Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
1 1977. szeptember 3. —, , __________________—___________„SZABAD гАтпмПурс _______,____- 7 Zavarmentes az üdítő italok gyártása Mindenki .vágva, hogy a nyári forróságban hűtött alkoholmentes üdítő itallal oltsa szomját. Az elmúlt években elég gyakori eset volt, hogy az elárusítóhelyek és büfék alkoholmentes üdítő italokkal való ellátása nem érte el a kívánt szintet. Az idén hasonló problémák már kevésbé fordultak elő, mert az üzlethálózat e termékek nagyarányú választékával, és elegendő mennyiséggel van ellátva. A Nitrai Szódagyárban, — amely a Nyugat-szlová kiai Sörgyárak egyik termelési és gazdasági egysége — naponta 270 ezer, csúcsidényben pedig 360 ezer üveg szódát ás üdítő italt gyártaA gyár kapuit a kofolán kívül még nyolcféle termék hagyja el. < A vertikális néhány A szocialista országok élelmiszertermelése előtt az a feladat áll, hogy minél előbb egyenletes és zökkenőmentes ellátással elégítse ki a lakosság élelmiszerigényét. Azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági termelés lehetőségei ezt indokolják, az élelmiszertermelésnek export feladatokat is meg kell oldania. Magyarországon 1980-ig 1975-höz viszonyítva a mezőgazdasági termelést mintegy 1B—18, az élelmiszeripar termelését pedig mintegy 29—30 százalékkal kell növelni, javítani kell a lakosság élelmiszerekkel történő ellátásának színvonalát. A termelés növekedési üteménél lényegesen gyorsabban nő a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek kivitele. Mind a belföldi fogyasztásra, mind a szocialista és tőkés exportra kerülő élelmiszereknél javítani kell a termékek minőségét és csomagolásuk színvonalát. Előrehaladást kell elérni a feldolgozottsági fok növelésében is. Mindezeket a minőségileg és menynyiségileg is jelentős feladatokat az élelmiszertermelés hatékonyságának növelésével, a termelés fajlagos költségeinek csökkentésével párhuzamosan kell elérni. A hatékonyság növelésének egyik fontos kérdése az élelmiszertermelésben résztvevő szférák olyan összehangolása, hogy ebben az egész láncolatban egyrészt a fogyasztó igényeinek optimális kielégítése, másrészt az adott helyzetben elérhető maximális hatékonyság vezérlő elve érvényesüljön. A vertikális kapcsolatok vizsgálatának és fejlesztésének gazdasági jelentőségét éppen ez az optimumra való törekvés, és a láncolatban résztvevő különböző népgazdasági őgak és ágazatok egymásra utaltsága és működésének összehangolási igénye határozza meg. A kapcsolatok elemzése, illetve alakítása szempontjából alapvetőnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar között meglevő összefüggések értékelését és továbbfejlesztését tartják. Ez a megfogalmazás ellentmondásosnak látszik azzal a korábbi megállapítással, amelyben a különböző szférák kapcsolatainak meghatározásában a felhasználásé (fogyasztásé) a meghatározó szerep. Az ellentmondás azonban csak látszólagos, mert Magyarországon az élelmiszeripari termékek nagykereskedelmi forgalmának túlnyomó többségét — mintegy 70 százalékát — az élelmiszeripari vállalatok bonyolítják le. A külpiaci igényekre v onatkozó információkat — agy-két, önálló export-joggal felruházott mezőgazdasági nagyüzem, illetve élelmiszer-iparág, mint pl. a baromfitenyésztés vonatkozáséban a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát — az élelmiszeripari vállalatok a monopol jellegű külkereskedelmi vállalatokból, illetve saját tevékenységük keretében szerzik meg. Magyarországán aZ élelmiszeripari vállalatok vásárolják fel — a zöldség és gyümölcs kivételével — azokat a termékeket is (például búza, kukorica, élő állatok), amelyek feldolgozatlanul is a felhasználókhoz vagy a fagyasztókhoz kerülhetnek. Az élelmikapcsolatok kérdése szeripari vállalatok tárolják, kezelik és értékesítik a termékeket, igy ezek mennyiségi és minőségi ismereteinek is országos szinten ők vannak a birtokában. Az iparvállalatok és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok legjelentősebb formájának a különböző szerződések tekinthetők. Ezek keretében a partnerek meghatározzák, hogy mit, milyen minőségben, milyen átadási ütemmel termeinek, illetve vesznek át, s megállapodnak abban is, hogy a megrendelő a termelés megvalósításához milyen feltételeket — árat és eszközöket — teremt. E szerződéses kapcsolatok bonyolultságára utal az a körülmény, hogy Magyarországon a nyersanyag-termeléssel foglalkozó mezőgazdasági nagyüzemek szánta kétezernél több, a háztáji és kisegítő gazdaságoké pedig meghaladja az egymilliót. Az élelmiszeripar mintegy kétszáz vállalatának ilyen nagyszámú nyersanyagtermelő munkáját kell elősegítenie, illetve befolyásolnia, hogy azok tevékenysége a fogyasztók igényeivel, illetve a népgazdaság érdekeivel minél jobban egybeessen. A termelés hatékonyságának növelése miatt az elmúlt években arra törekedtek, — s ez a közeljövő feladata is —, hogy az ipari vállalatok és a mezőgazdaság kapcsolatában a kereskedelmi jellegű módszereket minél inkább a termelési jellegűek váltsák fel. A kapcsolatoknak ugyanis jelenleg a következő, egymástól elkülöníthető főbb alaptípusai vannak: ф kereskedelmi jellegű kapcsolatok. Itt a szerződésekben kiemelten csak az átvett termék mennyiségéről, az átvétel időpontjáról és áráról történik megállanodás. (Például a búzánál. cukorrépánál stb.j; Ф a mezőgazdasági termelésre közvetett módon ható forma. Itt a szerződésekben a minőségi feltételeket és az ezekhez tartozó árakat, illetve átvételi feltételeket is meghatározzák. Ez a mezőgazdasági üzemeket meghatározott termékek előállítására ösztönzi. (Például az élő állatnál, a tejnél, a borszőlőnél stb.) A kapcsolatoknak ez a formája ugyanakkor közvetve árdeketté teszi a mezőgazdasági termeinket a végtermék mmőséeében is. Egyes területeken az is előfordul, hogy az ipari üzemek, amenvnyiben nagyobb nyereséget érnek el, ennek egy részét visszajuttatják a termelőknek; ф olyan kapcsolatok, melyekben az élelmiszeripari üzem közvetlenül — direkt módon — hat a mezőgazdasági termelésre, részben az ehhez szükséges feltételek (vetőmag, gépek, agrotechnikai előírások), részben pedig a mezőgazdasági termelés kockázatában való közvetlen résztvéíelen keresztül. Ez a forma Magyarországon elsősorban a mélyhűtött termékek nyersanyagszükségletének megteremtésénél érvényesül. Ilyen jellegű kapcsolatnak minősíthető a baromfiipar és a baromfitenyésztő nagyüzemek közötti szerződéses rendszer is. A szerződéses rendszerrel kapcsolatban még két fejlesztési irány van: ■ többéves szerződések. Ezek elterjesztésére törekednek, mert ez a rendszer, amellett, hogy a mezőgazdasági termelőknek is nagyobb biztonságot ad, az élelmiszeripari vállalatok fejlesztési- és üzletpolitikájút is jobban megalapozza; ■ a több mint egymilliú háztáji és kisegítő gazdaságbői származó nyersanyagok szervezettebb biztosítása érdekében egyre több területen kell a kistermelők ós az élelmiszeripari üzemek kapcsolatát „kistermelő-mezőgazdasági nagy üzem-élei miszeripari termelők“ kapebsolattá alakítani. Ilymúdon a kapcsolat egyrészt lényegesen élőbb lehet, másrészt a mezőgazdasági nagyüzemek ráhatása a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésére is számottevően nagyobb lehet. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szféra viszonylatéban uralkodó szerződéses kapcsolatok mellett az egymásra való kölcsönhatás létrehozásának más formái is kialakultak. Ezek közül megemlítünk néhányat: jjc egyes iparágak területén a szerződéses kapcsolatokon túlmenően a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek közötti munkamegosztás is megváltozik. Ennek keretében a mezőgazdasági üzemek vesznek át olyan tevékenységet, melyet korábban az iparvállalatok végeztek. Beruházásokkal megteremtik a tevékenység ellátáséhoz szükséges feltételeket is; az integráció magasabb fokát képezik azok a megoldások, amikor nyersanyag termelő mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek társulnak valamilyen élelmiszertermelésére. Néhány esetben a mezőgazdasági nagyüzemek saját maguk hoznak létre nagykapacitású feldolgozó üzemeket] akár önállóan, akár több termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság kooperációjával. Ez a megoldás elsősorban a szőlőfeldolgozás, illetve a borkezelés és palackozás vonatkozásában érvényesül, de vannak ilyen tejipari, baromfifeldolgozó, sertéshúsfeldolgozó stb. üzemek is. A fejlődés további szakaszában azzal számolnak, hogy a közös vállalkozásokat elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripari üzemek együttesen hozzák létre. Az ilyen jellegű közös vállalkozást a fejlesztés állami támogatásával is ösztönzik. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében egyre inkább uralkodóvá válnak Magyarországon — elsősorban a növénytermelésben — az úgynevezett termelési rendszerek. Ezek keretében a termelési rendszer gesztor gazdasága szervezi a hozzá csatlakozó többi nagyüzem termelését is. Megteremti a szükséges vetőmagot, előírja a követendő agrotechnikát, növényvédelmet és tépanyagpútlást. sok esetben pedig hozzájárul a termeléshez szükséges speciális gépek beszerzéséhez. Az ötödik ötéves terv időszakban Magyarország szántóterü létének mintegy 18—18 százalékát termelési rendszerek keretében művelik, melyek elsősorban a gabonafélék, a burgonya, az olajosok és a cukorrépa termelésében alakultak ki. A termelési rendszer az egyik oldalról lényegesen nagyobb hozamokat és alacsonyabb költségeket eredményez, másrészt azonban megváltoztatja az adott kultúra temetésének eddigi jellemzőit. Sok esetben változik maga a termék is, máskor a betakarítás időtartama rövidül le vagy tolódik el. Mindezek a körülmények szükségessé teszik, hogy az ipari feldolgozó kapacitásokat és a termelési rendszerekben alkalmazott gépsorokat összehangolják. nak, s termékeikkel nemcsak a nitrai, de a szomszédos topofőanyi járást is ellátják. A gépsoroknál az M. Caüíková és az A. Bercziová vezette szocialista munkabrigádok tagjai dolgoznak. Mindkét brigád tagjai 1971 óta versenyeznek, s 1974 júliusában elnyerték a megtisztelő cím bronzfokozatát. A két brigád között azonban mintha a szó szoros értelmében nem létezne versengés. Ugyanis az egyik brigád tagjai délelőtt, a másiké pedig délután dolgoznak. így ha az egyik brigád tagjai elmulasztanak valamit, azt a másik brigád tagjainak kell helyrehoznia és fordítva, de a tervezett feladatok maradéktalan teljesítését mindig szem előtt tartják. Látogatásom idején az A. Bercziová vezette munkabrigád tagjai dolgoztak. A gépsoron kofoléval töltötték az üvegeket. 1975 óta egy NDK-gyártmányú, teljesen automatizált gépsor üzemel. A már említett kofolán kívül a gyár termékei közé még a „piros* (málnás és epres) és a sárga (Flóra, Askona, almás és narancsos) málnaféleségek, valamint a Chito és a szóda tartozik. Egy év alatt közel 180 ezer hektoliter alkoholmentes üdítő italt gyártanak. Kétségkívül nagy mennyiségről van szó, amit a lakosság mind elfogyaszt, hiszen a raktárakban egy üveggel sem marad, sőt egyre keresettebbek. A Nitrai Szódagyúr dolgozói ezt szem előtt tartják, • ennek megfelelően állandóan növelik a termelést! P. M a t i я Hol keressük a hiba okát? Meghívtam barátnőmet, hogy töltsünk együtt egy délutánt. Kávé mellett üldögélve, barátnőm munkájáról, munkatársairól és a mindennapi főzés és bevásárlás gondjairól mesélt. Azt kérdezte, mit főzök naponta? Férjem a friss ételt kedveli, s erről jutott eszembe, hogy barátnőm nem tudna-e kölcsönözni egy kevés édes pirospaprikát, mert én ugyan vásároltam, de az édes paprika helyett erőset kaptam, pedig a tasakon „édes paprika“ volt feltüntetve. Másnap a férjemet gyanúsítottam, hogy már megint „beavatkozott“ a főzésbe, tgy ment ez egy hétig, de végülis rájöttem, hogy a hiba a csomagolásban van. Erre a boltba siettem, de в szálkái bolt vezetője nem tudott segíteni. Végül is nem vizsgálhat meg minden tasak paprikát, hiszen nem ő csomagolta. így jártam Štúrovoban (Párkányban), Nové Zámky-ban (Érsekújvárban) is. Nemcsak azért Írok erről, mert barátnőm tizenöt koronát feleslegesen kidobot a konyhapénzből, hanem azért is, hogy vajon Ersekújvú rótt, vagy járási viszonylatban hány háziasszony törheti a fejét, hol kéresse a hiba okát? TÖTH GYULÄNÉ, Selka Forrás alapján: —blm— A Zbrojovka az Agrokomplex ’77 kiállításon A látogatók a növényi kultúrák termesztési gépsorait üzemelés közben is megtekinthették. A Zbrojovka termelési és gazdasági egységei, valamint a zvolení Agrotechnika és a prelouöi Ágra nemzeti vállalatok által kiállított mezőgazdasági gépek és traktorok a mezőgazdasági termelés két fontos ágazatát érintették: a takarmánynövények minőségi betakarítását és az állattenyésztés gépesítését. A mintegy ezer négyzetméter alapterűleten a Zbrojovka termelési és gazdasági egységei öt betakarító gépsort matattak be a takarmánynövények betakarítására. Ezek a gépsorok összesen tizennyolc különböző betakarító egységből és tizenkét különböző traktortípusböl álltak. A látogatók többek között megismerkedhettek a prostejovi Agrostroj termékével, az SPS—420-as, és a lengyel gyártmányú KS-l-S önjáró betakaritőgéppel, az E—301-es önjáró rendrevágóval, továbbá a rotációs betakaritógépekkel, a takarmányforgató és rendsodró gépekkel, az SKPU—220-as betakaritőgéppel, a K—442-es nagynyomású préssel, a mezőgazdasági gépkocsival, az NTVS—4,1-es rendfelszedő és önkiüritő takarmánybegyüjtővel, a DÓD—3-as takarmányasztallal, a P-93-S tfpusú pótkocsival és más gépekkel. Az egyik gépsor a silókukorica betakarításánál használatos gépeket mutatta be, amely többek között a szovjet gyártmányú SK—1,8-as és hazai gyártmányú betakarltőgépekből állt. A takarmánynövények betakarítására — kisebb területeken — bemutatták a jiCinl Agrostroj termékét, az MF—73-as betakarítógépet és a TERRA típusú motorobotot. Ami az állattenyésztés gépesítését illeti, elsősorban a pfelouöi Ágra és a letovicei Letostroj, valamint más hazai gyártók termékeit mutatták be. A kiállításon bemutatták a prostójovi Agrostroj komérnoi gyáregységének termékét Is, a B—SAC—75-öz hatsoros burgonyaültető gjpet. A látogatók részére a zvolení Agrotechnika naponta több ízben mutatta be az összpontosított hatvan mezőgazdasági gépet és traktort üzemelés közben. (ík) Magyarországon Az üvegmosó berendezés teljesen automatizált. (A szerző felvételei]
