Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES .1977 Megalkuvást nem ismerő forradalmárra emlékezünk Mi, „fiatalabbak“, csak hírből ismerjük STEINER GÁBORT, a cseh szlovákiai munkásmozgalom kimagas 10 egyéniségét. Születésének 90. év fordulójáról emlékezünk meg ezek ben a napokban. Sajnos már 35 esz tendeje nem él, mert 1942. október 8 án Buchenwaldban a német fasisz ták koncentrációs táborában meggyilkolták. Steiner Gábor Komáromban csepe redett fel, majd Budapesten lett nyom dászinas. Munkakörnyezete formálta a fiatal legényt, aki 19 esztendős ко rában belépett a nyomdászok szakszervezetébe, ahol aktív tevékenysé get fejtett ki s megismerkedett a mar xizmussal. A Magyar Kommunista Fárt megalakulása után belépett a munkásosztály élcsapatába és részt vett a forradalmi mozgalomban, mely a Nagy Októberi Szocialista Forrada lom hatására egyre erősödött s ered menyeként létrehozták a Magyar Та nácsköztársaságot. A forradalom gyö /.elme után sokoldalúan segítette a Tanácsköztársaság kibontakozását. S ezért az összeomlás után a fehér tér rorista rendszer halálra ítélte. Szerencsére sikerült a börtönből meg szöknie és hazahujdosnia szülőváro sába. Csehszlovákia Kommunista Pártjá nak megalakulása után Komáromban tevékenykedett s már mint forradal ml tapasztalatokkal rendelkező kom mnnista bátran szállt síkra az elnyomott dolgozók érdekeiért. A párt egyesítő kongresszusa után már nemcsak Komárnoban tevékenykedett, ha nem az élenjáró kommunistákkal járta Dél-Szlovákia községeit, városait, gyűléseken vett részt szervezte a földmunkások bérharcát és ezáltal Steiner Gábor neve egyre ismertebbé vált az elnyomott dolgozók között. A tántoríthatatlan forradalmár mun kája elismerése érdeméül a Nové Zámky i (érsekójváril választókörzetből a kommunista párt jelöltjeként indult az . országos választásokon. Megválasztották parlamenti képviselőnek. A parlamentnek 1925-től több választási időszakban volt a tagja. Itt, a legfelsőbb fórumon bátran leplezte le azokat az erőket, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül megalkudtak, ha a burzsoázia érdekeiről volt szó és egyetértésben nyomták el a nemzeti kisebbségei, nem törődve a dolgozók szociális helyzeté vei. Bírálta az adórendszert is. mely a legelmaradottabb országrészeket sújtotta, vagyis nem volt egységes az egész országban. Steiner Gábor nemcsak szóban harcolt a különböző nemzetiségű dolgozók jogaiért. A kommunista sajtóban megjelent cikkei a nemzetiségi kérdés marxista módon történő inegoldá sát sürgették. A hurzsoá Csehszlovákiában a legnehezebb sorsban a szegény parasztság volt, amely a földreformmal is alig jutott földhöz. Az egy két hold, amelyet szemfényvesztésként kaptak, nem sokat segített a sorsukon. Mivel legtöbben kölcsönpénzen vették a föl riet, évek hosszú során nem tudták kifizetni, s a kamat súlyosan terhelte őket. Akik magánkézből vásároltak, drágán fizettek a földért s sokan még az uzsorakamatot sem tudták fizetni, tönkrementek. Gyakori eset volt ab ban az időben az eladósodott parasz tok vagyonának elárverezése. Steiner Gábor amellett, hogy állandóan harcolt a mezőgazdasági napszámosok helyzetének javításáért, rámutatott a földhöz jutott szlovákiai parasztok nyomorúságos helyzetére s leleplezte, kinek volt haszna a földreform ból. A hivatásos forradalmárt bátor ki álásáért többször zaklatta a burzsoá államapparátus. A parlament mentelmi bizottsága a burzsoá pártok nyomására 1928 ban beleegyezést adta a parlamenti képviselő letartóztatására és bebörtönzésére. A dolgozókat sa nyargaló rendszer ezzel Is akadályozni próbálta a munkásmozgalom sikeres akcióit a szlovákiai ipar leszera lése ellen. A képviselőház ezt a lépését a harmincas években Is meg ismételte. Csehszlovákia Kommunista Pártja V. kongresszusának előkészítése döntő fontosságú volt a párt tevéknysé gének további irányzata szempontjá bél. A történelmi kongresszus élőké szításéban is fáradhatatlan munkát végzett Steiner elvtárs. A kongres/ szítson munkája elismeréséül a köz ponti bizottság tagjává választották. Púrtfeladati köre így még szélesebb lett s ez nagyobb munkára késztette a dolgozókra nyomasztóan ható gaz dasági válság éveiben. Hitler uralomra jutásától kezdve a német fasizmus egyre jobban vészé lyeztette Csehszlovákiát. Ezért szűk ségessé vált minden haladó erőt tömöríteni a népfrontba.. Ez nagyon igényes feladat volt a munkásosztály vezető ereje, a kommunisták számé ra. Steiner Gábor a köztársaság meg védéséért és a demokratikus jogok kiszélesítéséért vívott ham élén állt. Végsőkig küzdött az ország feldara bolását veszélyeztető hitleri fasizmus sál, horthyzmussal, irredentizmussal és revizionizmussal szemben. Tiltako zások sorát szervezte, szellemi irá nyitója volt a vágtornóci és kassai nagygyűléseknek, ahol sokezren tűn tettek a köztársaság megvédése met lett. A müncheni árulás után betiltották a pártot. Steiner Gábornak Prágában az a nehéz feladat jutott, hogy szer vezze a párt vezető funkcionáriusai nak külföldre távozását. Ezt a felada tát is becsülettel teljesítette. A párt központi bizottságának határozata alapján Steiner elvtársnak szintén a Szovjetunióba kellet távoznia. Már ké szén állt az útra, amikor a Gestapo letartóztatta. Először Prágában börtö nözték be, majd koncentrációs tábor ba hurcolták, ahol 1942. október 8 án agyonlőtték. Steiner Gábor a munkásosztály és a szegényparasztság megalkuvást nem ismerő harcosa volt. Életútja példa kép valamennyiünk számára s ezért az utókor Steiner Gábor forradalmi emlékét kegyelettel őrzi. Tóth Dezső Veteránt köszöntünk szeptember 10. Sokan ismerik, sokan keresték fel hivatalos és szí méfyes ügyekben a Jubiláló Dénes Ferene elvtársat, a Szlovák Nemzeti Та tács egykori alelnökét és az Űj Szó nyugalmazott főszerkesztőjét, aki t zeptember 9-én töltötte be 75. életévét. Harcos életútra tekint vissza a jubiláns, az ősi Kež nárok szülötte. Szóciáldemokrata édesapja nyomdokain haladt és diákfej el tevékenyen részt vett a magyar vörös hadseregnek a Tanácsköztársaság irt vívott harcaiban. A proletariátus hadseregében érett öntudatos kommunistává. Tevékenyen részt vett a huszas évek forradalmi mi nkásmegmozdulásaú ban, az 1920. évi nevezetes decemberi sztrájkban stb., s emiatt elbocsátották az államvasutaknál betöltött géplakatosi állásából. 1821-töl a kommunista párt alapító tagjaként egész életére elkötelezte magát a mozgalomnak. A párt aktív kerületi funkcionáriusaként rövidé sen megismerkedhetett a burzsoá állam börtöneivel. Későbbi pártmegbizatása a kommunista sajtóhoz izólítotja. A húszas években a Kassai Munkás kiadójában dolgozott, ntijd a Munkás és a Pravda chudoby bratislavai közös kiadójának vezetője volt. Később 1938-ig Moravská Ostravában töltötte be ezt a tisztséget. Különösen aktív tevékenységet fejtett ki a fiatal proletár sportolók körében. Itt politikai munkára is kiváló alkalom, kiná kozott. Sokéig megőrizte szellemi és fizikai frissességét, amit bizonyai a annak köszönhet, hogy maga is lelkes és uktív tornász volt. A harmincas évek végén pártinstruktor Kárpátalja i, majd a horthysta megszállás idején illegalitásba vonult, később abba a Szovjetunióba emig-i rált, melynek hű barátja volt mindenkor. A háború (veiben itt gazdasági tisztségeket töltött be, majd 1949-ben hazatért. Eveken át Košice polgármestere volt, később a Szlcvák Nemzeti Tanács alelnökévé választották és ugyanakkor az Űj Szó élére került. Akiknek alkalmunk volt „Feri bácsival“ dolgozni, közvetlen közelből megismerhettük elvhűségét a párt és a szocializmus ügye iránti kifogyhatatlan lelkesedését, a marxista-leninista tanok tiszt sága melletti kiállását, törhetetlen szovjetbarátságát, ugyanakkor atyai jártfogót és tanácsadót ismertünk meg benne. Forradalmi tapasztalatait gyakran megosztotta fiatal munkatársaival. A jubiláns nem is olyan régen még a Szovjetbarát i ímű kedvelt havliap élén állott. A jól megérdemelt nyugalomban sem tudctt tétlenkedni, energiáját mindig hasznos ügy érdekében fejti ki. Az idő az egykori vöröskatona fölött Is elszaladt. Visszatekintve életút jára, a sok-sok küzdelemre, nélkülözésre, izgalmas időkre, a szocialista építés kezdeti nehézségeire, becsülettel felmérheti pályáját. Nem volt hiába való az út, melyet követett, s az ügy, melynek igyik élharcosa volt. Jelentős életjubileuma alkalmából jó egészséget, békés derűs nyugdíjas éveket kívánunk a pártunk harcos veteránjának. L. L. A „vaskezű Fé! x“ társa, aki nem volt más, mint Kingissepp, a későbt i kiemelkedő balti szovjet politikus és vezető, valóban Dzerzsinszkij hű munkatársa maradt mindhalálig. A forradalom győzelme után az orosz proletariá us vívmányainak a védelme hárult Dzerzsinszkijre. ő szervezte meg a híres Csekát, az ellenforradalom, i szabotörök, a nép ellenségei ellen küzdő karhatalmi szervezetet. Dzer isinszkij és szervezete rettegést ke tett az ellenségbén, nem véletlenül tévézték „vaskezű Fé*. lixnek“. „A harc kellfs közepén állok. A katonaélet nem ismer pihenést, mert meg kell menteni házainkat. Pokoli munka és harc ez. Szívem azonban élő maradt e ha 'cban is, ugyanolyan, mint régen volt Egész időm szaka* datlan tevékenykedés. Ellenségeink gyűrűje mind ssorosahb körülöttünk, a szívünkhöz kö telednek. Minden ar yszerít ninket, hogy egyre határozottabb in tézkedésekhez folyamodjunk... Hogy kenyerünk tegyen, el kell vennürk azoktól, akiknek van, hogy adjui к azoknak, akiknek nincs kenyerük. A polgárháborúnak hatalmas méret ikben fel kell lángolnia. A tűz ilvonalában emeltek posztra, küzdeni akarok és szembenézni a kataszti ofális helyzet veszélyességével, m igámmá) szemben is kíméletlen akart к lenni. ..“ Dzerzsinszkij szervezete nemcsak elnyomó funkci it töltött be, hanem neveléssel is fog lalkozott, például fel* ögyelete alá h lyezték az elárvult, bandákba verőd itt és bűnözővé vált kiskorúak nevet sét Dzerzsinszkij t legnehezebb szaka-i szokon vállalt 1 isztségeket. 1921-ben közlekedésügyi népbiztossá nevezték ki .amikor szabc tőrök garázdálkodtak a vasutakon, 1£ 24-ben pedig a Legfelső Népgazde sági Tanács elnöke lett, amikor meg kezdődött a gazdasági stabilizálódás korszaka. Küzdött a szocialista gazdi ságpolttikat elgondolásokért, a párt ж belül pedig határozottan feliépe t a trockisták bőm* lasztó munkája dien. A száműzetés évei után, az erejét nem kímélő foriadalmi munkában kU merült pártveze övei régi betegsége, a tüdővész végz :tt 1926. július 20-án. 1—ez Szomália elnöke Moszkvában Mohammed Szíad Barre, a Szomáliái Demokratiku; Köztársaság elnöke augusztus végén háromnapos látogatást tett a Szovjet inióban. A Szomáliái államfő megbeszélést folytatott Alekszej Kosziginnel, az SZKP Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunó Minisztertanácsának elnökével, Mihail Szuszlovval, az SZKP Politikai Bt sottságának tagjával, a KB titkárával, Andrej Gromikóval, az SZKP Politik it Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A megbeszéléseken eszmecserét folytattak a kölcsö lös érdeklődésre szá-> mot tartó kérdésekről. Megnyílt a tanév Szlovákia iskoláiban szeptember 1-én megnyíltak íz iskolák kapui. Az idén 75 ezer tanuló, hétezerrel kevesebb, mint tavaly, lépte át a tantermek küszöbét. Az idén az alapiskolákban B84 ezer, a gii máziumokban 15 2fiü, a szakközépiskolákban 71 300 diék gyarapítja ismereti it. Fikció és valóság A burzsoá propagandáknak az ún. emberi jogok körüli kampánya, amelyet lényegében Carter elnök sugalmazott és indított el, kudarcot vallottadé hirdetői erről nem kívánnak tudomást venni. A szocialista rendszerrel szembenálló emigránsok és egyéb csoportok állításaira támaszkodva, olykor szándékosan koholmányokhoz folyamodva váltig hangoztatják, hogy a Szovjetunióban és más szocialista országokban megsértik az embert jogokat stb. Rendületlenül ugyanazt a nótát fújják, ügyet sem vetnek я való élet érveire. Lehet-в beszélni emberi jogokat tiszteletben tartó társadalomról ott, ahol a lakosság Jelentős része, például a négerek, indiánok, Puerto Rico-iak, mexikóiak félremagyarázhatatlan megkülönböztetésben részesülnek, ahol a kormányzat eltűri a Ku- Klux-Klan és hasonló embertelen terrorista szervezetek garázdálkodását, s ahol a kormány baráti kapcsolatokat tart fenn különféle diktatúrák elnyomó rendszereivel, amit például az Egyesült Államok művel? Kezdhetnénk azzal is, valójában mit jelentenek az emberi Jogok. Amerikai felfogás szerint a meggazdagodást, milliomossá válást csakúgy, mint az utcai éhhalált. Ehhez mindenkinek egyenlő arányban Joga van, — mondja az ő logikájuk. Az ilyen „korlátlan szabadságjogoknak“ a fonákja szörnyű állapotokat tükröz, ennek ékesszóló bizonyítéka az amerikai szociális statisztika. Most nem is annyira a nyomort kívánjuk szemléltetni, hanem a polgárjogoknak azt a részét szeretnénk megvilágítani, amely a nyugati világban éppen a társadalmi egyenlőtlenséget bizonyítja. A japán dolgozók viszonylatában például a mérnököknek csak 1,8, az orvosoknak 8,8, a tudományos dolgozók 5,1 és a Jogászok 2,5 százaléka nő. Az NSZK-ban (az év elején) 516 ezer munkanélkülinek 52 százaléka nő volt. A nyugatnémet parlament képviselői között alig húsz százalékban vannak a nők. Illusztrálásképpen említettük ezt a néhány adatot, hogy lássuk, milyen szöges ellentétben van ezzel a szovjet valóság. A Szovjetunió új alkotmánytervezete vezető helyen szögezi le, hogy minden állampolgárnak joga van munkára, mégpedig képességeinek és végzettségének megfelelő és eszerint díjazott munkára, továbbá egyenesen kötelességévé teszi az állampolgároknak, hogy dolgozzanak. A munkát tekintik a fő polgárjognak, meri a munka az emberi lét, a létfenntartás alapja. Ezt a világon egyetlen alkot mány sem biztosítja. A szovjet alkotmány, mivel szocialista értelmet ad a fogalmaknak, ennél, az írott szövegben rögzítettnél, többet is biztosít. A jövőben nagyon megnő a szovjetrendszer alapjának, a szovjeteknek a hatásköre," különösen a hatáskörükbe eső területen levő üzemek, vállalatok életébe való betekintést, ellenőrzést Illetően. Ezt természetesen főként a dolgozók társadalmi szervezetével, a szakszervezetekkel karöltve gyakorolják. Ez különösen fontos körülmény, mert az alkotmánytervezet is megállapítja, hogy napjainkban a szocializmus már saját bázisán fejlődik tovább, s ez jelentősen kihat a társadalmi viszonyokra. Az alkotmányban biztosított jogokból ugyanis az is kitűnik, hogy senki sem lehet közömbös a közügygyei, a társadalmi ügyekkel szemben, hanem a nagy kollektíva tagjaként köteles képességeihez mérten elősegíteni a köz javát. Tehát míg a burzsoá alkotmányok csak formális jogokat biztosítanak s valójában passzivitásra kényszerítik a társadalom nagy többségét alkotó dolgozókat, a szovjet alkotmány a jogok és kötelességek egységének elve alapján egyenesen serkenti őket közéleti tevékenységre. Ezzel kapcsolatban is kidomborodik a kollektíva szerepének ereje. Mind az emberek átnevelése, a fiatalok fejlődésének előmozdítása terén, sőt más hasznos, országos jelentőségű kezdeményezések elindításában is. Ez tűnik ki például, az alkotmánytervezet vitájából-ts. A nagyfontosságú vlagytvosztokl Dalzavod vállalatban például P. Krutov brigádvezető javasolta, hogy társadalmi védjeggyel lássák el a gyárból kikerülő termékeket, ami a kollektive felelősségét fejezné ki. Mindez a szakszervezet égisze alatt történne. Visszatérve a munkához való jog kérdéséhez, rá kell mutatnunk egy, a nyugati adatokkal homlokegyenest ellentétes szovjet statisztikai adatra. Itt például a nők foglalkoztatottsága 92 százalékos, a hátralevő 8 százalékot a háziasszonyok, a munkaképtelenek stb. alkotják. Az. üzemi kollektívákba sokhelyütt 51 százalékos a nők részaránya. Ilyen nagy és tarka kollektívákban nemcsak érvényesülhet a munkához való jog, hanem konkrét segítséget is adnak hozzá. Ebben nemcsak az államnak, hanení ismét a szakszervezeteknek van nagy szerepe, továbbá mind nagyobb érvényesülést teret kap a dolgozók közösségeinek kezdeményezése. Ilyen például a „nasztavnyicsesztvo“, azaz védnökségi mozgalom, amely a dolgozók betanításával, szaktudásának növelésével, a gyakorlott dolgozók tapasztalatainak átvételével, a munkához való helyes kommunista viszony stb. kialakításával függ őszsze, A tudományos-műszaki forradalom térhódítása nyomán mindinkább modernizálódnak a termelőüzemek, Így csökken a nehéz fizikai munka részaránya, az automaták beállítása munkaerőcsökkenéshez vezet. Milyen szociális problémák következhetnek ebből? A Nyugaton elbocsátás. És a Szovjetunióban?) A scsokinoi AZOT vállalat példája bizonyítja, hogy elbocsátástól senkinek sem kell tartania. Korszerűsítéssel és ésszerű munkaszervezéssel másfél ezerrel csökkenthették a dolgozók létszámát, — ugyanakkor a termelés 2,7-szerte nőtt. A felszabadult munkaerőt a szomszéd vállalatokban helyezték el ugyanolyan vagy rokon munkakörben, a kereset előző nagyságának biztosítása mellett. A tulai területen így húszezer főnyi munkaerő szabadult fel, ezeket a dolgozókat a kommunista munka iskoláiban átképzlk. „Lemaradók nélkül dolgozók“, „Munkásgaranciát a mostani ötéves tervnek“ — ilyen és hasonló jelszavak hirdetik azt, hogy a munkához való jog a szovjet társadalomban széleskörűen értelmezett fogalom, jog és kötelesség egységét jelenti, s a közöség érdeke is, hogy minden dolgozó a munka élfrontjában álljon, tehát hozzá is segítik alkotmányban biztosított Jogának érvényesítéséhez. Lőrinc* László A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítői, szervezői, a fiatal szocialista állam vezetői között érdekes személyiség, a hivatásos forradalmár sajátságos típusa volt a lengyel származású Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij, akinek születése 100. évfordulójáról emlékezünk meg szeptember 11-én. Már gimnazista korában egy egész életre elkötelezte magát a forradalmi munkásmozgalommal. Sztrájkokat és tüntetéseket szervez Lengyelországban és Litvániában, propagálja a marxizmus tanait. Nagy szónoki képességgel, szuggesztív erővel kitűnő néptribún volt. Fiatalon felismerte a munkásegység döntő fontosságát, ezért a lengyelországi, litvániai és oroszországi szociáldemokrata pártszervezetek egyesítésén munkálkodott, hadakozott még a baloldali szociáldemokraták soraiban is feltűnő nacionalistákkal. 1906-tól Dzerzsinszkij az OSZDMP vezető funkcionáriusaként végzett forradalmi munkát. Még a börtönben is. A cári kormányzat ugyanis, felfigyelt Dzerzsinszkij tevékenységére, és Fellksz Edmundovics összesen 11 évet töltött a cár atyuska börtöneiben. Dzerzsinszkij tevékenységére jellemző volt, hogy mindenkor ott volt az élvonalban, fontos posztokon küzdött a forradalmi ügyért, de személyisége a háttérbe húzódott, részben konspirativ okokból, részben szerénysége miatt. Döntő szerepet játszott a forradalom katonai előkészítésében. Katonai szakértője volt a bolsevik pártnak s jakov Szverdlovval együtt oroszlánrésze volt a párt stratégiájának és taktikájának kidolgozásában és gyakorlati megvalósításéban. A katonai felkelést előkészítő központ tagjaként nagy szervező tevékenységet fejtett ki, de munkásságára jellemző volt, hogy sohasem esett szűk látókörű prakticizmusba, mindennapi szervező munkáját egybekapcsolta az elvszerű pártmunkával Legendák keringenek róla. Egy anekdóta szerint, amikor 1916-ban a moszkvai börtönben utolsó büntetését töltötte, fogadott rabtársával, hogy egy éven belül kitör a forradalom. Rabtársa nem hitt benne, s azt mondta, ha kitör a forradalom, örökre rabja leszek magának. A forradalom valóban megvalósult, Dzerzsinszkij rab-