Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
marhatartás válik el a sertéstenyésztéstől stb., a másodikban a szarvasmarhák nyitott állományforgója alapján bevezethető a szervezeti egységek olyan jellegű szakosítása, hogy csupán égy vagy legfeljebb két állatcsoportot fognak tartani. Hasonlóan lehet eljárni a szolgáltatások szakaszán is. a mezogazuasAgi vAllalat Ágazatainak dinamikája Minden mezőgazdasági vállalat szervezeti felépítését lényegében két erőcsoport befolyásolja: a) integrációs erűk, amelyek az egymást kiegészítő termelési folyamatok vállalaton belüli egyesítésére törekszenek. Ezek az Integrációs erők elsősorban a földalap egységes hasznosítására és a talajműveléssel kapcsolatos egyes munkaeszközök egységesítésére törekszenek. Ennek az egységnek a megteremtése megkívánja a munkaterhelés egész év folyamán való egyenletes eloszlását, hogy így biztosítva legyen a munkaerők teljes mértékű kihasználása és a munkaeszközök maximális hasznosítása. Sokrétű, igen bonyolult vállalati szervezetet igényel, mivel a felsorolt egységesítő tényezők az egyes termelési folyamatok között kiépítik a kölcsönhatások összetett hálózatát; b) differenciáló erők, ezek eleve az integráló erőkkel ellentétes Irányban hatnak. A differenciáló erőket lényegében a következő tényezők képviselik: \ 1. A termelés folyamatban levő összpontosítási és szakosítási folyamata. 2. A talajféleségek különböző minősége, amely szükségessé teszi a differenciált növénytermesztést. 3. A vállalaton belül kialakuló munkamegosztás és a munka ezzel kapcsolatos szakosodása, amely nemcsak a termelésben foglalkoztatott dolgozók munkáját érinti, hanem a vezető vállalati tisztségviselőkét is. Mindezek az erők a szakosodás irányában hatnak. Az általános fejlődés a differenciáló erők növekedésében nyilvánul meg, amelyek a vállalat leegyszerűsítését — a szakosított korszerű mezőgazdasági nagyüzem kialakulás-át segítik elő. Ez a folyamat az eddig zárt mezőgazdasági vállalat fokozatos megnyitásához és annak a kooperáció és integráció keretében való újszerű átkapcsolódásához vezet. A mezőgazdasági vAllalat szervezeti es irányítási kérdéseinek megoldása A mezőgazdasági vállalatok áj szervezeti és irányítási formáinak bevezetésekor megfontoltan és alkotó módon kell eljárnunk. V. I. Lenin ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az irányító szervezet tökéletesítését nem szabad elsietnünk. A mezőgazdasági vállalati szervezet és irányítás tökéletesítésének folyamatát több szakaszra oszthatjuk fel. ELSŐ SZAKASZ — AZ ELŐKÉSZÍTÉS IDŐSZAKA A mezőgazdasági vállalat szervezetének és irányításának tökéletesítésekor a marxista filozófia azon ajapvetó követelményéből kell kiindulni, hogy a szerkezeti változások forradalmiságának arányban kell lennie az emberek tudatának forradalmiságával. Mindenekelőtt az emborek gondolkozásmódjának a megváltoztatásáról van szó. A szövetkezeti tagok és tisztségviselők körében az a hagyományos nézet uralkodik, hogy a mezőgazdasági termelés szervezeti fejlesztésének egyedüli módja a sokágazatú mezőgazdasági vállalat és annak mechanikus növelése. Ezeket az elavult sablonokat, amelyek már teljesen átmentek a köztudatba, propagálóval, neveléssel, tanulmányi kirándulásokkal és hozzáértő politikai tiimegmunkával kall megdönteni. A mezőgazdasági vállalat szervezetének és irányításának tökéletesítő előkészítő munkálatok második problémakörébe tartozik a szervezeti tervezet kidolgozásával meghízott alkotó szellemű munkacsoport megalapítása, valamint a vállalat léteikkel, javaslataikkal, bíráló állásfoglalással, vagy egyet- Ögész munkaközösségének megnyerése, hogy az emberek ötértő magatartással segítsék a vállalat új szervezeti és irányítási módjainak optimális kialakítását. MÁSODIK SZAKASZ — A SZERVEZETI FELÉPÍTÉS TERVEZETÉNEK KIDOLGOZÁSA A tervezés feladata a vállalat olyan szervezeti felépítésének Kialakítása, amelyet koncepciózusság, ésszerűség és alkotószellem, az egyes szervezeti alapegységek közötti tökéletes összhang jellemez, és amely mozgósítani képes az emberek kezdeményezőkészségét. A mezőgazdasági vállalat szervezeti felépítésének próbaköve az emberek teljesítő képessége és elégedettsége. A szervezeti felépítés és irányítás tökéletesítését célzó tervezetben be kell ütemezni a termelési struktúra progresszív átdolgozását olyképpen, hogy elmélyüljön a vállalati és vállalaton belüli szakosítás, a termelés ágazati összpontosítása, iparosodjék az anyagi-műszaki bázis, és kialakuljanak a feltételek a vállalat bekapcsolódására az állandóan szélesebb körű kooperációs és integrációs folyamatokba. A mezőgazdasági vállalatok termelési struktúrájának átszervezésén munkálkodó csoportnak igyekeznie kell elmélyíteni az ún. kiszolgáló tevékenységek összvállalati centralizációját. Ide tartozik a gép- és traktorállomány, és általában a gépesítést technika üzemképességének biztosítása és kiaknázása, a mezőgazdasági termékek kezelése és tárolása, az anyagiműszaki ellátás, az értékesítés, az építkezés stb. A kiszolgáló tevékenységek, vagyis a műszaki szolgáltatások terjedelmük és fontosságuk révén egyre döntőbben befolyásolják a mezőgazdasági termelés sikerességét. A szervezeti felépítés megoldása után sorra kerül a vállalati Irányítási rendszer tervezetének kidolgozása. Ide tartozik: # az Irányítási szintek számának meghatározása, a vezetőt tisztségek kialakítása és betöltése, a feladatkörök, jogkörök, felelősség és hatásköri kapcsolatok, a vezető dolgozók fölérendeltségének, alárendeltségének és társviszonyának elhatárolása, ф vállalati tervezés és vállalati gazdasági rendszer, ф vállalaton belüli ellenőrzés ás koordináció. A vállalat szervezeti felépítésének és irányításának tökéletesítését célzó tervezet fontos része a tervezési rendszer, tervezési vonalak kidolgozása, a terv vállalati szervezeti alapegységekre való lebontása, a tervfeladatok egyes munkakollektívák és egyének szerinti felbontása. Ez ellenőrző és koordináló tevékenység a vállalati irányítás szerves részét képezi. A szervezeti felépítés és irányítás tervezetének ezért feltételeket kell teremtenie az egyes szervezeti alapegységekben a tervteljesítés gazdasági tevékenység elemzése alapján végzett alapos ellenőrzésére. A mezőgazdasági vállalatok ágazati elven alapuló szervezeti felépítésének és irányításának legfontosabb tartalékai az ágazatközi kapcsolatok megoldásában rejlenek. A vállalat szervezeti felépítésének tervezésekor számolni kell az ágazatközi koordináció következő eszköveivel: # a tervezési módszerek tökéletesítése, amelyek elsősorban a terv kiegyensúlyozott mérlegén, a tervfeladatok vállalati szervezeti alapegységekre való hozzáértő felbontásában, a tervteljesítésre irányuló szerződéses kötelezettségek kiépítésén nyugszanak, # a participáló folyamatok fejlesztése. Az ágazatközi koordináció csak abban az esetben járhat sikerrel, ha a vezető dolgozók koordináló Igyekezetét a dolgozók tömegei is támogatni fogják, # szervezeti normák, ф az ún. célprogramozású szervezeti struktúrák elemeinek és elveinek hasznosítása, # az adatgyűjtő és közvetítő diszpécser-szolgálat és a rákapcsolódó dlszpécseres munkairányltás a telefon- és rádió-összekötetés, táskás- és futárposta és csőposta kihasználásása mellett. A vállalat termelési, szervezeti és irányítási struktúrájának tervezése a szervezeti normák megfogalmazásában csúcsosodik ki. Az alapvető szervezeti normák közé számítjuk a szervezeti szabályzatot, a munkarendet, az ügyrendet, az Ugyke zelési szabályzatot, az irattári és iratkiselejtezési rendet stb. A vállalat szervezeti felépítésének és irányításának tökéletesítésére irányuló tervezési munkálatokat a szociális rendszer problémakörének kidolgozásával fejezik be. Ennek keretében főként az egyes professziók helyzetében és jellegében beálló szociális és professzionális változások programozásáról van szó a káderképzéssel, átképzéssel és a káderek minősítési előmenetelével összefüggésben. A szociális irányítási rendszer tartalmává válik továbbá a munkamotivációk hatékonyságának elmélyítése, a munkahelyi feltételek, és a dolgozók életmódja és kommunista szellemű nevelése iránti gondoskodás. HARMADIK SZAKASZ — A VALLALAT SZERVEZETI ÉS IRÁNYÍTÁSI TERVEZETÉNEK GYAKORLATI MEGVALÚSÍTÄSA Minden szervezeti felépítésre irányuló tervezet ütemtervben, valamint az átmeneti és végleges bevezetését célzó politikai-szervezési intézkedések gyűjteményében csúcsosodik ki. A politikai szervezési intézkedésekben rögzítik a módszertani tárgycélú realizációs feladatokat, valamint a megvalósításukért személy szerint felelős vezető dolgozókat. A tervezet életbe léptetésekor ezeket a feladatokat úgy kell összehangolni, hogy minden szervezeti alakulat megkezdhesse feladatai következetes teljesítését. A tervezet realizálásának idején feltétlen szükség van a járási szintű irányítószervek összpontosított figyelmére és segítségére. A tervezet életbe léptetése általában két-öt hónapot vesz igénybe. NEGYEDIK SZAKASZ — AZ Oj SZERVEZETI FELÉPÍTÉS ÉS IRÄNYÍTÄŠ MEGSZILÁRDÍTÁSA Minden új rendszer a kezdet kezdetén erőtlen még akkor is, ha a maga megoldásával és minőségével túltesz az előzőn. Az átmeneti fogyatékosságok és gyenge pontok egy két évig tartó kisérő jelenségei. Ezek olyan problémák, amelyekkel az átszervezés idején nem számolhatunk, illetve amelyek az előző rendszer maradványai. Ebben az időszakban sok vezető dolgozóban nyilvánul meg az a hajlam, hogy ismét az új szerkezeti felépítés és irányítás feltételeivel ellentétben álló régi irányítási módszereket és rutinos eljárásokat alkalmazza. Ez a helyzet és annak sikeres megoldása nagy igényeket támaszt a vezető dolgozókkal szemben. Határozott fellépéssel kell megoldaniuk a kiéleződött helyzeteket, a régi és az új, a konzervatív és a progresszív elemek összecsapását. <T A haladó tapasztalatok iskolája A mezőgazdasági vállalat vezetésének alapelvei I. TANANYAG Szeriók: Prof. Jaroslav Neumann mérnök, CSc, Docens Valér mérnök, CSc. A SZOCIALISTA MEZŐGAZDASÁGI VALLALAT SZERVEZETÉNEK ÉS VEZETÉSÉNEK RÖVID JELLEMZÉSE Az egységes földmüvesszövetkezetek és más mezőgazdasági vállalatuk jelenlegi fejlődési szakaszát a tudományos műszaki haladás kibontakozásával összhangban jellemezhetjük. Ez a mezőgazdaságban a termelőerők további nagyarányú fejlődésében, a tudomány és a technika összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékű érvényesítésében jut kifejezésre. A mezőgazdasági termelés egyre nagyobb teljesítőképességű és bonyolultabb mechanizmusokkal gazdagodik, s az utóbbi időben a mezőgazdasági technikában az automatizáció elemeit is érvényesíteni kezdik. A természet törvényszerűségeinek jobb ismerete alapján egyre tökéletesebb biológiai termelőeszközöket (nagyobb termőképességé vetőmagot, ültetőanyagot, facsemetét stb.) nemesítenek. Az állattenyésztési termelésben érvényesített hibridizációs programok (keresztezés) célja a nagyobb teljesítőképességű állati szervezet kialakítása, amely „biológiai gép“-ként működik. Mindezeket az ismereteket érvényesíthetjük a tömegtermelésben is, amely a tudományosan megalapozott technológia, a korszerűbb technika és a termelőmunka tudományos szervezettsége alapján egyszerre nagy mennyiségű terméket hoz létre. Ezért a jelenlegi időszak dinamikájának legfontosabb jellemzője az összpontosítás folyamata. A mai mezőgazdasági vállalat legfontosabb szervezési feladata a termelés megfelelő összpontosításának konkrét megvalósítása. Ez megköveteli a mezőgazdasági vállalati szervezet alapvető változtatását, s a területi (üzemegységi) szervezeti felépítésről és irányításról fokozatosan át kell térni az ágazati (üzemági) szervezeti és irányítási elvre. Ezért a mezőgazdasági vállalatok jelenlegi szervezeti szakaszának alapjellemzője az üzemi szervezet területi felépítéséről az ágazati felépítésre, a területi irányításról az ágazati irányításra való áttérés. Az összpontosítás folyamata egyúttal e jelenség másik oldalát, a szakosítást is feltárja. Az összpontosítás érvényesítésével együtt ugyanis sor kerül a termelési folyamatok, szervezeti alapegységek és egész vállalatok szakosodására. Ezért ezekkel a kérdésekkel a legfelsőbb pártszervek is foglalkoztak és döntéseikben, fő- XV. kongresszusának határozataiban kitűzték az üsszpnntositás irányában ható fejlődés útját és irányelveit. A TERMELÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSA A termelőerők fejlődése lehetővé teszi az ésszerűsítésen alapuló tömegtermelést olyan ésszerűsítő tényezők érvényesítésével, mint amilyen a termelés szabványosítása, tipizálása és normalizálása. Ahhoz, hogy az ipari színvonalú, ésszerű tömegtermelést jellemző minőségi mutatókat érvényesíthessük, szükség van a termelés megfelelő összpontosítására és szakosítására. A gyakorlati életben az összpontosítást gyakran (elcserélik a centralizációval. Ezért szükség van о két fogalom alapos tisztázására. A centralizálás az erőforrások vagy más eszközök fölötti döntési és irányítási végrehajtúhatalum összpontosítása egy bizonyos irányítási központban. A termelés centralizálása (központosítása) tehát az efsz-ek egybeolvadása, vagy az állami gazdaságok nagyabb gazdasági egységekbe való egyesítése útján valósul meg. Ebben az esetben szomszédos, mindeddig elkülönülten, önállóan gazdálkodó egységek egyesítéséről van szó. A centralizálás folyamata még nem jelent összpontosító (koncentrációs) folyamatot. A centralizáció a vállalatok vagy termelő-szervezeti alapegységek egyesítésén alapul. A termelés összpontosítása pedig a termelés és a termelési tényezők bizonyos termelési szervezetbe való összpontosítási folyamata. A mezőgazdasági termelés szakaszán lényegében az összpontusitás alábbi fajtáit különböztetjük meg: 1a) termelőeszközök összpontosítása; b) termelési folyamatok összpontosítása; c) területi összpontosítás; d) vállalati összpontosítás. Az összpontosítás ezen formái rendszerint fedik egymást, ezért olyan fontosak az egyes összpontosítási fajták kapcsolódásai és kölcsönös függőségei. TERMELŐESZKÖZÜK ÖSSZPONTOSÍTÁSA Természetes, hogy a termelés összpontosítása a termelőeszközök összpontosításából indul ki. A termelőeszközök előzetes összpontosítása nélkül a termelés összpontosításának további fajtáit lehetetlen megvalósítani. A termelőeszközök közül a munkaeszközöknek van kulcsfontosságú jelentősége. A termelőeszközök összpontosítása önmagában még nem feltétlenül vezet a termelés koncentrációjához. Számtalan olyan esetet ismerünk, amikor néhány fontos termelőeszköz (pl. gépesítés, nagy kapacitású épületek) összpontosításának ellenére a tulajdonképpeni termelés elaprózott maradt, ez máig is fennáll. Sok szövetkezetben, ahol az egyesítés révén megteremtették a feltételeket az olyan fontos termelőeszköz összpontosítására, mint amilyen a föld, és az egyesülés után az alkalmazott' technika szakaszán változások következtek be a nehéz gépek és nagyobb teljesítő képességű mechanizmusok kihasználása irányában, ám a termelés mégis univerzális és elaprózott maradt. TERMELÉSI FOLYAMATOK ÖSSZPONTOSÍTÁSA A termelési folyamatokban nem egyetlen, hanem minden esetben több munkaeszköz vesz részt. A munkaeszköz a nagyüzemi termelésben nem elszigetelt. Az egymásra kapcsolódó és egymást kölcsönösen kiegészítő munkaeszközökkel együttesen bizonyos komplex egységet alkot. Ezt az egységet termelési berendezésnek nevezzük. Ilyen termelési berendezés pl. a kompletten felszerelt tehénistálló, borjúszállás vagy hi*lalda stb. A növénytermesztésben a termelési berendezést a megfelelő gépesítési eszközükkel és más, pl. a gabona betakarítás utáni kezelésére, utánszárítására stb. szolgáló berendezésekkel ellátott földterület képezi. A termelési berendezés funkcionális értékét az a képesség fejezi ki, hogy bizonyos idő alatt mennyi konkrét terméket tud megtermelni. A termelési berendezés a következő okok miatt képezi az egyes termelési folyamatok megoldásának legfontosabb láncszemét: a) a vállalat ökonómikájának szempontjából — mivel a termelési berendezésbe fektetett pénzeszközök tartósan le vannak kötve, és lényegesen befolyásolják az egész mezőgazdasági vállalat ökonómíkáját; b) a termelési berendezés részét képező némely eszközök korlátozottsága szempontjából. Erre jellegzetes példa a föld, amely nem szaporítható és amely a növénytermesztés termelési berendezésének kapacitását határozza meg. Ezért szükséges, hogy a termelési berendezés kapacitását alaposan kihasználjuk. A termelés összpontosítása minden esetben a termelési kapacitás nagyobb fokú kihasználásához vezet. Ezért fontos, liogy egy gyártási berendezés keretében mennyi termelési folyamatot valósítunk meg. A termelés összpontosításának folyamatát ebből a szempontból is értékelhetjük. Az összpontosítás fokát a gyártási berendezés keretében és kapacitásának viszonylatában megvalósított termelési folyamatok száma alapján lehet felbecsülni. Minél kevesebb számú termelési folyamat van azonos kapacitású gyártást berendezés keretében, annál nagyobb mértékű a termelés összpontosítása. Még a nagy kapacitású, erősen szakosított termelési berendezésekben sem észlelhetjük minden esetben a termelési folyamatok legnagyobb fokú összpontosítását. Példaképpen megemlíthetjük a nagy kapacitású borjúistállót. A nagy kapacitású borjúistáilókban egy, vagy rendszerint két egyidejű termelési folyamat zajlik le — a hizlalásra szánt bikaborjak, és a nevelésre szánt üszőborjak termelési folyamata. К kát termelési folyamat termelési célkitűzése eltérő, és ennek á' ténynek a technológiára és a termelést folyamatra Is kíhan tása van.
