Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 4. szám

Як ribiszke korunk legkeresettebb *** gyümölcsféléi közé tartozik. Bogyója 80—85 százalék vizet és 4,2— 8,4 százalék oldhatatlan rostanyagot tartalmaz, nádcukor (szaharóz) tar­talma viszont az egyéb gyümölcsfé­lékhez viszonyítva kisebb. Legtöbb cukrot (5—9 %) a feketeribiszke tar­talmaz, a pirosgyümölcsüek 2,8—4,5 százalék, a fehérgyümölcsűek pedig 4—7 százalék cukrot tartalmaznak. Legtöbb cukrot kiadós káliumszulfá­­tos trágyázás esetén nyerünk. -Л ribiszke legjelentősebb összete­vői közé tartoznak a szerves savak, a cserzőanyagok és az aromaanya­gok. Étreudi hatásuk azért is kedve­ző, mert a gyümölcssavak 97 százalé­ka citromsav, a többi pedig borkősav. A ribiszke ásványi- és pektinanyagok­­ban is gazdag, valamint sok vitamint tartalmaz. A feketeribiszkében 150— 300 mg % C-vitamin van, a piros- és fehérgyümölcsű fajták csak 15—60 mg % aszkorbinsavat tartalmaznak. A feketeribiszke levele pedig hörg­hurutot gyógyító anyagot tartalmaz. Némely pirosgynmölcsű fajták nem alkalmasak a közvetlen fogyasztásra, mért savanyúak. Fogyasztási célra legjobb fehér- vagy feketeribiszkét termeszteni. Az oxalát típusú vesekö­vek képzésére hajlamos embereknek nem ajánlatos ribiszkét, főleg piros­gyümölcsű ribiszkét, fogyasztani. Béltartalmánál és dietetikus hatá­sánál fogva legértékesebbek a feke­­tégyümölcsü fajták. Sok kiskertész­­kedő mégis vonakodik a termeszté­süktől, mert viszonylag keveset te­remnek. Persze eszükbe sem jut, hogy saját hibájuk miatt van ez így. Mert sokan idegen megporzású vagy fagy­ra érzékeny fajtákat telepítenek (Hollandi fekete, Wellington XXX). A kiskertbe önmegporzó fajtákat (Karítejni hosszúfürtű, Silvergieter, Roodknop, Ónix) kell ültetni, lehető­leg úgy, hogy a sorban két fajta vál­togassa egymást. A fehérgyümölcsű fajtákat is keve­sen kedvelik, pedig közvetlen fo­gyasztásra, gyümölcslevek és szörpök készítésére egyaránt kitűnőek. A be­lőlük készült szörp sokkal megfele­lőbb a teák ízesítésére mint a citrom­lé, mivel séskasav nélkül tartalmazza a citromsavat; a sóskasavról (oxál­­savról) jó tudni, hogy „kilopja“ a szervezetből a mészet, ami főleg a gyermekek esetében káros. A fehér­­gyümölcsű ribiszkéből bor is készít­hető. A ribiszke szaporítása aránylag egyszerű feladat. Általában dugvá­nyozással, közönséges vagy feltölté­­ses bujtással szaporítunk. Fás- és fél­fás dugványozással minden ribiszkét biztonságosan szaporíthatunk, kivételt csupán a Heinemann piros kései és a Rondom fajta képez. Ezeket közön­séges bujtással vagy aranyribiszkére oltással szaporítjuk. Dugványozással a ribiszkebokrokat szaporítjuk. A vesszőket októbertől január végéig kell megszedni. Az éves hajtásokból mintegy 25 cm-es részt vágunk, a vesszőket nedves homokba ágyazva, hideg pincében teleltetjük, vagy elföldeljük a kertben. Tavasszal beiskolázzuk őket ügy, hogy az egy­mástól 30—40 cm távolságra levő so­rokban 10—15 cm tőtávolságra ültet­jük ki a vesszőket, ügyelve rá, hogy a legfelső két rügy a földfelszín fölé kerüljön. A feltöltéses módszert akkor alkal­mazzuk, ha kb. 40 cm-es faalakot szeretnénk nevélni. Tavasszal mintegy 2 cm-re' a föld felett visszavágjuk az anyanövényt, s amikor az előtörő haj­tások már elérik a 30 cm-t, körűibe No 20 cm magasan feltöltögetjük TERMELJÜNK TÖBB RIBISZKÉT őket. Őszig a hajtások meggyökere­sednek s leválaszthatók az anyanö­vényről, majd állandó helyükre ültet-' hetők. Persze a rügyeket ki kell met­szeni, csak a legmagasabban elhe­lyezkedő öt rügyet hagyjuk meg, ami­ből majd kineveljük a koronát. Bujtással csak a dugványozással nem szaporítható fajtákat szaporít­juk. Az anyanövényt tavasszal 2 cm­­re a föld felett visszavágjuk s ami­kor az áj hatások már elég hosszúak, csillagszerűen lehajlítjuk és elföldel­jük őket az anyanövény körül. Őszig begyökereznek, leválaszthatók az anyanövényröl és állandó helyre ül­tethetek. Aranyribiszkére oltással főleg azo kát a nagybogyójú piros- és fehér­­gyiintölcsű fajtákat szaporítjuk, ame lyeket faalakon szeretnénk termelni. Az aranyribiszke bokrot tavasszal 2 cm-re a föld felett visszavágjuk, s a mikor az éves hajtások elérik az 50— 80 cm es magasságot, június elején elvégezhetjük a zöldoltást vagy au­gusztus derekán az oldalékezést. A júniusi oltás előnye, hogy már ősszel állandó helyre ültethető oltványokat nyerünk. Most pedig nézzük meg MIT k!nAl A FAJTAJEGYZÉK? Vierlandeni korai: Erőteljesen fej­lődő, feltörő, erős éves hajtásokat nevelő, pirosgyümölcsű német fajta. Fürtjei hosszúak, bogyói középna­­gyok, sötétpirosak, kiváló ízűek, köz­vetlen fogyasztásra és házi feldolgo­zásra is alkalmasak. Rendszeres trá­gyázást és ritkítást igénylő, bokornak és falaknak nevelve is bevált fajta. Bőtermő. Red Lake: Hollandiából származó, nem túl erőteljes növekedésű, felfelé törő bokrot fejlesztő, hosszúfürtű és nagybogyójú pirosribiszke fajta. Kitű­nő ízű, közvetlen fogyasztásra alkal­mas gyümölcsét július első felében érleli be. Bőtermő, jól szüretelhető, minőségi termést nyújtó fajta. Jonkher van Tets: Ugyancsak hol­landiai származású, buja növekedésű, felfelé törő, de nagyobb termés ese­­tén szétterülő bokrot fejlesztő, piros­gyümölcsű fajta. Korán virágzik, fürt­jei rövidebbek, de bogyói nagyok, fő­leg szörpök és befőttek készítésére alkalmasak. Legjobb aranyribiszkére oltva, törzses alakban nevelni. Heinemann piros kései: Buja növe­kedésű, kezdetben felfelé törő, ké­sőbb szétterülő bokrot fejlesztő né­met fajta. Nagy bokorrá fejlődik, ezért nagyobb távolságra kell egy­mástól ültetni. Későn virágzik s nem érzékeny a kései fagyokra. Fürtjei hosszúak, bogyói közepesen nagyok, világospirosak, aránylag savanyúk. Augusztus első felében érik, de akár októberig is kibírja gyümölcshullás nélkül a vesszőkön. Főleg must-, lé- és szörpkészítésre termeljük, közvet­len fogyasztásra nem való. Igen ter­mékeny, bujtással vagy aranyribisz kére oltással szaporítható; a trágyá­zásra, főleg a klórtartalmú trágyákra érzékeny. Rondonm Főleg a kiskertészkedők körében terjedő új fajta, az elmúlt évben sorolták be a fajtajegyzékbe. Hollandiából származó, erős, felfelé törő, később kissé szétterülő bokrot növesztő, pirosgyümölcsfi fajta. Későn virágzik, ezért ritkán tesznek kárt benne a kései fagyok. Fürtjei közepe­sen hosszúak, bogyói nagyok, egy-egy fürtöt 20—25 bogyó alkot. Sötétpiros termése aránylag savanyú ízű, első­sorban házi feldolgozásra alkalmas. Bujtással vagy aranyribiszkére oltás­sal szaporítható. A melegebb körze­tekbe ajánlható. Versaillesi fehér: Franciaországból származó, közepesen erőteljes növe­kedésű, kezdetben felfelé törő, ké­sőbb mérsékelten szétterülő bokrokat nevel, rövid, de számos termőrésszel. Korán virágzik, fürtje hosszú, hogyója közőpnagy, július első felében érő. Igen termékeny, jól szüretelhető faj­ta. Közvetlen fogyasztásra, lé- és szörp-, valamint borkészítésre is ki­tűnő. Dugványozással szaporítható, rendszeres trágyázást, ritkítást és le­vélfoltosság elleni védelmet igényel. Cseresznyefehér: Közepesen erőtel­jes, mérsékelten szétterülő bokrokat fejlesztő, gyakori ritkító metszést igénylő fajta. Középkorai virágzású, levélfoltosság elleni védelmét igény­lő ribiszke. Fehér vagy enyhén sárgás színű bogyói középnagyok, közvetlen fogyasztásra és házi feldolgozásra is alkalmasak. Karlštejni hosszúfürtű: Erőteljes növekedésű, szétterülő bokrot, erős, felálló, sok termőrészt tartalmazó éves vesszőket nevel. Középkorai vi­rágzású, önmegporzó. Fürtjei hosz­­szúak, de rajta kicsit ritkábban he­lyezkednek el a nagy bogyók. Köze­pes termést adó feketeribiszke, fo­gyasztásra is alkalmas gyümölcsöt szolgáltat. Trágyázásra és ifjításra igényes. Silvergieter: Legjobb feketegyümöl­­csű fajtáink egyike. Hollandiai szár­mazású, buja növekedésű, felfelé törő bokor. Közepesen korán virágzik és részben önmegporzó, jó megporzója a vele egyidőben virágzó fajtáknák. Nagy, édes, mérsékelten aromás bo­gyói sok vitamint tartalmaznak, köz­vetlen fagyasztásra és feldolgozásra is alkalmasak. Levele Сз-vitamint tartalmaz, ami a hörgők gyógyítására hasznosítható. Teának júniusban szed­jük a leveleket, a bokor nem sínyli meg, ha minden harmadik vagy ne­gyedik levelét óvatosan letépjük. Dug­ványozással szaporítható. Roodknop: Nálunk még kevésbé van elterjedve, de a perspektív fajták kö­zé tartozik. Közepesen erőteljes nö­vekedésű, mérsékelten szétterülő bok­rot fejlesztő fajta. Későn virágzik. Középhosszú fürtjein általában 10 mm-nél nagyobb fekete bogyókat ne­vel, amelyek igen sok C-vitamint tar­talmaznak. Bőtermő, dugványozással eredményesen szaporítható, főleg a melegebb vidékekre ajánlott holland fajta. Ónix: Uj a valticei nemesítő állo­máson kinemesített feketeribiszke faj­ta. Közepesen erőteljes növekedésű, felfelé törő, később mérsékelten szét­terülő bokrot nevelő, későn virágzó, az időjárási viszontagságoknak jól el­lenálló fajta. Középhosszú fürtjei, nagy fekete bogyói vannak. Minden körzetben termeszthető, dugványozás­sal biztonságosan szaporítható. KRAMPL Stefan Tapasztalataim az új-zélandi fehér nyulakkal Már több éve foglalkozom nyültenyésztéssel. Az utóbbi három évben új-zélandi nyula­­kat tartottam.- Az amerikából származó nyulat három szín­változatban — fehér, vörös, fekete — tenyésztik. Világszer­te legjobban a fehér változat van elterjedve. Én is ezt tar­tom, s elmondhatom, végre igényeimnek megfelelő fajtára leltem. Középnagy testű, sza­pora, a nőstények jó utódnevg­­lők, már a takarmányozással és a gondozással szemben igé­nyesek. Testformái kifejezetten hústípusú fajtára utalnak. Leg­inkább azért kedveltem meg ezt a fajtát, mert mindazon kedvező tulajdonságokkal ren­delkezik, amelyek háztáji tar­tás esetén is biztosítják a gaz­daságos hústeremlést. Sőtl Még keresztezési célokra is nagyon jól megfelel. Mondhatnám, ész­szerű keresztezés esetén mu­tatja meg valóban, milyen -jó hústermelő típus. Tavaly tettem egy próbát, új-zélandi bakkal pároztattam a kaliforniai fehér nősténye­met. Az eredmény? A kalifor­niai kilenc fiókát ellett, gondo­san nevelte őket, a kisnyulak szépen, egyenletesen fejlődtek, s tizenkét hetes korban elér­ték a 2,70 kilogrammot, tehát már értékesíthetők voltak. Eb­ből arra következtetek, hogy az utódok az apaállat jó tulaj­donságait örökölték. Tudomá­som szerint ugyanis az új-zé­­landi nyulak a legjobb takar­­mányértékesítők. Bizonyos takarmányozási ta­pasztalatokra is szert tettem, sajnos, a saját káromon tanul­va. Ma már tudom, hogy a na­pi takarmányadag összetételét nem szabad egyik napról a másikra megváltoztatni! Évsza­konként fokozatosan kell hoz­zászoktatni a nyulakat az új összetételű eledelhez. Főleg tél végén, tavasz elején kell ügyelni a takarmányadag vál­tozásaira. Azt tapasztaltam, ha reggel répát, délben szemele­­séget, este pedig jó minőségű szénát etetek, az új-zélandl Szépen fejlett új-zélandi fehér nőstény és utódai. Foto: —bor nyulak kielégítően fejlődnek, jól híznak. Január végén azon­ban általában elfogy a répa, más lédús takarmány meg alig van. Mit tehet ilyenkor a te­nyésztő? Itatással igyekszik biztosítani az állatok szerveze­te számára szükséges folyadé­kot, vizet. Mindez rendjén Is volna, csakhogy egyes tenyész­tők úgy vélekednek, ha elfogy a répa, majd adok vizet a nyu­laknak. S így is tesznek. Az­után jönnek a problémák, mert az állatok nem szokták meg az ivóvíz felvételét. Tapasztala­tom szerint, ha elfogy a répa vagy más lédús takarmány, nem jó azonnal áttérni az ita­tásra. Egy-két napon át csu­pán szemeleséget és szénát kell adni az állatoknak, s csak a harmadik napon szabad itat­ni. Persze akkor is csak keve­set, naponta növelve a vízada­got, hogy a nyulak ne szívják tele túlságosan magukat fo­lyadékkal már az első itatás­kor, mért ez bajt okozhat. A vízfelvételhez éppen úgy hozzá kell szoktatni az állatokat, mint amilyen folyamatosan szoktatjuk hozzá őket a .meg­változott összetételű napi adaghoz. Az eredményes nyúltenyész­­tés elengedhetetlen követelmé­nye a szakszerű elhelyezés. Fontos, hogy a ketrecek meg­feleljenek az egészségügyi kö­vetelményeknek, védjék az ál­latokat a légáramtól, az időjá­rás viszontagságaitól, ugyan­akkor tágasak, világosak, köny­­nven kezelhetők, takaríthatók és fertőtleníthetők legyenek. A ketrecek, illetve a ketrec­tömbök készítésekor figyelem­be kell venni a kiválasztott fajta igényeit, testnagyságát. Mint már említettem, közép­­uagy testű fajtákat, főleg új­­zélandi fehéret tartok. Szá­mukra a hatvan centiméter széles, legfeljebb hetven centi­méter mély és több mint négy ven centiméter magas ketrece­ket tartom legmegfelelőbbnek. Az ilyen állatszállások valóban tágasak, kellő mozgási lehető­séget biztosítanak és a takarí­tásuk sem okoz nehézséget. Mert a nyúl tiszta állat, rend­szeresen kell takarítani a ket­recét. Ezzel egyúttal elejét ve­hetjük a gyakran sok bosszú­ságot és veszteséget okozó be­tegségek és állati kártevők terjedésének Is. Öváry P. .\\\\\\\\\\xv\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\v,\\\\\X4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W( Hatszáz hektáron termelnek fűszerpaprikát évente a gálán tai járás mezőgazdasági üze­mei. A komolyabb termelők sa­ját szárítóval rendelkeznek, s szárítva értékesítik a papri­kát. A termést a Slovlik nem­zeti vállalat Nové Zámky-í vagy patai üzeme vásárolja fél, őröli meg és csomagolja, majd szállítja a bel- és külföldi piacra. A patai üzem tavaly huszonnégy vagonnyi fűszer­­paprikát vett át a termelőktől. A járás legnagyobb fűszerpap­rika-termelője a šoporňai Győ­zelmes Február Efsz. Évente 170—180 hektáron ülteti ezt a növényféleséget és szép terme­lési eredményeket ér el. Ez jó­részt a magyarországi kalocsai fűszerpaprika-termelőkkel fenn­tartott baráti kapcsolatnak, a kölcsönös tapasztalatcseréknek köszönhető. (Krajcsovics Ferdinánd) A Szlovákiai Gyümölcskerté­szek és Kiskertészkedők Szö­vetségének a trebišovi járás­шшщвёь ^AÖvidm— ban Kráľovský Chlmacen van legtöbb tagja. A másfélszáz főt számláló városi szervezet év­záró taggyűlésén Pirovits tit­kár szép eredményekről, elis­merést érdemlő tevékenységről számolt be. Végezetül megje­gyezte, a kiskertészkedők mun­kája még eredményesebb is le­hetne, ha bizonyos problémák nem hátráltatnál; a tevékeny­séget. A felszólalók közül töb­ben szintén a nehézségekkel foglalkoztak. Rámutattak pél­dául arra, hogy már évék óta kárt okoz a klskertészkedők­­nek az Állami Gazdaság szőlő­dombjáról lezúduló csapadék, elárasztva a kiskerteket, el­mosva a termőréteget. Ezen levezető csatornák létesítésével segíteni lehetne. A kiskertész­kedők felajánlották, társadalmi munkában segítenek kiépíteni a csatornákat, ám a gazdaság vezetői valahogy nem igyekez­nek megoldani a sokaknak bosszúságot és kárt okozó problémát. Ugyancsak a gaz­dasággal kapcsolatos a kisker­tészkedők további panasza is. Nem győzik javítgatni a kisker­tekhez vezető utat, mert a gaz­daság erőgépei állandóan sár­tengerré változtatják. , Debnár elvtárs azt fejtegette, milyen jó és hasznos szolgálatot tenne a szövetség, Illetve a járás és a város a környékbeli kisker­­tészkedőknék, ha megteremte­né a Kertészeti Szolgáltatások vállalata helyi részlege létre­hozása feltételeit. Megint má­sok a magyarországi dunakeszi kertbarátokkal fenntartott ba­ráti kapcsolat jelentőségét mél­tatták és kérték a szervezet vezetőségét, ápolja ezeket a kapcsolatokat, s a jövőben is­mét rendezzen az eddigiekhez hasonló, kölcsönös tapasztalat­­cserét szolgáló tanulmányi ki­rándulásokat. I Miko I.) Zöldségmagvak előkészítése a vetéshez A vetőmagvak előkészítésé­nek célja, bogy csírázóképes­ségüket növeljük, a csírázást meggyorsítsuk, hassunk a nö­vény egész fejlődésére és véd­jük a betegségek ellen. A leg­fontosabb előkészítési munká­latok a tisztítás, csávázás, áz­­tatás, előcsíráztatás és jarovi­­zálás. A vetőmagvak tisztítása nem más, mint az apró és hibás magvak, valamint a káros és közömbös szennyeződések eltá­volítása. A vetőmagot olyan betegsé­gek ellen csávázzuk, amelyek a vetőmaggal terjednek. Csává­zószerként Agroetant, vagy for­málóit használunk. A haszná­lati utasítás a csomagoláson fel van tüntetve, ezért röviden csak ennyit: körülbelül egy kiló vetőmag csávázásához négy gramm Agrostant haszná­lunk. Aztatással siettetjük a mag­vak csírázását. A magvakat fá­ból készült, esetleg más, nem rozsdásodó edényben áztatjuk, forralatlan ivóvízben. A víz hó­mérséklete 10—25 C-fok közöt­ti legyen. Csak a melegkedvelő zöldségfélék magvait áztatjuk 18—25 C-fok hőmérsékletű víz­ben. A vizet minden 10—12 órában cseréljük. A borsót, babot, salátát 2—4 órán át, a káposztaféléket, as uborkát és a tököt 18—20, pa­radicsomot és paprikát 25—40, sárgarépát, petrezselymet és a vöröshagymát pedig 50—80 órán át kell áztatni. Az áztatás időtartamát be kell tartani, mert a hosszabb ideig tartó kezelés a csírázó­képesség csökkenését eredmé­nyezi. Az áztatás befejeztével a magvakat szikkadni hagyjuk. Az áztatott magvakat csak nyirkos földbe vetjük! A szá­raz talajt meg kell öntözni; mert különben az áztatás ha­tása elmarad. A mag előcsíráztatásával a növény egész fejlődését siettet­jük. A magvakat meleg, jól szellőztétett helyiségben, 20— 25 C-fok hőmérsékleten kell előcsíráztatni. Sekély fa vagy más, nem rozsdásodó edény al­jára sűrű zsákszövetet helye­zünk, s erre néhány centiméter vastag rétegben rászórjuk a magvakat, majd mérsékelten megöntözzük és letakarjuk nedves zsákszövettel. Naponta kétszer vagy háromszor meg­keverjük, átforgatjuk a mag­vakat, hogy elég oxigénhez jussanak. Az előcsíráztatás! akkor fejezzük bS, amikor a magvak fele — kétharmada már kicsírázott. A nagyobb magva­kat nedves fűrészporban csí­ráztathatjuk. Az előcsíráztatás időtartama: borsó, uborka, tök és káposzta­­félék 40—60 óra. saláta, cikó­ria, paradicsom, paorika 60—B0 óra, gyökérzöldségak, dinnye 70—100 óra. Huszár István (Holier

Next

/
Thumbnails
Contents