Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-24 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 8 A földművesszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói egyenlőtlenül küzdenek a természet elemeivel Ezért az eddigieknél sokkal jobban ki kell használni azokat a. tartalékokat, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági kultúrnövények, valamint a gyümölcsfélék hektárhozamának a növelését. A méhek az agrotechnikai tényezők szerves részét képezik. Beporzást tevékenységük nagy hatással van a hektárhozamok növelésére. Például az olajrepce, a mustár, a lóbab, a lucerna, a vöröshere, a baltacím, s egyáltalán a méhkedvelő növények terméshozamát a méhek beporzásával harminc-hetven százalékkal lehet növelni. Kimagasló eredményeket érhetünk el a uborka, az alma termesztésében, valamint a többi gyümölcsféléknél is. A növénytermesztés összpontosítása és szakosítása lehetővé tette a nagytáblás termelési struktúra kialakítását, amelynek jelentős hányadán rovarkedvelő növényfajtákat termesztenek. Ebből kifolyólag a méhek beporzási tevékenysége nélkülözhetetlen! A vöröshere, a lucerna és a baltacím területéből körülbelül tíz százalék a magtermelés. A tudományos dolgozók többéves munka alapján megállapították s több mezőgazdasági üzemben bebizonyították, hogy a beporzás akkor a legeredményesebb, ha egy-egy hektárnyi mezőgazdasági területre számítva megfelelő mennyiségű méhcsaládot szállítanak. A barack, a cseresznye, a meggy, a ribizke és az egres ültetvényesekhez öt méhcsaládot, az alma és körte- beporzásához négyet, a szilvához három méhcsaládot számíthatunk hektáronként. Bükköny, lóbab, lucerna táblák mellé öt-hat méhcsaládot, olajrepcére, mustárra, három-négyet, napraforgóra kettőt-hármat, vöröshere hektáronként három-négy méhcsaládot kell szállítani. A gyümölcsészetben és ültetvényeknél jelenleg a következő alapelv érvényes: a méhcsaládokat egymástól száz-százötven méterre kell elhelyezni azért, hogy a méheknek a gyümölcsvirágzáskor elegendő legelő jusson főleg az erdők, fácánosok mellett. A beporzási tevékenység hatását az agronómus könnyen kiszámíthatja, mégpedig az irányított beporzási tevékenység koefficiense segítségével. Például az őszi repce koefficiense 0,29. Ahol megközelítően — beporzás következtében — húsz mázsa volt a hektárhozam, ott a méhek 5,8 mázsa többlet termést nyújtottak (20X0,29). A többi növényeknél az alábbi koefficiens lehet érvényes: a lucernánál 0,27, a vörösherénél 0,56, a mustárnál 0,48, a lóbabnál 0,58, a máknál 0,29, a napraforgónál 0,43, a babnál 0,23, az uborkánál pedig 0,42. Azért szükséges _erről beszélni, mert ha elegendő számú méhcsaládot szállítottunk ki a magratermesztett lucernatáblák mellé, akkor hat mázsa magtermést is elérhetünk hektáronként. Így a beporzási tevékenységből eredő többlet 1,6 mázsa hektáronként. Tizenöt mázsa hektárhozamnál a méhek javára több mint négy mázsa írható hektáronként! Hasonlóképpen ki lehet számítani a többi növények terméseredményét, a méhek általi beporzás hatását. Ilyen eredményekért kísérletezni is érdemes. Az egyes kaptárak közötti távolság a beporzandó növények között nem lehet több ötszáz, esetleg ezer méternél, de jobb ha a távolság kisebb. Abban az esetben, ha nagyobb távolságról van szó, legjobb ha a méheket a virágzás kezdete előtt iduben szállítjuk a. Jkultúroüvények mellé,, hogy a méhek már az első virágokat meglephessék. Korszerű mezőgazdaságot persze bem lehet elképzeni vegyszerek alkalmazása nélkül. Itt találkozik két —, látszólag ellentétes agrotechnikai szempont. Ha a vegyszereket egyoldalúan használjuk tekintet nélkül a biológiai tényezőkre — méhek a növényeken — akkor a mezőgazdasági termelés nem érheti el a kívánt hatékonyságot, a méhészek az oktalan vegyszerezés következtében elvesztik méheiket s népgazdaságunkat nagy veszteség éri egyrészt a kis terméshozam, másrészt a méztermelés csökkenése miatt. Itt elsősorban a méhek beporzási tevékenységét kell előtérbe helyezni, mert ennek haszna háromszor, négyszer nagyabb, mint a méztermelésből eredő haszon! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 37/63 számú rendelete a mezőgazdasági üzemek részére kötelezővé teszi a méhek védelmét. E szerint úgy kell használni a vegyszereket, hogy ne következzen be a méhpusztítás. A rendeletet ebben az évben módosítják, illetve felújítják, mégpedig a méhek védelme érdekében. Az érvényben levő rendelet méhészetünk szempontjából már ebben az évben is nagy értékeket eredményezett. Szlovákia méhészei a múlt évben megközelítően 390 ezer méhcsaládot teleltettek át, ami azt jelenti, hogy nyolc méhcsalád jutott egy négyzetkilométerre. Ha ezt összehasonlítjuk a külföldi méhállomány sűrűséggel, azt mondhatjuk, hogy egyike vagyunk a legnagyobb méhtenyésztő országnak. A rovarkedvelő növények termesztésének terjedelme nálunk olyan nagy, hogy a méhcsaládok tervszerű vándoroltatásai nélkül azokon a kultúrákon, amelyeknek a legjobban kellene, nem érhetnénk el tökéletes beporzást. Nagy kár, hogy nem minden járásban egyforma a méhek széthelyezése, főképpen ott nem, ahol a méhkedvelő növények összpontosított területe a legnagyobb. Ezért indokolt a méhek vándoroltatása, kiszállítása a megporzásra szoruló nagy területek mellé. Ahhoz, hogy a méhcsaládokkal vándorolhassunk megfelelő szállítóeszközökre, továbbá a méhek kivizsgálására van szükség, hogy teljes erőben legyenek, mert a beteg, gyenge méhek nem poroznak. Sajnos, egyes szakemberek a méhek beporzási tevékenységét figyelmen kívül hagyják, nem honorálják a méhekkel vándorlókat. Ezért a méhkedvelő mezőgazdasági növények széles köre évente beporzás nélkül marad, s ez meg is mutatkozik a szemtermés kis hozamában. A méhészeknek keresniük kell a hordási helyeket. Nagyobb költségek nélkül méheikkel akácra, réti és erdei növényzetekre vándorolnak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiadott egy rendelkezést. mely szerint lehetővé kell tenni a méhek kiszállítását a méhkedvelő növények mellé s egyes növényfajták szerint nyolcvan-százhúsz koronában határozta meg a beporzás díját. A SZMSZ KB áprilisi ülésén felhívással fordult tagjaihoz s rajtuk keresztül az alapszervezetekhez, hogy szállítsák ki méhcsaládjaikat a beporzásra szoruló növények mellé. Az őszi repce és más növények beporzását tehát nem szabad akadályozni vegyszerek Oktalan használatával. A mezőgazdászok és méhtenyésztők jobban közeledhetnének egymáshoz, tiszteletben tarthatnák az egyéni, a vállalati, a társadalmi érdekeket, mert valamennyiünknek érdeke, hogy nagyobb költségek nélkül növeljük a terméshozamot. Meg kell egyezniük a méhcsaládok szállításának feltételeiben, s ennek eredményeképpen a méhkedvelő növények teljes területén jó lesz a megporzás és a termésátlag. E cél érdekében a SZMSZ versenyt hirdetett az alapszervezetek részére. Azokat, akik a mezőgazdasági kultúrákra a legtöbb méhcsaláddal vándorolnak, pénzbeli jutalomban részesíti. Juraj Ferengfk mérnök, a SZMSZ KB vezető titkára,. .1S77« szeptember ti, Idén július végén Nitrán az Agrokomplex keretében a Szlovákiai Méhészek Szövetsége szervezésében meg* rendezték a népi kísérletezők, újítók és feltalálók hetedik konferenciáját. A nagyszabású rendezvényt PhDr. Ing. Jozef Dolinský CSc., a méhészszővet* ség elnöke nyitotta meg kiemelve az SZNF 33. és a NOSZF 60. évfordulójának korszakalkotó jelentőségét. A konferenciának több mint kétszáz résztvevője előadások keretében szer* zett tudomást a szövetségen belüli kísérletező, újító és feltaláló tevékenységről. Bár néhányan nem jutottak hozzá, hogy elmondják tapasztalataikat, a résztvevők mégis tudomást szereztek az ésszerű újításokról. A konferencia eredményeit a Központi Bizottság irodájának a vezetője az alábbiakban foglalta össze: „A korábbi hasonló konferenciák feladata az volt, hogy népszerűsítsék a méhész kísérletezők, újítók és feltalálók eredményeit. Ugyanez a cél vezérelt minket idén is. A tapasztalatok hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a méhészkedés minden területén — tehát kis- és nagyüzemi szinten — Jobb sikereket érhessünk el. Az idén megrendezett konferenciánk jól teljesítette azt a feladatot is, amelyet szövetségünk II. kongreszszusának a záradékai az újítók és feltalálók eredményeinek a népszerűsítésére, az ezzel összefüggő kezdeményező készség kibontakoztatására, a méhészet népgazdasági jelentőségének a tudatosítására, a méhészeti munka racionalizálására kitűzött. Újító méhészek a mezőgazdaság szolgálatában problémáinak a megoldását — s itt lépnek előtérbe a népi kísérle* tezők, újítók és feltaláló méhészek Is, ide sorolhatók a konferencia résztvevői, akik utat keresnek a méhészkedés tökéletesítésében, a szerszámok és a munkafolyamatok és egyebek javításában stb. A konferencián Dolinský mérnök által felvázoltak szorosan kapcsolódnak a kongresszusnak a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését célzó tézisére. Méhészeink ennek éhekében a vándorlással összefüggő kockázat vállalásával is felkínálják méhállományukat, feláldozzák szabadidejüket. , Mindamellett, hogy a méhekkel való növényrpegporzást néhány akadémiai titulussal rendelkező mezőgazdasági vezető nem értékeli megfelelően, mint páldául a Valaliky-i Állami Gazdaságban, ahol nyolcszáz hektáron termelnek •repcét, s a nagy hozam elérését csupán az agrotechnika minőségében, a tápanyag pótlásban és vegyszeres kezelésben látják, ezzel szemben a nitrai járásban a növények méhekkel való megporzását az agrotechnika szerves részének tekintik. tálát átadás ld iszakn. Szövetségünk havi folyóiratán és a Szabad Földműves hetilapon {eresztől közkinccsé tesszük a legjol b tapasztalatokat, s így a méhészek tízezrei számára hozzáférhetőkké vá nak. Már most arra törekszünk, hogy a két év múlva megrendezésre terülő hasonló kon* férenciát minél jobban megszervezzük. A két (csel és szlovák) méhészszövetség rende lőbizottságában megpgyez.Wek..a,b|3aj i, .hogy két évenként felváltva szervizzük konferenciáinkat, hogy ne i zigetelődjiik el egy* mástól. Meggyői ődésünk, hogy a kölcsönös találkoz ik, eszmecserék elősegítik a két s övetség méhészeinek szorosabb együt működését,' a tapasztalatok cseréjét az együvétartozást, melynek mintegy hatvanéves hagyó* mánya van. _ Ne feledjük d, hogy az újító és racionalizáló evékenységet olyan irányban is fejli szteni kell, hogy egyazon technológ ai és munkaműveletek Alkalmasak egyenek a nagyüzemi méhészetekben s, amelyek évről-évre „zsugorodnak“. Ezért szövetségünk a levicei (lévai) járásban olyan kor* szerű méhészet kialakítására törekszik, amely me; :rendelésre, meghatározott összegér segítséget nyújthat a növények me ;porzásában, illetve a növénytermesztt s fellendítésében. Ezzel bizonyítani szeretnénk milyen nagy hasznot j ilentenek a méhek a mezőgazdaságbf n. Feltételezhető! hogy a jövőben a meghirdetett versenybe többen bene* veznek, s ezzel a verseny tömegalappal rendelkezi!, hiszen kísérletező, feltaláló és újí ő akad bőven, csak ki kell használ! 1 a lehetőségeket. Végezetül tál ín még csak annyit’, hogy amikor m igrendezés előtt értékeltük a konf( rencia előkészületeit, mindösze tizenk it előadás vázlata állt rendelkezésünk! e. Ekkor azt a jávas* latot kaptuk, 1 ogy konferencia helyett a nitrai méhészalapszervezet tagjaival nyilvá sós értekezletet tart* sunk. Végül úgy döntöttünk, hogy mégis konferer :iát tartunk. Ma azt mondhatjuk, hegy elegendő előadást hallottunk és i agy tapasztalatokkal térhetünk haza, miután megnéztük a nagyszabású ki illítást, közte szövetségünk kiállítóit tárgyait is.“ ■< (fe Konferenciánk egyben a CSKP XV. kongresszusának azon célkitűzéseit is sikeresen teljesíti, amely hazánk gazdasági és szociális fejlődését a hatodik ötéves tervidőszak távlatában meghatározta, hangsúlyozva a tudomány és a technika vívmányainak a gyakorlatban való gyors realizálását. Az irányelv alapvetően fontosnak tartja: — a mezőgazdasági termelés racionalizálását és belterjesítését — a méhészet mint tudjuk a mezőgazdaságnak szoros tartozéka; — az életkörülmények szüntelen javítását és a természet védelmét — a méh a természet gyógyítója; — a tudományos-műszaki haladás A mofmírovcel szövetkezetben például ebben az évben egyezményt kötöttek a méhészekkel repce megpor* zására, s ez kitűnő eredményt hozott a gazdaságnak. Ez azt bizonyítja, hogy a méhészek és a mezőgazdasági nagyüzem közötti együttműködés példás. Dolinský, Cavojský, Michalik mérnök és mások gazdag tapasztalatai és újításai módot nyújtanak a méhésztevékenység korszerűsítésére és racionálisabbá tételére. Lehetővé teszik a gyakorlatban a műszaki haladás gyorsítását. * Nem szeretnénk ha a konferencián elhangzottakkal lezárulna a tapasz-Feladatok a méhészetben Bár az időjárás napközben még szokatlanul meleg, a nappalok azonban már jóval rövidebbek, mint az előző hónapokban. Ilyenkor az időjárás egyik napról a másikra is hűvösebbre fordulhat. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a méhészet szempontjából elérkezett az ősz, vége az idénynek. Lassan a méhlegelő is elfogy. A meleg napokon a méhek ugyan még szorgalmasan röpködnek, keresik a gyűjtés lehetőségét, ám a mézelő növények választéka a minimálisra szűkül, ezért a lehullott gyümölcsöt és az érett szőlőt kóstolgatják. A szőlőtermelők ezért dühösek a méhekre. Tény azonban, hogy a mézelő méh rágószervével nem képes megsérteni a szőlőszem héját. Erre csak a darazsak képesek, vagy pedig a madarak, s a méhek — mivel a szőlő leve édes — ellepik ezt. Ahol idejében elvégezték a családok téli eleségének a beadását vagy kiegészítését, már nem sok dolog akad a méhek körül. Esetleg közvetlenül a hidegek beállta előtt megállapítják, hogy egy-egy család hány léputcát takar, s ennek megfelelően tá* volítják el a. költőtérből'a felesleges légeket, lépszekrénybe helyezve vagy széllős tiszta helyre rakva tárolják. Ügyelnek arra, hogy a méhek vagy az egerek, esetleg más rágcsálók hozzá ne férkőzhessenek. A méhek ugyanis elhordanák a lépekben levő maradék mézet, amelyet esetleg tavasszal adnánk be a rászoruló családoknak, míg a rágcsálók1 a virágporral telt lépe* két tennék tönkre. Amennyiben az átlagos hőmérséklet nem csökken 15 fok alá, akkor kéthetenként kénezni kell a lépeket a raktárban, hogy a viaszmolyok ne tehessenek kárt bennük. Azokat a lépeket, amelyekben a mézkészlet nincs lefedve (lepecsételve), ne kénezzük, mert a kéngáz behatolna a mézbe és a méheknek való beadás után mérgezést okozna. Itt az ideje, liogy a kiszedett lépeket osztályozzuk. Külön rakjuk a szép, világos munkássejteket tartalmazó, A dohány mézel r r * * I mséről Az utóbbi időben sokat olvashatunk a dohányzás káros hatásáról, de ez azt hiszen egyelőre nem fogja befolyásolni a dohánytermelés eddigi elterjedését, még az olyan területeken sem, ahol eddig is csak egyes vidékeken termesztették nagyobb mennyiségben. Ha nagy hozamokról a dohánynál nem is beszélhetünk, de mint mézelő növényt meg kell említeni. Különösebb figyelmet csak azért érdemel, meri virágzása július második felétől a késő őszi időszakra is kinyúlik, amikor már fagyok is vannak. Tehát a dohány az olyan mézelő növények közé tartozik, amely akkor virágzik, amikor már általában megszűnik a hprdás. Ez a kései mézelés az anyát tovább is petézésre serkenti, s így a család több fiatal méhhel megy a telelőbe. Ezáltal a tavaszi fejlődés áiinden esetben erőteljesebb, s így jobban is ki tudjuk használni a tavaszi legelőket. A dohány virágja fürtszerűen a szár végén helyezkedik el. A termelők sokszor ezt a virágot letépik, hogy a levelek fejlődését elősegítsék, illetve mennyiségileg és minőségileg is jobb dohányt kapjanak. A letört virág után mellékhajtásokon keletkeznek a virágok, így elhúzódik a virágzás, tehát a hordás is. A dohány a bő nektáradó virágod közé lartozik (ha letörjük a virágot ragadós lesz a kéz). A dohány leijeién, és virágján apró ragadós bolyhok vannak, s ezért a nagy melegben almikor a ragadás fokozódik, a méhek nem látogatják úgy a virágokat, mir t a kora reggeli órákban. Mivel a virágban nikotin is található így a méz is enyhén dohány illatú. Kicsit csípős ízű, kesernyés, enyhén barnás vág] zöldes színű a méz, de ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor a fontosabb mézelő növények közé kell sorolnunk. Különösen érvényes ez azokra a területekre, ahol esetleg nagyobb tömegben jelentkezik. Macedónia, de Horgos, Kispiaci, Telecska környékét is ki lehet használni a méhészeknek, különösen akkor, amikor a családot a telelésre fel kell erősítenünk. Az Idén különösen Horgos környékén sok virágzó dohánytáblát lehetett látni, amit a méhészeink nem igen használtak ki. IM) jövőre is használható új lépeket. Jövő tavasszal felhasználhatjuk ezeket a költőtér bővítésénél. De tegyük külön azokat a lépeket is, amelyeket a mézkamrában használhatunk. A régi fekete lépeket, a heresejtek lépeit, s azokat, amelyek beteg családoktól származnak, ki kell olvasztani! A család nagyságától függően szűkítsük le választódeszkával a költőteret, mert ezzel elősegíthetjük a hőgazdálkodást. Erre a célra nagyon jó a préselt szalmapárna, de megfelel a lemezválasztó is. ЬЦ az utóbbi választódeszkánál maradunk, akkor vágjuk azt egy centivel kisebbre, mint a féczpk- hplppip с я uélap7fórip4zka szélére szögezzünl bicikligumiból vágott csíkokat (vékc ny léccel), mert az . tökéletesen zái s könnyen mozgatható, nem szór il meg. Ügy rendezzi к be a fészket, hogy annak közepe . kijáró nyílással azo* nos irányban 1 Jgyen, azonban a ki* járó túlzott szű ítésére nincs szükség. Amint beköveti ezik a hűvös időjárás és a méhek tel dőfürtbe húzódnak, az egerek megke; dhetik a garázdálko* dást. Ezért a ;ijáró nyílásra szerel* jük fel az ege ek elleni rácsot, s a kaptárakat. kíy ljr.61... is ellenőrizzük. Az esetleges r< pedéseket tömjük be és fessük be. izükség esetén kaptá■ ŕainkat mázolji к át. -hai-Méhek a terméshozamnövelésben
