Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 3. szám

14

SZABAD FÖLDMŰVES

1977. január 22.

A TERV - a

gazdaságirányítás alapvető eszköze

{Folytatás a 13. oldalról.)' pontot álló- és forgóeszközökkel, valamint a dolgozók törzsállományával látják el;

■ a gazdasági központ tevékenységét a követkzőképpen szabályozzák:

— belső üzemi gazdasági tervekkel;

— az irányítás üzemi szabályaival (a reá bízott eszközökkel és munkaerőkkel való gazdálkodás, munkadljazás stb. tekintetében);

— üzemen belüli árakkal és közgazdasági szabályozó eszközökkel (átvételi árak, differenciális pótdíjak);

— az anyagi érdekeltség eszközeivel (prémiumok, jutalmak stb.).

RÁFORDÍTÁSI központok

A ráfordítási központ az üzemi irányítás belső szervezeti alakulata, amelyet rendszerint a gazdasági központok keretében alakítanak ki, amennyiben a gazdasági központokat célszerű kisebb alakulatokra tagolni. A ráfordítási központok kialakításával elősegítjük a hozrascsot-alakulatok rendszerének, s ezzel párhuzamosan az üzemen belüli önálló gazdasági elszámolás rendszerének az elmélyítését is. A gazdasági központ több ráfordítási központra tagolódhat. A ráfordítási köpontok számát úgy kell meghatározni, hogy ezzel ne komplikáljuk az üzem belső irányítását, s a további tagolás ésszerű legyen.

A ráfordítási központokra lebontják a termelési feladatokat, a kijelölt költségnemeket és más mutatókat (pl. a munkatermelékenységét, a fogyasztási és teljesítménynormákat), amelyek az illető központ esetében a legfontosabbak. A ráfordítási központokat nem irányítják az üzemen belüli árak és közgazdasági szabályozó eszközök segítségével. A ráfordítási központok dolgozói anyagilag érdekeltek a tervfeladatok és a pénzügyi mutatók teljesítésében és túlteljesítésében.

Az irányítás ágazati elvének érvényesítése rendszerint a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel megbízott gazdasági központok, a segéd-, mellék- és más üzemágak esetében valósul meg. Ráfordítási központként a növénytermesztésben dolgozó termelőcsoportok vagy komplex gépesített brigádok működhetnek, amelyek munkáját az egyes ágazatok I gabonafélék, kapásnövények, takarmánynövények, speciális gazdasági növények), vagy körzetek szerint szervezik meg. Az állattenyésztési termelésben ráfordítási központként az egyes istállók vagy tenyészetek (tehenek, borjak, hízómarhák stb.) működhetnek. Amennyiben a gépesítés a növénytermesztés üzemelésének részét képezi, rendszerint ráfordítási központ jellegű. Amennyiben önálló üzemrészlegként van megszervezve, gazdasági központként működik.

Az irányítás területi-ágazati elvének érvényesítése esetén rendszerint speciális alakulatokat (marhahizlalás, kertészet stb. | és területi egységeket (gazdaságokat), gazdasági központok formájában szerveznek. Az üzemrészleg jellege és további tagolásának szükségessége szerint ezek keretében ráfordítási központokat létesítenek.

ÜZEMEN BELÜLI KAPCSOLATOK

Az üzem gazdasági tevékenysége folyamán a belső alakulatok között a legkülönfélébb kölcsönös kapcsolatok létesülnek. Ilyenek elsősorban:

ф a termékek (pl. a takarmányoknak a növénytermesztési központból az állattenyésztési termelés központjaiba való) kölcsönös átadása;

ф bizonyos központok által más központoknak nyújtott munkák és szolgáltatások (pl. a gépjavító műhelyek megjavítják a növénytermesztési központok gépeit, az építési központ megjavítja az állattenyésztési központok istállóit stb.).

Ezeket a kölcsönös kapcsolatokat értékelni kell, hogy átvetíthessük őket az egyes központok terveire és nyilvántartására. Az üzem vezetősége p.bbőj a célból kiadja az üzem keretén belül érvényes átadási árak és tarifák jegyzékét, amelynek alapján a központok közötti .kölcsönös kapcsolatokat betervezik és realizálják. Az üzem vezetőségének rendkívüli figyelmet kel! fordítania az üzemén belüli árjegyzékeknek a kidolgozására. Ezek az árak ugyanis befolyásolják a központok költségeinek, hozamainak és gazdasági eredményeinek a színvonalát, s ezzel kapcsolatban azok tevékenységét és az üzem belső kooperációs kapcsolatainak a fejlődését is.

Az egyes termékek központok közötti tervezett átvitelének céljaira az érvényes elszámolási (kötött) áraktól eltérő árakat állapíthatnak meg, pl. a minőség szerint, annak alapján, hogy az átvevő központ milyen árat ér el a végtermék realizálásakor, vagy' pedig milyen befolyása van az átvett terméknek az átvevő központ gazdasági eredményeinek végső alakulására.

A vezetőség a központok között tervezett munkák és szolgáltatások számára üzemen belül érvényes árakat és díjakat saab meg, elsősorban:

■ a műhelyek munkateljesítményéért;

■ az építkezési tevékenységért;

■ a teherszállításért (1 óra vagy 1 tkm után);

■ a traktorok teljesítményéért (egy traktoróráért a traktor vonóereje szerint).

A vezetőség az üzemen belüli árakat előkalkulációk, vagy ezen szolgáltatások leszállítóinak árjegyzéke alapján (gtá, ČSAD stb.) határozza meg. Az üzemen belüli árakat úgy állapítják meg, hogy:

ф befolyásolják a realizált teljesítmények gazdaságosságát és hatékonyságát, elősegítve ezzel a költségek csökkentését;

9 lehetővé tegyék a kölcsönösen átadott termékek minőségének' a tárgyilagos értékelését is (pl. levonások és pótdíjak formájában);

ф legalább egy évig érvényben legyenek;

ф ugyanazon nagyságban alkalmazzák őket a tervkészítés, költségvetés és a számvitel szakaszán is;

azonos nagyságban alkalmazzák őket mind az átadó, mind az átvevő központokban.

ANYAGI ÉRDEKELTSÉG

A mezőgazdasági üzemekben az anyagi érdekeltség rendszerének Olyan eszközzé kell válnia, amely tartósan és átütően befolyásolja a munkaerők újratermelését, azok aktivitását, a munka, valamint a termelési és gazdasági eredmények iránti érdeklődést.

A munkadíjazás alapvető formáit a mezőgazdasági üzemekben elsősorban a termelés és a munka minőségének értékelésére irányuló folyamatos prémiumokkal és jutalmakkal egészítik ki Az anyagi érdekeltség területén fontos szerepet játszik a gazdasági eredményekből való részesedés, amely lehetőséget ad az üzem belső alakulatai és a raunkakollektívák közötti elért eredményeken alapuló megkülönböztetésre.

A hozrascsot érvényesítése esetén fokozódik a munkadíj mozgó részének a jelentősége, amelynek az a feladata, hogy a dolgozókat a munka időbeni és minőségi elvégzésére és nagyobb gazdaságosságra buzdítsa. Az önálló gazdasági elszámolás rendszerét érvényesítő gazdaságokban a prémiumok és a gazdasági eredményekből való részesedés bevezetése megköveteli, hogy az egyes központok vagy munkakollektívák feladatait konkrétan meghatározzuk. Az eredmények értékelésekor azután nemcsak a termelési terv teljesítését kell értékelni, hanem a költségeket, esetleg a hozamokat és a gazdasági eredményeket is, vagyis a prémiumokat az egyes hozrascsot-alakulatok komplex munkaeredményeire kell irányítani.

A munkokollektívák elért eredményekhez fűződő anyagi érdekeltségét —a munkadíj mozgó részének keretében — részesedés formájában valósítják meg. A hozrascsot bevezetésekor előfeltételeket kell teremteni a munkakollektívák és egyének már az év folyamán elért eredményektől való érdekeltségére.

ÜZEMI INFORMÁCIÓRENDSZER

A hozrascsot további fontos eszköze az üzemi belső információs rendszer. Mindenekelőtt az üzemen belüli és kalkulációs számvitel rendszeréről van szó, amelynek biztosítania kell mindenekelőtt a hozrascsot-egységek (gazdasági és ráfordítási központok), valamint az egyes teljesítmények (mezőgazdasági termékek és kisegítő tevékenységek) költségeit és hozamait. A kalkulációs számvitel eredményei a mezőgazdasági termékek önköltségeinek utókalkulációi.

NORMÁK ÉS NORMATÍVÁK

A belső Irányítás, s mindenekelőtt a tervkészítés fontos eszközei a normák és normatívák. Az indokolt technikai-gazdasági normák és normatívák minőségi rendszere lehetővé teszi a feladatok (termelés, teljesítmények, költségek stb.) egyes üzemi alakulatok szerinti objektív megszabását, valamint a termelési és gazdasági eredmények értékelését. A matematikai módszerekkel és a korszerű számítástechnika segítségével végzett tervezés is megkívánja a normaképzői tevékenység állandó tökéletesítését és az üzemi normatívalap kiépítését.

A belső tervezés és a hozrascsot jó minősége érdekében legalább a következő legfontosabb normák és normatívák kidolgozásáról kell gondoskodni:

■ vetőmag- és ültetőanyag-felhasználás;

■ trágyafelhasználás (a talaj tápanyagkészlete szerint);

■ takarmányfelhasználás;

■ hajtatóanyag-íelhasználás (a traktorok. és magajáró gépek típusa szerint);

■ tüzelőanyag- és energiafelhasználás; -■ a Szárítóüzemek és más berendezések teljesítménye;

■ időnormák (teljesítménynormák) és munkaköltség-normák a növénytermesztésben, az állattenyésztési termelésben, a segédüzemágban, esétleg a melléküzemágban;

■ a segédüzemágban és más termelésben és tevékenységben egy teljesítményegységre jutó költségek normái,

TERVEZÉS

Az irányítás legfontosabb eszköze a tervezés, amelynek eredménye az üzem egyes alakulatainak (központjainak) tervei és azok összesítése — az üzem termelési-pénzügyi terve.

A gazdasági központ üzemen belüli éves terve a termelés fejlesztési céljait és a cél eléréséhez vezető eszközöket határozza meg. A központ tervének a következőkből kell kiindulnia:

Ф azokból a kötelező feladatokból, keretekből és tájékoztató mutatókból (irányszámokból], amelyeket a vezetőség bontott le az egyes központokra:

• a központ saját termelési. és gazdasági feltételeiből.

A központ tervének tartalmaznia kell mindazokat a tervfeladatokat, amelyek az ő tevékenységét érintik.

Az üzemen belüli hozrascsot érvényesítésében fontos szerepet játszanak a központok előirányzatai, amelyekben:

>jc meghatározzák a költségráfordítások, hozamok és gazdasági eredmények szakaszán a központ teljesítendő gazdasági feladatait;

megszabják a termelés vagy tevékenység gazdaságosságának és hatékonyságának mértékét, amellyel a gazdálkodás elemzésekor az elért eredményeket hasonlítják össze;

>k meghatározzák a tervezett eredmények és az elérésükhöz vezető eszközök közötti gazdasági viszonyt, amely lehetővé teszi a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatását és a központ Irányításába való bekapcsolásét;

if megteremtik a központ gazdasági tevékenységének, a termelés vagy a központ tevékenységé gazdaságosságának ellenőrzéséhez szükséges alapadatokat;

íjc megteremtik az üzemen belüli hozrascsot érvényesítésére, a termékek és szolgáltatások üzemen belüli anyagi érdekeltség érvényesítésére, valamint az érvényes árak képzésére szolgáié Információkat.

A központ tervezőirányzatai kidolgozásának alapját a központok termelésének vagy tevékenységének naturális mutatói és a technikai-gazdasági normák és normotívák képezik. A tervelőirányzatok keretében ezek alapján határozzák meg:

ф a hozamokat, azaz a tervezett értékesítésből származó árbevételeket és az üzem belső hozamait, azaz a más központoknak nyújtott termékek, munkálatok és szolgáltatások hasznát;

ф az elsődleges és az üzem belső költségeit, azaz a tervező központ számára ugyanazon más központjai által végzett mimka és szolgáltatások költséegit.

A GAZDÁLKODÁS ELEMZÉSE

A CSKP KB októberi plenáris ülése (1975) többek között feladatul tűzte ki a tervteljesítés ellenőrzésének, valamint a mezőgazdasági üzemek gazdálkodása elemzésének tökéletesítését és elmélyítését.

A tervteljesítés ellenőrzésének és a gazdálkodás elemzésének eredményeiből leszűrt végkövetkeztetések érvényesítésének az irányítőmunka szerves részévé kell válnia. Az ellenőrzés csak akkor válhat a tervteljesítés aktív eszközévé, ha operatív és olyan rugalmasan tájékoztat a feltárt hiányosságokról, hogy idejekorán hatékony intézkedéseket foganatosíthatunk a hibák kiküszöbölésére és megelőzésére.

A mezőgazdasági üzemek belső alakulataiban a gazdálkodás elemzésének legfőbb láncszeme a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának kérdései, valamint a termelés növekvő összpontosításává Г és szakosításával összefüggő kooperációs kapcsolatok értékelése legyen. Az elemzések eredményeinek elő kell segíteniük a hatékonyság sokrétű növelését, a belső tartalékok feltárását, és a feltárt hiányosságok hatékony Intézkedésekkel, valamint az üzemen belüli tevékenység minden szakaszán a személyi felelősség és fegyelem megszilárdításával történő kiküszöbölését.

A gazdálkodás elemzései csak akkor válnak az Irányítás hatékony eszközévé, ha a központok minden műszaki és gazdasági dolgozójának szívügyévé válnak. Az elemzés eredményeit meg kell tárgyalni a központ egész munkakollektívájával, hogy a végkövetkeztetések a munka és a termelés szervezésének és Irányításának javulásához vezessenek, s a hiányosságok kiküszöbölését célzó intézkedések valóben minden dolgozó ügyévé váljanak.

Az elemzéseket operatívan, havonta, negyedévenként és évente kell végezni.

MATEMATIKAI MÓDSZEREK ÉS A SZÁMÍTÁSTECHNIKA

A mezőgazdasági üzemek tervezési és irányítási rendszerének tökéletesítésében és ésszerűsítésében fontos segítséget jelent a korszerű számítástechnika és a gazdasági-matematikai módszerek alkalmazása. A mezőgazdasági termelés szakosításának és összpontosításának folyamatában, az üzemközi kooperáció és a nagy mezőgazdasági egységek kialakításának időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy már nem felelnek meg az irányítás és tervezés hagyományos módszerei, amelyek túlnyomórészt régi tapasztalatokból indultak ki, és csak ezek alapján alakították ki a jövő fejlesztését és a tervelőirányzatot. Világos, hogy a tulajdonképpeni termeléshez hasonlóan az irányítás és a tervezés területén is érvényesíteni kell a tudományos módszereket és eljárásokat. A kínálkozó lehetőségek egyike az új tudományág -- az aplikált kibernetika és a korszerű számítógépekkel képviselt számítástechnika. Ezekkel bonyolult számítások végezhetők és a megrendelő kívánsága szerinti áttekintésekbe dolgozhatja fel őket.

A mezőgazdaságban népgazdaságunk többi ágéhoz hasonlóan hozzáláttunk a reszortirányítás automatizált rendszerének a kiépítéséhez. A reszorthoz tartozó számítástechnikai központoknak már jelenleg is egész sor kipróbált program áll a rendelkezésére, melyek lényegesen megkönynyítik és tökéletesítik a mezőgazdasági üzemek tervezőmunkáját. Ezek tartalmát pímük is világosan elárulja. A mezőgazdasági üzemek gyakorlati életében a következő programok váltak be eddig a legjobban:

■ a mezőgazdasági üzem optimális termelési struktúrájának kiszámítása;

■ a mezőgazdasági üzem termelésipénzügyi tervének kiszámítása;

■ a mezőgazdasági üzem ötéves tervének kidolgozására szolgáló modellrendszer;

■ a kooperációs egyesülések termelésének optimalizálása;

■ a szarvasmarha-állomány és a tejtermelés alakulásának kiszámítása;

■ az optimális takarmányadagok kiszámítása;

■ a trágyázási terv kiszámítása;

■ a gép- és traktorállomány optimális struktúrájának kiszámítása.

Ezeket a modelleket a mezőgazdasági üzemek százai már sikeresen kipróbálták. Ezért szükséges, hogy minden mezőgazdasági üzem műszaki és gazdasági dolgozói megismerjék ezt a problematikát, s intenzívebben kihasználják a reszort számítástechnikai központjainak és állomásainak a szolgálatait. Erre vonatkozólag részletes tájékoztatást nyújtanak főként az alábbi intézményekben;

ф a Számítástechnikai és Gazdaságirányítási Racionalizáló Vállalatok üzeméi;

• a mezőgazdaság tudományos-gazdálkodási rendszerének kutatóintézetei;

ф a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Gazdasági Kutató Intézet számítástechnikai központjai;

• a mezőgazdasági és közgazdaságtudományi főiskolák számítástechnikai központjai.

SÍS

mm

Az abraktakarmányok tárolására jól beváltak a Krškanyi (levicei járás) Gép- és Trakturallomás termákéi.

Foto: —blm—

к