Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
v zünk egy vízzel teli edényt, föléje pedig felfüggesztünk valamilyen zsákszövetet úgy, hogy a vége beleérjen a vízbe. A zsákszövet magába szívja a nedvességet és elpárologtatja. Szüret után a beteg vagy károsult ágakat levágjuk, a vírusbetegségben szenvedő fákat kiássuk és elégetjük. Rétegezzük az alanynevelésre meghagyott kajszi- és őszibarackmagokat. A szamócás földjét megszórjuk Л gyümölcsösben. Szüretel** jük a gyümölcsöt. A téli tárolásra és kompótkészítésra alkalmatlan, beteg vagy férges gyümölcsöt se dobjuk el, készítsünk belőle gyümölcslét vagy bort. A gyümölcsöt fertőtlenített helyiségben, jól megtisztogatott és ugyancsak fertőtlenített rekeszekben vagy polcokon tároljuk, lehetőleg fajták szerint. A gyümölcs nem kedveli a hirtelen hőmérséklet változást, ezért lehetőleg a reggeli órákban szüreteljünk. Ha ez lehetetlen, vagy még nedves, harmatos a gyümölcs, amikor szedjük, akkor előbb hagyjuk lassan lehűlni az első éjszakán, csak utána tegyük a tárolóba, ahol kilencven százalékos páratartalmat kell tartani. A hőmérséklet ne haladja meg az 5 °C-t. A levegő páratartalmának növelését úgy oldhatjuk meg, hogy a tárolóban elhelye-Időszerű tennivalók Cererittel, majd porhanyójuk. A szőlőben. Ahol a tavaszi fagyok és a nyári jégesők megkímélték a termést, most vidáman szüretelnek a termelők. Aki saját szükségletre, maga dolgozza fel a szőlőt, és aki értékesíteni tervezi a termést, egyaránt jó, ha fajták szerint szüreteli a szőlőt. Így kiváló minőségű bort préselhet, és az értékesítéskor is nagyobb bevételre tehet szert. Ha egészséges a szőlőnk, ne siessük el a dolgot. Inkább rendszeresen végezzünk próbaszedést, s amíg jelentősebb cukortartalom-növekedés észlelhető, addig hagyjuk tőkén érni a termést. Ha jó és tartós bort szeretnénk, akkor a fehérbort adó fajták mustjához annyi cukrot adjunk, hogy minimum húsz fokos cukortartalommal induljon forrásnak. A piros mustot huszonkét cukorfokúra kell feljavítani. Szüret után a szőlőt azonnal készítsük fel a télre. A földet jó érett istállótrágyával vagy komposztált Vitahummal trágyázzuk meg. A zöldségeskertben. Mielőbb ültessük el a fokhagymát (esetleg fekete fólia alá), a tormát, a téli saláta palántáit (Altenburgi). A kései fogyasztásra szánt karfiolt, karalábét, kelt és káposztát kisebb földlabdával gyökerestől felszedjük és melegágyban vagy szalmával szigetelt gödörben tároljuk. A pa radicsom már mínusz 1 °C-nál megfagy, ezért ha még érdemes, takarjuk be fóliával vagy gyökerestől tépjük ki, és fagy mentes helyiségben függesszük föl, hogy beérlelje gyümölcseit Kovács László kertjében gazdagon teremnek a sövényművelésö almafák. Paraj évente háromszor A paraj (spenót) minden kiskertészkedő számára értékes zöldségféleség. Gazdag vitamintartalma és további értékes beltartalmi anyagai elsősorban a vérszegénységben vagy más betegségben szenvedők számára kedvezőek. Sajátos adottságaink közepette (Vítkov) kora tavasszal huzzálátok a termeléséhez. Amikor elolvad a hó, általában február utolján, kihordom az istállótrágyát és felésum az ágyást. Az elkészített magágyba sűrűn, szórva vetem el a parajt. Ha a talaj jó állapotban van, akkor további gondozásra nincsen szükség. Május végén, június elején betakarítom az első termést, azonnal felásom és bevetem a földet. A nagy melegek és a forró napsütés ugyan kedvezőtlenül hat, de az árnyékolás mindig segít. Nyáron csupán két hónapig tart a termelés, fgy július végén már a második termést is begvöjthetem. A megforgatott földbe — trágyázás nélkül — azonnal elvetem immár harmadszor a parajt. A termés ^gyűjtésére még az ősz folyamán sor kerül. Klanica V. A felszabadult ágyásokat trá gyázzuk meg és ássuk fel. Az összes növényi hulladékot — a magvait be' nem érlelt gyomo kát is — komposztáljuk, a kom posztot Nematin-készítménnyel fertőtlenítjük. Ez a szer tönkreteszi a kártevőket, a betegséget okozó csírákat és a gyommagvakat. Téli fogyasztásra már most vethetünk virágcserépbe vagy hajtatöládába metélőhagymát (snidlinget) és petrezselymet. A cserepeket és ládákat fagymentes pincébe tesszük, s a család fogyasztásának megfelelően, egyenként meleg szobába, világosra visszük és hajtatjuk. A virágoskertben. Felszedjük a virághagymákat (begónia, kardvirág, dália) és megszárítjuk őket. A dália szárát tíz centiméterrel a föld felett levágjuk, a hagymákat felszedjük, szárukból kiöntjük a vizet, és a hagymákat száraz tőzegbe ágyazva tároljuk. A kardvirághagymákat — a szárat 5 cm-rel a föld felett kell levágni — is időben kell felszedni, mert ha teleszívják magukat nedvességgel, nagy lesz a tárolási veszteség (rothadás). A pünkösdi rózsát, azáleát, rododendront erjesztett galambvagy tyúktrágyával beöntözzük, ha szárazság van kiadósán locsolunk, maid a növényeket tőzeggel feltöltögetjük. Az einyllott egynyáriak földjét rögösre felássuk vagy bekapáljuk. A fuksziát pincébe visszük. A sziklakertet felkészítjük a télre, befejezzük az évelők telepítését a jól előkészített földbe. A dísznövények elnyílott virágzatát levágjuk, a gyomokat kitépjük, de a sziklakért földjét már nem porhanyójuk. Ha a rózsa és a díszcserjék hullatni kezdik a lombjukat, hozzáláthatunk a telepítéshez. A rózsa hajtásait és gyökérzetét mérsékelten visszavágjuk; legjobb, ha ültetés előtt vízbe állítjuk a töveket, majd ültetéskor felújítjuk a metszési felületeket. így jobb az eredés. Ültetés után a rózsát még a fagyok beállta előtt jól feltöltögetjük, hogy csak a hajtásod csúcsa látszon ki a földkupacból. A frissen telepített cserjék körül befedjük a földet tőzeggel, szalmával vagy fertőtlenített falombbal. Ha szükséges, most elvégezhetjük a talaj meszezését. Erre a célra az őrölt mészkő [leg-Az almafákat tavasszal sok helyütt fagykár érte, de a körték bő termést — többnyire csúcshozamot — nyújtanak. Foto: —dek jobb a harminc százalék magnéziumot tartalmazó dolomit mészkő, a mészpor (amit földdel takarva szabadon hagytunk oltódni), a mésznórogén (elűzi a kertből a kártevőket), vagy a cukorgyárt mésziszap a legmegfelelőbb. Az őszi talajmüvelés során Is figyeljünk rá, hogy a kajszi- és az őszibarackosban a fák alatt ne porhanyósuk túl mélyen a földet, mert könnyen megsérthetjük a fák gyökérzetét, és ez mézgásodáshoz, illetve — főleg a kajszi esetében — gutaütéshez vezethet. (Cva) 3 Október a- kisállattenyésztésben párok egymás Iránti vonzalmát az elkövetkező tenyészidényben. Vigyázzunk a tisztaságra, nehogy elterjedjenek az állati kártevők, élősködők. Október a megmossuk madaraink- lábát és gyűrűjét. Orrnyílásait is kitisztítjuk, csőrét megmossuk, vazelinnal bekenjük. Egzotikus madarainkat kalic-Októberben fontos feladat vár a kacsatenyésztőkre is: ki kell választaniuk a továbbtartásra legmegfelelőbb egyedeket s a hizlalásra szántakat külön rekeszben kell elhelyezniük. Foto: —bor— |Sarom fiién vesztés. Október elsején kezdetét veszi az új tenyészév. Az öregebb tyúkok közül még némelyik vedlik, ezért a takarmányba még adjunk ásványi kiegészítőket. Ezzel siettetjük a tollazat fejlődését, a kívánt hasznossági színvonal mielőbbi elérését. A lapasztalatlanahh h.irnmfitenyésztők gyakran panaszkodnak, hogy bár gondosan válogatták össze az állományt, mégsem kielégítő a hasznosság. Hogy a későbbi csalódást elkerüljék, a tenyészállomány összeállítását követő harmadik héten próbát tehetnek: 10, 15, vagy 20 tojást összegyűjtenek, keltetőbe teszik és a 6.—7. napon átvilágítják. Ha a tojások tiszták, legfőbb ideje új kaka* után nézni. Ha csak némelyik tiszta, tegyenek még egy próbát. A fias tojásokat felhasználhatjuk, mint takarmányt, a tisztákat elfogyaszthatjuk, de előbb húsz percig főzzük. A lúdtenyésztésben csak akkor fedezzük fel a gúnár impotenciáját, amikor a keltetés! tojásokból egyetlen kislibát sem nyerünk. A legelőre vagy tóra járó ludaknál persze nem biztos, hogy ez lesz az eredmény, mert a tehetetlen gúnárt helyettesítik mások. Fajtatiszta állatok esetében azonban nem kívánatos az ilyen „kisegítés“. Leggyakrabban a gúnár hímvesszőjének fejletlensége idézi elő, hogy nem képes megtermékenyíteni a tojót. Ezért a válogatásnál erre is ki kell terjedni a tenyésztő figyelmének. A pulyka-, lúd- és kacsatenyésztők már októberben kiválasztják a továbbtartásra alkalmas állatokat. A hizlalásra szántakat külön rekeszben helyezik el. Az időjárás és a napok rövidülése a tartalékok kialakításának (zsiradék) ösztönét váltja ki az állatokból. Ha nem szeretjük a túl zsíros baromfihúst, elég, ha korlátozzuk az állatok' mozgási lehetőségét. Ebben az esetben nem kell a ketrec fölé tetőt emelni, a .takarmányt szabadon helyezzük el. Gondoskodjunk bőséges ivóvízről és grótről. A hizlalásra fogott pulykáknak szükségük van egy kis mozgásra, ezért ne zárjuk őket olyan szűk ketrecbe, mint a hízólibát. Hizlalásra a hathónapos, jól fejlett állatok valók. Az előzőleg jól táplált pulykákat elég négy hétig hizlalni. Hizlaláskor a napi takarmányadagot burgonyából és gabonadarából állójuk össze. Este szemet adunk az állatoknak. A változatosság kedvéért, és az állatok étvágyának növelése céljából, ésszerű sárgarépát, cukorrépa-szeletet és répaszeletet, makkot, diót vagy gesztenyét adni a pulykáknak, de nem mint egyetlen takarmányt. Ügyelni kell arra, hogy a hízóállatok előtt külön etetőedényben mindig legyen elegendő faszén és gritt. A galambokat már korábban nemek szerinti csoportokba különítettük. Most a hímeket és a tojókat felváltva engedjük ki, röpteljük. Ez az elkülönítés elejét veszi a téli hónapokban cseppet sem kívánatos párzásnak, költésnek, növeli a leendő kiállítások hónapja. Itt az alkalom felkínálni a továbbtartásra alkalmas egyedeket. Kiállításra csak kifogástalan galambokat vigyünk. Mielőtt a szállító ládába helyezzük, még egyszer kába költöztetjük. A tojófészkeket ne tegyük be, úgysem lenne az utódokból hasznunk. A kanárik kalickáit kezdet ben hagyjuk egymás mellett, hogy a madarak lássák egymást. Később ajánlatos papírfallal elválasztani őket, mert zavarnák egymást az éneklésben. A hibásan éneklő egyedeket távolítsuk el a tanulók közeléből. A napi takarmányadagból ne hiányozzon a repce és a kölesmag, a hántolt zab és a kendermag, valamint egy kevés mákszem. A tenyáaxnyulak most kezdenek vedleni. Ezért napi takarmányadagjukba sok fehérjét s kevesebb zsiradékot tartalmazó takarmányokat sorolunk. A kiállításra kiszemelt állatokat rendszeresen ápoljuk, tisztogatjuk, hogy szépek legyenek és megszokják az ember közelségét. Nyulaink ne legyenek soványak, de túl kövérek sem. A hízóállatok kivételével áttérünk a napi egyszeri takarmányozásra. Szénát persze bőven adunk állatainknak. Kukoricát csak igen kis mennyiségben adunk. A fiatal nyulak hizlalásakor például igen jól hasznosítható a friss tej vágy a reggelinél kimaradó tejeskávé. Aránylag sok kenyér kerül a szemétkosárba. Pedig a kenyérhulladékot, ha -nem penészes, igen jól hasznosíthatjuk a nyúltenyérsztésben. A télire bekészóett takarmányt úgy tároljuk, hogy kár ne érje. A romlott takarmány az egész tenyészet megbetegedéséhez, esetleg az állatok pusztulásához vezethet. Az állományt vizsgáltassuk meg állatorvossal, nehogy elhatalmasodjon a kokcidiózis. A kecskéknél most éri el tetőfokát az üzekedés. A tenyészbakoknak adjunk több zabot. Nagyobb igénybevétel esetén tejből és három-négy tojásból készült italt is adjunk a baknak. A befizetett kecskéket kiadósabban és nagyobb' körültekintéssel etetjük. A magzatok fejlődése és a kecske tejtermelésre való felkészülésének eredményessége elsősorban attól függ, milyen gondosan ápoltuk és takarmányoztúk a vemhesség idején. —hav— Kérdés: Kertemben első ízben ad érdemleges termést a szóin, nemsokára szüretelni kell. Hordót már vettem, de nem tudom, szükséges e valahogy kezelni (mosni, kénezni) vagy azonnal beleönthetem a mustot? jelige: Kezdő vagyok. Válaszolunk: Ha más jeligét választ is rájöttünk volna, hogy most ismerkedik a szőlészettel, hiszen az utolsó pillanatban fogott tollat. Ha nem kezdett rothadni a szőlője és nem siette el a szürete lést, akkor talán még hasznát veszi válaszunknak. Az új hordót alaposan elő kell készíteni az erjesztésre, a bor tárolására. Ha a kezelési elmulasztjuk, borunk kellemetlen ízű lesz, mert felveszi a fából kioldódó csersavakat, növényi gyantát, színező- és cserzőanyagokat stb. Az új hordót előbb megtöltjük hideg vízzel, majd két nap múlva vizet cserélünk, és még három napig áztatjuk a hordói. Utána — a hurdó nagyságának megfelelően — hektoliterenként tizenötharminc liter 80 C-fokos vizet öntünk a bordóba, az akonanyílást bedugjuk és erősen rázogatva jól kimossuk a hordót. A vizet tizenöt percig állni hagyjuk, majd legalább kétszer megismételjük a forrázást. Végül szódás (2%) forró vízzel jól kimossuk a hordót, negyedóra múlva kiengedjük a gőzt, de újra bedugaszoljuk az akonanyílást, s a szódás vizet csak kihűlés után csorgatjuk ki. Ezt követően forró, majd pedig hideg vízzel kiöblítjük, csurgóra állítva négy-öt órán át szikkadni hagyjuk, végül hektoliterenként fél kénszeletet számítva bekénezzük a hordót. Legjobb, ha a dugó végére a hordó nagyságának megfelelő hosszúságú drótot erősítünk, s erre akasztjuk az égő kénszeletet; így a kénszelet a hordó közepén ég és nem károsítja a dongákat, sem в kénező huzal az akonanyílást. (kr|
