Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
Nyári esték vadrécéje Régi. meleg, csapadékban gazdag nyarakat kellene most felidéznem. Már indulóban vállra kanyarítottuk puskáink; I, hogy az ártéri erdők övezte mocsarakban hódolhassunk vadászszenv»' ályiinknek. Egyszóval arról a gyönyörűségesen szép, augusztusi récehúzásról szeretnék mesélni, ami a vadászok emlékezetében sok-sok felejthetetlen élményt hagy. Mindez inkább a megelőző esztendők szezonnyitási köszöntőjéhez illett volna amikor még vízben bővelkedtek mocsaraink, s százával költöttek bennük a vízimadarak. Most szűk esztendő előtt állunk. Megtetőzve ezt az egyébként sem kecsegtető valóságot, aszályos tavaszok, nyarak sorozatát ígérik a vizek dolgában jártas szakemberek. Így hát hangulatidéző emlékezések helyett vadgazdasági problémák gondolatain rágódva indulhatunk a kezdődő vízivad-idénynek. Elöljáróban hozzátehetem, hogy túlságosan borúlátásra nincs okunk még a Bodrogközben sem. Ha időrendi folyamatosságban végiglapozzuk az utóbbi két évtized vízivadas tárgyú szakirodalmát, akkor kitűnik, hogy a háborút követő kulturális tájváltozások olyan hatással voltak vadvizei;- kre, amely a vadréceállomány hirtelen megmutatkozó, katasztrofális csökkenésének látszatát idézte fel. Vadászok körében általános aggodalmat keltett, borúlátó jóslatokhoz vezetett ez a felismerés. Minden ok megvolt erre, mert számos példa igazolja, hogy gyökeres környezetváltozás egy kritikus alsó szintre szoríthatja vissza egyes igényesebb fajok szaporodását. Vajon az életterek gyors leromlása és területi megfogyatkozása nem jár-e majd együtt azzal a bizonyos kritikus pontig süllyedő récecsökkenéssel? Az ijesztő kép láttán kell, hogy a gyakorlati vadvédelem mindenekelőtt a tudományos kutatáshoz forduljon segítségért. Amíg a rácét, ludat vonuló voltára való tekintettel nem értékelték olyan óvásra szoruló lénynek, mint a többi állományában helyhezkötött vadféleséget, bizony kritikusan kell megállapítanunk, csak vámoltuk őket, jobbára csupán arról írogatva, hogyan lehet őket legeredményesebben elejteni. Mindezeket látva, egyszeriben lendületes összefogással indult meg e probléma orvoslása. Az International Wildfowl Research Bureau egy nemzetközileg összehangolt, hatalmas méretű kutatási program egész Európát behálózó megfigyelő szolgálata minden őszi, téli és tavaszi idényben szervezetten végzi a vonuló és telelő vízivad mennyiségi felmérését. Az időközben született eredményeket a gyakorlat már is jól tudja hasznosítani. Vadrécéről lévén most sző, azt már nyugodtan leszögezhetjük, hogy éppen a vadászatilag legjobban érdekelt fajt, a tőkésrécét egyenlőre nem kell általános állományösszeroppanástól féltenünk, jó alkalmazkodó képessége, még mindig életképes nagy egyedszáma alkalmassá teszi arra, hogy átmeneti rossz esztendők után gyorsan regenerálódjék. Sajnos, valamennyi többi, nálunk előforduló faj esetében ezt már nem lehet állítani. Az utóbbi években különösen a kendermagos récék száma csökkent feltűnően, a kanalas réce előfordulását nem is említve. (Mindkettő védett madár.) Szakembereink igyekezete, amely főleg a mesterséges víztárolók építésére irányul, szép, elismerést érdemlő cselekedet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy mesterséges halastavaink ma már megközelítően sem nyújthatják azt a vízivadnak, amit tíz-húsz évvel ezelőtt a mocsarak és nádasok vadregényes vizei nyújtottak. A tőkésrécék utóbbi években tapasztalt, szép állomány-gyarapodása szoros összefüggésben áll a vizes esztendőkkel és éppen ezért kell most, az idei szárazságban, az eljövendő kacsázások során ama bizonyé- jó gazdai gondosságot szem előtt tartani. A megmaradt, alkalmas területeken összezsúfolódó réceállományunk esetében nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy környezetigényben nehezen kielégíthető, élőhelyéről könnyen elűzhető vadmadárról van szó. Ha a túlzottan nyugtalanított réce valahol kedvezőbb helyei talál, oda nagyon könnyen áttelepszik. A nyári vadászatukhoz csupán anynyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy szórakozásunk legyen mindig mértéktartó. Nagy melegben ne lőjjünk több vadat, mint amennyit gyorsan el is fogyasztunk. Fordítsunk fokozott gondot a még augusztusban, sőt szeptem-SZABAfi FÖLDMŰVES WPl. szeptember 3. bér elején is gyakran, repülésre képtelen, fiatal kacsákra. Idény elején ne engedjünk kutyát a récelakta vizekben csatangolni. Csak igazán ' jól repülő récére lőjjünk s hagyjuk bántatlanul a fiókák közelsége miatt alakoskodó öreg madarat. Legszakszerűbb az a magatartás, ha augusztusban csak húzáson lőjük a vadkacsát. E módszerrel messzemenően kíméljük az állományt. Ez a módszer szerencsére egész Szlovákiában elterjedt és csak ritkaságszámba megy a hibrid-réce tenyésztő vadászterületeken a vadréce hajtással vagy tömeges röptetéssel való vadászata. Húzás idején lehetőleg a récék táplálkozó területein (tarlókon) álljunk Védett területek A Dun. Streda-i (dunaszerdahelyij járás területeit járva gyakran találkozunk ezzel a táblával: „Természetvédelmi terület“. Nincs alatta tiltó szöveg, nincs mögötte kerítés, mégis valahogy más vidékre érkezik az ember. A védett területek felett a járás és a környezetvédelmi szervezet gyakorol ügyeletet, s egyúttal biztosítja a tájegységek védelmét is. A szervezet elnökét, Öllös Arpád tanárt azzal a céllal kerestük fel, hogy tájékoztas-IP TUT —1 WLn i 111 □1 i/JH U1-1, lesbe. Sajnos, ez az aránylag gyorsan elvégzett tarlóhántások óta nem mindenütt valósítható meg a gyakorlatban. Persze, ahol mégis van rá mód, próbáljuk meg ezt a hálás módszert betartani. Csendes nyári esték, ködlepte novemberi hajnalok húzó vadrécéje, várunk rád. Zizegő szárnyaddal hozz nekünk sok-sok élménytl LECZO ISTVÁN mérnök vényszeröségei i zeíint történik. A szigeten halászsasok fészkelnek, ámelyek hazánkban egyedül csak itt találhatók. A közeljövőben Vámosfalu közelében, a Kis -Duna eddig még nem szennyezet víz aosását nyilványítjuk védetté. Tevékenységű iket a járás illetékes szervei — főkép зеп a kulturális szakosztály, annak , gilis elnöke, Hodossy Dezső — támog itják. Ez azért is fontos, mert a természet értékeit egyébként nehéz feli merni, mert aiándékak tekintjük < két. De gyakran pótolhatatlan ajárdék a fű, a fa, a víz. Törvényeinket í ajnos néhányan felelőtlenül megszjgik. Milyen jelzővel lehetne illetni ízt az egyént, aki lelövi a hazáknban egyedül a Duna szigeten éllő halászsasok egyikét? Szerencsére az „ö :vegyen“ maradt maár párt hozott magának. Folytathatnám a sort az jkkal a fiatalokkal, akik szórakozásból fiz fülesbagolyt lőttek le. Az u óbbi ügy tetteseit lelepleztük, az el énük indított bírósági eljárás folyama ban van, sőt már az is ismeretes, ht gy a bíróság első fokon 20 ezer к tronás pénzbüntetést rótt ki. Ezt csa : a tanulság kedvéért említem. E nem éppen szívderítő esenényekből kiin lulva, a jövőben minent megteszünk a lakosság, elsősorban a fiatalok t srmészet.szeretetre való neveléséért. A védett területekről diafilmeket készítettünk. Kiadványunkban feldo goztuk a járás természeti értékeit. \ tél folyamán évkönyvet adunk ki, amelyben áttekinthetően feldolgo ;zuk járásunk növény- és állatvilágát, s bővebben valamelyik védett terű etünket. A közelmúltban együttműk idési szerződést írtunk alá a Sz ovákiai Vadászszövetség járási szí rvezetével. Helyesnek tartjuk, ha az enberek már fiatal korukban megsze etik és megkedvelik a természetet, nert sok örömük van belőle. Mi ezt tedagógiai szempontból úgy szer itnénk kamatoztatni, hogy járásunk i .kóláiban a természetvédelmi körök létesülnek. Végezetül mé? annyit: amikor az erdőt, a rétet árjuk, vagy virágzó ágat törünk le jusson eszünkbe a mindannyiunkn, к szóló figyelmeztetés: A termesze köztulajdon, óvjuk féltő gonddall Csiba László son bennünket munkájukról, eredményeikről, s azokról a tényezőkről, amelyek hasznos tevékenységüket negatívan befolyásolják. — Járásunk területén negyvennégy olyan terület van, amelyek növénytani, földrajzi vagy tájegységi értékeket rejtenek. Értéküket figyelembe véve, első helyen említeném a Duna egyik kis szigetét Baka mellett, amely egészében védett területté lett nyilvánítva. Itt minden a természet tör■вввввввавввавввваааяааааааввваааааваавваааавввввяв> <3 Hazafelé a vadászatról. Foto: J. Betík S» a guBanapság már igen kevés az ''' olyan ember, aki csupán sportként űzi a horgászatot és becsülni, kímélni ludja a folyóvizek halállományát. A horgászok többségének csupán a hal fontos, nem pedig az, hogy kapitális legyen. Tény, hogy napjainkban már csak elvétve fordul elő kapitális hal, mert a folyóvizek szenyezettsége következtében pusztulóban van a halállomány. De nemcsak a halak pusztulnak, hanem a folyóvizek rovarvilága és faunája is. A környezet, az állatvilág, a növényvilág védelméről köteteket kitevő Egy horgász-szervezet életéből CSUKA HORGÁSZÁS A csuka vizeink tigrise. Legismertebb ragadozó halaink közé tartozik. Hosszúkás, kissé lapított teste van. Nagy szájjal és! tüskés fogakkal rendelkezik. Testét apró pikkelyek fedik. Színe változatos, rendszerint szürkészöld. A hátán sötétebb, az oldalán világosabb, nárványozottan tarka. Hasa fehéres. A folyamainkban élő csukák színe i ilágosabb, mint a ta vainkban vagy kanálisainkban élőké. Ezek háta feketes, úszóik igen tarkák. Szürkésbarnásak, széleik élénkpiros színűek. Ragadozó természete ellenére védett hallá nyilvánították, ezért törvényileg megállapították a legkisebb kifogható csuka néretét is. A csuka kisebb-nagyobb folyókban, tavakban megtalálható. Legszívesebben a sekély, csendes tavakban, holtágakban, vízinövényekkel benőtt berkekben, a nádasak szélén és a hínárok között tartózkodik. Folyóvizeinkben a lassú folyású vízrészeket, a kősarkantyúk mögött visszafelé áramló vizeket, az úgynevezett liánunkban vagy a partmenti növényzet közt is meglelhetjük. Fő tápláléka az apróhalak sokasága. De megtámad mindent, ami a vízben él és mozog. A vörösszárnyüak mellett rákap i kárászokra, vagy az úszó békára is. Kitűnő sporthal. Legsportosahb horgászási módszere a hlinkerezés. A villantóra nagyon ugrik, semmiféle esetben nem tud ellenállni. Igen élvezetes a kishallal, vagyis az úszódugós szerszámmal horgászni. A következőképpen: a horgász előbb fog vagy ötven darab \ örösszárnyú keszeget. Ezeket a célnak megfelelő, friss vízzel teli kannáb, n viszi magával, meg a készséget: egy 4—5 méter hosszú bambusz- vagy nűanyagnyélre szerelt könnyű csukázó horgot. A növényzet közt mutatkozó kis üres részeken (tükrökben) a kis keszegekkel felcsalizott horgot ügyesen beveti. Ez a művelet azonban némi gyakorlatot, ügyességet és szaktudást igényel A csuka minden esetben derékban kapja el a kishilat. Kapás után zsák mányával elvonul a legközelebbi helyre, ahol a vízálatti növények gyöke rei védelmében zsákmányát elfogyasztja. Ezt a horg; sz akkor észleli, amikor a csuka rejtekhelyéről lassan továbbvonul. A műveletet az úszódugó is érzékelteti azáltal, hogy újból megindul, majd li ssan alámerül. Ekkor kell a horgot alaposan bevágni, és miénk lehet a qsuka. Holczer László SZU S3 pipcelfHéÜi fzervezolének tagjai a virti tóban főleg nemes halakat tenyésztenek. Foto: —bor Tévedés ne essék, nem kételkedem a sporthorgászf к szakmai tudásúban, de véleményem szerint nem minden sporthorgász ti dja, hogy milyen halfajlából milyen nagyságot lehet kifogni. Az is igjaz, hogy napjainkban már az ilyen ösekélységgel nemigen törődnek. * Talán nem fpg ártani, ha legalább a legismertebb halfajták nagyságrendjét ismertetjük: csuka 50, domnlykó 25, bálin 40, compó 20, paduc 25, márna 30, dévérkeszeg 25, harcsa 40, sülit 45, ponty 35 dkg. Az igazi horgász iizonban nem elégszik meg a törvény által megszabott nagysággal, hanem ózon igyekszik, hogy horgára egy I apitális kerüljön. Ez minden horgász álma, vágya. Szűcs István még arról is tájékoztatott, hogy ebben az évben nem volt szükség a hala c etetésére, mert a természeti félti telek kedvezőek voltak. A múltban bizony etetni is kellett, mert külö tben kipusztult volna az állomány. ANDRISÉIN JÓZSEF ; gi károkat okoz a halállományban, a ' folyó vizében élő rovarokban és fau- I nájában. Mint halellenőrnek igen sok baja van a tiltott szerszámokkal halászó polgárokkal, akik semmibe veszik a törvényes előírásokat. Ha a i kihágás csak kisebb mérvű, elkobozza a felszerelést, de ha nagyobb kihágásról van szó, akkor az ügyből bfrósági eljárás lesz. cikkek jelennek meg a sajtó hasábjain, de végeredményben minden marad a régiben. A közelmúltban Marcelován járva alkalmam nyilt egy kis beszélgetésre Szűcs István elvtárssal, a Szlovákiai Horgászszövetség helyi szervezetének elnökével. Megtudtam, hogy a hurbanovoi (őgyailai) sörgyárbúi az ún. Ibolya-patakba kerülő szennyvíz a Zsitva folyóba kerülve jelentős anya Beszélgetésünk alkalmával megtudtam, hogy a helyi szervezetnek jelenleg nyolcvannégy felnőtt tagja van, de ezenkívül harmincnégy pionír horgászt is nyilvántartanak. Ez utóbbiak számát ez évben hatvanra kívánják növelni, mivel a vezetőség arra törekszik, hogy megszerettesse az ifjúsággal a természetet, a folyóvizek környékének látogatását, hogy így elvonja őket a káros szenvedélyektől. A felnőttek többsége nem tartja tiszteletben a horgásztörvényeket, éppen ezért a szervezet arra törekszik, hogy az ifjúság tudatosítsa a törvények fontosságát. A horgászok előtt jól ismert dolog a horgász napló, amelyet minden horgásznak magával kell hordani; antikul' horgászni indul köteles magával vinni a naplót, amelybe be kell vezetnie a napi halfugás menynyiségét, amely nem lehet több mint hét kilogramm. Nem vitás, hogy napjainkban már csak elenyésző azon horgászok száma, akik az előírt mennyiséget kifogják, de még ennek ellenére is vannak olyan horgászok, akik elhanyagolják a nyilvántartás pontos vezetését. Vagy talán azért félnek, hogy esetleg kiderül a mesterkedésük? Minden lelkiismertes horgásznak tudnia kellene, hogy az ilyen mulasztással a szervezetet és társait károsítja meg, mert a szervezet a naplóban rögzített halmennyiség 'arányában kap behaiasításra ivadékot. Elsősorban ezért szükséges a napló pontos vezetése. Megtudtam azt is, hogy a SZHSZ marcelovái helyi szervezete jelenleg negyven hektár kiterjedésű tóval — virti-tó — rendelkezik, ezenkívül a körtvélyesi tóval, valamint a Zsitva folyóval, amely szintén a hatáskörükbe tartozik egészen Martovcéig. A virti tóban főleg nemes halak tenyésztésével foglalkoznak, újabban pedig a pisztráng leszármazottjával, a pelenyével, amely igen jól szaporodik. Tudott dolog, hogy a pisztráng a sebesfolyású hegyi patakok vizét kedveli, a kitenyészlett pelenye viszont jól megél a délibb folyók vizeiben is. A vezetőség elsőrendű feladatának tekinti a folyóvizek és tavak behaiasítását. Az elmúlt évben például többezer harcsát, és több mint két mázsa pontyot telepítettek a folyóvizekbe, illetve az említett tavakba. A telepítésre szükséges ivadékot az állami haltenyészetből kapják.
