Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 19 77. október 21 Művelődnek, szórakoznak A felszabadulás utáni évtizedek nemcsak 8 fain gazdasági és társa­dalmi szerkezetét változtatták meg alapvetően, hanem művelődési gya­korlatát is. Irodalmi körök, irodalmi színpadok, községi könyvtárak, újon­nan nyitott falusi könyvesboltok ter­jesztik ma a műveltséget. Képzőművé­szeti — és népművészeti körök, szín­játszó- és tánccsoportok, valamint né­pi együttesek váltak a művelődés fó­rumaivá, alkotóműhelyeivé. A falu azonban nemcsak a szellemi értékek befogadására rendezkedett be. Alapvető fontosságú kulturális érté­kek megőrzésére és továbbadására is alkalmassá vált. Az elmondottakat igazolja a trebi­­énvi (terebesi) járásban lévő Borsa (Borsi) gazdag kultúrélete is. Igaz, Molnár László, hnb-el­­nök szavaival élve, hagyományokra is épftenek, hisz a gyökerek mélyre visszanyúlnak. A borsi dalkörről és a színjátszó csoportról például a har­mincas években készült fénykép ma­radt fenn. Most a kultúra szóvivői között munkások, földművesek, értel­miségiek — ifjak és őszülő hajúak egyaránt vannak. Van színjátszócso­portjuk, irodalmi körök és zenekaruk. Kanócz Sándorné a karmester és egyben a dalárda lelke. Hogy mennyire az, a különböző rendezvé­nyeken sokan meggyőződhettek róla. A színjátszó csoportjukról csak any­­nyit: nincs olyan év, hogy egy-két előadást ne rendeznének. Jelenleg a színjátszók járási versenyére készül­nek. Ha három hónapot áldoztunk egy darabra, akkor bárom hónapon át mindenki ott volt a heti két-hároin próbán *— mgyarázza Hajdú Jenő, в színjátszó csoport vezetője, aki egy­ben a helyi CSEMADOK szervezetének elnöki tisztségét is betölti. Felkészü­letlenül, összecsapott színdarabbal so­hasem álltunk a közönség elé. Szó nélkül vállaltuk az utazások fárradal­­mait. A szomszédos falvak mindegyi­kében, szeretettel és örömmel fogad­tak bennünket, s ez mindenért kárpó­tolt. Irodalmi színpadunk is sikeres te­vékenységet fejt ki. A vers szereteté­­re és tiszteletére annyira rászoktat­ták az embereket, hogy előadásaikon mindig telt ház van. Nem egy szavaló­eetjük annyira Jól sikerült, hogy utó« na a beszélgetés értékes vitává tere­bélyesedett. A méltányosság úgy kívánja, hogy szóljak még a tánccsoportjukról is, amely fellépett Gombaszögön, • rend­szeresen szerepel a járási szintű dal­­éa táncünnepélyeken is. —, Sajnos, nincs aki helyben fog­lalkozzon a tánccsoportunkkal — mondja Lipták Éva, a .CSEMA­DOK helyi szervezetének titkára. — De megértő, segítőkész emberekre ta­láltunk: a csernői Szebella Ro­zália, valamint a bélyi Szabó Anna foglalkozik tánccsoportunk­kal. Egy egész napot töltöttem Borsiban, tehát volt időm meggyőződni a falu pezsgő kulturális életéről. Ez a szint csak évekig tárté szívós munkával ér­hető el, s olyan hozzáállást kíván, mint Hajdú Jenőé. I. B. Hajdú Jenő megbeszélést tart a színjátszókkal. (A szerző felvétele) £33= Egy tánccsoport a fellendülés útján — Az igazság az, hogy mi, Vefká Ida-iak (nagyidaiak) szeretjük a tán­cot — magyarázza Almássi Mária, a községi népművelési otthon igazgató­ja. A különböző szintű járási, sőt ke­rületi versenyeken több alkalommal is első helyen végeztünk. Tánccsopor­­tunk a legnagyobb sikert a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon érte el. — Azóta sók faluba, városba sőt külföldre is eljutottunk. Voltunk Ro­mániában, Bulgáriában és Magyaror­szágon — mindenütt nagy szeretettel, meleg barátsággal fogadtak bennün­ket. De — túlzás nélkül állíthatom — sosem volt olyan nagy élményben ré­szünk, mint Magyarországon, Nagy­kálón a „Kálai Kettős“ népi tánc fesztiválon. — Szép élmény volt. Nem vagyok a szavak embere, nem is tudom egé­szen pontosan visszaadni azt, amit ott éreztünk. Az előadás után megrohan­tak a szakemberek. Faggattak: ml a titka művészetünknek? És most raj­tunk volt a sor a csodálkozásban. Hát csakugyan olyan nagy dolgot művel­tünk? Bizonygatták, hogy Igenl A vé­rünkben van a tánc — ez minden. Igyekeztünk megmutatni, hogy mit tudunk, míré vagyunk képesek. Az egyik újság azt Irta rólunk: amit mi felmutattunk, az valóban tánc volt, nem pedig szereplés. Ez a megállapí­tás nekünk igazán jólesett, mert az igazat fejezte ki... — Alig várjuk a szombat-vasárna­pot; hogy táncolhassunk — veszi át a szót Snyir Ferenc az együttes ko­reográfusa. El nem Szalasztanánk egyetlen táncalkalmat sem. Ügy érez­zük, amíg táncolhatunk, addig va­gyunk csak fiatalok. Egy időben elég­gé aggasztott, hogy a fiatalabb nem­zedékeknek már valahogy nem olyan nagy dolog a tánc, nem tölti ki az életét. De az utóbbi időben mintha változás állt volna be: jelentkeznek, hogy táncolni szeretnének, s ml szí­vesen befogadjuk őket. — Milyen benyomást keltett a tánc­csoport tagjaiban a zselízi fesztivál? — érdeklődöm Snyir Ferenc koreo­gráfustól. ■ — Talán azzal kezdeném, hogy a košicei járásban sok tánccsoport mű­ködik. Először a járási, majd a kerü­leti versenyt kellett megnyernünk és csak úgy mehettünk el Zselízre. Az országos versenyen nem számítottunk ekkora sikerre, célunk a tanulás, ta­pasztalatszerzés volt. A nagyidai táncosok sikerének titka a méltóságteljes előadásmód, a szép iránti ragaszkodás és a népi kultúra értékeinek a továbbadása. Az utóbbi szempontjából Snyir Fe­renc koreográfus évek óta módszere­sen próbálja feltérképezni szülőfaluja — Nagyidé — dallamvilágát és tánc­­kultúráját, hogy nyomban beépíthesse az együttes műsorába. Felismerte te­hát, hogy mivel nyújthatnék eredetit, és hogy miként hódíthatnak vissza elveszettnek hitt kultúrértékeket. Illés Bertalan Д levice! (lévai) járás, CSEMADOK alapszervezeteiben október hó­nappal kezdetét vette az igazi nép­művelést munka. A népművelési tevé­kenység ez idén a NOSZF 60. évfor­dulója jegyében bonyolódik le. A kö­zeljövőben valamennyi szervezet tag­sági gyűlés keretében emlékezik meg a NOSZF történelmi jelentőségéről, valamint a Szovjetunió megalakulásá­nak évfordulójáról. Három helyen, Zselízen (Želiezovce), Ipolyságon (Ša­hy), Fámádon (Farná) kiállítást ren­deznek a Szovjetunió népeinek kom­munizmust építő eredményeiről. A ba­rátsági hőnap Idején öt szervezet szervez élménybeszámolót a Szovjet­unióról. Nem feledkeznek meg az Iskolán kívüli nevelésről sem. Léván, Zselízen, Ipolyságon, Farnadon, Nagytúron (Veiké Túrovce) és Oroszkán (Po­hronský Ruskov) aktivizálják a nép­művelők klubját, melynek feladata kialakítani a rendszeres és Igényes népművelési munkát végző és irányí­tó előadók törzsgárdáját. Számos szervezetnél honismereti ki­rándulást terveznek a párt harcait Egy évforduló jegyében megörökítő helyekre. Előadást, beszél­getést tartanak a dél-szlovákiai mun­kásmozgalmi hagyományokról s a mozgalom kiemelkedő egyéniségeiről. Ugyancsak a NOSZF jubileuma al­kalmából könyvvitát tartanak a helyi szervezetek tagjai Solohov: A hazáért harcoltak c. könyvéről és több helyi szervezet irodalmi estet rendez A szovjet irodalom címmel. Az irodalom népszerűsítése és a könyvvel való munka szakaszán em­lékünnepélyeket tartanak Ady Endre 100. évfordulója alkalmából, Zselízen, Léván és Ipolyságon pedig körzeti ünnepség keretében emlékeznek meg a nagy magyar költő életművéről, költészetéről. A felsoroltakból is látható, hogy a CSEMADOK alapszervezetek nem tét­lenkednek, s munkájukat ezekben a hetekben a NOSZF 60. évfordulója jegyében végzik. —ág— A turisták paradicsoma A žillnal Járás déli csücskében, a Kls-Fátra vadregényes vidékén kanya­rog az út Cičmany felé. A keskeny utcácskán alig fér el az autóbusz, de a táj gyönyörű errefelé: kanyargós vadvizek, hegyi patakok, fenyvesek, vöröslő lomblevelű erdők kötik le az utas figyelmét. S mikor az út beér a faluba, hirtelen vége szakad. Az ember azt hinné, a világ végére érkezett. Nagyon szegény vidék volt ez egykor. ČiČmany valaha 1600 lakást szám­lált, ma már alig hétszázan lakják. A felszabadulás előtti nincstelenség világgá űzte innen az embereket. Később a fasizmus szedett nagy vámot: a fasiszták előbb felégették, majd lakóit koncentrációs táborba hurcolták. Nem csoda — hisz a Kls-Fátra kemény partizánharcok színhelye volt. A fasizmus áldozatai között volt Andrej Raden, a forradalmi nemzeti bi­zottság elnöke Js. Megnézzük az emlékházat. Emeletes faház, gyönyörű népi ornamentiká­val díszített. A múzeumnak berendezett szobákban megtekintjük a faekét, az üvegesek felszereléseit — a múlt nyomorát tanúsító emléktárgyakat. Nézzük a hímzéseket, térítőkét, népviseleti ruhákat s szemünk előtt meg­­elevednek az egykori Čičmany-i vasárnapok: a szoknyák, réklik, főkötők tarkasága... , Az egész falu egy élő múzeum benyomását kelti. Fából faragott torná­cok, fazsindelyek, népi ornamentika amerre csak körülnéz az ember. So­kan látogatják: a múzeum vendégkönyvében csupán egyetlen oldalon két külföldi csoport bejegyzésével találkozunk: olaszokéval és amerikaiakéval. Ne higgyük, hogy csak múltja van a községnek. A faházak mögött mo­dern önkiszolgáló üzlet, textilüzlet található, s az egykori kastélyban ven­déglő. Egyeséges földműves szövetkezet gazdálkodik a környező szántó­kon, legelőkön, egy kisipari szövetkezetben pedig a híres čičmanyl papu­csot készítik. Csaknem százezret küldenek évente export megrendelésre, s százötvenezer darabot a hazai piacra. Üj műút is épült a közeli Zliechov felé. Öt évvel ezelőtt, 1972-ben már a község 700 éves fennállását ünne­pelték. Márton völgyi László Verseny az olvasókkal A Galéntal Járási Könyvtár a „Könyvvel közelebb barátainkhoz“ jelszó jegyében versenyt hirdetett olvasói számára. A NOSZF 60. évfordulója tisz­teletére rendezett vetélkedőn az első díjat a seredi gimnázium csapata nyerte. Második helyezést értek el a galántal Magyar Gimnázium tanulói, harmadikok pedig a Salai (vágsellyel) gimnázisták lettek. A Járási döntő első három helyezettjének az értékes díjakon kívül könyv­­jutalmakat adtak ót a zsűri tagjai. Záreczky Erzsébet Sok fecske csinál nyarat Forgatom a díszes krónika lapjait s alig-alig tudom. 1 tkolni esodálkozá­­sómat. Nem hivalkodó pedig a krónikás — csak a tény sk rögzítésére szo­rítkozott. De ezek magukért beszélnek. Honnan ez a i íozgatóerő? Miféle náció lakja ezt a falut? A néhány oldalon annyi széf eredmény, siker, hogy akár egy nagyobbacska város megelégelhetné. S egyáltalán: sport­­szervezeti krónikára bukkanni egymagában is örömöt je lent. Azt jelenti ez, hogy az itt lakó emberek számon tartják munkájukat és büszkék rá. — * — Zlaté Klasyban (Nagymagyar) ötven évvel ezelőtt kezdődött a szervezett sportélet. Az egyesület pontos születési dátuma: 1928. augusztus 20. Négy évvel később, 1932 május tizedikén hivatalosan is be elentették Bratisla­­vában, a „Nagymagyari Sportegylet“ megalakulását. Szinte a semmiből indultak. Az Ehrenfeld-féle majoros-szérűskerti focizás tói, és Csicsay Ist­ván kocsmája mögötti kuglipályától. A nagy lelkesedé: azonban sok min­dent képes volt pótolni. A sportszervezet első színlelő; dását 1933-ban tar­totta a Méry-féle vendéglőben. A Tatárjárás c. nagyopt rett bemutatásának célja a krónika szerint: a közönség szórakoztatása i s pénzszerzés az egyesület számára. Az egyesület az évek során ötször cserélt elnevezést — s az ezzel együtt­járó gazdát, illetve mecénást — s pénzhiány miatt öbb ízben háttérbe szorult. Csak a tekézők kénytelenek voltak kétszer 1 smondani a felsőbb osztályban való szereplés lehetőségéről anyagiak mi a®. Labdarúgás, teke, asztalitenész, súlyemelés, sakk, kézilabda, tenisz, röplabda, kerékpározás, atlétika — még felsorolni is hosszú, mi mindent próbáltak az ötven év alatt a nagymagyari sportolók. — * — — Az Agroprogress Zlaté Klasy Sportegyesület 277 tagot számlál mondja az egyesület elnöke, Németh László. — Illetvle — teszi hozzá —< most már csak 276-ot. Nemrég temettük Keszőce Ferencet, régi tagunkat. Ebből száznegyven az aktív sportoló. A futball, teke es a tenisz fémjelzi most a község nevét. Focistáink, Csermák László szakpsztályvezető Irányí­tásával a járási bajnokság II. osztályában szerepelnek] s jelenleg a tabella élén állnak. Jóval följebb játszanak tekézőink: a Szlovfck Nemzeti Ligában!. 1975 őszén jutottunk föl, s mostani ellenfeleink között olyan egyesületek vannak, mint például a kassai VSS, a Tatran Prešov, IPartizánske, Levoča, az Inter Bratislava, hogy csak néhányat említsek, él tenisz az egyesület legfiatalabb sportága. Ennnek megalakulását Safari« Béla tanár lelkes munkájának köszönhetjük. 1975-től Bratislava kerületi bajnokságában ját­szanak a fiúk, s már az első évben a második helyen végeztek, közvetle­nül Bratislava után. Egy év alatt úgy megnőtt az érdeklődés Iránta, hogy most már van „ifi“ és felnőtt csapatunk is. Hasonlóképpen a futballnál is, Németh László nyolc éve a sportszervezet1 elnöke. (Nagy szeretettel be szél munkájáról, s -elmondja, hogy talán az asztflliíeniszt Is fölélesztik, hisz nemrég adták át a szlovák alapiskolában az új tornatermet. Az Agro­­progress segíti őket. Kicsit szomorkásán említi, hogy! egykdr sokkal több szakosztályuk volt. Nagy tradíciója volt például a súlyemelésnek. Ebben a sportágban (pedig alig pár évig működött) két országos bajnokot is adtak a hazat sportéletnek. Bagyura és Zsilinszky litvánt. — Mik a terveik a jövőben? — kérdezem. — Fociban szeretnénk megnyerni a bajnokságot, a tekében pedig tartani a helyet a középmezőnyben. Sajnos, most rukkolt be két legerősebb srá­cunk a csapatból — így nehéz dolgunk lesz, s nehéa dolga lesz Slanicska Ferenc szakosztályvezetőnek Is. Még egy dolgot kérdezek Németh Lászlótól: — Véleménye szerint minek köszönhetik sikereik®? — Jó szervező emberek vannak a szakosztályoknál! — Jegyzi meg szeré­nyen, s tudom, hogy lényegesen többről van sző. j — El ne mulassza megnézni a krónikánkat — jegyzi még meg a búcsú­­zásnál. — Érdemes. —• — Szép futballstadionja van az egyesületnek. 1970—Г5 között épült, öltö­­zőkkel, játékvezetői szobákkal, szociális helyiségekkel, hétszáz személyes fedett lelátóval. Sőt, még a hnb nagy ülésterme is lit kapott helyet. Auto­mata tekepályával Zlaté Klasy mindhárom települése rendelkezik. Kitűnő teniszpályáik vannak — társadalmi munkáBan épftltte a lakosság. Szögi Sebestyén szerint, — aki a krónikát Írja — a lakosság lelkesedése szinte példátlan. — Mikor a teniszpálya épült, úgy kellett hazaküldpnt őket, ha nem volť tennivaló. A mérkőzéseket Is nagy számban látogatjuk. — *— T Olvasom a szép krónikát s lassan kezdem érteni |a sikerek titkát. Ahol így szeretik a sportot, s ennyire közügynek tekintik a testnevelési moz­galmat,' ott csak szép eredményekét lehet elérni.- Бок fecske könnyen csinál nyarat, —ly—­Ifjú tehetségei A Slávia SZM Samorín kajak-kenu szakosztálya nagyon sok tehetséges sportolóval rendelkezik. Közöttük találjuk Hldegpétby Tibort éa Görcs Lajost', a helyi gimnázium tanulóit. A kajakozást tizenhárom éves korukban kezdték] s azóta számos kerü­leti, szlovákiai- és csehszlovák bajnokságon bizonyították tehetségüket. A nyár folyamán Yilniuszban képviselték hazőnk spinéit ez if jó remény­ségek versenyén. Az ifjú tehetségekről, edzőjük Székely István is megelégedéssel nyilatkozott. VARGA ERIKA, Okod Az építőkön múlik Marcelová (Marcellháza) sportolói és lakosai közős erővel fogtak hozzá a régi sportpálya korszerűsítéséhez. A „Z“-akciő keretében új lelátót, öl­tözőket és klubhelységeket építenek. A társadalmi munkában ledolgozott 21 ezer őrá azt bizonyítja, hogy a községben mii denkl szorgalmazza a létesítmény m nél előbbi átadását. Ha az építő] is teljesítik vállalásai­kat, akkor Me rcellháza Is felzárkózik a komáromi árás azon községeihez, melyek módéi n sportpályákkal ren­delkeznek. Z imovácz Iván, Komárno 'ж

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents