Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES [377. окШЪег IS. Hl KE К Ш Hüll ELETEKÜL A közelmúltban a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának társadalmi albizott sága, a Tanácsadó Testület tagjai nak bevonásával ülést tartott. Na pirendjén legfőbb pontként az idei szövetkezeti munkaiskola megren­dezésével kapcsolatos szervezési intézkedések megvitatása volt. Az albizottság ez alkalommal megál­lapította, hogy az eddig kiadott szervezési utasítások alapján a legtöbb járásban jól felkészültek a szövetkezeti munkaiskola idei évfolyamának megkezdésére. Az elmúlt év tapasztalatai alapján az albizottság tagjai megemlítették, hogy akad még néhány olyan szö­vetkezet lé, amely a szövetkezeti munkaiskola keretében egyetlen előadást sem tartott és így a fel­nőttoktatás e jól bevált rendszere itt nem teljesíthette hivatását. A szövetkezeti munkaiskola — álla­pította meg egyöntetűen az albi­zottság — nagyban segíti szövet­kezeti dolgozóink politikai látókö­rének és szakmai ismereteinek bő­vítését, ha az egyes előadásokra jól felkészült és rátermett előadó­kat biztosítanak. Fontos, hogy a dolgozók részvételét a soronlevő munkákkal összehangolva szervez­zék meg. Ezzel kapcsolatban az albizott­ság ajánlja a szövetkezeti munka­iskola szervezőinek, hogy a Hala­dó Tapasztalatok Iskolája tévé adásainak közös megtekintésekor a dolgozókat kisebb csoportokba ossza be. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az adá­sok közös megtekintésekor a húsz­huszonöt személyből álló csoport optimális. Ha egy helyiségbe a té­vé készülék előtt ennél többen jönnek össze, az adást csupán az első sorokban ülők élvezhetik. A többiek, mivel a képernyőt talán nem is látják, a többieket terefe­­rével, társalgással csupán zavar­ják. Ezért ideális az a módszer, amikor a tévé adások megtekinté­sét több helyiségben, kisebb cso­portokban szervezik meg. (ben) A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének Dunajská Streda-i (du­­naszerdahelyi) Járási Bizottsága a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság­gal karöltve a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évforduló­ja tiszteletére szocialista munka­versenyt hirdetett az őszi mező­­gazdasági munkák sikeres elvégzé­se érdekében. A verseny több munkaágra ter­jed ki. Egyike a legnagyobb ter­mésátlag elérését célozza szemes­­kukoricából. Egyik feltétele, hogy hektáronként legalább hatvan má­zsás hozamot érjenek el, továbbá teljesítsék az állami felvásárlási tervet és célszerűen használják ki a gépesítés lehetőségeit. A leg­jobb eredményt elérő hat mező­­gazdasági üzemet jutalmazzák meg 3200—2000 koronás díjakkal. További kategória a silókukorica legnagyobb termésátlagának el­érésére kiírt verseny, amelynek feltétele a járási átlag túlszárnya­lása és a betakarítás, illetve a si­lózás progresszív technológiájának alkalmazása. A legjobb négy üzem 3800-tól 1500 koronás jutalomra számíthat. A cukorrépa termésátlagának fokozását célozza e verseny továb­bi kategóriája. Feltétele legalább 450 mázsás hektárhozam elérése és az állami felvásárlási terv tel­jesítése. itt is tekintetbe veszik a komplex gépesítés alkalmazását a termelésben és a betakarításban. A kombájnosok egyéni versenyé­ben a szemeskukoríca betakarítá­sában. valamint a cukorrépa be­takarításában résztvevő kombájno­­sok vehetnek részt. A kukorica be­takarításában résztvevő kombájno­sok közül tizenöt számíthat juta­lomra, a répaklszántők és karajo­­zók versenyében nyolc-nyolc leg­jobb jutalmazását helyezték kilá­tásba. A kukorica betakarításában résztvevő kombájnosok versenyé­nek első helyezettje 2200, a répa­betakarításban résztvevők első he­lyezettje pedig 1500 koronás ju­talmat kap. (mh| IJuszonhat elsős kezdte a tanévet szeptemberben а V. Kapušany (Nagykaposi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában. Az osztály létszáma kisebb, mint az elmúlt években. A kelet-szlovákiai kerületből összesen tizenöt alapfokú iskola adott új tanu­lókat. — Az egyes iskolák közötti szint­­különbség természetesen mindig érez­hető az első osztályban — mondja Kancel József igazgató. — Vannak diákjaink, akik jelesek, kitűnővel ér­keznek az elsőbe, s ott sokat ronta­nak az év végére. Ez bizony nagy csalódás a gyereknek, hiszen a saját képességeiről alkotott elképzelése rendül meg. Elbizonytalanodik. Más­sebb-nagyobb szorongásokat okoznak nak az elsősöknek. Kovács Lajos tanár, az elsősök osz­tályfőnöke, az osztályfőnök szervező munkájának fontosságát hangsúlyoz­za: az volt a célom, hogy mielőbb megismerkedjek a gyerekekkel, közel kerüljek hozzájuk ... — Hogyan sikerült a kölcsönös kapcsolatot kialakítania? — érdeklő­döm az osztályfőnöktől. — Kezdetben félénkek voltak az elsősök, sokat beszéltem velük az in­­ternátusi beilleszkedésről és végered­ményben valamennyien elfogadták a középiskolai követelményeket. Rövid idő alatt kialakult közöttünk a jó kapcsolat. Mondották, mondták a vé­Bátrabbak az elsősök részt nem vet valami jó fényj a ki­bocsátó alapfokú Iskolára sem. Főleg a szlovák nyelvtudásukkal van baj. Persze, mi igyekszünk a mulasztáso­kat bepótoltatni, behozatni a tanulók­kal. Kovács Lajos tanár, az első osztá­lyosok beilleszkedésének gondjairól beszél. A közösség formálódásában Igen sokat jelent az év eleji közös társadalmi munka. Az elsősök szülei­nek részletes tájékoztatását az egyik legfontosabb feladatnak tartják. Az iskola büszke is arra, hogy mindvégig sikerül tartani a kapcsolatot a szülők nagy többségével. Az igazgató az „el­sősavatást“ említi: minden évben ün­nepélyes keretek között rendezik. Kezdetben sok gonddal kell meg­küzdeniük: a kollégium éles gondjai­val, az otthontól való elszakadással, vagy a bejárással. Ugyanakkor az osztály közösségének kialakulása, az új környezet, az alig ismert társak, tanárok: mind-mind izgalmakat, ki­leményüket, a kérdéseiket, sőt javas­lataikat! Csak néztem: hol vannak a régebbi riadt, csendes elsősök ... Sok közöttük a talpraesett, tájékozott ta­nuló. Remélem, hogy jó szakembere­ket nevelünk belőlük — teszi hozzá Kovács Lajos. Az igazgató szerint ez a javulás fő­leg annak köszönhető: az iskolának nagyobb volt a válogatási lehetősége, hiszen harmincnégyen jelentkeztek és közülök válogatták ki a legjobbakat. Így már csak igen kevesen találha­tók az elsősök között, akik „a szü­leim akarták“, „valahol tovább kell tanulni“, vagy efféle indokot mond­tak a kérdésre. No, és persze az alapfokú iskolák színvonala is na­gyot fejlődött. Több elsőssel is beszélgettem. Mi­lyennek látják ők az új iskolát, az új körülményeket. Némethi Viktor Cier­­nából (Agcsernőből) érkezett. — Apukám vasutas, anyukám a vendéglátó iparban dolgozik. Gyerek­koromtól vonzott a mezőgazdaság. A' bátyám szintén ide jár, most harma­dikos. Mindig sokat mesélt erről az iskoláról. Ügy érzem nem csalód­tam ... Sok új tantárgyat tanulunk, * szakma, a szakmai résszel összefüg­gőeket. Ezek bizony szokatlanok, de érdekesek Is. A gyakorlatok is újak számunkra. Több az elfoglaltságunk Is, mint az alapiskolában. Én kitűnő­vel érkeztem, de itt ezt megtartani... Biztosan jóval nehezebb lesz. Sokat kell tanulni még egy gyengébb ered­ményért isi — Pedagógus szerettem volna len­ni. Ezt az iskolát 4 szüleim választot­ták számomra. Apukám gépkocsiveze­tő a szomotori államiban. Jó, hogy a szüléimre hallgattam. Annyi sok ér­dekest tanulunk. Ügy érzem rövid idő alatt megszerettem ezt az is­kolát. Kocsis Erikának hívnak. Bod­rogról kerültem ide. Itt is szeretnék kitűnő eredménnyel érettségizni, hogy aztán tovább tanulhassak majd. Még annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon jók a tanárok és kedvesek hozzánk, elsősökhöz, az idősebb diák­társaink. — A diákbizottságnak is nagy fel­adata van az elsősök segítésében — magyarázza Kancel József igazgató. — Az elsősöknél is már megválasztották az osztálybizottségi vezetőket, s azok részt vesznek az iskolai DB-gyűlése­­ken. Itt a felsősöktől sok tapasztala­tot szerezhetnek. Másrészt az elhang­zottakat továbbadják osztályukban — az új értesüléseket, a határozato­kat ... Ezenkívül az iskolai SZISZ- szervezet is sokat tehet és tesz is az új diákok segítésére. A SZISZ-szerve­­zet védnökséget vállalt az elsősök felett. Jócskán vannak elsősök, akik az úttörőmozgalomban aktívan tevé­kenykedtek, s tt folytathatják a moz­galmi munkát. — Ügy látom, magabiztosabbak, bátrabbak a mostani elsősök, mint a pár évvel ezelőttiek! — mondta be­szélgetésünk befejezése végén Kovács Lajos tanár. —ILLÉS— A dolgozók áldozatkész munkájával Az időjárás nagyon kedvez az őszi mezőgazdasági munkáknak. A földmű­vesek ezt jó) kihasználva arra töre­kednek, hogy a soron levő feladato­kat a lehető leggyorsabban teljesít­sék. A galantai járás mezőgazdasági üzemei a silókukoricát több mint öt­ezer hektárról időben behordták és elvermelték. Ezzel jé alapot hoztak létre a szarvasmarhák téli takarmá­nyozására, a hasznosság megtartá­sára. A járásban október 3-ig több mint halezer hektáron vetették el az őszi búzát, azonban a vetés többsége még hátra volt. A jó időjárás következté­ben persze egyre több búza kerül a földbe. A feladatok rugalmas végzé­sében a Slovenské Pole-i (űrföldi) Állami Gazdaság, a Horné Saliby-i (felsöszelii) szövetkezet és más gaz­daságok jeleskedtek. A földművesek kihasználva a szép napos időt, szombaton és vasárnap is serényen dolgoztak a cukorrépa föl­deken. A termény jelentékeny hánya­dát a gyűjtőhelyekre és a cukorgyár­ba szállították. A veszteség elkerülé­se végett a gépek után munkacsopor­tok szedik össze az ott maradt répát, s azt is elszállítják. Az elmúlt napokban a nitrai cukor­gyár dolgozói is nagy igyekezettel végezték feladataikat. Október 3-ig több min) ezer tonna jó minőségű cukrot gyártottak. Az idei cukorrépa­termésből közel huszonnégyezer ton­nát dolgoztak fel, a kampány végéig azonban jóval több mint százezer tonna répa feldolgozása vár rájuk. Örvendetesnek tartják, hogy a cukor­répa átlagos cukortartalma két szá­zalékkal jobb mint az elmúlt évben. A fentiek is bizonyítják, hogy a dol­gozók áldozatkész munkájával mind a mezőgazdaságban, mind a cukor­­gyártásban jó eredmények születnek. —hat— Hatsoros répakarajozó gépekből még nincs elegendő. A galántai járásban is csak hat dolgozik a cukorrépa szedésében. Egyikük a Galántai Állami Gazdaság földjein 160 hektáron vágta a karajt. A gépen Duba Ferenc dol­gozott, egy 29 hektáros területen, amelyen a gazdaság elérte az átlagos 510 mázsás hekiárhozamot. Ezt a területet az egész tenyészidö alatt ön­tözték. Kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinánd Van elég munkaerő? Országos szinten vitatémái képez a munkaerőhiány kérdése. Valóban így áll a helyzet egyes iparágakban, állami gazdasá­gokon, szövetkezetekben. Am az utóbbit kénytelen vagyok megcáfolni. Ugyanis nem minden esetben beszélhetünk mun­kaerőhiányról a szövetkezetekben és az állami gazdaságokon. Mire alapozom ezt az állításomat? Szeptember 27-én Štúrovo­­ba utaztam autóbusszal. Meglepetésemre az út mellett levő kukoricaföld tarkállott a szorgalmas dolgozók hadától, akik a kombájn által learatott földön böngésztek. Gyalog, kerék­párral, de még személykocsival is szállították az összeszedett kukoricát. v Azon tűnődtem, mennyi lehetett ezen a parcellán az állami gazdaság, esetleg a szövetkezet hektárhozama, mennyi lett volna, ha ezek a szorgos magángyűjtők a közösnek szedték volna le. Továbbá azon is elgondolkoztam, hogy egyes ráérő emberek hány mázsát bogarászhatnak össze a kukoricabe­gyűjtési idény végéig? Gondolataimnak hangosan adtam kifejezést, mire utastár­saim megjegyezték, legalább nem vész kárba, mert mondván, úgyis beszántanák. Kénytelen voltam igazat adni nekik. Mert ugyebár azok, akik hazavitték sertést hizlalhatnak, baromfit nevelhetnek és nem szorulnak a közeilátésra. Sőt, segíthetik is, mert a piacra is nevelhetnek és értékesíthetnek baromfit. Csakhogy mit szólnak ehhez a becsületes szövetkezeti dolgo­­gozók? Károsítva érezhetik magukat, és jogosanl Végül volna egy javaslatom. Ha már annyi a fölösleges munkaerő-tartalékunk, adjunk nekik munkát, „üsse kő" dol­gozzanak, ha úgy tetszik böngésszenek szorgalmasan. De az illetékesek állítsanak oda egy csőszt, vagy más hivatalos sze­mélyt és a ráérő emberek szedjék össze a földön maradt kukoricát harmadából, vagy feléből. Ügy mint annakidején tették. így nagyobb jövedelme lenne a szövetkezetnek, illetve az állami gazdaságnak, de kifizetődne a maszek böngészők­nél is. Majerszky Márton Nem csak a bizton­sági technikus feladata A Veiké Ül'ai y-i (nagyfödémesi) Béke Efsz a bale setek számát tekint­ve, a galántai . árásban a középme­zőnyhöz tartozik A tizenhét szövet­kezet közül ők ■ llnak a hatodik he­lyen — ez évi hí sz balesetükkel. Sok ez, vagy kevés? Ha arra gondolunk, mennyi lehet az „élvonalbelieknek“, kevés. Ha azt fesszük figyelembe, hogy néhány gazdaságban alig négy­öt baleset fordul elő évente, sok. Mt tehát a kvóta, ei ről kérdeztük a szö­vetkezet biztonsí gi technikusát, Gö­­möri Ondrejt. — Nem mondható kevésnek, bár a tavalyi évhez vii zonyítva így is elő­relépésről beszélhetünk. Az előfor­dult sebesülések nagy többsége a leg­alacsonyabb kát igóriákba sorolható: valakinek a lábá -a lépett egy tehén, ráütött az ujjára a javítóműhelyben, stb. Az aratást például teljesen bal­esetmentesen „negúsztuk“. Tavaly harminchárom I alesetünk volt, az idén úgy néz ki, kevesebb lesz. — Gondolom ijt is az állattenyész­tés a legtöbb gondot okozó munka­­szakasz ... — Kétségtelen Mint említettem: valakinek tehén ép a lábára, megbö­ki egy szarv, vaj у elcsúszik. Ami legrosszabb, hogý az ilyen kimenete­lű balesetek megelőzése úgyszólván lehetetlen, főleg az egyénen múlik. Ha figyelmesen végzi a munkáját, el­kerülheti. Gumicsizmát, melegítőt, gu­mikesztyűt és minden más szükséges dolgát megkapnak az állattenyésztés­ben dolgozók. A másik kényes hely a javítóműhely. I lilenc baleset tör­tént ott az eddig ékből. Itt is a fi­gyelmetlenség a baj okozója a leg­több esetben: figyelmetlenül kapcsol­ják a traktorzhoz a pótkocsit, valami nagyobb vasat (lejtenek, nem hasz­nálják a kesztyűt... Hétezerkilenc­­'száz koronát fizettünk ki az első fél­évben, s kártérít isként ezernégyszá­zat. Bár ennek ft lét a biztosító fizeti, így az összeg nei я reális. Ha népgaz­dasági méretben számolunk, duplájá­ba kerül egy-egj kártérítés, mint a­­mit a szövetkeze kifizet. — Mennyi ki isést jelentenek balesetek? — Mintha az i v folyamán huszon­kilenc dolgozó folyamatosan beteg lenne. Tehát egdsz éven keresztül. Hétszázhuszonnyolc dolgozóból ez 6,2 százalékot jelent. Természetesen a megelőzés terén megteszik a szűk iéges intézkedéseket a szövetkezetben Hisz sok múlik a vezetőkön, akik felelősséggel tartoz­nak saját részlegükért s ennek érde­kében kétévenkéi it iskolázáson vesz­nek részt. Hogy egy példát említ­sünk: a gépesíti például biztosan meggondolja, ho, :y kiküldjön-e rossz járművel valakit a határba, hisz az esetleges baleset így az ő kontóját terhelné. Más kérdés, i ajon betartják-e a dolgozók és a ki zvetlen irányítók az előírásokat, vagy csak tudomásul ve­szik őket, bólintí nak, s teszik tovább „majd csak lesz valahogy“ alapon? S elég-e a kiháj ást elkövetőnek a feddés? — Eddig elégségesnek bizonyult. Alkalomadtán pénzbüntetést is szab­hatunk ki, de e: re még nem került sor. Az írásbeli feddés a legtöbb eset­ben jó ösztönzésnek bizonyult. Nagy gondot fordítunk az orvosi vizsgála­tokra, melyen a: állattenyésztésben dolgozók évente, az egyéb szakaszon alkalmazottak, ké évente átesnek. Min­denkinek van személyi lapja. Ezt kü­lönös figyelemmi 1 kísérem, hisz aki­nél egymás után sorakoznak a bal­eseti bejegyzések annál valami nincs rendben. — Nagy szerepet kap az ellenőrzés a tűzkármegelőzés vonalán is. A tűz­­oltóberendezések elhelyezése, haszná­latával való megismertetése. Van egy motoros tűzoltó fecskendőnk a slád­­koviőovoi részlegjen, az idén itt, Fö­­démesen is lesz. inkéntes tűzoltócsn­­portot szerveztem. Ezzel voltak ugyan fennakadások, n ondván a községben van tűzoltószerve tét. Hogy mégis lesz nekünk is, ez anijak köszönhető: nem hátráltam meg, nem engedtem ma­gam meggyőzni. Tavaly volt egy tűz­esetünk, a szárít! i motorja nem volt jól rögzíve — kétezer korona volt a kár. Az idén semmilyen tűz nem for­dult elő nálunk. ■+­— Nem győzőn hangsúlyozni — fejezi be a bizto isági technikus, — hogy nem az ütő agos korholáson, de a megelőzésen műik a balesetek el­kerülése. S ez nem csak egyedül az én dolgom, minden vezető dolgozóé. Főleg arra kell vigyázni, hogy a dol­gozókat fölvilágosítsák, munkábalé­­pésük előtt kioktiassák. —ik—

Next

/
Thumbnails
Contents