Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-05 / 5. szám
1977. február Я. SZABAD FÖLDMŰVES amerikai földrész *»***•»♦■*•****• а * * ■ M J***********-** * »• *• ** * szoc iiaiista 6m országa Űrügy a megszállásra Amint a spanyolok aláírták a tel. tétel nélküli fegyverletételről szóló okmányt, Havanna kikötőjében felrobbant az USA tulajdonát képező Maine nevű gőzhajó, ami tulajdonképpen jeladás és ürügy volt arra, hogy a spanyolokkal szembeni hadüzenet elmén pár órán belül tizenötezer amerikai katona Kubában partra szálljon. A vesztes spanyol hadsereg tehát nem a népfelkelőknek, hanem az amerikaiaknak adta át fegyverzetét. Ilyen körülmények közt alakult meg a fiatal köztársaság Kubában. Abban az időszakban a szigetország legfejlettebb tartományaiban (Havanna, Matanzas stb.) ezer lakosra számítva több mint egy kilométer, ugyanakkor az iparilag fejlett Angliában csak 0,7 kilométer vasút jutott. Nem csoda tehát, hogy az Egyesült Államok nagy létszámú hadserege huzamos időre Kubában felejtkezett, s az amerikai nagytőke egyre nagyobb befolyást gyakorolt az ország gazdaságára. A századforduló idején — 1901-ben — az USA-ban három millió tonna cukrot fogyasztottak. Ennek a menynyiségnek hatodrésze Kubából származott. Negyedszázaddal később az USA övi cukorfogyasztása hét millió tonnára nőtt. Ennek fele részét a kubai cukor képezte. A huszas években pedig évi átlagban Kubának kétszáz millió dollár haszna származott a cukorkivitelből. A világot megrengető gazdasági válság következtében a cukor világpiaci ára rohamosan csökkent. Ez a szigetország népgazdaságára nézve katasztrofális lett. Szinte egyik napról a másikra jutott, a tönk szélére a cukornádültetvény tulajdonosok többsége. Az amerikai banktőke tehát potom áron jutott hozzá az értékes ültetvényekhez és a cukorgyárakhoz. A szigetország bankjai sem bírták fenntartani magukat, mart részvényeseik a bizonytalanság jeléül kivették betétjeiket. Erre az USA bankjai felvásárolták az értékpapirokat és kézbe kaparintották Kuba banktőkéjének háromnegyed részét. A BUSÁS HASZON FORRÁSA A második világháború kirobbaná. »akor a cukor világpiaci ára ismét felszökött. Ebből azonban Kubának semmi haszna nem származott, mert az amerikai tőkések feleáron vették át tőlük a cukorszállítmányokat. Ebben persze a kubai burzsoázia is ludas volt, hiszen ők tették lehetővé, hogy az amerikaiak ilyen bésás haszonra tehessenek szert. , Az 1948—1956-os években például az amerikai nagytőkések nem kevesebb mint hétszáz millió dollár jogtalan haszonra tettek szert Kubában és a hatalmas összegből mindössze száz milliót ruháztak be főleg a cukoriparba, és a milliók nagy többsége az amerikai bankokba vándorolt. A kubai export nyolcvan százaléknak megfelelő cukor exportból negyven százalék cukorkivitel az amerikai nagytőke kezében összpontosult. A cukornádültetvények több mint negyvenhét, a cukorgyáraknak pedig negyven százaléka amerikai tulajdonban volt. A cukorkivitel az amerikai tőkések részére az arannyal egyenértékű haszon forrásává vált. Az amerikai cukormágnások Kubában olyan fényűző életet folytattak, amilyent a középkori spanyol királyi udvarban sem engedtek meg maguknak. Havanna, Miramar és Cubanacan negyedében fényűző luxus villákat rendeztek be, ahová a kubaiak még csak körülnézni sem mehettek, mert rendőrök őrködtek az amerikai nagytőkések nyugalma felett. Akkoriban Kubát az egyik oldalon néhány dúsgazdag tőkés kimondhatatlan jóléte, a másikon pedig százezrek aggasztó nyomora jelemezte. A földműveseknek csak elenyésző hányada engedhette meg magának, hogy tejet, négy százaléka hogy vajat és két százaléka pedig hogy sajtot fogyasszon. A cukornád aratása idején csupán kevés levest, rizst, vagy feketebabot ehettek, mert egyébre nem telt. Mind a hazai, mind az amerikai tőkések úgy bántak el a dolgozókkal ahogyan akartak, mert a mezőgazdaságban foglalkoztatottak negyvenhárom százaléka Írástudatlan volt, s az ország lakosságának negyvennégy százaléka pedig soha nem járt iskolába. Évente a tőkések négyszáz-ötszázezer embert foglalkoztattak a cukornád aratásban. Amikor a világpiacon jó ára volt a cukornádnak, a kampány százhúsz, amikor pedig csökkent az árfolyam csak hatvan napig tartott. A dolgozók kénytelenek voltak kitúrni az élelmiszerboltok tulajdonosainak önkényét, mert egész évben hitelből éltek, s amikor fizetésre került sor, szerény jövedelmükből várakozási felárat kellett fizetniük. A számla kiegyenlítése után a következő kampányig a családok többsége fillér nélkül maradt. Akadtak azonban olyan emberek, akik szivükön viselték az éhező nép sorsát. Ezek jól tudták, hogy az áldatlan állapoton csak úgy segíthetnek, ha megdöntik a fennálló tőkés társadalmi rendszert és az egész dolgozó nép erejére támaszkodva a kommunista párt vezetésével létrehozzák a kizsákmányolóktól mentes társadalmi rendszert, a szocializmust. A FORRADALOM NEVÉBEN Fidel Castro Ruz vezetésével 1953. július 28-án a hajnali órákban százhatvankilenc mindenre elszánt fegyveres fiatal érkezett gépkocsikon Santiago de Kubába a Moncada laktanya elé. Az „oszlop“ élén levő dzsipből egy huszonéves egyenruhás katona szállt ki és kemény léptekkel a kapu felé igyekezéett. — Nyissatok kaput a tábornoknak —■ kiáltotta az őrtállónak. Erre nagy kavarodás támadt, az őrparancsnok felsorakoztatta embereit, s közben valaki kinyitotta a nehéz vaskaput. A gépkocsi egy darabon begördült, majd hirtelen lefékezett, fegyveresek ugrottak ki belőle és a forradalom nevében energikusan követelték, hogy az őrség adja át fegyverzetét. Egy pillanaton belül meg is történt a lefegyverzés, az egyik őrnek azonban sikerült egérntat nyernie és riasztó lövéseket leadnia. Erre a laktanyában riadót fújtak és pár percen belül géppisztolyok ropogásától hangzott az egész környék. , A fiatal hazafiak bátor kísérlete sikertelenül végződött. Közülük hatvannyolcán áldozták fel fiatal életüket a forradalom nevében. Ezek egy része a támadásnál esett el, másokat pedig Batista, a kegyetlen diktátor gyilkoltatott le. Az életben maradt forradalmárok a Sierra Mestra hegységben kerestek menedéket, ahol a hadsereg felkutatta és fogságba ejtette őket. Szerencsére Pedro Saria az őrjárat parancsnoka az egyetemen évfolyamtársa volt Fidelnek, s azt tanácsolta neki, hogy egyelőre ne fedje fel kilétét, mert olyan hír járja, hogy a forradalom vezére szökési kísérlet közben meghalt. A börtönben a hazafiak hónapokig vártak a bírósági Ítéletre. Októberben azonban erre is sor került. Vasraverve kísérték őket a tárgyalóterembe, minden egyes forradalmárt négy állig felfegyverzett rendőr és sok katona őrzött. A bíróság épületét lövésre kész fegyverrel többszörös katonai gyűrű vette körül. Fidel Castro, a fiatal huszonhétéves jogász két minőségben, védőként, s egyben vádlottként lépett fel. Kijelentette, hogy a bíróság elé a legkegyetlenebb bűnözőket sem hajtják vasraverve. Hivatkozott az emberi jogok alapvető elveire. Hangsúlyozta, hogy az olyan bíróságtól, amely az alapvető jogi normákat sárba tiporja, semmilyen objektivitást nem várhatnak az ítélethozatalban. A bíróság a meglepetéstől tanácstalan maradt, majd végül úgy döntött, hogy a bilincseket le kell szedni a hazafiakról. Aztán elkezdődött a kihallgatás és a szembesítés, ami arra irányult, hogy a forradalmárokra a lehető legsúlyosabb büntetést szabják. — Amikor a nép harcáról beszélők — hangsúlyozta Fidel — értem alatta a hatszázezer kubai munkanélkülit, akik munkát és kenyeret igényelnek, továbbá a félmillió agrárproletárt, akik embertelen körülmények közt, pálmalevelekkel borított kunyhókban élnek, évente mindössze négy hónapot dolgozhatnak és családjukkal a többi nyolc hónapon keresztül éheznek ... Minden egyes szava súlyos vádként hatott a Batista-rendszerre. Az ügyész huszonhat évi börtönbüntetést kért Fidelré, azonban a bíróság tizenii! esztendőt szabott ki rá és testvérére Raulra. Amikor Batista a kegyetlen diktátor 1955-ben köztársasági elnökké választatta meg magát, amnesztiát hirdetett ki, és Fidel Castro kivételével szabadlábra helyezte a „Moncada“ támadásban résztvevő forradalmárok mindegyikét. A kormány tagjai azonban meggyőzték őt arról, hogy a baloldal ismert vezérének Fidel Castronak a börtönben tartása hazai és nemzetközi síkon csökkenti az amnesztia propagandisztikus hatékonyságát. Erre Fidelt is kiengedték a börtönből, aki a rá várakozóknak kijelentette, hogy nem szándékszik elhagyni az országot, hanem felveszi a harcot a Batista rezsimmel szemben. Hazatérését követő negyedik napon az esti órákban beszédet kellett volna tartania a havannai egyetem diákjai számára, azonban a rendőrség küzbejárására kikapcsolták az áramszolgáltatást és a sötétben a rendőrök a tömegbe lövöldöztek. Fidelt elfogták, repülőre ültették és 1955. július 7-én száműzték Mexikóba. Ezzel lezárult a kubai forradalom ezen szakasza és kezdetét vette az újabb forradalmi akciók gondos előkészítése. (Folytatjuk) •' HOKSZA ISTVÁN —hal—' 5 A Szakadás című új szlovák film főszereplői Jón Greiáo és Jaroslava Schallerová az egyik jelenetben. Új élmények forrása A televízió térhódítása ellenére továbbra is hatalmas a filmművészet kedvelőinek a száma. Bizonyítja ezt az, hogy az évente több ízben megrendezett filmfesztiválok mindig komoly közönségsikerrel zárulnak. Különösen kedvelt rendezvénnyé vált a dolgozók filmfesztiválja. Január második felében országszerte, az egyes nagyobb városokban és Ipari központokban megrendezett fesztivál keretében értékes, új élményekkel gazdagító filmalkotások kerülnek a mozik műsorára. Az Igényes és művészi szempontból értékes filmalkotások kedvelőit minden esetben megtaláljuk a dolgozók filmfesztiválja nézőközönségének soraiban. A dolgozók Idei téli filmfesztiváljáról s általában a mozikban vetítésre kerülő új filmekről beszélgettünk Vladimír Kováčik elvtárssal, a Szlovák Fllmkölcsönző Vállalat igazgatóhelyettesével. — A dolgozók jelenleg folyó téli filmfesztiválja keretében — mondotta Kováčik elvtárs — tizenhét nemzet kinematográfiái alkotásait képviselő tizennyolc új, értékes filmújdonságot tekinthet még a filmkedvelő közönség. így módjában áll mindenkinek a világ legújabb, a legkülönbözőbb zsánerű és rendezői elképzelésekkel alkotott filmjeit összehasonlítani. A dolgozók filmfesztiválján műsorra kerülő filmek már több nemzetközi fesztiválon is sikerrel szerepeltek. A szovjet, lengyel, bolgár, magyar, Jugoszláv, NDK-beli, mongol, román, kubai filmek mellett helyet kaptak a dolgozók filmfesztiváljának műsorában az olasz, a svéd, az NSZK, a spanyol, az amerikai, a francia kinematográfia kiemelkedő alkotásai. Az összes filmet egy rövidkő áttekintés keretében még távirati stílusban is lehetetlen ismertetni. A hazai filmek közül azonban a Szakadás (Rozdelení] című szlovák film témáját és feldolgozását tekintve különös figyelmet érdemel. Elsősorban a fiatalabb korosztályhoz tartozók számára fest hű képet a második világháborút megelőző esztendők, a müncheni árulás utáni Időszak drámai eseményeiről. Felidézi az úgynevezett Szlovák Állam létrehozása és a Csehszlovák Köztársaság feldarabolása Időszakának atmoszféráját. A történelmi események egy kibontakozó szerelem szálait tépik szét erőszakkal és a filmben szereplő két fiatal sorsa a két testvérnemzet sorsát szimbolizálja e vérzivataros korszakban. Ján Lacko rendező szerencsés kézzel és nagy hozzáértéssel alkotta meg ezt a lírikus hangvételű s mégis tárgyilagos, a történelmi igazsághoz hű filmet. Hőseinek sorsa vádirat a mesterségesen szított nacionalista fanatizmus, a fasiszta őrület embertelenségei ellen. A háború előszele és a müncheni árulás következménye szakítja szét a még csak bimbózó érzelmi kapcsolatokat Janko Truhlár, egy szlovák kommunista bányász fia és Éva Pánková, a cseh nemzetiségű, de Szlovákiában tevékenykedő tanár lánya között. Évát, akinek édesapja a bányászsztrájk megszervezésében a munkásoknak segített, kiutasítják Szlovákiából a Cseh Protektorátus területére. A fiatalok minden lehetőséget megragadnak, hogy Ismét találkozhassanak. Tankőt katonai szolgálatra hívják be. Éva illegális útja Szlovákiába — amellyel Igyekezett elkerülni, hogy Németországba kényszermunkára vigyék — csaknem tragikusan végződik. A megpróbáltatásoknak azonban a béke első napjai vetnek végét s a fiatalok a szabad hazában találkozhatnak ismét. A női főszerepben Jaroslava Schallerová nyújt kiváló teljesítményt, Jankó szerepét Ján Greššo alakítja. A többi szereplő közül említést érdemel Andrej Mojžiš, Zdenek Rehor, Jana Ditétová, Ivan Rajniak, Katarína Vrzalová. A filmről csupán annyit mondhatunk — értékes filmalkotás. Viszont a dolgozók filmfesztiválján kívül a Szlovák Filmkölcsönzó Vállalat a tavaszi hónapokban újabb akciót készít éló — Falusi Filmtavasz címen — amint arról Kováčik Igazgatóhelyettes említést tett. Szlovákia nyolcvan községében rendezik meg és elsősorban falusi tárgyú filmek kerülnek bemutatásra. Mezőgazdasági rövid filmek egészítik ki, teszik még tartalmasabbá e fesztivált. Erről azonban részletesebb tájékoztatást később nyújtunk olvasóinknak. A film napjainkban is nemcsak a szórakozás, hanem a tömegek nevelésének, oktatásának, politikai-ideológiai színvonala fokozásának egyik hatásos eszköze. Ezt a hivatását szocialista társadalmunk kulturális színvonala továbbfejlesztésében sikeresen tölti be. (obenauj Ex már ox új Havanna egyik korszerű negyede, ahol az üzemek dolgozói élnek!
