Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
1977. február 12. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Mezőgazdasági építészetünk új szervezeti rendszerben A munkatartalom a hovatartozás meghatározója Mezőgazdasági építészetünk éveken keresztül kereste helyét az útvesztőkben, amikor aztán a szövetkezetek összelogásával megalakultak az első üzemközi vállalatok — a meliorációs szövetkezetek — nagyot változott és tőleg javult a helyzet. Korszerű berendezésekkel, bágerekkel, emelődarukkal, szállítóeszközökkel ás egyéb építőipari berendezésekkel gazdagodott a mezőgazdasági építészet. Л meliorációs szövetkezetek önköltségi áron dolgoztak tagjaik részére, jó szolgálatot tettek a talajok termőerejének a tokozásában, a káros talajvizek lecsapolásában, az öntözőhálózat és a kis víztárolók kivitelezésében, valamint egyéb létesítmények építésében. A mezőgazdasági üzemek társulásával összefüggésben azonban újabb követelmények kerültek a mezőgazdasági építészet homlokterébe. Az építővállalatoknak is segíteniük kellett a mezőgazdasági termelés belterjesítésében, a korszerű feltételek létrehozásában. Egyes járások meliorációs szövetkezetei erre nagyon gyorsan, mások pedig lassabban reagáltak, ami a mezőgazdasági beruházások színvonalában és terjdelmében is megmutatkozott. Sok sző esett akkoriban a félbehagyott építkézésekről, mert számuk évenként gyarapodott. Építő és más anyaghiány végett nem fejezhették be időterv szerint az építményeket, vagy pedig a kapott anyagot újabb építkezésekhez használták fel. Hiába kapott a mezőgazdaság építési keretet, az anyagszállltmányok rendszerint nem érkeztek meg időben, mivel fontossági sorrendben a mezőgazdasági építkezések anyagellátása a lista utóján volt. Anyagot csak akkor kaptak, amikor a befolyásos építőszervezetek már bőséges tartalékkal rendelkeztek. Így született meg a gondolat, hogy az áldatlan állapot mielőbbi megszüntetése érdekében cselekedni kell. A mezőgazdasági építészet részére méltó helyet kell keresni a vállalatok szférájában. Elsősorban is közös szervezeti formát kellett kialakítani, hogy egységes nevezőre hozzák a „laza talajon" álló mezőgazdasági építészetet, járásonként Így alakultak meg Agrostav néven a mezőgazdasági épltővállalatok, s a múlt évben pedig ezeknek a kerületi kirendeltségei. ♦ Mi a feladata a kerületi kirendeltségeknek? — tettük fel a kérdést Seres Ferenc mérnöknek a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Agrostav Vállalat sok tapasztalattal rendelkező igazgatójának. — Mindenekelőtt az, hogy járásonként módszertanilag közös nevezőre hozzák, egységes szervezeti alapokra állítsák a mezőgazdasági építészet tervezését, vállalati struktúráját, a műszaki káderek létszámát; a kerületi kirendeltség segítsen a korszerű gépek és berendezések, továbbá az építési anyagok beszerzésében stb. Ezzel szemben az» Agrostav vállalatok közvetlen irányítás tekintetében a járási mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörében maradnak. Azok töltik be a vállalat feletti irányító szerv szerepét is. Ez logikus is, hiszen ki más tudná Jobban, mi mindenre van szüksége egy járás mezőgazdaságának, mit kell építeni a termelés belterjesítése, fellendítése a társadalmi igény kielégítése szempontjából, mint a mezőgazdasági igazgatóság. Seres elvtárshoz nemcsak azért fordultunk — a fentebbi kérdésekben — mert az Agrostav igazgatója — hanem azért is, mert korábban a járás egyik szövetkezetének elnöke volt, s így a helyzetet mindenképpen helyesen, részreha|lás nélkül itélbeti meg. — Mint mindenben, az Agrostav vállalatok hovatartozásának kérdésében is előfordultak szélsőséges nézetek. Néhány igazgató ugyanis azért hadakozott, hogy az építővállalat ne tartozzon a járási mezőgazdasági igazgatóság hatáskörébe, ha nem legyen teljesen függetlenített. Leginkább olyanok törekedtek erre, akiknek a vezetése alatt levő vállalatok a munkálatoknak mintegy ötven százalékát nem a mezőgazdaságnak, hanem más szervezeteknek végezték. Elfeledték, hogy az „önállóság" semmiképpen sem lehet végcél egy válla lat részére. Ugyanis mindig arra kell törekedni, hogy a vállalat megtalálja helyét a társadalom struktúrájában. Az Agrostav Vállalatok feladatkörét — egy-egy járáson belül — a mezőgazdaság szükséglete szabja meg, ami meghatározza a hovatartozást is akár tetszik valakinek, akár nem. Az elmondottakból azt kell leszűrnünk, hogy amennyiben az Agrostav Vállalat egy-egy járáson oelül segíti a mezőgazdaság fejlesztését, magától értetődő, hogy tevékenységét a mezőgazdasági igazgatóság ellenőrzi és irányítja, mert aki jogot kapott a vezetésre, annak ellenőrző kötelessége is vani Akadtak persze olyan ügyeskedők is, akik a járások mezőgazdasági épftővállalatainak az állami építőipar struktúrájába való bevonása mellett hadakoztak, vagyis arra törekedtek, hogy az Agrostav vállalatok országos jellegű gigantokká alakuljanak. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a 16 másik oldalára való átesést felentette volna. Mégpedig azért, mert például egyedül a Dunajská Streda-i járásban ebben az évben száznegyvenegy projekciós és kivitelező feladatot kell elvégezniük az Agrostav dolgozóinak, s ezen teendők nagy többsége olyan apró és mégis fontos munka, amelyet egy állami nagyvállalat az alacsony termelékenység végett nem fogadna ell Egy állami nagyvállalatnak ugyanis jelentős nyereséggel kell dolgoznia, hogy fenntarthassa magát, ezzel szemben az Agrostav építővállalat költségvetési áron dolgozik, tehát egészen szolid nyereségre tart csak igényt Számításba jön persze az is, hogy az Agrostav vállalatok és a mezőgazdasági üzemek viszonylatában kölcsönös az együttműködés. A mezőgazda ségi üzemek ugyanis saját építkezéseiken munka erőt, szállítóeszközt, kavicsot, homokot bocsáta nak az építővállalat rendelkezésére — saját készletből — hogy gyorsan befejeződjön a munka. Epftéc közben ezen munkaerő alaposan megismeri a bonyolult berendezéseket, szerkezeteket és átadás után betanított munkásként azon a munkahelyen kap elhelyezést. Jó példaként említhetnénk egyebek közt a terményszárítókat és a bonyolult állattenyésztési vonalakat. Hasonló együttműködés sajnos nem tapasztalható az állami építővállalatoknál már annálfogva sem, mert azok kulcsra dolgoznak. Ezzel szemben az Agrostav együtt él a járás mezőgazdaságának problémáival, s aktív részese mindennemű, megoldásnak. A mezőgazdasági üzemek és az Agrostav vállalatok közt tehát nem egyszerű jogi viszonyról, hanem sokkal többről, egymásrautaltságról van szó. Együttműködnek a régi termelőhelyek felújításában, a termelési technológia kifejlesztésében, s az új építmények kivitelezésében. Bebizonyosodott, hogy a sertések padlóról történő száraz ! táppal való etetése takarmánypazarlással és állategészségügyi problémával jár. Érthető, hogy ez foglalkoztatta az építővállalat szakembereit, s azok olyan technológia kifejlesztésére törekedtek, amelynek segítségével csökkenthető az egységnyi húsra jutó tápfogyasztás, s javul az állatok egészségi állapota. A helyzetet időben felismerték, elkészítették az új berendezéseket, tipizáltatták és megkezdték azoknak a beszerelését. Napjainkban a Dunajská Streda-i járásban nem kevesebb, mint harmincezer sertést hizlalnak ezzel a technológiával. Azóta lényegesen csökkent a tápfogyasztás, javult az állatok egészsége, s egyebek közt ennek a technológiának is köszönhető, hogy szlovákiai méretekben a járás a múlt évben legjobb eredményt ért el a sertéshizlalásban. Képes volna ugyanerre egy állami nagyvállalat? Aligha, hiszen nem a részletkérdésekkel való törődés, hanem az a feladata, hogy az építményt a rendelkezésére bocsájtott tervdokumentációk alapján elkészítse. Arra persze már nem terjedhet ki a figyelme, hogy az építmény megfelel-e a termelési technológia minden követelményének. Az Agrostav Vállalatok alakulatainak szervezeti elrendezését mindenkor a mezőgazdasági üzemek tervében testet öltő társadalmi igény szabja meg. Ennek megfelelően kezdetben a Dunajská Streda-i mezőgazdasági építővállalat építőblokkokat és betonoszlopokat gyártott, kanálisokat készített, s ehhez mérten alakította ki belüzemí szervezetét is. Amint létrejöttek az integrációs viszonyok, azonnal korszerűbb szervezeti elrendezést vett fel. Projekciós részleget létesítettek a hozzá szükséges jól képzett szakemberekkel. A belüzemi szervezést alárendelték a partnerek igényelnek. Majd építési részleget hoztak létre szintén jó szakemberekből, S amikor a terményszárítók kivitelezésén volt a sor, üjabb részleget, segédüzemágat alakítottak ki, vízvezeték-, villany- és más szerelők bevonásával. Ezeknek többsége nem egy, hanem több szakmát is elsajátított, s ha a helyzet úgy kívánja, azon a szakaszon foglalkoztatják, ahol arra szükség van. Az építővállalat tehát jól szolgálja a mezőgazdaságot. Törekvésében az építővállalat nagy erkölcsi támogatást kap a járási párt- és gazdasági szervektől. hiszen mlndannyiunk feladata, hogy a mezőgazdaság elérje és túlszárnyalja az irányelvekben meghatározott színvonalat. A hatodik ötéves tervidőszak éveiben az Agrostav dolgozóinak nagyon igényes feladatokkal kell megbirkózniuk. Minél előbb át kell adniuk a cukorgyár termékhulladék takarmányét felhasználó hétezerhatszáz férőhelyes szarvasmarha-hizlaldát, továbbá fel kell építeniük a baromfifeldolgozó üzem nyersanyagbázisát képező több mint százezer férőhelyes baromfihizlaldát. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági üzemekben sürgős megoldásra vár a tehénistállók korszerűsítése, vagyis a tejtermelés belüzemi összpontosítása, s a társulással Jelentkező különféle igények kielégítése, ami a projekciós részleg és a korszérűsítéssel foglalkozó munkaközösség dolgozóitól nagy erőfeszítést követel, hiszen nem hosszútávú, hanem szinte azonnali megoldásról van szó. Az építővállalat feladata továbbá, hogy kivegye részét az agrokémiai szolgáltatást nyújtó vállalat kivitelezéséből is. A felsoroltak több százmillió korona értékű munka elvégzésére vonatkoznak. A járási szervek, a mezőgazdasági üzemek segít ségével az Agrostav a ráméretezett feladatokat minden téren teljesíteni tudja. Eközben össztársadalmi természetű igényeknek is eleget kell tennie. Köztudomású, hogy Csallóköz altalajvize nemzeti kincseink legjelentősebbike és tisztaságát törvény erejű rendelet védi. Ennek megfelelően az Agrostav a járás mezőgazdasági üzemeiben húsz szennyvíztisztító állomást épít és továbbiak kivitelezését tervezi. A múlthoz képest lényeges javulás tapasztalható az építővállalat dolgozóinak a munkatermelékenységében. Évi átlagban az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység elérte a százhuszonötezer koronát s ezzel a Dunajská Streda-1 járás — szlovákiai méretben — az élvonalba került Napjainkban arra törekednek, hogy további sikereket érjenek el a munkatermelékenység javulásában, s ha ebben korszerű berendezések formájában segítségükre lesz az Agrostav vállalatok kerületi koordináló szerve, akkor a siker nem maradhat el. Még napjainkban is sok gondot okoz az Agrostav vezető dolgozóinak az MGF típusú terményszárítók kivitelezése. A csehszlovák állami szabvány ugyanis huszonöt méter magas kéményeket fr elő a terményszárítókra. Szinte hihetetlen, de valóság, hogy ezzel szemben külkereskedelmünk a szárítóberendezéseket csak tizenegy méteres öszszeszerelhető kéményekkel rendeli meg a külföldi partnertől. Ogy látszik, hogy külkereskedelmi szakembereink nem ismerik a csehszlovák állami szabványt, ami nem mentség számukra. HOKSZA ISTVÁN Az őszi munkákat tavaly járási viszonylatban elsőként, mégpedig november huszonharmadikáig a Nové Zámky-i (érsekújvári) Fejlődés Efsz fejezte be. Ezt követően a járási mezőgazdasági igazgatóság utasítására más szövetkezetekben végeztek kisegítő munkát. Például a Bíűai (Bényi) Efsz-ben kukoricát, a Suranyi Efszben és a Tvrdošovcei (Tardoskeddi) Efsz-ben háromsoros géppárokkal cukorrépát takarítottak be, a Zemnéi (Szímői) Efsz-ben mélyszántást végeztek, a Máűai Efsz-ben pedig cukorrépát szállítottak. Ezt követően a szövetkezet főgépesllője MORAVCIK Ladislav mérnök szerint a mezőgazdasági gépek idény utáni tisztításához, konzerválásához és elhelyezéséhez láttak. Tető alá gépeiknek mindössze húsz százaléka került, a többi a szabadban várja sorsát. A traktorok és gépek láncait és ékszíjait meglazították. Tartósítást főleg a láncvonó áttételek igényelnek A kerekes járműveket bakra állítják, vagy megemelés után alátámasztják, hogy megvédjék a gumiabroncsokat az idő előtti révüléstől. Ezt követően láthattak hozzá a meghibásodott gépek kijavításához és a kopott alkatrészek cseréjéhez. Ezt az előzőleg 'kidolgozott harmonogram alapján végzik, előnyben részesítve a traktorokat és a tavaszi munkákhoz nakombájnhoz nem lehet beszerezni nagyszelelőtengelyt, csapágyházat, forgattyútengelyt, fő- és hajtókarcsapágyat, sebességváltó szekrényt, cséplődob szíjat, s ezenkívül számos kicsiséget, köztük a hidraulikus hengertömítést stb. Az E—280 jelű magajáró kaszálógépre nem lehet beszerezni késkereket, önálló kést, ellenéifi kést, ékszíjat, varíátort, előtéttengelyt, csapágyházat stb. Az Agrotechnika Vállalatnál hiába rendelték meg a szükséges alkatrészeket. Ezekből csak minimális mennyiséget kaptak kézhez. Az elmúlt év folyamán a B—6 jelű szárítóberendezésen százötven vagon mennyiségű lucernallsztet készítettek. Hogy ezt megvalósíthassák, ahhoz üzemben kellett tartani két E—280 jelű kaszálógépet. Mivel a szükséges alkatrészekhez az üzleti hálózaton keresztül nem juthattak hozzá, ezért az egyik gépről leszerelték azokat, hogy legalább a másik gépet üzemeltethessék. Az őszi kukoricabetakarításkor a kaszálógépekre az E—512-es kombájnról leszerelt egyes hasonló méretű alkatrészeket használták fel, most viszont a kombájn hiányos. A hazai gyártmányú ZT—300 jelű traktorok javításához nem szerezhető be például motordugattyü, dugattyútömítés, forgattyútengely, csapágy, az összes tömftőalátét és csak hiányosan A gépesítők télen sem pihennek szükséges különféle vontatott gépi eszközöket. A gabonakombájnok javítása, amelyekre csak nyáron lesz szükség, később kezdődik. A gépesítők a B—6 jelzésű terményszárító berendezés takarmányszemcséző vonalának megváltoztatását, javítását végezték az elmúlt év vége felé. Ugyanis takarékossági szempontokból megpróbáltak a szemcsézett takarmányba szalmát adagolni. Ez azonban az adott gépen az aránylag nagyra szecskázott szalmával nem volt lehetséges. A felszerelés átalakításával most a szalmát apróra, szinte lisztté őrlik, s így a szemcsézett takarmányba most húsz százaléknyi mennyiségű szalmát keverhetnek. Naponta egy vagon mennyiségű Ilyen granulátumot készítenek. Május elejéig összesen százötven vagon menynyiségű, szalmával kiegészített szemcsézett takarmányt készítenek. A granulátum tartalmának receptjét a morvaországi Slušovlce-1 Efsz-től szerezték meg, amely ezen a téren már eléggé gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. A granulált takarmányt a a marhahízlaldában és a tehenészetben etetik. Már elvégezték a traktorosok és a gépkocsivezetők kötelező Iskolázását, amelyre Kolárovon (Gútán) került sor. A háromnapos tanfolyamon két csoportban vettek részt a dolgozók. Mível a beruházás jellegű építke' zéseken nagyobbrészt saját munkaerőt alkalmaznak, Így a kifutók hegesztését és egyéb vaskonstrukciók készítését az erre állandósított munkacsoport végzi. Ojabban egy további munkacsoport végzi az állattenyésztési termelés meghibásodott mechanizmusainak a javítását. Ebben a munkacsoportban van hegesztő, víz* vezetékszerelő, lakatos, stb. -Jelenleg a Bábolna 1—15 Jelű gabonaszárltő berendezés szerelésén dolgoznak. Ezt a berendezést aratásig okvetlenül üzembe kell helyezni! A gabonaszárításon kívül a betakarítás utáni komplett terménykezelős vonalát állítják majd üzembe, beleértve a tisztítást, a tárolást is. A rendelkezésre álló két hangár mindegyike száznyolcvan vagon mennyiségű szárított és tisztított gabonát fogad majd be. A gabonaszárító berendezésnek tulajdonképpen már az elmúlt évben működnie kellett volna, de az Agrostav túlzottan sok feladata miatt a gazdasági szerződésben vállaltakat képtelen volt teljesíteni. A Nyugat-Szlováklal Gázművek nitrát üzeme sem tett eleget a gáz bevezetésével kapcsolatos feladatának. Ez a helyzet vezette rá a szövetkezetét, hogy saját érdekében bizonyos építőmunkák vállaláséval előbbre hozza a telep üzembehelyezésének Időpontját. A gépesítő részleg fő figyelmét a gépjavításra Irányítják, mely tevékenység nem mentes a klsebb-nagyobb problémáktól. A súlyosabb jellegű megoldatlan kérdésekhez tartozik az NDK-ban gyártott gépek pótalkatrészellátása. Például az E—512 jelű gaboszerezhető be a villamossági anyag. Mivel a néhány koronába kerülő alkatrészek nem szerezhetők be, kénytelenek egész motorrészeket úgynevezett aggregátumokat lényegében felesleges generáljavításra küldeni, ami eléggé költséges. Nincsen annyi traktoruk, hogy megengedhetnék maguknak üzemen kívül helyezni ezek tíz százalékát „alkatrészrablásra", még akkor sem, ha a szakirodalom ezt a százalékarányt normálisnak tartja. Az őszi munkák Idején például már az is hiányzik, ha hatvanhárom traktoruk közül egy vagy kettő üzemképtelen, mert a közel háromezerhétszáz hektárnyi mezőgazdasági területen termelő gazdaság ezt sem engedheti meg magának. A helyzet jelenleg az, hogy az Agrotechnika már kizárólag a szakosított mezőgazdasági gépjavító üzemeket látja el bizonyos mértékig alkatrésszel. A vontatott gépi eszközök közül említsük meg például az SPC—8 jelű vetőgépeket, amelyekre nem kapni ventillátorokat, szilontokokat és különböző apróságokat. Ilyen helyzet folytán egyes pótalkatrészeket kénytelenek maguk készíteni, vagy az erre berendezett környező üzemekben megrendelni. Például a kombájnokba a Jasovai TOS készíti részükre a tengelyeket és más alkatrészeket, pedig az Elektrosvtt, vagy Suranyban az SVS üzem gyártja ezeket. Ez persze drága mulatság, mert ezek az üzemek háromszáztól hétszázötven százalékig terjedő általános vállalati költséggel terhelik meg az anyag- és munkaköltséget. Valamikor joggal állították a szövetkezet gépesítőiről, hogy országos turisták, ma már nem így van, mert ha alkatrészekért bejárják az egész országot, akkor Is képtelenek azokat mind beszerezni. Azt tapasztalták, hogy az Agrotechnika egyes szakosított elosztó raktárai lehetőségük szerint elsősorban a közvetlen közelben levő szövetkezeteket látják el* s a távolabbiakra már nem gondolnak. Kívánságuk az lenne, hogy az Agrotechnika bizonyos géptípusokra szakosított gépalkatrész-elosztó központjaiban legalább a legelemibb alkatrészeket megkaphassák. A szövetkezetben igyekeznek a nehézségeket leküzdeni és úgy látszik február végéig a vontatott és függesztett gépi eszközöket sikerül készenlétbe helyezniük. Eddig az Időpontig a javítást igénylő negyven traktor hozzávetőleg negyvenöt-ötven százalékát üzemképessé teszik. A kulcsszerepet játszó ZT—300, Crystal és DT traktorok javításával remélhetőleg elkészülnek, a többi rendbehozésára pedig fokozatosan kerül sor. Igyekeznek az újabban vásárolt négy Kolosz, a két Niva és az E—512 gabonakombájnt a tavasz folyamán, legkésőbb aratásig megjavítani. Az öt darab SK—4 Jelű régi kombájnt idén már csak a kukorica betakarításában hasznosítják. KUCSERA SZILÁRD
