Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

1977. október 29. SZABAD FÖLDMŰVES 3 b fk nyugatnémet иШнпм Mgttár­­saság eltérített repülőgépének esete, a túszok bravúros kiszabadítá­sa a különleges kiképzésű GSG—9 nyogatnnémet különítmény által, a drámai események részletei világszer­te nagy érdeklődést és izgalmat kel­tettek. A nyugati államokban most ismét merényletek történnek, ame­lyekkel terroristák társaik bukását akarják megbosz­­szülni. Az NSZK- ban a terroristák pártfogói — oly­kor védőügyvéd! A félelem vámszedői talárban — azt szeretnék elhitetni a közvéleménnyel, hogy Andreas Baader és börtönben ülő terrorista társai, akiket a túszo­kért cserében ki akartak szabadíta­ni, nem önkeziikkei vetettek véget életüknek, hanem mások végeztek velük stb. Vagyis bizonyos erők min­denképpen diszkreditálni akarják a hatóságokat. A terorizmust minden haladé szer­vezet elitélte. Ez a munkásmozgalom­­tél is mindig idegen volt. Mégis a Franz Jozef Strauss körül csoporto­suló szélsőjobboldali erők szeretnék elhitetni a közvéleménnyel, hogy mindez a baloldal müve, hogy a szo­ciáldemokrata-liberális kormány el­néző, ezért keményebb rendszerrel kelllene felváltani. Szigorítani kíván­ják a bíráskodást, a banditizmus ül­dözését, ám nem tudják leplezni hát­só gondolataikat. A terrorizmus nem az osztályharc eszköze, a kommunis­táktól különösen idegen. Strauss űr és társai inkább a haladó és baloldali erők legális Üldözését szeretnék elér­ni, ravasz parlamenti mezzel álcázva. Ä döntő lépés Mint említettük, a bolsevikok felkelési tervét Kamenyev, Zlnevjev és néhány központi bizottsági teg ellenezte, különféle ürügyekkel hozakodott elő. A lenini bírálat ellenére sem változtattak magatartásukon, sőt Kame­nyev burzsoá lapoknak adott Interjújában pontos részleteket árult el és hangoztatta, hogy társaival együtt helytelenítik és elutasítják a fegyveres ' felkelést. Ez persze még bonyolultabbá tette az amúgy Is bonyolult helyzetet. Ilyen légkörben ült össze 1917. október 29-én a bolsevik párt központi bizottságának bővített ülése, hogy megvitassa a felkeléssel kapcsolatos konkrét szervezési teendőket. Természetesen, napirendre került a Kame­nyev—Zinovjev ügy. Lenin a „forradalom sztrájktörőinek" nevezte őket és szigorú megbüntetésüket követelte. Az ülésen megalakították a forradalom vezérkarát, melynek élére Lenin állt. A párt központi bizottsága mellett létrejött a Forradalmi Katonai Központ, mely a továbbiakban a forradalmi alakulatok és a vörösgárdisták tevékenységét irányította. Olyan ismert forradalmárok lettek a tagjai, mint Bubnov, Dzserzsinszkij, Szverdlov, Urickij, Sztálin. Az Ideiglenes Kormánynak tudomása volt a bolsevikok felkelési előké­születeiről, több adathoz Kamenyevék áruló magatartása is hozzásegítette. Kerenszkij ezért mindenképpen arra törekedett, hogy elodázzák a II. össz­­oroszországi szovjetkongresszus megnyitását. Erre a bolsevik központ is számított s Lenin ezért ragaszkodott a szov­jetkongresszus eredeti időpontban történő megtartásához és a fegyveres felkelésnek ezt megelőző végrehajtásához. Miután a bolsevikok a cári birodalom fontos Iparvidékein meggyőződtek a tömegek támogatásáról, november 6-tól 7-re virradó éjjel új történelmi korszakot nyitó fegyveres megmozdulásba kezdett az orosz proletariátus. Lenin elhagyta Illegális lakását és elfoglalta helyét a forradalom vezér­karában, a Szmolnij-palotában. A felkelő katonák és tengerészek, vörös­gárdisták elfoglalták a posta- és távíróközpontokat, az egyes minisztériu­mokat, letartóztatták a kormány tagjait és más ellenforradalmi vezetőket. Egyetlen éjszaka alatt átvették a hatalmat a gyűlölt burzsoáziától. Novem­ber 7-én megnyílt a II. szovjetkongresszus és Lenin a történelmi pillanat­hoz méltó komolysággal jelenthette be: Az Ideiglenes Kormányt megdön­töttük. A hatalom a katona-, munkás- és parasztküldöttek kezébe ment át“. Még ezen a napon megszülettek a szovjethatalom első rendeletéi, a Béke- és Földdekrétum. Megalapozták azt a békepolltikát, amelyet a szovjetor­szág Lenin szellemében mindmáig érvényesít nemzetközi kapcsolataiban. L. L. á déli határok őrei 1944 nyári és őszi eseményei fordu­lópontot jelentettek Románia történel­mében. Szeptember végén összeomlott a monarchofasiszta kormány, és a szgvjet hadsereg a román katonaság­gal együtt fokozatosan felszabadította az országot. Október 25-én szabadult fel az utolsó talpalatnyi román föld is, s ezt a napot a román fegyveres erők napjaként ünnepük meg minden évben. Hazájuk felszabadítása utón a rá­mán katonák Magyarországon, Cseh­szlovákiában és Ausztriában harcol­tak a hitleri Németország teljes leve­réséig és az európai háború győzel­mes befejezéséig. A fasizmus elleni harcokban különösen kitűnt a Szov­jetunió területén alakult, Tudor Vla­­dimirescü nemzeti hősről elnevezett 1. önkéntes gyalogos hadosztály. A népi fegyvere* erők építése mér a harci cselekmények idején megkez­dődött. Heves politikai küzdelmek kö­zepette formálódott az új hadsereg. A haladé erőknek sikerült keresztül­­vinniük, hogy a katonai iskolákba ve­gyék fel a munkásosztály fiait, hozza­nak létre kulturális-művelődési appa­rátust. A párt toborzást indított s Így sok kommunista, fiatal munkás és pa­raszt került a hadseregbe. Belőlük alakult ki az új tisztikar. A hadsereg hűsége a néphez és kormányához be­bizonyosodott 1947-ben, a király meg­döntése után, amikor felesküdtek, hogy a születő új Romániát fogják szolgálni. Megkezdődött az ország építésének új szakasza, melynek fo­lyamán befejezték az új típusú hadse­reg építését. A román nép gazdasági, tudomá­nyos, műszaki és kulturális sikerei, sokoldalú együttműködése a Szovjet­unióval és a többi szocialista ország­gal feltételeket teremtett arra, hogy a legkorszerűbb fegyverfajtákkal sze­reljék fel a fegyveres erőket. A szocialista Románia fegyveres erői a szovjet hadsereggel és a Var­sói Szerződés tagállamainak többi testvéri hadseregével együtt felké­szültek a békének és a szocialista kö­zösség biztonságának védelmére, s a bolgár néphadsereggel együtt őrzik a szocialista közösség déli határát. A Román Szocialista Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság pártjaink és népeink barátságának és szolidaritásának régi hagyományai szellemében eredményes elvtársi együttműködést folytat. A román­­csehszlovák barátság a második vi­lágháború idején szilárdult meg, ami­kor a román hadsereg — a szovjet hadsereg oldalán — részt veit Cseh­szlovákia felszabadftúsában. A szocia­lista építés éveiben a romén—cseh­szlovák együttműködés katonai téren is magasabb szintre emelkedett és a két ország politikájának szerve« ré­sze lett. JÄN MlCÄTEK Az ENSZ-közgyfilés általános vitájának befejezése után az egyez tű* bizottságok megkezdték a napirendre tűzött és hatáskörűikbe tartozó kér­dések megvitatását. így az ENSZ POLITIKAI BIZOTTSÁGA most a feszültség enyhülésének elmélyítésére és szilárdítására, valamint az atomháború veszélyének elhárítására teendő lépésekkel kapcsolatban nemrégen benyújtott szovjet javaslat megvitatásával foglalkozik. Ugyan­akkor az Indiai-óceán helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-bizottság tevékenységéről beszámolót terjesztett a világszervezet elé. Jelentésének magva az a szovjet memorandum, amely annak idején rámutatott: számol­ják fel az idegen katonai támaszpontokat az Indiai-óceán térségében, újabbakat pedig ne létesítsenek. A közgyűlés plénuma ugyanakkor egy­hangúlag elfogadta gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatát, hogy támo« gassák Vietnam újjáépítését. FONTOS TANÁCSKOZÁS színhelye volt a bolgár főváros, Széfia, ahol Viktor Georgijevics Kuli­kov szovjet marsallnak, az egyesített fegyveres erők főparancsnokának elnökletével megtartotta soron következő ülését • Varsót Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa. Megvizsgálta az egyesített fegyveres erők tevékenységének kérdéseit és megfelelő ajánlá­sokat fogadott el velük kapcsolatban. a belgrádi Értekezlet i heves szócsaták színhelye. Mint Richard D v o í á к nagykövet, a cseh­szlovák küldöttség vezetője jellemezte, néhány nyugati küldöttség a kez­deményező, konstruktív párbeszéd helyett a helsinki okmányból bizonyos részeket kiszakítva a maguk érdekeit szolgáló megállapításokon nyargal. Így van ez az ún. emberi jogok körüli vitában, melyben mindenek fölé emelik az. általános szabadságjogokat, de figyelmen kívül hagyják azt ez alapelvet, hogy tiszteletben tartsák a népek szabadon választott társadalmi és politikai rendszerét és ne avatkozzanak be más államok belflgyeibe. A belgrádi értekezlet részvevői a múlt héten négy plenáris ülést tar­tottak, az öt munkacsoport pedig összesen 15 ülést tartott. A FIGYELEM ELŐTERÉBEN ALL a közel-keleti igazságos rendezés előmozdítása. A leggyakrabban vita"-'1 valami most az amerikai—izraeli ún. munkaokmány. Szíria visszautasí­totta, mert egyoldalúan Izraelt helyezik előnybe az okmány elvei. Carter amerikai elnök azóta már többször is magyarázta „bizonyítványát". A munkaokmányt ugyanis különbözőképpen értelmezik. Izrael eleve nem hajlandó a paleszttnai küldöttséggel egy asztalhoz iilnl. Carter hangoz­tatta, hogy továbbra is támogatja Izraelt és osztja gondjait, ami pedig a tárgyalófélként említett palesztin szervezetet illeti, eleve nem a Palesz­tinái Felszabadítás) Szervezetre gondol, hanem jelentéktelenebb Paleszti­nái szervezetek képviselőivel tárgyalnának. Ez a manőverezés éppen akkor folyik, amikor a közel-keleti kérdés igazságos rendezésének lehetőségei­vel foglalkozó párizsi értekezlet részvevői felhívással fordultak a világ demokratikus közvéleményéhez, járuljon hozzá a genfi értekezlet mielőbbi megtartásához. Államcsíny zajlott le Thatföldön. A fegyveres erők megbuktatták' Thanin Kraivicsten miniszterelnök kormányát. Most a három fegyvernem képviselőiből és polgári személyekből álló kormányzó testület élére Szangad Csalavln elő­ző hadügyminisztert állították. Megfigyelők szerint gyökeres változás nem várható az ország politikájában. L L. aém Kéz kezet mos A Pentagon széfje... Az amerikai kongresszus gerjeszti a hadiipari komplexum étvágyát. (M. Abramov rajza) 3ommentd r и /? Ej utak és labirintusok Ádáz politikát küzdelem fo­lyik Spanyolországban Franco terhes örökségének felszámolá­sa körül. Nem kétséges, hogy János Károly király trónra lé­pése óta oldottabb a társadalmi és politikai légkör, a rendőrség már nem rémuralom megteste­sítője, az emberek jobban ki merik fejezni gondolataikat, de a politikai haladás medrében még mindig különféle akadá­lyok tartóztatják fel a haladást. A spanyolországi változásokat, reformokat a néptömegek na­gyon hosszú kitartó küzdelme vívta ki, ám a kormányzat sok­szor azt a látszatot kelti, mint­ha királyt kegyből történnének demokratizáló Intézkedések. A spanyol monarchiában koránt­­síncs szó olyan Irányzatról, mint amilyet az Iráni sah „fe­hér forradalma", felülről jövő társadalmi-gazdasági reformjai követnek. Egyszóval: a Franco utáni Spanyolország — a fran­­coísta rendszer kozmetikázása folyik, hogy a király vezetésé­vel az ország beilleszkedjék a nyugati országok közösségébe, mégpedig gazdasági és katonai téren egyaránt. Franco életében nem sokat vártak utódától, a királytól. Am János Károly olyan uralkodó­nak bizonyult, aki gondosan megválogatja tanácsadóit, hall­gat rájuk s így sikerül a poli­tikai bűvészkedés fogásaival hozzányúlnia a legkényesebb kérdésekhez. A tisztikar, helyesebben a tá­bornoki kar nemtetszése elle­nére történt Katalánia autonó­miájának kikáltása, ami négy tartomány: Barcelona, Genora, Ladira és Tarragona lakossága nemzeti Jogainak elismerését jelenti. Szabad a katalán nem­zeti zászló és hivatalos kapcso­latban a katalán nyelv haszná­lata. Am 39 évi várakozás után vajon gyógyír-e ez egy nép se­beire. Franco 1938-bap törölte Hispániái el Katalánia autonómiáját és oszlatta fel a generalítatot, a katalánok kormányzó szervét. A katalánokban mindmáig él a haladó múlt emléke és a harci szellem. Mindenkor nagy befo­lyásuk volt a katalán kommu­nistáknak, akik szorosan együtt­működtek az országrész auto­nómiájáért küzdő pártokkal és szervezetekkel, s a nyári vá­lasztásokon a lakosság is azok­ra a pártokra adta szavazatát, amelyek az autonómiáért küz­döttek. Katalániában hagyomá­nyosan vezető szerepe van a baloldalnak, mert a nép kevés­bé vallásos, eléggé elterjedt az ateizmus, a nép fogékony a ha­ladó gondolatokra. Am ha a néphangulat ki is erőszakolta az autonómia megadását, a ki­rály intézkedése fonákságokat is tartalmaz. Elsősorban a tör­vényhozó és kormányzó, végre­hajtó szerepet önmagában egye­sítő generalitat élére a 78 éves Josep Tarradella személyében olyan pllltikust állított, aki Franco idejében nem volt a ge­neralitat tagja, tehát nem jel­képezheti személyével a folya­matosságot, sőt közel négy év­tizedes franciaországi száműze­tésében konzervatív politikus­ként ismerték. Ezért a katalá­nok elégedetlenek és szocialis­ta párti politikust szeretnének Tarradella helyén látni. A ki­rályi rendelet még egy „vész­féket“ tartalmaz: a madridi kormánynak joga van „szükség esetén" feloszlatni a generali­­tatot és felfügegszteni Kataló­­nia autonómiáját. Nem rendeződött a baszk kér­dés sem. A hatmillió lélekszá­mú neolatin, a provanszálihoz közel álló nyelvet beszélő ka­talánokkal szemben még elége­detlenebbek az egészen idegen baszkok. Harci cselekményeik, merényleteik kapcsán sokat hallottunk róluk az utóbbi években. A legtöbb tüdős a messzi Kaukázusból vezeti le eredetüket, a grúzok rokonai­nak tartja ókét, de vannak, akik a finnugorokkal, eszki­mókkal, Japánokkal stb. roko­­nltják a baszkokat. Franco 1936-ban számolta fel az egy­kori autonóm „baszk köztársa­ságot"! A kővetkező évben, áp­rilis 26-án a hírhedt Condor­­légió gyilkos acélmadarai le­bombázták Guernicát, az ősi baszk törzsek kegyelettel ápolt gyülekezési helyét. A négy leg­­iparosodottabb tartományban laknak s várják vágyaik betel­jesülését, amelyet szabadság­­harcos szervezetük, az ETA (Euzkadl ta Aszkatuszana — Baszk hazánk és a szabadság) neve fejez ki. A madridi kormány tisztában van a baszkok erejével. A kata­lánokkal szemben a baszkok vallásosak, sót még az alsópap­ság Is bekapcsolódott fegyveres szabadságmozgalmukba. Carre­­ro Blanco miniszterelnök meg­gyilkolása 1973 decemberében, világosan bizonyította, hogy a baszk szabadságharcosok sem­mitől sem riadnak vissza. Most formálisan mi sem gá­tolja nemzett céljaik megvaló­sulását. Am az autonóm Baszk­föld élére szintén idős konzer­vatívokat kíván állítani a király s ez ellen az ETA újabb me­rényletekkel tiltakozott. A baszk nemzeti mozgalomnak egyébként régi betegsége a nemzedéki torzsalkodás, holott nagy szükség van a fiatalok hevének és az öregek megfon­toltságának •< párosítására. Spanyolországban jelenleg fo­lyik a politikai pártok széles körű eszmecseréje. Főként az új alkotmány kidolgozásával kapcsolatban felvetődött nézet­­eltérések elsimításáról van szó. Az utóbbi időben ugyanis a po­litikai egyensúly felborulása fe­nyeget. A király óvatos taktiká­zásra kényszerült. Am mind a bal-, mind a jobboldal támadá­sától tartanai kell. Az elsők a felemás reformok miatt, az utóbbiak a francűizmus fokoza­tos felszámolása miatt elége­detlenek. Különösen a tábor­noki kar veszélyes, a király ezért is határozta el az 55 éves életkoruktól történő nyugdíjaz­tatásukat. Viszont a fiatal tisz­tek rokonszenveznek a király egyes intézkedéseivel, például a nemzetiségi területeken. A király az ország belső vi­szonyainak konszolidálásával elő kívánja segíteni Spanyolor­szág kilépését a francoista időkből fennálló elszigeteltsé­géből. Ez azonban nehéz, mert a nyugati országokban sok ve­­télytársa akadt Madridnak s ezek presztízskérdésből akadá­lyozzák Spanyolország felvéte­lét a Közös Piacba és a NATO- ba, a Nyugat lét legfőbb szer­vezetébe. Lőrinc« László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents