Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-01 / 39. szám
Pék József, a kitartó kertész. Meredek út vezet a Fiľakovo melletti Kakashegyre. Feljelé ballagva meg-megcsúszik a lábunk a nedves talajon. — Nemrég hoztuk rendbe az utat — mondja kísérőm. Illés József. — Az elmúlt hetek gyakori sebes esői újra tönkretelték. A dombtetőről alázúduló víz magával sodorta a talajt is. Agyagtól ragacsos a cipőnk, mire az l. számú kerttelep kapujához érünk. — A szorgalmasabbak már Itt vannak — mutat a nyitott lakatra. — Ki kell használni minden percet, amikor szára zabb idő mutatkozik, ha rendbe akarjuk tenni a kertünket. — Most is hiába jöttem — áll közénk társalogni Husák Anna, miközben a csizmáit ne hezítő sártól igyekszik szoba dúlni. — Kapálni, gyomlálgatni akartam egy kicsit, de szinte lehetetlen. Mire megszikkad a föld, ismét nyakunkban az eső. A jégverés óta nem lehet be lépni a kertbe. — Az ám! A jégverés — szól Jóska bátyám. — Fülek legidö sebb emberei sem emlékeznek hasonlóra. Három-négy, sőt ta Ián öt centiméter átmérőjű, la pos jégdarabok, aprították a gyümölcsöt, zöldséget. Innen jött, a város felől. Szinte nem maradt ép. termés. Š г> а Ш »ßiöö1 — Nem tudom, ezekután viszünk e valamit a kiállításra? — teszi fel a kérdést Hanula öttő, aki szintén gyomirtó ízándékkal érkezeit. — Ez idén aligha — fürkészi rľlés József a fákat. Lehúz egyzgy ágat sorra vizsgálja, amit már egyszer megnézett. — Ntncs hibátlan gyümölcs — letyint lemondóan. — A kártevőktől megvédtük a fáinkat. Az időjárás szeszélyeivel szemben viszont tehetetlenek vagyunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Pék József. Kezében kapát tart. — Nálad lehet kapálni£ — kérdezi tőle Husákné. — Talán mert az én kertem magasabb fekvésű — véli a kérdezett hamarabb kiszikkad a föld. Az őszi káposzta földjét porhanyítom — magya rázza felém fordulva. — Jöjjön, nézze meg! Pár méterrel arrébb valóban szárazabbnak tűnik a talaj, bár a kapát itt is gyakran kell tisztítani. Pék bácsi kitartó kertésznek bizonyul, mert káposzta palántáinak többsége már büszkén ül a tiszta környezetben. — Ebből még lehet valami — mutat a „serdülő fejesekre“. Mert a többi terménnyel ala posan elbánt az a cudar vihar. Szomorúan tapogatja gyönyörű körtéit, almáit, szilváit. Egyetegyet felém nyújt. Ize, zamata kitűnő, férget sem lelni a gyű mölcsben, de az ütés nyomot hagyott. — Rengeteg gyümölcs lehullott, azt már csak folyékony állapotban élvezhetjük. Később Hanuláék kertjében vizsgálódunk. . — Képzelheti, hogy éreztem magamat, amikor a szemem láttára pusztult el az egész évi munkám eredménye. Itt voltunk, amikor a hatalmas szürke felhő megült felettünk. Nyári lakunk tornácáról figyeltem a jégverést. Mesterlövész sem célozhatott volna pontosabban. Találat ért minden gyümölcsöt. — En otthon voltam — mondja Illés József. — Amint elkez-Letürt ágak, lombját vesztett alinafa. (A szerző felvételei) „Mesterlövész sem célozhatott volna pontosabban“ — állapította meg Hanula Ottó. dett kopogni a zápor, szaladtam becsukni az ablakot. Kár volt. Egy súlyos jégdarab át- • ütötte mindkét ablaküveget, de még a függönyt is kiszakította, oly élesek voltak a szélei. No, itt nagy baj lesz — gondoltam. ~~ Vihar után első utam ide vezetett. • Otthoni kertemben majdnem száz százalékos kárt állapítottam meg. Reménykedtem, hogy azt a helyet elkerülte a jégverés. Dehogy! Itt is siralmas látvány fogadott. Letört ágak, vérző gyümölcsök. Nem tudom, lesz-e még valaha termés ezen az almafán? — mutat egy lombjától teljesen megfosztott jócskára. — A növényvédelmet közösen s mondhatom jól megszerveztük. A tavaszi fagyok sem tettek különösebb kárt. Reménykedtünk, bizakodtunk. Most aztán vége. Csak legalább a feltörő füvet kiirthatnánk. Ügy nézem, nincs más megoldás, a hétvégén gyomlálni fog a család. — fövünk mi is — szól Anna asszony, aki közben kosarába gyűjtötte p főzéshez szükséges zöldséget, gyümölcsöt s indul hazafelé. Vele tartunk s ugyancsak szaporázzuk lépteinket. Ismét cseperey. KÉRDÉS: Rendszeresen figyelemmel kísérem a lap Kertészet és Kisállattenyésztés című szakmellékletet, de a diófák metszéséről eddig semmit nem találtam benne. Pedig érdekelne ez a kérdés nagyon. Nem gondolják, hogy kicsit töÍTbet kéne foglalkozni a diófák kezelésével? J. Margit, Veiké Zlievce VÁLASZUNK: Nem osztjuk a véleményét. Igaz, hogy a diófa metszésével és ápolásával külön írásban csupán két alkalommal foglalkoztunk az utóbbi három évben, de az „Időszerű tennivalók“ és a „Növényvédelmi tanácsadó“ rovatunkban rendszerint szót ejtünk a soron lévő munkálatokról. Egyébként: a diófa nem kerttelepekre való, sőt az intenzív művelésű házikertekbe sem tanácsos telepíteni. A diót igénytelen, külterjes termesztésre alkalmas gyümölcsként említhetjük. Ha a koronaalakítás és nevelés idején Jól megalapozzuk a lehetőleg ritka vázágakból felépített koronát, akkor a fa további fejlődését csak az elsűrűsödő részek szükség szerinti ritkításával, illetve a sérült vagy beteg ágak eltávolításával kell segítenünk. A házikertekben leggyakrabban magról nevelünk diófát. Ilyenkor az első év augusztusában vagy a következő tavaszon eltávolítjuk a törzs alapjánál fejlődő hajtásokat. A második évben a törzsről is eltávolítjuk az oldalsó rügyeket és az oldalhajtásokat. Csupán a csúcs alatti rügyeket hagyjuk rneg, hogy szükség esetén pótolni tudjuk a sérült csúcsrügyeket. Az oldalhajtásokat rendszerint augusztusban szoktuk eltávolítani, de a tenyészidőben bármikor eltávolít- Imtók, éles késsel alapra vágliatók. Ezeket a munkákat a harmadik évben megismételjük, s ekkor vagy a negyedik évben megkezdjük a korona alakítását. Visszamelszésre nincs szükség, amint abbahagyjuk az oldalhajtások eltávolítását, a fa maga kialakítja a koronáját. Az idősebb iákon túl erős metszési nem eszközlünk, csupán az elfagyott fákat metszilk erősebben, de ekkor Is csak szakaszosan. A diót nem szabad nyugalmi időben metszeni. Minden beavatkozást fakadás után, illetve augusztus végén és szeptember elején kell eszközölni. A törzs oldalhajtásait a tenyészidőben bármikor, a száraz ágakat pedig mindig augusztusban kell eltávolítani. A koronavüz létrehozása után a fát szabadon hagyjuk nőni, így is elég ritka lesz a korona. A metszést csupán a beteg, sérült vagy fölösleges ágak eltávolítására korlátozzuk. A termő fákon ezt a metszést röviddel a termés lesztiretelése után végezhetjük el. (krj 4 Örülnek a gazdag termésnek Rakó Ferenc: Jonathánbó! az idén tizenöt-húsz tonnás átlaghozamra számítok. A körtefák az idén ismét gai«fag termést nyújtva hálálták meg a gondoskodást. (A szerző felvételei) АЛЛ. túlzás, hogy ésszerű eljárással elértünk bizonyos sikereket. Télen Szabolcsi-metszést alkal mázunk (1/3-részes kurtítás, a beteg ág- és hajtásvégek eltávolítása J, s az év folyamán összesen tízszer permetezünk. Mégpedig: téli és kora tavaszi lemosó permetezés; tenyészidő ben pedig Topsinnal háromszor, Karathaneval szintén háromszor, Nimród készítménnyel pedig két ízben kezeljük a fákat. Л zöld hajtáskurtítást nem gyakoroljuk. Az idén alig húsz százalékos lisztharmat-fertőzést észleltünk kertünkben. Ugyanakkor más gazdaságokban hatvan százalékos fertőzötlséggel is találkoztunk. 9 A gyümölcsösben tett körút során megfigyeltem, hogy némely fák roskadoznak a termés súlya alatt, másokon meg alig akad egy-két gyümölcs. Talán itt is a tavaszi fagy kezdett szüretelni? — Tetemes kárt okozott az idén a gyümölcsösben a szeszélyes tavaszi időjárás. Kajsziból még mulatóba sem maradt semmi, az őszibarack meg harminc százalékos fagykárt szenvedett. Az almafajták közül a Starkingot mintegy hatvan százalékos kár (érte. A többi almafajták és a körte gazdagon termett, számításunk szerint csúcshozamokra van kilátás. 9 Csúcshozam. Mit jelent ez helyi viszonylatban? — Ez ideig ezerkétszáz tonna volt a legnagyobb évi össztermésünk. Most ezernyolcszáz— kétezer tonnára számítunk. Almából húsz tonna körüli átlaghozamra van kilátás. A legjobb hozamot a Golden Delicious fajtától várjuk, mintegy harminc-harmincöt tonna menynyiségben, A Starkrimsont már leszüreteltük, hektáronként harminc tonnát nyújtott. A Jonathan véleményem szerint, megadja a tizenöt húsz tonnás átlagot. ф Említelte, hogy körtéjük is van. Mit várnak tőle? — Hektáronként legalább húsz-harminc százalékkal többet, mint amennyit tervezni mertünk. A gyümölcsészeti csoport egyébként húsz fős, de most vagy hetvenen szüreteljük itt a termést. Szeptember ötödikén kezdtük az almaszedést, naponta negyven-ötven tonna gyümölcsöt adunk át az Agrofrigornak. Bakó Ferenc végül azt is elárulta: valamennyien örülnek a gazdag termésnek, hiszen egész évben azon fáradoztak, hogy ellensúlyozni tudják a fagykár okozta kiesést. Most örömmel tudatosítják, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, hiszen minden eddiginél gazdagabb tor« mást nyújt a gyümölcsös, ás így becsülettel teljesítik az ezerkétszázhetven tonna alma eladását előirányzó tervfeladat1 ötven tonnával való túlteljesít tésére tett felajánlásukat. Kádek Géba* A jaluidnái földművesszövetkezetnek százhat hektár termő gyümölcsöse van. A terület nagyobb részén (91 ha) almát, a többin körtét, kajszit és őszibarackot termel. A ma már gazdagon termő gyümölcsöst lényegében kilenc évvel ezelőtt alapozták meg, amikor harmincöt hektáron telepítettek facsemetéket. — Az almásban főleg a keresett Jonathán fajtát termeljük — említette a többi között Bakó Ferenc szakosított növénytermesztő, a gyümölcs- és zöldségkertészet, valamint a szőlészet felelős vezetője. — Ez a fajta ötven százalék erejéig részesedik a termőterületből. Utána a Golden delicious és a Starking következik a sorban, egyaránt tizenöt-tizenöt százalékkal. E- zenkívül még Starkrimson, Stark Earlist, Ontário és Staymared fajtákat termelünk. 9 A termelők közül nagyon sokan irtóznak a Jonathántól, itt meg ebből van a legtöbb. Győzik a harcot a lisztharmattal? — Egyelőre igen. Szerénytelenség lenne azt állítani, hogy mi már megoldottuk az almafa-lisztharmat elleni védekezés problémáját. Az azonban nem ❖ ❖❖❖ ❖4
