Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-01 / 39. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES Bizony nagyon szép számmal verődtek össze a csütörtöki audienciára. A miniszter őexcellenciája tajtékzott is már dühében, és kiizente az ügyeletes segédfogalmazó Urnák, hogy öt óra előtt legalább jó huszonöt perccel rekessze be a jelentkezéseket. Igen, kt is fáradhatott. Kezdve három helyett fél négykor, természetes, hogy egy egész óra a legvasabb szervezetet is kimerítheti. Ehhez járult, hogy három bécsi zsurnaliszta kezdte a sort, s ezek szeretnek fölötte mód aprólékoskodni, fontoskodni. A hatalmas termetű ember szinte nekiszaladt a belépő esedezőnek: — No, mit akar? Gyorsan. Jó, majd tnformáltatom magamat. Mit, mit? TOLNAI LAJOS: Tán megegyem ezt a folyamodványt? Elvégeztem. S mint a telefonkagylóknál, hallatszott a „más". A kérelmezők egyszerre mind felálltak. Egy nagy úr törtetett be köztbéjük. Vastag, piros ajkakkal, göndör, ritkás, gesztenyebarna olajos fürtökkel, méla, pókhálószürke szemekkel, és ahol csak elfért: csillogó ékszerekkel. Legújabb szabású cilinderét előkelőén lóbálta, és csoszogó quadrtlle-lépésekkel lejtett az ügyeletes tiszt felé. Az nagy C-be görbedt, és susogó hangon rendelkezésre bocsátotta magát. — Ki van benn Jánosnál? — A prímás nővére. — Öreg asszony? — És, esedezem, kegyelmes uram, csúf! Mondott valamit, de aztán a segédfogalmazó űr már meg se merte hallant. — Ah hallom, jön már. Esedezem, méltóztassék, kegyelmes uram ... — De valaki ta-lán ... — Senki, excellenciád előtt, csak ez itten, ha ugyan ... Az ilyen illemtudó emberből szokott leni a szerencsés előmeneteles, a soron kívüli boldog. A miniszter, mint megszokta már, hogy rátámadjon a kérelmezőre, és ezáltal jótékony hatást gyakoroljon már előzetesen is a nyomorultra, előreugrott. — No, mit akar? Gyorsan... — Csókollak, druszám. Ej, ej, téged ez a tisztes hölgy, ej, ej — Nagyot kacagott a két kegyelmes, és barátságosan összeölelkezett. Igen. Emberrel szemközt a hatalom is ember. De azt a sok csúszómászól ritka gyomor szenvedheti. Néhány finom szippantás után a kérelmező kibontakozott baráti otthonosságából, és igen behízelgő hangon kezdi — mert kérni még a leghatalmasabb lény is ezen a hazug hangon szokott, és eredményteljesen tapogatózni: — Hogy áll, Jánoskám, az a... az a... — Csak nem azért az éktelen szamárért jöttél ismét? — Drága Jánoskám én egy szerencsétlen ember vagyok. Tudod az anyja és köztem ifjúkorunkban egy kis meleg viszony létezett, de nem ez a fő... — Hanem? Vén róka vagy te, János. Ezért a tőkfilkóért mellőztem már húsz zsenit, húsz szegény legényt, akikből az ország oszlopai válhattak volna. — Kegyelmes pajtás, tudom, tudom, de az apjáért! Azt csak beösmered, hogy az apja egy celebritás volt? Ugye? — Hát igen, de eleget tett már érte a nemzet. — Ki az a nemzet? A nemzet én vagyok, meg te — és még egypáran. ■ — Látod, már a harmadik emelkedést érte el ez a tökkelütött firma, a tizedik osztályból már a nyolcba emeltem. Szégyellem magam attól a jóságos királytól. Egyszer csak 6 is megtudja, hogy én miféle igaztalanságokra kérem. — A koronát ne keverjük ide. Az szent és sérthetetlen . — En is tudom, de meguntam már ezzel a hitvány hülyével foglalkozni. Nem tud semmit. Rest. Makacs. Gőgös. Egy csekély ügyet nem bízhatni rá. — Tégy mellé egy jó erőt s megvan. Én is úgy tettem miniszter koromban. Tettem a buta btró mellé jó aljegyzőt; a lusta elnök mellé jó titkárt. és igen szépen megéltem. — Az isten verte volna meg ezt az embert. Már dühössé tesz, ha a nevét hallom. — Kár dühösködnl, édes Jánosom. Te a világ kerekét ugyan meg nem állítod, bár elég vaskos vagy. Parva saptentia regitur mundus. — Mit tegyek? — Arthurt most legyük ... — Osztálytanácsossá? Nem teszem. — De az apjáért! Az apja egy nagy ember volt, ez már csak kérdésen jelül áll. ugye? — Jó, jó. — Az meghalt szegényen. — és ezt a tehetetlent most én úrrá tegyem? Soha. — Hogy érted ezt: soha? S a volt miniszter pókhálós szemei kigyulladtak. — Tehát rám akarod parancsolni, hogy egy csomó derék fiatal embert megint mellőzzek; egy sereg elégedetlenkedőt teremtsek, mintha nem volna már elégi azt akarod rám parancsolni, hogy újévre az a silányság miniszteri tanácsos legyen? — Ha nem veszed rossz néven, az öcsém leányát bírja nőül! — Úgy! — Vagy te már annyira elkeseredtél, hogy a házasságkötéseket is magadnak akarod fönntartani? Okos ember csak szegény leányt, suszter-, szabó-, asztalosleányt vegyen, akire ne legyünk kénytelenek tekinteni? Te szörnyű schopenhauerista lettél. Ezt nem tudtam. Igaz, hallottad-e, hogy a minisztertanácsban Sándor teljes ereiével neked megy, leszavaztat — és úgyis ingatag állásod megkaphatja a végső lökést. Ezt utoljára akartam hagyni, valamint azt is, hogy a mintákat aláaknáztam, és megmentésedre mindent elkövettem. — Ebbe a complotba is te vittél. — En? — Igen. — Áz szép. — Igen. Bocsáss meg, túlmégysz az erőszakoskodás határán. — Köszönöm. Igen jól csinálod. — A kormánybiztos, akit kedvedért tettem oda: korhely, kártyás és ostoba. — A korhelységről nem tehetek, a kártyásság még senkit nem disqaulifikáit — az ostobaság pedig csak attól függ, hogy mit és mikor és menynyit tartsunk okosságnak. De teveled ma nem lehet beszélni, te még ma nem ettél, értem. Talán odabenn a klubban más szemmel nézed a világot. Vagy teneked semmiféle rendjel nem kell, az is most fog előkerülni a minisztert tanácsban. Előmunkálataimat érdekedben is megtettem. Jó, visszavonok mindent. Eredj a magad útján. Bukni még ráérsz, János. A bukott emberek olyanok, mint a büdös halak. A legdrágább fajtát se lehet többé asztalra tenni. De ha neked más a nézeted. Sajnálom. A volt__ miniszter vette kalapját, a tükörbe 'fnézett, s onnan a tükörtől odaszólt kegyelmes barátjához: — Húgomnak megölhetem a hirt, hogy a fiút apjáért ez egyszer még, utoljára, János kinevezte miniszteri tanácsossá. Mi? — Az isten ... — No, még mindig haragszol? A húgom nagyszerű fácánokat kapott. Arthur felséges borokhoz jutott ügy véletlenül a Hegyaljáról. Keresztelő lesz, és téged proponáltalak keresztapának ... — — Jó. Tehát az apjáért... Fújt, szuszogott, verejtékezett a miniszter úr, szemeit lesütötte, de már most mint keresztapa nem szidhatta azt a hülyét. A kicsapott felséges ár percről percre kezdett visszatérni sárosán a mederbe. — Tehát miniszteri tanácsos? — Az. — Az apjáért? — Az apjáért. Az isten ... — No, csak hagyd azt az istentt Jó az az isten. És most meg akarlak ölelni és csókolni... — Az apjáért? — Az apjáért. És finom hahotába tört ki a két kegyelmes úr az apjáért. Akik szeretik a könyvet, azok biztosan örömmel fogadjak azokat az új kiadványokat, amelyekkel a MADÄCH Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat jelentkezik. Ezek az új könyvek Is rövid időn bélitI megtalálhatók lesznek a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. — Sziklay László: VISSZHANGOK — tanulmányok, elemzések, értékelések. Az elemző vitacikkekben mindig a megfontolt tudós érvel, nagyszerű felkészültséggel, szenvedélyesen. A kritikai írások, recenziók fontos megjegyzéseket, tényeket tartalmaznak, s Így ezek is tanulmányértékűek. Ára: 29,— korona. — Mészáros László: NYITOTT TÉTEL — Irodalomkritika. A fiatal kritikus az Irodalmat a megszokottól eltérően, a természettudományokkal foglalkozó szakember szemszögéből közelíti meg, és ezáltal -új színeket, ízeket kever széles körű Irodalmi tájékozottsággal megírt értékeléseibe. Ara: 12,-- korona. — Gyimesi György: EMLÉKEZETES VADÁSZATOK. Ez a vadászgyűjtemény nyilván megnyeri az olvasók tetszését, mert a szerző szokatlan vadászkalandjait eleveníti föl hangulatosan, érzékletesen és humorosan. Ára: 18,— korona. — Jaroslav Havlíček: PETRÓLEUMLÁMPÁK — regény. Ez a regény egy csúnya, de érdekes ellentétekből összegyúrt nő belső fejlődését, örömeit és fajdalmait, reményeit és csalódásait, álmait és kiábrándulásait követi gondos, elemző figyelemmel megszületése pillanatétól furcsa házasságának kényszerű befejezéséig. Ára: 17,— korona. — Eduard Petiška: NÁSZÉjSZAKÄK — novellagyűjtemény. Tizennyolc „nászéjszaka“ nyomán sok olyan emberpárral ismertet meg a szerző, akiknek belső élete párhuzamosan fut egymás mellett, a köze ledés, az összhang minden reménye nélkül, de olyanokkal is, akiknek megadatott az együttlét tökéletes harmóniájának ritka ajándéka. Ára: 21,— korona — Vladimír Miro: TÜZES ÉGBOLT — történelmi regény. A tizenkilencedik század látszólag csöndes, békés és idillikus világának valódi arcával ismertet meg a szerző. A kolera jelentkezésével rémhírek keltek szárnyra, majd egyre elemibb erővel kitör a nincstelen nép véres felkelése, amelyet aztán még kegyetlenebb megtorlás követ. A szerző az események szövésén keresztül elvezeti olvasóit a történelmi szükségszerűségek felismeréséhez. Ára: 22,— korona. — Iván Olbracht: A BÖLCS BIDPAI ÉS ÁLLATAI — mesék. Bidpai meséi az óind mesegyűjteményből, a Pancsatantrából erednek. A neves cseh író e mesékben foglalt ősi népi bölcsességet megtartva korszerűsítette ezeket a kedves állatmeséket, szemléletben és felfogásban közelebb hozva őket a mai olvasóhoz. Ára: 35,— korona. — Ludvík Souöek: A VAK MADARAK TITKA — regény. A szerző érdekes, helyenként izgalmas könyve regényes formában Is a tudományos ismeretterjesztésnek valóságos iskolapéldája. Mindenütt érdekes, sehol sem fárasztó, s ami új és ma még fantasztikus benne, előbb utóbb az is valósággá válhat. Az első sorától az utolsóig lebilincselő és szórakoztató olvasmány. Könnyed modorban igen sok tudományos eredménnyel és új feltevéssel Ismerteti meg az olvasót. Ára: 33,— korona — Gyurcsó István: CSIGAHÁTON - gyermekversek. Ára: 10,— korona. Ilii 1Э77. október 1. A halhatatlan zeneszerző hazánkban is járt A zenei világ ebben az esztendőben emlékezik neg I.udvig van Beetho vénről. A zenetörténészet csodálatos egyénisége v >lt, aki jél ismerve a zenetörténészetet, mindenkivel szembeszállva óját akart teremteni és teremtett is. Beethoven kezdettől fogva önálló miivé íz volt s bár állandóan arisztokrácia támogatását élvezte, ez nem jelente te személyének nagy művészetének függőségét. Nem ismert fölsőbbséget és a pártfogóit egyenlő partnerként kezelte. A XVIII. század második felében kristályosodott I i az a stílus, amelynek a lényege, hogy a kialakult egyfajta — az előző к írszaknál egyszerűbb — zenei köznyelv legyen. A művész betörése alaposan megváltoztatta a régi mesterek konzervatív felfogását s ez jelentős fejlőt ést hozott a klasszikus zenei életbe. Beethoven a zenei kifejezés érdekébe n sokszor érintette a hagyományos formák kereteit, és sokat merített b ilőlük, de nem ismerte él azokat egészében. Műveiben gyakran alkalmazta a merészebbnél merészebb kompozíciókat és egyre bonyolultabb zenei formájával, amellyel egyre mélyebb érzéseket, gondolatokat tudott kifejezni lényegében az akkori haladó világ — főleg a francia forradalom hatása t ikröződik. A zenei költeményei az emberi szabadságjogokért szállnak síi ra. A halhatatlan zeneművész nem volt egészséges és „köszvény“ betegségben szenevdett. A betegségének gyógyítására jött el hazánkba a pöstyéni gyógyfürdőbe 1801-ben Beethoven. lónéhány hetet töltött el a Bachusz villában, amelynek a falán emléktáblát helyeztek el a zeneművész otttartózkodásának az emlékére. Foto: —ft— A nagy évfordulóra készülődve A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulóm tiszteletére tervezett műsorokról, kiállításokról és vendégszereplésekről tartott sajtótájékoztatót Pavol Koyí, az SZSZK kulturális miniszterhelyettese és Jnzef Kot, a művészeti főosztály igazgatója. Koyí elvtárs hangsúlyozta a szovjet kultúra térhódítást: a Szovjetunió ugyanis a világ 120 országával tart kulturális kapcsolatokat. A nagy történelmi évforduló tiszteletére rendezendő kultúrakciók kapcsán kiemelte a minőségre való törekvés fontosságét. Hangsúlyozta, hogy a NOSZF történelmi értéke sohasim múlik el időben és térben. A népi hagyományokban, zenében, irodalmi müvekben és képzőművészeti alkotásokban elemi erővel törnek fel a v sszaemlékezések, kei életre a valóság. Évforduló alkalmából a szlovákiai könyvkiadók 86 putlikációt jelentettek meg, közöttük több fiatal, mai szovjet író alkotását is. Filmszfnházaink számos új szovjet filmet mutatnak be. Dokumentum jellegű kiállításokat ás hangversenyeket rendeznek. A szovjet színművészek fesz iiváljára Banské Bystricén kerül sor. A Szlovákiai Irodalmi Alap pályzatár; 88 pályamű érkezett, 77 szerzőtől. A Szlovákiai Képzőművészeti Alap p ályazatára beérkezett nagyszámú pályamű többségét az Október köszöntébe című tárlaton tekinthetik meg az érdeklődők. A következő két hónapban több szovjet művészegyüttes látogat hazánkba, köztük a világhírű Sztanyiszlavszkij Színház balette gyüttese és a Moszkvai Kamaraegyüttes, Csiba
