Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
Díszfácánok elhelyezése és takarmányozása örvendetes, hogy egyre népesebb a különböző díszmadarak tenyésztésével foglalkozók tábora. Valamikor csak az előkelőségek lakásait és kertjeit díszítették az egzotikus madarak. Ma a díszmadártartás kedvtelés. Szocialista társadalmunk támogatja a munka utáni szórakozást, a szabadidő ésszerű kihasználását célzó törekvéseket. Mindenki számára adott a lehetőség, hogy lakásában vagy udvarában, esetleg kertjében, megfelelő berendezésekben, számára legjobban megfelelő állatot tartson. A többemeletes városi lakásokban inkább kisebb testű madarakat ajánlatos tenyészteni. A városszéli, valamint a falusi kertes házak környékén lehetőség nyílik a nagyobb termetű, gyönyörű tollazatú díszfácánok tartására és tenyésztéséig is. Ehhez elsősorban megfelelő nagyságú voliér szükséges. Minél nagyobb a fácánok elhelyezésére szolgáló voliér, annál nagyobb az eredményes szaporítás biztosítéka. Egy pár aranyfácán elhelyezésére legalább 2X4X1,5 méteres voliér szükséges. A berendezés olyan magas legyen, hogy takarításkor kényelmesen mozoghassunk benne. A fácánok nem igénylik a túl magas voliert, mivel a nap nagyobb részét á földön töltik, csak pihenni és éjszakára repülnek fel az ülőrudakra. A berendezés váza fából vagy fémből készülhet. A vázra drótszövetet feszítünk. Ennek olyannak kell lennie, hogy a verebek ne tudjanak bejutni fácánjainkhoz, ne terjeszthessék a betegségeket, s ne lopkodhassák a takarmányt. A voliérnek körülbelül egyharmada fedett és három oldalról zárt legyen. Itt kell elhelyezni a legkényelmesebb ülőrudat, amin a fácánok az éjszakát töltik. A fedett részben helyezzük el a fészeknek szolgáló ládikát vagy kosarat is, amit a költés idején jól álcázni kell (például fenyőgallyakkal). A voliér fedetlen részébe telepítsünk megfelelő nagyságú, és lehetőleg vízszintes gallyakkal ellátott fácskát, valamint élő bokrokat, cserjéket. Néha a fácánok nyugtalanok és állandóan a voliér drótszövete mellett futkároznak. Ilyen esetben nádból vagy más anyagból ritka, 50—60 cm széles gyékényt készítünk és körülkerítjük vele a voliert. így a fácánok a földön sétálva már nem látnak ki és nyugodtabban viselkednek. A fácánok legtöbbje — főleg a kakasok — kedvelik a reggeli napfürdőt. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az állatszállás betájolásakor. U- gyanakkor árnyékos helyről is gondoskodni kell. A díszfácánok legtöbbje jól tűri a hideget, a téli zord időjárást, ezért minden nehézség nélkül teleltethetjük őket a nyári szállásukon. Ilyenkor a voliernek legalább a tetejét és az északi oldalát fóliával kell betakarni, hogy kirekesszük a fácánok számára nagyon ártalmas hideg légáramlatokat. A lehullott havat azonnal távolítsuk El a volierből. Ajánlatos az állatszállás egy részét felszórni szecskázott szalmával, szénatörmelékkel, esetleg fűrészporral, vagy gyaluforgáccsal. Az etetőn és itatón kívül a homokfürdő is igen fontos kelléke a voliernek. Úgy kell elhelyezni, hogy tartalma mindig száraz legyen. A ládika tartalma két rész finom homokból és egy rész hamuból álljon. Külső élősködők előfordulása esetén élősködők elleni védekezésre szolgáló készítményt is keverünk a homokfürdőbe. Az itatóedény széles és olyan nehéz legyen, hogy a fácánok ne tudják felfordítani. A fácánok iváskor az edény szélére lépnek és felfordítják a könynyű ltatót. Etetőnek szélesebb vályút használjunk, amiben az egésznapi eledel elfér. A fácánok élelmezésé nem okoz különösebb problémát, mivel szívesen fogyasztanak mindenféle mageleséget (búzát, kölest, kendermagot, cirkot, repcét stb.j. Legjobb, ha a rendelkezésünkre álló magvakat keverve etetjük. Ezenkívül elfogyasztják a darákat, ipari keverékeket és a darával kevert törött, főtt burgonyát is. A fácánokat úgy etetjük, mint a tyúkokat, ügyelve rá, hogy az etetőben mindig legyen eledel. A fácánok egyszerre csak kevés táplálékot vesznék fel, viszont egész nap csipegetnek az eléjük tett magvakból. Kiegészítőként a baromfiakkal etethető valamennyi zöldeleséget felkínálhatjuk fácánjainknak. Igen bevált módszer gyeptéglák berakása a volierbe. A fácánok előbb a füvet csipegetik le, majd ; erős csőrükkel szétvájják a gyeptéglát és elfogyasztják a talált rovarokat, gilisztákat és a gyengébb gyökereket. A voliér talaját bevethetjük fűvel vagy gabonával. A madarak a kicsírázott magvakat nagyon kedvelik, erős csőrükkel kiszedik a földből. Arra ne is számítsunk; hogy a voller talaját zölden tudjuk tartani. A fácánokat nemcsak volíerekben, hanem az udvarban vagy kertben szabadon is tarthatjuk. Legalkalmasabb erre az ezüstfácán. Mivel nagy testűd ezért nehezen repül. Más fácánokat is lehet szabadban tartani, azonban a fiatal koruktól szabadon tartottak szárnyát is ajánlatos megcsonkítani. A madarak maguktól nem repülnek el, de ha valamitől megijednek, könnyen szárnyra kapnak és aligha találnak vissza. A díszfácánok igen szép, kedves és szelíd madarak. Vannak persze kivételes esetek is. Nyugodtan és türelmesen kell velük bánni, hogy megnyerjük bizalmukat. A mostoha, durva bánásmód igen elvadultakká teszi őket. Főleg a kakasok között gyakran előfordulnak agresszív ©gyedek is. Ezektől óvakodni kell, mert erős csőrükkel igen nagyokat tudnak ütni és sebet is ejthetnek az emberen., A szelíd fácánok között gyakran tartanak a tenyésztők gerléket, galambokat, fürjeket. A kisállattenyésztők leggyakrabban a közönséges fácánt, az arany-, ezüst-, gyémánt-, király- és a fülesfácánokat tartják. Ezek a legszebbek és egyben a legigénytelenebbek, könnyen szaporíthatók. A tenyészállatok jelenleg olyan olcsóak, hogy a kevés pénzzel rendelkező fiatalok is megvásárolhatják. Könynyen beszerezhetők, mivel sok tenyésztő eredményesen szaporítja a felsorolt fácánokat. Balázs Ferenc Készítsünk melegágyat, neveljünk palántát i Az utóbbi években egyre nő a zöldségfélék iránti kereslet. Ez, valamint a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészkedők Szövetségének egyre élénkülő tevékenysége a rendelkezésre álló földterület ésszerűbb kihasználására ösztönzi a kerttulajdonosokat, kiskertészkedőket. Falun és városon minden ki arra törekszik, hogy leg alább a család egészévi zöldségszükségletét fedezni tudja. Ez nem könnyű munka, hiszen évről-évre nagyabb gondot okoz az életképes, egészséges palánta beszerzése. Ezért aki csak teheti, igyekezzen maga kinevelni a kert beültetéséhez szükséges palántákat. Párák Zoltán, a hronuvcei ideggyógyintézet kertésze azt vallja, nem éppen könnyű, de nem is megoldhatatlan feladat a háztáji palántanevelés. A kert szögletében vagy az ndvaron bárki készíthet igényeinek megfelelő melegágyat. Ez lehet földbe süllyesztett vagy föld fölötti. Az előbbi előnye, hogy kevesebb istállótrágya kell hozzá, viszont nehezebb a takarítása. A második változat esetében több trágya kell, de könnyebb a kezelése, takarítása. Párák elvtárs február dere kán kezdi előkészíteni a me lcgógyakat. Nagy gondot fordít a melegágy helyének megválasztására. A_.tapasztalatuk azt mutatják, hogy a kelet nyugati fekvésű melegágyak a legjobbak. A hely kiválasztása után a trágya előkészítése következik. Palántaneveléshez legjobb szarvasmarha- és lótrágyából készített keveréket használni. A marhatrágya lassan melegszik, de sokáig tartja a meid get, a lótrágya viszont hirtelen felmelegszik, de gyorsan leadja a hőt. Másfél négyzetméter alapterületű melegágyhoz két mázsa jó minőségű trágyára van szükség. A melegágyat a rendelkezésre álló melegágyi ablakok mérete szerinti nagyságúra készítjük. Az előkészí tett trágyarétegre helyezzük a melegágy keretét. Ennek északi oldala negyven, déli oldala pedig harminc centiméter magas legyen, hogy jobban kihasználjuk a napsugarakat. A meleg ágy általában kettő-öt nap alatt bemelegszik. Ekkor mintegy tizenöt tizennyolc centimé tér vastag földréteget dobunk rá. Palántaneveléshez legjobb két rész szántóföldi humuszból vagy négyévesnél öregebb kom posztból és egy rész homokból készített keveréket használni, s csak rostálás után ölteríteni, hogy kavicsok és egyéb tisztátalanságok ne kerüljenek bé a melegágyba. Az így nyert rétegre még két három centiméternyi vastagon finom termőföldet szórunk. Ha nagyon száraz a föld, akkor megöntözzük, s amikor már kellően átmelegedett a trágyától, hozzálátunk a vetéshez. Attól függően, hogy milyen zöldségfélét vetünk és milyen a mag csírázóképessége, másfél négyzetméterre négy-hét gramm vetőmagot szórunk ki. Ügyeljünk rá, hogy a magvak öt milliméternél ne kerüljenek mélyebbre. Szükség szerint öntözünk, gyomlálunk és szellőztetünk. Párák elvtárs külön hangsúlyozta, hogy nagyon kell ügyelni a szellőztetésnél a szél irányára. Mindig úgy támaszszűk fel az ablakokat, hogy ne fújhasson alájfik a szél. A magvak három négy hétig csíráznak. Keléstől számítva hathét hétig tart a palántanevelés. Ügy ütemezzük be a vetést, hogy az általában sok kárt okozó májusi fagyok előtt ne kelljen kiültetni a palántát. A fagyveszélyes időszak elteltével előbb a paradicsomot ültessük ki, s csak utána a paprikát. A megüresedett melegágyat nyáron uborka, saláta, esetleg sekélyen gyökerező egyéb zöldségfélék termelésé vei hasznosíthatjuk. PÁL ELEMEK A GYÜMÖLCSÖSBEN. A fagymentes téli napokat kihasználva, folytatjuk a gyümölcsfák ápolását. Az idősebb gyümölcsfák törzse és vastagabb vázágai tele vannak elpusztult, száraz fölrepedezett kéregrészekkel. Főleg a körtg- és almafák kicserepesedett kérge alatt számtalan rovar bábja és petéje telel át, ezért a fölrepedezett kérget el kell távolítani. Legjobb segédeszközünk a rövid fanyéllel ellátott, egyik oldalán íves, a másikon fogazott kéregkaparó. Az élő részeket ne sértsük meg, mert nehezen gyógyuló sebet ejtünk a fán. A visszamaradó kéregfoszlányokat drótkefével dörzsöljük le, a kaparékot összegyűjtjük és eltüzeljük. Szedjük le és tüzeljük el a liernyófészkeket és a gyümülcsmúmiákat is. Fontos tennivaló a sebkeze lés is. Az elhalt részeket az egészséges szövetekig kifaragjuk éles késsel, majd a nagyobb sebeket bekenjük oltóviasszal, fémmentes festékkel. Erre azért van szükség, hogy megakadályozzuk az esővíz sebbe jutását, a fa sebeken keresztüli korhadását. Ezt követően vegyük kézbe a metszőollót. Tüzetesen vizsgáljunk át minden fát, a beteg, száraz, sérült, esetleg kártevők által megtámadott ágakat vágjuk le. A besűrűsődött fák koronáját szükség szerint ritkítjuk és a kártevők megtelepedését segítő sarjakat is tőből lemetsszük. Lehetőleg csak fagymentes napokon csattogtassuk a metszőollót. Gondoljunk a köszméte és a ribiszke metszésére is. Aki szép nagy gyümölcsöket szeretne szüretelni, az a törzses faalakú köszméte vezérágait hat-nyolc, mellékágait pedig két-három rügyre kurtítsa be. A ribiszke és köszmétebokrokat ritkítani kell. A három- vagy többéves vesszőket tőből eltávolítjuk úgy, hogy bokronként nyolc tizenkét hajtást hagyunk (ebből négy-öt egyéveset). A letermett vagy gyenge málna vesszőket tőből kivágjuk, a töb bit a jól fejlett rügyig bekur títjuk. A mechanikai ápolás után kerítünk sort a vegyszeres ke zelésre. Fagymentes napokon permetezhetünk. A málnát nem permetezzük. Borús időben a Nitrosan N 50 másfél százaié kos, vagy a Nitrosan N 25 hásütéses időjárás esetén pedig inkább az Arborol négy százalékos töménységű oldatát használjuk. A hónap végén kerítünk majd sort a kiszemelt fék átoltására (kék csonthéjasok, kajszi, cseresznye). Az előkészítő metszést azonban már a hőnap első felében tanácsos elvégezni, hogy a tápanyagok ne áramoljanak át a földből az amúgy is levágásra kerülő ágrészekbe. A csonthéjasok átoltását legjobb nedvkeringés előtt megejteni, ilyenkor is legfeljebb a hároméves ágakat ajánlatos beoltani. Az őszibarack télvégi, kora tavaszi átoltása csak ritkán jár sikerről, ezért ezt a munkát halasszuk inkább augusztusra (alvőszemzés). Az átoltásra szánt fát azonban tanácsos most mélyen visszavágni, hogy sok használható fiatal hajtást növesszen augusztusig. Ne feledkezzünk meg a pincében tárolt oltóvesszőkről. Aki még nem vágott oltóvesszőt, mielőbb vegye kézbe a metszőoilót. Rendszeresen ellenőrizzük és ha kell, válogassuk át a tárolt gyümölcsöt. A tárolóban igyekezzünk állandó szinten tartani a hőmérsékletet (3 °C) és a levegő páratartalmát (90 °/o). Ha már nincs hótakaró, rendbehozzuk az áttelelt sóska ágyásait, letakarítjuk a száraz növényi maradványokat és fejtrágyázunk. Megkapált, trágyázott földbe elvethetjük a spenótot. A vetési sortávolság húsz-huszonöt centiméter legyen. A már pirkadó földre juttassunk ki áranként négy-öl kiló Cereritet és vessük el a borsót, a petrezselymet, a mákot, a sárgarépát, a zöldhagymát és retket. Mákot és sárgar Időszerű tennivalók V Ha fölenged a fagy, előkészíthetjük a kajszi és az őszibarack telepítéséhez szükséges gödröket. A ZÜLOSEGESKERTBEN. A kiskertészkedőknek minden évben gondot okoz a szükséges palánták beszerzése. Okosan teszi, aki maga igyekszik kinevelni a kert beültetéséhez szükséges palántákat. A palántanevelő melegágyakat már most elő kell készíteni. A melegágyban előnevelt salátát is répát egy ágyasba is tehetünk. Rendszeresen ellenőrizzük a tárolt zöldséget, a tárolót szükség szerint szellőztetjük. Ha az időnk Engedi átforgatjuk és műtrágyával dúsítjuk a komposztot. A SZŐLŐBEN. Először is járjuk be a szőlőt, pontosan jegyezzük föl, hány új karóra, mennyi dróthuzalra, esetleg űj oltványra van szükségünk, azután — a vegyszereket is beleértve — lássunk hozzá a kelléGondosan rendben tartott almás, metszés előtt. Foto: —bor hajtathatunk, s ha ennek sorközeibe hajtatásra alkalmas retket, karottát, karfiolt, kara lábét, káposztát vagy zellert vetünk, illetve ültetünk, igen ésszerűen hasznosíthatjuk a néhány ablaknyi nagyságú te rületet. Ha nincs istállótrágyánk, készíthetünk fűtött palántanevelö ágyat vagy fóliasátrat is. Esetleg a szoba ablakába helyezett hajtatóládában vagy virágcserépben Is előnevelhetünk némi palántát, hajtathatunk salátát, retket, levélzöldséget. A korai ültetőburgonyát vékony homokrétegbe ágyazva, középmeleg, világos helyiségben lehet csíráztatni. kék beszerzéséhez. Előbb javítsuk meg a megrongálódott támberendozést, utána vegyük kézbe a metszőollót. A közép magas és magasvezetékes művelésű szőlőt — némi tartalékot hagyva — már nyugodtan metszhetjük A metszést főleg ott ajánlatos korábban elvégezni, ahol a tavaszi olvadás után csak nehezen lehet megközelíteni az ültetvényt. Mielőtt megkezdenénk a metszést, nem árt ellenőrizni, hogyan telelt át a szőlő. Minden fajtából találomra vágjunk le vagy tíz vesszőt, ezeket vágjuk négy szemet tartalmazó darabokra és alsó végükkel állítsuk pohár vízbe. Fakadás után számítsuk ki a ki nem fakadt szemek arányát, s ennek ismeretében kezeljük a metszőollót. A pincében rendszeresen ellenőrizzük a tárolt oltványokat. A homokot állandóan tartsuk nedvesen, az ültetőanyagot óvjuk a penésztől. A szemeken jelentkező penészképződményeket hintsük be kénporral, a holmikul pedig módjával locsoljuk, mert a túl nedves közegben megfeketednek és elhalnak a fiatal gyökerek. A bort gyakrabban ellenőrizzük és ügyeljünk rá, hogy sokáig ne álljon darabban a bor. Inkább gyakrabban fejtsünk — lehetőleg zártfejtéssel —, de a hordó mindig legyen tele. Előfordul, hogy elfogy a töltögetésre használt borunk, más fajtát meg nem akarunk beönteni. Ilyenkor tisztára mosott kavicsot dobhatunk a hordóba, hogy a hiányzó néhány centiliternyi folyadékot pótoljuk. A VIRÄGOSKERTBEN. A csapadék- és fagymentes napokon a díszkertben is munkálkodhatunk. A díszcserjéket ritkíth-itjuk, alakíthatjuk és közben a fásdugványozáshoz szükséges vesszőket is megszedhetjük. Aranyvesszőt, gyöngyvesszőt, somféléket, áljázmint és fagyait egyaránt szaporíthatunk fásdugványozással. A bekészített húsz-huszonöt cüntiméteres, egyéves vessződarabokat kötegeljük és nedves homokba ágyazva tároljuk. A mandula, az aranyvessző, a barkafűz és a japánbirs ritkítása során nyert vesszőkből néhányat vázába téve kivirágoztathatunk a szobában, 20 C-fok fölötti hőmérsékletű, világos helyen, langyos vízben. A gyümölcsfák téli ápolásával egyidőben elvégezhetjük a díszfák tisztogatását is. A pincében rendszeresen ellenőrizzük a tárolt gumókat és hagymákat, mert februárban különösen hajlamosak a károsodásra. A betegeket ne dobjuk ki, Inkább éles késsel vágjuk ki a rothadó részt, e sebet pedig hintsük be pl. fahaniu és kénpor keverékével. Ha felenged a fagy, még ültethetünk tulipánt, A dáliahagymákat ültessük cserépbe és tegyük meleg, világos helyiségbe. A gyepesített területeken kialakult mohás foltokat por alakú oltott niésszel, érett komposzttal vagy fahamuval szórjuk meg. Rostáljuk át, készítsük él a virágok vetéséhez, átültetéséhez szükséges komposztfnldet. Némely szobanövényünk (azalea, clematis) savanyú, más meg lúgos kémhatású földet kíván. A savanyú kémhatás kialakulását tőzeg, valamint tűlevelűek és tölgyfa lombjából készült lombföld hozzáadásával segítjük elő. Itt jegyzem meg, hogy a tavasszal nyíló virágokat (ilyen például a klívla) csak elvirágzás után szabad átültetni. Februárban dugványozással szaporíthatjuk a muskátlit, a fuksziát, a pletykát, a scindapsust, a borostyánt stb. Más dísznövényeket (pl. Sansevlería, Calathea, Shamaedorea) átültetéskor tőosztással szaporíthatunk. Ikr)
