Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 4. szám
1977. Január 29. SZABAD FÖLDMŰVÉ«. 15 A MEZTERMELES és -fogyasztás érdekében A múlt év végén az SZMSZ titkárságén találkoztak a galantai MEDOS és a szövetség képviselői, hogy értékeljék szerződéses együttműködésük eredményeit. Ez az értékelés azért is érdekes volt, mivel a mézfelvásárlás mennyiségét nemcsak teljesítették, hanem magasan túlszárnyalták. A szerződésbe foglalt 2214 tonna méz helyett 3300 tonna jő minőségű — jobbára sőtét8zínű erdei mézet vásároltak fel. A mézfelvásárlásnak e magas szintje meglepetés volt. Az 1976-os év első felében száraz és meleg volt az időjárás. Ha ehhez még a hűvös áprilist és a hideg májusi éjszakákat is hozzászámítjuk, azt gondolhatnánk, hogy az akác- és gyümölcsfák nektárját a méhek nem tndták tökéletesen feldolgozni, legalábbis nem minden területen. Am ennél nagyobb mézhozamot nyújtottak az erdei növények és a málna virágai. Így ami az első félévben hiányzott, azt a második félév gazdagon bepótolta. A jó mézfelvásárlásra hatással volt az SZMSZ helyi szervezeteinek tömegpolitikai és szervező munkája, amit az SZMSZ KB-а irányít tagjai révén, körlevelekkel, a Včelár című folyóirat és a Szabad Földműves révén. Az SZMSZ tagjait a méz minőségének javítására ösztönözte, arra, hogy a kitermelt méz megfeleljen a csehszlovákiai szabványnak és hogy tagjai maximális mézmennyiséget adjanak népgazdaságunknak, a jednota kűzvetíésével. A felvásárlás azt bizonyította, hogy jó eredményeket lehet elérni ha a politikai célkitűzések, a szervezési intézkedések és a gazdasági érdekek együttesen hatnak a méhészek munkájára. Szövetségünk és a galantai MEDOS között létrejött együttműködési szerződésnek Is őz volt az értelme. Kötelezettségének teljesítéséért a Szövetség anyagi támogatásban részesült, amiből megjutalmazhatja azokat a helyi szervezeteket, amelyek a mézfelvásárlásból legjobban kivették részüket, természetesen a mézhordás körülményeinek, illetve feltételeinek tekintetbevételével. Ez a jutalmazás nyilván a többi alapszervezetet is jobb munkára ösztönzi majd ebben az évben. Annak érdekében, hogy a szerződő felek ebben és a következő években is a tavalyihoz hasonlóan jó eredményeket érjenek el, elkészítet-' ték s megtárgyalták az 1978—1980-as évekre szóló szerződési javaslatot. A megegyezés az SZMSZ KB elnökségének és a szövetkezeti kereskedelmi termelő vállalat igazgatójának aláírásával lép érvénybe. A készülő szerződés fontos új feladattal bővült, mégpedig, hogy a kölcsönös együttműködés a virágporfelvásárlás területén is kiszélesedik, s a méz biológiai minőségének és ízének javítására használják fel, továbbá propolisz készítésére, amely iránt a kapitalista országokban nagy az érdeklődés. E sorok írója azon tűnődik, hogy a kitermelt propolisz egy részét hazánkban miért nem vásárolják fel és „hivatalosan“ miért nem dolgozzák be olyan orvosságokba, amelyeket külföldön már régebben gyártanak és kihasználnak. A galantai MEDOS kötelezettségvállalásai közé sorolta azt is, hogy az SZMSZ rendelkezésére bocsájtja a mézfelvásárlás sorrendjét járásonként és név szerint, hogy a felvásárlás lefolyását személyesen is ellenőrizhessük. Továbbá tájékoztat bennünket az esetleges hiányosságokról, a méz, a virágpor és a propolisz minőségét illetően, hogy még időben intézkedéseket tehessünk a hiányosságok eltávolítására. A galantai MEDOS kötelezi magát, hogy termékeivel részt vesz a méhészeti kiállításokon, amelyeket az SZMSZ KB-а rendez, beleértve az Agrokomplex ’77 elnevezésűt is. Az SZMSZ szerződésben vállalta, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tesz a méz, a virágpor és a propolisz, s az egyéb méhészeti termékek jó minősége érdekében. Propagálni fogja a méhek vándoroltatásának jelentőségét, amelynek célja a méz és egyéb méhészeti termékek termelésének fokozása. Továbbá megszervezi és értékeli a mézeladás területén folyó szocialista versenyt s minden kerületben megjutalmaz három olyan helyi szervezetet, amely az október tói a legtöbb mézet adja el. Mindkét szerződő fél tudatában van annak, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségek betartásával elmélyítik, kiszélesítik, javítják a méz, a virágpor és a propolisz felvásárlásában és feldolgozásában az együttműködést, fokozzák a méztermelés és mézfogyasztás propagálásának hatékonyságát. A méztermelésnek Szlovákiában jó természeti feltételei vannak. A lakosság mézfogyasztásának fokozása érdekében ki kell használni minden Februári teendők Szlovákiában ebben a hónapban gyakran anynyira felmelegszik a levegő, hogy a méhek kirepülhetnek. Ez akkor következik be, ha a levegő árnyékban, szélmentes időjárás alkalmával tíz fokra emelkedik. A méhek megragadják ezt az alkalmat s kirepülnek, hogy a vastagbelükben a tél folyamán felgyülemlett emésztetlen anyagoktól megszabadulhassanak. A méhész kötelessége, hogy méhcsaládjai egészségi állapotát megállapítsa, szükség esetén segítségükre legyen. Elsősorban el kell helyeznie a higiénikus itatót. Ez általában elkerüli a méhészek figyelmét. Nem fordítanak rá kellő gondot. Tudni kell, hogy ilyenkor már a méhcsaládokban a Hasítás kisebbnagyobb ütemben elkezdődött. A kikelt lárváknak, a fiatal méh garatmirigyeiben képződő pempőre van szükségük. A pempő termeléséhez a méhnek víz is kell. Az első tavaszi kirepülés alkalmával megfigyelhetjük, hogy némely családban a hazatérő méhek potroha duzzadt. Ha Ilyen méhet elfogunk s potrohát gyenge nyomásnak vetjük alá, szájában vízcseppecske mutatkozik. A méhcsaládnak vízre van szüksége. Ha a méhész elhanyagolta az ltatók kírepülés előtti elhelyezését, akkor a méhek felkeresik a környéken levő, egészségi szempontból nem megfelelő vizet tartalmazó pocsolyákat, hogy ösztönszerü szükségletüknek eleget tegyenek. Tudnunk kell azt is, hogy ahol egyszer a méhecske vizet talál, azt a helyet gyakran felkeresi, még akkor is, ha közelebb, alkalmasabb helyen is áll víz rendelkezésére. Ezért igen fontos az itatók elkészítése még mielőtt a méhek kirepülnének. Ha egyszer nem találnak az itatóban vizet, akkor máshol keresik azt s később már az itatót nem látogatják. Az Itató úgy legyen elkészítve, hogy a víznek állandóan gyenge folyása legyen. Így a vízbe eset leg bekeveredett fertőző betegségek csírái (leg gyakrabban a gyomorvészt előidéző noszéma) le folyhat az előre elkészített gödröcskébe, amelye úgy kell takarni, hogy a méhek hozzá ne férhes senek. Igen célszerű, ha az első tisztuló kirepülés alkalmával a méhész lépmézzel odacsalogatja a méheket. Amint már a méhek tömegesen látogatják az itatót, a mézet tartalmazó lépet el kell távolítani, hogy rablás ne keletkezzen. Első tisztuló kirepülés alkalmával az itató fölé ideiglenes tetői kell állítani, amely felfogja a méhek által kíbocsájtott ürüléket. Az itatót szélmentes, napos helyen kell — a méhcsaládok kaptárjaitól kissé oldalt — elhelyezni. A lefolyó deszkát, mindennap, de feltétlenül minden második nap, ötszázalékos szódaoldattal le kell súrolni, majd tiszta vízzel leöblíteni. Néhol a kaptárak előtt találunk kisebb-nagyobb vízzel töltött edényeket, melyekre szalma vagy más anyag van elhelyezve, hogy a méhek a vízbe ne fulladjanak. Ilyen itatók melegágyai a fertőző betegségek terjesztésének. Ellenben higiénikus itató segítségével sok önfeláldozó repülő méh életét menthetjük meg s a vizet felkereső méheket megóvhatjuk a fertőzéstől. Amint az időjárás annyira javult, hogy rövidesen várhatjuk a méhek kirepülését, ki kell húzni a kaptár fenekére, a keretek alá helyezett alátéteket. A tél folyamán minden ezekre potyogott a téli fürtről, a felnyitott mézsejtek fedeleinek viaszdarabkái, méhhullák, a méhek által a sejtekből kihúzott elhalt álcák, s ha jól megfigyeljük esetleg peték is. Néha az anya hullája is ott található. A viasztörmelék sorainak száma, szélessége és magassága révén megállapíthatjuk, menynyit fogyasztott a méhcsalád a mézkészletből. Ha a sorok nem haladnak a léputcák egyik végétől a másikig, akkor a család célszerű szűkítését és a készletek kielégítő pótlását feltételezve nem kell aggódnunk, vajon rendelkezik-e a család elegendő készlettel (kivéve azt az esetet, amikor egy csendes rablás következtében ősszel a rablók a készletek egy részét saját családjukba vitték anélkül, hogy ezt a méhész észre vette volna). A méhhullák mennyiségéből a méhcsalád egészségi állapotára következtethetünk. Ha az alátét sűrűn van takarva méhhullákkal, feltételezhető, hogy a család valamilyen ragályos betegségben szenved. Ebben az esetben harminc méhhullát kell küldeni a körzeti állatorvos útján az állategészségügyi intézetbe kivizsgálás céljából. Álcák és peték az alátéten arra vallanak, hogy az anya már petézik. A feltűnően kis herehullák azt jelentik, hogy a család álanyás lett. Láthatjuk, mi mindent lehet az alátéten megállapíatnl. Minden észrevételt fel kell jegyezni — szükségünk lehet rá. Ha szomszérdainkkal tartani kívánjuk a baráti viszonyt, figyelmeztessük a háziasszonyt, hogy aznap ne akasszon ki ruhát szárítani, mert azt a méhek beszennyeznék ürülékükkel. Amint a méhek kirepülése megkezdődött, figyeljük viselkedésüket. Ha észrevesszük, hogy hurcolják ki a hullákat, nyugodtak lehetünk: a család rendben van. Ha a visszatérő méhek céltudatosan eltűnnek a kijárónyílásban, szintén nyugodtak lehetők. Ha azonban körülröpködik a kijárónyílást s azon fel s alá mászkálnak, a család valószínűleg a tél folyamán anyátlan lett. Nézzük meg az alátéten észlelt jeleket. Ha az anya hullája is ott volt, vagy ha sok hulla van az alátéten, nagy ,a gyanú, hogy a család anyátlan. Amint az időjárás megengedi, a családot át kell nézni, a szükséges intézkedéseket megtenni. Ha netán a kijárónyílás előtt a földön eleven de repülésre képtelen méhek gyülekeznének csoportokba, ez arra figyelmeztet, hogy a család ragályos betegségben szenved. Ha szárnyaikat* nem tudják normális helyzetbe tenni, hanem azok elállnak, mintha ki lennének ficamodva, valószínűleg atkakóros a család, ilyen esetben köteles a méhész mintákat gyűjteni s jelentést tenni a körzeti állatorvosnál. A 60/1961 számú törvény 17. §-ának 1. bekezdésé kötelezi erre. Svancer Lajos propagandaeszközt és lehetőséget — szövetségünk ezt meg is teszi. A szerződés kiindulási alapja az alapszervezetek és a Jednota között kötendő szerződéseknek, aminek az a jelentősége, hogy a méztermelőknek nem kell tartaniok még a legnagyobb „mézterméstől“ sem, mivel minden dekát felvásárolunk. A szorgalmas méhecskék által az akácvirág nektárjából, a gyümölcsfák, a réti növények, a gyógynövények és a szlovákiai hegyek erdei növényeiből készült méz külföldön is nagyon keresett és nem kis mennyiségű devizajövedelmünk forrását képezi. Kérdéses azonban az, hogy a mezőgazdászok s a velük együttműködő szervezetek akik a mezőgazdasági növények vegyszeres védelmét biztosítják, tiszteletben tartják-e majd a méhészek jogait, támogatják-e munkájukat a méz, illetve a mezőgazdasági termelés növelése érdekében. JURAJ FERENÖlK, mérnök, a SZMSZ vezető titkára A méhlegeló felelősök feladatai Március kezdetével új tenyészidő kezdődik, újra növekedni kezd a növény és fejlődik az állatvilág. A természet téli álmából ébredezve érdekes és kedves feladatokat ró ránk méhészekre. Magunkban feltesszük a kérdést: vajon milyen lesz az idei esztendő méhészeti szempontból? Mivel lep meg bennünket? Hagyjuk a töprengést, lássuk azokat a feladatokat, amelyek reánk várnak. Térjünk tehát vissza az SZMSZ helyi szervezetei méhlegelő felelőseinek teeendőthez, hiszen a méhlegelők kihasználásáért elsősorban ők a felelősek. Tevékenységüket szükséges időpontokhoz kötni, mert munkájuk szinte egymásba folyik. Milyen konkrét feladatokat kell teljesíteniük, illetve biztosítaniuk az SZMSZ szervezeteiben? Még a tenyészidő előtt ki kell dolgozniuk az egyes munkálatok ütemtervét. A méhlegelő felelősök a Járási mezőgazdasági igazgatóságon tudomást szerezhetnek arról, hogy a földművesszövetkezetek, állami gazdaságok földterületeiken hol, mekkora területen termesztenek mézelő növényeket. Vezetnie kell a vándoroltató méhészek nyilvántartását, méhcsaládjaik számát. Tudnia kell azokról a méhészekről, akik méhcsaládjai képesek a méhkedvelő növények beporzására. A méhészszervezet vezetőivel előre el kell készítenie a méhcsaládok széthelyezésének tervét az egyes kultúrákra úgy, hogy a méhek egyformán legyenek széthelyezve. A méhlegelő felelősnek elsőként kell betöltenie a propagátor szerepét, szerveznie kell az SZMSZ KB-а által meghirdetett versenyt a méhészek között. Közvetítő szerepet kell betöltenie a méhészek, az efsz-ek és az állami gazdaságok között. A szemesek betakarítása után együtt kell működnie az efsz-ek és az állami gazdaságok agronómusaíval, értékelnie kell a méhek által beporzott növények eredményeit. A beporzás! tevékenység eredményeit minden méhészszervezet közölhetné a járási vagy a mezőgazsági lapokban. Állandó kapcsolatot kell tartania a növényvédelmi központokkal, hogy elkerülhető legyen a méhek pusztulása a vegyszerek helytelen használata következtében. Nem kevésbé fontos feladata a méztermelés szempontjából a körzetébe tartozó vándoroltatásra alkalmas méhcsaládok nyilvántartása. Ez különösen akkor nagyon fontos, ha a körzetben akácos van, vagy ha területe hegyvidéki körzetbe tartozik. A méhlegelő felelősök feladata továbbá együttműködni az állategészségügyi szolgálattal, amelynek kötelessége ellenőrizni a vándoroltatott méhcsaládokat. A méhészszervezet titkárával együtt gondoskodniuk kell a tagok vándoroltatásl Igazolványáról. A vándoroltatásra alkalmas területeken segíteniük kell mindenekelőtt a kezdő méhészeket. Részt kell venniük a helyi nemzeti bizottság környezetvédelmi bizottságának ülésein. Oda kell hatniuk, hogy a városokat és a falvakat mézelő fákkal és bokrokkal ültessék be. Gyakran szemtanúi vagyunk annak, hogy a méhészek kiültetnék a mézelő növényeket, bokrokat, de nehezen tudják beszerezni a facsemetéket, magvakat. Nyilvántartást kell vezetniük a mézelő dísznövények termelőiről. A fentiekből kitűnik, hogy akad éppen elég feladata a méhlegelő felelősének. Határozottan szükség lenne a helyi szervezetek együttműködésének koordinálása szempontjából ezen szakemberek kerületi aktívájának az összehívására. Az SZMSZ KB-nak irányelvei alapján maximálisan kihasználhatnák a szabad természetben előforduló méhlegelő tartalékokat, ezáltal elősegíthetnék a mezőgazdasági növények beporzását. Anton jurík Télen se feledkezzünk meg róluk! Tévedés lenne azt hinni, hogy a méhész a tél folyamán mentve van a méhek körüli gondoktól, tennivalóktól. Ha hazánk déli részén a múlt hónapban nem is volt jelentékeny mennyiségű havazás, (ellentétben a közép és különösen az északi vidékekkel) a méhésznek az ország déli részein is fel kell készülnie havazásokra, hófúvásokra. Evekkel ezelőtt olyan hófúvás keletkezett, hogy két méternél is magasabb hókupacokat hordott össze a szél. Ellátogattam méheskertembe. Á kaptárak túlnyomó részét nem találtam, mert hó alatt voltak. Nem is voltam egészen biztos pontos helyükről, mert a magas hó egészen megváltoztatta a helyszínt. Biztos voltam abban, hogy méheim jól érzik magukat az ilyen meleg „bundatakaró“ alatt, hiszen a hó laza volt, s a kaptárak alja hómentes, s Így a méhcsaládok levegőszükséglete biztosítva volt. Nem is takarítottam el a havat, mert ezáltal a családokat téli nyugalmukban zavartam volna. Elhatároztam, amint a beálló meleg következtében a hó olvadni kezd, hozzálátok. A hó felszínén ugyanis az olvadás következtében vastag légmentes réteg képződik, eltekintve attól, hogy a hó összenyomődik, miáltal a tömegben levő leve gő megcsappan, tgy a hó olvadása következtében a méhcsaládoknál levegőhiány keletkezhet s ha ez huzamosabb ideig tart, a családok kárt is szenvedhetnek. A hó eltakarítását a lehető legcsendesebben végeztem hogy a családokat ne zavarjam. Min den felszabadított kaptár után letérdeltem s hallgatóztam, hogy élnek-e még. A csendes zümmögés azt jelezte, hogy jól érzik magukat, a hó eltakarítása közben nem lettek megzavarva A méhész tehát havazás esetén résén legyen, hogy segédkezet nyújt hasson méhcsaládjainak ha erre szűk ség van, de nem elhamarkodva, hanem nyugodtan és minél kevesebb zajt okozva járjon. Figyelemmel kell kísérnie, nem zavarják-e a telelő méhcsaládokat a tyúkok, melyek előszeretettel a kaptárok alatti száraz helyen keresik téli pihenési helyüket. Kaparásukkal állandóan zavarják a méhcsaládokat. Ez azután elősegítheti a gyomorvész elhatalmasodását. Tapasztalataim azt mutatják, hogy télen a tyúkok által zavart méhcsaládok tavasszal gyomorvészesek lettek. Azok a méhészek, akik vándoroltatni szándékoznak, minél előbb gondoskodjanak méhminták beküldéséről kivizsgálás céljából. A mintákat az alapszervezet részéről megbízott ogészségügyi szakértő jelenlétében kell gyűjteni s szállításra elkészíteni. A kaptáraljból óvatosan elő kell húzni a hullákat s ezeket legalább harmincával kizárólag gyufásdobozba tenni. Penészes, illetve bomió állapotban levő hullák nem alkalmasak kivizsgálásra. Minden méhésznek tudnia kell, hogy a hullákat a kivizsgálásra el kell készíteni. Torukat az első szárny alatt átmetszik s a torban levő izmokat eltávolftják, hogy az első pár légcső látható legyen a mikroszkóp alatt. E célból a tor elejét a inéh fejével lefelé a gyufásdobozra kell ragasztani. Ezt csak száraz méhhullákkal lehet megtenni. A mikroszkóp alatt azután az első légcsőpárt megvizsgálják nem tartalmaznak-e félelmetes légcsőatkákat. Ilyen esetben azonnal meg kell tenni a szükséges óvintézkedést, hogy a járvány ne terjedjen tovább. Hazánkban eddig még az atkabetegség nem terjedt el, ami annak köszönhető, hogy méhészeink betartják az előírt óvintézkedéseket. Tehát minden méhész tartsa szem előtt, hogy az atkabetegség elterjedése esetén a vándoroltatás korlátozva lenne, s szükség esetén az állategészségügyi szervek be is tilthatják a vándorlást, örüljünk annak, hogy erre jelenleg nincs szükség, s igyekezzünk, hogy a jövőben se le gyen- S. b.
