Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-22 / 42. szám

> Csak egészséges állatokat érdemes hizlalni A válogatáskor valamilyen oknál fogva kiselejtezett ka­csákat és libákat hizlalással, vágóállatként hasznosítjuk. Hiz­lalni ■azonban—csak egészséges állatokat érdemes. Téves az a faluhelyen még ma is uralkodó nézet, hogy ami nem jó az alapállományba, azt a háziasz­­szony rnajd töméssel meghiz­lalja. Falvainkon gyakran látni olyan — néha több betegségen is átesett — libákat és kacsá­kat, amelyeknek csak a fejük, a csőrük, meg a tollúk fejlett, egyébként soványak, könnyűek, s talán a takarmány sem fog rajtuk. Néha a belső élősködők rontják az állományt, máskor meg a tormákkal (keresztcsőr, görbe láb, helytelenül fejlődő mellcsont stb.) van baj. Az ilyen állatokról azonnal meg­állapítható, hogy a hizlalásuk csupán idő-, munka- és takar­­mánypazariást fog eredményez­te Ezért némi feljavítás után mihamarabb hasznosítsuk őket a konyhán. A kezdettől fogva egészséges, szépen fejlett, erő­teljes állatokat azonban feltét­lenül hizlaljuk meg. A kacsák hizlalására megzsí­rozott, sós főtt kukoricát hasz­nálnak leggyakrabban. Ilyenkor kézzel tömik vagy csigás töl­csérrel etetik az állatokat. A kásás konzisztenciájú takarmá­nyok (darakeverékek) haszno­sítói viszont kézi tömőpumpá­­val' juttatják az állatok torkába az eledelt. Aránylag jő ered­ményt érnék el azonban az extenzív hizlalást folytatók is, akik szinte az utolsó napokig szabadon tartják az állatokat, hogy maguk nézzenek táplálék után. Megint—mésok—hizlalják ugyan a kacsákat, de a napi adag jelentősebb hányadát zöld­­eleséggel fedezik. A hegyi és a hegyaljai körzetekben, ahol a­­ránylag kevés a kukorica, árpa- és zabdarából, valamint takar­mánylisztből készült nudlival akkor a napi adagot fokozato­san növeljük. • Legjobb ered­mény a napi négyszeri tömés­sel érhető el, de erre nincs mindenkinek ideje. A hizlalás időtartamát attól tesszük füg­gővé, milyen kacsát szeretnénk — zsírosat vagy húsosat. A két hétig tartó tömés után zsírral gyengén átszőtt, jó húsos ka­csát kapunk. Aki májra „uta­zik“, három vagy négy héten májúk pedig vetekedik a libá­kéval. etetik az állatokat. Ezt a ta­karmány különlegességet tömés előtt enyhén sós vízben meg­főzik, majd megzsírozzák. Aki első ízben vállalkozik hizlalásra ne tévessze szem elől, hogy az állatoknak hozzá kell szokniuk a töméshez. Előbb kisebb adagokkal etetjük az ál­latokat s ha jól emésztenek, át tömje a kacsát. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pekingi és a pézsma - kacsa házi keresztezéséből származó utódokkal igen jő eredményt lehet elérni a hizla­lásban. Sok húst, zsírt és ha­talmas májat nyújtanak, s vá­gás után esetenként hat kiló­nál is több végterméket adnak, Van aki nem kedveli a kacsa­­liúst, a libahúsén meg é’Mial, A libák ugyanúgy hizlalhatok, mint a kacsák. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy a leghatalmasabb májat ' a sárga és nagy szemű kukoricával táp­lált állatok nyújtják. A libákat napjában háromszor kéne töm­ni, reggel öt, délelőtt tizenegy és délután öt órakor. A tömés célja a nagy test mellett a le­hető legsúlyosabb máj kiterme­lése. A libák általában négy hat hétig képesek hízni. A fo­gyasztásuk persze aránylag nagy. Előfordul, hogy egy kilő súlygyarapodás eléréséhez ti­­zennégy-tlzenöt kilő kukoricát is elfogyasztanak. Ügy számít­sunk, hogy egy liba hizlalásá­hoz legalább harminc-harminc­öt kiló kukoricára lesz szüksé­günk. A libáknak feltétlenül biztosítani kell némi szilikátos grittet vagy tisztára mosott fo­lyami homokot. Vigyázat! Ha szilikátos gritt helyett mésztar­talmút adunk a libáknak, ku­darcot vallunk a töméssel! A vízben kioldódó mész semlege­síti az emésztőnedveket s ezzel jelentősen csökkenti a takar­mány hasznosítást. Aki nem ér rá töméssel foglalkozni, kisebb rekeszekbe zárva tartsa a libá­kat és főtt kukoricával etesse őket. Az ivóvízről minden eset­ben feltétlenül gondoskodni kell! (Mv) IWWWWWWV>WVWW4/VW\ArWWVWWWt/\r^/WVWVWSAAA^M/\M/WV\AAM/WWV Ne halogassuk a komposztkészítést A termőföld ésszerű kihasz­nálása, a kertészkedés eredmé­nyessége a szakszerű tápanyag­­pótlás függvénye. S ha szak­szerűségről vagy akár ésszerű­ségről beszélünk, akkor első­sorban a rendszeres szerves trágyázást kell említenünk. Az istállótrágya beszerzése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, viszont a talajnak szüksége van a szerves anyagokra, hiszen csakis így biztosítható a talaj fizikai tulajdonságainak, mővel­­hetőségének, vfz- és levegő­ellátottságának javítása. A szer­ves anyag energiaforrást bizto­sít a növények tápanyagután­pótlását elősegítő talaj-élőlé­nyek számára. Ez viszont azért fontos, mert a talajlakó bakté­riumok és mikroorganizmusok nélkül a növények képtelenek lennének tápanyagot felvenni a talajból. S mivel istállótrágya nem áll korlátlan mennyiségben rendel­kezésünkre, más megoldást kell keresni. A konyhai és kerti hulladékok komposztálása kí­nálkozik a legegyszerűbb és leg­ésszerűbb megoldásnak. Alap­elv: az összes növényi és állati eredetű hulladékot, ami a kert­ben és a háztartásban felgyü­lemlik, felhasználható állapot­ban vissza kell juttatni a ta­lajba! A komposzt értékes szerves trágya, összetevői jól haszno­sítható szerves anyagok. Ha a konyhai és a kerti hulladéko­kat nem égetjük el — mint ahogy azt az őszi vagy rosz­­szabb esetben a tavaszi nagy­­takarítások idején magasba csapó lángnyelvek és füstgo­­molyagok jelzik —, hanem in­kább komposztáljuk, akkor va­lóban jó gazda módjára járunk el és ésszerűen hasznositjuk a kínálkozó tartalékokat. Komposztkészítéshez felhasz­nálhatjuk a falombot, a talaj­árnyékolásra használt szénát, szalmát, valamint az összes egészséges növényi hulladéko­kat, közöttük a magvait be nem érlelt gyomnövényt is. Felhasz­nálható továbbá az utakról és járdákról lekapart sár, a falia­­mu, sőt kisebb mennyiségben a barnaszén hamuja is. A kom­poszt legértékesebb összetevője a háziállatok ürüléke. A komposzt prizma helyét le­hetőség szerint a kert szegleté­ben, ha egy mód van rá, akkor a gyümölcsfák árnyékában je­löljük ki. A 20—30 cm mély, 1,5—2,5 méter széles, és tetszés szerinti hosszúságii gödörben rétegezve rakjuk le a rendelke­zésre álló anyagokat. Alulra mindig a durvább, vastag száró növényeket (kukoricaszár, bur­gonyaszár, káposztafélék hulla­dékai stb.) rétegezzük, majd erre rakjuk az egyéb hulladé­kokat — mindig kellő földré­teggel fedve —, egészen nyolc­van vagy százötven centiméter magasságig. Az utolsó (fedő-) réteg mindig föld vagy tőzeg legyen. Minden évben új priz­mát kezdünk, hogy a már meg­lévő érett komposzt folyamato­san hasznosftható legyen. Az érést rendszeres locsolással (víz, fekália, trágyalé) serkent­jük. Két-bárom hónap elteltével a komposztot átforgatjuk, mi­közben köbméterenként három­öt százalék oltatlan meszel adunk hozzá, hogy elpusztítsuk a kórokozó csírákat, és bizto­sítsuk a jó komposztra jellem­ző lógós kémhatást. Amikor feltételezésünk szerint a kom­poszt már humifikálódott, meg­érett, még egyszer átiapáioljuk s hozzákeverünk 4—5 kg Tha­­mas-saiakot vagy szuperfoszfá­tot, és ugyanennyi káiisót. A komposztot évente három négy ízben kell átforgatni, levegőz­tetni, ezzel is az érést siettet­jük. Két vagy három év mfiiva kiváló minőségű szerves trá­gyát nyerünk. A komposzt minden kerti nö­vény trágyázására alkalmas, az év bármely szakában kijuttat­ható. Négyzetméterenként hat­nyolc kilónyit számítunk s elte­rítés után sekélyen beldolgoz­­zuk a talajba. Lehet, hogy sokan másként vélekednek, de én azt tartom, a jó komposzt az istállótrágyá­nál is értékesebb, mert szerves anyagot, azonnal hasznosítható tápanyagokat juttat a talajba, ugyanakkor nem segíti a földi­­giliszták és egyéb férgek fejlő­dését és szaporodását, amivel közvetve védekezünk a gyakran tetemes kárt okozó vakond­invázió ellen. Ne halogassuk tehát a komposztálást, nyers­anyag akad bőven! (Nd) Jh Szlovákiai Gyömölcsészek és Kiskertészkedők Szö­vetségének Dunajská Streda-i járási Bizottsága, valamint vá­rosi alapszervezete, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének Járási Bizottsága és a Járási Népművelési Központ ismét—mogrondeaf a »Caallé­­köz Gyümölcse“ járási gyü­mölcs-, zöldség- és virágkiállí­tást. Az ízes vitaminok és pompás virágok bemutatójának színvonalát emelte, hogy a szö­vetkezetek és az állami gazda­ságok, valamint a kiskertészke­­dök mellett a SEMEX kvetosla­­vovi zöldség- és virágmag ne­mesítő központja, a Slovlik n. v. helyi üzeme és az Agrofrigor is képviseltette magát. Nagy feladat hárult az érté­kelő bizottságra, amikor a szebbnél szebb kiállítási tár­gyakat sorrendbe kellett szed­nie. A kiskertészkedők gyü­mölcstermesztést eredményeit 7 arany-, 8 ezüst- és 3 bronz­éremmel, valamint elismerő ok­levéllel jutalmazta. A szőlőter­melők egy arany-, 2 ezüst- és 2 bronzérmet nyertek. A zöld­ségtermelők 3 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzérmet, és 6 elismerő oklevelet szereztek. A mező­­gazdasági nagyüzemek kategó­riájában összesítve 5 arany- és 3 ezüstérem, valamint 5 elisme­rő oklevél talált gazdára. Az adatokból kitűnik, hogy túl­súlyban a kiskertészkedők ter­mékeit díjazták. Hogy miért? Mert a járás mezőgazdasági nagyüzemeinek csak elenyésző kisebbsége képviseltette magát. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. A kiállítás értékelésére felkértem Belucz János agrár­mérnököt, az SZGYKSZSZ járá­si bizottságának elnökét, mond-Kiállításon jártunk ja el ő, aki erre a legilletéke­sebb, hány kiállító, mennyi ex­ponálta! routothOHott be?-------­— A szocialista nagyüzemek 20 alma-, 2 körte-, 21 szőlő- és 19 zöldségíajtát hoztak elbí­rálásra. Ki kell emelni a Du­najský Kíatov-i és a Calovói Állami Gazdaság, a Trhové Mý­­to-i szövetkezet, valamint a SE­MEX vezetőinek pozitív hozzá­állását, akik szép és valóban értékes terményekkel képvisel­tették magukat. Sajnos, azt is el kell mondanom, hogy az ide szállított gyümölcs vagy zöld­ség nem minden esetben nyúj­tott teljes képet az adott gaz­daság terményeinek minőségé­ről. Körültekintés, előzetes vá­logatás nélkül tették ládákba a gyümölcsöt. Esetenként több­szöri figyelmeztetés, telefonhí­vás volt szükséges: Jöjjetek, mutassátok be, mi szépet ter­meltetek! Járásunkban összesen 1200 hektáron termelünk gyü­mölcsöt, 539 hektáron szőlőt és 788 hektáron zöldséget. Zöld­ségfélékből — paradicsom, ká­poszta,' karalábé, gyökérzöld­ség — mezőgazdászaink önfel­áldozó munkájának eredménye­ként az idén rekordtermést ér­tünk fel. Tehát lett volna miből válogatni! — A kiskertészkedőktől szár­mazó gyümölcs és zöldség mennyisége is befolyásolja a lakosság ellátottságát. Milyen volt részvételük e kiállításon? — Tizennyolc alapszervezet­ből 180 tag, 398 terménnyel mutatkozott be. Legtöbb ter­ményt a Dunajská Streda-i (138^7 и (tatami (4t), a kveta­­slavovi (25) és a madi (22) alapszervezet küldött. A topoí­­níkyi alapszervezet aránylag kevés exponátot hozott, mégis 2 arany- és egy ezüstérmet szerzett. Itt kell megemlíteni Kiirthy Bélát is, aki 2 arany- és égy ezüstérem boldog tulaj­donosának mondhatja magát. — S most néhány szót a ki­állítás látogatottságáról... —- Itt megint a sajnos szót kell használnom. Mert nem jöttek el annyian, mint vártuk. Pedig a színvonal nem csök­kent, sőt emelkedett. Szervező bizottságunk kemény munkát végzett. Járásunk városaiban és falvaiban falragaszok és han­gosbemondók hirdették rendez­vényünket. Ezernél mégis csak alig valamivel többen jöttek el. A látogatottság messze elma­radt a múlt évitől. — Miben látja a kiállítás színvonalának javulását? — Például abban, hogy évről­­évre gyarapodik a kiállításra benevezett, elismert fajták szá­mai Mondhatni, kiállítóink de­rékhadát a rendszeresen, min­den évben jelentkezők adják, de akad új arc is. Van aki még csak most kóstolgatja a kertészkedésből származó örö­mök ízét. A gyakorlattabbak már tudják, hogy csak az iga­zán szép, fejlett, egészséges da­rabok kerülhetnek a polcokra. — A kiskertészkedők szak­mai tudásának gyarapításához mennyiben járul hozzá e kiállí­tás? — Szervezett szaktanácsadás a négy nap alatt nem folyt, de úgy gondolom, a bemutatott és díjazott termékek gazdái szíve­sen átadták tapasztalataikat. S még valamire jó ez a kiállí­tás. A kapcsolatteremtésre. Itť tatálkozhamaK az egymásfői tá­­vol eső falvak kiskertészei. Nem csak tapasztalatcserére, de ve­tőmag és oltvány beszerzésére is lehetőség nyílik. A tagok többsége ki is használja az al­kalmat. A kiállítás hűen tükrözte a kiskertészkedők ez évi szorgal­mának eredményét és rámuta­tott a tapasztalható hiányossá­gokra. Jő lenne, ha a jövőben ezen az egyre színvonalasabbá váló kiállításon még többen vennének részt. A SEMEX a Dunajská Streda-i kiállítással egyidőben Lítomericében a „Za­­hrada Cech“ kiállításon is kép­viseltette magát. Hogy milyen eredménnyel, azt még nem tud­ják, de itthon a zöldség- és vi­­rágkollekciöjukért aranyérmet kaptak. Ügy hírlik, ez a termé­nyek jő minőségén kívül a magnemesítő központ agilis ag­rármérnökének, Szarnák Mihály­nak is köszönhető. Ö rendsze­rezte ízléses egésszé a szép zöldséget. Dicséretet érdemel a „Dukla“ szövetkezet fiatal sző­lész agrármérnöke, Bors Borbá­la is, aki gondosan kiválasztott, szépen fejlett fürtökkel mutat­kozott be. Kollekcióját szintén aranyéremmel jutalmazták. íme a jő példa, csak követni kell! S akkor a következő évben már nem fordulhat elő, hogy az SZFSZ járási bizottsága által kiirt tíz tárgyi jutalomból csak hármat adhatnak át. —era— ?♦ A A A A A A A A A A A A A A *!♦ »I« A A •!• A A •!» A A A A *!• *!♦ A A A »!♦ *1* *1* *1* *1* A A *1« *!* A *1» ♦!* <■!• A A­A GYÜMÖLCSÖSBEN. Mielőbb szerezzük be, és az előkészített gödrökbe (minden fának 2—3 kg káliumszulfátot vagy káli­­sót, illetve szuperfoszfátot vagy Thomas-salakot adunk) ültes­sük el a csemetéket, s a talaj megülepedése után nyolcas kö­téssel karóhoz rögzítjük őket. A falombot gereblyézzük össze, a beteg gyümölcsöket, ágakat és fákat égessük el. A termő vagy termőre forduló fákat lombhullás után káli- és fosz­fortrágyákkal látjuk el, vagy 7—10 kiló Cereritet adunk áranként. A trágyákat sekélyen dolgozzuk be a talajba, s köz­ben ügyeljünk, nehogy meg­sértsük a fák gyökereit. A kaj­szi és az őszibarack rendkívül érzékeny a gyökérsérülésre. Öt­évenként egyszer mésznitrogént (áranként 7 kg) is tanácsos juttatni a földnek. A talaj hu­musztartalmának növelése cél­jából háromévenként öt mázsa istállótrágyát, Vitahumot vagy három-öt mázsa érett komposz­tot is kell hasznosítani. Vigyá­zat! Ha istállótrágyázunk, ak­kor a meszezést más évre kell halasztani. Az őszibarackot lombhullás után lepermetezzük a Kuprikol 50 0,8—1 %-os tö­ménységű oldatával. Gereblyé­­vel lehúzzuk a lombot a sza­­mőcásról, a földet porhanyít­­juk, a töveket felkupacoljuk, de a szívrészt takaratlanul hagyjuk. Eltelepítjük a málnát, a hajtásokat 30 cm-esre bekur­títjuk. A ribiszkéről megszedett vesszőket kötegelve homokba ágyazzuk a pincében, vagy azonnal kiültetjük úgy, hogy csak egyetlen szem kerüljön a föld felszíne fölé. A cseresz­nye-, meggy-, barack- és szilva­fák törzsére fölerősítjük a her­­nyófogó öveket. A ZÖLDSÉGESKERTBEN. Föl­szedjük a gyökérzöldséget, meg­szikkasztjuk, lecsavarjuk a le­­vélzetet s hűvös pincében ho­mokba ágyazva tároljuk, védve a pockok kártételétől. Tárolásra a megüresedett melegágy is megfelel. így tároljuk a tormát is. A rebarbara és a spárga (esetleg a torma) föld feletti részét levágjuk, a növényeket megtrágyázzuk istállótrágyával vagy komposzttal s a földet óvatosan porhanyítjuk. A még zöld gyümölcsöket ne­velő paradicsomtöveket gyöke­restől kitépjük s fagymentes helyiségben tároljuk, hogy be érleljék a termést. A káposzta­­féléket az időjárásnak megfele­lően most vagy november ele­jén takarítjuk be, a bimbős kelt fóliával vagy gallyakkal le­takarjuk. A paradicsom, zeller vagy káposztafélék számára ki­szemelt területeket most istálló­­trágyával vagy érett komposzt­tal trágyázzuk és felássuk. A SZŐLŐBEN. Már szüretelni kell a kései fajtákat is. Lomb­hullás után a szőlőt felkupa­coljuk. A pincében is van ten­nivaló bőven. A kezdeti gyors erjedés elősegítésére nemes er­jesztőgombákat ajánlatos hasz­nálni (ezeket a bratislavai Sző­lészeti és Borászati Kutató In­tézet szaporítja). Előbb must­ban elszaporítjuk őket, majd a kipréselt mustban jól elkever­jük. A VIRÄGOSKERTBEN. A leke­rült egyévesek után kiültethet­jük a kétéves virágokat, rózsát telepítünk, az első enyhe fa­gyok után felszedjük és szak­szerűen tároljuk a dáliahagy­mákat. A gyepet műtrágyával dúsított, érett komposzttal, eset­leg Thomas-salakkal, nagyol­vasztót hulladékkal, fahamuval fejtrágyázzuk. Befejezzük a vl­­rághagymák ültetését, elvetjük az évelő virágok magját. A szo­banövényeket már bevisszük a lakásba s amelyek nem készü­lődnek a téli virágzáshoz, azo­kat egyre ritkábban és szeré­nyebben locsoljuk. (Cva) Időszerű tennivalók

Next

/
Thumbnails
Contents