Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-10 / 36. szám

1377. szeptember 10.. SZABAD FötDMÜVES MUNKA, KENYÉR, BÉKE Mai zászlóvivők — a Trsticei (nádszegi) Efsz bői, amely a gabonatermesz­tésben elért kiváló eredményei elismeréséül a Kiváló Munkáért állami kitüntetést kapta, s a Szövetségi Kormány, illetőleg a Szövetkezeti Föld művesek Csehszlovák Szövetsége Központi Bizottsága vörös vándorzászla jának kétszeres birtokosa. mányszerveink által elismerésben ré­szesített Dunajská Streda-i (dunaszer­­dahelyi) és galántal járásból mintegy kétezren, a jók legjobbjai, s más já­rások képviselői; élenjáró szocialista brigádok vezetői, példamutató brigád­­tagjai, a szorgalom, az öntudatos fe­gyelem, a találékonyság,. a kezdemé­nyezés mintaképei, mezőgazdasági üzemvezetők, szakvezetők; a haladó hagyományainkat istápoló népművé­szeti együttesek — köztük a hírneves Csallóközi Népművészeti Együttes —, ismertek és kevésbé ismertek az or­szág minden részéből, amelyek fokoz­ták az amúgy is vidám hangulatot, élmények sorával gazdagítva a jelen­levőket, felejthetetlenebbé, tartalma­sabbá téve az ünnepséget. Azt szeretnék ezek a hadianyaggyár­­tó milliárdosok, ha a világ népeinek elpusztításával profitjukat növelhet­nék. A fasiszta iga alól felszabadult népek — amelyek saját sorsuk irá­nyítói — szabadon, kizsákmányolóktól mentesen, békében akarnak élni, al­kotni, gyermekeket nemzeni. Elég volt az oktalan öldöklésből, az örökös ret­tegésből, a valahai nyomorból, a ha­diárvák, hadiözvegyek sírásából, a haláltáborokból!... Igen! Elég volt a hajdani cseléd­sorsból! Aki ezt a kort átélte, s osz­tályrészéül csupán a hátgörnyesztő, inszakajtó robot, jogtalanság — nem­egyszer munkanélküliség, kardlapo­zás, börtön — jutott, pokolba kívánja az úgynevezett „úri világot“. Hogyne kívánná pokolba, hiszen a hajdani cseléd, a nincstelen földmun­kás, a szegényparaszt, ma egyenes derékkal, emelt fővel jár, nem isme­ri a nélkülözést, országot, világot ba­rangolhat, saját személygépkocsijá­val. Olyan ruhát ölthet magára — mint valaha a „kegyelmes úr“, aki lefölözte hajnaltól napestig tartó, gyötrelmes munkájának hasznát, A csekély fizetségből azidőtájt csak ten­gődött egyik napról a másikra. S ha kimerte nyitni a száját, nyomban lá­zadónak, az úri rend elleni bújtogató­­nak bélyegezték, vagy, elszakítva a családtól, heteket, hónapokat tölthe­­tett penészes börtönökben, míg nagy­sokára kiszabadult. ... A gyülekezés tiltott cselekedet volt. Micsuda elképeszlb különbség?! összevetni, hason lítgatni egymáshoz a sötét múltat, s örömteljes jelenün­ket. A más panaszos, keserű és sa­vanyú kenyerébe harapdálni — s a miénkbe. Porbasújtva, megalázottan élni, vagy emelt fővel járni. Nélkü­lözni, vagy dúskálni javakban. Látás­tő! vakolásig robololúsért jó szót se Arcok a tömegből Csoportokba verődve vagy családostul fesztelen légkörben vlgadoztak ezen a napon a szlovákiai mezőgazdaság küldöttei. Valóban küldöttek, képviselők voltak, a mezők dolgozóinak legjobbjai, akik nemcsak annak az igen forró 10—14 napnak a gyümölcsére, amely alatt learatták, betakarították, átadták a felvásárló vállalatnak a gabonát, hanem egész évi munka­eredményeikre is áldomást ittak. Igen, erre méltán volt okuk. Ezen a napún még az olykor szófukar szövetkezeti gazdák nyelve is megoldódul!. Volt mivel dicsekedniük. A vráblei (verebélyi) Béke Efsz egyik küldöttével, Satvarty Štefan gépjavítóval a finom tálatokat kínálgató bódék táján talál­koztam. Joviális, a középkoron már tül levő férfi. — Nyolc nap alatt szinte „megettük“ az egészet, — válaj szolja a sikereik iránti érdeklődésemre. — Tizennégy kombáj­nunk van, kaptunk vendégeket is, ment minden, mint a ka­rikacsapás. Igaz, az időjárás is kedvezett, így nem volt semmi baj, az 1300 hektárról szinte veszteségmentesen lekerült a gabona; utána a szalma is ... Mindenki a legszívesebben a maga szakmájáról beszél. Már­pedig a gépészeknek, gépjavítóknak igen nagy szerepük van a mai mezőgazdaságban. — Igen, mi ezt tudjuk. És előre is gondoltunk rá. Idejében rendbehoztuk a gépeket, alapos javításokat végeztünk, nehogy akkor mondjanak csütörtököt, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Kisebb rrteghibásodás aratás közben is előfordult, de az ilyen hibákat, ahogy mondani szokás, menetközben ki­javítottuk. A Béke Efsz négyezer hektáros nagygazdaság. Ezer dolgozót foglalkoztat, ezeknek körülbelül a harmada fiatal. — További fiatal munkaerőt várunk, jönnek is, de csak traktorosnak. A fiatalok körében inkább a technika iránt mu­tatkozik érdeklődés, a hagyományos paraszti munka, illetve foglalkozási ágak már nem olyan vonzóak. Nagyon jól szervezték meg az aratást, még a szociális gon­doskodás terén is saját erőikre támaszkodtak. Ez különösen a vezetőség érdeme. Nem az én megállapításom, ez a kerté­szeti asszonybrigád véleménye. Tomanová Mária. Lackóvá He­lena és Rozália, Hudíkuvá Jolana már a burzsoá rendszerben is megértek aratást, tehát tudnak különbséget tenni a mostani és a régi között. Ok a kertészetben álltak helyt, noha köz­vetlenül az aratásban is felajánlották segítségüket. Nem vet ték igénybe. Volt elég munkaerő. A kertészet az о érdemük révén is már teljesítette értékesítési tervét: hat vagon ubor­kát és 10 vagon paradicsomot adott el az államnak. A gabonatermesztők eredménye: búzából 47—49 mázsás át lagos hektárhnzam, árpából valamivel kevesebb. Remélik, jö vóre magasabban átugorják a mércét. Három fiatal ácsorog a sátrak között. Mind a Calovoi (nagy­­megyeri) Nagyhizlaldából. Nem földművesek, műszakiak. Bn­­zsaky Imre és Botlik Károly villanyszerelő, Végh Lás * ló öntözőberendezés kezelő. Ok is arattak. Ha nem is a ga­bonát vágták, de ott voltak készültségben, helyszínen küszö bőitek ki a kisebb nagyobb hibákat. — Voltak forró pillanatok is, fiúk? — Igen, egyszer egy kábel kigyulladt, de sikerült rögtön lokalizálni a tüzet, terményben és egyéb anyagiakban kár nem történt. Fiatalok, tetterósek. Szinte gépiesen tettem fel a kérdést: — Jól érzik magukat a mezőgazdaságban? Szinte egyszerre feleltek: , ■ , — Szeretjük a szakmánkat, a fizetség is jó. Egyelőre nem gondolunk arra, hogy esetleg helyet változtassunk. Talán ké­sőbb .. . A gazdaságban 63 mázsánál fizetett hektáronként a búza. A šahyi (ipulysági) Vörös Lobogó Efsz mintegy 50 tagú csoportját Kajtar Pál agrármérnök, szakaszagronómus ve zette. Visszagondolva a tavaszi napokra, amikor a kiöntött Ipoly nem is tudom hányadszor, veszélyeztette a szövetkezet földjeit, elégedetten és derűlátóan ünnepelhettek. A sok vi szuntagság ellenére elérték a 43 mázsás áílagus hektárhoza mnt. Az árpájuk valamivel gyengébb volt, de vele sem vallót tak szégyent. Az aratást szinte már el is felejtették. Ezer hrktáron 12 nap alatt végeztek a kalászosokkal. Mindössze három saját kombájnjuk, a többi 17 csehországi vendégkom hájn volt, s az ottaniaknak nem is kell viszonozni segítségü­ket. Az idei aratás annyira sikeres volt, hogy a levicei járásban első helyre kerültek. A szocialista munkaversenyben az első helyen végzett Misku Lajos kombájnos 110 hektáros teljesít­ményével. — Mi a siker titka? — teszem fel a kérdést. — Először is a gabonaprogramnak a konkrét helyi feltéte­lekre történő lebontása az agrotechnikai követelmények he­lyes alkalmazásával, a helyi adottságok figyelembe vétele és jó kihasználása, a gabonafajtáknak is eszerint történő lehető leghelyesebb megválasztása, a személyes felelőség szigorú be­tartása, — hangzik a válasz. Az utóbbit úgy érvényesítik, hogy Kecskés Károly mér nők, szövetkezeti elnök kezdeményezésére nyilvántartási la­pokat fektettek fel minden tábláról. E lapokon feltüntetik, mikor milyen munkaműveletet végeztek, milyen technológiai eljárások érvényesültek. Természetesen, ott szerepel a munkák elvégzéséért felelős egyén neve is. Ez aztán a későbbi érté kelések alapját is alkotja. — Az eredményekkel, természetesen, nem vagyunk elégedet­tek, mert többet akartunk. Ám tovább kutatjuk a termésnöve­lés tartalékait. Különösen szorgalmazni fogjuk a mi feltéte­leink között nagyon kifizetődő tajták, a Száva, a Drina és egyes szovjet fajták termesztését... Lőríncz László шшвяшшшшшяяшll ■шшямав Štrba József, a selicei szövetkezet pártelnöke, és Sárkány József, a Horné Saliby-i (felsöszeli) Efsz elnökhelyettese (N. Kovács István felvételei) A nép száján mindennek mértéke: a kenyér. A szólásmondások közül válogattunk össze néhányat: — Ki dolgozni nem szeret, nem ér­demel kenyeret. Rímel vele: — Nem sok nyeretet eszik, kt a dolgot kerüli. Aszfalton termett, de tréfás hangja mellett is komoly az alábbi mondás: — Kenyeret a népnek, jogot a pék­nek! Nehéz Időben szegény ember viga­sza volt: — Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Szólásmondások a kenyérről Szomorú a kegyelemkenyéren élő ember élete. Mondása: — Keserű a más kenyere. A súlyos betegre mondják: — Nem éri meg az új kenyeret! Nagyon álmos az a személy, akire kimondják a szentenciát: — Aludna új kenyérig... Magyarázni sem kell az alábbit: — Könnyebb a kenyerezés, mint a szántás. A jó ember dicsérete: — jóságos, mint egy falat kenyér. A beteg emberre mondják: — Fogy, mint a kenyér a tarisz­nyában. Az öregekre illik: — Megette már a kenyere javát. Amiket felsoroltunk a kenyérrel kapcsolatos szólás-mondások közül, a meglévők kisebb része. Érdemes gyűjteni őket — nem kér kenyeret' Cs. B. Ezúttal mintegy százhúszezren jöt­tek ide a Zobor hegy lábánál el­terülő, egyre csinosodó, terjeszkedő, fiatalodó városba, Szlovákia mező­gazdaságának fellegvárába, az ország minden zegéből-zugából — még kül­földről is —, hogy részesei lehesse­nek a jól végzett munka, az új ke­­nvér ünnepének, a nltral XII. szlová­kiai aratóünnepélynek. Annak a két­napos, nagyméretű ünnepségnek, mely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. és a Szlovák Nemzeti Felke­lés 33. évfordulója jegyében zajlott. Tízezrek ajkán harsant, zengett a dal. Pattogó indulók friss ütemére dobbant sokezer láb. Ércesen hang­zott: Éljen a CSKP, éljen a párti Az a párt, amely már több mint öt és fél évtizede sorakoztatja vérszínü zászlaja alá a bátrakat, a nehézsé­gektől soha meg nem riadókat, az igaz ügyért, a nép anyagi-szellemi felemelkedéséért szüntelenül hadako zókat. A marxista-leninista eszmék gyakorlatáért küzdeni tudókat. A tar­tós világbékéért nap mint nap alkotó munkával, tudással harcolókat. Azo­kat, akik nemcsak a máért, hanem a holnapért is nagyot tenni képesek. Ott voltak ezen az évente egyszer sorra kerülő, hatalmas tömegfelvonu­láson a gabonamezök Ismert és még ismeretlen hősei, harcos elődeink Iá nyai, fiat, unokái. Azoké az elődöké akik foggal-körömmel, keményen küz döttek végig évtizedeket a minden­napi betevő falatért, az embersége­sebb munkakörülményelrért, a legele­mibb emberi jogokért, a munkalehe­tőségért, a legszükösebb létfenntartá­sért... Ott voltak ezen az idei or­szágos aratóünnepélyen a járások ki­váló gabonatermesztő üzemeinek kép­viselői, akik jogos büszkeséggel szem­lélhették a főtribünről a színpompás népviseletbe öltözött csoportok szá­zait, a zászlókat lengető, fegyelme­zetten felvonuló, lelkes tömegeket, s vehették át a magas állami kitünte­téseket, amelyeket főleg a gabona­­termesztésben — és annak tovább­fejlesztésében — elért kiemelkedő eredményeikkel érdemeltek ki, annak erkölcsi-társadalmi elismeréséül. Ott voltak az élvonalban a Szövetségi Kor­mány és a Csehszlovákiai Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottsága vörös vándorzászlajának birtokosai, a legfelsőbb párt- és koc-A sclicai (sokszelucei) szövetkezel jelképes kocsija, amelyet Mészáros elv­társ, a mechanizátor tervezett, s vitelezett ki, ilymódon is figyelmeztetve a világ népeire leselkedő veszélyre. A kavargó, színekben tobzódó, lel­kes tömegben is a többi között az foglalkoztatott, mindmáig vannak még alattomos erők, amelyek képviselői­nek sehogysem tetszik a kommunista párt vezette- néptömegek ilyen hatal­mas béke-demonstrációja, az újabb fegyverkezési hajsza, a neutrónbomba gyártása elleni ilyen óriási tiltakozás — amely immár világméreteket ölt. kapni, vagy ma példás munkáért er­kölcsi-társadalmi elismerésben része­sülni. Jogtalanságban élni, vagy részt­­venni az ország ügyeinek intézésé­ben, korra, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ennek a szöges ellentétnek, ennek az elképesztő kü­lönbségnek a tudatára ébreszteni, fő­leg az ifjabb nemzedékhez tartozókat — nekünk, idősebbeknek legelemibb kötelességünk. Ogy hiszem, a legméltóbb befejezés lehet a Tímár Mátétól kölcsönzött új­­kenyér-köszöntő fohász: Tiszteltessék a magvető és arató munkája, mind­nyájunknak egészségére szolgáljon я biztos kenyér, és a béke oltalmazó szárnyai alatt szebbüljön napról nap ra az emberi világ. N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents