Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

SZABAD FOtDMÜVBS 1977. október 29, 12 Szocialista mezőgazdaságunknak minden bizonnyal a nagyüzemi gyü­mölcs- ég zöldségtermesztés! ágazata •z, amely — hasonlítva a többi ága­zathoz — nem tartott kellően lépést a rohamos fejlődéssel. Márpedig na­gyobb figyelem fordítódhatna erre a fontos termelési ágazatra, llyképpen sok kemény valutát megtakaríthat­nánk. Az említett termelési ágazat fejlő­dése lassúbb ütemének okait kutatni nemcsak a ml dolgunk, azonban az átfogó, részletes elemzés sem, amely­nek szükségét látjuk. Ezt a minden­napi gyakorlat tényei, egyes megnyil­vánulásai mondatják velünk. Annyi biztos, egy sokoldalú elemzés tanul­ságai klncsetérők lehetnének. Meg­tudhatnánk, meddig jutottunk a CSKP XV. kongresszusa, valamint a párt Központi Bizottsága, s a kerületi, já­rási pártplénumai határozatai ide­nyességénök, elmélyült felelősségér­zetének Is köszönheti. Node, ne vágjunk a dolgok elébe. Vegyünk mindent szépen sorjába ... Egy tapasztalatcsere kapcsán Nemrégiben egy kisebb csoport ke­reste fel a hurbanovol (ógyallaí) vasútállomás tőszomszédságában szé­kelő Járási Gyümölcs- és Zöldség­termesztési Társulást. Jócskán kíván­csi emberek. A senicai járásból jöt­tek, amelyben a burgonyát három­­ezerhétszáz hektárnyi területen ter­mesztik, ami nem, csekélység. Elég az hozzá, zöldséget Is szeretnének termeszteni, mégpedig együttműködé­ses alapon, kétszáz hektáron, három szövetkezet és egy állami gazdaság összefogásával, ami külön dicséretre méltó. Mármint a kezdeményezésük. Ehhez kellenek a komárnoi járás, il­Ki a felelős a szerződés-szegésekért? Meddig még? végó célkitűzéseinek, feladatainak teljesítésében. A felszínre jutó hi­bák, fogyatékosságok is jeleznék, mit tettünk rosszul, s mik azok a tenni­valók, amiket a legközelebbi idő­szakban halogatás nélkül kell elvé­geznünk. Az érem két oldala Egyhelyben topogásról azért szó •incs. Félreértés ne essék! A nagy­üzemi gyümölcsösök, szőlészetek, s a fóliás zöldségtermesztés területének kiterjesztése, a termelési technológia fejlesztése szakaszán kétségkívül van előrehaladás. Lehetőségeinket azon­ban távolról sem merítjük ki. Főleg, ha az ország gyümölcs- és zöldség­­ellátását vesszük teljességgel alapul — a lehető legnagyobb mértékben hazai termésből —, akkor ez az elő­rehaladás semmiképp sem mondható kielégítőnek. Kézenfekvő a megállapítás: a ter­melés hogyanját, mikéntjét, kimene­telét a termelőüzemeken kívüli té­nyezők, szükséghelyzetek — és nem­egyszer a kölcsönös megértés hiánya, egyoldalúsága isi — befolyásolják. Például: az iparnak sokkal jobban kellene kielégíteni az igénylők fólia­szükségletét, a kívánt minőségben és színben, vastagságban; a SEMEX-nek ax eddiginél is körültekintőbben, szakavatottabban kellene elbírálni a termelőüzemekbe továbbított vető­magvak minőségét; speciális vető-, betakarító-, osztályozógépek is na­gyobb számban kellenének; a gyom­irtó- és rovarölő vegyszerek beszer­zése is sok problémát okoz; az áru­értékesítés még ennél is többet, hogy csupán néhány dolgot említsünk. A szállítóeszközök beszerzéséről nem is beszélve ... Az érem másik oldala: a gyümölcs­ös zöldségtermesztési ágazat bizonyos beszűkülését — a fejlődés ütemének lassúbbodását — jórészt az összpon­tosítás és termelésszakosítás hiánya, vagyis az üzemközi együttműködés sokéves mellőzése okozta. Illetékes központi szerveink ezt a kérdést eléggé gyakran forszírozták, ajánlot­ták a termelőüzemeknek, már jóné­­hány évvel ezelőtt. Csupán az utóbbi egy-két évben tapasztalható némi mozgolódás, próbálkozás, nekirugasz­kodás, ami a beszűkülés magukszabta korlátái közüli „kitörést“ Illeti. Pon­tosabban szövegezve: Szlovákia egyes vidékein, tájain — mint például a Garam mentén, a komárnoi járásban, stb. — gyümölcs- és zöldségtermesz­­tési társulás jött létre. Főleg abból a célból, hogy az együttműködés társ­­üzemei közös erővel könnyítsenek gépbeszerzési és áruértékesítést gond­jainkon, s Így jobban kiaknázzák a kedvező természeti 'és egyéb adottsá­gaikat (napsütötte órák kedvező szá­ma, vízforrás az öntözéshez, termál­víz a fűtéshez, a felvevőpiac közel­sége, stb.). S egyúttal megteremtsék gazdasági-, szervezési- és műszaki alapját a valóban nagyüzemi, Ipari szintű gyümölcs- és zöldségtermesz­tésnek. Mert a nagyon is drága spe­ciális gépek, gépsorok , beszerzése, kapacitás szerinti hasznosítása, hűtő­tárolók létesítése csakis Ilyen mó­don, közös összefogással képzelhető el. A gyümölcs- és zöldségtermelő üzemek vezetői eképp találkozhatnak számításaikkal, s szolgálhatják jól a népgazdasági érdeket. Az alábbiakban pillantsunk be egy gyümölcs- és zöldségtermesztési tár­sulás életébe. Egy olyan együttmű­ködés mindennapjaiba, amely mind­össze egy éves múltra tekinthet visz­­sza, s már a kezdeti nehézségeken túljutott. Bizonyos eredményeket is már elkönyvelhetett. Ezt jó meg­alapozottságának, a vezetőgárda hoz záértő ügypártolásának és lelemé­letve a járási* társulás hasznosítható, jó tapasztalatai. Mire voltak legfőképp kíváncsiak? Ez kitűnt a felvetett kérdéseikből. Ízelítőnek néhányat: „Hogy s mint jött létre ez az egész járásra kiterje­dő együttműködés? Miként küzdötték le a kezdeti nehézségeket? Hogyan segítenek a társulás vezetői' a társ­üzemeknek a beszerzési és áruérté­­kesltési-, valamint jogi problémáik megoldásában? Van-e a társulásnak közös gépparkja? S egyáltalán, van-e gyakorlati jelentősége, haszna ennek a nagyméretű üzemközi összefogás­nak? . . . A kérdés-zuhatagra Prus Ján mér­nök, a társulás felelős vezetője, Ba­kos mérnök és Kovács János agro­­nómus válaszolt készséggel, s nagy szakavatottsággal. Tévedés lenne azt hinni, hogy dicshimnuszokat zenge­san vet. Még egyet vennének belőle, ha tudnának. (Ide kívánkozik meg­jegyzésként: a társulás keretében a társüzemek az idén 1760 hektárnyi területen termesztettek zöldségfélé­ket! Ez sokmindent megmagyaráz.) Chotínban (Hetény) található az együttműködés paradícsom-gépvona­­la, amely a talajelőkészítéstől egé­szen a termésbetakarításig minden munkaművelet elvégzésére alkalmas. Gyökérzöldség kiszántására megfelelő 3 kombájnjuk is van. Az idén Baj­oson egy uborkasaedő kombájnt pró­báltak ki. Paprikaszüretelő kombájn­jaik próbaüzemelettésre meg Hur­­banovóban (Ögyallán) került sor. S ami a közeli hetekben várható: egy tizenkétsoros fokhagymaültető gépet szereznek be Morvaországból, ami igen jelentősen megkönnyíti majd ezt az eddig sok kézi erőt lekötő munkaműveletet. A társulás egyetlen tehergépkocsi­val rendelkezik. Talajfertőtienítéshez is nagyon el­kelne a saját gép. De nincs! Kölcsö­nöztek egyet, ezt használják. Ez azon­ban csak félmegoldás. A kitűnő gé­pet természetesen Nyugatról kellene behozni, 3500 márkába kerülne ... Ciszternájuk — amely paradicsomlé szállítására nagyon alkalmas — ugyancsak nincs. A járási agrokémiai központtól köicsönzöttet használták, hogy ilyképp hidalják át a nehézsé­geket. A járásban három központot akar­nak kiépíteni, a szükséges berende­zésekkel ellátni,. Ez is problémás. Kérdések kérdése: az áruértékesítés Az áruértékesítés hogyanja, miként­je a kérdések kérdésének számított. Erre, sajnos, konkrét példákkal szol­gálhattak a leghivatottabbak — a rosszabb értelemben. Így összegez­tek: több mint kétmillió korona kára származott a társüzemeknek abból, hogy a felvásárló szerv nem teljesí­tette szerződéses kötelezettségeit. En­nek perelés lesz a következménye. deztek az együttműködés eredményei­ről, előnyeiről. A színtiszta igazságot mondták. Nyíltan feltárták fogyaté­kosságaikat, nehézségeiket, a még megoldatlan problémáikat, távlati el­képzeléseiket. Persze, az értékes ta­pasztalataikat sem rejtették véka alá. Nem bizony! Elmondották a többi között a ven­dégeknek: legkevesebb öt hektárnyi területen létesített fóliasátras _ zöld­ségtermesztés az, amellyel már' érde­mes mit kezdeni. Ennyi már mun­kaerő-beállítás és foglalkoztatás te­kintetében előnyös. Habár technoló­giai nehézségek is adódnak. Ilyen nehézség például a máig megoldatlan, fóliasátrak alatti hőség-probléma, ami elérheti az 50—60 fokot is. Az ilyen nagymérvű hőhatásnak kitett munka­erők megtartására ez egyáltalán nem kedvező tényező. Más: ha gyönge a fóliasátrak bordázata, vagy más szó­val vasszerkezete, ügy az öntözés ismétlésével veszélyhelyzet lép fel, ami az öntözések számával arányosan fokozódhat... Megkérdezték a senicaf járásbeliek azt is, fóliás zöldségtermesztés ese­tében hány munkaerőt számíthatnak egy hektárra? És meddig tart ki a fólia? ... Joggal kíváncsiskodtak, hi­szen az ő járásukban még a fóliás zöldségtermesztésnek sem múltja, sem jelene nincs. A felvetett kérdésekre ílyformán válaszoltak: — Mi egy hektárnyi fóliás zöldség­­termesztésre általában öt munkaerőt számítunk. A fólia használhatósági ideje? Az ideális az egy év. Ha már másod-, vagy harmadéves a fólia, be­piszkolód ása miatt nem felel meg a higiéniai követelményeknek. No meg aztán a szélkárral is számolni mu­száj. Nemegyszer letépi az erősebb szél a bordázatról a fóliát, s kilomé­tereket röpíti tova a kisebb-nagyobb fólia-foszlányokat. Ez nem két-három, hanem egy éven belül többször is megismétlődhet... S most a fóliáról váltsunk át a gé­pekre. Valóban, nemcsak a senlcal járásbelieket, más vidékek gyümölcs­zöldséget termesztő üzemeinek veze­tőit is érdekelheti. Erre Kovács Já­nos agronómus adott kielégítő vá­laszt. A gépparkról, röviden Az alcímhez igazodva, tömörre fog­luk a szót. Az agronőmus szavai sze­rint van egy svéd speciális vetőgép­jük, amely nagyon jól bevált, ponto­Vojnicén (Bátorkeszi) 1600 mázsa paradicsom várja ládákban sorsa be­teljesedését — a Zelenina jóvoltából. Szállítóeszközök hiányára hivatkoz­tak az illetékesek, mondván, a cu­­korrépaszállitáshoz igényelték ki azo­kat. Am ezzel a problémakör még nem tekinthető lezártnak. Például a kame­­ničnál (keszegfalvi) székhelyű Stei­ner Gábor szövetkezetben 24 hektá­ron termesztettek sárgarépát. Meg­értve a társulás szabta követelmé­nyeket — minél kevesebb termelő­üzem foglalkozzék egy-egy zöldség­féle termesztésével —, a sárgarépát egyedül itt termesztették, melyhez a személyi és műszaki feltételeket is kellően biztosították. — Jött a hosszú ideig tartó szá­razság, majd ezt esőzés követte, s a sárgarépa-termésnek mintegy 40—50 százaléka megrepedt, ami a minőség romlásának számít — mondotta Var­ga Káliflán efsz-elnök .— A szerződő fél nem vette át. Jött a kálváriajárás, a kilincselés. Végül nem szerződő íelek — a Stupavai Állami Halgazda­ság, az Állami Erdőgazdaság és a prievidzai Pofnoprodukt — vették át a 100 vagonnyi termésnek több mint a felét. S vagy 30—40 vagonnyi még értékesítésre vár. Kínáltuk a Dunaj­ská Streda-i AGROFRIGOR-nak, de annak sem kellett. A szerződéses fel­vásárló szerv örökké nem hivatkoz­hat szállítóeszközök hiányára. Szerin­tem a konténeres megoldás lenne a legcélravezetőbb — javasolta a káro­sult szövetkezet elnöke. — Ehhez kellene megteremteni az előfeltétele­ket. Vajon meddig tart az ilyen és efféle huzavona? Meddig károsítják még a termelőüzemeket? Jó lenne, ha ezzel a kérdéssel magasabb fóru­mokon is foglalkoznának. Érdemlege­sen. A kellő tanulságot Is levonva, megfelelő Intézkedéseket foganatosít­va, hogy ilyesmi a jövőben ne fordul­hasson elő. Igenis, vonják felelősség­re azokat a felelős vezetőket, akik ilyen kellemetlen helyzetbe sodorják a termelő üzemeket, sőt megkárosít­ják azokat. Vegyék úgy az illetékes felsőbb szervek, hogy az ilyen szer­ződésszegésekkel nemcsak a termelői kedv romlik, hanem az üzemközi együttműködés tevékenységére Is fé­kezően hat. Noha erre semmi szük­ség! ... N. Kovács István Korszerű gazdálkodásra törekednek A Boti „Haladás" szövetkezet sike­rei azt bizonyítják, hogy a vezető dol­gozók gondoskodnak a szervezés szüntelen javításáról. Már régen le­rakták a munkastílus alapjait. A napi munkaterv, amely a mindenki részére kötelező , a feladatok mellett a gaz­dasági élet leglényegesebb kérdéseit is tartalmazza. Hetenként rendszere­sen termelői értekezletet tartanak, s ott az ágazatok vezetői a beszámo­lót írásban, vagy szóbelileg terjesztik elő. A jól szervezett munka sikere a termelésben mutatkozik meg. Nem akarunk túlságosan messzire visszakanyarodni a gazdaság történe­tében, ezért csak azokra a dolgokra térünk ki, amelyek a legfrissebb kor­szerűsítési törekvések közé sorolha­tók. — Két évé egyesült a boti, a zatíni (zétényi) és a vojkai (vékei) szövet­kezet — kezdte a tájékoztatást Illés János, a társult szövetkezet elnöke. Legfontosabb feladatunk az volt, hogy megszerezzük a korszerű gazdálko­dáshoz szükséges technikát. Korszerű­síteni kellett gépparkunkat, amihez összefüggő nagy táblákat kellett ki­alakítanunk. Az egyesítés előtt a há­rom korábbi kis szövetkezet átlagos táblanagysága húsz hektár volt, ma hatvan hektáros táblanagyságnál tar­tunk. Adottságainkhoz igazodva jól és gyorsan sikerült kialakítani az ágaza­tokat, meghatározni, megszervezni a­­zok feladatát. — Melyek a főbb ágazatok? — A legfontosabb a szántóföldi növénytermesztés, ezen belül a kalá­szosok, a szemes kukorica és a cu­korrépa. — Korszerű gazdálkodást emlftett. A szántóföldi növénytermesztésben hogyan jut ez kifejezésre? — Azzal kezdem, hogy korszerűnek nevezhető a szántóföldi termelés, ha az emberi munka szerepe, a dolgozók száma minimális, ugyanakkor pedig a gépsor záródik, tehát minden munka­­folyamatot géppel végzünk. Esetünk­ben a zöldség és a szőlő kivételével valamennyi növényfélét valóban kor­szerű módszerekkel termesztünk. Hogy a tényekről személyesen is meggyőződjek, az elnök határszemlé­re invitált. Míg elhagytuk a községet, elmondta, hogy az idén kalászosokból 37,10 mázsás hektárhozamot értek el. Az áruértékesítés állami tervét száz­három százalékra teljesítették. Ezzel az eredménnyel a trebišovl járásban a gabonatermesztők versenyében a tisztes második helyet szerezték meg. Nem kevesebb, mint báromszázhar­­minc vagon terményt gyűjtöttek be. A szövetkezel vezetői az elért ered­ménnyel mégsem elégedettek. Ugyan­is az „Egymillió tonna szemes ter­ményt a köztársaságnak“ kerületi fel­hívásra vállalt kötelezettségüket sze­mesekből nem teljesítették, tehát har­minc vagon terménnyel adósak ma­radtak. Hatalmas kiterjedésű kukoricatábla szélén álltunk meg. Szemet gyönyör­ködtető volt a látvány. — Az árpa okozta lemaradást kuko­ricával szeretnék helyrehozni — ma­gyarázta Illés elvtárs. — Szemesku­­koricát kétszáztizennégy hektáron termesztünk s a vetésterület hatvan százaléka nagyon jő termést — het­ven mázsás hektárhozamot — igér, inig negyven százalékról közepes ter­més, ötven mázsás hektárhozam vár­ható. tgy a tervezett kilencvenhat he­lyett százhuszonnyolc vagon termésre számítunk. — Az árpa okozta lemaradással összefüggésben beszélne bővebben? — Szükségesnek tartom elmondani, hogy a szovjet búzafajták, például az Ilicsovka és Jubilejná hetven mázsás hektárhozamot adott, az árpa azon­ban csak 27,80 mázsát. A harminc va­gon termény hiányt tehát ez árpa okozta. A kedvezőtlen időjárás foly­tán az árpa elégtelen termésátlaga következtében arra törekedtünk, hogy a lemaradást a kukoricával behozzuk. Ezért rendkívüli gondot fordítottunk a kukoricára. Ügylátszik, hogy a gon­doskodást meghálálja. A kertalatti hatvan hektáros cukor­répa-táblán szorgos munka folyik. Az elől haladó traktorvontatású és hid­raulikával ellátott fejelőgép levágja a leveles répafejet. A következő gép a levéltől, fejtől már megtisztított gyö­kereket szedi. A földtői megtisztított répát teherkocsira rakja. Tehát két gép, s naponta három hektár cukor­répa: volt nincs! Anélkül, hogy em­beri kéz érintenél S a föld olyan tiszta a gép után, akér a felsöpört padló. A szövetkezet répafőldjén két ilyen ikergép dolgozik. Naponta hat hektár cukorrépát gyűjtenek be. Ez már valóban komplex munka. A száz­húsz hektár cukorrépa termesztése mindössze négy traktoros — Radzik József, Trosko István, Géczi András és Géczi Pál — feladata. Persze, a négy gép s a négy „gé­pész“ mellé kell azért még egy és más, hogy a dolog úgy haladjon, aho­gyan kell. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a leveles répafejet s a kiszedett gyökeret elszállító járművek úgy sorakozzanak az ikergépek mel­lett, ahogyan szükséges. Mit tapasztaltunk ilyen tekintetben szövetkezet répaföldjén? Illés János elnök szokása szerint, most is, sze­rénykedve kalauzol, pedig ahhoz, hogy dicsekedjék, aligha kínálkozna kivá­lóbb alkalom, hiszen a két ikergép óra pontossággal dolgozik és a jár­müvek szaporán közlekednek, ű azon­ban mérgelődve megjegyzi: — Figyelje csak jól az első gépet, nézze meg ezeket a répákat... — Figyelem. Semmi eltömődés, amit levágott összegyűjti, mintha tudná, milyen fontos takarmány lesz abból. Mi itt a baj? — A répákkal van baj. Egyik tizen­öt centire is, vagyis túl magasan ki­áll a földből, mellette pedig olyan van, amelyik egészen „belebújt“ a ta­lajba, nézze csak! Vagyis ezt a gép félbevágja, amannak meg csak a le­velét veszi le. Tavaly szép egyenletes volt a répánk, adott is ötszáztizenhat mázsás átlagos hektárhozamot. De ez a fajta nem jó, biztos nem Ügyeitek eléggé a vetőmag kiadásánál, erről van sző. Ha vannak már ilyen remek gépeink, amelyekkel emberek százai­tól mentesíthetjük a gazdaságot, azok is tegyék meg a magukét, akik a ve­tőmagvakat szaporítják, szétosztják, a fajtajellegre felügyelnek. A répa betakarítását húsz napra terveztük, akár a kukoricáét. — A nagyobb termésátlag elérésé­ért elegendő-e az, ha az ősziek idő­ben földbe kerülnek? — Ha a járás élenjáró gazdaságai között akarunk maradni, sokkal többet kell dolgozni. Munkaigényes növénye­ket, — s ezekért jól fizetnek, — pél­dául a cukorrépát, a kukoricát, a zöldségféléket kell termelni. Hatá­runkban a földet jobban meg kell művelni, mint másutt, sokféle a talaj­típus, kt koll választanunk, melyiket mire lehet a legjobban felhasználni. A vetőszántást időben elvégeztük. El­vetettük az őszi repcét, 402 hektáron elvégeztük a meszezést, 487 hektáron az istállótrágyázást, ezzel gondolom megteremtettük a jövő évi jó termés alapjait. Különben a hétszáz hektár őszi búza nyolcvan százaléka Jubilej­ná és Mironovszká fajta, lóhere, ku­­rocia, cukorrépa és hüvelyesek után került a földbe. Bízom abban, hogy szemesekből szövetkezetünk jövőre az ideinél jobb eredményeket ér el. ILLÉS BERTALAN Ж Szép a kukorica — magyarázta Illés János elnök.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents