Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
1977. október 22. SZABAD FÖLDMŰVES a napsütésben Verőfénye* októberi délelőtt érkeztem a Duna menti községbe. Ahogy elfogyott a falu, az út bal oldalán feltűnt a Horný Bar-i Csallóköz Efsz közpunti telepe. A székház előtt nagy sürgés-forgás fogadott. Pótkocsis traktorok érkeztek és távoztak terhűktől szabadulva, személygépkocsik és motorkerékpárok lódultak neki az útnak. Az elnök és az üzemgazdász a mezőgazdasági igazgatóságra indultak tárgyalni; a „kis ekonóm“ — ahogy a* itteniek a helyettes üzemgazdászt nevezik — a jövőre építendő istálló tervezése körüli problémák megoldásán munkálkodott a kiküldött járási szervvel (a tervezők érthetetlen oknál fogva sertésistállót akarnak felépíttetni velük a szarvasmarhák számára). A növénytermesztőt kerestem. Bent telefonál, mondták. Amikor lenyomtam a kilincset, éppen dühösen lecsapta a hallgatót. — Kétszáz mázsa műtrágya ... Nem tudták jobbkor küldeni! Azonnal menjünk kirakni, de azt nem tudják megmondani, hogy ömlesztett vagy zsákos. Milyen kocsit, hány embert küldjék? Ne haragudjon, tudom, a maga ideje is drága, de most rohanok az állomásra, azután a határba, átcsoportosítom az embereket meg a gépeket és ... fölrúgom a mai munkatervet. Ha ráér__ Ráértem. helyesebben — rá kellett érnem. Jó háromnegyed óra múlva kanyarodott be az udvarra a piros Moszkvics. Világi Ferenc nagyot fújva robbant be az irodába. tartalommal vágtuk a kukoricát. A lucernát már negyedszer kaszáljuk s a termést zölden etetjük a tehenekkel. Elég szénát tartalékoltunk, lisztből, meg szemcsézett tápból is több készült a tervezettnél. A gondos ápolás eredménye, hogy gazdagon termett a lucerna. Szénában számítva, több mint száz mázsás átlaghozamról beszélhetünk. Lucernamagból meg kétszázhuszonöt kilőnyi termett egy hektáron. Az útmenti parcella közepén vetőgépet, hengert vontató traktorokat láttunk. Sajnos, a tábla túlsó vége Világi Ferenc fónövénytermesztő és Husvéth László csoportvezető elégedett a kukorica hozamával. felé haladtak, vagy fél órát is várni kellett volna, amíg megtérnek. Talán a kukoricával több szerencsém lesz, nyugtáztam és félretettem a fényképezőgépet. — No, elvtárs, most már beszélgethetünk! — Talán szétnézhetnénk a határban — javasoltam. — Semmi akadálya. A kocsi lent vár. A mezőn legalább nem csöng állandóan a telefon — futott át valami mosolyféle az arcán. Husvéth László csoportvezető társaságában, hármasban indultunk határjáró kőrútunkra. Laci hatvannyolcban érettségizett a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában, azóta a közösben dolgozik. A növénytermesztő elégedett a munkájával. dicséri a szorgalmát, a lankadatlan munkakedvéi. Ezúttal ő ült a volánhoz. — Mivel kezdjük, Feri bácsi? Ёп a kukoricát javaslom. — Jó, — biccentett rá a főnövénytermesztő, majd felém fordult —, és jöhetnek a kérdések. Végre előkotorhattam a ceruzát is a jegyzetfüzet mellé. Kicsit rázott az út, de annyi baj legyen. Kísérőim nem sokat kérették magukat. — A szilázsolást idejében elvégeztük — említették a többi között. — )6 téli takarmányt készítettünk, harminc százalékon felüli szárazanyag— Az idén búzából hetven és fél, árpából pedig kis híján ötvenhat mázsát csépeltünk hektáronként — emlékezett Világi elvtárs. — A termelési tervet négyszázötven .tonnával szárnyaltuk túl. jövőre sem szeretnénk lemaradni az élvonalból, ezért most körültekintően alapozunk. Háromszázötven hektár búzát vetünk idejében megszántott, kellően megülepedett, jól előkészített földbe. A búzatermesztést négy, a múltban bevált fajtára — Jubilejná, Száva, Szolarisz, Drina — alapozzuk. A kanyaron túl egyszeriben elénk tárult a kukirocás. A parcella közepén kék-fehér kombájn vesztegeit. Kezelője a tarlót járta. — Elhagyott csövek után kutatok. Ggy látom, megint szidni fognak az asszonyok — mondta mosolyogva. Kísérőim szintén taposni kezdték maguk körül a tarlót. — Igazad van jóska! Alighanem szidni fognak a falu szépei — hagyta rá Világi Ferenc. V é g h József tizenhatodik éve ül a kombájn nyergében. Szereti és hozzáértéssel végzi a munkáját. Aratáskor a koinbájnosok kerületi versenyében is szép eredményt ért el, párttaghoz, brigádtaghoz méltóan él és dolgozik. — Háromszáz hektár kukoricánk van. hatvan mázsás átlaghozamot terveztünk — sorjázta a kombájnná. — Ha nem volna ötven hektáron vetőmagnak való, nyolcvan mázáét átlagot remélnék. így „csak“ hatvanöthetvenet merek. Most a Szarvasi ЭЯЗ fajtát csépeljük, gyakran kell ttrftőnl a magtartályt, biztosan föle van a nyolcvan mázsának. A répaföldön két gépsor dolgoiott. Régi háromsoros gépek, gyakran hibásodnak, aránylag nagy veszteséggel dolgoznak, de más híján velük kell megoldania a közösnek a begyűjtést. Csapadékos évkben félezer mázsa feletti hozamokkal dicsekedhettek, most jóval alább adják. Vizük van, de nincsen mivel kijuttatni. Pedig öntözéses gazdálkodás esetén talán száz mázsával is több lenne a répa hektáronként, s akkor a tervet is teljesíthetnék. A paradicsomföldrűl elkéstünk, a segítkező diákok már elmentek, mire kiértünk. V é g h Klára, Színek Magda és V a s Ilonka, meg a kertészeti csoport lobbi tagja örömmel újságolták — huszonöt év után végre a kertészet is teljesíti a tervet. Mégpedig a helybevetéses paradicsom jóvoltából. Megközelítően félezer mázsa termett belőle hektáronként. S kissé fanyar szájízzel azt is megjegyezték — ha az Agrofrigor felvásárlóira vártak volna, akkor a termés zömét leszánthatnák. A tizenöt hektárt művelő dohányos csoport tagjai is örülnek a tervezettnél jobb, huszonkét mázsásnak ígérkező hozamúak. A száraz dohány kiváló minőségű, többségét az első minőségi osztályban értékesítik. Megnéztük, hogyan permetezik a dús repcét, hogyan dolgoznak a trágyaszórók, és milyen munkát végez a jurovái szövetkezet száznyolcvan lóerős erőgépe, amely a kölcsönös együttműködés keretében már a cukorrépa alá szántotta a talajt a felbári szövetkezetben. Végül a gyümölcsösben szorgoskodó lányokkal-eszszonyokkal váltottunk szót. Amikor fényképezni készültem, elbújtak az ágak között, de a beszélgetéstől nem vonakodtak. Podlóczky István gyümölcsész szavait megerősítve mondták — a hatszázezer koronás pénzügyi tervet teljesítik, Ügy számítják, mintegy négyezer tonnával termett több almájuk, mint amennyit a terv előirányzott. Végh József kombájnos. Szakmai hozzáértését az elvégzett munka minősége igazolja. Foto; —dek A vénasszonyok nyarához méltó, kellemes idő volt ezen az októberi délelőttön-délutánon. A Nap bőkezűen, nevetve szórta be sugaraival a tájat és az embereket. A Horný Bar-i Csallóköz Efsz-ben száznál többen serénykedtek az őszi napsütésben a soron lévő feladatok elvégzésén. Hogy begyújtsák a kitermelt javakat, hogy szebb, gazdagabb és boldogabb legyen a holnapunk, s hogy esztendőre ismét gazdagon teremjen a földi KADEK GABOR Miket össze nem álmodik az emberi Még végére sem értem a gödör történetének, jordult az idő kereke. Elkezdett havazni. Lévén nyárutó, ttt-ott még napos idő — először nagyon meglepett a váratlan fordulat, de aztán belenyugodtam. Ez már csak így lesz — hisz a meteorológusok és tudósok újabb jégkorszakot jósolnak. Tehát itt a tél S vajon mi történik az én mesebeit szövetkezetemben? Egy ember jön ki a javítóműhelyből. Tudjuk, hét órakor kezdődik a munkaidő. Tehát lehet úgy fél nyolc tájban. Emberünk átvág a gazdasági udvaron, beszáll egy traktorba. Valamit pepecsél rajta, aminek eredménye rémséges harákolás lesz, s a masina II. rángatózni kezd akár egy hurutos kecske. Emberünk hiába próbálkozik. Ettől a pillanattól úgy peregnek az események, akár egy némafilmben. Kiszáll a traktorból, átvág az udvaron. Vissza a műhelybe. Egy kanna naftával kilép az ajtón, keresztülvág az udvaron, viszsza a traktorhoz. A naftát a motor alá helyezi, begyújtja. Nézi egy ideig, megfordul, átvág az udvaron, vissza a műhelybe. Félóra múlva megbolydul a szövetkezet. Lángokban áll a traktor. Hiába hull a hó nagy pelyhekben, s hiába táncolfák körül varázslóként az emberek. A traktor beadja a kulcsot. Kö Hatvan mázsa kukorica hektáronként Ameddig a szem ellát, ember magasságú, megsárgult kukoricaszárat láthat az ember a Nová Bodva-i határban. A hatalmas táblákon kombájnok búgnak. Sűrűn, ég felé meredeznek a kukoricaszárak, s a következő pillanatban engedelmesen „fejet hajtanak“ a kombájn elejére szerelt adapter vágószerkezetének. Gyorsan halad a gép és telik a tartály. — Szövetkezetünkben hétszázhetvenhárom hektáron termelünk kukoricát — jelezte Papp Sándor, — Btszáztizenkét hektárt magra és kétszázhatvanegy hektárt pedig silónak. Tizenegy tömbben helyezkedik el a magkukoricaterület, a parcellák huszonkét-száz hektárosak. A szövetkezet gépparkjához tartozik öt kombájn és három Š—180 erőgép a hozzá tartozó munkaeszközökkel. Két kombájn szeptember 16-ától vágja a kukoricát, igaz, jelenleg már három E—512-es és egy Kolosz dolgozik, de még egy kombájt bekapcsolnak a kukorica betakarításába, ha végez a maghere cséplésével. Eltart azonban még november elsejéig, amíg az utolsó kukoricacsövet begyűjtik. — Nincs komoly baj — nézett ki a tábla szélén álló E— 512-es kombájn alól Szepesi József kombájnos. — Az adapterból kiesett a fosztótengely a csigával együtt. A szélső sort nem szedte rendesen, mindjárt gondoltam, csak ez a hiba. HÚSZ HEKTÄR NAPONTA Negyedóra sem .telt bele, helyére került az alkatrész és Szepesi József összecsomagolta a szerszámokat, s indította a gépet. A föld végéhez három kombájn közeledett. Elsőként Hegedűs János érkezett SZK—6-os gépével. — Mennyit vág le naponta? — Mostanáig nem mentünk teljes ütemben, de Így is hat vagon terményt gyűjtök be napopta., Négy géppel vágjuk a kukoricát. Ügy nézem, hogy • elérjük a húsz hektáros napi összteljesítményt. — Hogy érzi magát a szövetkezetben? — érdeklődöm a fiatal kombájnostól. — Nagyon jól, válaszolta, — úgy érzem, hogy a mezőgazdaságban megtaláltam számításomat. Gépjavítóként dolgozok a közösben. Igaz, idényben kombájnos vagyok, de az S—180-as géppel is szántok, készítem a talajt vetés alá, minden munkát elvégzek, amivel megbíznak. — Megbecsülik a szövetkezetben? —■ Igen. Idén Nitrán az országos aratóünnepélyen kormánykitüntetést is kaptam. — Miért kapta a kitüntetést? — Kalászosokból évente kétszáznegyven-kétszázötven hektárt aratók le Feri öcsémmel. Idén kétszáztizenhat hektár gabonát vágtunk le. Ezért az eredményért is, de úgy gondolom, hogy az újításaimat szintén figyelembe vették, hiszen az utóbbi időben tíz újító javaslatot adtam be s valamennyit elfogadták. Még csak annyit, hogy tagja vagyok a szövetkezet vezetőségének és műhelyünk szocialista munkabrigádjának. Amíg beszélgettünk, kiürült a tartály és már búcsúzott is. A SZÄRlTÖ 'GARATJÄBA Megérkezett a másik kombájn. Vezetője, Bartók István kiürítette tartalmát és Szpisák József elindult a telepre, hogy egyenesen a szárítóba öntse a nedves kukoricát. A kővetkező kombájnos, Karaffa Ágoston, Andor István pótkocsijára ürítette a kombájn tartályának tartalmát. Derűsen megjegyezte: — Ml igyekszünk, csak győzzék a szemszállítók és a szárítók. A szállítással és a szárítással sincs probléma. A kukorica betakarítás nem érte felkészületlenül a szövetkezetei. — Eddig nyolcvan hektárról takarítottunk be kukoricát és biztató az átlagtermés — kezdte a számolást a főagronómus. — Igaz, mostanáig hatvan mázsát mutat, de van egy száz hektáros táblánk, amelyről jóval hetven mázsa feletti, közel nyolcvan mázsás átlagot várunk. A tervezett negyvenöt mázsás terméseredményt tizenöt mázsával biztos túllépjük, sőt ennél több is lehet! 1975-ben 68,7 mázsa volt az átlagtermésünk. A tavalyi is jó volt, az idei azonban jobbnak mutatkozik. Pár évvel ezelőtt még gondolni sem mertünk ilyen eredményekre. Akkor hektáronként csak harminc mázsát értünk el. — Az „Egymillió tonna termény a köztársaságnak“ kerületi felhívásnak, hogyan tesznek eleget? — Azzal kezdem, hogy tavaly szemesekből az előirányzott eladási tervünket tizenöt vagonnal túlteljesítettük. A jó eredmények láttán derűlátással készültünk az idei tervre. Feladatunk volt az „egymillió tonna terményhez“ hétszáznegyvennégy vagonnal hozzájárulni 1980-ig. Mi azonban már az idén eleget akartunk tenni a ránk háruló feladatnak. Felételezé seinkben nem csalódtunk, hiszen kalászosokból négyszázharmincöt vagonnal értékesítettünk. Igaz ez az eredmény 88,6 százalékos tervteljesítést jelent, de az egymillió tonna terményhez hozzá jön még a bab is. Ebből az idén rekordtermést értünk el, de beleszámít a szemeskukorica is, amit most takarítunk be. Én derűlátó vagyok és bízom a kukoricában. Véleményem szerint már az idén teljesítjük feladatainkat — jegyezte meg Papp Sándor agronómus. i i 4. i J. . . Ijjés Bertalan Teljes ütemben. ' (Foto: kg) *яяяааяаяяяяяяяаяяавяяяаяяяяаяааяяяяяяяяаяяаяаяяяяяяяяяаяяяяяяяяяяяяяяваяяяяяяяяая«яяяяяяяявяаяяяяяяяяяяя1яаяааяящаяяяяаяаяяяяяяяяаяаяяяяяяяаяяяаяяаяяяяявяаяяяяяяяааяяяяяяяаяяяяяяяяяяяямяаяяяяяавяаяяяяяяяяяяяяяяяаяяяяя1
