Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-10 / 36. szám

Fenyőgally a baromfitakarmányban % A különféle kiegészítő takar mányforrások kutatása ösztö nözte arra a tudományos dol­gozókat, hogy kísérletet tegye­nek a fenyőgallyak baromfi­­takarmányozásban történő hasz­nosításával. A fenyőgallyak ugyanis sok értékes, a baromfi szervezete számára nélkülözőé tetlen anyagot tartalmaznak. A vitaminok közül elsősorban az А-vitamin provitaminját, a ka­­rotint kell megemlíteni. A fe­nyőgallyakban ebből ugyanany­­nyi található, mint a jó minő­ségű takarmány sárgarépában. A fenyőgallyak továbbá B-, C-, 0-, E- és К-vitamint tartalmaz­nak, de a mész-, foszfor-, ko­balt-, horgany- és vastartalmúk is jelentős. A baromfi takarmányozása szempontjából az 5—10 mm vastag, fiatal tűlevelű gallyacs­kák a legértékesebbek. A Szov­jetunióban végzett kísérletek során bebizonyosodott, hogy ta­karmányozási célra való fel­használásuk kedvező gazdasági eredménnyel jár. A szakembe­rek megállapították, bogy szep­tembertől márciusig legcélsze­rűbb gyűjteni ezeket a gallya­kat, mert ebben az időszakban tartalmaznak legtöbb karotint és zsírsavat. A gallyacskákat kis kötegekbe kötözve kínálhat­juk fel az állatoknak. A köte­­geket szabadon széthelyezhet­­jük a baromfiólban úgy, hogy minden baromfi jól hozzáfér­jen. Aki nem sajnálja az időt és a fáradozást, a gallyakról le­vághatja a friss tűleveleket és belekeverheti azokat a takar­mánykeverékbe. Természetesen a fenyőgallyak tápanyagait ak­kor hasznosítjuk a leggazdasá­gosabban, ha takarmánylisztet készítünk. A szakszerűen ké­szített lisztet megfelelő zsákok­ban, száraz és sötét helyiség­ben (a fény jelenléte kedvezőt­lenül hat a vitamintartalomra) akár tizenkét hónapig is vesz­teség nélkül tárolhatjuk. Az SZSZKSZ-ban nagy figyel­met szentelnek a fenyőgallyak takarmányozási célokra való felhasználásának meghonosítá­sára. jegorov azt tanácsolja a baromfitenyésztőknek, hogy a friss gallyakat száraz helyiség­ben polcokon terítsék el. A gallyak itt három-négy nap alatt részben megfonnyadnak és a tulevelek enyhe rázásra lehullanak a gallyakról. Az így nyert takarmányból három-öt százaléknyit keverhetünk a ba­romfi napi adagjába. Lengyelországban szintén vé­geztek már kísérleteket a fe­nyőgallyak takarmányozásával. Az egyik kísérlet során tizen­nyolc hónapos tojóstyúkokka! etettek fenyőgallyakból készí­tett, vitamint tartalmazó sűrít­ményt. Előtte a tojástermelés ötvennyolc százalékos volt. A Dz-vitamin olajos emulziójában feloldott sűrítmény etetése ti­zenöt napig tartott, közben egy ízben szintetikus vitamint is kevertek a napi adaghoz. Az eredmény: nemcsak a lojáster­­■nelés nőtt, hanem javult a to­jások minősége, beltartalmi ér­téke is. A korábbitól élénkebb színű (sötétebb) lett a tojás­­sárgája, jelentősen nőtt a ka­­rotintartalma, ami beltartalmi szempontból igen fontos. S a­­mit szinten meg kell említeni, nőtt a megtermékenyített kel­tetőtojások százaléka is. A Szovjetunióban már teljes sikerrel gyártják a baromfite­nyésztés eredményesebbé téte­lét szolgáló, fenyőgallyakból Víztartalom % Fehérjék °/o Zsír % Hamuanyagok % Rostanyag % Nitrogénmentes kivonatanyagok % Karotin mg/kg Aszkorbinsav mg/kg Riboflavin mg/kg Réz mg/kg Horgany mg/kg Vas mg/kg Mangán mg/kg Kobalt mg/kg készülő, vitamin tartalmú olda tot. Készítése igen egyszerű, házilag is megoldható. A luc­fenyő vagy az erdei fenyő tisz­ta, fiatal, még nem fás hajtá­sait tiszta dézsába teszik és leöntik 70—80 C-fokos meleg vízzel. Egy kiló fcnyőgallyra 10 liier vizel számítanak. A há­rom-négy órán át tartó áztatás­­sal nyert oldatból — egy kilo­gramm élő tömegre számítva — IS grammot adagolnak a ba­romfiak napi takarmányába. A külföldi tapasztalatok azt1 mutatják, hogy a fenyőgallyak bármilyen formában történő hasznosítása kedvezően befo­lyásolja a baromfitartás ered­ményességét. Baromfitenyész­tőinken múlik — a saját és a közjó érdekében —, kihasznál­­ják-e ezt a kínálkozó lehetősé­get. (Jandu R., Chovatel, 1977. 7.) 9.5 9,0 6,5 7,7 6,7 9,4 4,6 2,9 32,6 35,1 49,4 44,9 75,0 80,0 2230,0 1950,0 5,3 5,1 0,65 1,44 1,70 1,60 28,0 32,80 42,50 40,00 0,07 0,09 A FENYOGALLYBÖL KÉSZÜLT TAKARMÁNYLISZT ÖSSZETÉTELE Béltartalom Lucfenyő Erdei fenyő ЯШЯШШШЯШШШШ и»ва——ии A vedlő házinyúl A kifejlett házinyulak évente kétszer, februárban vagy már­ciusban, majd szeptember—ok­tóberben cserélik szőrruháju­kat. Ez az állatok vedlése. A szőrcsere természetes folyamat: az állat tavasszal leveti a sűrű téli prémet, s ezt a könnyebb nyári prémmel cseréli fel. Ösz­­szel ennek az ellenkezője tör­ténik, ilyenkor a nyári prém sűrű téli prémre cserélődik. A szőrváltás annál jobb, mi­nél rövidebb idő alatt folyik le. A környezeti befolyások ked­vezően vagy kedvezőtlenül hat­nak a szőrcserére; például, hogy nyitott vagy zárt körül­mények közöt tartják e az álla­tokat. Természetes, hogy a ved lés a levegős, nyitott istállókban el­helyezett állatokon jobban és könnyebben megtörténik, mint a meleg istállókban. Ezenkívül az előbbiek szőrzete* jobb és sűrűbb, prémjük teliát értéke-"4 1 ■»■■■II ■■ !■! Ill—lll—llll sebb. Továbbá a tartás és a gondozás, valamint az állatok egészségi állapota is szerepet játszik. A beteg állatok majd­nem mindig vedlenek. A szőrcsere a kedvező előfel-. tételektől függően, átlagosan 5—6 hét alatt befejeződik, vagy­is ez alatt a szőr kicserélődik. A vedlés az állati szervezet­től nagy erőfeszítéseket köve­tel. így érthető, hogy a házi­­nyulak e kritikus időben na­gyon fogékonyak a betegségre. A vedlés alatt ezért jól kell ta­­karmányozni a nyulakat és fo­kozottan védelmezni a hideggel szemben. Kerülni kell a takar­mánycserét, a környezeti hatá­sok megváltoztatását, különben megáll a vedlés, s ez főleg a színes nyulak esetében, nagyon kedvezőtlen. Az olajtartalmú (lenmag, napraforgó, kendermag stb.) takarmányokkal a vedlés ser­kenthető. A mészben gazdag takarmányok (például a lucer­na, lóhere, csalán) szintén fo­kozzák a szőrcserét. Ilyen ha­tása van a vedlés kezdete előtt és a vedlés alatt hetenként két­­szer-háromszor, lágy eleségbe kevert kénvirágpornak is. (KISTENYÉSZTÖK LAPJA) A A szőlubogyők inusttartal­­mának megállapítása. Német tudósok érdekes kutatást vé­geztek a szőlőbogyők musttar­talmának pontos megállapítása céljából. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy a mágasvezeté­­kes szőlő esetében elég csupán 75 bogyó musttartalmát megál­lapítani, s a nyert eredmény­ből pontosan ki lehet számíta­ni, mennyi must nyerhető a le­szüretelt termésből. A kutatók állítása szerint a módszer meg­bízható, és a bogyók találomra történő vagy pontosan kidolgo­zott módszer alapján végzett kiválogatása nem játszik szere­pet. ф A szőlőtőkék öregedésé­nek jellemző vonásai. Argentin kutatók megállapították, hogy az öregedő szőlőtőkékre a fo­kozott transzpirációs aktivitás, a sejtközi térségek növekedése, a nagyobb rost- és növényi zsírtartalom, valamint a leve­lek és a rügyek fokozott víz­felszívó képessége jellemző. Az öregebb tőkék kevesebb nitro­gént, aminósavat és oldható fe­hérjét tartalmaznak. Cukor-, keményítő- és hamuanyag-lar­­talom tekintetében nincsen el­térés a fiatal és az idős tőkék között. ■ Az utak mellé ne telepít­sünk szőlői! Olasz kutatók azt vizsgálták, a gépjármüvek leve­gőt szennyező kipuffogó gázai milyen mértékben hatnak az útmenti szőlőültetvények ter­mésének ólomtartalmára. A szeptember elején végzett kí­sérlet során kimutatták, hogy az egyik, a nyár folyamán mintegy 12 ezer autó áthaladá­sát biztosító útvonal melletti szőlészetben, az úttól 13 méter távolságra lévő tőkék gyümöl­csében a szárazanyag grammja­ként átlagosan 0,80—1,07 mik­­rogramm ólom található. Ügy becsülték, hogy a szüret idejé­re az ólomtartalom körülbelül 4—6 mlkrogrammra növekszik. Azt is megállapították, hogy az úttól százméternyi távolságra lévő tőkék bogyói már nem tartalmaznak ólmot. 4 Tojásfaló tyúkok 1 Húsz tyúkuni van, az elég nagy, de nem füvesített udva­ron, szabadon tartom őket. Feb­ruárban naponta 12—14 tojást szedtem össze g elégedett vol­tam. Azután hirtelen csökkenni kezdett a termelés, és egy hét múlva már a napi két tojásnak is örültem. Éppen akkor hirte­len lehűlt az idő, gondoltam, azért kevesebb a tojás. Vagy mert kicsit pihennek a tyúkok. Égy alkalommal véletlenül szemtanúja voltain, hogy a tyúk, amelyik megtojta a to­jást, azonnal fel is törte a cső­rével és a többi lyúk részvéte­lével azonnal elfogyasztotta azt. A következő napokban fo­kozott éberséggel figyeltem a tyúkokat. Az egész állomány szinte leste, mikor tojik meg már végre valamelyik tyúk, hogy azután rávethessék magu­kat a friss tojásra. Gondolhat­ják, egyáltalán nem örültem a felfedezésnek. Fogtam a szak­könyveket, szaklapokat és ku­tattam valami okos tanács után, mert nem szívesen váltam vol­na meg a korábban jól terme­lő állománytól. Az állatorvos azl tanácsolta, kurtítsam meg az állatok csőrét, a hegyesből csináljak tompát. Megpróbál­tam. Az első tyúk csőréből há­rom millimétert vágtam le. Sok nak bizonyult, a seb vérzett, le kellett vágnom az állatot. A többinél már csupán 1 mm-es kurtítást végeztem, az. meg ke­vésnek, eredménytelennek bizo­nyult. Más megoldást kellett válasz­tanom. Minden reggel megvizs­gáltam a tyúkokat, és amelyik­nél tojást éreztem, azokat kü­lön külön bezártam az átmene­tileg kiürített nyúlkctrecekhe, s figyeltem őket. Amelyik fel­törte a tojást, azt különválasz­tottam az állománytól. Néhány nap alatt megáliapítotam, hogy pontosan felére oszlott az állo­mány. A beteges hajlam nélküli tyúkokat továbbra is kienged­tem az udvarra. A „tojásfalók“ részére pedig enyhén lejtő pa­dozatú tojóketrecet készítettem, hogy a megtojt tojás azonnal kiguruljon a ketrecből. A tyú­koknak eleinte nem nagyon tetszett ez a ferde padlójú, al­­mozatlan tojóketrec, de később megszokták, és már akkor is oda jártak tojni, ha nem zár­tam be őket egész napra. A tyúkok többsége néhány nap alatt leszokott a tojás feltöré­séről, de voltak egyedek, ame­lyeket hosszabb ideig a speciá­lis tojóketrecbe kellett zárni a tojásrakás idejére. Persze, mi­előtt valamelyik tyúkot vissza­tettem volna az udvaron szaba dón mozgó állományba, előbb a nyúlketrecekben ellenőriztem, vajon feltörik-e a tojást, ha ez­után nem fog elgurulni azon­nal a megtojás után? A kezelés tizennégy napig tar­­(otl, utána ismét valamennyi tyúkom szabadon futkározha tott az udvaron. Persze a hu­szadik kivételével, mert az az éleiével fizetett ezért a hirtelen elharapódzói! rossz szokásért. Lehet, hogy ő lett volna a ti­zedik az „ártatlanok“ csoport­jában? Boháč P. Szorgalmas kiskertészek TVRDOSOVCÉN (Tar­­" doskeddén) példás munkát végeznek a kis­kertészek. Az SZGYKSZ alapszervezetének népes­ségét és a község lakói­nak számát összehason­lítva kiderült, hogy a fa­luban minden huszadik polgár tagja a kiskerté­szek szervezetének. — Sok zöldség terem a kertekben, amióta terv­szerűen hasznosítjuk a földet — mondotta Zsi­linszky Ferenc. — Az előző évek tapasztalatai­ból okulva úgy döntöt­tünk, hogy saját felvá­sárló részlegeket nyitunk az évadban, hogy a le­hető legtöbb zöldséget és gyümölcsöt közvetít­hessük a fogyasztók vagy a konzervgyárak felé. Az idén három helyen vesz­­szük át a kertbarátoktól az árut. így sokkal ru­galmasabb a felvásárlás, és az esti érákban sze­dett és átvett zöldség másnap reggel már vala­melyik távoli iparváros boltjaiban kínálja magát a fogyasztóknak. Ma haj­nalban például Kosicére küldtünk egy hatalmas teherautó válogatott, friss paradicsomot. Augusztus elejéig közel egymillió csomó sárgaré­pát, több tonna karalá­bét, salátát, paradicso­mot, paprikát, fokhagy­mát, petrezselymet és más zöldségfélét értéke­sítettek a tardoskeddi kiskertészek. Ezzel jelen tősen hozzájárultak a fo­gyasztói igények saját forrásból történő kielégí­tésének biztosításához, maguknak pedig szép jö­vedelmet biztosítottak. Példamutató tevékenysé­gükért elismerést és di­cséretet érdemelnek! Búkor József, Zemné -^Megérett a szőlő. Foto: — t*»r

Next

/
Thumbnails
Contents