Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-01 / 39. szám

1977. október 1.

SZABAD FÖLDMŰVES

Olyan ötvenévesnek ítélem Mészáros Zoltánt, a Dolný Feter-1 (alsópéterl) Efsz alelnökét — saját vallomása szerint néhánnyal több — akivel az elmúlt évtizedekről beszélgettem. Néhány pillanatig fürkészve tekint rám s azt mondja. — Nekem ez nem történelem, csak úgy átéltem. De azért beszél eddigi életéről, munkájáról s egy évszámot kihangsúlyoz: 1952. Az én Igazolványomban ugyanis csak egy pecsétet talál aki belenéz, annak igazolását: 1952-ben a helyi efsz tagjai közé léptem.

Ezután már kérdeznem sem kell Mészáros elvtársat: két és fél évtizedes munkájának, helytállásának, próbatételének tényeit sorolja. Azt a szót, hogy helytállás, próbatétel, ő egyszer sem használta.

— Hogy mi volt az elgondolásom? Az ami a többinek. A lenini szövetkezeti eszmékben láttam a Jövő.t. Koptatott igazság ez ma. Akkor azonban még nem tudta mindenki. Tudja, amikor elkezdtük a közös gazdálkodást, voltak olyan időszakok, amikor csak ősszel tudtunk fizetni, ha borból és cigánypecsenyéból pénzt csináltunk a Márton-napi vagy a Simon—Júda vásáron.

— Életünk alapja azonban mindenkor a föld maradt, a kiváló értékes föld, melyhez sohasem tudtunk hűtlenek lenni. A kezdeti nehézségekben — a mai szemmel nézve — volt valami szerencseféle: annak a lehetősége, hogy az ember kipróbálja önmagát.

Közben megkérdeztem: szerette-e, kereste-e a küzdelmet? A válasz ez volt:

Az eszme megvalósítói

dikus év, akkor kapunk esót, amikor nagy szükség volt rá, higgye el, sokkal nagyobb lett volna a hektárhozam. Naponta néztük a gabonatáblákat. Hol, mennyit rontott az aszály.

— Természetes, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy magasabb szintről feljebb jutni sokkal nehezebb, mint az alancsonyabbról. Éppen ezért nem minősíthetők könnyűnek azok a feladatok, amelyek a jövőt illetően szövetkezetünkre várnak.

— Bővíteni és gazdaságosabbá tenni a termelést, szüntelenül javítani a munkakörülményeket: ez a ml közös törekvésünk, ezt követeli tőlünk az élet. Mostani feltételeink között, a korábbitól még kedvezőbb adottságokkal rendelkezünk.

A jövőben még intenzívebben Igyekszünk kihasználni kedvező, de alapvető természeti lehetőségeinket. Itt konkrétan a kertészetre, A "szőlészetre, valamint a dohánytermelésre gondolok. Nagy reményeket füzünk a gáz bevezetéséhez, mely a dohány szárítását az eddiginél sokkal gazdaságosabbá teszi. Nálunk a szőlészet nagy jelentőségű, amelyből már száz hektár van a határban.

A befektetésnek még bőven akad helye szövetkezetünkben. Gondolok itt elsősorban a munkakörülmények további javítására, s a termelés további

Az alsópéteri szüvetkezet fejlődésében sokat jelentettek a szorgoskezfi lányok, asszonyok. A felvételen látható „szépek“ egy tábla leszüretelése után verődtek csoportba. Foto: —tt—■'

gépesítésére —t annak ellenére, hogv gépekkel jól el vagyunk látva. Ma már reális a főgépesítőnk régen tréfásnak értelmezett megjegyzése: — Ha a gépműhely leállna, akkor megszűnne az efsz.

A szövetkezeti eszmét tehát győzelemre vitte a község dolgos, igyekvő népe. Sorra valósultak meg a tudományosan megalapozott tervek és elképzelések. A technikai forradalom mármár hihetetlen hódításainak lehetünk

a szemtanúi. Olyan gépekkel és létesítményekkel gazdagodott a közös, hogy az ember szinte sokszor megfiörzsöli a szemét, hogy valóban jól lát-e. Vajon ki gondolta, ki hitte volna ezt harminc esztendővel ezelőtt.

A közös viták, megbeszélések, döntések és együttes erőfeszítések, a munka szerinti részesedés, az új emberi kapcsolatok, új életformát hoztak létre.

Az általános iskolát végzettek túlnyomó többsége tovább tetmLJNoa|égünkben ma már sok a főiskolát .végzettek száma. Életöröm, egészséges optimizmus hatja át a szövetkezeti tagok, tágas, korszerűen berendezett új otthonát. A szövetkezeti eszmék diadala új, és nagy ablakot vágott a világra, a televízió, a színház, a mozi és az egyéb kulturális lehetőségek még csak tágítják ezt. Külön elemzést érdemelne annak a megállapítása, hogy a körülbelül háromezer lakost számláló falunkban a mozgékonyság, az úf ismeretek és tapasztalatok szerzése szempontjából mit jelent a számtalan személygépkocsi.

A naptárakba leheletfinom szedéssel nyomtatták be: „Az Októberi Forradalom 60. esztendeje“. Ez a hat évtized világtörténelmi bizonyosság. Ez a hatvan év már a szocializmus felnőtt kora. Ha egy civilizáció kialakulásának folyamatához mérjük, még mindig pillanat csupán. De ha az emberi élei időtartamához! ...

Általában harminc évet számítunk egy emberöltőnek. Ennyi idő alatt érik be az új nemzedék. Az, hogy az Októberi Forradalom 60. esztendejébe lépett, azt is jelenti, hogy 1917 óta két teljes generáció nőtt fel. A ma nemzedéke magáénak vallja azt az utat, melyen a lenini eszmék szavára .apáik elindultak. „Életem a szövetkezet“ — valahogy így lehetne kifejezni Mészáros elvtárs gondolatmenetét. Ezek olyan szavak, melyek őrzik a nagy gondolkodó igazát s azt is, hogv korunk, nemzedéke magáénak vallja az örökséget. Csiba László

ваааавааааааваааваававваааааавваввввввааавеввввава'гаввавваааавваааввваааввая

— Nem, soha nem szerettem, a kezdetben viszont nem kellett keresni, csak tudomásul kellett vennünk, hogy az életért, az egyre jobb termelésért, az önként választott eszmékért küzdeni kelll S ml ezt a próbatételt álltuk! Nézeteink helyességét, a ma eredményei igazolják. Aki nyitott szemmel járja a vidékünket, az látja, hogy milyen óriási változások cselekvő részese volt a tegnap parasztsága. Nem a szójáték miatt fogalmazok fgy, a történelem igaza, a tények köteleznek erre.

A tények: — szövetkezetük egykori tagsága közül ma már 170-en nyugdíjasok. S mindannyiuk számára, boldog, gondtalan öregkort biztosít a

társadalom. Számukra a szövetkezeti

gondolat a régi paraszti életforma felbomlását, a „kőhalmazokkal körülvett“ — paraszti porták kinyílását, a külv.llág felé törő szabad életet jelentette.

— A ma ténylegesen dolgozó 460 tagunk nagyrésze már a második generációból való. Többségük, a szó szoros értelmében véve, sohasem volt, hozzánk hasonló gürcölő — paraszt. Mégis magukévá tették ezt az eszmét, ezt az életformát: a község egyik volt legnagyobb gazdájának az unokája, ma például a szövetkezet egyik legkiválóbb gépjavítója és kombájnosa.

— A harminc évvel ezelőtti Alsópéter nincs többé. Egészen más fajta falut, más társadalmat, és másképpen gondolkozó és cselekvő embereket talál Itt. a régi belyén. Mennyi mindennek meg kellett változnia ahhoz, hogy most bátran kijelenthessem, hogy szövetkezetünkben az egy tagra jutó havi kereset eléri a 2700 koronát.

— Persze — fejtegeti tovább az elnökhelyettes, — nem is őszinte ember az, aki tagadja, hogy nem fontos neki, menhyit keres. Mi viszont mindig azokra építettünk, akik emellett a közösség érdekeit is szem előtt tartják. Szerencsére ilyen a tagságunk többsége. A velük folytatott beszélgetések alkalmából, sohasem álltunk és álltunk elő bonyolult közgazdasági fogalmakkal. Azt viszont mindenki megértette, hogy nálunk az állattenyésztésre, a hús- és tejtermelésre kell alapozni a gazdálkodást.

— Ennek érdekében olyan növénytermelésre van szükségünk, amely jól szolgálja ezt a célt. A növénytermelésben elért eredményekre egyébként nem lehet pariász. Ha azt mondom, hogv területünkön a* búza hektáronként 45 mázsával fizet — a kezdeti 15—20 mázsával szemben —. akkor azt válaszolhatja, hogy ez nem Is is olyan rossz. De én tudom, hogy ezen a szakaszon is nagyok még a tartalékaink. Ha nincs az idei rapszó-V!

szAKtaNINtézET A GÖfflÖRi

ÓriáSFák ArNYékáBaH^

Hosszan, füsiketítöen berregett a ..riasztó berendezés“. Fölriadtam s az órára pillantottam. Pontosan hatot mutatott. Sietve felöltöztem és kiballagtam a Strkoveci (kövecsesi) Mezőgazdasági Szaktanintézet tágas udvarára. Az iskola tanulói vezényszóra hajlongtak jobbra-balra, hátra-előre, a reggeli tornát végezték. Rugalmasan mozogtak a szokatlanul hideg szeptemberi reggelen.

A torna végét jelző sípszó után négy fiút hívtam meg egy kis reggeli tereferére. S amint kiderült, valamennyien cigányszármazásúak voltak.

V éradi Géza Rim. Seöovce-i (rimaszécsi) származású, de a kráľovi (királyi) szövetkezettel van szerződése. Az apja segédmunkás az építővállalatnál s nyolcán vannak testvérek. A fiú második osztályos és mág alig várja, hogy letehesse a vizsgát a traktor és a motorkerékpár vezetésre.

— Traktoros szeretnék lenni és most sokat kell tanulnom, hogy sikeresen vizsgázzak — vallja a fiú.

Szajkó József szintén másodikos. A fiú kesovcei, őt szintén a Királyt Együttműködés Efsz szerződtette. A Szajkó-családban hatan vannak gyerekek s az apjuk -állatgondozó a szövetkezetben. Józsi mindössze hét osztályt végzett s a szaktanintézetben voltak tanulási nehézségei. De lassanként belejött s most. amikor a hajtási engedélyért is kell tanulnia, mégjobban szorgoskodik. Őszintén vallotta, jól érzi magát az internátusbán és a koszttal is elégedett. Szeret asztaliteniszezni és a bőrt is szívesen rúgja. Mindezekre meg fs van a lehetősége.

Zsárik József a gömöri Szlovák Nemzeti Felkelés szövetkezet tanulója. A harmadikos fiú legidősebb a családban s mivel elvesztette édesapját családfői kötelesség vár rá. (Nyolcán vannak testvérek.) Bár d is csak hét elemit végzett, a szaklanintézetben sokat fejlődött, sikerült pótolnia az elmulasztottakat. A fiú nagyon szeret traktorral dolgozni s kedveli a honvédelmi előadásokat. Örömmel vesz részt a SZISZ által rendezett kirándulásokon s büszkén mondta: „Már Prágában is jártam“. A közeli napokban Banská Bystricára készülnek, ahol megtekintik a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumát.

Fertő Ernő szintén harmadikos. Űt a Safárikuvui (tornaijai) Állami Gazdaság szerződtette. Az apja az állami gazdaság gömörujfalusi részlege javítóműhelyének vezetője. Ernő a nyáron a műhelyben segédkezeit és elég szépen keresett. Persze szükség esetén felült a traktor nyergébe is. A legjobb tanulók közé tartozik és már megkapta A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium „Kiváló Tanulója“ elismerő kitüntetést, jutalomként 32 más mezőgazdasági szaktanintézet tanulójával tanulmányi kiránduláson vett részt a Szovjetunióban.

Ezekkel a cigányszármazású gyerekekkel beszélgettem a kövecsesi Mezőgazdasági Szaktanintézetben.

Simon Géza nevelő szigorú rendet iparkodik teremteni. Az elsősökkel van csak különösebb gondja, akiket rendre, fegyelemre kell szoktatni. De azért nincs különösebb baj, a kollektíva segítségével rövidesen megszokják az internátusi fegyelmet. A fiatalok örülnek, bogy sokoldalú sportolási lehetőség van az iskolában, s a különböző körzeti, járási vetélkedőkön is rendszeresen résztvehetnek,

Agócs Béla majdnem egész pályafutása alatt mesteriskolának ás szaktanintézetnek volt igazgatója. Negyedszázada végzi a nem éppen irigylésre méltó feladatni; к ebből hűlsz esztendői a kövecsesi iskolában töltött. Nem csoda, ha az évek barázdát nyomlak a homlokára és deres a halántéka. De mindezek ellenére fiatalos és lelkesedéssel végzi a teendőit.

— Jelenleg milyen irányzatú a szaktanintézet? — érdeklődöm a régi Ismerőstől.

— A mezőgazdasági gépesítő szak kétéves. A traktoros-gépesítő és az állattenyésztési szak hároméves. Sajnos, az utóbbira nem volt jelentkező s ezért nem nyitottunk osztályt. Pedig a mezőgazdasági üzemekben nagy szükség lenne szakmunkásokra, hiszen az állattenyésztés jövedelmezőbbé létele szakaszán még sok a kiaknázatlan tartalék járásunkban.

— Mennyi a cigáuyszármazású a szaktanintézetben?

— A tanulók 61 százaléka. Ez igazulja, hogy munkánk nem éppen leányálom. De azért örvendetes, hogy tavaly hiányzás tekintetében ötödik helyen voltunk a közép-szlovákiai kerületben. Tavaly 2.46 százalék volt az átlag tanulási eredmény az iskolánkban s a tanulók közül, hét cigányszórmazású dicséretesen megfelelt. Talán az is örvendetes, hogy nem cigány-Jubbról balra: Agács Béla a szak tanintézet igazgatója és a tangazdaság vezetője egy traktorossal beszélget a határban. Foto: —tt—

— És nem szoktak otthon maradozni a tanulók.?

— Előfordul. De azonnal intézkedünk és a tanuló belátja, hogy helytelenül cselekedett. Különben a szülőkkel állandó, szoros kapcsolatban vagyunk, s látogatjuk őket. Az elsősökkel kicsit több a gond, de hamarosan megszokják a kulturáltabb életmódot s legtöbben jól érzik magukat az iskola kötelékében.

— Melyik járásokból vannak itt tanulók?

— Igazság szerint három járásból. A Veiké Krtö-iből (nagykürtösiből), a luéenecihö) (losonciból) és természetesen a Rim. Sobota-i (rimaszombati) járásból kellene tanulókat kapnunk. De valójában nincs így. A rimaszombati járáson kívül nem sokat törődnek a tanulók toborzásával. A közeli rožíiavai (rozsnyói) járásból nagyobb lenne az érdeklődés, de az más kerület. Üdvös lenne ha ilyen szempontból nem lennének járási határok. A rimaszombati járás egyes szövetkezeteiből (királyi, méhi. gömöri) rendszeresen kötnek szerződéseket az alapiskolából kikerültekke). De van jónéhány mezőgazdasági üzem. ahol nem fordítanak kellő figyelmet, vagy egyáltalán nem törődnek az utánpótlás kérdésével. Pedig sok fiatal traktorosra, gépkezelőre lenne szükség. Az állattenyésztésben pedig mindenütt kellenének a szakmunkások, mert ez jelentősen elősegítené a fontos a mezőgazdasági ágazat fellendítését. A közönyösség a szakmunkás-képzés iránt a jövőben minden bizonnyal megbosszulja magát.

— Mennyi az elméleti és gyakorlati oktatás az iskolában?

— Az egyik héten elméleti oktatás folyik, a másikon gyakorlattal ismerkednek a tanulók. Van egy 600 hektáros tangazdaságunk (ebből 500 hektár a szántó), ott végezzük a gyakorlati munka jelentős részét. A saját gazdaságunkban az ismertebb gépek, berendezések többsége megvan. Ha valami korszerű gép, berendezés hiányzik a gazdaságból, annak megismerése céljából a méhi vagy a királyi szövetkezetbe járunk gyakorlatra. A kapcsolatunk kiváló és bármikor szívesen látják tanulóinkat. Persze a mi segítségünkre is mindig számítanak.

— S milyen gazdasági eredmények vannak a tangazdaságban?

— Azt hiszem nent kell szégyenkeznünk. De talán keressük fel a gazdaság vezet''it, itt van az irodájuk az iskolánk közvetlen közelében.

TÖTH DEZSŐ

(Folytatás a következő számban.)