Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

ч 1977. fólia* 9.' SZABAD FÖLDMŰVES 3 Fejőgulyás a Karla-tanyáról Szilázst porcióz a teheneknek. Meg­szólítom: — Egyedül eteti az egész sort? — ■Az nekem már sok lenne. De né­hány évvel ezelőtt egy egész csordát elláttam. Villáját hegyével a jászolnak for­dítja. Szusszant egyet, s közben el­tűnődik. — Kaszáltam is, amikor kellett. Ojra munkához lát. Alighanem azt akarja a tudtomra adni, hogy az ál­latok nem várhatnak, s ami lényeges volt, azt már elmondta. — Távol a központtól ez a Karla­­tanya. — Az nem számít. Az eredmény a fontos. — Ez érdekelne. — Nézze, a Streda nad Bodrogom-i (bodrogszerdahelyi) Állami Gazdar Ságnak több mint ezer a fejőstehene. Az év elejétől számítva, 103 száza­lékra teljesítjük az időszaki tejeladá­si tervet. Ez a tavalyihoz viszonyítva 29 százalékos emelkedés. Ez idő sze­rint naponta 2600 literrel adunk töb­bet a tejfeldolgozó üzemnek, arányit­­va a tavalyihoz. — Miért vállalja a munka nehe­zét? — Ezekért-e ... ’Gyermekkorom őta szeretem az állatokat. Most ér a szélső tehénhez, a piros­tarkához. Számolom: tizenkilenc. MíndvalahánynalN a tőgye szép, gömbölyű, ujjnyi vastag tejerekkel... Tóth Lajos, az állami gazdaság pél­dás tehenésze. Jelenleg 17,5 liter a tehenenkénti, napi fejési átlaga. Na­ponta háromszor fej. — Nem sok ez? Kevesebbet is vál­lalhatna ... — Nézzen csak a tehenekre! Me­lyiktől válhatnék meg szívesen?... — Egyszer meg kell válni tőlük, hiszen a klíni (bodrogszögi) gazda­ságban már felépült az ötszáz férő­helyes tehénistálló. Ide összpontosít­ják majd a teheneket. Kissé eltűnődik, s mintha azt akar­ná mondani, hogy gondolni sem akar ilyesmire. A derék tehenész lehan­­goltnak látszik, így más témára tere­lem a szót. — Mit jelent a Csehszlovák-Szovjet Barátság cím viselése a gyakorlat­ban, az állami gazdaságot illetően? — Baráti kapcsolatot tartunk a Szovjetunióban levő Kárpátontúli Te­rület beregovói járásának Gáti Fajta­nemesítő Állami Gazdaságával, már 1966 óta. Ez kölcsönös látogatások­ban, tapasztalatcserékben, kétoldalú munkaversenyben, s barátságápolás­ban nyilvánul meg a legkifejezőbben. A mi gazdaságunk például a gáti gaz­daság takarmányozási és új silózási technológiáját alkalmazza, eredmény­nyel. A továbbiakban is a két gazdaság kapcsolatainak bővítéséről beszélge­tünk. — A közeljövőben sor kerül a két gazdaság közös sport- és kulturális rendezvényeire, az együttműködés még szélesebb alapokra helyezésére — újságolja a tehenész. Hadd fűzzem hozzá, a szóbanlévő állami gazdaság dolgozói mintegy másfél millió korona értékű kötele­zettséget vállaltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforduló­ja tiszteletére. A szocialista munka­­verseny feltételeit is ismertették a szovhoz illetékes vezetőivel. Vállalá­saik jobbára a termelési feladatok túlteljesítésére, a célszerű és gazda­ságos takarmányozásra, a munkakör­nyezet javítására, a baleset- és tűz­védelemre, illetőleg a károk megelő­zésére szorítkoznak. Persze, a dolgo­zók szakmai-politikai tudásgyarapítá­sára törekvés is a vállalásukban sze­repel. A dolgozók munka- és élet­környezetének javítása érdekében kö­zel 116 ezer korona értékű önkéntes társadalmi munkát végeznek. A nyers­­termelést mintegy 730 ezer koronával akarják túlszárnyalni, s több mint 127 ezer korona termelési költséget megtakarítani. — Brigádgyűléseinkről tudom, sza­vunkat tartjuk: a vállalásainkat idő­arányosan teljesítjük. Azt ígértük, hogy mintegy 325 ezer korona áru­­értékkel teljesítjük túl az előirány­zottat. Biztos vagyok benne, hogy a gazdaságunk más munkaszakaszain dolgozók is hasonlóképp gondolkoz­nak, s cselekszenek. Erre is kötelez minket a Csehszlovák-Szovjet Barát­ság megtisztelő cím. — Mit mondjak a gátiaknak, ha arrafelé visz az utam? — Mondja azt: üdvözli őket Tóth Lajos fejőgulyás és dolgozó társai. Illés Bertalan Gyermeküdültetés A nyári szünidő idejére a szövetkezeti tagok gyermekei ré­szére a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Nové Zámky-i (érsekújvári) Járási Bizottsága nyári pionírtáborozást szervez, melyen sok örömre, sportra, kirándulásra lesz kilátás, amíg a szülők az aratási munkákkal foglalatoskodnak. Tizenkét fiatal Bulgáriában a tengerparton üdül, tizenhatan a jugoszláviai Split mellett ismerkednek az Adriai tengerrel, negyvenöt járásbeli pionír meg a Balaton gyöngyszemében — Siófokon tölt két örömteljes hetet. Bő a hazai pionírtáborok választéka is, amelyek Szlovákia legszebb tájain lesznek. így Kokaván 152 gyerek talál új ba­rátokra. Továbbá Kvaőianská Magurán, Rožňaván (Rozsnyón) és a szép DemänOvai völgyben 242 pionír üdül. A turnusok kéthetesek. Az utazás busszal történik (kivétel Bulgária és Jugoszlávia, ahová repülőgéppel érkeznek a pionírok).-pjp­*:♦ ♦> ♦> ••• ♦> *> ♦> ♦> *> .> »> ♦> •*« ***»** *•« ♦> .> ♦> ♦> ♦> ♦> .> ♦> ♦> •> •> ♦> ♦> •> ♦> ♦> •:< *> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦:« ♦> KORSZERŰ IRÁNYÍTÁS A rádiótechnika segítségével Az utóbbi években, de különösképpen a CSKP XV. kongresszusa óta el­telt időszakban mind gyakrabban vetődött, s vetődik fel mezőgazdasági üzemeink — szövetkezeteink, állami gazdasági — szakvezetői részéről a kérdés: rugalmasabbá, tökéletesebbé tenni a munkaszervezést és irányítást, de hogyan? Milyen eszközökkel...? Ez főleg ott került sürgetően előtér­be, ahol a szövetkezet területe hatványozottan megnövekedett, három­­négy, sőt hét-nyolc község határát öleli át. A hagyományos szervezés- és irányításmód ilyen esetekben már nehézkessé, sőt elavulttá válik, a fejlő­dés fékezőjeként hat. Ezt kellőképpen tudatosították a többi között a mliečnoi (tejfalusi) KEK DUNA szövetkezetben is, ahol már a múlt év nyarán rádiótechnika segít­ségével tették fölöttébb rugalmassá, hatékonyabbá a gabonabetakarítás szervezését-irányílását. S az ilymódon szerzett tapasztalatokat az idei ara­tásban is föl hasznosítják. — Mit mutatnak a tavalyi tapasztalatok? — érdeklődtünk Urge Károly­­tól, a központi javítóműhely vezetőjétől. — Hogyan realizálódik a rádióirá­nyítás a gyakorlatban? Vagyis, ebben a háromezerötszáz hektáros szövet­kezetben, melynek határa, önök szerint mintegy tizenöt kilométernyi távol­ságra terjed. Kezdi a javítómuhelyvezető azzal, hogy az elnök, a főmechanizátor és az agronómus személykocsiját URH-s adóvevő készülékkel szerelték fel, ugyanakkor ilyen készüléket kapott a központi gépjavitóműhely, valamint a mozgóműhely és az alkatrészraktár vezetője, s természetesen a három kombájn-csoport vezetője. — A kombájuok csoportos bevetésének módszere nálunk nagyon jól be­vált. Ezért egy csoportot képeznek az SZK—4-es és Kolosz-kombójnok, egyet az E—512-esek és a Fahr-kombájnok, s egyet meg a vendégkombáj­nok. így könnyebb az irányítás és a teljesítményáttekintés, illetve nyilván­tartás. Az idén mintegy 70—80 hektárnyi gabona aratása-cséplése jut át­lagban egy kombájnra. Ha a kombájnosok — amelyek jobbára mind gép­javítók — az esetleges üzemzavar, vagy javítás elvégzésére képtelenek, úgy azonnal jelenti a kombájncsoport vezetője a rádiótechnika segítségével az esetet a mozgóműhely vezetőjének: „Hamar, gyere hamar.. .1“ Erre és erre a gabonatáblára. S Hamar józsef, a vándormühely vezetője percnyit sem tétováz, siet a bajbajutottak segítségére, másodmagával, Karge] Béla szerelővel-géplakatossal. Ha komolyabb hibaeltávolitásról van szó, akkor pedig a kombájn a központi gépjavítóműhelybe kerül — tájékoztat Ürge elvtárs. — Ilyenkor, ha a szükség úgy kívánja, a gépjavítóink éjszaka is dolgoznak, hogy másnap üzemképes legyen, s végezhesse fontos munkáját a kombájn. A továbbiakban egy gyakorlati példát említ, a múlt nyári aratás idejéről: — jól emlékszem rá, a doborgazi üzemegységünk gabonatábláján, aratás közben elszakadt a gépszfj. Azonnal hívták URH-s adóvevő készüléken a központi alkatrészraktár vezetőjét, s az éppen kéznél levő autó rögtön vi­hette a helyszínre a szükséges alkatrészt. Ilyképpen az üzemzavart nem egészen egy óra leforgásával kiküszöbölhették — ez, a rádiótechnika se­gítsége nélkül három-négy óra időt is elrabolhatott volna. S tudjuk jól, az idő drága, különösen a gabonabetakarítás időszakában. Hiszen egy félnapos üzemzavar, egyetlen kombájn esetében is számottevő kiesést okozhat; a késlekedés pedig rendszerint bumerángként visszaüt. A nyolcszázharminc hektárnyi gabona betakarítása nem ismer tréfát, lazaságot, semminemű felelőtlenséget. A központi gépjavitóműhely vezetője beszélgetésünk végén említette, bár a pótalkatrész-ellátás még mindig nincs azon a szinten, ahogy kellene, azért igyekeznek legyűrni a nehézségeket. Házilag felújítják a már hasz­nált alkatrészeket. S ha ez semmiképp sem oldható meg ilymódon, úgy az Agrotechnika Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) fióküzeméhez fordul­nak, s ha mód van rá, akkor a segítőkészség Sem marad el a részükről. Egy percig sem vitás, kiváló kombájnosaik — mint Arm ay Ferenc, Bittere László és a többiek —, gépkezelőik, s a műszaki gárda vala­mennyi tagja, a szakvezetőkkel, s az irányító személyzettel együtt min­dent megtesznek a gabonatermés lehető legkisebb veszteséggel történő be­takarítása, a minőségi követelmények betartása, az állam iránti hazafias kötelezettségük teljesítése érdekében. A rugalmas, hatékonyabb munkairá­­nvltás, a rádiótechnika is segítheti őket ebbeli törekvésük valóra váltásá­ban. (kovács) Tulajdonképpen két fő élelme­zési cikk korán, illetve későn érkezése kavarja jel nap mint nap Orechová Potóň (Dióspatonyj lako­sainak kedélyállapotát: a tej és a kenyér. A gyanútlan olvasó azt kérdezheti: tfos, mi baj származhat abból, ha az üveges tej már az éjszakai órákban megérkezik a faluba? Ez csak előny­nek számíthat... Nem is olyan egyszerű a dolog, mint ahogy az első pillanatban az ember elképzeli. * Node, vegyük sorjába. A tejet szál­lítók az említett faluban két helyen rakják le a ládákban elhelyezett üve­ges tejet — az éjjeli órákban. Termé-Egy csallóközi falu közellátási gondja-baja szetesen, a tejboltok elé, az utcára. Amíg hűvösebb az időjárás, nincs is különösebb baj. Csakhogy a Nap nyár­időben eléggé koránkelő, s azzal sem vádolható, hogy a meleggel fukarko­dik. A tűző napsugarak azután célba­­veszik a tejesüvegeket, itt lejtik vi­dám táncukat. S ki vonhatja őket fe­lelősségre, emiatt? Meg avégből, hogy a tej jelmelegszik az üvegekben, s mi­re a fogyasztóhoz jut, már savanyú... — Nincs a falunak hűtőberendezé­se, azaz hogy a tejüzleteknek. Ezt is megértjük. Dehát a kisgyermekeket az édesanyjuk nem traktálhatja sava­nyú tejjel! A felnőtt, az más. Lehűtve, a forró nyári napon szívesen fo­gyasztja ... — hangoztatják vélt iga­zukat a fogyasztók, többen is. Egyedül a tejüzem illetékesei a megmondhatói, „mennyi idős" a már kifejt tej, amikor a palackokba kerül. Könnyen lehetséges, hogy a fogyasztó asztalára kerülve már éppen egyna­pos. Merthát a tejnek a tejüzembe szállítása, palackozása, majd megint falvakra szállítása időt vesz igénybe, nem is épp keveset . — Talán a tejboltosok kelhetnének korábban! — Azok eléggé Iparkodók. Hat óra helyett már ötkor a tejboltban talál­hatók. De már az ily korán vásárolt tej is savanyú, a forralás közben „összefut". Még problémásabb a hely­zet a hét végén, amikor két napra kell tejet vásárolni.. Van egy javaslatom: az időjárás milyenségétől függetlenül eléggé meg­bízható, tápdús — és több napra is tárolható, anélkül, hogy megsava­nyodna — a papírdobozos teljes tej. Különösen a gyermekes anyák számá­ra jelent időleges megoldást. S még kiegészítésképp annyit: ez már teljesen a helyieken múlik, pró­bálják meg olyan helyre tétetni a te­jesládákat a szállítókkal, hogy a tán­coskedvű napsugarak ne érhessék el. Hátha ez is segíti Persze, a tejüzem is rendelkezhetne azért еду-két hűtő­kocsival, elvégre neki is érdeke, hogy a fogyasztó elégedett legyen az élel­miszerárúval. * A másik probléma bonyolultabb. A kenyér-probléma. — Általában későn hozzák — haj­togatják a vevők. — S ha akkor ne­talán időzavarban van az ember, ké­sőbb már hiába akar kenyeret vásá­rolni. Nem jut neki. Mi ennek a fő oka? Az üzletvezető nem rendel a szükségletnek megfele­lő mennyiséget, nehogy aztán meg­száradjon, s emiatt eladhatatlanná váljon. Mert, a fogyasztók nagy több­sége a puha kenyérhez ragaszkodik. Ha már kicsit keményebb, az számá­ra nem is kenyér. Szerintünk ötletszegény az üzletve­zető. Ekkora faluban, mint a szóban­­levő, miért nem lehetne olyan mód­szert alkalmazni, amilyen már jól be­vált, másutt — sokkal nagyobb köz­ségekben. Az előrendelésről van szó. Valamennyi szülő, családanya tudja, mennyi a család kenyérszükséglete, naponta. Hát az előrendelést is ehhez Igazítsál S akkor az üzletvezetőt sem érheti különösebb meglepetés, a fo­gyasztók minden esetre elégedetteb­bek lesznek. A tervszerűség ezen a téren sem mellőzhető. * Más kérdés az, hogy a járási szék­helyen jelépült, korszerű sütőipari létesítmény, a kenyérgyár nem a ka­pacitásának megfelelően termel, s a minőségi elvárásnak sem felel meg úgy, ahogy kellene. Állítólag ezt a járás területén szövetkezeti és köz­séggazdálkodási üzemek tulajdonában levő, mintegy tíz pékség termékének jó minősége igazolja a legmeggyő­zőbben. Ez utóbbi pékségek szanálásáról ff elszámolásáról! beszélnek a falva­kon. Ebben a kérdésben a végső szót a járás legilletékesebbjei mondják kt — természetesen, alapos előtanul­mány, sokoldalú mérlegelés után, és a fogysztók zavartalan kenyérellátá­sát (a minőségi elvárásokat is bele­értvej messzemenően figyelembe vé­ve. S a járást székhely sütőipari üze­mének is elsőrendű feladata, hogy jó minőségű termékkel lássa el a járás lakosságát. Csakis így oszlathatja el a bizalmatlanság vastag ködét, amely egyelőre tartja magát... Szinte, já­­rásszerte. k--n Társadalmi összefogással 11 111 ....1 "i ..... \ ” Tovább gazdagítható a takarmányalap Könnyen szélsőségbe esnénk, ha az idei takarmánytermést a tavalyihoz hasonütgatnánk. Hiszen az objektiv okok ismeretesk: sajnos, mindmáig elentős szerepet játszik a jó, vagy éppenséggel rossz időjárás. A múlt évi veszteségek — a nem kielégítő takarmányellátás — okai jobbára eb­ben keresendők. Persze, azért a mun­kaszervezésen, a gépi ellátottságon, a munkaerőgazdálkodáson javítani, le­hetett volna. S az időjárás adta lehe­tőségeket is jobban kiaknázhatták volna ... Az idén már másként cselekedtek mezőgazdasági üzemeink vezetői, dol­gozói: érzékenyen reagáltak a párt­ós vezető szerveink felhívására, főleg ami a jobb rét- és legelőgazdálkodást illeti. Jobban hasznosították a lehető­ségeket — megmozgattak minden adott erőt, dolgos kezet a takarmány­alap gazdagítása végett. A Rimavská Sobota-i (rimaszom­bati) járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói sikeresen takarították be az évelő takarmányokat: az első kaszá­­lat bőségesebb, s jobb minőségű volt a tavalyinál. Ezúttal a lóhere jobban fizetett a lucernánál. Az áprilisi fa­gyok hatása érezhető a hozamon. A -legtöbb gondot a Klenovec (Klenóc) és Tisovec (Tiszolc) környéki mező­­gazdasági üzemekben okozott a takar­mánybetakarítás — a domborzati vi­szonyok következtében. Különösen jék az eredmények az intenzív fűfélékbői: az első kaszálat 30—40 mázsa között mozog, de voltak helyek, ahonnét hatvan mázsás hoza­mot is betakarítottak. A hangsúly nem is a hektárhoza­mok felsorolásán van, hanem a vég­zett munka minőségén, s a mezőgaz­dasági dolgozók többletmunkáján. Mert, jórészt ennek köszönhető — meg a jobb szervező, felvilágosító munkának! —. hogy az idén nem maradt lábon fű az útszéleken, árok­partokon, csatornák, patakok men­tén. Ebben közreműködtek a védnök­üzemek dolgozói, a tömeg- és társa­dalmi szervezetek tagjai, s nyugdíja­sok egyaránt. Ilymódon csaknem százhúsz vagonnyi jó minőségű széna került a tárolókba, szárítókba. Sajnos, a szárítókkal még nem a legjobb a helyzet a járásban: csupán kettő üzemel, az egyik Hrnčiarský Zalužany-ban (Záluzsányban), a má­sik a Bátkai Állami Gazdaságban. Ahol nincs ilyen lehetőség, ott még a hagyományos, hideglevegős szárítási módszert alkalmazzák. A Jesenskéi (feledi) Aranykalász Efsz-ben 132 hektárnyi takarmányter­mést szenázsoltak, s ezerhatszáz ton­nányit szilázsoitak, ami az előző évekhez hasonlítva jó eredménynek mondható az első kaszáiéiból. A nyolcvan hektárnyi őszi takarmány­­keverék helyére másodvetés került. Itt is hideglevegős szárítási mód­szert alkalmaztak, ami a lóhere első kaszálatát illeti. Mintegy negyvenkét tonna szénához jutottak azáltal, hogy a partmenti füvet lekaszálták, s tá­rolták. Külön említést érdemlő a Šimonov­­cei (rimasimonyi) vadászegyesület, s más szervezetek segítsége: ilykép­pen a szövetkezet tizenhárom tonna szénához jutott. A jesenskéi vadászok nyolc, s az itteni tűzoltók ugyancsak nyolc tonnányit takarítottak be, szé­nából. De résztvett a takarmányalap­­gazdagításban az ifjúsági szervezgt, 4 Nőszövetség tagjai, valamint a szövet­kezet tisztségviselői, műszaki dolgo­zói is. A vezetők, szakvezetők — egy vasárnapi műszakban — háromszáz­­tizenhat mázsa szénát gyűjtöttek be. Személyes példamutatásuk dicséretet érdemlő. Az Aranykalász példája csupán egy a járásból. De széles körben követés­re méltó példa. Valahogy így kell reagálni a közös érdek diktálta fel­hívásra, a következő időrzakban is, hiszen a takarmánybetakarításnak csak az első szakasza zárult le, s máris itt a másik... —kövesdi—» i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents