Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-05 / 5. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. február 1 A sertéshús ipari termelésének kilátásai Szlovákiában A jövő fontos gazdasági ágazata Ш ■ s A sertéstenyésztés, a baromfitenyésztés mellett a legnagyobb mértékben vette fel az ipari Jellegű termelés formáját. Ez a sertéstenyésztés ökonómiájában, szervezésében és irányításában ts tükröződik. Főleg a haszontenyészetek és hizlaldák nagyüzemi változatainak építése teszi lehetővé a munkafolyamatok, valamint a munkatermelékenység és a munkakultúra teljes megváltoztatását. Az állattartás hagyományos módjához viszonyítva a nagyüzemi sertéshizlaldákban egy állatgondozóra kétezerötszáz-ötezer sertés jut (a régi százötven-háromszáz helyett). Száz kilogramm súlygyarapodás eléréséhez a munkaidő-szükséglet másfél-négy óra (a régi öt és féikilenc óra helyett). A korszerű anyasertés neveldékben norma szerint egy állatgondozóra hatvan-kilencven koca jut (a régi harminc helyett), s a napi munkaidő-szükséglet négy-hat perc (a régebbi nyolc-tizenhárom perccel szemben). Ennek jelentősége még inkább kidomborodik, ha figyelembe vesszük, hogy az állattenyésztési termékek árutermelésében a sertések aránya megközelítően negyvenkét százalékos. MINŐSÉGI MUTATOK 'Ä sertéstenyésztés biológiai haszontartalékai az állattok termelékenységében, a malacok és a hízósertések elhullásában, a takarmányfélék jobb hasznosulásában és a hústípusú sertés előnyeiben kereshetők. A hibridizációs program keretén belül mindezen szempontokat pozitívan igyekszünk érvényesíteni. Végcél a kis szalonna arányú, lédús sertéshús ipari jellegű előállítása. Az 1980-as évben a hústípusú sertések termelésének legalább ötven .százalékát hibridizációval, negyven százalékát pedig területi, vagyis két-három hústipusú fajta keresztezésével kell elérni. Ez azt jelenti, hogy a piac ellátása kilencven százalékban hústipusú sertésekkel történik. A nagy haszontulajdonságú hústipusú sertések (hibridek) létrehozásának programja — amely a nagyüzemek szükségleteit követi — Szlovákiában a termelési ágazat egyetemes fejlesztésének alapjává vált. Főleg azért, mivel a tenyésztési és nevelési munkában korszerű rendszerekért szállt síkra, és organikusan vonta egybe a tudomány, a fejlesztés, valamint a haladó gyakorlat céljait. A hibridizációs program gyakorlati mintája a termelés legmagasabb szintű formáinak, mivel összeköti az összpontosítás, a szakosítás és az együttműködés elemeit a zárt tenyészetekben, egészen a köztársasági szintű állományforgóig. A hibridizációs program megvalósításának vezető szervezési elgondolása a tenyésztés folyamat-megszakításos módszere, a zárt egységek háromlépcsős újratermelési rendszerében. Eközben a nemesítő tenyészetek a szaporító és a haszohtenyészetekre kötődnek. Minden tenyésztési fokozatnak megvan a maga szerepe, miközben a lényeg a magasabb fokozatból történő állományfelújításban rejlik. Ezért programba vett feladat a nemesitő és szaporító tenyészetek kellő bázisának létrehozása. A nemesítő tenyészetek az egész anyasertés produkciónak megközelítően három százalékát, a szaporító tenyészetek pedig tizenkét-tizenöt százalékát képezik. A jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán a nemesítő tenyészetekből végbemegy a szaporító tenyészetek állományának teljes felújítása és a hústípusú kanok szükséges produkciója. FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓK A járásokban és a kerületekben az anyakoca reprodukciója saját tenyésztésű koncepciók útján kerül megoldásra, amelyek részei a szlovákiai hibridizációs programnak. Az egész program elválaszthatatlan részét képezi a nemesített nagytenyészetek építése, amelyeket tesztelő berendezéssel és unifikált technológiai felszereléssel látnak el. A program részét képezi továbbá az összes állatkategóriák teljes értékű táplálása, valamint az állatok egészségéről való gondoskodás, a genetikai és az általános betegségmegelőzés szempontjából. A nemesítő nagytenyészet alapállományát vonalcsoportokra tagolják. A tiszta vérvonalú tenyésztés tesztelésére, a két fajta kombinálhatóságára, valamint a három fajtájú hibridek tesztelésére kanok általi előkészítésének sémája lehetővé teszi a legjobb genotípusok felkutatását és a következő generációk termelékenységi paramétereinek növelését. A sertéshús ipari termelésének programja pontosan meghatározza az egyes résztvevők feladatait. Ezen résztvevők között olyan intézmények szerepelnek, amelyek a tudományos kutatást, a nemesítő és tenyészmunkát, az árutermelést, az állategészségügyet, a takarmányozást és a húsipart képviselik. REÁLIS szabvány A technológiai teendők megoldásakor az új üzemek jobb és stabilabb eredmények elérését teszik lehetővé az újratermelésben, a malacnevelésben és a hizlalásban, mégpedig nemcsak a termelékenység és hasznosság, de a munkatermelékenység szempontjából is. Az egy állatgondozóra méretezett szabvány -p- miszerint száz, sőt százötven anyakocát képes gondozni vagy a hizlaldában ötszázhatvan tonna sertés súlygyarapodást képes elérni — megvizsgálták, értékelték és az új létesítményekben a munkaprogram összeálításához mint reálisat ajánlják. A hibridizációs program végrehajtása során a nevelési környezettel kapcsolatban döntő tényezőnek az élelmezés mutatkozott. Az egész reprodukciós folyamatra hatást gyakorló legérzékenyebb szakasz a vemhes és a szoptató kocák, valamint a hizlalásba vett süldők takarmányozása. A Kostelec nad Orlice-i Sertéstenyésztési Kutatóintézet dolgozóinak megfigyelései szerint a javított ČOS I. takarmánykeverékkel, valamint az érvényben levő recept szerint gyártott takarmánykeverékkel való etetéshez mérten a súlygyarapodás tizenhárom' százalékkal nagyobb volt, miközben az egy kilogramm súlygyarapodásra számított takarmányfogyasztás tizennégy százalékkal csökkent. Ezt az eredményt annak éllenére érték el, hogy a javított takarmánykeverék ára métermázsánként 60 koronával kisebb volt, mint a szokásosan forgalomba hozott keveréktakarmányok. A turnusos malacelőállítás jó feltétele a jövendő kocák búgatásra való hajlamosságának Evertasom P-ve! történő szikronlzálása, amely után félüzemi feltételek között a mesterségesen megtermékenyített kocák 89,5 százaléka lett vemhes. Tapasztalat szerint a malacok korai elválasztásának legmegfelelőbb ideje a huszonegynapos esetleg rosszabb állattartási feltételek között a harmincötnapos életkor. A KORSZERŰSÍTÉS ELŐNYEI Kidolgoztak egy rendszert, amely szerint a választott malacokat teljes rácspadozaton, kétszintes elrendezésben tartják. Ennek a hagyományos megoldással szemben az az előnye, hogy állathigiéniai szempontból tökéletesebb és az épület húszszázalékkal jobb kihasználását teszi lehetővé. Az ilyen többszintes elhelyezés alkalmasságának megfigyelésével kutatók foglalkoznak. Gyakorlatilag ugyancsak jónak bizonyult a hízósertések teljes rácspadozaton tartásának módszere is, s‘az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat már átadták az épülettervező intézetnek. Ennek előnye az egy állatra jutó férőhely bizonyos megtakarítása (most 0,60 négyzetméter szükséges, a régebbi 0,60 négyzetméterrel szemben). Ezenkívül javultak a mikroklimatikai feltételek is. Oj technológiai elém a komplett takarmánykeverék továbbító és adagoló automatizált vonal is. Az etetés nem padlóról, hanem vályúból történik. Tekintettel az összes rendelkezésre álló takarmányforrások kihasználására, beleértve a különféle hulladéktakarmányokat is, (konyhai és ételhulladékok, tejipari, vágóhídi, húsipari stb. hulladékok) eltérő etetési technológiájú sertéshizlaldák építésére is sor kerül. KÖRNYEZETVÉDELEM A trágya felhasználásának legelőnyösebb módszere a növényi kultúrák trágyázása. Kísérleti területeken a sertéstrágya alkalmazása folytán ötven-nyolcvan százalék közötti növényianyag össztermelés-növekedést értek el. Ezen módszer ökonómiai előnyössége főleg tíz kilométeres távolságig mutatkozik. A trágya feldolgozásának, fekál kocsival történő szállításával és hígított állapotban való szétöntözésének költségei egy kilogramm súlygyarapodásra 0,20 koronát jelentenek. A higiéniai előírások azonban a baktériumokkal és bacilusokkal zsúfolt éretlen vagy tisztitatlan trágya és trágyalé kihordását nem engedik meg. Egyes tisztítóberendezések egy kiló súlygyarapodásra 0,40 koronás terhet jelenteitek. Legdrágább a trágya nyersolaj berendezéssel történd szárítása. Itt az egy kilogramm húsra jutó költségek minimálisan 1,4—1,6 koronát érnek el. Legelőnyösebb és legolcsóbb a biológiai trágyatisztítási módszer, amely tíz-húsz filléres költséggel biológiailag kifogástalan tiszta trágyát, tiszta vizet hagy hátra. Legnagyobb előnye, hogy értékes takarmányozható fehérje előállítására ad módot. Néhányezer sertés összpontosítása esetén szennytisztítő berendezés nélkül a jövőben már nem engedélyeznek semmilyen építkezést. A TENYÉSZTÉS BIOTECHNIKÁJA A sertéshús-termelés távlati iránya ipari jellegű. Ezt főleg a kocák tenyésztésének biotechnikája teszi lehetővé, amely a nemi ciklus hormonális irányításán alapszik. Ezt célozza az önműködő takarmányozás, valamint kitrágyázás Is. Az előkészítés szakaszában vannak olyan megoldások, amelyek a mezőgazdasági üzemekben ötvenezer hízósertés felnevelését tennék lehetővé zárt állományforgőban. Kialakulóban vannak a több emeletes sertéshizlaldák tervezetei, amelyek integrációs formában egy-egy járáson belül érvényesülnének, a takarmányiparra és a húsiparra való kötődéssel. Olyan megoldások is kialakulóban vannak, amelyekbiológiai és műszaki kooperáció alapján működnének Az egyik tanulmányterv szerint olyan komplexum létesülne, amelyben nagyüzemi sertéstenyésztés, szarvasmarha-tenyésztés, baromfitenyésztés és tojástermelés, haltenyésztés és prémesállat-tenyésztés folyna. A saját takarmánykeverő üzemben húsipari hulladékokat is feldolgoznának. A takarmánynak alkalmatlan anyagokat a trágyaféleségekbe kevernék és a kertészetben használnák fel A tervezetben magas munkaszervezési fokon oldódik meg az egyes termelési ágazatok üzemelése. Ehhez kihasználják a szakosítás ás az üzemközi együttműködés előnyeit is. Doc. MAjERČIAK PAVOL - mérnök, DrSc. a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet osztályvezetője. : и ■ ■ ■ i : ■ ■ w и Ш 9 üli A mezőgazdasági gépjavítás fejlesztése a Szovjetunióban A traktorok és különféle gépi felszerelések teljesítőképessége és mennyisége állandóan növekedik. Ez a tény, valamint a mezőgazdasági technikában bekövetkező minőségi változások megkövetelik a gépkezelés, a karbantartás és a javítás szervezésének további tökéletesítését. Ezzel kapcsolatban a Szelchoztechnika Vállalat részéről céltudatosan és fokozatosan valósítják meg az egész Szovjetunió területén a már korábban elfogadott Irányelvet, a mezőgazdasági gépjavítás iparosítását. Ez ideig már több mint kétezer szakosított gépjavító vállalatot és kílencszáz karbantartó központot létesítettek. Az új üzemek építésével és a régebbiek felújításával kétmillió javítói egységre létesítettek új kapacitást. Szakosítással és összpontosítással behatóan tökéletesítették a gépjavítás szervezését. Ezzel összefüggésben a Szojuzszelchoztechnika üzemeinek lehetősége nyílott a traktorok főjavításának hét ven. százalékát, a gépkocsik főjavításának hatvan százalékát és a gabonakombájnok fő javításának ötvenhárom százalékát elvégezni. Ezenkívül néhány százezer gépaggregátum, motor, sebességváltó, üzemanyagporlasztó, hidraulikus és villamos berendezés stb., javítását végezték. A mezőgazdasági gépesítés jövőbeni fejlődése szempontjából azonban a gépjavítóbázis jelenlegi mennyisége, de főleg minősége már nem felel meg a követelményeknek. Bizonyos gépféleségeket már nem lehet a mezőgazdasági üzemek felszereléseivel megbízhatóan karbantartani. Ide sorolhatjük például a K—701, a T—150 és az MTS—80 traktorokat, a SZIB1RJAK, a NIVA, és a KOLOS gabonakombájnokat, a négy és hatsoros kukorica-, cukorrépa-, valamint burgonya betakarító gépeket. Az ilyen bonyolultabb gépek kezelése, karbantartása és javítása összpontosítást kíván. Ezenfelül különféle gépjavítási folyamatok elemzése megmutatta, hogy a létező üzemek zömében nincsen megadva a lehetőség a progresszív, ipari jellegű technológiák megvalósítására, amelyek nagyarányú munkatermelékenység és kis költség mellett szavatolnák a javítás magas fokú minőségét. A jelenlegi, de főleg a jövőbeni követelmények szempontjából a Szojuzszelchoztechnika, továbbra is az összpontosítást, szakosítást és az együttműködést tekinti célhoz vezetőnek. A mezőgazdasági gépjavítás Iparosítására — amelyet egy ötéves tervidőszak alatt nem lehet befejezni — a GOSZNITI részéről kidolgozták a gépjavító bázis kialakításának 1990-ig szőlő tervezetét. A mezőgazdasági gépekről való gondoskodás ezen távlati tervezetében három végrehajtási fokozatról van szó: ■ a kolhozokban és a szovhozokban rendelkezésre kell álljon: az egyszerű javítások elvégzésére szolgáló központi műhely és a preventív karbantartást lehetővé tevő nagyobb terem; a brigádok és részlegek állandó javítósejtje, valamint szükséges mennyiségű mozgóműhely, kint a terepen végzett karbantartás és műszaki hibamegállapítás, végzéséhez; ■ a Szelchoztechnika rendelkezésére kell álljon: a műszaki alkatrészcsere központ; az autók műszaki karbantartásénak központja; a talajművelő és meliorációs gépek és traktorok karbantartásának központja; az állattenyésztési gépek és istállóberendezések karbantartásának és javításának központja; az általános szükségleti javítóműhely; és a karbantartás, valamint a műszaki liibamegéllapítás néhány mozgó műhelye; ■ a Szelchoztechnika szakosított javítóműhely hálózata: a különféle erőgépek, felszerelések és bonyolult gépi eszközök generáljavításának végzésére; továbbá a pótalkatrészek központosított felújító helye. A mezőgazdasági műszaki berendezésekről való gondoskodás további fejlesztésének és tökéletesítésének előfeltétele az úgynevezett Bogoduchov módszer további terjesztése. Ennek lényege gépkezelő központok kialakítása a részlegeken, a brigádokban, a mezőgazdasági üzemekben, továbbá a Szelchoztechnika részvételével, mérnökök vezetésével a műszaki karbantartás nyilvántartása a kolhozokban és szovhozokban, továbbá karbantartó központok létesítése, mozgóműhelyek létrehozása és a központi műhelyek építésének és felszerelésének befejezése. A műszaki fejlődés alapja a fő javítások vonatkozásában a javítási tevékenység összpontosításában rejlik, valamint az egyes géptípusok javító üzemei munkaszínvonalának emelésében. A gépjárművek aggregátumainak, motorainak javítása, azok alkatrészeinek felújítása, az autók és az állattenyésztési termelés felszereléseinek javítása esetenként területen vagy köztársaságon kfvüli szakosított javító üzemekben összpontosul. A különleges terménybetakarító berendezések, az üzemanyagporlasztók és a hidraulikus berendezések javítására új üzemeket létesítenek. A bonyolultabb aggregátumok és gépek javítását kizárólag a Szelchoztechnika szakosított üzemei végzik majd. Feltételezik, hogy a motorjavítás évi tizenötezer-harmincezer darabra, az üzemanyag-porlasztó és a hidraulikus berendezések javítása pedig évi százhúszezer darabra növekedik. A gépalkatrészek összpontosított renoválására megközelítően száz üzemet szakosítanak, amelyek évi teljes termelése kétszázhuszonöt millió rubel értékű lenné. A szakosított gépjavító és alkatrészrenováló üzemek termelési kapacitása együttesen ötszázmillió rubelt érne el. Már kidolgozták a gépjavító és karbantartó üzemek típusterveit. A legkorszerűbb technológiai berendezések alkalmazását ezekben az üzemekben a kutatóintézetek, az épülettervező intézetek és a gyakorlat közötti koordinált együttműködés segíti elő. Mivel a szlovákiai mezőgazdasági gépjavítás és pótalkatrész felújítás szervezeti elrendezésének legalkalmasabb módozatai bennünket is foglalkoztatnak, hasznosnak tartjuk, hogy hazai üzemeink vezetői és dolgozói is tájékozódjanak a Szovjetunióban ezen a téren előkészített változásokról. MOLNÁR PAVOL mérnök, a Gép- és iraktoraüomások valamint Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatok rovinkai vezérigazgatóságának vezetője. •
