Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-17 / 37. szám
1877. szeptember 17. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Műszaki vívmányok AZ AGRIKMIPLEX 77 Az idén már ötödször megrendezett Agrokomplex ’77 Országos Mezői gazdasági Kiállítás kapui bezárultak. Annak ellenére nem árt — az eltelt pár hét távlatában — a látottakból egyet-mást felújítani, mérlegelni. Akik a kiállításon részt vettek és végignézték, bizonyosan nem csalódtak. Ezen országos méretű rendezvényen megismerkedhettek szocialista mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk fejlettségének színvonalával, eddigi eredményeivel, sikereivel és távlataival. A kiállítás szemléltetően visszatükrözte pártunk helyes politikáját, melynek keretében többek között a mezőgazdasági komplexum további fejlesztését s az élelmiszerekkel való fokozatos önellátást tűzték ki célul. Ennek megvalósításában legigényesebb feladat a mezőgazdasági termelésre hárul, hiszen a növényi és állati eredetű nyersanyag termelésével szorosan összefügg az élelmiszeripari termelés is. A nyersanyag termelés mennyiségi növelésének alapvető tényezője a tudományos-műszaki fejlettség s ennek keretében a gépesítés színvonala. Csak a gépi eszközök és berendezések állandó tökéletesítésével, teljesítményük fokozásával válik lehetővé a mezőgazdasági termelés hatékonyabbá tétele, a nehéz munkának a kiküszöbölése és a munkatermelékenységnek a növelése. A kiállítás bebizonyította, hogy mezőgazdaságunk magas színvonalú műszaki fejlettséggel, korszerű, nagyteljesítményű gépekkel rendelkezik, melyek lehetővé teszik a nagyüzemi termelési módszerek széleskörű elterjedését. Egyben bemutatta a KGST tagállamok szoros együttműködését is a tudományos-műszaki fejlesztés terén, amelynek fő célja az életszínvonal növelése, a jobb életfeltételeknek a megteremtése. Végighaladva az Agrokomplexen kiállított gépek sokasága között sok újat és érdekeset láthattunk. Tizenhat hazai és külföldi kiállító mutatta be a legkorszerűbb gépeket, eszközöket és berendezéseket. A bemutatott újdonságok közül figyelmet érdemel az NDK-beli E—516-os nagyteljesítményű univerzális arató-cséplőgép. Ez tulajdonképpen már az ismert és bevált E—512-es kombájn tökéletesített változata. Az új arató-cséplőgép nagy áteresztőképességgel rendelkezik, amely kalászos gabonából 10—12, kukoricából pedig 10 kilogrammot csépel ki percenként. Az óránkénti teljesítménye 2—2,5 hektár. Korszerű elektronikus és hidraulikus berendezése lehetővé teszi a gép automatikus működését és könnyű irányítását. További újdonságok közé tartozott a nagyteljesítményű szovjet gyártmányú K—700-A négykerékmeghajtású traktor, a román ü—651-M típusú traktor, a hazai gyártmányú paradicsom betakarító gépsor s a nagyteljesítményű uborkaosztályozó gép. Figyelemre méltó volt a brnoi Zbrojovka részéről bemutatott takarmánybetakarító gépsor is, amely a KGST tagállamok együttműködésének az' eredménye. A mezőgazdasági szakemberek részére minden bizonnyal azoknak a bemutatása volt hasznos, amelyek jelenleg és a közeljövőben hasznosíthatók a legfontosabb növénykultúrák termesztésében és lehetővé teszik az iparszerű növénytermesztés kialakítását. A talajművelő eszközök közül a nyolcsoros függesztett PN 8-35 ekét láthattuk. Munkaszélessége 2,80 m. Főleg a komplex gabonatermesztés technológiai géprendszerben jön számításba. Valamennyi talajtípus művelésére alkalmas a 6-suros függesztett 8 PHX- 35 H eke. A talajművelésben fontos szerepet tölt be a négysoros szovjet 4-PN—35-ös eke is, amely a szántáson kívül egyéb talajművelési és talajjavítási munkálatokra is alkalmas. Továbbá a függesztett ötsoros PHX-40 H eke, amelynek óránkénti teljesítménye — ideális vonóeszköz esetén — 1.6 hektár. A talajmüvelésnek fontos művelete a trágyázás. A mütrágyaszórók között láthattuk a nagytérfogatú lengyel gyártmányú RCW típust, amely a legújabb műtrágyaszórók közé sorolható. Az istállótrágya kihordására a T-U8B típusú univerzális pótkocsi alkalmas. A traktor vontatású pótkocsin a szerves trágyán kívül szecskázott anyagokat, gumós terményeket és öm lesztett anyagokat is szállíthatunk. Az istállótrágya-szórók közül a mező gazdasági gyakorlatban jól bevált a hazai gyártású RüR—5-ös berendezés, amelynek szórási szélessége 9—10 méter. Az utóbbi években előtérbe került a hígtrágya hasznosítása. A hígtrágya szállító- és szórógépek gyártó sóban nagv előrehaladást értek el az NDK-ban. Erre a célra minden körülménynek megfelel az új típusú MTS 100.27 jelű ciszterna. A trágya szórási sávja 4—10 méter szélességre állítható be. A töltés időtartama öt perc. A korábbi hasonló gépekhez viszonyítva az új ciszterna használatával a munkatermelékenység duplájára növelhető! A gabonafélék vetőgépjei már általánosan ismertek, azonban a minimális talajművelésre való törekvés során mór kezd elterjedni a szántás nélküli vetés. Erre nagyon jó a 20 SEXBJ 150-es vetőgép, amellyel a gabonaféléken kívül a cukorrépa, a kukorica, a herefélék és a mák vetésére is alkalmas. A vetőgép óránkénti teljesítménye 1,7 hektár és munkaszélessége három méter. A kalászos gabonafélék betakarításában továbbra is a nagyteljesítményű arató-cséplőgépek maradnak. Ezek közé tartozik a Kolosz, a Nyiva és az E—512-es kombájn. A szalma takarításban q nagy térfogatú — 40 köbméteres — önfelszedő MTVS 4,1 típusú pótkocsi és a nagynyomású K-453 típusú bálázó kerül előtérbe. Ma már a kukorica termesztése is teljesen gépesített. A rendelkezésre álló vető- és betakarító gépek közül figyelmet érdemel elsősorban a román SPC—B-os vetögép átalakított, SPC—8 as változata. Ezzel óránként 3.7 hektár vethető be. A szemes kukorica korszerű betakarítására az FKS- 841 adapter alkalmas, amely a Kolosz kombájnra szerelhető. A silókukorica betakarításában a legkorszerűbb gépek közé a ŽT-3Q0 adapterral felszerelt SPS-420-as magajáró szecskázó tesz jó szolgálatot. A nagyteljesítményű betakarítógépek az eddigiektől eltérő anyagszállító eszközök alkalmazását is igénylik. Ezen követelményeknek teljes mértékben megfelel a lengyel gyártmányú VVP-3,5 billentős pótkocsi. Köztudott, hogy a cukorrépa termesztése még mindig sok emberi erőt igényel. Ezért a törekvések olyan gépek kialakítására irányulnak, amelyek lehetővé teszik a kézi munka teljes kiküszöbölését. Ebből a szempontból nagy előrehaladást jelent a hatsoros 8 JeCZ gép. Működésének lényege, hogy a vágószerkezet a növény érintése közben létrejött elektrónikus impulzusok révén jön működésbe. A cukorrépa betakarításánál a kétmeneíes módszer kerül előtérbe. Az új típusú három és hatsoros betakarító gépek alkalmazhatók valamennyi talajtípuson. Ilyen gép a hat sorns maga járó BOCS cukorrépa fejezögép (óránkénti teljesítménye egy hektár) és a hatsoros KS—6-os kiszedögép. A gépsor 45 cm-es sortávolságú növényzetben használható. Még mindig nehézségekbe ütközik a burgonya termesztés gépesítése. A betakarításánál például a legnagyobb gondot az időjárási, valamint a termőhelyi körülmények okozzák. Ezért a géptervezők olyan megoldásokat keresnek, amelyek az ezzel összefüggő nehézségek leküzdését teszik lehetővé. A burgonyatermesztés gépieszközei közül figyelmet érdemel a félig függesztett négysoros Sa BP 75-ös ültetőgép. Óránkénti teljesítménye egy hektár. A komhajnos betakarítás során előzőleg a növényzet levélzetét és szárát össze kell zúzni. Erre a célra megfelel a lengyel gyártmányú RLZ—4-es burgonyaszársértő gép. A szársértést 3—6 nappal a betakarítás előtt kell elvégezni. A korszerű burgonya betakarító kombájnok közül bevált az NDK gyártmányú kétsoros E—671-es kombájn. A felsorolt i gépek és eszközök a növénykultúrák gépesített termesztésének csak egy részét foglalják össze. De már ez is meggyőzően bizonyítja. hogy az utóbbi években — a KGST tagállamok keretében — milyen nagy előrehaladás történt a növénytermesztés gépesítése terén. KLAMARCSIK MÁRIA mérnök Időszerű feladat a szemeskukorica mesterséges szárítása! Д szemeskukorica mesterséges ** szárításának problémáját a mezőgazdasági nagyüzemek — egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok — fejlődése, gépesítése, tárolási kérdések és nem, utolsó sorban a kukoricakombájnok széleskörű alkalmazása hozta előtérbe. Melyek azok a folyamatok, illetve alapvető feltételek, amelyeket a szakembereknek ismerniük kell a szemeskukorica mesterséges szárítása során? A szemeskokurica magtárba kerülve tovább él és lélegzik. Ez a lélegzés annál intenzívebb, minél nedvesebb és melegebb a szemestermény. A légzési folyamat alatt a termény szénhidrát tartalma vízre és szénsavra bomlik, közben meleg fejlődik, a meleg és a nedvesség viszont fokozza a légzési folyamatot. A termény az erős felmelegedés hatására barnul, ami lassan áthatol az egész magon. A nedves kukoricában — a fentieken kívül — még „enzim“ tevékenység is felléphet. Ez a fokozott felmelegedés következtében a szemeskukorica csírázását idézi elő, ami a penészgombák fejlődéséhez vezet. A gyakorlati életben megfigyelhető, hogy a szemeskukorica 14 százalékos nedvességgel nagv tömegben hosszú ideig tárolható, melegedés és megromlás veszélye nélkül. Napjainkban a legkülönbözőbb mesterséges szárítóberendezések terjedtek el a mezőgazdasági nagyüzemekben. A mesterséges szárítás lényege az, hogy nedvességet vonunk el a terményből párologtatással. A termény felületével érintkező levegő felmelegíti a terményt, elgőzölögteti annak nedvességét, majd az elgőzölögtetett vízgőzt elszállítja. Ezt a folyamatot nevezik a szakemberek „külső nedvesség“ diffúziónak. A szárításnak ebben a fázisában az anyag még nagy nedvességtartalommal rendelkezik. A terményfelületről való vízelpárologtatás hasonló a szabad vízfelületről való párologtatás folyamatával. Tehát adott légsebesség és hőfok mellett a száradás sebessége állandó, az anyag hőfoka alig változik. Ez a periódus addig tart, amíg a termény nedvességtartalmának 50—60 százalékát elveszti. Az anyag belsejében végbemenő nedvességmozgást „belső nedvesség“ diffúziónak nevezzük. Ez a folyamat a magasabb koncentrációjú helyről az alacsonyabb nedvességkoncentráció felé irányul. A nedvesség a termény belső részeiből a felület felé mozog mindaddig, amíg a nedvessékkoncentráció minden pontban ki nem egyenlítődik. Ezzel a folyamattal megy végbe egyidejűleg a gőz úgynevezett „termodiffúziója“ is. Ennek az a lényege, hogy a nedvesség a jobban felmelegedett rétegekből á kevésbé melegebb rétegek felé irányul. Abban az esetben, amikor az anyag külső rétegei jobban felmelegedtek mint a belső részek, a nedvességvándoriás kívülről befelé irányul, tehát csökkenti a víznek a felszínre való jutását. Tekintettel arra, hogy a nedvesség koncentráció különbség okozta diffúzió erősebb a termodiffúziónál, az anyag száradása nem áll meg, csak lelassul. Ha a két diffúzió jelenség intenzivitása egyenlővé válik, a száradás folyamata befejeződik. A fenti jelenségeknek nagy szerepük van a szemeskukorica szárítási folyamatának a változásában. A szemeskukorica mesterséges szárításának gazdaságossá tétele érdekében azonban meg keli határozni azokat a külső folyamatokat is, amelyeknek a tényezői behatással vannak a szárítás gazda ságosságára. Ezek az Ismert tényezők: a szárító levegő hőfóka, relatív nedvesség tartalma, sebessége- és mennyisége, valamint a szárítólevegő áramlási iránya a terményhez viszonyítva. A fenti paramétereket — a berendezés kezelési utasításának megfelelően — úgy kell beállítani, hogy a legkevesebb energiafelhasználás mellett az anyag minőségi romlásának veszélye nélkül a leggyorsabb száradási intenzitást érjük el. Az egyenletes szárítás céljából a szántóközeg hőfokát, illetve mennyiségét szükség szerint szabályozni kell. A szárítőlevegő relatív páratartalmának céljából a hőfok emelése szükséges. A szárítóközeg hőmérsékletét és a termény hőmérsékletét illetően vitatott kérdéssel állunk szemben. Egyrészt minőségi követelmény, hogy a szárított termény — pl. ö hibridkukorica vetőmag — hőmérséklete ne legyen túl magas, mivel a fehérje komplexumban ez károsodást okoz, másrészt a száradás során az „önhűtés“ jelensége is fellép. Bonyolítja a kérdést, hogy a szárítóközeg hőmérsékletét befolyásolja a szárító rendszere és konstrukciója is. A gyakorlat során a szemeskukorica szárítási határhőmérséklete, az alábbiak szerint alakul: takarmánykukoricánál a szárítóközeg hőmérséklete 110—130 C fok, a tenményhőmérséklete elekor 60 — 70 C fok. Vetőmagnál ezek az értékek 55—75 C fok (szárítóközeg hőmérséklete) és 40—45 C fok (terményhőmérséklete) között alakulnak. Ezek a hőfokok nem általános érvényűek, hanem függenek az egyes szárítóberendezések „rendszerétől* is! A viszonylag közepesnél magasabb (24—30 százalékos) nedvességtartalom miatt, nagy körültekintéssel üzemeltethetők a szárítóberendezések. Ma már a kukorica „betakarítás“ munkafolyamata alatt sehol sem a kukorica kombájnos betakarítását értik egymagában, hanem a termény tisztítását, szárítását és tárolását is. így válik a szemeskukorica betakarítása kompletté. A szövetkezetek traktorosai, kombájnosai és szakemberei használják ki a kedvező időjárást. Jő munkaszervezéssel arra törekedjenek, hogy mihamarabb, minél kisebb veszteséggel a tárolóhelyekre kerüljön a szemes kukorica. Amennyiben az időjárás csapadékossá válna, a szemes kukorica betakarítása és tároslásra való előkészítése még nagyobb figyelmet követel kombájnostól és mezőgazdasági mérnöktől egyaránt. Dr. László László tudományos kutató Kifizetődő a köménymag termelése? Az egyik legelterjedtebb fűszernövényünk a köménymag. Legnagyobb mennyiségben elsősorban a háztartásokban és a sütőiparban, de aránylag jelentős mértékben a gyógyszerészeiben és a likőrök gyártásában hasznosítják. E fontos fűszert főképpen 4,8 százaléknyi illóolajtartalma miatt termesztik. Hazánkban az évi köménymag szükséglet 2900 tonna. Annak ellenére, hogy hazánkban megvannak mindazon termőhelyi és éghajlati adottságok, melyek a köménymag sikeres termesztéséhez szükségesek, mégsem vagyunk képesek a szükségletet hazai termelésből fedezni! Ezért a hiányzó részt külföldi behozatallal pótoljuk. A közelmúltban a náchodi járásban, Bohuslavicén megrendezett aktíva értekezlet keretében a köménymagtermesztők azon kérdésekkel foglalkoztak, hogy melyek a fő Okai a köménymag kismértékű termelésének, és mik az előfeltételei annak, hogy a köménymag felvásárlási tervét teljesíthessük. A kellő mennyiségű köménymag termelésnek elsőrendű feltétele a vetésterület meghatározása. Ez tisztakultúrában, vagy alávetésekben biztosítható. A köménymag termesztésében nemritkán a sikertelenség kockázatával Is számolni kell. Ezért célszerű bizonyos tartaléknak a létrehozása. Ez a tervezett terület legalább harminc százalékos növelésével érhető el. Nem kevésbé fontos a köménymagtermesztés összpontosítása. Ez szükségessé teszi a szakosított üzemek kialakítását, melyekben a köménymagot nagyobb — ötventől kétszáz hektárig terjedő területen — termeszthetnék. Hazánkban a köménymag termesztésének szakosított folyamata már megkezdődött. Ennek legjobb példája a Bohuslavicei Haladás Efsz, ahol a köménymagot kétszáz hektárun termesztik. Az elmúlt években a köménymagtermelés csökkenését a gyen•ge, rossz fejlődésű állomány idézte elő. A parcellákat sok esetben ki kellett szántani. Gyakran előfordult, hogy a termesztés második évében a növényzet virágzása elmaradt, s így betakarításra csak a harmadik évben került sor. Ezáltal a. köménymag termesztése egy évvel eltolódott. Tudni kell ugyanis, hogy a köménymag monokarpikus kétéves növény, amely gyakran évelő növénnyé alakulhat. Ha a termesztés első évében — a rossz agrotechnika következtében — nem fejlődik ki megfelelően, akkor a következő évben nem virágzik, s ezáltal még a legkedvezőbb körülmények közepette sem hozza meg a várt termést. Alapvetően fontos, hogy már a termesztés első évében megfelelő agrotechnikával serkentsük a tartalékanyagok képződését, amelyek elősegítik a növényzet jó fejlődését s ennek következtében az elvárt termést. A köménymagot legcélszerűbb alávetésben termeszteni. Legmegfelelőbb takarónövénye a lóbab vagy a mák. Abban az esetben, ha takarónövénynek az árpát használjuk, akkor a vetőgépet úgy kell beállítani, hogy az adagolásnál minden harmadik szem köménymag legyen. A legújabb kísérletek a köménymag talajelőkégzítés nélküli vetésére itányulnak. Ennél a módszernél 21 cm-es távolságra, vagyis széles sávokba vetik a köménymagot. Ennek gyakorlati alkalmazására még további kutatómunka szükséges, a legmegfelelőbb tápanyagellátás és vegyszerezés megoldása érdekében. A köménymagtermelés fokozásához jelentős mértékben hozzájárulhat az újnemesítésű csehszlovák CB-N fajta, amely a Česká Bélá-i Magnemesítő Intézet többéves munkájának az eredménye. Ezen fajta értékesebb tulajdonsá- 1 ga, hogy nem pereg ki. Ezért be- j takarítási veszetséggel nem kell < számolni. A betakarítás egy me- ] netben kombájnnal végezhető. Fon- . tos követelmény a cseplődob, va- ' lumint a fordulatszám helyes be- ! állítása. Ezáltal elkerülhető a ■ szemveszteség. A kutatók kidolgozták az új- > nemesltésű fajta termesztésének ; az agrotechnikáját, s ez nagy se- > gítségül szolgál a gyakorlatban. j A korszerű agrotechnika alkal- i mazása, valamint az újnemesítésű : fajta széleskörű elterjedése nagy \ mértékben hozzájárul a hektár- ' hozamok növeléséhez, valamint a ; termesztés kockázatosságának , csökkentéséhez. 1 A nagyobb hozam elérésére ősz- 1 tönöz az új prémium-rendszer is. 1 Ennek alapján — a köménymag j 22 koronás kilogrammként! alap- i árán kívül — a termelő mezőgaz- j dasági üzem minden hektárért 2800 korona prémiumot kap, 1 amennyiben eléri a 0,7 tonna hektárhozamot. Abban az esetben, ha egy hektárról 0,8—1 tonna magot takarítanak be, akkor négyezer, i ha pedig egy tonnán felüli hozamot érnek el, akkor ötezer korona prémium jár a termelőnek. A termelők a leadott termény fejében 1:3 arányban takarmányt is vásárolhatnak. Hogy a köménymagtermesztés- i ben kimagasló eredmények érhe- ; tők el, ezt ma már több mezőgazdasági üzem példája bizonyltja. A chrudimi járásban a Jeni- ! žovcei Efsz-ben harminc hektáron ' köménymagból 1,95 tonna hektár- ' hozamot értek el. A Dőlni Ojezd-i i Efsz-ben húsz hektáron pedig át- ' lagosan 1,65 tonnát takarítottak ! be. A köménymag legtapasztaltabb termesztője a Bohuslavicei „Hala- j dás“ Efsz, ahol 120 hektáros terű- 4 létén elérték az 1,05 tonna hek- 1 tárhozamotl (L. K.) M
