Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-22 / 42. szám

Kiváló Közel két évtizede dolgozunk közös munkahelyen. Tudtam ró­la, hogy szenvedélyes galamb­­tenyésztő, de arról halvány sej­telmem sem volt, hogy törzs­­állománya van. Szerénysége nem engedi, hogy sikereiről beszéljen. Néhány alkalommal megkértem, beszéljen a tenyész­tőt munkájáról, de mindig ta­lált valami kibúvót. Végül még­iscsak kötélnek állt. Együtt mentünk a közeli utcába, ahol a galambjait egy végtelenül kedves fiatal asszonnyal közö­sen gondozza. Már gyermekkorában érde­kelte őt a galambtenyésztés, fajta szerint éppen a komáromi bukó (a képen). Egészen fiata­lon kapott két szép példányt. Akkor tapasztalat híján csak annyit tudott, hogy a galamb az galamb. Évek során azonban rájött, mily nagy a különbség galamb és galamb között. Nem sokkal később egy Győrben la­kó rokonától, jutányos áron négy komáromi bukót vásárolt. Ettől kezdve már nem a meny­­nyiség, hanem a minőség lett számára az elsődleges. Több cikkben szóltunk már arról, hogy a komáromi bukó nem képes felnevelni saját fió­káit, s ezért dajkagalambra van szükség. Holderik Béla — így hívják ezt a szenvedélyes ga­lambtenyésztőt —, postagalam­bot tenyészt dajkaként. Szerinte ez a választás kedvező hatás­galambtenyésztő sál van a tenyésztésre, ennek köszönheti jórészt eddigi sike­reit. Tenyésztői munkája sok­rétű, nem merül ki csupán a tenyésztésben, hanem rendsze­resen látogatja a hazat és kül­földi kiállításokat, résztvesz sa­ját madaraival is, hogy ezáltal mérje fel galambjainak minő­ségi színvonalát. Például az 1973. évi, brati­­slavaí nemzetközi galambkiállí­táson SAMPION-díjat nyert. E siker további kiállításokon való részvételre buzdította. Eljutott Spišská Nová Ves-re, majd a Csakhogy a kiállításra küldött galambok nemegyszer elvesz­nek, vagy elpusztulnak. S mi­lyen kártérítést kap a tenyész­tő? Semmilyent! Ugyanakkor egy hosszú időszak fáradságos munkája is kárbavész, ilyen esetben. A szóbanlévő tenyésztő te­nyészetében meglelhető a vö­rös-tarka, a sárga-tarka. Más tenyésztők birtokában — az említetteken kívül — más szín­­árnyalatú komáromi bukó is van. Ö a žilinai kiállításon a vörös-tarkával lett díjnyertes. Igen sok plakett, különféle vá­za, elismerés bizonyítja sikeres tenyésztői munkásságát. A kívülállók azt hiszik, a te­nyésztő csupán előkészíti, majd elküldi a kiállításra a galambo­kat, s ezzel minden rendben van. A dolog sokkal komplikál­tabb, hiszen állategészségügyi igazolás szükséges ahhoz, hogy a galambok kiállításra kerül­hessenek. Halom levél kerül az asztal­ra, köztük külföldről érkezett is, melyben tenyészegyedek vá­sárlása iránt érdeklődnek. Nem­rég egy magyarországi tenyész­tő kereste fel, személyesen, aki két fiókát vásárolt tőle. Nem vagyok galambszakértő. De amikor Holderik Béla ko­­márnoi tenyészetében megmu­tatott egy szép példányt, s egy kevésbé fejlettet, akkor láttam, mekkora a különbség galamb — és galamb között. Riportala­nyom a Szlovákiai Kisállatte­­nyésztők Szövetsége Központi Bizottságának tagja, a komáro­mi bukó galambot tenyésztők szakosztályának elnökhelyette­se. A nyugdíjassága már a lát­határon, így még több ideje lesz a galambtenyésztésre, a ki­állításokon való részvételre. Kép és szöveg: Andriskin József budapesti országos kiállításra, Jugoszláviába stb. Jól belelendültünk a beszél­getésbe s kiderült, hagy a ga­lambok kiállításra" való előké­szítése nagy gondosságot, szak­értelmet igényel. Emellett a te­nyésztő fedezi a szállítási költ­séget, s egyéb kiadásokat. Ed­dig rendjén is lenne a dolog. Munkacsúcs a nutriatenyésztésben Rózsát minden kiskertbe! A rózsa ültetésének időpontját leggyakrabban a beszerzési lehetőségek befolyásolják. Ahol enyhébb a tél, ott októberben és novemberben eredményesen elvégezhető a telepítés, de a zordabb éghajlatú vidékeken a koronás rózsákat (rózsafák) inkább tavasszal ültetjük. Az őszi telepítést azért tartom elő­nyösnek, mert ilyenkor nagyobb a faiskolák választéka, a nö­vények a tél beálltáig részben begyökereznek, tavasszal erő­sen fakadnak, és nyáron szépen fejlődnek s virágoznak. A telepítés helyét nagy gondossággal kell megválasztani, hi­szen a rózsát nem egy évre ültetjük. Ne feledjük — a rózsa nem kedveli az árnyékot, a déli fekvésű házfalak közelségét. A mélyen porhanyltott, humuszban gazdag talajt kedveli. A jó ültetőanyagnak három érett hajtása van s az egészséges, sér­tetlen gyökerek 20—25 cm hosszúak. A postán szállított töve­ket huszonnégy óra időtartamra vízbe állítjuk, hogy pótolják a vízveszteséget. A polyanthákat és a floribundákat 30—40, a teahibrideket 50, az erőteljesen növekvőket (Gloria Dei) leg­kevesebb 60 centiméter, a futórózsákat pedig 2—3 méter tő­távolságra telepítjük. Ügy ültetünk, hogy az oltás helye állan­dó jelleggel 3—4 cm-re a föld felszíne alá kerüljön. Így ki­sebb a fagyok kártételének lehetősége. Ültetés előtt a meg­metszett gyökereket kiszáradást gátló pépbe (agyag és mar­hatrágya keveréke) mártjuk, a hajtásokat pedig enyhén be­kurtítjuk. Az elültetett tövek körül jól megtapossuk a földet, majd locsolunk. Ezt követően az egész növényt felkupacoljuk úgy, hogy a vesszők majdnem teljesen fedve legyenek. A ko­ronás rózsákat még az erősebb fagyok beállta előtt le kell hajlítani, majd rögzítés utána koronát sekély árokban földdel betakarjuk. Ha a fácskát nem tudjuk meghajlítani, akkor a hajtásokat kissé összehúzzuk és az egész koronát becsavarjuk papírral, majd átkötjük. Néhol műanyag zsákot húznak a ró­zsafák koronájára, ami helytelen eljárás, mert a műanyag le­hetetlenné teszi a levegőcserét. (Mm) Októberben ugyancsak moz­galmas a nutriatenyésztők éle­te. Az állatok az év bármely szakában leölhetők, a tenyész­­munkát mégis úgy célszerű be­ütemezni, hogy az elles már­ciusra essen s a fiókákat zöld­­takarmányon, tehát nyáron ne­velhessük fel a szőrmeérettsá­­gig. A kétszeri elletés nehezeb­bé és költségesebbé teszi a munkát, de ugyanakkor több bevételt is biztosít, hiszen több fiókára tehetünk szert. Szórt sokan a- kétszeri elletés mel­lett döntenek. Nos, a második ellésbői származó hat-nyolc he­tes fiókákat most kell elválasz­tani. A jó erőnlétű nőstényeket pedig azonnal pároztatni kell, hogy februárban vagy március­ban ismét ellethessünk. Az első ellésbői származó fiatal nősté­nyeket ugyancsak pároztathat­­juk, ha jó tenyészkondicióban vannak. A szaporítási évadban ésszerűen kell táplálni a te­nyészállatokat, főleg a fiatal bakokat, nehogy elhízzanak. A nutria öt-hat hónapos korban válik ivaréretté, de az eredmé­nyes tenyészmunka érdekében csak később pároztatjuk őket: a nőstényeket nyolchónapos, a fiatal bakokat pedig csak az egyéves kor betöltése után vesszük igénybe. S amit szintén jó tudni, legfeljebb négy évig hagyjuk meg az alapállomány­ban az állatokat, hogy biztosít­va legyen a tenyésztői munka sikere. A tenyészidéuyben a tenyészállatokat könnyen e­­mészthető, sok fehérjét, ásvá­nyi anyagot és vitamint tartal­mazó takarmányokkal etetjük. A leölésre kiválasztott állato­kat sokkal kiadósabban táplál­juk. Mivel a zöldtakarmányok tápértéke és íze egyre romlik, októberben már növelni kell az erőtakarmányok, valamint a fe­hérjékben gazdag eleség (álla­ti eredetű lisztek, olajpogácsa, lenmag, extrahált darák stb.) napi adagját. Az időjárás mind hűvösebbre fordul s ezzel azo­nos arányban nő az állatok energia-szükséglete, tehát a nyárihoz viszonyítva tíz-húsz százalékkal növeljük a napi ta­karmányadagot. Mindig annyi eleséget tegyünk az állatok elé, amennyit legtöbb három óra alatt képesek elfogyasztani. Már említettük, hogy a nut­ria lényegében az egész év fo­lyamán leölhelő. Aki azonban kiváló minőségű prémet szeret­ne, az lehetőleg a téli hóna­pukban kerítsen sort a leölésrd és a leprémezésre. A leölésre kiszemelt állatokat rendszere­sen hetente fésüljük, különös gonddal ügyelünk az állatszól­­lások tisztaságára, a betonpad­lót gyakrabban leöblítjük s a medencében rendszeresen cse­réljük a vizet. Október hónapban sort kerít­hetünk a tenyészállatok értéke­sítésére, vásárlására vagy ki­cserélésére is. S ha eddig nem gondoltunk vele, legfőbb ideje, hogy haladéktalanul betároljuk a téli etetéshez szükséges ta­karmányokat, főleg a kapáso­kat, meg néhány köteg gallyat, hogy télen is legyen mit rág­csálniuk a nutriáknak. (Zá) i HORVÁTH ÁRPÁD lelkes kertbarát, szorgalmas és eredmé­nyes kiskerlészkedö hírében áll T ô ň b, a n. Évekkel ezelőtt egyike volt az SZGYKSZ helyi alapszervezetét életrehívó út­törőknek, és ma is a mozgalom őszinte híve. Húsz árnyi kert­jének sokan csodájára járnak. S nem véletlenül. A legszebbek, a legrendezettebbek közé tartozik a községben. Az ötletes el­rendezés és betelepítés a gazda hozzáértését igazolja. A kert nincsen túlzsúfolva, mégis tömérdek zöldséget és gyümölcsöt terem. A látogató útja a kiskaputól ápolt szölőlugas mellett vezet az udvaron át a kertbe, ahol nyáridőben és ősszel a nemes teher alatt roskadozó almafák megkapó látványban részesítik a szemlélőt. — A hatvanötös árvíz idején mindenünk tönkrement — em­lékezett vendéglátóm. — Oj házat kellett építeni és a kertet is újra kellett telepíteni. Akkoriban a jövedelmező zöldség­félék termelését részesítettem előnyben, de amint látja, az almától sem váltam meg. Valamenyiünk kedvelt gyümölcse, évente több mázsát fogyasztunk belőle. Persze, azért más gyü­mölcs is terem a kertben. Például körte, őszibarack, kajszi, ribiszke, no meg némi csemege- és borszőlő. Zöldségfélékből nagyobb tételben főleg paprikát — szabad­földben és fólia alatt — termel, mégpedig csemegét, konzerv- és fűszerpaprikát egyaránt. A palántát maga neveli hozzá. A termés egy hányadát értékesíti, a többit — csakúgy, mint az egyéb terményféleségeket — a népes család szükségleteinek fedezésére fordítja. A két fia és a lánya háztartását lényegé­ben szintén ő látja el zöldséggel és gyümölccsel. A fiúk csak ritkán, Júlia azonban gyakran meglátogatja a szüleit, s ilyen­kor nem rest megfogni a dolog végét. Árpi bácsi nyílt ember. Beismeri, bizony jól jön a segítség, mert sok munkát ad a kert. Főleg az almafák ápolása igényel sok időt és fárado­zást, mert a Jonathánokat erősen fenyegeti a lisztharmat. — Szívesen feláldozom a szabad időmet, hiszen nemes és ésszerű dolognak tartom a kertészkedést. No meg hasznosnak is perszel A föld rendelkezésemre áll, tehát Igyekszem kihoz­ni belőle amit lehet. Mi tagadás, esténként bizony sajog már a derekam, de megvan a haszna. Nem titkolom — a kert is segített az új házra való megteremtésében. Ahogy gyűltek a koronák, úgy raktunk téglára-téglát. S amikor felépült a ház, hozzáláttunk a berendezéséhez. A fokhagyma árából szőnye­get, a kajsziért kapott pénzen meg hűtőszekrényt vettünk, így csinosodott évről-évre a családi fészek. Horváth Árpád a lengyárban dolgozik. Bizonyára ott is be­csülettel megállja a helyét. Munkája felől kérdeztem, de mé­lyen hallgatott. Nyílt szavú, őszinte, de egyszersmind szerény ember is. Előbb cigarettára gyújtott, csak utána bökte ki: er­ről talán a gyáriakat kérdezze az elvtárs. Még egy szippan­tás és már ismét a kiskertészkedésről mesélt, szakköúyveket, hazai és külföldi szaklapokat mutatott. — Nagy lelkesedéssel, de kis tudással Indultunk. A növény­­védelem megszervezését tartottuk legfontosabb dolgunknak. Közösen összeadott pénzen permetező gépet vettünk s a nyug­díjasok az egész faluban elvégezték vele a permetezést. Ma már ez nem megy, mert sokan sajnálja^. azt a néhány koro­nát a szolgáltatásért. Egyik-másik kertet érdemes lenne meg­nézni, olyan példásan elhanyagoltak. Az első évben borkós­tolót rendeztünk, később már a rendszeres szakelőadásokra Is gondoltunk. Ma már sok fiatal van a szervezetben, amire ml alapítók büszkék vagyunk. Rendeztünk már néhány tanulmá­nyi kirándulást, eljárunk a kiállításokra, sőt a legszebb ter­mékeinket is bemutatjuk. A szervezet vezetői és a tagok több­sége is szorgalmasan dolgozik, s mindez talán elég biztosíték ahhoz, hogy községünkben még jobban megerősödjön és egyre színvonalasabbá váljon a kertbarát mozgalom. Árpi bácsi végezetül bort parancsolt az asztalra. Júlia lánya, a csinos fiatalasszony — úgy mondják gyönyörűen énekel és már a „Tavaszi szél vizet áraszt.. .* népdalverseny; országos döntőjében is szerepeltt —- óvatosan töltötte poha­rakba a gyöngyöző italt. Finom ribiszkeborral kocintottunM a tanyi kiskertészek és vendéglátóm eddigi eredményeire s jövőbeli sikereire. KÄDEK GÁBOS 1 Horváth Árpád kertjében az idén le gazdagon teremtek az almafák. A tapsztalt kiskertész a lányával együtt vidámat* szüreteli az egészséges gyümölcsöt, (A szerző felvételeJj A kert is segít

Next

/
Thumbnails
Contents