Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
1Э77. január 22. SZABAD FÖLDMŰVÉ« .15 A Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) ** horgászsport kedvelői a közelmúltban emlékeztek meg szervezetük megalakulásának 30. évfordulójáról. Szinte hihetetlen, hogy ebben a körzetben — annak ellenére, hogy nagy halászhagyománya van — e sport kedvelőinek az első Csehszlovák Köztársaságban nem volt állandó szervezetük. A halászkörzetek a Dunaágak, a Duna-medrek gondozása — ha az akkori hivatásos halászatot egyáltalán gondoskodásnak nevezhetjük —a víz és a környékbeli tulajdonosok végezték, akik ezeken a területeken halászhattak és adhattak ki halászati engedélyt. A Dunaszerdahelyi Horgászszervezet megalakulása óta aktív tevékenységet folytatott, a feladatok teljesítésében valamennyi tagja bekapcsolódott. Ennek köszönhető, hogy a szervezetnek jelenleg hétszázötven tagja van. Közülük sokan elismert horgászok, többéves gyakorlattal rendelkező tisztségviselők. Közéjük tartozik Varga bácsi, ahogy a hetvennégy éves ünnepeltet hívják a fiatalok. Varga Dezső bácsi e szervezet egyik alapító tagja, áldozatkész tiszt-Olgay Ede mérnök, a szervezet új elnöke. ségviseló, természetet szerető embSr. Varga bácsi a szervezet élő „krónikája“. Utánozhatatlanul tudja elmesélni halászélményeit. Érdejnes megfigyelni őt horgászás közben, hogy milyen technikával dolgozik, milyen horgászfelszereléssel. Az utóbbiból sokat sajátkezűleg készített, tehát még a tapasztalt horgász Is sokat tanulhat tőle. —/Mikor szerettem meg ezt a sportot? Komárnoban (Komáromban) születtem, ott is nőttem fel a Duna mellett. Aki egyszer a Duna és a Vág közelében lakik, az a horgászás élményeit nem mellőzi. Gyermekkoromban naponta játszottam a folyók mentén és gyakran halásztam is. Jegynélkül, mint akkoriban minden gyerek. Most, amikor már tizedik éve nyugdíjban vagyok, inkább a kert érdekel. Az természetes, hogy a nyári hónapokban hetente legalább kétszer kimegyek a vízhez. Néhány évvel ezelőtt naponta horgásztam. — Hosszú éveken keresztül a szervezet legaktívabb vezetői közé tartozott. Az utóbbi időben a horgászőrségi tisztséget tölti be. Hogyan fogadta ezt a megtiszteltetést? — őszintén mondom, nem lepett meg. Hiszen kezdettől fogva mindig valamilyen funkciót töltöttem be. Kezdetben elnök, hét éven keresztül gazdasági felelős voltam, az utóbbi időben ellenőr. Ezt a munkát Jól ismerem. Az ellenőrnek állandóan a víz mellett kell tartózkodnia, kitartónak, nem megalkuvónak kell lennie. Erre egy idős ember már nem a legalkalmasabb. Megvannak az éveim, tevékenységem, erőm messze elmarad egy fiatal ember aktivitásától. Szép Időben kerékpárra ülni, Wlkarikázni a víz mellé, fogni valamit, elbeszélgetni az ismerősökkel, megvitatni a problémákat — ez igen. Az ellenőr funkciót már csak azért vállaltam, hogy ezzel is jobban tudjak hatni a fiatalokra. A szervezeti munka nem volt olyan, mint amilyennek kellett volna lennie. Az igazat megvallva munkájának stagnálását néhány vezető okozta. Annak ellenére, hogy ezt az állapotot minden tag kifogásolta, javulás egy ideig nem mutatkozott. A Dun. Streda-í Vnb és a NFnb-a tájékoztatása szerint fezek az emberek már nem felelnek meg a követelményeknek. Ez volt az oka annak, hogy a horgászszervezet évi taggyűlését későn tartotta meg. Olgay Ede mérnök negyvenkét éves, gimnáziumi tanár. Tizenhét éve tagja a horgászszervezetnek. Már a kezdet kezdetén bekapcsolódott a szervezési munkálatokba. Tizenöt évig volt a bizottság tagja. Az utóbbi hat évben titkári funkciót töltött be. A legutóbbi évzáró taggyűlésen elnökké választották. — Hogyan akar megbirkózni az új feladatokkal? — A helyi szervezet válsága a tagok munkájában is megmutatkozott. Konzerválható-e a hal íze? Különösen a lazacnak és a pisztrángnak van olyan kellemes íze, melyet célszerű a felhasználásig konzerválni. A tárolásra kiválasztott halat hideg vízben mossuk meg. Ezután helyezzük ugyancsak hideg, sós vízbe, majd rakjuk a hűtőszekrény mélyhűtő részébe. Miután keményre fagyott, újból mártsuk sós vízbe és helyezzük vissza a hűtőtérbe. A folyamatot még egyszer megismételhetjük. Ilymódon 2—3 réteg jég és só kerül az állat bőrére, ami tökéletesen biztosítja a hús ízének konzerválását. Nehogy halunk kiszikkadjon, csomagoljuk alumíniumfóliába és így tároljuk a mélyhűtő részben, egészen a felhasználásig. A fenti tanács természetesen nemcsak a lazacra és a pisztrángra érvényes, hanem más, Európában őshonos halnál is sikerrel alkalmazható. Csalihal szilikonkaucsukból Erre a célra válasszunk ki egv olyan halat, melyre szívesen kap a ragadozó. Ezt az eredeti csalit helyezzük lágy gipszmasszába, hasonló módon, mint azt a szoboröntvényeknél szokták. Miután néhány óra múlva megkeményedik a „negatív“, vegyük ki belőle a halat. Ezt követően a negatívba helyezzünk egy drótszálat — mintha az a gerincvonalat képezné t, végül töltsük ki az öntőformát szilikonkaucsukkal. 24 óra elteltével a kaucsuk megköt. Ezután a két „félhalat“ ragasszuk össze, a drótvégekre hajlítsunk karikákat. Rugalmas halunkat vízhatlan festékkel tetszés szerint színezhetjük és az élethűség kedvéért még üvegszemet is rögzíthetünk rá. Kranke szerint az így készített műcsali hosszúéletö és a ragadozók szívesen kapnak rá. (H) Halétel recept A horgászfeleségeknek szeretnénk tanácsot adni, hogyan kószitsék el a férjeik által fogott halat. Vegyenek egy marékra való. tejbe áztatott kenyérbelet, apróra vágott sampinyon gombát, két tojást. ízlés szerint sózzák meg és fűszerezzék, dolgozzák össze, s töltsék meg vele a megtisztított hal belsejét. Tegyék tepsibe, öntsék le egy pohár fehér borral, egy citrom tevével, tegyenek melléje egy szeletekre vágott hagymát, gombafejeket és fűszernek számító illatos füveket. Körülbelül félóra hosszat kell sütni, miközben sűrűn locsolgassák a halat a saját levével. Amikor megsült, a halat helyezzék ovális tálra, a megmaradt léből pedig két tojás sárgájának és kevés vajnak hozzáadásával készítsenek mártást, amelyet a tányérokra feltálalt halszeletekre öntsenek. A francia recept szerint készült töltött-sült hal elfogyasztása után, felségesen ízlik a megbontott hétdecis üvegben maradt bor. (H) Már régebben beszélgettünk arról, hogy a vezetőség ebben az összetételben nem felel meg az új követelményeknek. De ez már mögöttünk van. Az újonnan megválasztott bizottság huszonegy tagja közül hét új, az elnökségnek pedig öt új tagja van. Ügy vélem, hogy ma már képesek leszünk jó úton haladni. Első ülésünkön hat bizottságot hoztunk létre. Többek között bizottság alakult a politikai-kulturális tevékenység irányítására. Egy négytagú bizottság kidolgozta és előkészítette a szocialista kötelezettségvállalás feltételeit. A helyi szervezet a tervek szerint dolgozik valamenynyi tag megelégedésére. A többi bizottság is a tervek szerint végzi munkáját a szervezeti szabályok értelmében. A múlt évben néhány fontos fiiadat teljesítését tűztük ki. Minden új tag a Szlovákiai Horgász Szövetség II. kongresszusa határozatainak értelmében iskolázáson vett részt, hogy minden horgász tisztában legyen legalább alapvető feladataival. A választási program keretén belül a tagok többségét bevontuk a politikai-társa-Varga Dezső bácsi. dalmi tevékenységbe. HaJasítási tervet dolgoztunk ki minden egyes vízterületre. Abban egyeztünk meg, hogy saját magunk neveljük a pontyokat, hogy állandóan legyen hal a körzetünkhöz tartozó vizeken. Nyolc körzeti szervezetünk van, mégpedig: GabCíkovon, Bakán, Horná Potôňban, Trhové Mýton, Jahodnán, Horné Mýton és mindenekelőtt Dun. Stredán. Ez a vezetőktől igényes és komoly munkát követel, hogy az együttműködés az összes szervezettel állandó jellegű legyen. A horgászszervezet tagjai rajtunk keresztül értesülnek arról, hogy mit kell tenniük, vagyis a helyi szervezeteket hivatott élénkebbé tenni, segítséget nyújtunk a, tagoknak, hogy teljesen bekapcsolódhassanak szervezetünk feladatainak teljesítésébe. fozef Sluka Miért irtják a nagy harcsákat? A galántat horgászszárvezet vezetői az elmúlt év októberében a Velký Grob-i halastóban egyhetes harcsa-horgászatot rendeztek. A horgászást — a horgászok nagy örömére éjszaka is engedélyezték. Az eredmény? Egy horgász sem fogott harcsát azon a héten. A helyi szervezet vezetősége azonban be akarta bizonyítani, hogy a halastóban sok a harcsa. Segítségért a nyitrai főiskola horgászati szaktanárához fordultak. Nltráról vlllanyaggregátort hoztak, amellyel néhány óra alatt százhat harcsát fogtak. A legnagyobb huszonhat kilós volt, de a legtöbb öt-tiz kg-ot nyomott. Egy nagy harcsa menekülés közben majdnem felfordította a csónakot. Mivel nem volt rá hatással a villanyáram ereje, elmenekült Miért kell ezeket kifogni? Azért, mert nagy étvággyal fogyasztják az egy-két kilós pontyokat vagy egyéb halakat.-kfg-Gondoskodjunk az ifihorgászok neveléséről A legtöbb horgószszervezet — az ifihorgászok örömére — horgészversenyt rendez. Ezek a versenyek a legtöbb esetben csupán helyi jellegűek. A falu úttörői mérik össze tudásukat, ügyességüket. Az elmúlt években gyakran ellátogattam egy-egy versenyre. Megfigyeltem az ifihorgászok fogási technikáját, figyelmüket, sporthoz való viszonyukat. Nos e téren nem tapasztaltam hiányosságokat, annál inkább a horgászás technikájában. Szerintem a baj ott kezdődik, hogy az értékelés nem egyformán történik. Az egyik helyen a felnőttek példájára mindenki ' úgy horgászik, ahogyan neki tetszik, vagy ahogy tud, amit értékelése úgy zajlik le, mint a felnőtteknél. Az első díjat mindig a legnehezebb halat fogó egyén viszi el, addig a legtöbb darabot fogónak esetleg a negyedik dij vagy még attól is kisebb jut. Ogy gondolom, hogy ez az értékelés eléggé igazságtalan. Az ifjú horgászoknál a horgászat sportjellegét, nem pedig a húshorgászatot kell értékelni. Az előbbi kialakításában véleményem szerint legjobban a CIPSZ szabályok pontos betartása segit. Eszerint rendezik meg a kerületi, vagy az országos méretű versenyeket is. A CIPSZ előírás szerinti horgászat, az első időszakban bizonyos nehézségbe ütközik, főleg azok számára, akik erre nem készülnek fel kellőképpen. Egyrészt a nem megfelelő felszerelés, másrészt a horgásztechnika hiánya okoz gondot. Olyan esetet is láttam, amikor az apuka a már előzőleg valahol fogott halat odacsempészte csupán azért, hogy gyermeke díjat nyerjen. Amikor mindkettőjüket elküldték a verseny színhelyéről, nem tetszett nekik. Ha már a „tréner“ szerepét játsszuk, akkor hasznos tanácsokkal lássuk el a versenyzőt! Rá kell vezetni az ifihorgászokat a becsületes küzdelemre, ahol nem szégyen utolsónak lenni, mert mindenki első úgy sem lehet, de az utolsó hely adjon ösztönzést arra, hogy hibáit kiküszöbölve Jobb helyezést is elérhet. Természetesen becsületes úton! Többször megfigyeltem: legtöbb nehézséget a horgászfelszerelés kezelése okozza. A fenékhorgászathoz, nehéz ólomhoz szokott kezekben nem engedelmeskedik a könnyű felszerelés a versenyeken. A rögzített úszó, a vastag zsinór gátolja a hosszabb dobást. így a horog csak nehezen vagy egyáltalán nem kerül a kiszemelt helyre. Az is előfordul, hogy a versenyzőnek nincs mibe tennie a kifogott halat, holott az előírás azt mondja, minden versenyzőnek saját haltartóval kell rendelkeznie. Ezeket a hiányosságokat ki kell küszöbölni, ha sportszerű horgászatra akarjuk nevelni a fiatalokat. A javaslatom az volna, hogy jó lenne, ha a horgászszervezetek vezetői összefognának és a nemzetközi előírásoknak megfelelően szerveznék és rendeznék meg az ifihorgászok versenyét. A hosszú téli estéken foglalkozzanak a fiatalokkal. A fogás technikájának elméletét — szép napokon — szárazon is lehet gyakorolni. A horog eljuttatását a kijelölt célba vagy a horgászbot jobb és bal kézzel való kezelését, a horog gyors és jó felkötését a zsinórra stb. Amint az időjárás megengedi az elméletet be lehet gyakorolni kint a víznél. A jól felkészített fiatal a versenyeken mindig feltalálja magát. Az előforduló hibákat minden nehézség nélkül gyorsan és jól el tudja távolítani. Azon sem bosszankodik, ha kisebb hal akad a horogjára. Azok, akik az ifihorgászok versenyén megállják helyűket, a felnőttekén is gyakran díjat nyernek. Az ifjúság számára rendezett versenyek hasznot nem hoznak a szervezetnek, mégis nagy jelentőségük van a nevelés szemponjából. Ezért ne legyen közömbös számunkra az ifjúság természet szeretete, viselkedési. Kép és szöveg: Adamcsík Ferenc A žíhareci (zsigárdi) díjnyertes Ifihorgászok. Ingola December vége felé történt. Csukázni akartunk. Szerettük volna kihasználni még az utolsó lehetőséget a búcsúzó évben. A bökkenő csupán az volt, hogy csalit nem tudtunk szerezni. — Nézzük meg a közeli csatornát — ajánlottam barátomnak. — jú ötlet — mondta. Ez a csatorna már több esetben segített megoldani gondunkat, amikor csalihal szűkében voltunk. De mint az öntöző csatornáknál szokás, télre kiengedik belőlük a vizet. Abban reménykedtünk, hogy a mélyedésekben, ahol megmarad a víz még találunk halakat. Sajnos, ez a feltevés nem vált be, mert előzőleg elég kemény fagyok voltok és az ottrekedt kishalak a sekély vízben kőkeményre fagytak. Itt találkoztunk az ingolákkal. A jégben befagyva volt vagy harminc. Két elég fejtett példányt is találtunk, a többi pedig olyan öt-hat centiméteres lehetett. — Hát ezek meg micsodák — kérdőn néz rám a barátom? — Ingolák — feleltem. Kicsit szégyelltem is, bogy bizonytalan választ adtam, hogy az ingolárúl keveset tudok. Mentségemre legyen: nálunk a biológusokon és a hivatásos halászmestereken kívül aligha foglalkozik valaki az ingoiával. Ezért elhatároztam, hogy ezt a hiányosságomat bepótolom. Elővettem Eugen К. Balon „Ryby Slovenska“ című könyvét. Ugyanakkor felf.edeztem egy cikket is, amit Ivan Krupka mérnök írt a „Poľovníctvo, rybárstvo 1975“ 11-ík számában. A két író az ingola leírásában, nagyságában megegyezik, az életmódjában már nem. A könyvben élősködőnek nevezi a szerző, a cikkben viszont nem. Annyi bizonyos, hogy a Vágban is előfordul. Ezt azért feltételezem, mert a csatornát a Vág vizével töltik meg. Így csakis onnét kerülhetett a csatornába. Az is biztos, hogy néha akadnak a horogra sebzett halak, amelyeken köralakú sebeket lehet látni. A könyv szerint ezek a sebek az ingola művei. Akkt’ keletkeznek, amikor az ingola fürészszerű fogaival zúzza a hal húsát ér. vérrel együtt fogyasztja. Sőt azt is írja a könyv, hogy az ingola befúrja magát a hal belső részébe, ami a hal pusztulását jelenti. Még szerencse, hogy a kifejlődött ingola csak pár hónapot él. A sporthorgászok szempontjából gyakorlati jelentőségét nem látom, hacsak abban nem, hogy csalinak felhasználnák. Azt viszont tiltja a törvény, mert az ingola is védettnek van nyilvánítva. Azokon a helyeken, ahol sok sérüli hal akad a horogra, érdemes felfigyelni arra, hogy ezeket a sebeket mi okozza. a. f.
