Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-27 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1377. augusztus 27. Az ágazatok ÖSSZHANGJA út az önellátáshoz Az élelmiszerek iránti igények ha­zánkban jelentős mértékben növeked­tek, és közülük több szerkezeti válto­záson ment keresztül. Elsősorban nö­vekedett az állati eredetű termékek fogyasztása. Előtérbe kerültek a na­gyobb választék és a jobb minőség iránti követelmények. Végső fokon e változások a lakosság jobb és egészségesebb táplálkozását eredmé­nyezték. A növekvő igények kielégítésében a feladatok mindenekelőtt a mezőgaz­dasági termelésre hárulnak, de a nép­gazdaság egyéb ágazatai is- fontos szerepet vállalnak a mezőgazdasági termelés anyagi és műszaki feltételei­nek megteremtésében. Népgazdasá­gunk érdeke, hogy az adott lehetősé­gek és a termelőeszközök maximális kihasználásával mezőgazdaságunkat olyan szintre emeljük, hogy a legfon­tosabb élelmiszereket a saját forrá­sainkból termelhessük. Ezen a téren még sok a tennivaló. Hiszen a gabo­nafélék és az egyes erőnlétet segítő és fehérjetakarmányok tekintetében még mindig behozatalra szorulunk. Az önellátáshoz vezető útnak egyik alapvető tényezője, hogy az állatte­nyésztés és a növénytermesztés kö­zötti aránytalanságot kiküszöböljük, mindkét ágazatot azonos szintre emeljük. Az állattenyésztés hatékony fejlesztése megfelelő takarmányalap megteremtése nélkül elképzelhetetlen. A megoldás, a megfelelő mennyiségű és minőségű terimés takarmányok termesztésében rejlik. Ezáltal az álla­tok részére nemcsak kiváló takar­mány biztosítható, hanem nagy mér­tékben csökkenthető a szemesek rész­aránya is. A termőterület bővítésével ma már alig számolhatunk. Ezért a takar­mánygazdálkodást intenzív, nagy hek­tárhozamokat biztosító termesztési módszerekre kell alapozni. El kell ér­ni azt, hogy minél kisebb területről több takarmányt takarítsunk be, és ezáltal nagyobb területet biztosítsunk az egyéb, népgazdaságilag fontus nö­vényeknek, a gabonaféléknek, az ipa ri növényeknek, a zöldségféléknek stb. Mezőgazdasági üzemeinkben ma még nem használják ki kellőképpen az intenzív — öntözött viszonyok kö zött termesztett évélő takarmányok ban rejlő — lehetőségeket. Pedig a lucerna vagy a vöröshere a legérté kesebb és sokoldalúan hasznosítható tiimegtakarmányunk, amely a kiadós trágyázást és öntözést nagy hektár­hozammal hálálja meg, s az egynyári takarmányokhoz viszonyítva évente több termést nyerhetünk. Több figyel­met érdemelne a fehérjékben gazdag hüvelyesek termesztése is. Ezek na­gyon jól érvényesülnek a tavaszi vagy nyári keverékekben. Jelentős tartalékok rejlenek a rétek és lege­lők, vagy egyéb füves területek ki­használásában, valamint különböző élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok hasznosításában. A növénytermesztés és az állatte­nyésztés közötti összhangnak az ész­szerű takarmánygazdálkodáson kívül másik fontos és alapvető tényezője a takarmányok hatékony kihasználása. Tehát az olyan állatállománynak a kialakítása, amely a takarmányokat jól hasznosítja s nagy termelőképes­séggel bír. Emellett nem kis jelentő­sége van a tartási, de legfőképpen az etetési technológiának, amely lehető­vé teszi a takarékos és hatékony ta­karmányozást. Hogy a kitűzött célok, előirányzott feladatok elérése érdekében mit kell tenni, azt ismerjük. Kíváncsiak vol­tunk viszont arra is, hogy a mezőgaz­dasági üzemek mit tesznek a takar­mányalap megteremtése érdekében, s miképpen oldják meg a növényter­mesztés és az állattenyésztés közötti összhangot. Ezért ellátogattunk a nit­­rai járásba, ahol elbeszélgettünk Mo­­rávek mérnökkel, az Ivánkái „Roz­kvet“ egyesített szövetkezet főmérnö­kével. A szövetkezetben még az év elején kidolgozták a takarmánytermesztés politikai-szervezési tervét. Ennek alapján intézkedtek, hogy az állatok részére az egész év folyamán elegen­dő és jó minőségű takarmány álljon rendelkezésre. A takarmányozást az évelő és az egynyári terimés takar­mányokra alapozzák. A legfontosabb takarmánynövényük a lucerna, ame­lyet 303 hektáron — ebből nyolcvan hektáron öntözött viszonyok között — termesztik. Az öntözési lehetőségeket a jövőben még bővíteni akarják. A lucerna termesztési technológiá­jára, betakarítására és tartósítására nagy gondot fordítanak. Elsősorban ügyelnek a növényállomány megfele­lő ápolására, nitrogéntrágyázására, — az öntözhető területeken — az öntö­zőberendezések maximális kihaszná­lására, valamint a betakarítás gyors, tápanyagok szempontjából a legmeg­felelőbb időben való elvégzésére. A szakértelemmel végzett munkának köszönhetően a lucerna harmadik ka­szálását gyűjtik be. Az első két ka­szálásból — szénában számítva — át­lagosan hatvanöt mázsa száraz takar­mányt nyertek hektáronként. A lucer­nából jó minőségű szénát, szenázst és lucernalisztet készítenek. Az egynyári takarmányokat 335 hektáron termesztik, ebből kétszáz­ötvenhárom hektáron silókukoricát és nyolcvankét hektáron tavaszi keveré­ket. A szárazság következtében a ke­verékek rosszul keltek, és gyenge ter­mést adtak. Ezért jelenleg a lucerna harmadik kaszálását zöldtakarmány­ként hasznosítják. A tavaszi keveré­kek gyenge termését az öntözési le­hetőségek hiánya okozta. A kiesést nyári keverékek termesztésével akar­ják pótolni. Az aratást követő mun­kálatokat igyekeztek gyorsan elvégez­ni, s így a betakarítás utáni negye­dik napon hatvanhét hektárt vetettek be nyári keverékekkel. A szövetkezetben arra törekednek, hogy minden adott lehetőséget ki­használjanak a takarmányalap növe­felelő tartási és mozgási lehetőséget biztosítanak az istállók melletti ki­futókban. Legeltetés céljából a kifu­tókban gyorsan növő keveréket vet­nek. Egy-egy szakasz legeltetése után a talajt felszántják és újból bevetik. Így az egész kinttartózkodási idény­ben a tehenek és az üszők legelteté­sét biztosítják. Hogy az állatok ré­szére még több jó minőségű zöldta­karmány jusson, idén tizenhét hektá­ros öntözhető területen intenzív, nagy terméshozamú gyepet is létesítenek. A jövőben hozzávetőlegesen hektá­ronként ezer-ezerkétszáz mázsa zöld­anyag terméssel számolnak. A takarmányozásban teljes mérték­ben kihasználják az élelmiszeripar melléktermékét és hulladékait. A te­heneknél például a malálatörkölyt, az üszőknél különböző malomipari hul­ladékot, a sertéseknél pedig a pék­ipari és konyhai hulladékokat hasz­nosítják. A lakarmányozásban karba­­íii idd a I kezelt szalmát is alkalmaznak, amelyből egy-egy állat takarmány­adagjába három-négy kilogrammot kevernek. A takarmánykészítésnél együttműködnek a mojmírovcei szö­vetkezettel. A lucernaliszt készítésé­nél használják a forrólevegős szárító­­berendezést. Ez idén már közösen készítik a saját gazdasági takarmá­nyokból összeállított pogácsákat a nemrégiben felszerelt új gépsoron. A kooperáció ez ideig bevált s lehetővé tette a kapacitás teljes mértékű ki­használását. Az ésszerű és jól szervezett takar­mánygazdálkodás folytán jelentős mennyiségű abraktakarmányt takarí­tottak meg. A teheneknél az egy liter tejre jutó abrakot 0,32 kilogrammról 0,29 kg-ra csökkentették. A hízómar­háknál egy kilogramm súlygyarapo­dásra 1,90 kg helyett csak 1,80 kg, s a baromfinál 2,70 kg helyett 2,50 kg abrakot fogyasztottak. Az állatte­nyésztés valamennyi szakaszán az előirányzott féléves feladatokat túl­szárnyalták. Félévi eladási tervüket a tejből 101,5, hízómarhákból 105,2 és sertéshúsból 129,5 százalékra teljesí­tették. Jó eredményeket értek el a hizlalásban. A hízómarháknál 0,909, a sertéseknél pedig 0,587 kilogrammos átlagos napi súlygyarapodást értek el. Az első hat hónapbap napi átlag-A takarmányalap megteremtésében nagy jelentőségűek az öntözési feltételek között termesztett tarló- és másodvetemények. Foto: —blm— lésére. Téli takarmányozásra öt vagon jó minőségű szénát nyújtottak a nem mezőgazdasági területek — például a folyópartok, útszélek, középépületek kertjei stb. — fűállományának be­gyűjtésével. Ez valóban követésre méltó példa. Üt vagon széna már je­lentős mennyiségű takarmány, amely­­lyel ellensúlyozni lehet a gyenge ter­més következményeit. Ezenkívül nem vész kárba azon takarmány, amely sok esetben kihasználatlanul elszárad az emberek hanyagsága vagy nemtö­rődömsége következtében. Ha önellá­tók akarunk lenni, akkor nem paza­rolhatjuk a nem mezőgazdasági terü­leteken levő takarmányokat sem, me­lyek a begyűjtési költségeken kívül — a szántóföldi takarmányokhoz vi­szonyítva — egyéb költséget nem igényelnek. .A szövetkezetben farm melletti le­gelőkkel nem rendlekeznek, ezért a tehenek meg az üszők részére meg­bán egy-egy tehéntől 8,70 liter tejet fejtek. Ezzel felülmúlták az országos átlagot. A közeljövőben korszerű, öt­száz férőhelyes tejtermelő telep léte­sítésével akarják megvalósítani a te­henészet összpontosítását. Hogy a te­henek tartása a tetemes beruházási költségeket igénylő istállókban kifi­zetődő legyen, a jelenlegi kéthasznú — aránylag kis tejelékenységű — szlovák-tarka tehénállományt fokoza­tosan a nagy hasznú fekete-tarka te­henekkel cserélik ki. Az állattenyésztés összpontosításá­val és szakosításával, a nagy hasz­­nosságú és jó takarmányértékesítő fajtákkal, korszerű tartási és takar­mányozási technológiával, valamint a takarmánygazdálkodás még intenzí­vebbé tételével megteremthetők mind­azok a feltételek, melyek az állatte­nyésztés és a növénytermesztés kö­zötti összhangot biztosítják. KI a mar esik Mária A Tl/OOMÁMY VíLÁCa A JUHGYAPJÜ FINOMSÁGA A takarmányozási viszonyok az évszakok változásával kü­lönösképpen hatnak az állatokra és a gyapjú finomságára. Így az erre irányuló szelekciós eljárások eltérőek. Kedvező körülmények között a tenyészkiválasztáskor finomabb gyapjas állatokat használjunk, mert ezek termelőképessége kevésbé csökken, még ha romlanak is a tartási körülmények. Kedve­zőtlen viszonyok között pedig vastagabb gyapjas állatokat használjnnk, mert ha ezek előnyösebb helyzetbe kerülnek, több gyapjút termelnek. (MV) Az eredményekért becsülettel kell dolgozni! Csendes a falu. Az udvarokban hüs árnyékban játszadozó, vihán­­coló gyerekek. Siirgő-forgó, ebédet főző asszonyok. A községnek van postája, takarékpénztára, bevásárló központja, italboltja, mo­dern kultúrháza és jólmenö földművesszövetkezete. Korszerűen berendezett irodában beszélgetek Potocky Istvánnal, a őiöárovcei (csicseri) szövetkezet elnökével. • Jó az elnöknek, üldögélhet a fotelben, a szonyeges szobában, mi erről a véleménye? — Jó az elnöknek, ha jól mennek a dolgok. De az eredményekért keményen kell dolgozni, akkor is, amikor az autóban, vagy a fotel­ban ül. Nem panaszkodni akarok, de a fejünkbe nem látnak hole. A gondokat nem lehet úgy itthagyni, mint a műhelyajtO bezárásával a szerszámokat. Este a tévéhíradót még erőlködve végignézem, de többre már nem futja, elalszom. Éjfél után aztán annyit forgolódom, hogy reggelre szinte kötéllé sodródik alattam a lepedő, és ilyenkor a hajnali órákban újra elkezd dolgozni az ember agya. Tizennégy éve vagyok elnök. Azóta volt két egyesülésünk, s mind a kétszer engem választottak elnöknek. • Tizennégy év egy munkakörben elég hosszá idő, bizonyára ki­alakult módszerei vannak, mondana erről valamit? — Munkamódszeremmé vált, hogy minden hónapban jelentést ké­rek a munkák állásáról, a Bevételekről, kiadásokról. Ez az operatív vezetéshez igen jó támasz. Elsősorban nem arra vagyok kíváncsi, elvégezték-e már a tarlószántást, ezt látom a napi munkám során is. Különben a szakvezetéssel minden délután megbeszéljük a másnapi teendőket, tehát szó szerint naprakész állapotban tudok mindenről. Nem így a bevételekről és a kiadásokról. Főként a kiadások érde­kelnek. Látom, hogy csodálkozik, hát megmagyarázom: a mezőgaz­daságban egyszer van évente aratás, egyszer törünk kukoricát, álla­tot se adunk el mindennap. Néha hónapokig sincs jelentősebb be­vétel, kiadás azonban mindennap van. Üzemanyagfelhasználás, mun­kabérfizetés, vásárlások s így tovább. Ha a kiadásokról legalább ha­vonta nem tájékozódom, nem tudom ellenőrizni azt sem, hogyan teljesítjük a takarékossági tervet. Ha szabadjára engedjük a gyep­lőt, gyorsan növekedhet a veszteség. • És sikerült megfogni a gyeplőt? — Sikerült. A költség szinte mindenütt arányos volt a hozamok­kal. Csak egy példa: "hétszáznyolcvan hízómarhánk van. A napi átlagos súlygyarapodásuk 1,10 kiló. Egy kiló marhahúst 9,20 korona önköltséggel termelünk. így van ez a hízósertéseknél és a tejterme­lésben is. Negyedévenként vezetőségi ülésen beszámolunk az elvég­zett munkáról, a kiadásokról, bevételekről. Utána ez az értékelés kikerül a dolgozókhoz, a munkahelyekre, minden tag tudja, hogyan áll a közös szénája. Tudják, iliogy nyereséggel gazdálkodunk. A nye­reség forrását röviden így határozhatnánk meg: eredményeink első­sorban a korszerűbb gazdálkodásnak köszönhetők. 9 Szólna erről részletesebben? — Azzal kezdem, hogy 3750 hektáron gazdálkodunk, amelyből 2720 hektár a szántó. Szövetkezetünknek 330 dolgozója van, közülük 270 az állandó dolgozó. Gazdaságunk harmirlchét millió korona nyerstermelést ér el. Sikereink titka abban rejlik, hogy hektárhoza­maink jóval a járási átlag fölött vannak. Mi mindig figyelembe vet­tük a társadalmi igényeket és annak alapján gazdálkodunk, illetve termelünk. Évente az állami alapra háromszáznegyven vagon ga­bonát, hatezernégyszáz mázsa húst és 1,4 millió liter tejet adunk. Ezenkívül foglalkozunk szemes kukorica, burgonya, cukorrépa, gyü­mölcs, zöldség, szóló, szója és még jónéhány kultúrnövény termesz­tésével. Igaz, a járási irányító szervektől megkapjuk az egyes nö­vények termesztéséhez a technológiai irányelveket, a technológia azonban csak papíron fekvő javaslat, alkalmazni, időben megvaló­sítani már a mi dolgunk. És nemcsak a vezetőké, néhány szakem­beré, hanem mindenkié. A gépek időben való javítása, a szerves és műtrágya hatóanyagának a megőrzése, a jó vetőmag, a vegyszeres növényvédelem alkalmazása, valamennyi ide tartozik. A cukorrépa, a szántóföldi zöldségtermesztés fokozása társadalmi feladat, a ve­tésterületet évről évre növeljük. Elégedettek vagyunk a szójával, a kétszáz hektáron elért kilenc mázsás átlag tavaly nyereséget is hozott. Tudjuk, ezt az eredményt még fokozni lehet. És mi fokoz­zuk is! Az idén már tizennyolc mázsás hektárhozamra számítunk. Gondunk a szemes kukorica. A terményfelvásárló üzemnek meg kellene oldania a kukorica időbeni átvételét. Terményszárítónk saj­nos kicsi, így nem bírjuk saját erőnkből megoldani az összes kuko­rica szárítását. A felvásárló üzem pedig nem veszi át a nedves ku­koricát, ennek következtében nagymennyiségű kukorica megy tönk­re! Mi azt valljuk: amire a társadalomnak szüksége van, amivel növelhetjük a terméshozamot, semmi újtól nem húzódozunk. Sőt, olyan vállalkozásba is belevágtunk már, amelyből eddig hasznunk nem volt, de tudjuk, hogy szükség van rá. © Az eddig elmondottak jogossá teszik a kérdést: hogyan to­vább? — A növénytermelésben a továbblépés alapja a melioráció. Ebben szerepel a szakosodás kívánta táblanagyságok, — száz—százötven hektárosak — kialakítása, de mindenek előtt a vízrendezés. Olyan területen gazdálkodunk, ahol már közepesen csapadékos esztendő­ben is sok a belvízkár. Szükséges az öntözőrendszer kialakítása is. A hetvenöt hektár zöldségünket már öntözni tudjuk, de a többi kultúrnövényeinket, főleg a kapásnövényeket is szeretnénk öntözni — Kalászosoknál a negyven mázsás átlagos hektárhozamnál tar­tunk. A búzatermesztésben tovább növeljük a bevált fajták vetés­­területét. Üj, korszerű vetögépet szeretnénk vásárolni a kukorica és a cukorrépa termesztéséhez, amely egy menetben végzi a szemen­ként! vetést, a műtrágyázást és a talajfertőtlínítést. 9 Hallhatnánk valamit az állattenyésztésről? — Az állattenyésztés szakaszán már megoldottuk a szakosítást. Csupán annyit, hogy fokozatosan javítjuk az állomány minőségét, növeljük a tejhozamot. A jövőben az üszőneveléssel többet fogunk törődni. 9 Milyen a szakember állományuk? — Az ötéves tervben megfogalmazott feladatokhoz megvannak az. irányító szakemberek, fokozatosan javul a szakmunkás-ellátottság ts. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az irányításban, ellenőrzés­ben már ne lenne teendő. Elsőrendű feladatunk minden területen a minőség javítása. Gondunk a munkaidő jobb kihasználása. A fe­gyelemről nemcsak beszélni kell, hanem a vezető szakemberek dolga megteremteni a feltételeket a zavartalan munkavégzéshez. Szép eredményeink folytán jelentős tartalék van az időben és a jobb minőségben végzett munkában. Szeretnénk bővíteni a kooperációs és az integrációs kapcsolatot, főleg a szomszédos gazdaságokkal, mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés szakaszán. 9 Befejezésül: mivel bővítené még ki mondanivalóját? — Azzal, hogy elégedett ember yagyok, úgy érzem megbecsülnek. Többször részesültem magas párt és kormánykitüntetésben, amiért keményen meg kellett dolgozni. A féléves eredményeink jók, min­den feltétel adva van ahhoz, hogy a hatodik ötéves , terv második évét sikeresen zárjuk. Azzal szeretném befejezni mondanivolómat, hogy a szövetkezet vezetősége mindent megtesz a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javítása érdekében. Rövidesen elké­szül az új szociális központ, ahol fürdő, üzemi konyha, szövetkezeti klub áll majd a dolgozók rendelkezésére. Minden tekintetben tel­jesíteni akarjuk a CSKP XV. kongresszusának irányelveiből reánk vonatkozó feladatokat. Illés Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents