Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
1977. február 12. SZABAD FÖLDMŰVES П 4 amerikai földrész HHHíüünifií: кшшшшйганни ПНННПЬШн: Й1.ЧП НННННППННННН: sz oc ■ —■ :ia lista Жországa A forradalom zászlóvivői Eldel Castro számfiietésének tizenhetedik hónapjában (1966. december 2.) Kuba Oriente tartományának legdélebbi, — mocsarakkal borított — partjainál a Granma nevű hajó horgonyzott le. Fedélzetén Mexikóból nyolcvanhét mindenre elszánt forradalmár érkezett. Partra szálltak és a Sierra Mestra hegységbe igyekvés közben — a negyedik napon — a Batista hadsereg egyik osztaga könyörtelen mészárlást végzett soraikban. Mindössze tizenkettőn menekültek meg és érték el utuk célját. Köztük volt Fidel és Raul Castro, Ché Guevara, Camilio Cienfuegos — a legendás hirű fiatal forradalmár — és mások. , Sebesülten, fáradtan értek a hegységbe erőgyűjtésre, s megkezdték a szervezést. Elnyomott földművesek és agrárproletárok sokasága csatlakozott hozzájuk. így lehetővé vált, hogy Raul Castro fegyveres hazafiak egyik osztagával — a síkságon — elfoglalja a Sierra Mestra felé vezető útvonal egyik fontos szakaszát és frontot alkosson. Batista a térségbe nagy erőket vont össze a forradalmárok osztagának a hegységtől való elszakitására és szőnyegbombázásokkal tette aggasztóvá a hazafiak helyzetét. Az osztag kevés lőszerrel és élelemmel rendelkezett, s gyógyszere is fogytán volt. Megkeresték a fel nem robbant bombákat, s azokból készítettek maguknak aknákat és gránátokat. Már-már tarthatatlanná vált a helyzetük, amikor Raul Castro fontos dokumentumok birtokába jutott. A dokumentumok, vagyis a fényképfelvételek az USA Kubában levő guantanamoi támaszpontján készültek, s a Batista-rendszer bombázóit ábrázolták, amint felszerelik rájuk az amerikai gyártmányú bombákat. Az USA vezető körei ezzel szemben azt kürtölték világgá, hogy semmiféle támogatást nem nyújtanak Batistának. A hazugság azonban bizonyítást nyert. Raul Castro fegyveres harcosai erre' 1958. június 27-én feltartóztattak néhány autóbuszt. Utasai a guantanamói támaszpontról Santiago de Kubába igyekeztek. Mindannyian amerikai tisztek, sorkatonák és katonafeleségek voltak. A hazafiak megnyugtatták az aszszonyokat, hogy részükről senkinek nem esik bántódása. Egyedüli veszélyt az amerikai bombák jelenthetik. A férfi utasok közül negyvenkilencet kiválasztottak, magukkal vitték, a többieket pedig szabadon engedték. A népuralom kezdete Másnap Raul Castro főhadiszállásán megjelent Wollam, az USA konzulja, hogy tárgyaljon a feltartózta tottak szabadon bocsátásának a feltételeiről. Az amerikai állampolgárok leveleket küldtek vele Havannába. A T. Smithnek az USA nagykövetének és Eisenhower elnöknek. Követelték — a levelek írói —, hogy azonnali hatállyal szüntessék be a lőszerszál- Iltást Batistának, amire sor is ke rült. Ettől fogva változott a helyzet. A kényszerfegyvernyugvás idején a hazafiak osztagai sorra elfoglalták a hadászati célpontokat. A lakosság közül egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. A szigetország hat tartományából három — Oriente, Gamagüey és Las Villas — teljesen ellenőrzésük alatt volt. Egyedül Santa Clara kormányhű helyőrsége dacolt a hazafiak támadásával szemben. Amikor ChS Guevara válogatott hazafiakból álló osztaga körülzárta a laktanyát, már biztossá vált, hogy hévül sokáig nem tarthatják magukat. Batista azonban tett még egy utolsó kísérletet. Felszereltetett egy páncélvonatot nehézfegyverekkel és háromszázötven katonával útnak indította hívei megsegítésére. Erre azonban már nem került sor, mert a hazafiak a várostól távol felrobbantották a vasúti pályát, s a páncélvonat kisiklott. Mindamellett a forradalmárok legnagyobb fegyveres harci ütközete éppen Santa Claraban zajlott le. A kormány fegyveres osztagainak jelentékeny hányada a forradalmárok oldalára állt. Látva az általános bomlást, Batista legmegbízhatóbb embereivel 1959. új év hajnalán repülőgépre szállt és kereket oldott. Kebelbarátja, a dominikai köztársaság elnöke, Leonidas Trujillo diktátor fogadta őt be. Ezzel Kuba szigete teljesen a hazafiak ellenőrzése alá került. Megalakulhatott a forradalmi kormány. üt napra rá — az USA kivételével — a világ országainak jelentékeny többsége elismerte Fidel Castro kormányát. A kormány elnöke 1959. május 17-én egyebek közt nyilvánosságra hozta a földreform törvényt is, mely államosította az amerikai monopóliumok birtokait Erre я tőkések kilátásba helyezték, hogy az USA esetleg nem veszi át Kuba cukorszál- Htmányait. Fidel Castro azonban a televízióban elhangzott beszédében azzal reagált a fenyegetőzésre, hogy amennyiben a Szovjetunió igényt tart a kubai cukorra, akkor nekik szállítják. Szeptember elsején az USA nagykövetének tudomására adták, hogy a földreform törvény értelmében rövidesen sor kerül az amerikai tőkések birtokainak a kisajátítására. Ezzel egyidejűleg Kuba kormánya kisajátítja a telefon, s az elektromos energiabázist ellnőrzése alatt tartó amerikai részvénytársaságok kubai vagyonát is. Akkoriban az amerikai nagytőke ellenőrzése alatt volt Kuba termőföldjének több mint negyvenöt százaléka, a telefonhálózat, s a villamos energiabázis kilencven százaléka. Kuba kormánya azonban nem zárta ki a kölcsönös egyezmény lehetőségét sem. A szárnyait bontogató, kizsákmányolóktól mentes új rendszernek egyre több energiahordozóra volt szüksége, ezért nyersolajat kért a Szovjetuniótól és kapott is. Kuba kormánya I960 közepe táján azzal fordult az amerikai részvénytársaságok ellenőrzése alatt álló olajfinomítók vezetőihez, hogy vegyék át feldolgozásra a Szovjetunióból rendszeresen érkező nyersolaj szállítmányokat. Azok megtagadták a forradalmi kormány kívánságának a teljesítését, s egyben az USA kormányánál tiltakoztak, mire Eisenhower elnök elrendelte a kubai cukorimport számottevő csökkentősé* Erre Kubában kisajátították az amerikai részvénytársaságok olajfinomítóit, s a megközelítően egymilllárd dollár értékű más amerikai vagyont. Ehhez tartozott harminchat cukorgyár is. A Szovjetunió azzal reagált az USA-nak a kubai cukor importra való korlátozására, hogy kész átvenni a forradalmi Kubától a fölösleges cukormennyiséget, s a hatvanas év elején megkötötték az erre vonatkozó egyezményt és diplomáciai kapcsolatot teremtettek egymással. Az imperialisták veresége Nagy meglepetés volt az imperialista nagyhatalom részére a Szovjetunió és Kuba egyezménye. Ettől fogva Kubában — az USA támogatásával — ellenforradalmi akciókat szerveztek a rendszer megdöntésére. Kezdetben kisebb szabotázsokra, majd nagyobbakra került sor. Havanna kikötőjében az ellenforradalmárok felrobbantották a La Coubre nevű francia felségjel alatt járó kereskedelmi hajót, amely Belgiumból Kubába fegyvereket szállított. Ezt a repülőterek barbár bombázása követte. Azonban 1981. mácius 17-ike emlékezetes marad nemcsak a forradalmi Kuba, hanem az amerikai földrész történetében is. Hét naszád kíséretében öt, katonai célokra átalakított amerikai kereskedelmi hajó közeledett Kuba partjaihbz a Disznó-öbölbe. Hét, fegyverekkel alaposan felszerelt ellenforradalmi osztag szállt a partsávra a Playa Giron — mocsarakkal borított — térségben. Felszerelésük közé tartozott hat páncélos harckocsi, több ágyú, rengeteg automatafegyver, egy hadseregnek is elegendő lőszer, élelmiszer stb. A kubai forradalmi hadsereg az USA-ban kiképzett ezerkétszáz személyből álló ellenforradalmi osztagot hetvenkét órán belül harcképtelenné tette — foglyul ejtette. A partraszállási akcióban résztvevők közül szeptember közepén tizennégyet bíróság elé állítottak — figyelembe véve a korábbi bűntényeket is — az érvényben lévő jogszabályok értelmében öt vádlottat halálbüntetéssel, kilencet pedig egyenként harminc évi börtönnel sújtottak. Latin Amerikában azonban feltételezték, hogy Kubában mind az czerkétszáz foglyot súlyos büntetés éri. Kellemesen meglepte őket az, hogy erre nem került sor. Ezzel a forradalmi Kuba nagy tekintélyre tett szert az amerikai földrészen. Fidel Castro az ellenforradalmi bandák okozta károk helyreállításának az első időszakában azzal fordult az USA kormányához, ha jóvátétel fejében szállítanak részükre ötszáz nehéz buldózert, akkor csereképpen kiadják a Playa Giron térségében foglyul ejtett megszálló osztag katonáit. Ez érthetően ámulatba ejtette az USA vezető köreit. Nem tagadhatták, hogy a forradalmi Kuba kormánya a legemberségesebb megoldástól sem riad vissza. Nem is maradt ez tatokban. Hamarosan értesültek róla Latin Amerika népei. Az USA azonban nem mutatott hajlandóságot zsoldosainak a kiváltására. Kubában a foglyok mindegyikét bíróság elé állították, azonban egyiküket sem érte halálbüntetés. Harminc évig terjedő fogház volt a legnagyobb. Kihirdették azonban, hogy Regi épület barna darában -hai-Kevesebb a baleset, de több a halálos áldozat Amikor meglátogattam Petro Ondrej kapitányt, a galántai közbiztonsági szervek járási közlekedésrendészeti osztályának vezetőjét, ceruzával a kezében éppen számolgatott. — Jó, hogy jössz — szavakkal fogadott. — Miért, mi történt? — Számítgatom a múlt évben a közutakon történt balesetekét. — Sok volt belőlük? — Kevesebb mint 1975-ben, de egyre ifi: a halul? az utainkon A múlt Petro Ondrei kapitány, a közbiztonsági szervek galántai járási közlekedésrendészeti osztályának vezetője évben például járásunk területén 377 forgalmi balesetet vizsgáltunk ki. összesen 41 ember vesztette életét, további 71 komolyabb, mondhatom súlyos sérülést szenvedett és 125 egyén csak könnyebben sérült. Gazdasági károk a gépkocsikon és egyéb járműn elérik a 4 millió 721 ezer koronát. — Ha a forgalmi baleseteket öszszehasonlítjuk az 1975-ös évvel, milyen a különbség? — Az 1975-ös évben hatvannal több volt a balesetek száma, de 1976-ban hússzal többen haltak meg a közúti balesetek következtében utainkon. Ha átszámítjuk, minden kilencedik autószerencsétlenségnél egy ember vesztette életét. — Milyen utakon van a legtöbb jeleset? — Az első osztályú utakon 110 baleset volt. Ezeken tizenöt ember vesztette az életét. A második osztályú utakon 120 baleset adódott elő és tíz halottat követelt, de a harmadik osztályú utakon 147 autószeren csétlenség volt tizenhat halottal. — Mi a balesetek legfőbb pka? — Ezt is nyilvántartjuk. A gyors hajtás 183 balesetet okozott. Tehát a legtöbb. Második helyen a helytelen olőzés, utána a két kocsi között be nem tartott távolság, és csak ezután jön az alkohol fogyasztása által okozot autószerencsétlenség. — Kik okozzák a legtöbb autószerencsétlenséget? — Ezt már több éve figyelemmel kísérjük és statisztikai kimutatást készítünk róla. A legtöbb balesetet többnyire azok okozzák, akik még nem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal és nem képesek a menet— Hogyan lehet majd eblien nz Krajcsovic* Ferdinánd A gynrshaj'ás eredménye. Talán senki sem hiszi el, hogy ebben a szétzúzott kocsiban a baleset nem követelt halálos áldozatot. Ez azonban igazán csak véletlen. .(A szerző felvételei] óvadék ellenében mindenki szabadlábra kerülhet. Három parancsnoknak egyenként félmillió, másoknak százezer, ötven vagy huszonötezer dollár óvadékot kellett letétbe helyezniük a szabadonbocsátásért. így gyűlt össze — a Nemzetközi Vöröskereszt közreműködésével — hatvankét millió dollár, s ezt a károk helyreállítására fordították. Ezzel kezdetét vette Kubában a szocialista forradalom időszaka. A Playa Giron térségében a partraszállási akció mind fizikai, mind erkölcsi szempontból az amerikai imperializmus teljes vereségével végződött. A fegyver, amelyet az USA a forradalmi Kuba ellen fordított, visszájáról sült el. Hoksza István ÍTTTiMi lyogni I Köztudott: a belkereskedelem egyik /ő jeladata a társadalom fogyasztói igényetnek kielégítése. Legyen elég hús, cukor, kenyér, zöldség. Rágógumi és fapapucs, rádiókészülék és ceruzahegyezö, inggomb és miegymás. Ez ts probléma? — Hisz misem egyszerűbb: termeltünk mindenből eleget s elég jót, elégítsük ki az igényeket. Rakjuk meg a polcokat minden földi Jóval, álljunk be a pult mögé, s várjuk a kedves vevőt. Vicclapok mindennapos csemegéje lett ez a téma is — a vásárló és el adó közti macska-egér harc. Mert mi a vásárló? Ugyebár egy olyan fajtája az embert nemnek, akit semmi sem elégít ki, akinek semmt sem Jó. Mindent megtapogat, megszaglász, mindig türelmetlen. És ml az eladó? Egy olyan egyede az emberiségnek, aki /Jobb dolga nem lévén] csak áll a pult másik oldalán és kutyába sem veszi a vevőt, ö az, akt mindig rosszkedvű, mindig hasfájós és fogfájós. Persze nem biztos, hogy ilyen egyszerű a dolog. Hisz mosolyogva is lehet megmérgezni valakit, s ugyancsak lehet (bár ez tűnik ritkább esetnek] összerántott szemöldökkel is dicsérni valakit. Egy azonban biztos: sokszor meghatározó szerepe van a dolgok hogyanjának. A dolgok színének, izének — a terítéknek. Például: Cigarettát vásárolok. Százassal fizetek, s miközben zsebrevágom a dobozt, a bájos eladónö elém rakja a visszajárót. Elém? Ugyan! Épp csak leszórja maga elé — a pulton heverő tányérkába, ami tőlem egy karnyűjtásnytra van. Szerencsére elég hoszszűak a felső végtagjaim, s így (kaparászva, klnos-fintorogva, csaknem feldöntve egy könyököm útjába levő poharat] éppen elérem a tányérkát. A művelet elég hosszadalmas, a hátam mögött morognak. Mtt vacakolok annyit? Befejezve a svédtornát, elhúzódok a pulttól, s vihogva várom a mögöttem következő alacsony emberke kaparászását. Tiszta ügy: nem fogja elérni a tányérkát. Hacsak idő előtt be nem habzsol valami Jó erős tápszert, amitől... Hahaha. Antikváriumban vagyunk. Nézelődünk, válogatunk. Ami megtetszik, félretesszük. Valami húsz perces bogarászás után ránkvakkant valaki. Tegyék le kérem a táskáikatI Riadtan fordulunk hátra. Egy tetemes nőszemély a parancs-osztogató. Húsz percnyi vásárlói szerepkör után (a delnő Jóvoltából] tolvajokká fo koztak le. ilyen az élet. Egyszer lent, máskor jent. Barátom ideges termé szetű — vitatkozni kezd. A nő védi az igazát, egyre érdekesebb lesz a fórum. S ízesebbek a szavak. A végén rendőrrel fenyegetőzik. Hiába, ő van otthon. A vendéget Joga van akár kidobni is. Vagy nem? A többi vevő remekül szórakozott ezúttal ts. Szomjat oltani télen is szokás. Hárman ülünk az asztalnál, óránkat nézegetve. Tippelünk: vajon meddig jogunk még várni? A türelmetlenség lassan átcsap érdeklődésbe, a várakó zás kísérletbe. Tíz, tizenöt perc. Van még öt percünk az autóbuszig. Mikor az is letelik, felüliünk, megyünk kifelé. Félútban találkozunk az asztalunk jelé tartó pincérrel. Értetlenül néz ránk — ki tudja miért haragszik? Csúnyán néz utánunk. Visszanézek, elkapom egy vihogó vendég arckijejezését. Nagyon élvezi a helyzetet Szidják a kabarét, a tévé műsort, a rádióadást. Az emberek szeretnek nevetni, csak nem mindig tudják hol tehet. Ajánlom, menjenek gyakrabban vásárolni. A kereskedelem a salát ügyének is tekinti az emberek neveltetését. Igaz, nincsenek „Tessék mosolyogni feliratú táblák mindenütt kiaggatva, de hisz a hirtelen kapott humor többet ér, mintha előre fölkészítik rá az embert. —kövi— sebességet az utak állapotával összehangolni. Például ha az út nedves, vagy sáros, fagyos, havas, illetve, ha egyéb akadályok merülnek fel. Sajnos a legtöbb balesetet, azaz 224-et a személygépkocsik vezetői okozták. A motorkerékpárosok huszonkettőt, a traktorvezetők tíz balesetet idéztek elő. Legkevesebb a kerékpárosok okozta baleset. Csak hét ilyen balesetet tartunk számon. évben csökkenteni a balesetek számát? — Ha azt mondom, hogy szigorúbbak leszünk az utakon, ez természetes. De véleményem szerint a legfontosabb az, hogy mindenki, aki beül a kocsijába, azzal a tudattal induljon el hazulról, hogy vissza is akar térni a családjához. És minden esetben betartsa a közúti forgalom szabályait. Ez a legfontosabb.
