Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 4. szám
A fekete fólia hatása a szamóca gyökéróövekedésére A talajtakarás kedvező hatású a talaj tápanyag- és vízgazdálkodására. s mérsékli a hőingadozásait is. Gátolja a sorok gyomosodását és az indanovénv к iegyökeresedését. (Ezek a Lermőiiltetvényben gyomnövénynek minősülnek.) A tőllatakaró a szamóca első termőévében — több kísérletben — a termés mennyiségét növelte. Jelentős gazdasági előny az is, hoy a gyümölcsök 3—4 nappal korábban értek, mint a takaratlan talajú ültetvényben A fóliatakarő megóvta a gyű mölcsöket a talajszennyeződéstől, tehát növelte az áru értékét. A gyakorlatban az ültetvényeket két termőévig üzemeltetjük. A fóliás talajtakarás vizsgálatát ennek megfelelően Senga Sengana fajtával, 80 X 30 cm-es telepítésű rendszerben végeztük. Az első termőévben a külföldi tapasztalatokkal egybehangzóan a termés mennyisége 5,5 százalékkal volt nagyobb a feketefőliával takart talajú növényeken, mint a takaratlanokon. A második termőévben viszont a fóliával takart talajú növényeken figyeltünk meg 10 százalékos terméscsökkenést az előző évihez képest. Ugyanakkor a takaratlan talajú ültetvény termésmenyisége némileg növekedett. A termésmennyiség csökkenésének megállapítására a második termőév után vizsgáltuk a fóliával takart és a takaratlan talajú növényeken a tőrózsák (elágazódások) számának SíSffilHEIÍSn tapasztalatot alakulását, valamint a szamóca nyárvégi gyökérnövekedési periódusában a gyökérgeneráció mértékét. A vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a fóliával takart talajú növényeken az elágazódások száma jelentősen kevesebb volt, mint a takaratlanokon. A rózsák számának csökkenése elérte a 30 százalékot. Az augusztus végi gyökérnövekedési periódus időszakában megállapítottuk, hogy a szamócának azok az elágazódásai, amelyek a fóliára hajoltak, nem tudnak legyökerésédni, a fóliatakaró nélküli növényeken az elágazódások legyökeresedése zavartalan volt. A szamóca egyedfejlődésének sajátossága, hogy csak azok a törózsák folytatják további növekedésüket, amelyeknek saját gyökérzetük fejlődött. Azok az elágazódások, amelyek nem képesek gyökérzetüket regenerálni, rövidesen elpusztulnak. A szamóca termőrügy-dtffereneiálődása rövidnappalos körülmények között zajlik le és két Irányban folyhat. Egyik lehetőség, hogy a hajtáscsúcs a virágzat differenciálódása után még ugyanabban az évben elágazódig új tőrőzsát fejleszt, s azok kedvező körülmények között szintén térmőrügyet fejlesztenek. A másik lehetőség, hogy a növények nem fejlesztenek újabb tőrózsákat, hanem ugyanazon a tőrózsán több virágzatot, vagy egy virágzaton belül több virágot differenciálnak. Ezért lehetséges, hogy a fóliával takart talajú parcellák termésmennyisége azonosnak mondható gyümölcsnagyság esetén sem egyenes arányban csökkent a tőrőzsák számának csökkenésével. A feketefőliával takart talajú növények hozamának csökkenése a második termőévben nem jogosít fel bennünket arra, hogy a fóliás talajtakarás egyéb előnyeit figyelmen kívül hagyjuk. Ugyanis a talajtakarás a nagy beruházási költség ellenére is gazdaságos lehet az egyéves, sűrű ültetésű, korai termesztés esetén. (Kiss—Szilágyi: Kertészet és Szőlészet, Magyarország) Házilag is gyógyíthatók A jövedelmező baromfitenyésztés egyik alapfeltétele, hogy megismerkedjünk álla taink különféle betegségeivel és gyógyításuk módjával. A gyógyítás az esetek többségében az állatorvos hatáskörébe tartozik, ám vannak betegségek, amelyek házilag is eredményesen kezelhetők, gyógyíthatók. Kérdés, ismerik-e a kis állattenyésztők a házilag is gyógyítható betegségeket, s tudják-e, mit kell tenniük, ha felfedezik a betegségre utaló tüneteket? Főiskolai jegyzeteimet lapozgatva néhány érdekes, Ide vágó fejezetre bukkantam. A tyúkok és a pulykák népiesen pipsznek nevezett nyelvbetegségével kapcsolatban például azt jegyeztem föl, hogy a beteg állat nyelvén vastag, kemény szaruréteg képződik, amit óvatosan, a nyelv megsértése nélkül el kell távolítani. Ha a csibéknek ezt követően jő tápláló eleséget adunk, néhány nap múlva teljesen rendbe jönnek. Tyúkoknál gyakori eset a ne héz tojás, más szóval, hogy a tyúkban keresztben áll a tojás, és a tyúk nem bírja megtojni. Ilyenkor tiszta, beolajozoti mutató ujjunkkal — a végbélcn benyúlva — megfordítjuk a tojást. Előfordul, hogy lágy héjú tojást tojnak a tyú kok. Az ilyen tyúkok kevés meszel kapnak, vagy túlbízlaltak, esetleg nagyon sok tojást raknak. Az első ok megszüntetése céljából faltörmeléket, sárga homokot hintünk el a kifutóban vagy kínálunk föl az állatoknak külön etetőedényben. A túlhízlalt tyúkokat szerényebben etetjük, a túl sok (esetleg naponta két darab) tojás rakó fajtákat pedig lecseréljük. A baromfikolera gyors lefolyású, baktérium okozta, erősen fertőző betegség, különösen a tyúkokat és a pulykákal fenyegeti, de a vízibaromfi és a galamb is fertőződhet. Hirtelen fellépés esetén az állomány nagyobb részét elpusztít hatja. A beteg állat bágyadt, étvágytalan, sokat iszik, has menésben szenved, sőt olykor még hány is és nehezen lélegzik. A betegséget jelenteni kell az állatorvosnak! Amíg megérkezik, gyenge vasgálicos oldatot Itatunk az állatokkal. Egy liter vízhez 10—24 gramm vasgálicot adunk, s az oldatból naponta négy alkalommal egyegy kiskanálnyit adunk be a beteg állatoknak. Feltétlenül be kell tartani a fertőző betegségek kezelésével kapcsolatos összes egészségvédelmi előírásokat. A hólyagos betegség a pulykák különleges megbetegedése. A fertőzött állatok testét szám tálán — vizet és levegőt tartalmazó — hólyag borítja. Ha ezeket a hólyagokat tűvel felbökjük, a betegség csakhamar megszűnik. Pulykáknál gyakori a hasmenés és a dugulás. Mindkét esetben könnyen emészthető takarmányok etetése nyújt segítséget. Különösen ajánlható a tejben áztatott búzakenyér morzsa. A hidak között az ún. liba dög okoz néha nagy vesztesé get. Oka a hiányos táplálko zás. Ha a ludak huzamosabb ideig nem kapnak erőtakar, mányt, legyengül a szervező tűk, lassan fejlődnek. Ilyenkor a tenyésztők — látva a bajt— hirtelen megváltoztatják a napi adagot, s bőven ellátják mageleséggel az álatokat. Következmény? A gyomor és a be lek túlterhelése következtében sok fiatal állat elhullik. Ezért ajánlatus kezdettől fogva jól tartani, megfelelően táplálni a ludakat, s a napi adagból soha som szabad kihagyni a szeme seket. A baromfiak közül a kacsák a legellenállóbbak, vagy ahogy faluhelyen mondják, a leg egészségesebbek. Viszont — más baromfifélékhez hasonlóan — sokat szenvednek a tetvektől. A megelőzés leghatáso sabb módja az állatok és az állatszállások állandó tisztán tartása. Az alkalmas kenőcscsel (tetíizsír) és a petróleummal történő kezelés is ered mén nyel jár. KMOSKO LÁSZLÓ, mérnök ф A baromfihús ősz szetételének változása. Lengyel kutatók megállapították, hogy a hizlalás tartamától függően változik a baromfihús összetétele. Így például a hizlalás 8. hetében a niellizomzat még csak 74,29 százalék, egy héttel később pedig már 74,48 százalék vizet tartalmaz. Hasonló módon változik a zsírtartalom is. Ez a hizlalás nyolcadik hetében 0,44 százalékot, kilencedik hetében viszont már 0,57 százalékot képviselt. Ebből következik, hogy a diétás ételek készítésére a fiatal csirkék húsa sokkal megfelelőbb. Egyenértékű a mézzel. A datolya íz és táplálóérték szempontjából egyaránt vetekszik a mézzel. A datolya 80—70 százalék cukrot tartalmaz, tehát kilogrammonként több mint háromezer kalóriát szolgáltat, igaz, a C-vitamin csak egészen elenyésző menynyiségben vau jelen, viszont Bi-vitaminban, A- provitaminban és PP- vitaminban gazdag e gyümölcsféleség. Legtöbbet — százgrammonként két milligrammot — a PP- vitaminból tartalmaz. A datolyában megközelítőleg hat százalék fehérje, több ásványi anyag (főleg kálium és jód) ta látható. Az ivartalanítás hatása a szőrme minősé gére. Szovjet tudósok megállapították; hogy az ivartalanítás kedvezően hat a nyérce/k növekedésére és a nyert gereznák, szőrmés bőrök minőségére. Bizonyított tény, hogy az ivartatanított állatok ugyanolyan súlygyarapodás eléréséhez mintegy tizenöt százalékai kevesebb takarmányt igényelnek, nyugodtabban viselkednek, lassabb az anyagcseréjük, de jobban hasznosítják a felvett takarmányt. Azt is megfigyelték, hogy az ivartalanitott nyércek többet alszanak és szinte egyáltalán nem zavarja őket a telep munkazaja. A kasztrált állatok bundája sűrűbb, nincsenek rajta harapásból, tépésből eredő sérülések és a hasalji részen nincs vizelettel bepiszkítva a gerezna. Mikor metsszük a szőlőt? A szőlő metszésének időpontjával kapcsolatban még nem alakult ki egységes nézőpont. Egyes szőlészek kizárólag a tavasz elején végzett metszést tartják megfelelőnek, mások viszont azt vallják, a tenyésznyugalmi időben bármikor végzett metszés célravezető, csak a hideg, fagyos időjárá sú napokon nem szabad metszeni. A gyakorlati tapasztalatok szerint lombhullástól rügy fakadásig bármikor lehet met széni, ha a hőmérséklet nem csökken mínus 8—10 C-fok alá. A korai (őszi-téli) és a kései (tavaszi) metszésnek egyaránt vannak előnyei és hátrányát. A korai metszés előnye, hogy a szőlő korábban fakad, tehát hosszabb a te nyészideje, jól beszáradnak a metszési felületek, tavasszal nem könnyeznek a vesszők, nincs felesleges tápanyagvesz. teség, s elkerülhető a rügyek bevakulása is. A téli metszés hátránya, hogy a hosszantartó kemény fagyok kárt okozhatnak a vesszőkben és a rügyekben. A nagyüzemekben, ahol esetleg száz hektárnál is na gyobb területen terem a szőlő, magától értetődően nem lehet tavaszig halogatni a metszést. Télen egyébként is több mun kaerő áll rendelkezésünkre. Persze, csakis a magasműveié sű szőlő metszése jöhet számi tásba. Mivel a háztájiban is egyre inkább terjed ez a művelési forma, a kiskertészke dők is elővehetik már a metszőollót. Mit kell szem előtt tartani az idén a téli metszéskor? A májusi fagyok által károsított szőlőknél előfordulhat, hogy a mellékrügyekből megkésve kifakadt hajtások őszig nem érlek be. Ez esetben a metszést halasszuk tavaszra. A kései vesszők szövetei sokkal ritkábbak, mint á termőrügyekből fakadóaké, tehát érzékenyebbek a hidegre. Ezért jó meg várni azt az időpontot, amikor az életképes rügyek már teljes biztonsággal felismerhetők. E- gyébként, amíg erősebb fa gyokra lehet számítani, inkább a hidegre kevésbé érzékeny fajtákat (Olasz rizling, Leányka, Burgundi, Muskotály, Szent lőrinci stb.) vegyük kezelésbe az érzékenyebb fajták (Müller Thurgau, Szemiilon, Ezerjó, né mely csemegeszőlők) metszé sét hagyjuk utoljára. A törzset metszéssel alakítjuk ki a kívánt alakra és ma gasságra, s a kialakított termőkaron végezzük a rendszeres évi metszést. A kialakított tőkeformát kordon vagy lu gasmüvelési módnak, az évi metszést pedig metszési módnak nevezzük. A metszés lehet rövid-, középhosszú- vagy hoszszúcsapos, illetve szálvesszős. A művelési és metszési mód helyes megválasztásával tervszerűen irányíthatjuk a szőlő fejlődését, terméshozamát, ma ximálisan kihasználhatjuk al kaimazkodó képességét. A tőkén különböző hosszúságú termőrészeket hagyhatunk. Az egy-két rügyes vesszőt rövidcsapnak, a három-négy rügyeset középhosszú, az öt-hat rü gyeset pedig hosszúcsapnak nevezzük. A félszál vesszőn nyolc-tíz, a szálvesszőn ennél is több rügyet hagyunk meg. A bőtermd fajták rövidcsapon is kielégítő hozamot nyújtanak, más fajták pedig csak hosszúcsapra vagy szálvesszőre metszve adnak jó termést. Kordonműveiésú tőkén — a sortávolság és a tőke erőnlétének megfelelően — harminc-hatvan termőrügyet is hagyhatunk. Legjobb a terhelést területegységre átszámitani. A fajták termőképessége szerint, a fürtnagyságot is figyelembe véve. négyzetméterenként 10—18 rügyre is termelhetünk, ha elég erős a tőke és tápanyagokban gazdag a föld. Mindig ügyeljünk rá, hogy a termőcsap le lietőieg az előző évben kellően kifejlődött, erőteljes vesszőn, az ún. cseren legyen. A termő karokból vagy idősebb termőrészekből előtörő vesszők ugyanis általában kevésbé termékenyék, mint a csercsapon lévők. Ezért mindig váltómetszést alkalmazunk. Minden termőcsap alatt hagyunk egy rövid, bizto sító csapot. Az ugarcsap a kő vetkező évig csercsappá erősödik és a rajta levő két szem bői fejlesztett vesszők közül a magasabban elhelyezkedőt tér ■növesszenek (3—В rügyre), az alsót pedig ugarnak (kél rügyre) metszük. Ogy intézzük, hogy a termő- és az ugarcsapok a kordon- vagy lugaskaron egyenletesen helyezkedjenek el, mert egyébként egymást akadályoznák a vesszők és a fürtök a fejlődésben, érésben. Az idősebb, már felkopaszodott termőrészeket fokozatosan ifjítjuk úgy, hogy a termőkar lehajlításának helyéhez közeli erőteljes vesszőre visszametszük őket. Ezt a vesz szőt lekötjük és új termőkart nevelünk belőle. A gyenge vagy túl erős terheléshez a tőke maga alkalmazkodik. Ha kevés a meghagyott termőrügyek száma, akkor több alsó riigy fakad ki. Túlterhelés esetén viszont szokatlanul sok világos (termő-) rügy marad alva. A túl gazdag termés kimeríti a tőkét, a sok hajtás már kevésbé, mert azok számát és növekedési intenzitását a tőke maga is szabályozni tudja. Az idősebb fás részek fosztó kérge alatt kártevők bújnak meg, ezért metszéskor ajánla tos lekaparni, összegyűjteni és a nyesedékkel együtt elégetni a hámló kérget. Téli metszés kor húsz-harminc százalékkal több rügyet hagyunk meg, számítva az esetleges fagykárra. Fakadáskor vagy zöldválagatáskor eltávolíthatjuk a felesleges hajtásokat. VARGA jOZSEF A nagyüzemekben ás a húzta, jiban egyaránt elvégezhető már a tél folyamán a magasművelésű szőlő metszése. Így ta. vasszal több időt szentelhetünk a további fontos tennivalóknak. Foto: — bor—i
