Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
> TERÜLETI ÜSSZP0VT08ÍTAS A termelés összpontosításának fokát a termelési folyamatok «tárna és # kapacitás közötti viszony nem mindig Jellemzi maradéktalanul. A növénytermesztésben bizonyos területen a termelési folyamatok csökkentett száma esetén is (búza, rozs, árpa, zab, here stb.) területi szempontból a termelés elaprózott jellegéről beszélhetünk, amikor pl. a búzát sok, egymástól elkülönült parcellán termesztik. Tehát szükséges, hogy az összpontosítási folyamat keretében a területi összpontosítást a megvalósítsuk'. Vagyis-egy termelési folyamatot ogyetien megokolt nagyságú területen folytatunk le. A növénytermesztésben ezt az összpontosítást nagy területi tömbök kialakításával, vagy a termelésnek több összefüggő területegységekre s- útvonalakra való összpontosításával lehet elérni, amennyiben as egységes területi tömbök kialakítása az adott terepviszonyok miatt nem lehetséges. Ezt a második módot főként « hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben érvényesítik. Az állattenyésztési termelésben is hasonló területi kapcsolódásra kerül sor. Az ilyen területi összpontosítást lényegében kétféleképpen szokták megvalósítani: a) az egyidejű termelési folyamatok összpontosításával (pl. a növénytermesztésben). Ez a mód a horizontális összpontosítást képviseli, azaz a termelésnek azonos szintű folyamatokon való egybekapcsolását; b) az egymásra kapcsolódó termelési folyamatok összpontosításával, ami az újratermelési folyamat néhány szintjének egyetlen szervezeti egységbe való kapcsolásában nyilvánul meg. Ez az ún. vertikális összpontosítás, amely különböző újratermelési szintek termelési folyamatait összpontosítja. A vertikális koncentráció jelentős mértékben élősegíti a haladó technika és technológia termelési folyamatokban való érvényesítését és a ráfordítások csökkentését főként a kisegítő folyamatokban. VÁLLALATI összpontosítás Ä mezőgazdasági vállalaton belüli összpontosítási folyamat abban is megnyilvánul, hogy az egyes tevékenységek kiválnak a szokványos termelési folyamatból, és szolgáltatásokba tömörülnek. A szolgáltatások (szervizek) az összpontosítás folyamán egy új, néha igen összetett saját szervezeti struktúrát alakítanak ki mind a mezőgazdasági vállalatban, mind annak keretein túl. A mezőgazdasági vállalatban lejátszódó termelési folyamatok nem elszigetelt jelenségek, számtalan kapcsolat van közöttük. A mezőgazdasági termelési folyamatok kölcsönös egybekapcsolódásának olyan jellegzetes szükségességét és fontosságát társtermelésnek nevezik. Ennek a társtermelésnek a keretein belül mindig kialakul a kötöttség valamely egységesítő alkotóeleme. A növénytermesztési termelésben ilyen egységesítő elem a föld, amelyen a vetésforgó keretein belül a termelési folyamatok egyidejűleg, párhuzamosan lejátszódnak. Az állattenyésztési termelésben a termelési folyamatok kötöttsége a biológiai újratermelés (állományforgó) következménye, amely megkívánja az egyes termelési folyamatok termelőképesség!, funkcionális és időbeni kapcsolódását. Az állattenyésztési termelésre jellemző, hogy a termelési folyamatok egymás után következnek, ezért az állattenyésztési termelés összpontosításakor az egymásra-kapcsolódó termelési folyamatok egész láncolatával kell számolnunk. Ezek az azonos, vagy hasonló gyártási felszereléssel kiépített kapcsolódások tehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági vállalat keretein belül kialakuljanak a növénytermesztési és állattenyésztési termelés, valamint a szolgáltatások szervezeti egységei. A vállalaton belüli összpontosítás folyamata a szakosított termelési folyamatok ilyen szervezeti egységekbe való összpontosításában nyilvánul meg, és egyúttal ezeknek a szervezeti egységeknek a növekedéséhez vezet. A vállalati összpontosítás tehát a vállalati szervezeti egységek növekedésében, azok szakosodásában és számszerű csökkenésében rejlik. Az üzem vagy a termelési részleg szervezeti alapegységében lejátszódó termelési folyamatok, valamint a vállalati szervezeti alapegységek számszerű csökkenését előidéző összpontosító folyamat a termelés leegyszerűsödéséhez (szimplifikációjához) vezet. Ennek révén a szervezeti alapegységek irányítása is könnyebbé válik, ami a hatékonyabb irányításának elsőrendű feltétele. Végezetül az elmondottakat így foglalhatjuk össze: 1. A termelőeszközök összpontosítási folyamata a termelőeszközök termelési berendezésekbe való tömörítéséhez vezet. 2. A termelőeszközök összpontosítási folyamata a termelést folyamatok illetékes termelési berendezésekbe való összpontosításához vezet. 3. A területi összpontosító a termelési folyamatok és a termelési berendezések elhatárolt területre való összpontosításához vezet. 4. A vállalati összpontosítás nagyobb terjedelmű, összpontosított és szakosított termeléssel rendelkező szervezeti alapegységeket alakít ki. Ezek a szervezeti egységek egyrészt a vállalat, másrészt a vállalatközi kooperáció keretein belül is létesülnek. Az utóbbi időben szerzett tapasztalatok szerint az egyes vállalatok kicsinek bizonyultak az összpontosított és szakosított termelés megfelelő szervezeti alapegységbe való tömörítésére. Ezért keletkeznek a vállalatok kooperációjának keretében szervezeti egységek (termelési berendezések vagy a termelési berendezések csoportjai). Az egyes termelési folyamatokban és termelési ágazatokban megvalósított összpontosítás kikényszeríti a termelőalap területi (üzemegységi) szervezetéről az ágazati {üzemági) szervezetre, a területi irányításról az ágazati irányítási módra való fokozatos áttérést. Á CSKP KB 1975. évi októberi plenáris ülése ezért fektetett olyan súlyt a területi szervezeti és irányítási módszerről az ágazati módszerre való áttérés szükségszerűségére. AZ ÜZEMI SZERVEZET. KÜLÖNFÉLE FORMÄI - TERÜLETI ELVÉNEK JELLEMZÉSE Mai vállalataink túlnyomó többségében a múltbél átvett ún. területi szervezeti felépítés van túlsúlyban, amelyet az alábbi tényezőkből vezettek le: # a települési egységek területi elhelyezéséből, # a vállalatok nagyságának fokozatos fejlődéséből (a volt kis efsz-ek az egyesülés után az egyesített efsz-ek üzemrészlegeivé vagy más alakulatává váltak), ф helyenként a volt nagybirtokok hagyományos elrendezését tükrözi, ф helyenként azért őrizték meg, mivel más, látszólag kicsinyes problémákat is segít megoldani, mint amilyen pl. az egykori jogi személyek (jogalanynak tekinthető intézmények) vezető dolgozóinak tekintélye stb. A területi eivet általában azok a mezőgazdasági vállalatok alkalmazzák, amelyek sokágazatú termelést folytatnak és az egyes termelési részlegeik egymástól távol esnek. Az ilyen vállalatok szervezeti alapegységeit képviselő gazdaságokat is a sokágazatú termelés jellemzi, amely a gazdaságok keretében naturálisán átkapcsolódik. Minden gazdaság megtermeli a vállalati tervben számára előirányzott terményeket f66— 75%). Általában zárt szarvasmarha forgót érvényesítenek minden állatcsoporttal, sertést, baromfit stb. tartanak. A termelési folyamatokat rendszerint a többi gazdaságtól elszigetelten vezetik le. Az egyes gazdaságok közötti termelési kapcsolódások, amennyiben egyáltalán léteznek, lényegtelenek. A termelőalap ilyen szervezeti elvének megfelelő az irányítás szervezeti elve is. Ez rendszerint lineáris, azaz a vállalat vezetője az egyes gazdaságok vezetőit közvetlenül irányítja. A vállalati agronómus, a zootechnikus, a gépesítő és üzemgazdász csupán törzskari dolgozók, akik a gazdaságok vezetőit módszertanilag irányítják. A területi szervezeti elrendezés ma már gyakran válik a termelési folyamat szervezésében szükséges ésszerűsítő intézkedések bevezetését akadályozó tényezővé. Néhány élenjáró vállalatunk, valamint a szocialista államok, főként a Szovjetunió tapasztalatai szerint más szervezeti megoldásnak — az ágazati elven alapuló szervezeti típusnak egész sor előnye van. TERMELÉSI ÁGAZAT A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATBAN A vállalati termelés többé kevésbé önálló szakaszokra oszlik. A történelmi fejlődés folyamán keletkezett, és a tudományos ismeretek, valamint a modern technika alkalmazása alapján intenzíven továbbfejlődő munkamegoszlás lehetővé teszi, hogy az egyes dolgozók és nagyobb munkaközösségek munkájukat csak néhány termény termelésére összpontosítsák. A termelés egyszerűbbé vált, nagyobb méreteket öltött, bonyolult gépeket alkalmazhatnak, a dolgozók szakosítják magukat. Mindez lehetővé teszi a munkatermelékenység lényeges növekedését. A mezőgazdasági termelési ágazatot általában úgy jellemzik, mint a termények termelését vagy olyan termelési szakaszt, amely a maga eltérő termelési eljárásával, eltérő termelőeszközeivel és eltérő fogyasztási jellegével elkülönüi a többi termeléstől vagy termelési szakaszoktól. Az ágazat jellemző vonásai: különleges termelési folyamat; különleges termelőeszközök; különleges jellegű termékek; a termelés elkülönülésének lehetősége. Persze, a termelés ágazatokra való bontása különböző szempontok szerint és különböző alapossággal történhet aszerint, milyen alapossággal boncolgatjuk az eltérő ágazati vonásokat. A mezőgazdasági termelési ágazatok az egyes termékek termelési folyamatainak különböző mezőgazdasági termelőegységekbe (vállalatokba vagy azok részlegeibe) való elkülönülése alapján kelekeznek. A mezőgazdasági termelés utolsó időszakát az újratermelési folyamat megnyitása jellemzi. A növénytermesztési és az állattenyésztési termelés eredeti zárt újratermelési folyamata, amely lényegében egyetlen vállalat keretében valósult meg, nyitottá válik. Az újratermelési folyamat megnyitásának első szakasza a mezőgazdasági vállalat keretében lejátszódó újratermelési folyamat megnyitása. A termelési folyamat azonos termelési berendezésben és azonos technológiai folyamattal valósul meg, ám a termelési cél szakaszán differenciálódás tapasztalható. A folyamat további szakasza az ágazat újratermelési folyamatának több vállalat keretében történő megnyitása. Ezt az eltérő termelési berendezés, eltérő technológiai folyamat, valamint a pontosan meghatározott eltérő termelési célkitűzés jellemzi. Ebben az esetben már nincsen lehetőség a termelési cél megváltoztatására. Az újratermelési folyamat ilyen mértékű megnyitására több vállalat keretében kerülhet sor, amikor a mezőgazdasági termelés keretében néhány vállalati termelési ágazat jön létre, vagy pedig egy vállalaton belül, amikor egyetlen vállalat keretében néhány vállalati ágazatot alakítanak ki sorozatos átkapcsolással. Az így keletkezett ágazatok jellemzője a termelőeszközök megfelelő összpontosítása, amely az adott termelési ágáZátban lehetővé téBgl á nágyuzgmi termelési formák bevezetését. Amennyiben ezeket az ágazatokat egyetlen vállalat keretében akarjuk megszervezni, ez egy további problémát, a mezőgazdasági vállalat megfelelő nagyságának kérdését veti fel. Ezek szerint az ágazatok kérdését az illetékes fejlődési szakaszok szempontjából kell vizsgálni és megoldani. Minél magasabb fejlődési szint, annál szőkébb ágazat és tagoltabb vállalat. A vállalati ágazatok további lehetséges elkülönülése szempontjából minden esetben meg kell vizsgálni: a) az ágazatoknak a saját kereteik között termelt termékekhez való viszonyát. A gabonatermelési ágazat pl. a termékek szerint a következőképpen tagolhatjuk: búza, rozs, árpa, zab. Ezek közös vonása a termeléshez szükséges azonos termelési eszközök használata, azonban az egyes termények agrotechnikája különböző. A fajta szerinti agrotechnikára való áttérés a termelési folyamatok egyes termények keretén belüli további elkülönüléséhez fog vezetni. A gabonatermeléshez hasonlóan a többi mezei termelési ágazatban is hasonló fejlődés várható; bj az ágazatok viszonyulása az egyes ágazatok keretében átkapcsolások révén megvalósított termelési folyamatokhoz, — az egyes ágazatok keretében megvalósított kapcsolódó termelési folyamatok végterméke egyetlen termékfajta. Az egy ágazaton belüli kapcsolódások tipikus példája a tehéntermelés, amely három egymásra kapcsolódó termelési folyamatból áll — borjűnevelés — üszőnevelés — a leborjazott üszők képességvizsgálata. Ezt az ágazatot a kilépésnél egyetlen fajta termék jellemzi — a képességvizsgálaton átment előhasi tehén. Hasonló kapcsolódásokra kerül sor a marhahizlalás, sertéshizlalás, a növénytermesztés, pl. a maghozó cukorrépa termesztésének szakaszán is. A vállalaton (vagy kooperációs egységen) áthaladó anyagáramlások szempontjából a belépés és a kilépés között 3 egymásra kapcsolódó szakaszt lehet megkülönböztetni, amelyet a vállalat alapvető feladatai jellemeznek. Ezek a szakaszok: 1 kezelés, 2. termelés, 3. értékesítés. A kezelés szakasza a makroszférából indul ki, a belépésen áthaladva a termelőeszközök átvételével és tárolásával végződik. Erre kapcsolódik a termelési szakasz, amelyet a kezelés szakaszából átvett nyersanyagnak az értékesítés szakaszába átadott termékké való változása jellemez. Az értékesítést egyrészt eladás útján biztosítják, amikor a kilépésen át a vállalatból a makroszférába kerül, vagy a terméket a vállalatban megtartják és tárolják, esetleg a terméket termelőeszközként átadják a kezelés szakaszába. Az ágazatok a termelési szféra tagozódásával kapcsolatosak. A belépések átkapcsolódnak a kezelés szakaszára, a kilépések az értékesítés szakaszával vannak összekapcsolva. A vállalati termelési ágazat tehát a termelés egységes szakaszát képezi, amely az értékesítés és a kezelés útján kapcsolódik a makroszférára, vagy a vállalat többi ágazatára. Az új vállalati ágazatok kialakításakor az ágazatot jellemző vonások egyike általában kulcsfontosságúvá válik és befolyást gyakorol a termelés adott szakaszának elkülönülésére. Ilyen lehet: a j azonos munkatárgy, amelynél eltérő termelési berendezést, eltérő termelési folyamatot, eltérő professziókat alkalmaznak (a dolgozók szakosodása alapján és a termelés! ágazat keretében való további munkamegosztás lehetőségével). Ilyen elkülönülésre kerül sor pl. a maghozó répa, a sertés és a tehéntermelésben. b) azonos típusú termelési berendezés, amelynél eltérő munkatárgyakat, eltérő termelési folyamatokat, bizonyos munkamegosztási lehetőséggel azonos szakosításü dolgozókat, és az eltérő termelési folyamatok következtében több ágazati kilépést használnak. Az ilyen elkülönülés tipikus példája az üvegházi és hajtatásos zöldségtermelés. c) a sokévi szakmai jártassággal rendelkező dolgozók azonos szakosodása, amelynél eltérő munkatárgyakat és eltérő termelési folyamatokat alkalmaznak. Itt többnyire kézzel végzett szakmunkáról van szó. Az ilyen elkülönülés tipikus példája pl. a maghozó takarmánykáposzta és a gyógynövények termesztése stb. d) egyetlen termelési eljárás. Erre az elkülönülésre csak a fejlett nagyüzemi termelési viszonyok között kerül sor, mivel azonos munkatárgyat, azonos termelési berendezést és azonos szakosításü dolgozókat igényel. A gyakorlati tapasztalatok szerint fennáll a kombináció lehetősége is. A gyümölcstermelésben pl. a termelési berendezés kombinációjáról van szó л tartós gyümölcsfa-telepítések és a dolgozók szakosodásának formájában. Az összpontosítás és a szakosítás keretében az egyes termelési ágazatokon belüli termelési folyamatok szšma fokozatosan csökken, mindaddig, amíg egy termelési ágazat keretében csupán egyetlen termelési folyamat marad. A területi elven alapuló szervezeti felépítésű vállalatban található sok ágazatból és termelési folyamatból azokat az ágazatokat és termelési folyamatokat kell kiválasztani, amelyek fokozatosan kulcsfontosságra tesznek szert és ezzel kiataKitjaK a mezőgazdasági vállalat jövő évi szervezetének vár zát. A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALAT ÁGAZATI SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE Az ágazati típusú szervezeti felépítés fő jellemzője a vállalat egyes ágazatok szerinti tagozódása, miközben szigorúan tiszteletben tartják az egyes termelési folyamatok ágazaton belüli funkcionális kapcsolódásait, az ágazatok közötti funkcionális kapcsolódásokat is. A vállalaton belül azután ennek a tagozódásnak az alapján alakítják ki az illetékes szakosított szervezeti egységeket, amelyek egy vagy több ágazat termelését biztosítják. A továbbiakban fokozatosan további szakosításra kerül sor, és ezzel párhuzamosan a több ágazatit szervezeti egységek ágazatainak számszerű csökkenésére Is. A termőalap új szervezeti tagozódása kikényszeríti az irányítás új szervezeti felépítését is. Sor kerül az egyes ágazatok közvetlen lineáris vezetésre. az Ágazati elven" alapuló üzemi szervezetre ÉS VEZETÉSRE VALÖ ÁTTÉRÉS Az ágazati szervezetre és vezetésre való áttérés fokozatosan megy végbe. Először a növénytermesztés válik el állattenyésztési termeléstől. Az elkülönülés könnyebben megy a növénytermesztésben, amely nincs kötve az állattenyésztési termelés meglevő épületeihez és berendezéseihez. Ezért az egyes vállalatokban az ágazati elven alapuló üzemi szervezetet és vezetést csak a növénytermesztés szakaszán vezetik be, míg az állattenyésztési termelés szervezete és vezetése továbbra is területi elven alapszik. így alakul ki azután a kombinált üzemi szervezet. Az állattenyésztési termelésben épített nagy kapacitású termelési berendezések kikényszerítik az ágazati elven alapuló üzemi szervezetre és vezetésre való áttérést. Amint azt a gyakorlati tapasztalatok mutatják, ez az átmenet nem minden esetben jár épületberuházásokkal. Némely mezőgazdasági vállalatban ezt az áttérést a szarvasmarhák már létező, esetleg korszerűsített éppületekbe való széthelyezésével oldották meg, miközben a termelés összpontosítását és szakosítását az előző állapothoz viszonyítva lényegesen fokozták. Például az egyik községben a hízómarhákat, a másikban az üszőnevelést összpontosították. Ugyanúgy jártak el a kocanevelés és a sertéshizlalás esetében is. Ez lehetővé tette az állattenyésztési termelés szarvasmarha és sertéstermelési szervezeti egységekre való felosztását. A nagyobb szervezeti egységek keretében további tagozódásra kerül sor, így alakulnak ki a tejtermelésre, tehéntermelésre, marhahizlalásra szakosított szervezeti egységek. AZ ÜZEMI SZERVEZET ÉS VEZETÉS TERÜLETI ELVÉRÜL az Ágazati elvre való Áttérés rövid jellemzése A megoldás kiindulási pontját rendszerint a már létező területi elven alapuló üzemi szervezet képezi, amely néhány szövetkezet egybeolvadása útján jött létre. Ennek ágazati elven alapuló üzemi szervezetté való fokozatos áttérését az alábbi elvek szerint lehet megvalósítani: 1. A növénytermesztés és az állattenyésztési termelés elkülönülése: A gyakorlati életben az elkülönülés 3 lehetőségét ismerjük:1 a) A növénytermelés végtermékeit az állattenyésztési termelésnek szállítja (loco — vályú), b) A növénytermelés végtermékeit az állattenyésztési termelésnek adja át — loco-szántóföld vagy raktár c) szolgáltatásokat létesítenek, ezek a növénytermelés termékeit és raktárait átveszik és közvetítő szerepet játszanak a növénytermelés és az állattenyésztési termelés között; 2. A gépesítő eszközök üzemeltetésének a javítástól és a karbantartástól való elkülönítése. A gépesítési eszközök üzemeltetését a növénytermelésnek kell alárendelni, mivel a növénytermelés irányításához állóeszközök szükségesek. A gépjavítást és karbantartást vállalaton belüli szolgáltatások formájában kell megszervezni. Ennek a két alapelvnek az érvényesítése a növénytermelés szakaszán lehetőséget nyújt a növénytermelés szakosított folyamatainak és szervezeti egységeinek kialakítása útján történő további szakosításra, amelyekben a gabonaféléken^ és takarmánynövényeken kívül csupán egy, legfeljebb két áruterméket termesztenek majd. Lehetőség nyílik az állattenyésztési termelés hasonló szervezeti átalakítására Is. Az első fejlődési időszakban a szarvas-
