Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-19 / 7. szám

1977. tebniár 19. * SZABAD FÖLDMŰVES Tanulj, hogy boldo­gulj! — Mint falusi gyerek mindig sze­rettem a háziállatokat, — vallja Rác* Géza, a lenártovcei Vörös Csillag fia­tal zootechnlkusa. — De arra nem gondoltam, hogy valaha az állatte­nyésztésben dolgozom majd. — Milyen pályára készült? — Műszakira. Kisgéresen születtem és K. Helmecen végeztem a gimnáziu­mot. Ügy volt, Kassára megyek főis­kolára. De aztán meggondoltam és Safárikovon (Tornaiján) kötöttem ki az ökonómiai irányzatú mezőgazdasá­gi-műszaki középiskola felépítményi osztályában. Vagyis elhatároztam, hogy könyvelő leszek. — És hogyan lett zootechnikus? — Azt is mondhatnám, véletlenül. Szeretek focizni és még az iskolából elkerültem a jő nevű chanavai (han­­vai) labdarűgőcsapatba. A faluban csinos lányok is vannak és egy fiatal­embernek az sem mellékes. Egyszóval vonzott ez a falu. Amikor elvégeztem a felépítményit, érdeklődtem, hogy nincs-e valami munkalehetőség a Vö­rös Csillag Efsz-ben. A könyvelésben nem volt megfelelő hely, viszont é hanvai állattenyésztő telepre nagyon kellett a zootechnikus. Kötélnek áll­tam és a dimbes-dombos Gömörben rekedtem. — Hogyan „ül“ az állattenyésztés? — Egy hasonló körű kollégámmal 662 fejőstehén takarmányozásának és gondozásának Irányításáért vagyunk felelősek. Az 1975-ös év végén kerül­tem a tehenészetbe. Akkoriban a helyzet eléggé mélyponton volt, s a napi fejési átlagot nem tg merem em­líteni. Az elmúlt évben valamennyien igyekeztünk, s az évi fejési átlagot teheneként sikerült ötszáz literrel növelni, és így teljesíteni a tervet. — Mi az oka, hogy a fejési átlag tavaly is alig haladta meg a kétezer litert? — Sokat töprengtem ezen, napról­­napra forgattam a szakkönyvek, fo­lyóiratok lapjait. Végül is rájöttem, hogy a száján keresztül fejik a tehe­net. Szóval nincs elegendő Jó minő­ségű szálas takarmányunk. Abrakta-I L Egy két megállóval Fiľakovo /Fü­lek I után — mikor az autóbusz a dombok közé furakodik — nagy tara­lukban lezuhog a köd. Persze, ez még nem ok a bosszankodásra, sót: izgal­mat ad, valami olyasfélét, mint ami­kor „senki földiére“ lép az ember — ahol soha nem lehet biztos a dolgá­ban. S valóban, már a kezdet kezde­tén: hiába keresem a Medves vonula­tát. A sűrű köd elyell. Fölszippant ja, akár a Napot, s hiába forog az ember körbe-körbe, úgyse találta. Így fogad Medvesalja. 1937 júniusában a fülekí Kosztlnyi József így ír a Magyar Napban a vi­dékről: *'• ........ messze a vasúttól, a civilizá dótól éli eldugott, egyhangú életét öt kis határmenti falu: Óbást, Egyházas­­bást, Vecseklő, Tajti és Hidegkút ro­­botos magyar népe. Alig 2—3 kilomé­ternyire esnek egymástól ezek a fal­vak. Egyik kisebb, szegényebb, elnyo­­mottabb, mint a másik .. A szerzó némileg pontatlan — a felsoroláshoz tartozik még egy tanya is: Bakóháza. Egyébként semmi okunk kételkedni igazmondásában. A vidék valóban eldugott, ezen az idő sem tudott változtatni. Járás- és országhatár csücskében fekszik, s ha kis merészséggel átkeltenénk az is­mert Kassák-verset, akár így is szól­hatna: Medvesalja a pocsolyában ült és harmonikázott. II. Hldegkúton /StudenáJ legalább oly nehezen ismeri ki magát az ember ma, mint negyven évvel ezelőtt. A há­zak ugyanúgy szétszórtan bujkálnak a tekintet elől, rendezetlenül akár a le gelészö ‘ juhok. Az út mentén jalatnyi 3 Felszabadulásunk 32. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére Szépítik környezetüket Balról a negyedik Rácz Géza zootechnikus. karmányból éppen nem szűkölködünk, de az nem elegendő. Gondolom a Jö­vőben a növénytermesztésben min­dent el kell követni a jobb szálasta­­karmány-ellátás érdekében. — Az állattenyésztésben dolgozók­kal milyen a kapcsolata? — Eleinte volt afféle generációs probléma. De aztán megszoktuk egy­mást. Mindenki tudja, hogy a mun­kánk eredményessége a kölcsönös megértésen, bizalmon alapszik. — Mivel tölti szabad idejét téli időben? — Elég kevés van belőle. Ismere­tes, az állattenyésztésben dolgozók ko­rán kelnek és az esti órákban végez­nek. Nappal is akad írásbeli tenniva­lóm és sokszor be kell menni a szö­vetkezet székházába, amely négy ki­lométerre van Hányától. De azért jut idő olvasásra és más téren sem tét­lenkedem. Van egy szépen berende­zett ifjúsági klubunk, a művelődési otthon boltíves pincéjében és főleg a hét végén összejárnak a SZISZ tagjai. Politikai iskolázást tartunk, különféle vetélkedőket, teaesteket, esztrádműso­­rokat rendezünk. Mivel nagy érdeklő­dés van a fényképezés iránt, egy fo­tókamrát is létesítünk a pince végé­ben. A másik hobbim a labdarúgás. Már megkezdődött a felkészülés. Sze­retnénk a tavaszi idényben jól szere­pelni s ezért kezdtük idejében az ala­pozást. — Ma este mi lesz a tennivaló? — Tagjelölt vagyok. Az üzemi párt­­szervezet hanvai részlegében, ma esté taggyűlést tartunk, amelyen ismerte­tik a charta '77-el kapcsolatban pár­tunk álláspontját. — Mi a véleménye az említett szennyiratról? — Olvasom az újságokat, és annak alapján tudom, hogy az osztályellen­ség újból támadásba lendült. Legtöbb faluban az 1988—1969-es jobboldali opportunista mesterkedések sem ta­láltak megértésre. Azt hiszem minden becsületes ember elítéli azokat a rá­galmakat, amelyeket a charta '77 szerzői terjesztenek szocialista társa­dalmi rendszerünkről. Mindenesetre jő lesz, ha a ma esti taggyűlésen mé­lyebben megismerkedünk az osztály­ellenség támadásának alapvető kérdé­seivel. Másnap délelőtt a szövetkezet szék­házában találkoztam Rácz elvtárssal. — Ml járatban? — érdeklődtem a szimpatikus fiatalembertől. — A főiskolára jelentkezésemhez kérem a szövetkezet vezetőségének hozzájárulását és ajánlatát. r— Milyen főiskolán szeretné foly­tatni tanulmányait? — A Nltrai Mezőgazdasági Főiskola állattenyésztési karán. Érzem, sok mindent szükséges még megtanulnom, hogy sokoldalúan képzett zootechnl­­kus legyen belőlem. Márpedig szeret­nék az lenni. TÖTH DEZSŐ A telet kivéve, szeretünk áthaladni a Koáice-vidéki járáshoz tartozá Mokrance (Makranc) községen. Sze­met vonzó látványt nyújtanak parko­sított, s gyepes, zöld területei, rajtuk az alacsony díszcserjék, rózsabokrok, virágágyások. Az utcákat kétoldalt jól kiépített gyalogjárdák övezik. A par­kokban, zöldsávok mentén ízléses kis­­padok, melyeken barmikor megpihen­hetnek, elüldögélhetnek a munkások, szövetkezeti tagok, értelmiségiek. Fia falok, s idősebbek. E község lakossá­ga ilyen téren is követendő példát mutat a járás más falvai dolgozóinak, miként lehet az életkörnyezetet von­zóvá, szemet gyönyörködtetővé tenni. Mozgalmas év volt a tavalyi: a CSKP XV. kongresszusa, a 8. ötéves tervünk első éve, s az általános vá­lasztások egyaránt tevékeny munkára serkentették az illető község lakosait, a kezdeményező-szervező helyi nem­zeti bizottság elnökével, Tóth fános­­sal Széles István titkárral, vala­mint a képviselőtestület tagjaival az élvonalban. A tömegpolitikai és nép­nevelő munka került az előtérbe. A lakosság igen számottevő többsége megértette, mit jelent a közérdek fel-Aranykezü asszonyok serénykednek az üvegház falai között, hogy a fogyasztók idejében, friss zöldségfélékhez jussanak. Foto: N. Kovács István karolása — a község fejlesztése, ai életkörnyezet lényeges javítása. Esze­rint 11 kollektív és 267 egyéni köte­lezettséget vállalt a lakosság. A negy­venötezer társadalmi munkaóra vég­zése közepette több mint hárommillió korona értékű közjavat hoztak létre. A lakosság egyetértése, közös ösz­­szefogása, erőfeszítése következtében elkészült a sportstadion, lelátóval, tornateremmel, tekepályával, stb. — Járjanak a fiatalok inkább ide, mint a kocsmába — mondotta Tóth Jani, hnb-elnök. S mennyire igaza vanl Befejezés előtt a községet átszelő patak szabályozása. Ezzel évtizedes óhaj válik valóra. Az ój lakótelepen másfél kilométer hosszú közút épült. Járdák teszik kultnráltabbá a közle­kedést. A község külleme a szó szoros értelmében városiasodik. Bekerítették az iskolatelket, játszó­teret létesítettek a nebulók számára. Jó eredmények születtek a kulturális és társadalmi élet területén. Példásan működik a polgári ügyintéző bizott­ság. S mind sikeresebb a szemléltető agitáció, az ismeretterjesztés egyre sokoldalúbb, tartalmasabb. Szóval: eredményes évet hagytak maguk mögött a makranciak. Gratu­lálunk! Az idei év nagy politikai jelentősé­gét is felmérték. S máris kezdemé­­•nyeztek: a fasizmus járma alóli fel­­szabadulás 32., valamint a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére másfélmillió ko­rona értékű kötelezettséget vállaltak. Kötelezték magukat harminckétezer­­ötszáz társadalmi munkaóra végzésé­re, ezer kiló hulladékvas és félezer kiló papír összegyűjtésére, hogy csu­pán néhány dolgot említsek. Dicséretre, s követésre méltó kez­deményezése a helyi értelmiségi dol­gozóknak az, hogy társadalmi munka keretében mintegy húsz szemléltető táblát készítenek a község forgalmás helyeire. Kelet-Szlovákia e községében a kommunisták, a hnb, a Nemzeti Front helyi szervei, a lakosság — az értel­miségieket is beleértve — egy fő cél eléréséért fáradozik: nemcsak az élet­­színvonal emeléséért, hanem sokolda­lúvá igyekszik tenni a kulturális-, társadalmi életet, széppé, az eddigi­nél is vonzóbbá varázsolni életkör­nyezetét, rendszeressé téve a környe­zetvédelmet. IVÄN SÁNDOR, Koiice kertek, odább egy patak vtháncol, nyaktöró kanyarra kényszerítve az országutat. Alig találom a hnb épü letét. Az elnök /iskolaigazgató is egy sze­mélybenj a járásra ment valamilyen ügyben, így az öreg takarítónővel szedjük a lépcsőket az emeletre. A forduló után megáll, fúj egy nagyot: — Tudja, rossz a szívem. Nem na­gyon bírom már az ilyen strapát. A takarítást csak azért a pár száz koro­náért vállaltam, mert hát a pénz az mindig jól jön. Legjobb lesz, ha bemegy Ojbástra — móndja. — Ott van a központ. III. Kétezerhétszázkilencvenegy lakosa van egész Medvesaljának. Közepes fa­­lunyi lélekszám. Ha most, délelőtt körbefutnám a falvakat, alig találnék néhányszáz embert. Nem csoda: min­denki távol van. Mert a munkaalka­lom most is kevés. A férfiak többsé­ge egész héten kint dolgozik — köze­­lebb-távolabb. Banská Bystricán, Lu tenecen /Losoncon), a pötorl szénbá nyában, a hnúStai magnezit-bányában. Jó páran még KoSicén /Kassán) is. A legközelebbi munkaadók Fiľakovo és a helyi szövetkezet. PÁL Márton, az újbásti Hnb elnöke: — A minap írtuk össze a távol dol­gozókat. Felsőbb utasítást kaptunk, a járási pártszervektől erre a feladatra. A közeljövőben a járásban fejlődni fog az ipar. Elsősorban Tisovecen (Ti­­szolcon), Rim. Sobotá-ban /Rimaszom­­banban), Safarikovoban /Tornaiján!. Ezek szerint marad továbbra is a távolság: Pedig az emberek inkább dolgoznának idehaza. Furcsa para­doxon: a rimaszombati üzemekben munkaerő-hiány van. IV. Nagy lehetőséget nyújt a szövetke­zet. 1971-ben egyesült négy falu és Bakóháza szövetkezete, 1972-ben hoz­zájuk kapcsolódott Studená is. Azóta egyre jobb eredményeket érnek el, különösen a dohánytermesztésben, ál­lattenyésztésben. Az ökonómus sze­rint még sok tartalékuk kihasználat lan. V. Termetes asszony jön szembe az úton. Már messziről jól megnézeget, látni rajta, hogy beszélős fajta. Éppen jó helyen találkozunk, egy gyönyörű emeletes ház előtt. Megvan hát a be­szédtéma. Elmondja, kié a ház, miből építet­ték, mennyi kölcsönt adott a szövet­kezet. Aztán hozzáteszi: — Tudok ám olyan emberről Is a faluban, akinek félmillió koronája van a bankban. Az egész család a szövetkezetben dolgozik, gyerekük nincsen... — Es mire nekik az a sok pénz?. — Tudja a fene. Gyűjtik. Másnak nem tudnak örülni, csak a pénznek. VI. A közlekedéssel nincsenek nagy bajok. Az utak igaz lehetnének kicsit jobb állapotban is, főleg a mellék­utak, de a buszközlekedéssel általá ban elégedettek. 1947-től van rendsze­res buszjárat. Medvesalja mindegyik falujában van 1—5 osztályos alapiskola, 1—9 osztá­lyos pedig Ojbáston. Az ötödik osz­tály elvégzése után csaknem minden gyerek itt tanul. A szakközépiskolásokkal, főiskolát végzettekkel ugyanaz a helyzet, mint a munkaalkalommal. Néhányan el tudnak helyezkedni a mezőgazdaság ban, a többiek messzebb keresnek al­kalmat. Mindössze három mérnökkel dicsekedhet a vidék. Ezekből kettő a szövetkezetben dolgozik, a harmadik Feledre ment dolgozni, lakni. Orvosi rendelő szintén Ojbáston van, ez látja el az öt falut. A fogor­vos hetente kétszer rendel, a gyer­mekorvost még ritkábban látni erre­felé. Kultúrház is van mindegyik község­ben, illetve lesz, mert az újbástit az idén akarják befejezni. Hidegkúton és Vecseklön menyecskekórus, s Ojbás­­lon egy clterazenekar működik. A felszabadulás Óta sokszáz új há­zat építettek Medvesalján. Ennyi a rövid krónika. VII. — Milyen emberek laknak ezen a vidéken? — kérdezem M.-nét, aki nemrég került ide. Mint pedagógus, biztosan van némi áttekintése a vidék s az emberek arculatáról, s a véle­ményformálásra még inkább feljogo­sítja a tény, hogy idegen. Nincs elragadtatva. A gyerekek? Ugyan milyenek lehetnének? Ugyan­olyanok, mint másutt, mint mi vol­tunk annak idején. Igaz, itt hatványo­zottabban érvényesül a zárkózottság, a „világtól-jélreesettség". — Látod azt az öt focizó srácot? — kérdezi. — Azok között talán egyet tudnék mutatni, akit érdekel is vala­mi. Vagy ott, az a sárga pulóverei kislány. Az talán viszi valamire. Per­sze az is lehet, hogy elvégzi a közép­iskolát, s vége a „dalnak“... Elmondja, Ъоду nemrég szedték rendbe a templomot. Érdemes lenne utánanézni, hány ezrest áldozott rá némelyik család. — Igaz, erről a papot kérdezhet­néd, ő jobban tudja. Van olyan is, aki negyvenezret adott, s amellett a szü­lői szövetség húsz koronás díját vo­nakodva fizeti ki. S még egy számot: Nyolc milliomos család él a környé­ken. Ha jól körülnézünk, észre sem ven­né az ember. VIII. Fülek felé a buszban négyen verik a blattot. Gyuriznak. A térdükre fék tetett táskákra csapkodják a lapokat. Nagy zajjal vannak, láthatóan semmi más nem érdekli őket. — Az istenét! Csak egy filkón mú­lott az egész! Csöndben rászuszog a busz. A táj­ból — a kora délután ellenére — alig látni valamit. Nem csoda: egyre tö­­mörödik a köd. —kövesd!—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents