Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

1977. október 15. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Apró-fa|vak a fény felé fordultak Á Lenártovcei Vörös Csillag Efsz-ben nemrégiben ünnepel­ték a szövetkezetek megalakulásának 25. évfordulóját. Az ara­tást befejező ünnepséggel egybekötött jubileumi évfordulón értékelték a Vörös Csillaghoz tartozó szövetkezetek negyed­­százados útját, a nagyüzemi mezőgazdaság létrehozását, a fej­lődés további perspektíváit. A nagy család ünnepén résztvettek az agitátorok, az alapító tagok, akik kitüntetésben részesültek, díszokleve­let, ajándékokat kaptak. Tibor BOHDANOVSKÝ, a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Közpon­ti Bizottságának ügyvezető alelnöke, amikor a Rima és a Sajó mentén ala­kították a négy szövetkezetét Lenőr­­tovce (Lénártfalva), Chanava (Han­­va), Cíz (Csíz) és Vlukyüa (Velke­­nye), a Banská Bystrica-i kerületi pártbizottság vezető titkára volt. Az agitátorok nevében Bohdanovský elv­társ egyszerű szavakkal emlékezett meg a történelmi időkről. — Kilincseltünk házról-házra, ma­gyaráztuk a lenini szövetkezeti terv igazát. Azt is felvázoltuk, mit jelent Bohdanovský elvtárs beszél. a falu, a falusi dolgozók fejlődésé­ben a közös gazdálkodás. Azóta el­telt huszonöt esztendő s most már a szemünkbe mondhatja a tagság, mennyire volt a kommunistáknak igaza, mi valósult meg az ígéretünk­ből. Azt hiszem minden. A régi fá­rasztó munkák dandárját gépek vég­zik, a kereset jó életet biztosít min­den becsületes dolgozónak. A faluk képe megváltozott, rangos, szépen be­rendezett házakban lakik a tagság többsége, és sok szép középülettel dicsekedhet a lakosság. Ezek közé tartozik a szövetkezel székháza és a művelődési otthon, ahol most va­gyunk. A portalanított utakon a szö­vetkezeti tagok autói száguldanak s ez lehetőséget teremt arra is, hogy országof-világot lássanak a falusi dolgozók. Egyszóval a szövetkezetek létrehozása megalapozta a boldog életet, utat nyitott a szellemi élet kibontakozásának, a városi és a falu­si nép közötti óriási különbség meg­szüntetésének. A felszólalás utáni hatalmas taps­vihar azt igazolta, hogy a négy falu népe elismeri az agitátorok jóslatá­nak igazát. A LENIN! SZÖVETKEZETI PROGRAM GYŐZELMED Ezerkilencszázötvenkettő augusztusa történelmi határkövet jelentett a gö­­möri kisfalvak életében. Igaz, a szö­vetkezetek megalakulása után nehéz évek következtek s egy politikai áramlat elég volt ahhoz, hogy a kis­­hitűek hátat fordítsanak a közösnek s csak öt-hat év eltelte után szállin­gázzanak vissza a nagy családba. De az egészséges mag megmaradt s az ötvenes évek végén a hatvanas évek elején kezdtek kibontakozni a szom­szédos szövetkezetek. Persze aztán is sok volt a csetlés-botlás, de a szö­vetkezeti tagok egyre öntudatosabbá váltak és megértették, hogy elsősor­ban az ő becsületes munkájukon mú­lik, miként boldogulnak. Egyre át­gondoltabb lett a vezetés és szakmai­lag is sokat fejlődtek az irányítók, mivel különböző szakiskolákat végez­tek. Fellendült a növénytermesztés és a kiépült gazdasági farmokon nö­vekedett az állatok hasznossága. A hatvanas évek közepén majdnem mind a négy szövetkezetben jelentős volt a fellendülés, de aztán az egy helybe topogás következett. Igaz a kezdeti évekhez viszonyítva a hektár­hozamok jelentősen növekedtek, úgy­szintén a súlygyarapodás, a tejterme­lés, de a fejlődés üteme nem volt ki­elégítő. Ezért a különböző fórumokon keresték az okokat. Hamarosan rá­jöttek, hogy a termelési viszonyok szintje nem felel meg a termelőesz­közök fejlettségének. Vagyis néhány­­száz hektáron nem lehet a nagy tel­jesítményű gépeket maximálisan ki­használni, sem a szakosítást megol­dani, egyszóval a technika és a ter­melési eljárások fejlődése új követel­ményeket támasztott a mezőgazda­sággal szemben. A nagyobb mezőgazdasági üzem kialakítása céljából került sor 1971 januárjában a lenártovcei, csízi és vlukyfíai Efsz-ek társulására. A szö­vetkezet központja Lenártovce lett. A társulás után az egyes szövetke­zetekben az előző öt évben elért eredmények alapján állapították meg a termelés szakosítását és összponto­sítását. 1975 februárjában a Lenár­­tovcei Vörös Csillaghoz csatlakozott a Hanvai Efsz is. Az újabb társulás után a növény­­termesztés jelentős változáson ment keresztül. A szövetkezet irányítói a legfontosabb feladatnak a földalap és a gépek intenzivebb kihasználását, a tudományos technikai fejlődés jobb érvényességét tartották. Az elsőren­dű feladatok közé tartozott a nagyobb parcellák kialakítása. A három szö­vetkezet társulása után a 2114 hek­tár szántóterület 163 parcellára osz­lott szét. A négy efsz-ből létrejött1 Egy község életéről, gondjairól Pribeta (Parbete) a komáromi járás második legnagyobb községe. Roha­mosan fejlődő falvaink közé tartozik. A helyi nemzeti bizottság elnökétől, Papp Benő elvtárstól a község építéséről, továbbfejlesztéséről érdeklőd­tem. Vörös Csillag 2746 hektár szántóterü­letén már csak 90 parcella van. A növénytermesztésben nagy teljesítmé­nyű traktorok és más betakaritógé­­pek dolgoznak. A szántást, a talaj­előkészítést főleg Škoda 180-as és a legkorszerűbb Crystal traktorokkal végzik. A jól végzett talajmövelés, a gondos tápanyagellátás során bátran állíthatjuk, hogy az alakulási évek óta a hektárhozamok megháromszo­rozódtak. Mivel a szövetkezet határá­ban ölelkezik össze a Sajó és a Rima, lehetőség van a kertészetre is. A jö­vőben jelentős területen szakosítottan foglalkoznak majd a zöldségtermesz­téssel. Az 1975-ös társulás után a szövet­kezet áttért az ágazati irányításra. Az efsz-nek három termelési szakasza van, az állattenyésztés, a növényter­mesztés és a technikai szolgáltatások részlege. A társulás után hozzáláttak a gaz­dasági állatok átcsoportosításához, megindult a szakosítási folyamat. Ez jelentős előrehaladást jelentett az állatok hasznossága, a takarmányok gazdaságosabb felhasználásánál, vala­mint a munkaerőellátás szempontjá­ból. Persze még vannak gondok az állattenyésztésben. A régi nagy ta­pasztalattal rendelkező gondozók las­sanként kiöregszenek és kevés a kép­zett szakmunkás. Ezért az elkövetke­ző időszakban mindent el kell követ­ni, hogy növekedjen a szakmunkások száma. A Vörös Csillagban jelentős a juh­tenyésztés s jó eredményeket érnek a súlygyarapodásban és a gyapjúter­melésben is. A szövetkezetben lúdte­­nyésztéssel is foglalkoznak, habár a körülmények nem a legideálisabbak, a libák tenyésztése rentábilis. A szövetkezet hanvai gazdasági részlegén, a korszerű sertésistállók mellett, üzemel egy nagy befogadó­­képességű tehénistállé, amely minden követelménynek megfelel és ott a legnagyobb a fejési átlag. A kis szövetkeztekben a szakéin­­berutánpótiással nem törődtek kellő­képpen. Főleg a nagy gyakorlati ta­pasztalatokkal rendelkező szövetke­zeti tagok irányítottak. A kialakított nagyüzemi mezőgazdaságban pedig elméletileg felvértezett szakemberek­re is szükség van. Madarász Sándor­nak, a Vörös Csillag elnökének sokat főtt a feje, míg végül mérnököket, technikusokat talált. Ma már minden fontosabb poszton sokoldalúan kép­zett szakemberek tevékenykednek. A szövetkezetnek mindig jelentős politikai segítséget nyújtott a párt­­szervezet. A köze! ötszáz dolgozó kö­zül majdnem száz kommunista tevé­kenykedik a szövetkezetben s ők a termelés motorjai. A párt vezető sze­repe valóban érvényesül a Vörös Csil­lagban. A szövetkezel és a helyi nem­zeti bizottság között kiváló a kap­csolat és kölcsönösen segítik egymás tevékenységét. Egy negyedszázad telt el a Lenár­tovcei Vörös Csillaghoz tartozó szö­vetkezetek megalakulása óta. Küzdel­mes esztendők vannak a becsületben megőszült szövetkezeti tagok mögött. Közülük még sokan a sorokban áll­nak és az új nemzedékkel vállvetve dolgoznak. Ok tudják csak igazán ér­tékelni mit hozott az elmúlt huszonöt esztendő, hogyan lett a semmiből va­lami, amely valamennyiük boldogu­lását jelenti. Ök látják legjobban, mennyit fejlődtek a falvak, mennyi rangos ház épült, miként lettek a sá­ros utcákból aszfaltosak, amelyen a szövetkezeti dolgozók több mint száz személygépkocsija száguld. De nem­csak az anyagi kultúra fejlődése szembetűnő. Az elmúlt évtizedek so­rán az apró falvakból sokan végezték el a fő- és középiskolát, százak ta­nultak szakmát. Amitől egykoron sokan féltek, a szövetkezet fényt, boldogságot hozott a négy gömöri faluba s az igazi nagy­üzemi mezőgazdaság kialakításával a jövő még biztatóbb.. TÖTH DEZSŐ Í smered olvasó a répáról szóló mesét? Igen, az óriás­répáról, amelyet kutyástól, macs­kástól, egerestől húzkodott ki a család a földből. Ügy megnőtt az a fránya répa, mint a baj szokott az ember fejére tornyosodni. Valahogy így tornyosodtak a bajok az én mesebeli szövetkeze­temben is. Először csak elhordat­­lan trágya formájában, hatalmas kupacokban púpozódva a sertés­­hizlalda körül, aztán meg mélyül­ni kezdtek a bajok, emésztőgödör alakját öltve a sertés-kifutó köze­pén. Addig-addig mélyült az a bi­zonyos gödör, míg mesebeli göm­böccé nem képzelte magát s el­kezdett minden útjába kerülőt le­nyelni. Először csak malacokat, Papp elvtárs egy éve az 1976-os vá­lasztások után került a község élére. Elsőrendű feladatának tekinti az új, reálisan kidolgozott választási prog­ram maradéktalan teljesítését. Az év elején a hnb tanácsa és a Nemzeti Front bizottsága közös gyűlésen érté­kelte az elmúlt öt év alatt társadalmi és kulturális téren elért eredménye­ket, sikertelenséget, hogy azokból okulva jól felkészülhessen a követke­ző igényes tervek megvalósítására. Megállapítást nyert, hogy az értékelt időszakban jó volt a két szerv együtt­működése. Továbbá célul tűzték ki a már megkezdett, illetve félbemaradt építkezések befejezését. Ebben az évben átadásra kerül a szolgáltatások háza (másfélmillió ko­rona értéket képvisel). Itt kap helyet a férfi és női fodrász, a cipőjavítő, a szabó és a háztartási kisgépeket ja­vító üzem. Már részben átadták a szép egészségügyi központot (5,5 mil­lió korona költséggel épült) körzeti szakorvosi-, gyermek- és fogorvosi rendelővel, gynekológiai tanácsadóval és gyógyszertárral felszerelve. A kör­zeti orvos már itt rendel. Az év ele­jén elkezdték az új óvoda építését is. később süldőket, végül nagyobb sertéseket is. Kitátotta a száját s hopszl — lenyelte az első arra sétálót. Többnyire éjszaka dolgo­zott, a sünökhöz és baglyokhoz hasonlatosan, így aztán hiába les­ték, nem tudtak rájönni az elnyelt állatok nyomára. Egyszer azonban elkésett. Mert a korsó is addig jár a kútra, míg el nem csórja egy szociográfus­­nak nevezett városi vígéc — a gö­dörnek is beteljesedett a sorsa. Papp elvtárs szerint a Nemzeti Front tevékenységét még tervszerűb­bé és tartalmasabbá lehetne tenni. Erre vonatkozóan az áprilisi plénu* mon egy „közös szervezési program­tervet“ dolgoztak ki, amely előirá­nyozza és meghatározza az egyes tö­megszervezetek és választókörzetek részvételét az önsegélyezéssel létesü­lő óvoda építésében. Nyilvános dicsé­retet érdemel a SZISZ, a Jednota Fo­gyasztási Szövetkezet, a Szlovákail Gyümölcstermesztők és Kiskertészke­­dők Szövetsége, valamint a helyi efsz tagsága, akik ezidátg a legtöbb órát dolgozták le, társadalmi munkában. A jövő év tavaszán megkezdik á ravatalozó építését, valamint a Fő* utca és a Szövetkezeti utca csatorná­zását. Lépéseket tettek a község gáz* és vízellátása ügyében, amely az ál* lami tervfeladatok szerves részét ké­pezi. A község vízellátását biztosító víztároló a helybeli efsz védnöksége alatt épül majd. Az eddigi eredmények egyértel* műén mutatják: következetes munká* val épül és szépül Perbete község. Misák Rudolf Rajtakapták. Mohóságában már ar­ra vetemedett, hogy nappal is el­elkapott egy-egy áldozatot, s egy­szer éppen úgy sikerült a nyelés, hogy a sertések fejadagját kiosztó asszonyok észrevették. Összesza­ladtak az emberek, hogy lássanak csodát! A csoda két hátsóidba még kint kalimpált s kunkori farka se­gélykérőén lobogott. Végül aztán felocsúdtak az emberek, s közös erővel kiráncigálták a gödör tor­kában sivalkodó sertést. Mint ama mesebeli répát. Így lett megnyugtató a történet vége. A gödörnek befellegzett, az­óta betemették. Sót, talán már a trágyát is elhordták a szorgos em­berek. Kö 99 Őszi napüt és be n STEFANOVIČ JÁNOS, a Dulov Dvor-l ÁUamt Gazdaság példás dolgozója. A gazdaság vezetői a szorgalmát dicsérik, elismeréssel szólnak sokoldalú képzettségéről, és pozitívumként említik szakmai hozzáértését, kiemelik munkaeredményeit. Szavukból kiérzík, sok hozzá hasonló szakmunkást szeretnének dolgozóik sorában tudni. Munkatársai a közvetlenségéért, ba­rátságos, segítőkész magatatrásüért, no meg azért tisztelik, mert a nehéz­ségek láttán nem torpan meg, nem hagy alább a munkakedve és a lelke­sedése, inkább azonnal a megoldás kulcsát keresi. S ha megtalálja a megoldást, — mert általában így szokott az lenni! — akkor nem válik fennhéjázóvá, nem kérkedik a tudásával, sikereivel. Első ízben a nyáron hallottam felőle. Az aratás hőseként emlegették a gyulamajoriak. A legtöbb gabonát vágta le és csépelte ki E—512-es kom­bájnjával. S amikor elfogyott az aratnivaló, más gazdaságokban folytatta a sort, viszonozva az önzetlen, baráti segítséget. Szeptember végén az ímelyi határban találkoztunk. A helybeli Csehszlo­vák Szovjet Barátság Efsz napraforgóját aratta munkatársaival. Eljöttünk segíteni — nyújtott kezet, amikor végre megtelt a magtar­tály, és szusszanásnyi időre leállította a motort. —■ Es otthon? Már végeztek...? — érdeklődtem. — Százhetven hektár napraforgónk volt, ebből százharmincat már ki­csépeltünk. A kravanyi részlegen már nélkülünk is megbirkóznak a ma­radék negyven hektárral. S ha már átalakítottuk, felszereltük a gépeket, miért ne segítsünk a rászorulóknak? Ök is jól járnak, meg a mi gazdasá­gunk sem látja kárát az együttműködésnek. Amíg mi itt a napraforgóval bajlódunk, addig a szövetkezet gépei nálunk segítenek a kukorica be­gyűjtésében. Megtörölte a homlokát, és elindult visszafelé a gép vágta tarlón. Tizen­nyolcévesen aratott először, azóta minden évben nyeregbe ül, ha beérik a gabona, vagy törni kell a kukoricát. Húsz év alatt sokféle géppel dolgo­zott, sok nehéz aratásban helytállt, megszokta a becsületes munkát. Most is azért vizsgálta a tarlót, mert valahogy úgy érezte, kevés szem gyűlt össze a két forduló alatt a tartályban. — Otthon könnyebb dolgunk akadt, nem volt ilyen gyomos a növény­zet — mutatott a bozótos sávokra. — Meg talán az érés is egyenletesebb volt. Itt a növények harmada-jele annyira száraz, hogy a motolla érinté­sére eltörik a száruk és a növény nem az adapterbe hullik, hanem a föld­re. Egyes növények meg éretlenek még, nem csépeli ki a szemet a gép. Bizony sok a veszteség, de talán majd ha a megdőlés irányából szembe fordítjuk a gépeket a növényekkel, akkor más lesz a helyzet. Talán sike­rül tizenöt százalékra leszorítani a veszteséget. Igyekezni fogunk, mert a hozam így is gyengének, úgy tíz mázsa körülinek ígérkezik. Otthon tizen­­két-tizenhárom mázsát csépeltünk hektáronként. Mire visszatértünk a géphez, már a másik kombájn is végére ért a for­dulónak. Stefankovics János kezet nyújtott, felkapaszkodott a vezetőfül­kébe. Még néhány pillanatig békésen dohogott, majd megrázkódott és ne­kilendült a gépkolosszus. Kezelője bíztatóan elmosolyodott: megtesszük, amit lehet! Š hogy ezt komolyan gondolta, az bizonyos. Merthiszen éppen a szemveszteség csökkentése érdekében készítette el a gazdaságban a napraforgó begyűjtéséhez szükséges első teli motollát a kombájn adapte­rére, mégpedig hullámos alumínium lemezből. S az is az ő ötlete volt, hogy kalászemelőt szereljenek a vágószerkezetre. Valamit ez is segít a betakarítási veszteség csökkentésében. —dek Az úri kastély művelődési otthon lett. Foto:. —tt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents