Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-27 / 34. szám
1977. augusztus 27. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Mindent a maga idejében! A cukorrépáról ugyan már többször irtunk, de nem árthat, ha e népgazúaságilag fontos és egyben nagyon igényes növény termelési kérdéseivel többször is foglalkozunk. Elsősorban azért szükséges, hogy népszerűsítsük, vagyis mezőgazdászainknak a tudatába juttassuk a korszerű termesztési módszereket, a bevált agrotechnikai eljárásokat, a nagy terméshozamok eléréséhez szükséges intézkedéseket, valamint a kimagasló sikereket elérő termelők gazdag tapasztalatait. Ma már nem egy mezőgazdasági üzemben kiváló eredményekkel dicsekedhetnek. A cél az, hogy necsak egy-egy kiugró példa legyen az ötszáz, vagy az ezen felüli hektárhozamot elérő gazdaságokból, hanem az élenjárók példáját valamennyi gazdaságunk kövesse, s az átlagon felüliek színvonalát elérje! Az átlagosság leküzdésével, a termelési színvonal növelésével és a hozamok fokozásával leszünk képesek a hatodik ötéves terv igényes feladatait teljesíteni, az önellátást biztosítani. A tudományos és kísérleti munka keretében kidolgozták valamennyi gazdasági növény legkorszerűbb termesztési módszerét, pontos agrotechnikáját. A nagy terméshozam elérése érdekében ezeknek a betartása alapvetően fontos! Sok esetben az előírt agrotechnikai utasításokat azonban az adott termőhelyi viszonyokhoz kell alkalmazni. Ezekben az esetekben segítségül szolgálnak a gyakorlati tapasztalatok. Nem egy mezőgazdász hosszú éves gyakorlata során olyan tapasztalatokra, új ismeretekre tett szert, amelyeket az általános jellegű agrotechnikai utasításokban hiába keresnénk. S éppen ezen tapasztalatok révén szerzett ismeretekben rejlik gyakran a siker titka. Érdemes tehát az élenjárókat meghallgatni, gazdag tapasztalataikból meríteni és tanulni. Bogyai Ignác, a Dolný Bar-i (albári) szövetkezet elnöke ízig-vérig növénytermesztő. Elnöki tisztsége betöltése előtt több mint húsz évig agronómusként dolgozott a szövetkezetben. A növénytermesztést a mai napig sem hagyta cserben. Továbbra is maga irányítja a növénytermesztést, méghozzá kiváló sikerrel. Nagy szakmai tudásának, hosszú éves tapasztalatainak és odaadó munkájának köszönhetően, a Dunajská Streda-i fdunaszerdahelyi) járás cukorrépatermesztő gazdaságainak soréban az élenjárók közé jutott a szövetkezet. Ezt bizonyítják a kimagasló eredményeik, és merész célkitűzéseik is Az ötödik ötéves tervidőszak átlagában 506 mázsás hektárhozamot értek el. Egy-egy kedvező évben 538— 548 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként. Az idei tervezett hektárhozam ötszáz mázsa. A magasra állított tervet nemcsak teljesíteni, hanem túlszárnyalni is szeretnék. A NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy elérik a hektáronkénti ötszázötven mázsás átlag termést. Szinte biztosak abban, hogy a vállalást teljesítik. Ősztől mostanáig arra törekedtek, hogy ehhez minden feltételt megteremtsenek. „A cukorgyár szakembereinek véleménye szerint — jegyezte meg szerényen Bogyai elvtárs — a cukorrépaállomány egyike a legjobbaknak a járásban.“ „Hogy ez idén mit tettünk a kimagasló eredmények érdekében? Ha szűkszavú lennék, akkor azt válaszolnám, hogy mindent.“ Fölösleges lenne az összes agrotechnikai intézkedéseket részletezni. Hiszen ezeket a termelők ismerik. De azért nem árt egynéhányat a szövetkezet gazdag tapasztalataiból kiemelni. A cukorrépát száz hektáron termesztik. A középkötött talaj nem éppen a legmegfelelőbb termesztési feltételeket biztosítja. Erőfeszítésüket ezért a talajszerkezet javítására, a talaj minél jobb vízgazdálkodására és tápanyagellátására fordítják. A megfelelő termesztési feltételeket már a vetésforgóban biztosítják. A cukorrépát rendszerint a lucernát követő búza után sorolják a vetésforgóba. Így a répa még jó „erőben“ levő talajba kerül. Nagy gondot fordítanak az őszi talajművelésre és trágyázásra. Valamennyi répatáblán 350—400 mázsa istállótrágya bedolgozására kerül sor, s hogy a talaj minél jobb állapotban legyen, minden esetben három szántást — a tarló-, közép- és speciális 28—35 cm-es mélyszántást — végeznek. Az őszi szántások után a talajt símítóval lezárják. Ezek az Intézkedések elsősorban a talaj nedvességtartalmának a megóvására irányulnak, de az egyenletes kelés szempontjából is fontosak. Még ősszel a foszfor- és káliumtrágya kétharmadát a talajba juttatják. A tavaszi munkálatok során arra törekednek, hogy a talaj szerkezetét megkíméljék, nedvességtartalmát megóvják. Arra ügyelnek, hogy a fölöslegesen sok művelés következtében a rögök ne morzsolódjanak szét és a talaj ne száradjon ki. Ezért a minimális talajművelést alkalmazzák, és a munkálatokat egy menetben végzik. A legnagyobb súlyt a magágy előkészítésére fektetik, hiszen ettől függ a magvak jó csírázása, egyenletes kelése, s nem utolsó sorban az ideális egyedszám elérése. Vetés előtt, hogy a talaj felülete minél egyenesebb legyen, nehéz hengert alkalmaznak. Bogyai elvtárs elárulta, hogy többéves tapasztalatuk alapján bevált módszernek bizonyult, ha vetés után a talajt „boronáivá“ hagyják, vagyis ha a henger után — agregátumra kötve — egy borona halad. Ezáltal a magvakat a kifagyás ellen, de az erős záporok és szélviharok ellen is megóvják. Természetesen a tavaszt trágyázást és a gyomok vagy kártevők elleni vegyszerezést sem hanyagolják el. Tenyészidőben a növényzetet egyszer kapálják és a továbbiak során szükség esetén sarabolják. Öntözés szempontjából a növényzet annyi vizet kap, amennyire csak szüksége van. Valamennyi répatáblájukon öntözőberendezés van. A vetésforgó kialakításakor arra ügyelnek, hogy a cukorrépa mindig öntözhető parcellára kerüljönl Szárazság idején nincs különösebb gondjuk a vízhiány miatt. Csak arra ügyelnek, hogy szükség esetén az öntözőberendezések állandóan üzemeljenek. — A több év átlagában elért kimagasló eredmények alapfeltétele az — jegyezte meg Bogyai elvtárs —, hogy az agrotechnikai intézkedések betartásán kívül igyekszünk minden munkát gyorsan és időben kezdeni és befejezni. Tavasszal, amint a talajra rá lehet lépni, azonnal vetünk. Minden elmulasztott nap hektárhozam-csökkenéssel járhat! Ez a sokéves tapasztalat s ennek betartása mindig kifizetődött! Végezetül csak annyit mondhatok, hogy a cukorrépa nemcsak a népgazdaság fehér aranya, hanem a takarmányalap fontos forrása is. A cukorrépa intenzív növény, amit érdemes és szükséges is termeszteni. Ha megadunk neki mindent, amire szüksége van, és ha gondosan ápoljuk, akkor bőven meghálálja a gondoskodást. Klamarcsik Mária liilllilllilililllllilliillliH A lucerna nyári vetése előnyös! Az utóbbi években javult az évelő takarmányok öntözéses termelése. A Javulást főleg az öntözés rendszerezése hozta, mivel az adagokat úgy alkalmazták, hogy a víz a gyökérzónát a legmegfelelőbb időben érje el. A rendkívül csapadékmentes 1976-os év, valamint az idei helyzet is megmutatta, hogy ha a lucernát 1—2 adaggal öntözték, 9—10 tonna/ha jó minőségű szénát vagy lucernalisztet értek el. Ez az előző évek eredményeihez viszonyítva 30—50 százalékos hozamnövekedést jelent. Ez jó eredmény, de semmi szín alatt nem szabad, hogy elégedettek legyünk a lucerna öntözéses termelésének eddigi színvonalával. A lucerna hozamlehetősége 8—10 tonna/ha széna esetén is csupán 40— 60 százalékig van kihasználva. A hosszúéves öntözési kutatás eredményei azt mutatják, hogy tökéletes agrotechnikával és jó munkaszervezéssel öntözéses viszonyok között évente 18—20 tonna/ha hozam elérése már reális! A hozamprodukció 10 százalékos növelése is 1,8—2 tonna/ha szénatöbblettel járhat. Szlovákiában húszezer hektár lucernánál ez 36—40 ezer tonna jó minőségű fehérjetakarmányt jelent. A lucerna jelenlegi terméshozamának elemzése azt mutatja, hogy a legnagyobb hiányosság a növény komplettsége és sűrűsége körül van. Ezt csupán 40—60 százalékig érik el, és a fő ok a helytelen vetés. Az árpa új intenzív fajtái, melyeket fedőnövényként használnak a lucerna alávetésénél, nincsenek jó hatással a lucerna komplettségére. A lucerna és az árpa szinbiözisa már elavult agronómia! módszer, öntözéses körülmények között át kell térni a lucerna tiszta kultúrában való nyári vetésére. A fedőnövény nélküli nyári vetés lehetővé teszi a talaj tökéletes előkészítését, hogy az apró mag 1,5—2 cm mélyre kerüljön. Ilymódon elmarad az árpát betakarító gépek romboló hatása is, melyek sok kárt tesznek a lucernásokban. A kombájnos aratás, a szalmabetakarítás folyamán — kedvezőtlenül nedves viszonyok között — 30 százaléknyi a veszteség a lucerna komplettségében. A lucerna nyári vetésének előnyei közé tartozik még a kevesebb vetőmagszükséglet, mely az eddigi 25—30 kg-ról 17—20 kg-ra csökken. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy kukoricatermő vidékeinken a lucerna nyári vetése öntözéssel járjon, vagyis kockázat nélkül csak öntözhető területen vethetünk nyáron lucernát. A lucerna nyári vetésének legfontosabb kérdéseit így foglalhatnánk össze: ф középmély szántást (15—20 cm) mindjárt az előző növény betakarítása után végezzük, legkésőbb augusztus elejéig; • szántás folyamán a talajba dolgozzuk a foszfor- és a káliumtrágyákat is. Ha ez lehetséges, tartaléktrágyázást három évre előre elvégezhetjük. A lucerna érzékeny a talaj savas kémhatására. Ezért ahol ezt a talaj megkívánja, fontos a meszezés; О a felszántott talajt vetés előtt néhányszor megkultivátorozzuk, hogy mechanikailag csökkentsük az elgazosodást. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy száraz időjárás esetén célszerű a tenyészidő előtti öntözés (15—20 mm adaggal), ezzel kikel a gaz, mely jól likvidálható kultivátorral. A szántás és a vetés közti időszak 2—3 hét, hogy a gazt minél jobban kiirthassuk, még ha ez a vetés Időpontjának az eltolódásával is jár; # a vetés előtti talajelőkészités részét képezi a 40 kg/ha nitrogéntrágyázás is, mely a gyökérbaktériumok számára indító tápanyagot biztosit. Ezután ajánlatos a nehéz hengerezés, ezzel elérhető a vetés mélysége (1,5—2 cm); 9 éghajlati viszonyaink között a vetést augusztus közepéig be kell fejezni, hogy elég idő legyen a tökéletes begyökerezéshez, ami a télállóság fő biztosítéka; • vetés után perforált hengerrel újra hehgerezzünk, mert így öntözés esetén kevésbé alakul ki a kemény kéregréteg. A lucerna nyári vetésének sikere a jó talajelőkészltésen kívül az öntözési ütem helyes megválasztásán is múlik. Az első időszakban, amikor legnagyobb a vízigény, a lucerna gyökérzete 15—20 cm mély talajrétegben helyezkedik el. Az augusztusi nagy hőmérséklet alatt a zsenge lucerna avapotransziprációja eléri a napi 3—5 mm-t, ős ezért szárazság esetén 10— 12 napon át 20—25 mm vízadaggal kell számolnunk. A nyáron vetett lucerna öntözésériéi nagyobb víznyomáson kisebb átmérőjű düzniket használunk, hogy megakadályozzuk a száraz talajkéreg kialakulását. Michal Šanta, mérnök Megfeszített erővel a gyomok étién A nem egészen eredményesnek mondható múlt év után, — amikor a mezőgazdaságban a már ismert okokból nem sikerült teljes mértékben teljesíteni a kitűzött feladatokat — elhatároztuk, hogy ez idén minden emberi erő és lehetőség kihasználásával, a feladatok maradéktalan teljesítésére, sőt a lemaradás behozására törekszünk. A helyzetet nehezítette a múlt év csapadékos ősze, és az idei eléggé szeszélyes időjárás. A növénytermesztésben kitűzött feladatok teljesítése valamennyi dolgozótól fokozott igyekezetét, tudásuk és hosszú éves tapasztalatuk teljes mértékű kihasználását követeli. Az elgyomosodott terület láttán, — főképpen a kelet- és közép-szlovákiai kerületekben, de Nyugat- SaVtvákia egyes járásaiban is — önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy valóban megtettünk-e mindent? A szakemberek véleménye szerint a gyomok tizenöt százalékkal is csökkenthetik az átlagos hektárhozamot. A túlszaporodás pedig a rossz agrotechnika következménye. A túlzott elgyomosodásnak több oka van. A legtöbb gyom azokon a talajokon volt található, melyeket ősszel vagy tavassszal víz borított vagy ott, ahol sok csapadék hullott. Az ellaposodott talajokon nem lehetett vegyszerrel védekezni a gyomok ellen. A későbbiek során alkalmazott szerek, a már kifejlődött gyomok nagyobb ellenállóképessége következtében, hatástalannak bizonyultak. A vegyszerek hatását az április elején bekövetkezett alacsony hőmérséklet is csökkentette. Szükséges hozzátenni, hogy a kellő mennyiségű permetező gép hiánya következtében a nagy területek kezelését nem lehetett pár nap alatt elvégezni. Azonban a vegyszeres növényvédelem irányításában elkövetett hibákat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek bizonyos mértékben összefüggnek a megalakulóban levő agrokémiai központok tevékenységének kezdeti nehézségeivel. A valóság azonban azt is mutatja, hogy gyérnek nemcsak az elláposodott talajokon, hanem a gazdasági udvarokban, a kazlaknál és a trágyatelepeken is előfordulnak. A nagy elgyomosodásért — mezőgazdaságon kívül — egyéb ágazatok is felelősek! A helyzet komolysága következtében ezzel a kérdéssel az SZSZK kormánya is foglalkozott! Az 1977. június 29-én kiadott 238. számú rendeletben figyelmeztette az illetékeseket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedést a nem mezőgazdasági területek szüntelen és következetes gyomirtása érdekében. Továbbá az SZSZK kormánya felhívta a Szlovák Szakszervezeti Tanács, valamint a SZISZ KB elnökeit a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági területek gyomirtására irányuló társadalmi munka szervezésére. A mezőgazdasági és nem mezőgazdasági területek gyomirtásával kapcsolatban az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma mellett külön bizottság jött létre, s abban képviselve van az összes KNB, KMB, az SZSZK Belügyminisztériuma, a Víz- és Erdőgazdálkodási Minisztérium, az Iparügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági Ellátó és Terményfelvásárló Vállalat vezérigazgatósága, a GTÄ-k vezérigazgatósága, a Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet, valamint a SZSZT. Kerületi és járási szinten hasonló bizottságok létesültek. A fő feladat az, hogy a 238/77 számú kormányrendelet alapján az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által kiadott rendeletet — a kerületekben és a járásokban a helyi viszonyoknak megfelelően — feldolgozzák és az érvényrejutást biztosítsák. Az intézkedésekről hetenként egyszer tájékoztatják az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumát. Alapvetően fontos, hogy a központi és járási szervek által kiadott intézkedésekről a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági üzemek tájékoztatva legyenek. A bizottságokban a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet szakembereinek feladata, hogy szakmailag irányítsák a gyomok elleni vegyszeres védelmet. Kötelességük a gyomirtás megvalósításának ellenőrzése mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági üzemekben. Ott, ahol megállapították, hogy a rendelkezés teljesítését elhanyagolták, a vállalatok vagy személyek ellen eljárást indítanak. A gyomok elleni harcban jelentős feladat hárul az agrokémiai központokra, amelyek — a Cadcai járás kivételével — már Szlovákia valamennyi járásában megkezdték tevékenységüket. Itt elsősorban a szakavatott emberek bekapcsolásáról van szó, tehát a növényvédelmi alakulatokat is beleértve. A saját és a tagvállalatok — pl. Siovair — valamennyi rendelkezésre álló gépi eszközét ki kell erre használni! Ügyelni kell a vegyszerek szakszerű alkalmazására is. A gyomirtási munkákba be kell kapcsolódniuk a GTA-knak is. A gyomokat még a magvak beérése előtt meg kell semmisíteni, hogy a következő gazdasági évben megakadályozzuk a gyomok nagymértékű elterjedését. Aki a mezőgazdaságban kissé jártas, az tudja, hogy a jó mezőgazdász soha nem hagy maga után elgyomosodott földeket. Ennek az időszaknak döntő szerepe van a gyomok elleni küzdelemben. Nem véletlen, hogy aratás után a szalmabehordást és a tarlóhántást sürgetjük. A talaj nedvességtartalmát a legnagyobb mértékben meg kell őriznünk, hogy a gyomok mielőbb kicsírázzanak, s ezáltal lehetővé váljon az irtás. Nem támaszkodhatunk azonban csak a vegyszerekre! A gyomok mechanikai irtása továbbra is napirenden marad. Ez nemcsak a gabonafélékre, hanem a kapásnüvényekre is vonatkozik, ahol a sarabolás a legfontosabb agrotechnikai műveletek közé tartozik. Nem engedhetjük meg, hogy e területeken burjánozzanak a gyomok és ellepjék a földeket. Ott, ahol elkéstünk és a mechanikai védelem már nem alkalmazható, azonnal meg kell szervezni a társadalmi munkát. Nem engedhetjük, hogy a hektárhozamok növelésére fordított munkát és eszközöket a gyomok tönkretegyék. A gyomok elleni küzdelem egyidejűleg küzdelem az élelmiszerekkel való önellátásért is, s ez az egész társadalom feladata. Rudolf Bucko mérnök
