Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
Q 1977. JÜLIUS 9. • XXVIII. évfolyam 27. szám. Ara: 1.— Kfis Lapunk tartalmából: A rádiótechnika segítségével * Jogi válaszok: a kisajátításról . * Kincsünk a termőföld * A zöldségtermesztés elősegítéséért Az adott szó kötelez Megkezdődött az aratás. Hazánk déli részének egyes szövetkezeteiben kijelölt kísérleti parcellákon ntár hétfőn „megpendiilt a kasza“, a szövetkezetek zömében pedig a hét vége felé indult meg teljes erővel a gabona betakarítása. Valóságos csata bontakozik ki a szemes terményekért, az életért. Nem archaizmus és nem túlzás: a búza, általában a gabona valóban az életet, a jövőt jelenti, sőt, napjainkban stratégiai nyersanyagnak számit. Ennek a tudatában készült fel az ország népe az idei betakarítási munkálatokra. Általános érvényű jelszó lett a gyors és szemveszteség nélküli betakarítás. A szövetkezetek, az állami gazdaságok és más üzemek, a helyi közigazgatási szervek stb. általában meg is teltek mindent annak érdekében. hogy e jelszó valóban testet is öltsön, megnyerjük az idei kenyércsatát, mely nem kis célért folyik: a pártkongresszusokon kijelölt gabonaprogram teljesítéséért, a szemes terményekben való ünellátottság eléréséért. A vállalások, felajánlások mozgalma szép hagyomány nálunk. Valamennyi fontos esemény, nevezetes évforduló stb. alkalmával dolgozóink így fejezik ki bizalmukat társadalmunk vezető ereje, a kommunista párt és előrelátó politikája iránt. Mezőgazdasági dolgozóink vállalásai — koronában számítva — egyes szövetkezetekben a milliós nagyságrendet is elérik. A tervezett átlagos hektárbozamot megtoldották — a búzában átlag öt mázsával, az árpában valamivel kevesebbel, de legalább két mázsával. Az aratás megkezdése előtt feszült figyelemmel várták, hogy elérkezzék a legkedvezőbb időpont, amikor a legtöbbet fizet a termény s így optimális feltételek vannak vállalásaik teljesítésére. Valóban, beváltják-e adott szavukat a föld gazdái, vagy csak papíron maradnak a szép igéretek7 Az aratás előtti héten nagyon izgultak: nehogy az utolsó pillanatban annyira kedvezőtlenné váljék az időjárás, hogy ez lehetetlenné tegye vállalásaik teljesítését. A tervezett hozamok elérésében biztosak, de szavukat adták, hogy... Erről van szó, a parasztbecsületről. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdasági tervezésben sohasem számíthatnak pontosan egy szeszélyes tényezővel, az időjárással, és a vállalásokat is jóval a termés betakarítása előtt jelentik be, minden tartalékot mozgósítani kell, hogy a konkrét célt szolgáló felajánlásokat, amennyire csak lehet, maradéktalanul teljesítsék. Ez a lényeg: a tartalékok kihasználása! Tartalékok pedig jócskán akadnak, csak körül kell nézni. Nem véletlen, hogy a legtöbb szövetkezetben fiatalokból, idősebbekből szemveszteség-ellenőrző csoportokat szerveztek, amelyek árgus szentekkel figyelik a gépek és kezelőik működését és idejében „s(op“-ot mutatnak, ha valamilyen rendellenességet észlelnek. A tartalékok további forrása anyagi mércékkel nem is mérhető: abban rejlik, hogy az aratásban részt vevő dolgozókat alaposan kioktassák az összes kötelező előírásra — a munkavédelmi szabályokra és gyakorlati alkalmazásukra, tűzkárok megelőzésére, egészségvédelmi szabályokra, ugyanakkor, természetesen, a kombájnosokat is figyelmeztessék, milyen rendellensségek fordulhatnak elő, hogyan előzzék meg vagy küszöböljék ki az ilyen zavarokat. További fontos tartalék, melynek kihasználásáról nem is feledkeznek meg a mezőgazdasági űzetnek vezetői — a politikai agitációs munka. Nagyon sokrétű. E napokban lázas tevékenységet fejtenek ki a szövetkezetek pártszervezetei, különösen a pártcsoportuk. Gyakran, de rövid időre összeülnek, hogy értékeljék a pillanatnyi helyzetet, megegyezzenek a szükséges tennivalókban. Amolyan operatív röpgyűlések ezek, nagyon hasznosak az idénymunkák jellegének megfelelő komoly politikai munkában. Mindenképpen pótolhatatlan a kommunisták egyéni példamutatása. Ezért állítottak a fontos munkaszakaszokra különleges megbízatással pártbizottsági tagokat vagy a pártcsoportokból kijelölt személyeket, hogy egyénileg szavatolják a munka fennakadás nélküli menetét. A parasztbecsületról beszéltünk az adott szó beváltásával kapcsolatban, s ez a szó jobbik értelmében „hiúsági“ kérdés. Kell, hogy egymás teljesítményei serkentsék, még nagyobb eredményekre ösztönözzék a szocialista munkaversenybe bekapcsolódott kombájnosokat, segédeiket és a többi együttműködőt. Ezért ismerniük is kell egymás teljesítményeit. Ezt szolgálják a szövetkezetekben, a falvakban megalakult agitációs csoportok, amelyek naponta — kétnaponként népszerűsítik a kimagasló eredményeket, népszerűsítik a versenymozgalmat és az élenjárókat. Ezzel kapcsolatban további tényezőt is érintettünk: a szervező munkát. Mégpedig az operatív, széles összefüggésekben érvényesülő szervezést. Érthető, hogy az ilyen csak ott valósulhat meg, ahol a mezőgazdasági üzemek és a helyi közigazgatási szervek között való szoros és eleven együttműködés bontakozott ki. Ciéovon (Csicsón) például Kosa Gyula hnbelnök is tagja az aratási „stábnak“, részt vesz ülésein, így első kézből értesül a problémákról és a hnb tanácsa részéről kellőképpen és idejében tud segítséget nyújtani. A helyi nemzeti bizottságok sokat tehetnek az aratási munkák sikeréért az aratók ellátásának biztosítása terén, szükség esetén a falu öregei és fiataljai, a háziasszonyok soraiból megszervezhetik a brigádosok segítségét. Am mindenképpen fontos szerepük van a politikai agitációs munka kibontakoztatásában, azért is, mert valamennyi faluban elsősorban ők rendelkeznek helyi rádióval, ellenőrzik és irányítják az agitációs központ, a művelődési ház munkáját. Persze, nemcsak ilyen „elvont“ segítség származhat a szövetkezetek és a hnb-k együttműködéséből, hanem ennek folytán számos szervezési kérdés is megoldódhat. Az idei aratás fontos időszak pártunk mezőgazdasági programjának megvalósításában, a XV. kongresszuson megjelölt célok elérésében. Gazdasági és politikai szempontból is nagy napokat élünk, melyek nemcsak a betakarítási teendők áldozatos, időjárással és idővel egyaránt versenyre kelő munkát igényelnek, hanem alkalmat nyújtanak arra is, hogy dolgozóink bizonyítsák öntudatosságukat, kezdeményezésük és aktivitásuk kibontakoztatásával megmutassák, értik pártunk politikáját és készek mindenkor felsorakozni annak maradéktalan megvalósításáért. Lőrincz László □éi-Szlovákiában megkezdődött a gabonafélék betakarítása. Megkezdődött az aratás Szlovákia déli járásaiban — főleg a homokosabb talajokon — a szokásosnál hamarabb beérett a gabona. Sok mezőgazdasági üzemben már a learatott területek hozama alapján latolgatják milyen eredményeket hoz az a gondos munka, amely a jó termés megalapozására irányult. Az aratás kezdője az idén is a nyugat-szlovákiai kerület volt. Felsö-Csallőköz homokos-kavicsos területein ugyanis jóval hamarabb érik a gabona, mint más, nehezebb talajú vidékeken. így a Hubicei (gombai) Állami Gazdaság már július elsején hozzálátott az aratáshoz. A hagyományokhoz híven, az aratás az idén is ünnepélyes légkörben kezdődött. Az aratási megnyitón jelen volt Ignác Janák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szluvákiai kerületi pártbizottság vezető titkára, Rudolf Vančo, az SZLKP KB osztályvezetője, Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, valamint a kerületi és járási szervek több képviselője. A vendégeket Emil Sipos, a Gombai Állami Gazdaság igazgatója köszöntötte. Az állami gazdaság dolgozói jól felkészültek az aratásra. A 2500 hektár gabonát tíz-tizenkét nap alatt akarják learatni. Dgy tevezték, hogy a szalma betakarítását az aratással párhuzamosan végzik és nem maradnak el a tarlóhántással sem. A felszabadult és megszántott öntözhető területek jelentékeny részén pedig másodnövényeket termesztnek, ezáltal is biztosítják a kellő mennyiségű és jó minőségű takarmányalapot. Rugalmasan, operatívan, derűlátóan Szlovákia legdélibb részén kibontakozik az aratás, az egész évi munka eredményeinek tető alá hozása. Lendületéről, arányairól, a dolgozók lelkesedéséről képet ad néhány szövetkezeti vezetővel az aratás küszöbén folytatott beszélgetésünk. A Moéai (dunamocsi) Efsz radványt részlegének kísérleti parcellája egyike azoknak a gabonaföldeknek, ahol elsőkként arattak. Takács András oki. mérnök, a szövetkezet elnöke éppen a járás kiküldötteivel tárgyalt a learatandó gabona elszállításáról és egyéb szervezési kérdésekről, amikor felkerestem. — Furcsa játékot űz velünk az időjárás, — panaszkodott. — Három hete lehetett volna olyan, mint most, mert tejes érettségi fokon érte a hőség a gabonát, amely ezt megsínylette. Abban azonban bízunk, hogy a tervezett hozamokat elérjük, csak hát valamivel többet is szerettünk volna. Sajnos, az árpánk gyengébb lesz a tavalyinál ... A SZEMVESZTESÉG MINIMUMRA CSÖKKENTÉSE itt is törvény, és kutatják elérésének módját. A kombájnok helyes beállítása, a műszaki lehetőségek, a politikai ráhatás mellett még különféle erkölcsi ösztönzők is szerepet játsza(Folytatás a 2. oldaton.). Huszonhatodszor a kenyércsatába A szövetkezetekben már elkészültek az aratási munkák „forgatókönyvei“, az aratási tervek, s lázas előkészületek folynak az aratás megkezdésére. A gépjavítók az utolsó simí-. tásokat végzik a betakarító gépeken, hogy amikor elérkezik az indulás ideje, hibamentesen indulhassanak a mezőre. A Csilizköz Efsz balonyi központi gépparkjának javítóműhelyeiben is lázasan készülnek az aratásra. A műhely dolgozói, fiatalok és idősebbek egyaránt, a betakarítógépek körül szorgoskodnak, az utolsó apró javításokat végzik kombájnjaikon. A gépjavítók között a műhelyben megpillantottam a régi, kedves ismerősömet, Kiss Lajos bácsit, aki mindig jókedvű, mindig tettrekész. Ottjártamkor éppen az utolsó SZK-4-es kombájnt készítették elő a „csatára“. Minden kombájnt alaposan megjavítottak, azonban egyikre Lajos bácsi még fokozottabb figyelmet fordított. Nem csoda, hiszen az idei aratáson ő lesz ennek a gépnek az irányítója. A rövid mühelyszemle után elbeszélgetek Kiss bácsival, akitől megtudom, hogy az idén a huszonhatodik „kenyércsatájára“ készül. Első gépesített szövetkezeti aratása 1951-ben volt, amikor SZK—4-es arató-cséplő géppel járta a csilizközi rónát. Később a balonyi szövetkezet tagjaként — 1962-től — SZK-4-es kombájnt kapott, s annak nyergében ülve aratta évről évre a kenyérnekvalót. Az említett huszonhat esztendő nagyon hosszú idő, s ezalatt számtalan fiatal sajátította el a szakembertől az aratási munkák csínját-bínját. Pontosságra, a mezőgazdaság szeretetére4 tanította a fiatalokat. Bár arcára az eljárt évek alatt az idő barázdákat rajzolt, mégis korát meghazudtoló frisseséggel végzi munkáját. A munka szeretete, a tenni és segíteni akarás vágya hatja át egész lényét. Mint a társaságában dolgozó fiataloktól megtudtam, szívesen dolgoznak az „öreggel“, mert mindig kész fiatal társaival megosztani tapasztalatait, szaktudását. — Bár koromnál fogva fiatal kollégáimnak nagyapja, vagy apja lehetnék, — hiszen hatvanöt éves vagyok — nagyon szerelek velük dolgozni, hiszen jól megértjük egymást. Közöttük könnyebben megy a munka, — mondja a megszokott vidám arccal, s szemében elégedettség fénye csillan meg. Beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy Lajos bácsi már öt éve nyugdíjas, de ha ideje és egészsége engedi, mindig a szövetkezet kombájnjait irányítja, javítgatja. Az aratás után rendszerint rövid pihenőt tart, majd a telet megszokott csoportjában a „beteg“ kombájnok „gyógyításával" tölti. Amikor az idei, sorrendben a huszonhatodik szövetkezeti aratásra terelem, a szót, a következőket mondja: — Tavaly már elhatároztam, hogy végleg szakítok az aratással, s átadom helyemet a tiatalabb kollegáimnak. De most, minél közelebb kerülünk az aratás megkezdéséhez, annál erősebben él bennem a vágy, hogy ismét ott lehessek a ringó gabonatáblákon. Ott ülhessek kombájnom nyergében életem huszonhatodik szövetkezeti kenyércsatájában. Amikor elköszöntünk egymástól, megpróbáltam elképzelni a huszonhat porban, rekkenő hőségben átküzdött kenyércsatát, annak nehézségeit; problémáit, örömeit. Persze az első, a legnehezebb aratásokról csupán képzelődni tudok, csak hírből hallom, hogy Lajos bácsi akkor is élenjáró volt. Vörös György I
