Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-24 / 38. szám

1977. szeptember 24., SZABAD FÖLDMŰVES 3 0 A magas állami kitüntetés további példamutatásra, újabb kiváló eredmények elérésére kötelez A Vág folyó mindkét partján elterülő Sarai (vágsellyei) Barátság szövetkezet tagságát nemrég az a nagy öröm érte, hogy Munkaérdemren­det kapott. Mégpedig a sokéves, kiváló gazdasági eredményeik társadalmi elismeréseképpen. Azért, hogy — ebben az élenjáró mezőgazdasági nagy­üzemben — soha, egy pillanatra sem feledkeznek meg az EMBERRŐL, a közös javak létrehozójáról. A dolgozókról való sokoldalú gondoskodás itt mindennapi, élő valóság. Nagyra becsülendő az a törekvés, amelyet évek hosszú során tanúsítanak a dolgozók szakmai-politikai tudásgyarapítása, szellemi gazdagodása érdekében. E téren nem csupán járási elsők, már több éve — tavaly már szlovákiai méretben is a legjobbaknak bizonyultak. Az avatatlan azt hinné, hogy e kétségkívül kimagasló társadalmi elis­merés — a Munkaérdemrend — örömmámorában „úszik“ a tagság. Örül­nek. Valamenyi tag örül az állami kitüntetésnek. De nem részegíti meg őket. Jól tudják: élenjárónak maradni, sok-sok szövetkezet tagjai számára követendő példát mutatni, növénytermesztésben, állattenyésztésben, üzem­­szervezésben, a szakmai-politikai és tudományos ismeretek gyakorlati fel­­használásában — nem éppen könnyű dolog..,. Valóban nem könnyű, mert az idei gabonaterméssel (62,5 q/ha) a jövő évben már nem elégedhetnek meg. Még akkor sem, ha azt több mint ezer hektárnyi termőterületen érték el: jubilejná és Száva fajta dominált. Ezt a csúcstermés is kézzelfoghataón bizonyítja. Ha kilencven hektáron — átlagban — 88 mázsa termett Szávából, hektáronként, ez bíztató, újabb reményekre jogosító tényező. Nincs megállás! A gabonatermesztésnek még van sok, kiaknázatlan tartaléka. Itt a Vág mindkét partján is, ahol a ta­lajvíz nemegyszer feltör évente, s hat károsítóan a gabonafélékre. Mint a helyi gabonatermesztési kísérleteik tapasztalatai is mutatják: előtérbe helyezendő továbbra is a Jubilejná, a Száva, az Iljicsovka, az Oj­­vidéki korai, a hazai búzafajták közül meg a Szolarisz (ez utóbbi jól mu­tatkozott be, meghaladva a 70 mázsás hozamszintet), amely kiváló biológiai tulajdonságokkal rendelkezik, s méltán sorolható a már ismert bőtermő, külföldi fajták közé. Egy pillanatra maradjunk még a szemeseknél: ez a szövetkezet is társul abba a kukoricatermesztési rendszerbe, amely 28 ezer hektárra terjed majd, s fő cél — az ipari termelési színvonal elérése. A nyolc szövetkezet és két állami gazdaság tizenötmillió korona beruházási költséggel teremti meg ehhez a gazdasági-műszaki alapot. Tehát, a kukoricatermesztés terén is nagyot lépnek előre. Attól függetlenül, hogy a Barátság-nak nincs szé­­gyelni valója, saját kukorica-hozamszintjét illetően sem. jól kiaknázzák öntözési lehetőségeiket. Takarmányfélékből teljesen önellátók. S ez a tény úgyszintén a példás szövetkezeti gazdálkodásuk mellett szól. Arra is mertek vállalkozni, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulója tiszteletére ver­senyfelhívással fordultak a járás mezőgazdasági üzemeihez: a szemesek­ből, hektáronként 80 kilogrammal termeljenek többet, mint amennyit a termelési tervük előirányoz. A terméskilátás kukoricából is jó, ami a ver­senyfelhívás kritériumának túlteljesítéséhez is kellő alapot teremt. Mint már a cikk elején szó esett róla, a dolgozókról való sokoldalú gondoskodás kamatostól visszatérül a szövetkezetnek. Az egymillió koro­nát, amit erre a célra fordítanak, nem kótyavetyélik el! Baráti kapcsolatot tartanak fenn a Szovjetunió, az NDK és a Magyar Népköztársaság egy-egy szövetkezetével,t amely kapcsolat nem viseli magán a formalizmus jegyeit. Hasznosak, gyümölcsözőek ezek a kapcsolatok, mert a kölcsönös eszme­cserékre, tapasztalatátadásokra, a személyes ismeretség elmélyítésére ala­pozódnak. Figyelmet érdemlő az a hozzáállás is, amelyet ez a kitüntetett szövetkezet a szakemberei iránt tanúsít: ezek két-három évenként kül­földi tanulmányutakon vehetnek részt, szocialista és kapitalista országok­ban. Ezeknek a céltudatos, hasznos tanulmányutaknak a költségeit termé­szetesen a szövetkezet a szociális-kulturális alapból fedezi. Ennek ellené­ben a szakemberektől elvárják, hogy a szerzett szakismereteket a közös­ség javára fordítsák, tökéletesítve a termelést, szakirányítást. Érdekes, itt, a DUSLO — amely egymagában nagy munkaerő- „elszívó“ —, valamint a közeli járási székhely, még sincs munkaerőproblémájuk, gondjuk. Főleg a fiatalok és középkorúak részéről mutatkozik érdeklődés, a tagfelvételt illetően. S ez mutatja a legkézenfekvőbben: biztos jövőt, jó megélhetési, továbbképzési, művelődési lehetőséget érdemes nyújtani a dolgozóknak, mert azok szorgalmas munkával, feladataik példás teljesíté­sével viszonozzák azt. Sőt, a szövetkezeti gazdálkodás önkéntes propagá­­toraivá, az eredmények népszerűsítőivé válnak. És, nagyon hálásak a szö­vetkezet nyugdíjasai is, akiknek a nyugdíjjáradéka kiegészítésére évente mintegy 180 ezer koronát fordít d közös gazdaság. A fiatalok vonzódása a szövetkezethez nagyon is érthető, hiszen az egyes Uzemrészlegeken sportolási, szórakozási lehetőséget nyújt. A szövet­kezeten belül működő üzemi SZISZ helyi szervezete teaesteket, klubeste­ket rendez. Lehetőséget teremtettek az asztalitenisz kedvelőknek is. Külön érdekesség, hogy a labdarúgó csapatuk már kétszer mérkőzött a Trikota női labdarúgó csapatával. Miért ne említenénk: tevékeny az Ifjúsági Fény­szóró, rávilágít a mutatkozó hibákra, fogyatékosságokra, s megmutatja a megoldás útját is. Ezért természetesen a szövetkezet vezetői egyáltalán nem nehezetelnek rájuk, hiszen az ő munkájukat segítik. (Ezt nem ártana tudatosítani másutt, ahol voltak ilyen próbálkozások, s épp emiatt váltak a kezdeményezők kedvszegetté.) Bűnös könnyelműség lenne részünkről, ha nem szólnánk a sertéshús­­termelésről, s a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről. Tavaly próbaüze­meit a korszerű sertéshizlaldájuk, s az idén már 135 vagon sertéshúst termelnek benne. Ez is elősegítette, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési érték meghaladja a húszezer koronát — mellék­üzemági termeléstől mentesen. A szövetkezet fiataljai már most sem húzódoznak a szarvasmarha­tenyésztésben végzendő munkától. Hát még, ha elkészül majd az ezer fé­rőhelyes tehénfarm, amely 36 millió korona költségráfordítást igényel, s a lehető legkorszerűbb lesz, nemcsak hazai, hanem közép-európai viszony­latban is. Az automatizáció nagyfokú érvényesítése kulturált munkakörül­ményeket teremt. Ezeknek az automatikus berendezéseknek a működteté­séhez természetesen, nagyobb felelősségérzet, s szaktudás szükséges. A szövetkezet fiataljai ezt meg is értik, s ha tanulásról lesz majd szó, szí­vesen gyarapítják tudásukat közép-, vagy akár főiskolai szinten. Ez, kor­parancs! No meg a Munkaérdemrend is kötelezi őket, az egész tagságot, amit Hlavatý Tibor mérnök,' a főüzemgazdász tömören így fogalmazott: „A közeli években is a legjobbak között akarunk maradni! Ehhez viszont to­vábbi példamutatásra, még jobb eredmények elérésére van szükség. Ez további nagy erőfeszítéseket követel valamennyiünktől — az egész tagság részéről.“ N. KOVÁCS ISTVÁN A kedvező terméskilátásba vetett ** bizakodással újságolta Kaszonyl Albert, az oborínl (abaral) szövetke* zet főkertésze: — Talajvíz pusztított a fóliaházak­ban. Tönkrement a paprika és a pa­radicsom nagyobb része.... De tud­ja, az ungvidéki embert nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen el­veszítse munkakdevét. Látja, megad* tűk a növénykultúrának azt, ami neki jár, s most nem is vallunk vele szé­gyent. Hallgatom a kertészt, eltűnődöm a mondottakon. Amit látok az szép, bő terméssel hálálja meg a föld a dol­gozók szorgalmát, a vezetők hozzá­értését. Ismét a zöldség van terítéken. A kertész közbeveti: — A lakosság összfogyasztásának nyolc százalékát, az élelmiszerfo­gyasztásnak meg közel egyötödét a zöldség teszi. Ehhez még tudnunk kell: a zöldség semmi mással nem pótolható. Például a húsleves és még egy sor étel zöldség nélkül mit sem ér. A zöldségtermesztés fejlesztését az ipari feldolgozás, liletve mint ki­vitelt árucikk is indokolja. No- meg az, hogy ilymódon kevesebb zöldség­féle behozatalára szorul az ország. Igenám, csakhogy olykor nagyon megbillen a mérleg egyensúlya. Vagy­is .problémák merülnek fel, éppen a hazai zöldségtermés értékesítését ille­tően, amit valamilyen módon meg kellene oldani. Ezen a téren nincs megfelelő összhang. Megoldatlan a Szemle a zöldségesben gépsítés, valamint a felvásárlás kér­­dése.Ez utóbbi esetben a termelő és fogyasztó közé ékelődött szervet kel­lene „kiiktatni“, amely nemegyszer lassítja az áruátvételt, szállítóeszköz- és ládahiányra hivatkozva. — Nálunk kedvező a helyzet, ami a zöldség termőterületének bővítését illeti. Az idén már félszáz hektáron termesztünk zöldségféléket. Tavaly három, jövőre már hat hektárra ter­jedt, illetve terjed a fólia alatti zöld­ségtermesztésünk. A múlt évben pél­dául 2,2 millió koronát jövedelmezett a negyven hektárnyi zöldség. Az idei évre már 2,5 millió korona bevételt terveztünk. Beszélgetésünk elején Kaszonyi elv­társ említette, hogy a paprikát és a paradicsomot talajvíz tette tönkre. Nos, a primőrzöldség helyét újból be­­palántázták karfiollal, téli káposztá­val, ilyképpen a tervezett bevételt elérik. Dolgoskezű asszonyok szedték és rakták zsákokba a káposztafejeket. Közben megjegyeztem: „Szép, tiszta a zöldségesük. Valamiféle vész, vagy kártevő nem ütötte fel a fejét?“ — Hatékony volt a vegyszeres el* lentámadás — válaszolt a kertész. Majd a továbbiakban elsorjázta, hogy a szántóföldi zöldségtermesztésen ki* vül az idén dohányt 22, gyümölcsöt 57, s korai burgonyát 50 hektáron termeszt a szövetkezet, illetve a há­rom munkacsoport. Csupán a zöldsé­gesben 60 nő dolgozik. Soha nincs velük probléma, jó a munkakedvük. Mind az oboríniak, mind a Veiké Raskovce-iek (nagyráskaiak) szorgal­masak, becsületes munkát végeznek. Ezt a jó kereseti lehetőség is elő­mozdítja. — Csak az idő segítsen, meg az erőnk ... — mondotta a már 71 éves Bucskó Erzsi néni, aki kora ellenére mindennapos munkaerő a kertészet­ben. Váradi Klárika, aki az iparból jött a szövetkezet kertészetébe, s a cso­port legfiatalabb tagja, így vélekedik: — Jól érzem itt magam a sok asz­­szony között. Meg aztán, havonta megkeresem a kétezer koronát mi mást kívánhatnék még?i Alkonyat előtt ért véget'a határ* járásunk. A főkertész figyelme min­denre kiterjedt. Szemrevételezte az osztályozott paprikát, megnézte a konzervgyárnak előkészített paradi­csomot, kijelölte az asszonynép más­napi feladatait, majd a fóliasátrak alatt szorgoskodó nők közt is szakí­tott időt egy kis eszmecserére. Sokmindenről szó esett ezen a na­pon még: a partneri kapcsolatokról a Zelenina, a konzervgyár és a szö­vetkezet között, a gépesítésről, a ke­­mizálás sikeréről és mindarról, ami a szántóföldi zöldségtermesztéssel ösz­­szefügg. De legtöbbet vitáztunk a ter­melésszakosításról, az üzemközti együttműködés lehetőségeiről, a zöld­ségtermesztés továbbfejlesztéséről. És önnön problémáiról, amelyek az irá­nyítással, ellenőrzéssel esnek egybe: nem lehet tekintettel barátra, sógor­ra, komára. Részrehajlás nélkül, na­gyon felelősségteljesen kell a reárótt feladatokat teljesítenie, a dolgozók nevelését, rendszeres felvilágosítását is beleértve — január elejétől decem­ber legvégéig. Aztán, kezdődik megint minden elölről... A kertészeti csoport egy része, a fő kertésszel. Illés, Bertalan Gazdag termést szüretelnek (Befejezés az 1. oldalról.) Nincs sok idő tereferáre. Kevés az idejük az irányítóknak és a szünete­lőknek, s így a harmadik Vilmossal, a pincemesterrel már a présházban folytatjuk a beszélgetést. Pócs Vilmos jól ismeri a közös sző­lészetet, hiszen a nemrégiben elhunyt apja mellett kisgyerek korától foglal­kozik a szőlészet ezerágú mestersé­gével. — Mennyi szőlő van már az alsó­­péteri határban? — Eddig száz hektárt telepítettünk. Mivel kiváló a talajunk a szőlőter­mesztésre, a tervek szerint 1980-ig még negyven hektárral bővítjük a szőlő telepítését. — Milyen fajtákat telepítenek még? — Nekünk már sokéves tapasztala­tunk van és tudjuk mit kéne telepí­teni. De sajnos még mindig attól függ, milyen ültetőanyagot kapunk. — Milyen hektárhozamokat várnak az Idén? — Nem szeretek jósolgatni. A ter­vet minden bizonnyal túlteljesítjük. S ami lényeges, a minőség sokat ígé­rő. Pedig a tavasz nem volt kecseg­tető s akadt fagykárunk is. Aztán a helikopteres permetezéssel is okoztak kárt. Jő a repülőmadarakkal való vegyszerezés, csak körültekintőbben kell azt végezni. A présház előtt Vida Etel, Koján Mária, Szabó és Kovács Ilona mossák a hordókat. De köztük van a hatvan esztendős Kiss Dénes bácsi is, aki negyedszázada tevékenykedik a szőlő­ben. — Milyen termés mutatkozik? — érdeklődöm Dénes bácsitól. — Amikor ragad a must, azt jelen­ti, hogy magas a cukorfok. — Résztvesznek borversenyeken is? kérdem a pincemestert. — Rendszeresen. Legutóbb Dél-Mor­­vaországban megrendezett országos borvetélkedőn több fajtával vettünk részt. A boraink mind érmet nyer tek, — köztük a Ottonel Muskotály aranyérmet. Ha az idén engedélyezik a préselést, minden bizonnyal olyan borokat készítünk, amely öregbíti a, szőlőtermesztő szövetkezetünk hírne­vét. Bár nálunk is az a lényeges, hogy szőlőként értékesítjük a termést. — Milyen a kapcsolat a borfeldol­gozó üzemmel? — Kiváló — hangzott a pincemes­ter válasza. A BORFELDOLGOZD ÜZEMBEN Hurbanovo (Űgyalla) városka szé­lén a közelmúlt években épült fel egy korszerű borfeldolgozó és tároló üzem. Az üzemben 560 vagon , szőlőt dolgoznak fel. A környékbeli mező­­gazdasági üzemekből vásárolják a sző­lőt — mintegy 680 hektár területről. Nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági üzemeknek nem kell messze szállí­tani a bort, gyümölcsöt. Medek elvtárs, az üzem vezetője régi szakember s részben ennek is köszönhető, hogy a legnagyobb egyet­értésben folyik a szőlő felvásárlása. Ezzel kapcsolatban a borfeldolgozó üzem vezetője a következőket mond­ta: — Rendszeres kapcsolatot tartunk fenn a mezőgazdasági üzem vezetői­vel és a szőlészeti szakemberekkel. Összehívunk tanácskozásokat is, ahol az üzleti kérdések mellett szakmai problémákkal és a tapasztalatok ki­cserélésével foglalkozunk. Jó elvtársi, baráti viszony alakult ki közöttünk és kölcsönös a bizalom. Manapság már nincs tülekedés, fölösleges verseny­­gés. Egyelőre tizenkét órás műszak­ban dolgozunk. Ha majd a szükség megkívánja, hosszabbítjuk a műsza­kot, sőt vasárnap is üzemelünk. — S elég lesz a borfeldolgozó ka­pacitása? — Remélhetőleg. De ha szükség lesz, felhasználjuk a járásunkban lé­vő borpincéket is. Persze gondolunk a holnapra is. Mert bővül a termő szőlőterület. Már megkezdtük az új üzemünk bővítését. Az elkövetkező években 900 vagonos lesz a befogadó képességünk. — A melléktermékeket hogyan hasznosítják? — A tvrdosovcei (tardoskeddi) szö­vetkezettel van szerződésünk s ők szállítják el a törkölyt s azt takar­mányozás céljára használják fel. A szőlőcsutkát a helyt szövetkezetbe szállítjuk, s ott hasznosítják. Szőlőből gazdag, jó minőségű ter­més mutatkozik országszerte. Most már az a lényeges, hogy időben szü­reteljenek a mezőgazdasági üzemek­ben és a borfeldolgozó üzemekben tegyenek meg mindent, hogy akadály­talanul follyon a felvásárlás. Tóth Dezső 1 Рос* Vilmos pincemester a jo termést ígérő szülőben, fotó; *tt-~

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents