeakciói fontos pozitív változásokhoz vezettek a világhelyzetben, hozzájárultak a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének bővüléséhez. Az imperializmus agresszív lényege azonban továbbra is változatlan. Realisták vagyunk és jól látjuk, hogy az imperialista világ reakciós körei nem adták fel az erőpolitika folytatására tett kísérleteiket. Fegyverkezési hajszájuk folytatódik és továbbra is veszélyezteti az egész világot. Valamennyi NATO-tagállam növeli katonai költségvetését. Újfajta fegyvereket és haditechnikát hoznak létre. , A tőkésállamok katonai előkészületei a szocialista országokat is arra kényszerítik, hogy szilárdítsák fegyveres erőik nagyságát és ütőképességét. A szovjet rakétacsapatok harcosai és a tüzérek, valamint a hadsereg és a haditengerészet többi harcosai éberen őrzik a szocializmust és a békét. JÄN MICÄTEK gának titkára nagyhatású előadást tartott az értekezlet fő tárgyáról. Hazánk" képviseletében Josef Havlín, a CSKP Központi Bizottságának titkára is felszólalt. AFRIKAI BARÁTUNK, az Angolai Népi Köztársaság most ünnepelte függetlenné válásának 2. évfordulóját. Ebből az alkalomból mondott ünnepi beszédében Agostinho Neto államfő, a kormányzó MPLA párt elnöke jelentős bejelentéseket tett. Hangoztatta, hogy a szocializmus mellett döntöttek és az Angolai Népi Köztársaság eltökélten halad ezen az úton. Az elnök említést tett marxistaleninista párt alapításának szükségességéről. Hangoztatta, hogy a megalakuló párt a munkásosztály vezetésével folytatja azoknak a feladatoknak a megvalósítását, amelyeket az MPLA tűzött maga elé. Az angolai forradalom fontos tényezőjének minősítette a proletariátus diktatúráját és a nemzeti egységet. FONTOS HATÁROZATOK születtek az ENSZ-ben. A politikai bizottság közfelkiáltással két, a leszerelésre vonatkozó határozatot fogadott el. Az egyik felszólítja az államokat, haladéktalanul állapodjanak meg a vegyi fegyverek gyártását tiltó és a meglevő készletek megsemmisítését előirányzó egyezményben. Egyidejűleg sürgeti a bakteriológiai és a toxikus fegyvereket tiltó konvenciót még alá nem írt államokat, hogy csatlakozzanak a megállapodáshoz. A másik határozat felszólítja az államokat, ratifikálják azt a megállapodást, amely eltiltja a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezését a tengerfenéken, ha még ennek nem tettek eleget. A közgyűlés Biztonsági Tanácsa behatóan megvitatta a ciprusi kérdést, azaz a vonatkozó határozatok végrehajtását. A vita eredményét összefoglaló határozat, amelyet 116 ország hat ellenszavazat és húsz tartózkodás mellett elfogadott, felszólít \ minden országot, tartsák tiszteletben Ciprus szuverenitását, területi sérthetetlenségét, függetlenségét és el nem kötelezettségét, és ne avatkozzanak be a szigetország belügyeibe. A határozat szorgalmazza a sziget görög és török lakosságának újbóli tanácskozását, hogy mielőbb kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Ciprusi görög részről a megoldás pozitív elemeit látják az ENSZ-határozatban, Denktas, a ciprusi törökök vezetője azonban elutasította a határozatot. L. L. Külpolitikai kommentárunk Omar Torrijostól, a Panamai Köztársaság elnökétől származik a mondás: „A csatornakérdés az egyetlen vallás, amely képes minden panamait összefogni.“ Ezt elég szemléltetően megmutatták a közelmúltban megrendezett népszavazás eredményei: a panamaiak 96 százaléka, vagyis 765 859 személy járult az urnákhoz, 506 927 panamai a nemrégen megkötött új amerikai-panamai szerződés mellett, 245 112 személy pedig ellene szavazott. Panamai részről ezzel ratifikáltnak tekinthető a szerződés, amerikai részről azonban még várat magára, mert heves viták tárgya a szenátsuban, és Carter elnök szorgalmazása ellenére is sokan ellenzik. Panama nevének hallatára két fogalom jut eszünkbe. Először is a legkeskenyebb amerikai földsávon húzódó, a nemzetközi hajózás szempontjából rendkívül fontos csatorna, a másik pedig a vele kapcsolatban fönéviesült köznapi fogalom a panama, panamázás, amely Latin-Amerikában, de másutt is ugyancsak dívott és dívik. Vajon gondolta-e valaha Rodrigo de Bastida, a spanyol király tengerésze, hogy oly bonyodalmak támadnak egyszer az általa 1501-ben felfedezett földsáv körül? Vagy az őt követő Vasco Nuňez de Balboa, kalandor életű tengerész, aki hét év múlva már telepesekkel jött vissza? A 800 km hosszú, 48—300 ám széles földsáv éghajlata és természeti adottságai vonzották az Idegeneket. Trópusi erdői értékes faanyagokat rejtettek, földje mélyén valószínűleg felkutatlan kincsek (réz, olaj) rejlenek, de arra már az első spanyolok rájöttek, hogy a földsáv a legkisebb határt alkotja két tenger és két földrész között. Jöttek az idegenek', míg aztán a Kolumbia szerves részét alkotó földterület kiérdemelte a „népek tégelye“ jelzőt. Panama mai lakosságának kétharmada mesztic, egyhetede néger, nyugati részében fellelhetők az őslakosok maradványai — a kuna és guaimi indián törzsek, megtaláljuk itt a bevándorolt indiaiak, kínaiak, írek, angolok, franciák utódait. A fehérek itt a lakosság 14 százalékát alkotják. A viszály tárgya azonban a csatorna, pontosabban a panamai államban szinte különállamot alkotó, amerikai felügyelet alatt álló csatornaövezet. 1903-ban, 15 nappal azután, hogy Panama elszakadt Kolumbiától, amit az Egyesült Államok, mint bizonyítást nyert, nem önzetlenül támogatott, megjelentek Panamában Washington .megbízottai és igen rövid idő alatt nyélbe ütötték a diplomácia történetében Hay-Bunan-Varilla szerződés néven hírhedtté vált alkut, amelynek értelmében megépítették a két tengert és világrészt összekötő csatornát és amely „örök időkre“ biztosítani volt hivatott az Egyesült Államok uralmát e térségben. A munkálatok azonnal elkezdődtek. A Szuezi-csatorna híres építője, Lesseps Ferdinánd előzőén a franciák megbízásából már megkezdte a csatorna építését, de vállalkozásába csúnyán belebukodt és csak hajlott kora és a tekintélye mentette meg a börtöntől. A malária,, a sárgaláz tömegével pusztította a szerencsétlen mukásokat. Ekkor jött az említett szerződés értelmében, jobb technikával felszerelve Amerika. 1914- ben fejeződtek be a csatornaépítési munkálatok. A Balboa és Colón között húzódó csatorna 81,6 km hoszszú, 91,4 méter széles és 13,7 méter mély. Övezetében 14 amerikai támaszpont is van, ami méginkább fokozza stratégiai jelentőségét. A panamaiak későn döbbentek rá, hogy valójában kisemmizték őket. Valójában — magyarán mondva bagóért — mindössze tíz millió dollárért és évi 250 ezer aranydollár jövedékért adtak el 1673,3 négyzetkilométernyi területet. 'Jelenleg 40—50 hajó halad át naponta a csatornán, s az ebből származó jövedelem évente tízmilliókra rúg. Csakhogy ebből a panamaiak keveset látnak. A Csatornatársaság, a Panama Canal Company 12 ezer panamai alkalmazottat foglalkoztat, további hatezer a colőni vámövezetben talál megélhetést. Évente mintegy 1200 idegen hajónak kölcsönzik oda a panamai lobogó használatának jogát. Amikor a panamaiak ráébredték, mennyire kijátszotta őket Washington, jogorvoslást követeltek. Amerika válasza tengerészgyalogosok s egyéb „rendfenntartó“ alakulatok kiküldése volt. Washington azonban másként is biztosította fennhatóságát: szolgalelkű kormányokat ültetett székbe Panamavárosban, ezek igazi lakájoknak bizonyultak. Panama függetlenségi mozgalma, amely a hatvanas években különösen megerősödött, elválaszthatatlanul összeforrott a csatornaövezet jövőjének kérdésével. Az Egyesült Államok először hallani sem akart róla, ám amióta kilenc évvel ezelőtt Omar Hector Torrijos tábornok vezetésével hazafias junta vette át a hatalmat, Panama baloldali és demokratikus átalakulások útjára lépett, és Washington kénytelen volt felvenni a tárgyalásokat. Hosszú, kitartó, olykor félbeszakított, a csatornaövezetben időnként zavargásokkal tarkított tárgyalások folytak az imperialista nagyhatalom és a kis Panama között. A hős kubai nép példája Panamában is hatott. (Panama az első között,ismerte el a forradalmi Kubát.) Az „örökre“ meghirdetett amerikai uralom inogni kezdett. A forradalmi jelszó: „Panama a panamaiaké“ mind mélyebbre hatolt a lakosság tudatába. Végül a hetvenes évek első felében Washington is rádöbbent, hogy a robbanásig feszült helyzeten csak egy új szerződés segíthet. Olyan, amely lecsillapítaná a ke'délyeket, de az amerikai érdekek maximumát mentené át. Ennek egyik eszköze lett a kissingeri diplomácia. A tárgyalások többször megfeneklettek. Panama követelése 300 millió dollár bérleti díj folyósítása és egymilliárd dolláros fejlesztési alap létrehozása volt. Az USA legfeljebb 30— 50 millió dollárra lett volna hajlandó felemelni a bérleti díjat. Tovább folyt az alku, végre megszületett a megállapodás. Valójában két egyezményt kötöttek. A közvetlenül a csatornára vonatkozó egyezmény értelmében 2000-től Panamára szállna a csatornaövezet fölötti felségjog. A csatorna használati díját, illetve az ebből Panamának kifizetett hasznot a jövőben 2,3 millió dollárról 80—90 millióra emelnék. Az övezet területének 70 százalékát pedig már most visszaadják a panamai kormánynak. A többi vízi és szárazföldi terület, mint említettük, 2000. január 1-től kerül vissza jogos tulajdonosához. Ám szó van a csatorna bővítéséről, korszerűsítéséről, esetleg új csatorna építéséről is. A másik megállapodás az amerikai támaszpontokra vonatkozik. Ezek egy része még sokáig fennáll, mert a szerződés kérdésébe a Pentagon is beleszólt. Ugyanis a Pentagon nemcsak a csatornaövezet védelmére állomásoztat itt tízezrekre menő állományt, hanem — például Köbbe és Sherman támaszpontokon — gerillavadász alakulatok, „zöldsapkások“ kiképzésére is felhasználja a panamai terepet. A népszavazás ratifikálta a tökéletesnek nem mondható, de a régivel szemben összehasonlíthatatlanul kedvezőbb szerződést, mint ezt Omar Torrijos jellemezte. Most Washingtonon a sor. Á szélsőséges reakció, amelynek szóvivője Reagan kaliforniai kormányzó, tűz alá vette az elnököt, hogy „kiárusítja Amerika érdekeit“. Azzal vádolják, hogy „utat nyitott a kommunistáknak“, minthogy a Torrijos-rezsimet „kommunistának“ nevezik. Támadják a szerződést, ezt a dekolonizáclós okmányt, de az elnök vártig hangoztatja, hogy érvényt szerez neki. Mindenesetre, ha a szélsőjobboldali reakció meghiúsítaná az amerikai-panamai szerződés ratifikálását, ezt nemcsak Panama, hanem a mellette álló latin-amerikai országok (nincsenek kevesen) is hallatlan, arcátlan provokációnak minősítenék, s ennek meglennének a következményei, — mint ezt több latin-amerikai kormányfő már hangoztatta is. Lürincz László Vihar a csatornaország körül
