Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
SZABAD FÖT.DMOVES 1977. tobraár Í2 A termelési és pénzügyi terv a feladatteljesítés záloga A CSKP KB múlt évi novemberi plénuma megtárgyalta és ** jóváhagyta az 1977. évi népgazdaság-fejlesztési tervet, s annak politikai-szervezési végrehajtási irányelveit. Jelenleg a vállalatok és szervezetek gazdasági tervének következetes politikai-szervezési előkészítése és kidolgozása van napiren den. Ezekben a napokban a mezőgazdaság dolgozói is, a népgazdaság többi ágazataihoz hasonlaón értékelik egész évi munkásságuk eredményeit, s készülnek a mezőgazdasági termelés 1977. évi feladatainak teljesítésére. ALAPOS ELEMZfiS Á kedvezőtlen éghajlati feltételek, valamint néhány szubjektív ok érezhető hatást gyakorolt a növénytermesztés eredményeinek alakulására, ami az állattenyésztési termelésben is nyomot hagyott. Ez minden mezőgazdasági üzemben megköveteli a hiányosságok okának alapos elemzését, s olyan politikaiszervezési intézkedések elfogadását, amelyek ezen népgazdasági ágazat további sikeres fejlődését szavatolják. Mindenekelőtt fontos, bogy minden mezőgazdasági vállalatban és üzem ben már a terv előkészítésekor kialakuljanak a feltételek an nak sikeres teljesítésére. Fontos továbbá, hogy minden lehetőséget és tartalékot teljes mértékben kihasználjunk a termelés növelésére. Az üzem egész évi termelési és pénzügyi tervének kidolgozásakor kiinduló pontként szolgáljon a mezőgazdasági termeléssel szembeni társadalmi követelmény, az ökonómiai eszközök és szabályok érvényes rendszere, valamint az adás-vételi viszonyok megtárgyalt eredménye. Figyelembe kell venni továbbá a termelés összpontosításának .és Szakosításának fokát, valamint az együttműködési viszonyok fejlesztését és az üzem vagy a vállalat további fejlesztésének irányát. Mindezt az ötéves terv magában foglalja. Az 1977. évi állami terv azt követeli, hogy az 1976. évi feladatokkal szemben Szlovákia mezőgazdasági össztermelését 6,8, ebből a növénytermesztését 11,1, az állattenyésztését pedig 3,1. százalékkal kell növelni. A mezőgazdaság árutermelésének 9,2 százalékkal kell növekednie, ebből a növénytermesztésnek 20,4, az állattenyésztésnek pedig 4,00 százalékkal. Az általános és az árutermelés vázolt üteméből világos, hogy idén a legigényesebb ágazat a növénytermesztés lesz. Ezen a szakaszon a múlt évi tartozás kiegyenlítésével meg kell teremteni az előfeltételeket az állattenyésztés termelésének kívánt fejlesztésére, mégpedig túlnyomóan hazai forrásból származó takarmányokkal. A növénytermesztésre vonatkozó termelési és pénzügyi tervek összeállításakor a figyelmet mindenekelőtt a kulcsfontosságú feladatokra kell összpontosítani, amelyek közé a gabona, a terimés takarmány, a burgonya, a cukorrépa, a zöldség, valamint a gyümölcs termesztése tartozik. Számolni kell a gabonafélék vetésterületének növelésével. Ezt olymódon kell megoldani, hogy az állami készletekbe előirányzott gabonamennyiség eladása után elegendő szemes takarmány kerüljön a takarmányalapba, hogy 1977-ben, de az 1978. évi új termésig is fedezze a szükségletet. lényeges fordulat Az állattenyésztési termelésben főleg a szarvasmarha és a Juhtenyészetre vonatkozóan a terimés takarmányoknak döntő jelentősége van. Ezeknek a szántóterületeken, a réteken és a legelőkön' való termesztése elsőrendű feladat. Ezt az is indokolja, hogy a terimés takarmányok termesztésében, betakarításában, tartósításában és tárolásában a legnagyobbak a tartalékaink. Ezért olyan irányba kell terelni a tervteljesítést, hogy a terimés takarmányok termesztésétő,l kezdődően egészen tárolásukig lényeges javulás álljon be. Igényes és jelentős feladat a cukorrépa tervezett vetésterületének és termésének az elérése. Népgazdasági szempontból. de a mezőgazdasági üzem szempontjából is igen fontos kultúráról van sző. A répa nagymennyiségű terimés takarmányt szolgáltat. A sikeres cukorrépa-termesztés megkívánja már a terv összeállítása idején a hiányosságok és előnyök értékelését s a fajtaösszetételben, valamint az agrotechnikában olyan intézkedések megtételét, amelyek elősegíthetik a cukortartalom és a tervezett termésmennyiség elérését. A burgonya termesztésében és felvásárlásában — a CSKP KB és az SZLKP KB 1975. évi októberi plénumainak irányzatával Felelősségteljes előkészület Pártunk gazdasági és szociálpolitikájának célja — amelyet a CSKP XV. kongresszusa tűzött ki — a lakosság szükségleteinek az eddiginél is sokrétűbb kielégítése. A gabonatermesztésben fokozatosan el kell érnünk az önellátottságot, s tovább kell növelnünk az élelmiszerekkel való önellátottságot. Ezen cél el érése döntő mértékben függ az 1977. évi tervfeladatok jó minőségű előkészítésétől és megvalósításától. összhangban — igyekezetei keli kifejteni arra, hogy étkezési, valamint ipari burgonyából már idén elérjük az önellátottságot. A tervkészítéskor az intézkedéseket ez esetben a talajelőkészítésre, a jó minőségű ültetőanyagra, a gépesített betakarításra, valamint a burgonya betakarítás utáni kezelésére és étkezési célokra történő előkészítésére kell irányítani. A terv összeállítása során nem feledkezhetünk meg és nem becsülhetjük le a zöldség-, valamint gyümölcstermesztést és felvásárlást sem. Figyelmünket főleg olyan zöldségfélék termesztésére kell összpontosítani, amelyeket a fogyasztó és az élelmiszeripar igényel s amelyek termesztésére helyi körülményeink között előnyös feltételeink vannak. TÖBB FIGYELMET AZ INTÉZKEDÉSEKRE A növénytermesztés feladatainak elérése érdekében már a terv kidolgozásakor szükségesnek mutatkozik: • az üzem növénytermesztési részlegei számára ellenőrizhető időtervet kell készíteni; • meggyőződni a trágyák elosztásának helyességéről, a terméshozam szerinti talajerő-visszapótlás helyességéről; • ellenőrizni a vetőmagvak és ültetőanyagok, a növényvédő vegyszerek készletét, a gépek valamint a munkaerők felkészültségét. Az állattenyésztésben ügyelnünk kell a gazdasági állatok hasznosságára és termelékenységére. Feltételeink között ez egyik fontos kelléke az állattenyésztés fejlesztésének. Ide sorolható a szarvasmarhák és a sertések hizlalása, ezeknek napi súlygyarapodása stb; az állatelhullás csökkentése, a borjak és a malacok felnevelése, valamint az egy tehénre jutó tejtermelés növelése. \ A gazdasági állatok termelékenysége eléggé bonyolult és igényes feladat. Ezért időszerű, hogy az ezzel kapcsolatos tervek elemzése és értékelése fontos részét képezze a részlegek és az egész üzem irányításának. Szem előtt kell tartanunk a gazdasági állatok, főleg a szarvasmarhák, a tehenek, továbbá a juhok állományának növelését. A terv azzal számol, hogy idén a szocialista szektorban a szarvasmarhaállomány 3,3, a tehenek mennyisége 4,7 és a juhállomány 16,8 százalékkal növekedik. A gabonafélék önellátottságának növelésével összhangban rendkívüli hangsúlyt kell fektetni a termékegységre jutó szemes takármányfelhasználás csökkentésére. Ez azért is időszerű, mert ez idáig nem sikerült betartani az állattenyésztési termelésben érvényes takarmányfogyasztási normát. Ezért szükséges rendszeresen foglalkozni az állatgondozók ismereteinek bővítésével, hogy ésszerű takarmányozással csökkenjen a fogyasztás, s gazdaságosabbá váljon a termelés. GAZDASÁGOSABBAN A múlt évi nyári szárazság jelentősen befolyásolta a takarmánykészlet kialakítását. A mezőgazdaságban tehát keresni kell az utat, miként lehet legjobban ennek következményeivel megbirkózni. Nem szabad megengedni, hogy a téli időszakban csökkenjen az állattenyésztés termelésének a színvonala. Szükséges lesz alaposan kihasználni az összes takarmányforrásokat, beleértve a különféle módon ízesített szalmát, kukoricakórőt, valamint az élelmiszeripari hulladékokat. Nagy figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó beruházások kihasználására. Ezek teljes összege nagyobb mint ahogyan ezt az idei terv irányelveiben előre láttuk. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a beruházások előirányzott összegét a lehető legnagyobb mértékben hatékonyan kihasználjuk. Arra kell törekedni, hogy az építés célszerű, gyors és olcső legyen. Ezért,a beruházási eszközöket a mezőgazdasági nagyüzemi termelés döntő szakaszaira kell összpontosítani. Ezenkívül a régi gazdasági épületek gyors felújítását és korszerűsítését is napirenden kell tartani — összhangban az összpontosítás és szakosítás céljaival. Pártszerveink tárgyalásain és a CSKP XV., valamint az SZLKP kongresszusán a mezőgazdaság feladatainak irányszabásakor hangsúlyt kapott a termelés gazdaságosabbá tétele, a belső tartalékok feltárása. A tartalékok mindenekelőtt az agrotechnika és a zootechnika színvonal-különbségében, s gyakran a nyersanyagok és általában az anyagok észszerűtlen felhasználásában rejlenek. Tartalékok vannak továbbá a termények betakarítása és tárolása, s az intenzív termelés feltételeinek elégtelen kihasználása terén is. Magasabb fokú hatékonyság érhető el a feladatok és a belterjesítési befektetések kellő széthelyezésével, tekintettel az eltérő talaj és éghajlati viszonyokra, valamint a többi termelési feltételekre. AZ IRÁNYÍTÁS TÖKÉLETESÍTÉSE Az összpontosítás, a szakosítás és az együttműködési kapcsolatok fejlesztésének helyes irányítása is hozzájárulhat az üzemekben a tartalékok kihasználásához. Jelentős tartalékokról tanúskodnak az egyes mezőgazdasági üzemek eltérő gazdasági eredményei, megközelítően hasonló termelési feltételek között. A tartalékok csak úgy használhatók ki, ha a termelési és pénzügyi tervek összeállításakor következetes politikai-szervezési Intézkedésekkel ezt elősegítjük. Az irányításban a politikai-szervezési teendőket többek között a következőkre kell irányítani: M a termőterület csökkentésének megakadályozására, s annak intenzív kihasználására; ■ a növénytermesztési valamint állattenyésztési termelés fejlesztése jobb kiegyenlítettségének elérésére; ■ az olajosok, főleg a napraforgó, továbbá az étkezési célokat szolgáló, valamint a takarmány hüvelyesek termesztés- és felvásárlás növelésére; ■ az élelmiszeripari nyersanyagok átadásában nagyobb időbeni egyenletesség elérésére, s azok minőségének növelésére (tej, cukorrépa, sörárpa, vágóállatok stb.); ■ a mezőgazdasági őstermelés gyakorlatának minden szakaszán, s a szolgáltatások terén gyorsabban érvényesíteni a tudományos-műszaki fejlődés eredményeit; ■ az átlagos eredményeket elérő, valamint a lemaradó üzemek gazdálkodási színvonalának gyorsabb emelésére, a hasonló termelési feltételek között gazdálkodó legjobb üzemek és vállalatok tapasztalatainak, módszereinek felhasználásával; ■ az irányítás és a munkaszervezés javítására, valamint az üzemen belüli irányítás tökéletesítésére. A termelési és pénzügyi tervek megvalósításába és ezek kidolgozásába be kell venni a termelésben dolgozók széles rétegeit, a technikusokat és az irányitó kádereket. Fontos, hogy minden dolgozó és munkakollektíva ismerje tervfeladatát. Módot kell nyújtani arra, hogy állást foglaljanak, s elmondják mit tesznek a valóraváltás érdekében, esetleg ismertessék javaslataikat a problémák megoldására. A dolgozók kezdeményezését, szocialista versenyét és kötelezettségvállalását mindenekelőtt az 1977. évi döntő feladatok teljesítésére kell irányítani. A jól összeállított termelési-pénzügyi terv, az átgondoltan megfogalmazott és végrehajtott politikai-szervezési intézkedések szavatolják majd a terv teljesítését és a mezőgazdasági termelés további lendületes fejlődését. ZÄHORAN JÄN mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója. A szövetkezetek összpontosításának jellemzői Magyarországon Magyarországon a falvak többségében a lakosság nagyobb hányada ma már nem a mezőgazdaságban dolgozik. A kisebb községekben mégis a szövetkezetek anyagi ereje, pénzeszközei és sokirányú közreműködése alapján fejlődik a kommunális ellátás, szaporodnak a kulturális, szociális és egészségügyi létesítmények. Ez is indokolja az „egy falu — egy szövetkezet“ elvének térhódítását. 1974- ben a háromezer lakosnál kevesebbet számláló települések közül csupán tizenegyben volt két termelőszövetke zet, a többiben csak egy. Az összpon tnsítás a nagyobb lélekszámú és na gyobb területű településeken jóval bonyolultabb társadalmi kérdéseket vet fel. A legutóbbi években itt is megindult jelentősebb törekvés, részben magukban a közös gazdaságok ban. részben a politikai és igazgatási irányító szervekben az „egy város — egy termelőszövetkezet“ gondolatának realizálására. A termelőszövetkezetek egyesítése nyomán egyes települések sajátos agráripari — élelmiszer-gazdasági — centrumokká fejlődnek. Ezekben a munkaerő-állomány nagyobb része a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a mezőgazdaságot termelőeszközökkel ellátó gépipar, valamint a mezőgazdasági szolgáltatások és kereskedelem körében dolgozik. Jellemző ezekre a városokra, hogy az élelmiszerterme lés szellemi központjai — egyetemek, főisknlák. kutatóintézetek — találha tók ott. A szövetkezetek egyesítésének tár sadalmi problémái itt egészen mások, mint a kis agrártelepüléseken, vagy ф az ipari körzetekben. Itt ugyanis a nagyméretű — rendszerint tízezer # hektárnál nagyobb — szövetkezetek szakosított üzemei egységekre tagolva fejlődnek, s szervezetileg kétféle alaptípust képviselnek. Egyik az ágazatonként tagolt szervezetű szövetkezet, ahol az ágazatok egy-egy termák vagy homogén termékcsoport vala mennyi termelési feladatát ellátják, s egyre gyakrabban a terméket félkész vagy kész élelmiszerré is feldolgozzák. Másik típuka ezeknek a nagy szövetkezeteknek a regionális szerveződést választatta, s az úgynevezett kerületi rendszerben gazdálkodik. Az egyes kerületek egy meghatározott körzet valamennyi Uzemágát magukban foglalják és azokkal egyetlen irányítási egységet alkotnak. A szövetkezetek egyesítése egyre inkább az ágazati elvet helyezi előtérbe, átmenetileg az ágazati és a területi elv kombinációjával is találkozhatunk. Az egyesítés technikai és gazdasági előnyei az egyes ágazatokban ötvöződnek egybe. Az ágazat termelését meghatározó technikai egység gazdaságos üzemeltetésének nagysága alap vetően eldönti az egyesítés fokát, fgy például a szántóföldi növénytermelésben jelenleg az egyes kultúrák összpontosításának mérete a következő nagyságrendekben alakul ki: ф az iparszerül gabona- és kukoricatermelés alapegysége négyszáznyolcszáz hektár; Ф a cuknrrépatermelésé kétszáz- háromszáz hektár; a burgonyatermelésé száz-kétszázhektár; a napra forgó termelésé hatszáz-hétszáz hektár. A szálas takarmányok termelésének összpontosítását a szarvasmarha-, illetve a juhállomány méretei szerint alakítják ki. Magyarországon a lucerna foglal el központi helyet a szarvasmarhák takarmányozásában, amely az állomány nagyságától függően alakul. A szakosított tehenészeti telepek ezer, vagy nagyobb létszámú tehénállományához a lucerna termelésének alapegysége legalább ötszáz hektár. A rét- és legelő szélsőséges talajadottságnk, vízgazdálkodási és domborzati viszonyok között találhatók, rendszerint gyenge hozamokkal. A szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés méreteit általában a csúcsmunkába állítható kézi munkaerő nagysóga szabja meg. Az említett termékek betakarítási munkálatainak gépesítése csak most kezd formálódni. A szőlőtermelésben az ágazati összpontosítás nyomón százötven-kétszáz hektárig terjedő terület nagyságok találhatók. (Az állami gazdaságokban hatszáz-ezer hektár.) A gyümölcstermelő ágazatban azok a gyümölcsfajok, amelyeknél a szedés teljesen géppel végezhető, egészen más összpontosítási fok mellett termelhetek, mint azok, amelyeknél a szedés csak kézzel végezhető. Ennek megfelelően az almás termésűek ágazati összpontosítása nagyobb gyűmölcstermelő szövetkezetekben háromszáz-nyolcszáz hektár, a csonthéjasoké ötven-kétszáz hektár. A szántóföldi zöldségnövények összpontosítása csak a legutóbbi években öltött nagyobb méreteket. Attól függően, hogy a gépesítés mennyire kü szöböli ki a kézi munkát, gyorsabh vagy lassabb az összpontosítás. Jelenleg a korszerű betakarító gépek alkalmazása nyomán több száz hektáros nagyságrendben összevont termelést folytatnak az egyes szövetkezetek zöldborsóból és zöldbabból. Megkezdődött a többszáz hektáros termőterületek kialakítása vöröshagymából, kunzervparadicsomből, fűszerpaprikából, valamint petrezselyemből és sárgarépából. Az összpontosítás az állattenyésztési ágazatokban egyrészt az állategészségügyi előírások, másrészt a takarmányozási rendszer függvénye. Az iparszerű baromfitartás összpontosítása viszonylag magas fokú, szerényebb azonban a sertések és még inkább a szarvasmarhák és juhok esetében. 1974-ben negyvenegy szövetkezetben volt ötszáznál több tehén, tizennégy szövetkezetben ötszázról nagyobb kocaállomány. A szövetkezetek kialakulásának körülményei szerint nagyon eltérő ága zati struktúrát fejlesztettek ki. Ezek a struktúrák a természeti adottságoktól. a szövetkezet működésének különféle tényezőitől függően alakultak, így egy egy szövetkezet sok kis állat tenyésztő teleppel, sokfelé kihelyezett növényi kultúrával rendelkezhet. Az összpontosítás gazdasági értelmét a termelési érték és a tiszta jö vedelem különböző viszonyszámai alapján állapítják meg. A viszonyítás segítségével értékelhetjük, hogy az összpontosítás nyomán javult-e a földterület, a munkaerő és az állóeszközök kihasználtsága. A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy — a termelőszövetkezeteket a földterület összpontosítása alapján három csoportba osztva — a termelés értékének a földterületre vetített mutatói a következők szerint alakulnak: ■ ezer hektár alatt az egy hektárra jutó termelési érték 22 ezer 885 Ft; ■ ezer-kétezer hektár között 15 ezer 554 Ft; ■ háromezer hektár fölött 15 ezer 171 Ft. Ehhez meg kell jegyeznünk, hogy a nagyobb szövetkezetekben gyengébb a talajnk minősége, s extenzivebb a termelés szerkezete. Az összpontosítás a növénytermelésben elősegíti az idővel való észszerű gazdálkodást is. Ez főleg az egyes növénytermelési feladatok megoldásának optimális időpontját teszi lehetővé. Az eszközök összpontositása a munkálatokra alkalmas időpontban gyors és hathatós alkalmazást enged meg. Ez különösen fontos Magyarországon, a kontinentálisán szeszélyes időjárás miatt. Jelenleg Magyarországon az összpontosítás újabb formája kerül előtérbe. A szövetkezetek különféle integrációkat létesítenek meghatározott termelési, szolgáltatási és kereskedelmi feladatok ellátására. Az integrációkban megőrzik önállóságukat, s ceyidejűleg elérik az összpontosítás előnyeit is. (M. J.)
