Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

JL u — Vilhan Györgyi? — tűnő­dik szeméi hunyorítva a kihalt, elgyomosodott városszéli utca egyetlen járókelője, de csak nem akar eszébe jutni. — Valami közelebbit ha mon­dana. — Vagy ágy, a madaras! Miért nem ezzel kezdte?! Per­sze, hogy tudom, ott lakik a „Csicsergő házban“ — int szin­te megkönnyebbülten egy sűrű, fekete palánkkerités mögé búj­tatott ház jelé. Surrogás. csivitelés-csicser­­gés fogad, sok más hanggal [de korántsem zajosan) keve­redve. — Lehet-e, ésszerű-e ennyi mindennel foglalkozni egyszer­re?! — szögezem Vilhan György mellének a kérdést. Arcán paj­koskodó mosollyal magyaráz, de mosolya néha görcsös rán­dulásba torzul; az is lehet, csak pajzsként viselt mosolyát. — Napjában sopánkodnak az aggodalmaskodók. Már csak mosolygom rajtuk ... Valóban sok mindent nevelek, bár első­sorban díszmadár-tenyésztőnek tartom magam. Csak fajtatiszta állatokat tartok, az aggodal­maskodás felesleges, meggyő­ződhet róla, valamennyit mara­déktalanul el tudom látni. Az én munkámban kifogásolni va­ló nem lehet. — Felsoroljam? Galamb ti­zenkilenc pár, angol hegyes — gyermekkori szerelem, akkor volt divat a galambászat, ma­napság visszaesett, én azóta sem tudok meglenni galamb nélkül. Három anya és egy bak nyulam van, ny állal is •aár vagy húsz éve foglalko­zom. Tyűk, nyolc hemsír tojó a kakassal, no meg negyven­hét család méh. — Kanári mindig a kétszá­zas szám körül mozog, csak том ilyen kevés, alig hetven. me\t nem sikerült a keltetés legutóbb. Riportalanyom „civilben" minta-cipész, a Vzorobuv ipari szövetkezetben. Evekig volt a kisállattenyésztök luéeneci (lo­sonci) szervezetének elnöke. — Nagyon sok időmet vonta el a szervezeti ügyintézés. Hosszas mérlegelés után úgy gondoltam, védenceim előbbre valók. Ma már „csak" tag, a díszmadár-tenyésztők referense vagyok — mcfndja erről. — Hogy mit ad a szervezet? Támogatást, az eredményes, jó munka feltételeit biztosítja. Példákat mondok: talán a legfontosabbat, a takarmány, eledel biztosítását. Egy ga­lambra évi 3,5 kg, egy tyúk­ra hét, egy nyálra hat kiló szemet. 'Különösen fontos és jelentős ez a támogatás a díszmadaraknál. A kölesből és mindennemű madáreledelből országos hiány mutatkozik, a szervezet is-csak üggyel-bajjal tudja beszerezni. Nem lebecsü­lendő a szakmai segítségtá­mogatás sem. Állomány alapot is biztosít új fajtákból és új tenyésztőknek. A szervezet tag­jai csak fajtatiszta állatokat nevelnek s ez a leglényege­sebb, leglátványosabb dolog a szervezet munkájában. Mindez évi negyven korona tagdíj mel­lett nem lebecsülendő ... Nem lepődik meg provokáló kérdésemen. Mintha már várta volna. — Keringenek szóbeszédek... — legyint —, persze tévesek, túlzók. Tény ugyan, hogy főleg a díszmadarakból csurran-csep­­pen valami haszon is, de töre­déke sem annak, mint azt egye­sek hiszik. Ёп tenyésztem, ne­mesítem, nem „tartom" mada­raimat. Vörös „tűz" kanárijaim már országosan ismertek. [A vörös tollazatú kanári tenyész­tése szakemberek szerint a leg­nehezebb, rendkívül igényes fajta, csak keveseknek sike­rül.) Azt hiszem joggal vagyok rájuk büszke. De ki tudja, ki látja be, milyen munka áll egy­­egy tetszetős madárr kinevelé­se mögött?! Mi például tolla­zatuk pigment tartalmát csak sárgarépa és különféle vitami­nok adagolásával tudjuk bizto­sítani, de így sem mindig sike­rül. Azt hiszem, ilyen mun­ka mellett a 250— 280 koronás ár párjáért meglehetősen reá­lis Veszik-e? Veszik, keresik, mert most egyre terjedő divat a díszmadár, de akárhogy is számolom olyan ez, mintha bankba raknám a tojásért adott pénzemet s egyben kapnám vissza, némi kamattal... Nem azért csinálom, mert üzlet, üz­letember ilyennel nem foglal­kozik. Hirtelen vet véget beszélge­tésünknek. Siet a szőlőjébe, méhel várják. Egész idő alatt úgy éreztem, máig bennem ma­radt egy olyan érzés, mintha valami bántaná, mintha vala­mit fájlalna ez az ember. Er­ről viszont nem beszél, faggat­nám, de nem enged közelebb magához. Madaraival tyütyiiré­­zik. Állítólag érti a nyelvüket. Szeret velük „beszélgetni". jegyzetfüzetembe mégis ezt a szót írom: magányos. Napközben, míg Vilhan György munkahelyi kötelezett­ségeinek tesz eleget, az állato­kat felesége, Aranka néni lát­ja el. — En vagyok az etető — nevet felszabadultan —, bár a férjem nincs túlzottan megelé­gedve velem. Persze ez termé­szetes, ö a mestere ennek ... Érdekes, tűnődöm elmenőben, a kerítés mintha szigetelő len­ne, nem hallatszik ki mögüle az ékes madársereg nyugta­tóan szép csicsergése. Nem is tudom, miért rombolja ez ked­vemet, de valahogy kárnak érzem ... (pálházy) Az almamust tartósítása hidegen Az idén egyes körzetekben ismét gazdag termést nyújtottak az almaták. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, ha sok a termés, nehéz az értékesítés. Az igényeket kielégítő tároló­házzal pedig kevés kiskertész rendelkezik, így aligha vállal­kozhat az egész termés biztonságos tárolására. De akkor mit csináljon, hogy mégis megmentse a kitermelt javakat? Etesse meg a nyíltakkal, vagy főzesse ki pálinkának? Ёп azt mon­dom, készítsen inkább némi kompdtot, lekvárt, dzsemet, gyü­­mölcskocsonyát, szörpöt, mustot, természetes vagy cukrozott gyümölcslevet, bort, esetleg aszaljon meg néhány kilónyit. Én mustot szoktam készíteni a fölös almalermésből, meg a téli tárolásra alkalmatlan gyümölcsből. Eleinte csak kevés mustot készítettem, mert sok munkát adott a tartósítás. Ké­sőbb megtudtam, hogy szervezetünk néhány tagja hidegen, főzés, forralás nélkül konzerválja a gyümölcsből készült mus­tot. A módszert persze kipróbáltam, s jó tapasztalatokat sze­reztem vele. Ma már csaknem kivétel nélkül ezt a tartósítási módszert alkalmazzuk a faluban. S hogy megkönnyítsem kertbarát társaim munkáját, röviden ismertetem módszerünket. Röviddel a sajtolás után a mustot meghintjük Petollal (10 liter mustra 4 gramm por), s egyút­tal egy kávéskanálnyi citromsavat is hozzáadunk a musthoz, amit jól elkeverünk. A Petői és a citromsav gyorsabban elol­vad, ha fél liter meleg mustban vagy egy deci szeszben igyek­szünk feloldani, és az oldatot adjuk hozzá a hideg musthoz. Az árnyékos, hűvös helyen tartott mustot félóra elteltével ismét jól megkeverjük, majd pincébe téve reggelig pihenni hagyjuk. Másnap a tiszta, száraz üvegeket a peremükig tölt­jük musttal, a habot kifröccsentjük, majd az üveget lezárjuk a Petollal meghintett parafadugóval, illetve a bakelit kupak­kal. Ёп a biztonság kedvéért még felhevített parafinba is be­lemártom a palackot ügy, hogy a peremtől vagy a kupak szé­létől számítva mintegy fél vagy egy centiméteres sávot képez­zen a bevonat. A Petői beszerzése olykor problémákba ütközik, ezért he­lyette néha aszkorbinsavat használok a must tartósítására. Ebből tíz liter musthoz nyolc grammot kell adni. A kávés­kanálnyi citromsavra persze ilyenkor is szükség van. Aki ezt a módszert választja, ne hagyja megtéveszteni magát a cso­magoláson szereplő „forralás“ szó által. A parafadugós palackokat fektetve tároljuk, lehetőleg sötét, hűvös helyiségben. Tapasztalatom szerint, jó eredményt biz­tosít a sötét szíuű üvegpalackok használata, illetve a tárolt palackok sötétzöld celofánnal való takarása. Végül még annyit: aki jó mustot akar készíteni és fogyasz­tani, az sajtoláskor, kezeléskor és tároláskor ne használjon horganyzott bádogból készült vagy lepattoogott zománcos I edényeket! VÄGNER V. Gyümölcsszüret a Kis-Duna mentén jelenleg mintegy 80 hektár­nyi kiterjedésű a Trhové Mýto-i székhelyű Csehszlovák-Szovjet Barátság szövetkezet gyümöl­csöse, tnelynek telepítését a hatvanas évek első felében kezdték. . , Németh Imre gyümölcsészetí csoportvezető szavai szerint az almatermesztés dominál. S ezen belül a James Grieve, valamint az Oldenburgi fajta az uralko­dó, a nyárit és őszit illetően; téli fajtákból meg a Jonathán, a Golden és a Starking van túlsúlyban. A felsorolt fajták a múlt évben több mint 165 vagonnyi terméssel fizettek, s az idén is jő a terméskilátás. Céljuk: nemcsak az, hogy a Dunajská Streda-i (dunaszera­­helyij AGROFRIGOR-ral kötött szerződésük kötelezettségeit teljesítsék, hanem a čalovoí (nagymegyeri) gyümölcsüzletü­ket, s a község lakosságának gyümölcsszükségletét is mész­­szemenően kielégítsék, illetvä ellássák jő minőségű gyü­mölccsel. Ennek érdekében nagy figyelmet fordítottak a A Trhové Mýto-i CSSZB Efsz gyümölcsösében az idén is gaz­dag termést nyújtanak az alma- és körtefák. S ha gazdag a termés, vidám a szüret .. . Ezt bizonyítja Németh Imre gyü­­mölcsészcti csoportvezető és a nyárasdi „szépek“ mosolya is. Foto: —bor kártevők elleni védekezésre, A gyümölcsfákat rendszerh­áz ^grotechnikai követeimé- sen permetezik. Például a gom­­nyek következetes betartására, básodás megelőzésére Topsint, Karathánét, Dithánét, a rovar­­kártevők ellen viszont főként Metationt, Ultracidot, Vofatoxot, BI—-58-at alkalmaznak. Ezek' a vegyszerek a leghatásosabbnak bizonyultak. Legutóbb a Gol­den almafajtánál sikeresen al­kalmazták a Golklér nevű osztrák vegyszert, varasodás ellen. Remélhető, hogy ez utóbb említett vegyszerhez majd a nagy- és kisüzemi termelők egyaránt hozzájuthatnak. A gyümölcsösben -jártamkor fejezték be a szorgoskezű asz­­szonyok az őszibarack szürete­lését: az Elberta és a Sud Ha­ven fajta jól beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket — arány­lag kis területről öt és fél va­gonnyit sikerült betakaríta­niuk. Ami az alma és a téli körte szüretelését illeti, ehhez már nem elegendő a 35 tagú gyü­­mölcsészeti munkacsoport. E fontos munka sikeres befejezé­sét a község asszonyai, s a diá­kok is elősegítik. Puha Margit és Berecz Ilona Termeljünk és fogyasszunk több csemegeszőlőt „A nagyobb bevétel serkent­heti termelőinket a csemege­­szőlő termesztésére“ — cím alatt jelent meg a Práca napi­lap ez évi augusztus 5-i szá­ntában Rudolf Kuchta írása. Ez a cikk a szőlőtermelők köré­ben jogos érdeklődési váltott ki, és ennek kapcsán közérdek lett, hogy a szükséges dugvá­nyokat miharabb a termelők számára előteremtsük. Az em­lített cikk bevezetőjében a szerző tájékoztatta az újság­olvasó nagyközönséget a cse­megeszőlő új felvásárlási árai­nak érvénybelépéséről, és he­lyesen emelte ki ennek a gyü­mölcsnek a fontosságát az egészséges és helyes táplálko­zás követelményei Szempontjá­ból. Hozzáfűzte még azt a megyjegyzést is, hogy hazánk­ban igen csekély a csemege­­szőlő fogyasztásának aránya, habár ez a gyümölcs sokkal fontosabb szerepet tölthetne bő a gyümölcsfogyasztás növelését célzó igyekezet megvalósításá­ban. A múltban a szaksajtó és a napilapok közvetítésével már 1 többször is rámutattunk arra, hogy a piac ellátása a cseme­geszőlőt tekintve elégtelen, an-Szölöskertek királynője a muskotály. nak ellenére, hogy egészséügyi és dietetikai értéke igen jelen­tős. Még az a kevés is, aini eddig a piacon megjelent, a behozatalból származott. A ha­zai termelés, a csemegeszőlő aránylag alacsony felvásárlási ára következtében előálló gyenge kínálat a borszőlővel összehasonlítva elenyésző volt, ami természetszerűleg az ülte­tőanyag előállításában is ked­vezőtlenül mutatkozott meg. Ezzel a hiánnyal szőlőterme­lőinknek meg kell birkózniuk. A kevert, régebbi telepítések­ben és a kiskertekben kisüze­mi szinten még találunk egyes régebbi fajtákat, amelyek cse­megeszőlőként közvetlen fo­gyasztásra is alkalmasak. Ilye­nek a Csabagyöngye, az Irsay Olivér, a Szőlűskertek király­nője, a Saszla, az Adalbert ró­zsaszín és vörös, valamint a Maiingre korai és az Alexand­ria, illetve az Ottonel musko­tály. E fajták többsége korai, ami igen fontos a kereskede­lem szempontjából, mivel így a csemegeszőlő az idény ele­jén jut el a fagyasztóhoz. Az utóbbi esztendőkben na­gyobb szemű (Odzsu batak, a (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents