Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, A korszerű termelés eredményei 1977. november A čečejovcei (csécsi) egyesített szövetkezet három kis gazdaságból a csécsi, a pányi és a szőlöskeiből jött létre. Az összpontosítás nyomán 3225 hektár a területük, amelyből 2743 hektár szántó. Az egyesüléssel meg­szűnt a rivalizálás, az egyenlőtlenség és a termelés fejlesztését akadályozó gazdálkodási mód. Kezdetét vette a megszokottól nagyon is eltérő, a leg­fejlettebb gazdálkodásért indított küz­delem. — Amit a három kis gazdaságból összevontunk, az negyven kis telje­sítményű traktor, tíz tehergépkocsi és a szellemi erők koncentrációja volt — magyarázta Csáji elvtárs, a čečejovcei szövetkezet elnöke. — A háromezerkétszázhuszonöt hektár már közepes gazdaságnak számít, de egy­előre nem korszerű, hanem azzá kell tennünk. Amikor felmértük a lehető­ségeket, a kiindulási pont a talaj ter­mőerejének megállapítása volt. Gyen­ge talajkategóriába tartozunk. Jelen­tős a mély fekvésű rész, ahol esős időben, hóolvadás után emberfeletti munkát kell végeznünk. Az egyesü­lést követően arra törekszünk — ha gyenge is az adottság —, hogy ne gyengén és ne is közepesen gazdál­kodjunk! ' A szövetkezet vezetői, akik jó isme­rői a gazdálkodási feltételeknek, a „nagy közös“ első évét így jellemez­ték: — Egy korszakot kellett lezárni. A vezetőség eldöntötte, a tagság elfo­gadta, hogy gépesíteni, táhlásítani szükséges. A háztáji kérdést minden­ki számára megnyugtatóan megoldot­tuk és tovább léptünk. Főbb növé­nyeink termőterületét évről-évre bő­vítve áttértünk az iparszerű termelési módra, vagy ahogyan röviden mond­ják, a zártrendszerű gazdálkodásra, ahol a vetéstől, a betakarításig min­dent a gép csinál. — Szükségesnek tartom elmondani — teszi hozzá Kelemen Sándor a szö­vetkezet főmérnöke —, hogy száz­­húsz-százötven hektáros táblákat ala­kítottunk ki és feltöltöttük géppar­kunkat. Főleg a harmadik korosztály gépeiből vásároltunk. Ma tizenöt te­hergépkocsink és negyvenöt trakto­runk van. A talajmunkáló eszkö­zeink, vetőgépeink ugyanolyan kor­szerűek, akár takarmánytermesztő gépsoraink. — A szövetkezetek egyesítésével a košicel járásban is megteremtették a szükséges előfeltételt a tudomány, a korszerű technika és technológia al­kalmazására. Arra vagyok kíváncsi, hogy a čečejovcei szövetkezetben mi­lyen eredménnyel járt a szakosítás? — érdeklődöm a szövetkezet főmér­nökétől. — A szakosítást mind a növényter­mesztés, mind az állattenyésztés sza­kaszán sikerült megoldanunk. A nö­vénytermesztés szakaszán szemes ter­ményekre, hüvelyesekre és takar­mánytermesztésre szakosítottunk. Az állattenyésztést pedig hús-, tej- és to­jástermelésre állítottuk át. Ami pedig az idei eredményeinket illeti, azt hi­szem van mivel dicsekednünk. Kalá­szosokat ezerkétszáznegyvenhét hek­táron termesztettünk. A búza és az árpa átlagban 39,94 mázsás termést adott. Voltak olyan búzatábláink, ahol 55, illetve 65 mázsás átlagter­mést értünk el. Ilyen termés még so­ha nem volt Čečejovcén. Negyven­négy vagonnal túlszárnyaltuk eladási tervünket. — Mi a helyzet a kukoricával? — Kukoricát 970 hektáron termesz­tünk, ebből ötszázhatvan hektár a magkúkorica. Szemeskukoricából 49,7 éázsás hektárhozamot terveztünk, vagyis 275 vagon szem eladását. Kelemen Sándor határszemlére in­vitált. Közben elmondta, hogy az ősziek vetését időben befejezték. Bú­zát 600, repcét pedig _ 100 hektáron vetettek. A természet — mint a leg­megbízhatóbb tanú — igazolja a mon­dottak hitelességét: szépen zöldellnek a bevetett táblák. Megállapítható az is, hol fordult el pillanatra a kor­­mánykerék, kalandozott el a trakto­ros figyelme, s görbült el a vetési sáv. — A vénasszonyok nyarát igyekez­tünk gazdaságosan kihasználni — mondta Mida Károly, aki éppen egy Crystál 12045-ös traktorról ugrott le kis pihenőre. — Agrotechnikai határ­időben elvetettünk, 680 hektárt istál­lótrágyáztunk és 600 hektárt meszez­­tünk. A hatvan hektáros táblát fel­szántjuk és tartunk egy kis szünetet. Nekünk is kell egy kis pihenő* Mida Károly, azt már csak mellé­kesen jegyezte meg, hogy szerencsé­re „van mit a tejbe aprítaniok“, hi­szen idén a kukorica — a száraz nyár ellenére is — az utóbbi évek leggazdagabb hozamával fizetett. A hat kukoricahibrid közül legjobban az LG—13-as fizet, nyers állapotban 112 mázsát, szárítva pedig 76 mázsát hektáronként. Ugyanilyen jól termett az A—303-as és a OSSK 218-as fajta is. — Hogyan akarják teljesíteni az „egy millió tonna terményt a köztár­saságnak“ kerületi felhívásra vállalt kötelezettségüket? — érdeklődtem a főmérnöktől. — Nem akarok számadatokkal do­­bálódzni, csupán annyit szeretnék mondani, hogy szemesekből 719 va­gonnal kell az állami alapra adnunk. Mi ezt a mennyiséget 125 vagonnal akarjuk vállalásunk szerint túlteljesí­teni, vagyis az egymillió tonnához 844 vagon szemesterménnyel akarunk hozzájárulni. Nos, az eredmények azt mutatják, hogy eredéti vállalásunkat is vagy száz vagon terménnyel túl­szárnyaljuk. Szemeskukoricából 190 hektárt takarítottunk! be és legna­gyobb része még kint van. A silókukoricát időben betakarítot­ták, sőt annyi termett, hogy a szom­szédos gazdaságoknak is eladtak be­lőle. A szemeskukorica betakarítása már nem gond, hiszen négy kombájn egész nap csépeli. Čečejovcén az emberek is bizonyí­tottak, hiszen a NOSZF 60. évfordu­lója tiszteletére vállalt 2,1 millió kö­röné értékű kötelezettségüket határ­idő előtt teljesítették. Illés Bertalan Téliesítettek a vállalást Nitrán, az országos aratóünnepé­lyen vették át a Diakovcei (deáki) szövetkezet vezetői a Munkarendet. A kalászosok kimagasló hozamáért kapta az állami kitüntetést a szövet­kezet. Ez nyáron volt, most azonban beszéljünk az őszi munkákról. A szö­vetkezet az elsők közt válaszolt a te­vődi kovái (peredi) és a csilizközi szövetkezet felhívására. Kötelezte magát, hogy cukorrépából eléri az átlagos 500, szemes kukoricából pe­dig a 60 mázsás hektárhozamot. A szövetkezet a galantai járásban elsők közt végezte el a cukorrépa betakarítását. Tonkó Pál mérnököt a szövetkezet elnökét megkérdeztem betartották-e ígéretüket. — Ebben az évben száztíz hektá­ron termeltünk cukorrépát. Célunk az volt, hogy betartsuk Ígéretünket. Jó talajba került a mag, megkapta a kellő műtrágya mennyiséget, meg­munkálást. Kellőképpen kihasználtuk a sávos öntözőberendezést is. Kétszer öntözlük a növényt, amikor a legfon­tosabb volt. A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére vállaltuk az ötszáz má­zsás hektárhozam elérését. Nagy volt az örömünk, amikor megállapítottuk, hogy az átlagos hozam 535 mázsa. A harmincöt mázsát kézierővel szedtük össze a gépek után. — Kiknek köszönhetjük a gyors és sikeres betakarítást? — Elsősorban is Debnár András­nak, Tok Jenőnek, akik a karajozón hosszabbított műszakban, de szomba­ton és vasárnap is dolgoztak, ezeken kívül Pavol Kukáčnak, aki a kiszántő gépen jól végezte munkáját. — A kukoricából is betartják az Ígéretet? — Az eredmények azt mutatják, hogy itt sem lesznek problémák. Itt hatvan mázsás hektárhozam elérésé­vel számolunk. Talán még megemlíte­ném, hogy lucernából több mint száz mázsás átlaghozamot értünk el szá­raz állapotban! Kiválóan sikerült a hagymatermés is. Harminchat hektá­ron csaknem háromszáz mázsás ho­zamot értünk el. — Mi a legfőbb cél? — November végéig elvégezni az összes munkákat, tehát a mélyszán­tást is. Krajcsovics Ferdinánd A Horný Ваг-i „Csallóköz“ Efsz-ben tett látogatásom alkalmával a többi között azt is megtudtam, hogy az ezerhatszáz hektáros gazdaság egy idő óta évente száz hektáron termel repcét, meg étkezési hüvelyeseket. — Kezdetben sokat mérgelődtünk miatta, miért kell nekünk ilyen nö­vényféléket termelni — emlékezett vissza Világi Ferenc főnövénytermesz­tő. — Persze megértettük, hogy vala­kinek olajos növényeket, hüvelyese­ket is muszáj termelni, mert a fel­dolgozó iparnak és a fogyasztói tár-Megváltozott a véleményük sadalom minden tagjának szüksége van ezekre a termékféleségekre. S ha nincsen aki elvállalja a nagybani ter­melést, akkor más módszert kell vá­lasztani. Meg azután menet közben rájöttünk valamire. Arra, hogy a gya­korlat tapasztalatokat hoz, valamint arra, hogy az említett növények ki­váló előveteményeí a búzának. Kis gazdaság vagyunk, mindössze három és félszáz hektár búzánk van, de eb­ből száz hektáron mindig repce és hüvelyesek után tesszük földbe a ma­got. Az idén hetven és fél mázsát termett a búzánk hektáronként. Lé­nyegében ennek köszönhetjük, hogy négyszázötven tonnával túlteljesítet­tük a gabonatermelési tervet. A szövetkezet az idén negyven hek­táron termelt őszi repcét. Az elért huszonkét mázsás átlaghozamnál sok­sa érdekében a gyengébb, rosszabb minőségű földeket is be kell vetni valamivel. Az étkezési borsót — a repcéhoz hasonlóan — negyven hektáron ter­melték. Az Aurába fajtát vetették, amely gazdagon meghálálta a gondo­zást — harminckét mázsát termett hektáronként. — Tapasztalatból tudjuk, hogy az egyenes aratás sok pergési veszteség­gel jár — említette a főnövényter­mesztő —, ezért az idén is a Kveto­­slavovi Állami Gazdasággal együttmű­ködve oldottuk meg a borsó betaka­rítását. Íme egy példa: miként változtatja meg a gyakorlati tapasztalat az em­berek elhamarkodottan kialakított nézetét, véleményét! —bor kai jobb is volt a járásban, de azért még ezt az eredményt is értékelni kell. Ismét negyven hektáron vetet­tek repcét. Október elején már szé­pen zöldellt a dús növény?et. Ottjár­­tamkor éppen Wofatox Spritzpulver készítménnyel permetezték, hektáron­kénti két kilogrammos adaggal. A Perlička fajtájú babot az idén húsz hektáron termelték. Korábban már harminc mázsás átlaghozamot is elértek babból, ám most ennek csak harmadrészét adta meg egy hektár. Hiába, az ésszerű vetésforgó betartá-Két család - két életmód Sűrű, novemberi köd száll fel ш a csupa virággal díszített sír­­jj hantról. A sír körül a lábnyom elmosódott. Az elhúnyt felesé­gé, lányáé vagy a fiáé. Még nem is olyan régen négy gyermekszá] várta tőle a kenyeret. A hirtelen bekövetke­zett halál után már csak any­juktól várhatták a róluk való gondoskodást, a családi tűzhely melegét, a szülői símogatást. Apjuk helyett is szeretni gyer­mekeit. Most már túl van az élet nehezén. juhász Annát, Panni nénit, ahogy a tardoskeddüiek hívják, korán özvegyen hagyta a férje, de ha üggyel-bajjal is, felnevel­te gyermekeit. Mind a négyet. Eddigi életének minden ered­ménye a négy felnőtt, egészsé­ges gyermek, meg a becsületes munka. A fejés. Ogy érzem, hogy ez nem is kevés, hiszen Panni néni becsületes dolgozó­kat nevelt a társadalomnak, munkáját pedig dicsérik a szö­vetkezetben. A legjobb fejönö. Panni néni az asztal mellé ül. Két kezét az asztalra teszi. Elmereng. — Bizony — mondja, miután letörli szeméből a könnycsep­peket, — minden nap hajnal­ban kelek. Már huszonegy éve. Annyira megszoktam a koránke­lést, hogy ébresztőóra nélkül jélnégyicor-négykor ébredek. At­tól tartok, ha majd nyugdíjba megyek, akkor sem fogok tud­ni aludni. Azt hiszi, reggel a­­mikor az istállóból hazajövök, lefekszem? 0, dehogyI Pedig most már meg is tehetném né­ha, a gyerekeim házasok. De nem tudok nyugodni. Amint hazajöttem bevásárlók, főzök, állatokkal bíbelődöm, a kert­ben dolgozom... A Károly fiam itthon van. Hiába mondtam ne­ki annakidején, hogy né vegye feleségül azt a lányt. Nem hallgatott rám. Négy éve külön élnek. Mondtam már neki, hogy ne sajnálja öt, váljon el, háza­sodjon meg újra. Amíg itthon van, addig mindennap főznöm kell. Különben is, hol az egyik gyerek, hol a másik jön az unokáimmal. Már öt unokám van. Nekik is mindig kell vala­mi. Mondják is eleget a gyere­keim, hogy ne dolgozzak már annyit, hagyjam ott az istállót, de tudja a csoda, szeretek fej­ni. Csak a kezem ne fájnál Nézze az ujjaimat, hogy kifor­dultak. Tizenhárom évig kézzel fejtem. Most már sokkal köny­­nyebb a munka, géppel fejünk. Izületi gyulladásom volt, s ha jön a rossz idő végem van, mindenütt hasogat. Talán kibí­rok még három évet... Mondo­gatja is eleget Vida, az etető, hogy mi lesz vele, ha én elme­gyek. „Majd bejön Panni néni segíteni!“ Hát ha egészségem lesz, és ha szükség lesz rám, persze, hogy kisegítek, hiszen még csak ötvenhárom éves le­szek. Attól tart a Vida, hogy nem lesz olyan munkatársa mint én, s kevesebb lesz a pén­ze, mert a tejmennyiség után fizetnek. Igyekeztem jól fejni, minél többet, mert nekem is kellett a pénz. Egyedül keres­tem a négy gyerekre. Keresek is, nem panaszkodhatok. Jutal­mat is gyakran kapok. Ez a munka nagyon gól jött nekem, mert így idehaia lehettem a gyerekekkel. Tudtam velük tö­rődni. Most met az egyik fiam építkezni akar] Azt mohdiák, hogy számomra is építenek egy szoba-konynát, külön bejá­rattal. Ezt az öreg szülői házat, amiben felneveltem Okét, adjuk éli Beleegyezek. Én nem tud­tam semmit sem szerezni, de nekik legyen aj házuk, búto­ruk, autójuk, amit szeretnének, ök majd törőcmek velem, ha beteg leszek. : Később már csalóka a napsu­gár, a beteg ciontok kívánják a tűzhely melegét, a meghitt családot. Kiváltják maguk kö­rül a megembaresedett gyere­kek jelenlétét, I annak a tuda­tát. hogy átvették tőle a gon­dok és örömök, az élet drága síafétabotját. Szeme az uno­kákban kívánja látni az élet ki­­apadhatatlansagát. • J ATKÁBIÉKNÄL — Méghogy lén vagyok a leg­jobb fejő? Ezt\hol hallotta? — A szövetkezetben. A há­romnegyedévei kiértékelésnél — Csak ezt ne írja meg, mert én nem akartam első len­ni. Ha az asszonyok megtudják, megharagszanak. — Nincs miért. — Nincs, nncs, de tudja mi­lyenek. Csak á pénzt látják. Én naponta nyoli-kilenc litert fe­jek átlagosanlegy tehéntől. A múlt évben láo ezer liter tejet fejtem. Ezt mese* is elérhet­nék, hiszen [rossz teheneink nincsenek. Azt a tehenet, ame­lyik az első típrjazás után csak három-négy liter tejet ad, mindjárt kiselejtezik. Sajnos, a felületes riunka ...I Előfor­dulnak olyan! esetek is, hogy nem jönnek Ibe pontos időre', s nem fejik ri rendesen a te­heneket. Vaga mint a múltkori­ban is történi: hárman elvál­laltak egy símdot. A három asszony közül egy sem jött be. Egyedül fejtem huszonnyolc te­henet. A tej mennyisége után fizetnek, s a fizetéskor megvan a nézeteltérés. A férjemmel együtt dolgozunk: ő etet én meg fejek, ту együtt jó dol­gozni, mindenben kisegítjük egymást, s igyekszünk rendes munkát végelni. Ketten megke­ressük a négn és fél ezret, de nincs szabadj szombatunk, va­sárnapunk. asfe nincs tévézés, olvasás, szórakozás, mert reg­gel már fél\ négykor kelünk. Napközben ríeg mindig akad idehaza is munka, a három gyerekre sokul kell dolgozni. Igaz, idehazi is kisegítjük egy­mást. A férj ?m mindenben se­gít. S ha m gis pihenőt tar­tunk, beüiiln c a Moszkvicsba s elmegyünk Újvárba, vagy a­­hova kell. t míg én vezetek, a férjem piher. Két csaló i, két különböző élet. Mindkt tten kiváló dolgo­zók és pt Idás családanyák. Szorgalmas nunkájukkal nagy­ban hozzáji rulnak a szövetke­zet tejeladá. i tervjeladatainak teljesítéséhe'.. , Nagy Teréz Életcélja: munka és a család Délfelé járt az idő, amikor a kame­­ničnái (keszegfalui) szövetkezet ha­­dovcel részlegén beléptem a sertés­istállóba, ahol delelőre jellemző nyu­galom uralkodott. A kutricákban ko­cák pihentek, s nyugodtan tűrték az apró Jószágok nyüzsgését. Itt talál­tam meg Ribarics Jánost, akit keres­tem. Egyedül volt. Seprűvel a kezé­ben a kutricák mögött tett-vett. — Déli pihenés helyett min szor­goskodik? — kérdeztem. Kissé szé­gyenlős mosollyal felém fordult, ke­zet nyújtott. — Pókhálót fedeztem fel Itt ni, az ablakok fölött — szólalt meg. — Akadt egy kis szabad időm, hát eze­ket szedem le, s közben az ablakot is leporolom. Szeretem a rendet és a tisztaságot. Jobban szemügyre vettem az istál­lót. Valóban, ahova csak néztem, pél­dás rend uralkodott. Pedig elavult, korszerűtlen régi istállóban voltunk, ahol minden munkát kézi erővel vé­geznek. Meglátszott itt, hogy a példás tisztaságról szorgos kezek gondos­kodnak. Rövid ideig beszélgettünk. Egyet­­mást megtudtam Ribarics Jánosról. Szerényen, szűkszavúan válaszolt, ami­kor munkája és élete iránt érdeklőd­tem. A szövetkezetben — persze nem ebben a megnagyobbodottban — már huszonkét éves korától dolgozik. Az életét az állatok gondozásának szen­telte. Ezt a munkát már gyermekko­rában megszerette. Hiszen gyakran ő hajtotta ki a teheneket a legelőre és ott őrizte, terelgette őket. Most negy­vennégy éves és munkáját odaadás­sal, szeretettel végzi. Négy munkatár­sával jól megértik, segítik egymást. — Nagyobb problémáik vannak? — kérdeztem. — Azok nincsenek. Tudja — mond­ta szerényen — ha az emberek össze­fognak, akkor simán megy a munka és ha akadnak is bajok, azok köny­­nyen megoldódnak. Keszegfalun kis családi házban él feleségével, lányával és anyósával együtt. A nehéz munka után a szere­tett családi körben találja pihenését. Szívesen segít a liáz körül, rendsze­rint ott, ahol erős férfikézre van szükség. A kocsma nemigen érdekli. Szabad idejében Inkább a tévé előtt ül, főleg ha izgalmasnak ígérkező futballmeccset sugároz. — A keresetét mire költi? — kí­váncsiskodom. Elmosolyodott. — Én magam jóformán semmire. Az asszonynak adom az egészet, ö gazdálkodik, s mondhatom jól osztja be a pénzt — vallja büszkén. — A lányom már dolgozik, de azért örö­münk telik, ha itt-ott kisegíthetjük. Most például télikabátot vettünk ne­ki. Hadd Ieg en csinos, hiszen fiatal. — És a szf badidő? — kérdezősköd­tem tovább. Kora hajnf lban útnak Indul. Télen, nyáron bicik in tapossa a hatkilomé­teres utat a háztól a munkahelyig, hogy időbér ott legyen a hajnali négyórás et ítésnél. Délután négy vagy öt közi tt végez. De gyakran még később, ha ellés jön közbe. Az­tán vissza, hazafelé. — Egy en bér, aki csak a munká­jának és a :saládjának él. — így jellemezte őt Varga Kálmán, a szövet­kezet elnöké. — A sertéstenyésztés­ben a legjobb és legbecsületesebb dolgozónk .E áldás munkájával 6 tart­ja össze az agész munkakollektívát. Ezért rájuk bízzuk a legigényesebb munkát, a 1L0 törzskoca gondozását. Nem csalódt mk bennük. Ezen a sza­kaszon a le 'jobb eredményekkel di­­csekedhetün t. Csak néháiy mondat. De mögöttük egy becsület ;s, szerény, dolgos ember élete rejtőzl c, aki jó családapa, jó férj, és jó i íunkatárs egyaránt. (km)

Next

/
Thumbnails
Contents