Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
TAPASZTALATAIM A REBARBARÁVAL Zöldségként termelem, gyümölcsként hasznosítom A rebarbara Dél-Szibériából származó, évelő, lágy szárú, {»gyökerű, tőrózsás, húsos, sima magszárat fejlesztő növény. Vastag, húsos levélnyeleit fogyasztjuk. Hazánkban a kevésbé ismert növényféleségek közé tartozik, a zöidségboltokban nem, de a városi piacokon mind gyakrabban megtalálható. Én már évek óta termelem. A szakirodalom azt írja, akár tíz évig is szépen díszük egy helyen. Lehet, hogy így igaz, én azonban hatévenként újratelepítem. Mint minden évelő növény, a rebarbara is jól előkészített, tápanyagban gazdag talajt igényel, kora tavasszal rendszeresen ápolni és fejtrágyázni kell. A növényeket tavasszal megtisztitom az elhalt levelektől, a környéken kitépem a gyomokat, kiszórom a műtrágyát, majd bekapálom a földet. Egy növénynek 60—70 gramm NPK Il-es kombinált műtrágyát vagy Cereritet adok. Ha más megoldás nincs, kiilön-külön juttatom ki a tápanyagokat: növényenként 40 gramm ammóniumszulfátot, ugyanannyi szuperfoszfátot, és a negyven százalékos kálisóból 20 grammot. Előfordul, hogy ammóniumszulfátot nem tudok beszerezni, s kénytelen vagyok salétromot használni. Ilyenkor húsz grammot tavasszal, húszat pedig májusban juttatok a növényeknek (trágyázó öntözés). Szerintem nagyon fontos, hogy az egész tenyészidőben gyommentesen tartsuk a földet, és gyakran porhanyítsuk még akkor is, ha nem nőnek a gyomok. A szaporítás legegyszerűbb és legcélravezetőbb módja a tőosztás. Ezt ősszel tanácsos elvégezni. Kísérletet tettem a tavaszi telepítéssel is. A jól előkészített földben megeredtek a palánták, de mindig kevesebb termést nyújtottak. Az új telepítést mindig október második felében végzem, általában húszadika és huszonötödiké között. Előbb persze jó előkészítem a talajt. Négyzetméterenként öt kilogramm istállótrágyát vagy nyolc kiló koniposztot, továbbá harminc gramm Thomas-salakot és húsz gramm negyven százalékos kálisót forgatok be jó mélyen a talajba, alaptrágyaként. Talajegyengetés, gereblyézés közben még harminc gramm ammóniumszulfátot is adok négyzetméterenként. A tőosztáskor nyert palántákat legkevesebb 1X1 méteres térállásban ültetem ki, mégpedig úgy, hogy a növénykék tenyészcsúcsa legalább ötcenliméterre a föld felszíne alá kerüljön. Télre a talajt- vékonyan beszórom jó szalmás istállótrágyával, falombbal vagy letakarom fenyőgallyakkal. A talajtakaró anyagot azonban kora tavasszal eltávolítóm a földről. Az első termést akkor szedhetjük, amikor a növény már öt-hat fejlett levéllel rendelkezik (április). Három vagy négy levelei mindig hagyok a növényeken, hogy zavartalanul fejlődhessenek tovább és gazdag termést nyújtsanak egész évben. A leveleket mindig kézzel kell kitörni, mert a késsel levágott levélnyél maradványa rothadásnak indul s kárt tehet az egész növényben. A fejlett növények — kielégítő fejtrágyázás esetén — akár három kilónyi levélnyelet is nyújthatnak évente. Nyár elején megjelenik a növényen a virágszár, amit azonnal ki kell törni, hogy ne vonja el a tápanyagokat a levéltermelés céljából tartott növényektől. Mint a címben is utaltam rá, a rebarbarát zöldségként termelem, de gyümölcsként hasznosítom. A harminc-negyven centiméter hosszú, húsos levélnyelekből — megfelelő eljárással — kiváló kompótot, dzsemet készíthetünk, sőt kalácsot is süthetünk vele. Az alma konyhai felhasználását népszerűsítő receptek szerint készíthetjük el r rebarbara levélnyeleit, csupán tíz-tizenöt százalékkal több cukrot kell adnunk, és nem szabad citromlevet vagy citromsavat használni. Kora tavasszal, amikor még semilyen gyümölcs nem kapható, az alma pedig elég drága, rebarbarából készítek finom kompótot. Ötszáz gramm hámozott rebarbara levélnyelet apróra vágok, hozzáadok százhúsz gramm mézet, néey deci vizet, egy egész fahéjat, vagy három szegfűszeget és némi reszelt cilromhéjaf. A rebarbarát lassú tűzön puhára főzöm, a komnótot hidegen tálalom. Ha főzés közben szárított szilvát és ugyancsak szárított körteszeleteket is adunk hozzá, még finomabb lesz a komnót. (Dk) A főkertész rendszeresen figyelemmel kíséri az új paradicsom hibridet, betegségellenálló- és termőképességén nem győz csodálkozni... Magas vezetéken a Bonszett hibrid Ha valaki netán Ziharecre (Zstgárd) veszi útját, a helyi szövetkezet kertészetében olyasmit láthat, hogy hinni sem akar a saját szemének. A betonoszlopokra feszített drótokon olasz paradicsomfajta trónol, azaz fut fölfelé — a szőlőhöz hasonlóan. Egy-egy tőről 15—25 kiló paradicsom szüretelhető. Ha ezt a termést hektárra átszámítjuk, négyezer növényegyeddel számolva, úgy ez 800 mázsás termésnek felel meg. Igaz, hogy munkaigényesebb ez a paradicsomfajta: 30—40 centiméterenként a dróthoz kell kötni. A felesleges leveleket is el kell távolítani az egyedekről. Persze, a két méter magasra is felkúszó paradicsomhibrid több tápanyagot is igényel. De még így is sokkal jövedelmezőbb a termesztése, mint más paradicsomfajtáké. Mint Ürge István főkertész mondotta: ezt az olasz paradicsomot, illetve a vetőmagot a Bratislava-Raőa-i SEMEX nemzeti vállalat hozatta be Hollandiából. Ök már ettől a hazai vállalattól szerezték be a vetőmagot. S nem bánták meg! Kép és szöveg: Krajcsovics F. Új módszer a szamócatermesztésben Három évig tartó kísérlet eredményeként új szamócatermesztési módszert fejlesztettek ki és vezettek be Nagy-Britanniában. A fűthető fóliaházakban 2,5—3,5 méter magasan tartórudakat helyeznek el, s ezekre vékony, 10 cm átmérőjű, speciális komposztfölddel megtöltött fóliazsákokat függesztenek, melyeknek mindkét vége leér a földre. Ezekbe a vékony zsákokba egymás fölé, 22,5 cm tőtávolságra ültetik a palántákat. Folytontermő szamócafajtákat termelnek A tápanyagpóllást és az öntözést speciális tápoldattal biztosítják, ami szünet nélkül csöpög a felfüggesztés helyén készített nyilá son át a zsákba, illetve a földre. Júliusban palántáznak. s hat hét múlva már terem a szamóca. Mégpedig két hónapon át, tövenként átlagban mintegy 120—170 gram mot. Október és január között úgy módosítják a fóliasátor hőmérsékletét, hogy a növények átessenek a jarovizáci'ós fejlődési szakaszon. Márciustól októberig azután teljes az idény, melynek folyamán növényenként állagban legalább 1300 gramm gyümölcsöt nyernek. Az új módszer előnyei: korai szüret, nagy hozam, viszonylag kis költség, az időjárás kedvezőtlen hatásának kizárása, nincs szükség talajárnyékolásra, a szürkepenész és egyéb betegségek szinte ismeretlenek. A madarak veszélye szintén kizárt, a szüretelés könnyű, a gyű mölcsük pedig tiszták. (Rod J., Zahrádkár) (Folytatás az 1. oldalról) Guzal kara, a Pannónia kincse, a Glória Hungáriáé, a Julszki law) fajtákat—is—habartunk Ezek közül főképp azokat lehet majd szaporítani, amelyeket nálunk már elismertek, mivel egyesek nem eléggé ellen állók a hideggel szemben. Hazai feltételeink között а Saszla-fajták mutatják a legjobb ellenállást az alacsony hőmérséklettel szemben. Vala mivel kisebb a hidegtűrése a Csabagyöngyének, a legkevésbé hideglíírö pedig a kis bogyójú fajták közül a Szőlőskertek királynője, ezért az utóbbi csak a legjobb szőlőtermesztő területeken ad megfelelő hozamot. Általában a csemegeszőlők termesztésekor rendkívüli figyelmet kell fordítani a fajta megválasztására, tekintette) a termesztő terület adottságaira. A bevezetőben említett, és a Práca napilapban közült cikk felsorolta az 1977 augusztus ltl-étől érvénybe lépett felvásárlási árakat. Az új felvásárlási árak szerint a termesztő a szeptember 15-ig eladott nagy szemű csemegeszőlő kilójáért az I. minőségi osztályban 11, а II. minőségi osztályban pedig 8 koronát kapott. Szeptember 15-től az idény végéig ez az ár 10, illetve 7 koronára módosul. A kis szemű csemegeszőlő minőségének megfelelő borszőlő felvásárlási ára az idény elején kilónként az I. osztályban 10, а II. osztályban 7 korona volt; az idény végéig a felvásárló 9, illetve 6 koronát fizet kilójáért. A csemeszőlőként felvásárolható borszőlők fajtái: a Csabagyöngye, a muskotályfélék, az Irsay Olivér, valamint a Bouvier szőlő. A termesztőktől szerzett értesülések szerint az ármódosítás után fokozódott az érdeklődés a csemegeszőlő eladása iránt. Csupán az a kár, hogy az új felvásárlási árak érvénybelépésével egyidőben a Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Vállalat felvásárló üzemegységei szántára nem adta ki az erre vonatkozó utasításokat, mivel így piacunkat sokkal bővebben elláthattuk volna a turistaidény alatt is ezzel az értékes gyümölcsfélével és csökkenthettiitk volna a külföldi behozatal arányát. A szerzett értesülések alapján igen sok kiskertészkedő szeretne egészséges csemegeszőlőt szaporítani, és egyes kevésbé termékeny borszőlőfajták oltásával csemegeszőlőt termeszteni. Az oltást a jövő tavasszal elvégezhetik, éspedig a nedvfeilesztés időszaka előtt. Az átoltásra kiválasztott csenvonpczőlöfajták oltóanyagát a legjobb egészségi állapotban kell beszerezni és úgy kezelni, mint a vesszők beoltására szánt anyagot. Nem szabad hegy az oltóanyagot fagyok, vagy kártevők károsítsák a tácsemegeszőlői . ügy, hogy a szemek kifelé nézzenek, és az alany külső kambiális része és a vessző egymást fedje. Az így behelyezett ooosőt oeéeehb—bftaoosal—átkötjük és az egész sebfelületet óvatosan oltóviasszal bekenhetjük. A beoltott tőkét földdel betakarjuk, a kötöttebb talajok esetében erre homokot, fürészport is használhatunk. Az átoltás után a tőkét karóval támasztjuk meg, nehogy a szemeket művi károsodás érje. Abban az esetben, ha a kiskertészkedő szőlejében alanynak felhasználható tőke van, rövidebb idő alatt is nyerhet egyetlen tőkéről nagyobb menynyiségű gyökeres vesszőt. Oszszel vagy kora tavasszal a négy-hat legerősebb vesszőt leássa, ezeket a nedvkeringés fenofázisa előtt (száraz oltás esetén) öt-tíz cm-rel a talaj fölölt átoltja, és a nemes szőlő vesszőit földdel fedi be, hasonlóképpen, mint a kevésbé termékeny tőkék átoltásának fentebb említett esetében. Meg kel) említeni azt, hogy a kevésbé termékeny, erősebb tőkék száraz átoltásakor ezek igen hamar termőre fordulnak, ami a termesztői előnyök mellett gazdasági hasznot is jelent, különösen most, hogy a csemegeszőlő felvásárlási árát rendezték. A kiskertészkedők mindig igen hamar megértették és felfogták e szervezet társadalmi szerepét azáltal, hogy piacunkat számos hiánycikként említhető gyümölccsel és zöldséggel látták el. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy ez alkalommal is elősegítik a racionális táplálkozás nemes elgondolásának megvalósítását azzal, hogy piacunkra egyre több csemegeszőlőt adnak. A csemegeszőlő nagy előnye az is, hogy futó növény, ezért könnyen alakítható, ami önmagában kedvező feltételt biztosít az udvarok, kertek területének jó kihasználására. Ha körülbelül kétezer-háromezer hektár csemegeszőlő-termesztő területei létesíthetnénk a nagyüzemi szőlőskertekben és a kiskertekben, úgy nagyobb gondoskodás mellett — hektáronkénti tíz tonna hozam esetében — húsz-harmincezer tonna csemegeszőlőt termelhetnénk ki. Ez a mennyiség már érezhetően befolyásolná piacunkat, és kellőképpen kielégíthetnénk a keresletet. A kiskertekben meghonosított belterjes termesztési módszerek és a csemegeszőlő nagyobb arányú termesztése egyre jobb feltételeket teremthet — a földalap célszerű kihasználása rnelett — az egészségesebb életkörnyezet létrehozására, s egyúttal a kertek esztétikaiarchitektonikns szintjének növelésére. AI,EXANDER ŽEMRERY mérnök, CSc. Pannónia kincse. Termeljünk és fogyasszunk több mlás idején, és a tél folyamán védeni kell a nagyobb nedvveszteségtől. Az alanyra oltást n (szárazon) úgy végezzük, hogy r- az ékalakú metszetbe egy vagy ;t két szemű vesszőt helyezünk
