Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-17 / 37. szám

SZABAD FÖLDMŰVES . 1377*. szeptember %% Vadászegyesületek tevékeny sége egy járásban A Dunajská Streda i (dunaszerda« helyi) járásnak nevéhez — hagyomá­nyaihoz híven — a vadászat gazdag lehetőségén kívül a minden igénye­ket túlhaladó mezőgazdaság az alap­ja. A mezőgazdasági termények kö­zül jól megterem ott a búza, az ár­pa, a kukorica, a cukorrépa, az olaj­­növények, a szőlő, a zöldség és a gyümölcs. A vadgazdálkodást illetően a leg­illetékesebbhez, a SZVSZ járási bi­zottságának elnökéhez: Gyurcsek Ernőhöz, az erdőgazdaság igazgató­jához fordultam, aki elmondta, hogy a járás 80 ezer hektár területén a vadállományról 37 vadászati alapszer­vezet 980 tagja gondoskodik és az erdőgazdaságnak jahodnán elismert fácánosa van. A Dunával határos vadászterületek nemes vadja a szarvas. A dunamenti ártéri erdők jó búvóhelyként szolgál nak ezen fővadnak. A Csallóközben a szarvas, mint ismeretes, a tenyész­­idnben néha hosszabb ideig a magas­szárú mezőgazdasági kultúrák (kuko­rica) tábláin tartózkodik. A vadászok sokszor ártéri szarvasról beszélnek, mintha ez külön faj lenne, ez a meg­jelölés azonban nem szakszerű, illet-Kötelességemnek tartom visszatérni az 1965 ben bekövetkezett védőgát átszakadására (Kfúőovecen), amikor az árvíz elöntötte Csallóköz légtér-« mékenyebb földjeit. A járás területének jó része víz alá került. Az összedőlt családiházak százain kívül a szövetkezetek kára sok millió koronát tett ki. Az apró­vad állomány úgyszólván teljesen az árvíz martaléka lett! A csülkös va­dakból csupán néhány menekült meg. Jól emlékszem a szomorú napokra, a nagy károkat szenvedett járás dol­gozóinak küzdelmére, hazánk népé­nek segítő készségére. A cseh és a szlovák falvak védnökséget vállaltak az árvíz sújtotta falvak és szövetke­zetek felett, hatalmas műszaki és anyagi segítséget nyújtottak részükre. Nem szabad megfeledkezni azokról a cseh vadászszervezetekről, amelyek megértéssel és önfeláldozással küld­ték az apróvadak százait a kártszen­­vedett vadászterületekre. Hasonlókép-« pen jártak el a szlovák vadászegye­sületek is. A nemes tetiek szemlélte­tően dokumtntálták köztársaságunk nemzetiségeinek együttérzését, össze­tartozását. A járási pártszervezet, a nemzeti I/IP m ■ nn^nTfr^i щу L v-U l'M lm i i H .ИЯ и ь&Ш ve nem tudományos, a helyes elnevez zés „Gímszarvas". A szarvas nem olyan hű körzeté­hez, mint az őz, szeret vándorolni (migráció). Hogy ez így van a Csalló­közben is volt szerencsém látni, ami­kor motorcsónakon a Dunát járva ka­csára vadásztam, akkor 13 szarvas­bika úszta át a Dunát, Ásványráró irányából Gabéíkovo felé. Ez közis­mert az itteni vadászok között. A vadásztársaságok féltő gonddal vé­dik állományukat. Az ártéri erdő nyu­galmas helyet biztosít a vaddisznó­nak, az őznek, a nyúlnak és a fácán­nak is. Az őz a mezőgazdasági terü­letekkel szomszédos ritkás erdőkben előszeretetei trtózkodik, sőt néhol az erdőmenles, nagyobb kiterjedésű me­zőgazdasági területeken is megtelep­szik. bizottságok együttműködésével meg­szervezett lakosság és a védnök üze­­elvégezték az újjáépítést. Az elmúlt vadászévadban hét ezer nyulat, 2000 fácánt és 1500 fogolyt fogtak be a járásban, s a vadásztár­saságoknak a tervszerű „kilövési ke­retet“ is sikerült teljesíteniük. A tár­saságok lelövési terve csaknem vala­mennyi vadfajnál fokozatosan növek­szik, de főleg apróvadból kerül egyre több terítékre. A vadállomány mennyiségének és minőségének javítását elsnőrendű feladatnak tekintik. A vadsűrűség nö­velése mellett azonban gondot kell fordítani a minőség javítására is. Az állomány — a beltenyésztés miatt ugyanis — bizonyos időn belül rom­lik, nagyobb az elhullás, gyakoribb a csökkent értéki, küllemre, méret­re, súlyra nem teljesen megfeleld zsákmány. A minőség feljavítását vér­­felfrissítéssel végzik. A vadásztársaságok télnyomó része magáévá teszi a helyes vadgazdálko­dás írott és íratlan törvényeit. Az állomány szüntelen javítására és vér­­felfrissítésére egyre nagyobb számban bocsátanak ki máshonnan beszerzett élővadat a területükön. A vadgazdasági jogszabályok a va­dásztársaságok részére nemcsak a va­dászat lehetőségeit biztosítják, hanem nagy feladatokat is rónak rájuk. A határozatok kötelezik a társaságokat a vadállomány védelmezésére és gon dozására. Megfontolt vadgazdálkodás, gondos vadvédelem nélkül nincs ered­ményes vadászat! Védeni kell az állo­mányt mind a ragadozóktól, mind az ártó szándékú személyektől, de gon­doskodni kell a nagyüzemi vadgaz­dálkodással járó, az állományra káros hatások elhárításáról is. J. M. Habrovský Vadászok birodalma az erdő-mező. Baka és környéke egyikben sem szű­kölködik. Még így sem lehet ezt a környéket kimondottan vadászparadi­csomnak nevezni. Hogy eredményeik, munkájuk mégis ezt sejteti, erről in­kább Balázs Istvánnak, az egyesített vadásztársaság elnökének a vélemé­nyét hallgassuk meg. — Egyesített vadásztársaságunk te­rülete 3400 hektár, ebből hetvenhá­­rom hektár az erdő. A három köz­ség: Baka, Trstená (Nádasd) és Juro­­vá (Deresika) vadászait egyesítő szervezetünknek harminchárom tagja van. Legtapasztaltabb vadásztársunk a hetvenkét év^s Dobróczky László, a legfiatalabb pedig a huszonnégy éves Gerezdes 1 lezső. Vadászterületi nkön jelentős a szár­nyas apróvad, ce jó a nyúl, szarvas, őz és a vaddismó állomány s elő­fordul túzok is Természeti adottsá­gaink megfelelő эк a vadgazdálkodás­hoz. Ezértis fő célunk: vadászterüle­­tünö vadeltarók ipességének növelése. Mi sohasem érvelünk azzal, hogy ezen a területei kevés a vad, új va­dászokra már lines szükségünk. Je­lenleg is vanna c vadászjelöltjeink. A problémákat a 'adbőség megteremté­sével oldottuk neg. Felismertük azo­kat a jelentős tartalékokat, amelye­ket a földműv Jsszövetkezettel való együttműködés rejt magában. Oszto­zunk a felelőse igben, ami a vadállo­mánynak mint „nemzeti kincsnek“ megóvásában, 1 ímélésében, téli ete­tésében, tervszerű vadászatában, vad­tenyésztési, selejtezési, vérfelfrissítésl munkáiban va amennyiünkre hárul. A mezőgazdasá >i idénymunkák ide­jén besegítünk. Például tavaly 1230 órát dolgoztunl le társadalmi mun­kában. Ennek : ejében a szövetkezet­től hetvenhat i názsa ocsút kaptunk, a téli etetéshe : szükséges harminc­­három mázsa szálastakarmányt pe­dig saját erőkt ől biztosítottuk. Vadásztársasá ?unk bevételének je­lentős része az élővadbefogásból származik. A v< dhúseladás tervét tel­jesítjük, ezért is a járás egyik legjobb vadászegyesület d közé tartozunk. Vadásztársaim fegyelme, felelősség­­érzete, vadászé :ikai magatartása jó. Hasonlóképpen nagyrabecsüléssel szólhatok a s; övetkezet vezetőségé­nek jó szándékáról, gyors segítőkész­­ségéről. A bakai egyesült vadásztársaság eddigi eredmér yeit az intenzív vad­­gazdálkodás fé njelzl. Céljuk tovább­ra Is az, hogy a vadászok kedvüket leljék ebben . i népgazdaságilag is hasznos tevéki nységben, s egyúttal olyan tenyészti i munkát végezzenek, amely területül ön a vadbőség továb­bi fejlesztését szolgálja. Csiba László Az igazi vadász A vadtenyésztés intenzitásának növelése akorszerű mezőgazdasági kö­rülmények között szükségessé teszi a félvadtenyésztés bevezetését. Ezzel összhangban alakulnak ki a rotációra beállított szárnyasvadtenyésztő, zárt­téri telepek. Örömteli tény, hogy a mesterséges tenyésztés szükségszerűségét ma már az olyan vadásztársaságok is felismerték, akiknek nincsen lehetőségük zárttéri szárnyasvadtenyésztéshez. Az elmondottak kapcsán Tősér Vince, Maié Blahovó-i (kisabonyi) lakos személyében olyan tenyésztőt ismertünk meg, aki évek őta sikeresen fog­lalkozik a fácán zárttéri tenyésztésével. Udvarán galambok, foglyok, für­­jek, vadkacsák, egzótikus madarak szakszerűen előállított voliérjei mellett gyönyörködhetünk a különböző típusú és fajtájú fácánok gazdag állomá­nyában (arany, ezüst, cseh, gyémánt, mongol, kék fácánokban). Tapasztalatai szerint az úgynevezett mobil-rendszerű tenyészet a lehető legtermészetesebb életmódot biztosítja a fácánnak. A könnyű szerkezetű voliérekbe elhelyezett fácáncsibék edzettebbé válnak, úgyszólván termé­szetes feltételek között nőnek fel: szabadon bocsájtásuk után kitűnően repülnek, kisebb a betegségek fellépésének a veszélye és a tenyészet ki­alakítása sem olyan költséges. E tenyésztési formánál is fontos a tisztaság, a rendszeres fertőtlenítés és a szakszerű takarmányozás (a fácáncsibék takarmányát például tizennégy féle anyagból készíti], A tenyészetében levő tojók tojástermeiését, valamint a fészekmentésből származó tojásokat keltetögéppel és törpe tyúkokkal kelteti. A zárttért tenyésztésen kívül eredményes munkát folytat a keresztezés szakaszán is. Célja az olyan egyedek kitenyésztése, amelyek tojóképesek, megfelelő etstalkatúak, és ellenállók a természetben. Tenyésztői munkája természetesen nem öncélú, tevékenységével aktívan elősegíti a környező vadásztársaságok fácánállományának gyarapodását és vérfrissítését. A múlt évben például ötvennyolc fácánt engedett szaba­don ellenszolgáltatás nélkül. Ma már vadászjelöltként tevékenykedő Tősér elvtárs ezt a munkát aktív vadászként még intenzívebben igyekszik folytatni. Cs. L. Gyermekkoromban számtalan sebb-nagyobb csukát láttam a rence mellett mozdulatlanul, lesállásban. Ilyenkor nemcsak gyönyörködtem bennük, de ha némelyik vigyázatlan volt, a partra segítettem, ami nem volt ínyére. Apám, látva az ilyen hor­gászhajlamokat, sokszor megjegyezte: „Halász, vadász, madarász, éhenkó­rász!“ Kenderáztatáskor volt a legjobb fogás. Ilyenkor négy-öt, sőt tíz kilós csukák is „pipáztak“ a víz színén. De tavaszi áradáskor sok kint re­kedt közülük a gödrökben. Igyekez­tem rajtuk segíteni. Ami éppen a kézbe került azzal hordtam őket visz­­sza a nyílt vízbe. A csuka talán az egyik legkedvel­tebb hal a horgászok körében. A kez­dő horgászok azért szeretik, mert kegyetlen ragadozó és mindent meg­támad, ami a vízben mozog. Így a kevés tapasztalattal rendelkező hor­gász is gyakrabban zsákmányul ejt­heti. A gyakorlott horgászok azért kedvelik, mert a horgon az utolsó pillanatig küzd az életért. Az állóvi­zet talán még jobban kedveli, mint a folyókat. Amennyiben talál rejtek­helyét — legyen az vízbe dőlt fa, rence vagy bármi más, — ha kicsit szűkösen is van oxigén a vízben, a csuka benne jól érzi magát. A fogási naplók szerint a legjobb és a legtöbb fogás az őszi hónapok­ra esik. De ha megkeressük tartóz­kodási helyüket, nyáron is szép ered­ményt érhetünk el. Ha már ennyit tudunk a csukáról, illő egy kis szabály is a szórakozás­hoz. A csuka január 1-től június 15-ig védett. Kifogható mérete a szabályok szerint legalább ötven cm. Sajnos ez nem mindenkire vonatkozik. Vannak nagyon sokan, akik lelkiismeretfur­­dalás nélkül a táskába sllyesztik a méreten aluli csukákat is. Mint másfajta halaknál, a csuká­nál is érdemes figyelembe venni az Időjárást, a vízállást s ha módunk van rá, még a légnyomást is. Ügy mint minden halat, a 'csukát is be­folyásolják ezek a tényezők. Jő csu­­kázást ígér a csendes eső, felhős idő és a gyenge szél. Emlékszem, egy alkalommal milyen csodát művelt a szemerkélő eső. Reggel jó korán mentünk csukázni. A kiszemelt he­lyen kezdtünk, ahol már több alka­lommal volt szerencsénk. A várva várt csukák csak nem és nem akar­tak jelentkezni. Az idő telt, de a ka­pások késtek. A régebben látott rab­lásokat nem észleltük, pedig meg­voltunk győződve arról, hogy a csu­kák valahol ott lapulnak. Egy idő múlva a szél gyengült, majd lassan csöpögni kezdett az eső, ami bizony nem nagyon volt az ínyünkre. Már azon kezdtünk gondolkozni, hogy összecsomagolunk és megyünk haza. Ekkor megtörtént az első kapás s meglett az első csuka. Ettől aztán megjött a kedvünk. A hazamenés gondolata úgy elszállt, mint a füst. A felszerelés szempontjából is el­térőek a vélemények. Egyesek a hosz­­szú bambusznyélre esküsznek. Nálam egészen jól bevált a laminát nyél. Az eredménnyel is megvagyok eléged­ve. A csukát általában az akadályok mellett keresem, a szilont is ennek megfelelően választom. A harmincas­­harmincőtös ott is elég, mert ha az akadályba belekeveredik, az ötvenes sem sokat segít. Forgókapocs és drót­­előke, ezen kettes vagy hármas ho­rog. Ennek van előnye, de ugyanak­kor lehet hátránya is. Előnye az, hogy a kettes vagy a hármas horog biztosabban akad, s a drótot nem tudja elharapni a hal. Hátránya vi­szont az, hogy a gyakran használt öreg drót felmondja a szolgálatot és eltörik. Az ilyen szempontból elő­nyösebb a lánc, de vastagsága miatt ma már azt lehet mondani, hogy nem' használják, legalábbis a környé­künkön. A kockázatot így is, úgy is vállalni kell. Minden horgászat azzal jár. Ha látom, hogy a drótelőkére csalizott kishalra nincs kapás, átsze­relem egyes horogra előke nélkül. Ez a legtöbbször beválik. Ezzel a módszerrel sem szalasztottam öl több csukát, mint a drótelőkével. Az az egy biztos, hogy így a kapások gya­koribbak voltak. Az egyik régebbi horgászat alkal­mával történt. Szép élő halacskákkal voltak csalizva horogjaim. Kapás nem volt egyikre sem. Ezért az egyik készséget átszereltem egyes horogra. Az eredmény meglepő volt. A dugó még fel sem állt, amikor kapás volt. Bevágtam. Az eredmény: másfél ki­lós csuka. Újra csaliztam, alig tíz perc múlya újabb kapás, természete­sen egy újabh csuka. Harmadszor csaliztam. A bedobás után társamhoz indultam, mert rá akartam gyújtani és a gyufám átnedvesedett. Társam meggyújtotta a cigarettám és figyel­meztetett: „Vigyázz, mert a horgodat megint viszi a hal!“ Szinte hihetetlen volt az egész. Ha nem velem törté­nik a dolog, talán el sem hiszem. A drótelőkés horgokon egyiken sem volt kapás egész idő alatt, pe­dig alig pár méterre voltak egymás­tól. Azóta gyakran alkalmazom ezt a módszert, de csuka csak egyszer lépett meg a horoggal. Csalihalnak öklét, fenékjáró küllőt, keszeget hasz­nálok, de jobb híján megfelel a ki­sebb sügér, vagy a vágódurbincs, ha­bár ezektől sokan Idegenkednek. Azt mondják erre nem kap a hal. Sem­mivel sem rosszabb az eredmény, ha ilyen csalihallal horgászunk. Azonkí­vül ezekhez könnyebben is hozzáju­tunk. Leginkább úszós felszereléssel szeretek csukázni. A kishalat a szá­ján keresztül, vagy a hátúszókánál fogva csalizom. Amennyiben jól akad a horog, lehet készíteni a merítő­­szákot. Adamcsík Ferenc Hogyan csukázom? ki-Meddig élnek a halak? Hány évig is élnek a halak? — teszik fel a kéri est. És ez a tény ma­gában hordja azt is, hogy a halak természetes kör ilmények között is el­pusztulnak. Mégpedig „aggkori elgyengülésben“. A pusztulás okát azért tettem idézőjelbe, mert a meghatározás szakszerű, tudományosan is pon­tos. Pékh Gyula írja le egyik egyetemi jegyzetfüzetében. Az, hogy a halak aggkori elgyengülésben pusztulnak el, szakmai köbökben is alig ismert. Pedig évről évre a tavaszi haldöglések a Dunán erre adnak példát. A tél okozta végső legyengülés végez velük vagy az ellenállásra már nem képes egyedeket betegség viszi el. A hullák gyakran meg sem jelennek a vís felszínén, s ha mégis, a parton élő ragadozók gyorsan eltakarítják. Joggal feltehető a kérdés, hogy a hihetetlen tömegben élő keszegfélék­kel, amelyeknek átlag életkora nem is magas, ha végez az elgyengülés — miért nem úsznak tömegesen folyőink felszínén? Megfigyelések bizonyít­ják, hogy az aggkori elgyengülés először mozgásáavarokban mutatkozik meg. Amíg más halfajok s főleg a nagyobb példányok elhúzódnak, meg­bújnak, addig a keszegek mint csoportosuló és tömörülő halak a „bandá­ban“ próbálnak maradni. £s ez pecsételi meg sorsukat. Zsákmányává lesz­nek a ragadozóknak. Jól tudták ezt azok a horgászok, akik a pergető horgászást móddal próbálkoztak és sikerrel. Azért nem tesznek élő csalit a horogra, mert a döglött halacska a vízben húzva támolygó mozgást vé­gez, % máris rákap a süllő, balin vagy csuka. Azojc a keszegek, amelyek még le tudnak „vermelni“ egy mellék- vagy holtágban, azok tavasszal pusztulnak el. A másik megválaszolandó kérdésünk: meddig élhetnek, illetve élnek az egyes halfajok? Amíg a korábbi szakirodalom általában a túlzások felé hajlott, addig az az érzésem, hogy a jelenkori szakemberek alábecsülik a halak átlagos életkorát. A kérdést szerintem ugyanis ahhoz kell mérni, [hogy meddig élhet el egy hal, ha elkerülve minden veszélyt, aggkori elgyengülés okozza elpusz­tulását. Átlagosan ez mikor következhet be? Ha a szakirodalom egészére, megfigyeléseinkre, következtetéseinkre adunk, jónéhány hiputézist leállít­hatunk. I / Vegyük sorba a halakat. Ha egy harcsa — s erre kísérleti eredményeink is vannak — tízéves korára a természetes vizeken eléri az egy méter nagyságot és tíz-tizenkét kg-ot, akkor egy ötven kg-os harcsa életkora nem lehet kevesebb ugyanennyi évnél. Ha figyelembe vesszük, hogy a halaknál a későbbi életszakaszokban egyre csökken a növekedési inten­zitás, inkább többről kellene beszélni. Bizonyos,! hogy egy száz kilós harcsa is több mint száz éves! Ez a gondolatmenet vonatkozik a vizákra is. Szövetkezetünknél 1957-ben kifogott 136 kg-os vizát 150—160 évre becsülték a szakemberek által vég­zett vizsgálatok. De maradjunk a harcsánál. Figyelve a kifogott példá­nyokra s elvétve adódó matuzsálemekre, valamint a folyókon, tavaknál mutatkozó negatív előjelű tényezőkre a 40—45 év a feltehető. A ponty életkora, amelyről legtöbbet tudunk, 20—25 év. A kecsege, amely lassan no s hat-hét éves korában éri el a fél kg-ot. s bőven fognak másfél, kétkilós nagyságúakat 4- 30—35 évre tehető. A süllő ennél kevesebb életkorú, 20—25 év. A csuka átlag életkora feltét­lenül meghaladja ezt, 25—30 év. A compó életkor* a pontyéhoz hasonló, bár a Fertőből és az alföldi Pirtóból kifogott 4—6 kg-os példányok 30 év körüliek lehetnek, esetleg idősebbek. A törpeharcsa átlagos életkora bi­zonyos, hogy húsz év körül van. Nem tudom, hogy hány éves lehetett az általam eddig látott legnagyobb példány, amely 9> dkg-ot nyomott kere­ken. A kárászféék tovább élnek mint a keszegek. 15—20 évig, míg az utóbbiak 10—15 évig. Keveset tudunk a menyhalról. Román kísérletek szerint tíz év alatt érik el a másfél kg-ot • kö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents